Mindenkinek nagyon boldog karácsonyt szeretnénk kívánni és persze gazdag Jézuskát! :D
Amy és Liza
Sophie szemszöge:
Mióta apu meghalt, a karácsony is megváltozott számunkra, mindig ő volt a kapocs, ami összetartotta a családot. Ennek ellenére anya igyekszik az ünnepet naggyá és boldoggá varázsolni.
Karácsony reggele (december 24.)
-Santaclaus is coming to town- kiabálták.
Megfogtam a díszpárnát, villámgyorsan odarohantam hozzájuk és felváltva ütöttem őket, erre még jobban rázendítettek.
- Jingle bells, jingle bells, jingle all the way- folytatták és nevettek.
-Énekeljetek már mást-toporzékoltam.
-Csak ezt a kettőt ismerjük- mondta vigyorogva David.
-Az elég baj- mondtam dühösen.- Mindjárt átjönnek a szomszédok és jól megvernek minket.
-Mi vagyunk a szomszédok- mondta David.- És én meg itt vagyok, hol itt a gond?
-Oké, most te nyertél- válaszoltam csalódottan, hirtelen feltűnt, hogy Chris már tíz TELJES perce meg sem mukkant.
Odanéztem, ahol pár perce még ült, bár ne tettem volna. Chris körbetekerte magát egy boával.
Nem tudtam mire vélni, elkezdtem nevetni.
-Ugye tudod, hogy nem te vagy a karácsonyfa?- kérdeztem.
-Ne törd össze az álmait!- kiabált rám David nevetve.
-Eszem ágában sincs- mondtam, megfogtam egy gömböt és ráakasztottam Chris fülére.
-Tessék, így sokkal jobb- mondtam.
-Ó, köszönöm!- színészkedett Chris.
-Mondtam már, hogy csodásan áll ez a szín?
Egyszer csak nyílt az ajtó. Anya és Hanry ( David apukája ) lépett be rajta.
-Ti meg mit műveltek?- nézett ránk meglepetten.
-Karácsonyfát díszítünk- mondta Chris.
-Mit bíztam én rátok!?
-Szia apa! Hát te?- köszönt David az apukájának.
-Jöttem az egyetlen kis fiamért, hogy segítsen főzni és fát díszíteni otthon is, ha már itt ilyen kreatívan megoldottátok.
-De apa, otthon mégis kit díszítsek fel?
-Átvisszük Christ- mosolygott rá, anya ezt az ötletet annyira nem díjazta, amin mi remekül szórakoztunk.
Anya odarohant Chrishez és leszedte róla a díszeket.
-Kérlek, rakodj ki a táskákból, majd Sophie feldíszíti a fát- utasított minket.
-Lily, délután gyertek át hozzánk, egy kicsit beszélgetni, hozd a gyerekeidet is, David örülne- mondta Hanry, majd ránk nézett és megszólalt.- A karácsonyfa közelébe nem mehettek.
-De apa- akadékoskodott David.
-Nem vitatkozok- szakította félbe Davidet.- Nem akarom ezt otthon is látni.
Mind az öten elkezdtünk nevetni. Hanry megfogta David vállát és kiráncigálta őt az ajtón, annyira szeretem ezeket a pillanatokat, főleg mikor David elkezdi:
-De apuuuu, nem vihetsz hazaaaa!!!
-Jaj, nagy fiú vagy te már, túléled.
Sosem értettem, hogy húsz évesen, hogy lehetnek ilyen éretlenek, és miért laknak még otthon. Néha örültem, hogy vannak, de néha bezártam volna őket valahova, hosszú időre, nagyon hosszú időre.
Chris kirakodott a táskákból, én pedig elvégeztem a rám ruházott feladatokat.
Megebédeltünk, anya arra utasított minket, hogy készülődjünk el. Mindenki elkészült és elindultunk a hosszú útra.
Bekopogtunk és másodpercek múlva kivágódott az ajtó, David állt előttünk alsónadrágban és melegítőben. Anya erre biztos nem számított, én Davidet ismerve, gondoltam, hogy hasonló fogadtatásban lesz részünk.
-David az Isten áldjon meg- hallottuk Lynda kiabálását a konyhából.- Készülődj már, mindjárt itt lesznek.
-Hát anyu már késő van, itt vannak- válaszolt David.
-Szuper, kisfiam, szuper- jött ki Lynda idegesen a konyhából, és szúrós pillantásokat bocsájtott David felé.
-Anya nem bánthatsz engem- mondta David és maga elé tartotta a kezét.- Anya, szemtanúk.
Lynda elkezdte forgatni a szemét, ezt követően bocsánatot kért egyetlen fia viselkedéséért és megölelgetett minket. Betessékelt minket a nappaliba, addigra David visszaért teljes ünnepi díszben. Ezt az ünnepi díszt komolyan gondolom, karácsonyfaégőket tekert maga köré.
-David drágám, én csak azt nem értem , hogy jutottunk el a ruhától az égőig- mondta anya döbbenten.
-Hát Lily az úgy volt, hogy jöttek a gumimacik- kezdte el David.
- Ne folytasd, úgy érzem, hogy ezt nem kell hallanom- mondta anya és maga elé tartotta a kezét egy NE kíséretében.
- És megfenyegettek, hogy ha nem tekerek magamra égőket, akkor elviszik a ruháimat és soha többet nem látom őket viszont- folytatta David figyelmen kívül hagyva anya kérését.
-Rosszabbra számítottam- sóhajtott anya.
-Na jó adjuk az ajándékokat- dobta fel az ötletet Hanry.- Elég volt a magyarázkodásból.
-Ajándékok, ajándékok- motyogta maga elé Chris, mindenki őt nézte, hogy ennek most mi baja.- AJÁNDÉKOK!- kiabálta és kirohant az ajtón.
-Szerintem otthon hagyta őket- mondtam higgadtan.
Az ünnep legszebb része mindig az, hogy Chris otthon hagyja az ajándékokat, ő ezt minden évben eljátssza, de soha nem lesz unalmas.
Percek múlva Chris havasan rohant be a nappaliba, az ajándékokat ledobta a kanapéra.
-Veled meg mi történt kisfiam?- kérdezte anya.
-Beleestem a hóba- mondta Chris.
-Már megbocsáss! De milyen hóba?- kérdeztem.
-Tudod drága húgocskám, fehér és hideg- magyarázta.
-Chris, de nincs hó.
-Na hát akkor szépen felvilágosítalak, hogy HAVAZIK- ordította a havazik szót.
-Komolyan?- kérdezte David,a fiúk egymásra néztek.
-Eszetekbe ne jusson- figyelmeztette őket Hanry de akkor már késő volt.
-HÓCSATA!- kiabálták.
-Üljetek vissza MOST- mondta türelmetlenül Hanry,de szavai süket fülekre találtak.A fiúk elindultak a kabátjukat felvenni.
-Hát jó, akkor én eszem meg a kedvenc sütiteket- fenyegetőzött Hanry.
A fiúk hirtelen a kanapén termettek.
-Hol is tartottunk?- kérdezte David-. Ja, igen ott, hogy AJÁNDÉKOZÁS.
-Esküszöm, ha ma nem süketülök meg akkor már soha- mondtam.
Átadtuk az ajándékainkat, majd estig beszélgettünk, de azért a nagy családi hógolyózás sem maradhatott ki, senki nem maradt szárazon.
One direction
(December 27.)
Harry szemszöge:
Már egy órája a kanapén ülök egyedül és senki nem jött be az ajtón. Miért kell nekik állandóan minden honnan elkésniük? Könyörgök karácsony volt. Mintha imáim meghallgatásra találtak volna, hirtelen kicsapódott az ajtó, és négy őrült rohant be rajta énekelve.
-Miért? Miért? Miért büntet engem az Isten?- kérdeztem az ég felé fordulva.
Hirtelen Louis elkezdett felém rohanni és lelökött a kanapéra és közben ölelgetett.
-Louis azonnal szállj le rólam!- kiabáltam.
-De rossz kedve van most valakinek- mondta Louis sértődötten.
-Már ne is haragudj, de egy órája várok rátok, ITT a kanapén.
-Aha, már kérdezni akartam a mackónadrágot- jött oda Liam és meglepő módon, megölelt.
A többiekkel is üdvözöltük egymást majd átadtuk az ajándékainkat,és az egész napot együtt töltöttük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése