Sziasztok! Megérkezett a következő rész. Jó olvasást hozzá! Várjuk a véleményeiteket és nézzetek be az új blogunkba is. Képkockák
Puszi: Amy és Liza♥
Pár órával később halk kopogásra lettünk figyelmesek, Niall rémültem nézett rám.-Ki az?-szóltam halkan.-Chris vagyok- jött a válasz.-Én meghalok-suttogta Niall.-Nem, nem lesz semmi gond- nyugtattam, utána a bátyámnak kiabáltam.- Hű, ő, Chris! Mit akarsz?! -Nálad hagytam tegnap a telefontöltőm. Megkaphatom?- kérdezte.-Én zuhanyozom!- kiabáltam.-Niallel a szobádban?- hallottam a gyanakvó kérdést. Ez sejti. -Hé, ő a barátom- kiabáltam.-Kibékültetek?-Igen ki. Probléma?-Adjátok oda- kiabálta.-Nem!-Akkor bemegyek!- és hallottam, ahogy nyomkodja a kilincset.-Zárva van- forgattam a szemem, bár feleslegesen, hiszen úgy sem látta.-Pótkulcs!-kiabált.-Eltettem- nevettem Niallre. -Niall megkeresi és neked adja- szóltam hangosan.Niall öltözött én meg kerestem a töltőt. -Chris, hogy került Sophiehoz a töltőd?- kiabálta ki.-Szerinted? Telefont töltöttem nála. Istenem de szőke vagy!- csapott az ajtóra.-Hol lehet?- kiabáltam. Megtaláltam a töltőt, Niall kezébe nyomtam, aztán berugdostam a maradék ruhadarabot az ágy alá és berohantam a fürdőbe, ha esetleg Chris bejönne, de nem szokott.-Helló! Te aztán rendesen ki vagy ütve. Mi történt veled?- kérdezte Chris, és hallottam, ahogy rácsap Niall vállára.-Miről beszélsz?-kérdezte Niall.-Néztél már tükörbe? Mennyit aludtál?- hallottam a gyanakvást a hangjában.-Hé reggel jöttem be. Éjjel meg nem sokat- tartotta maga elé a kezét Niall, már a kulcslyukon lestem. -Délután fél négy van- jelentette be Chirs.-Mennyi? Az nem lehet! Előbb meg hajnali hét volt- nyavalygott Niall.-Ti mit csináltatok?- újra gyanakvást véltem felfedezni a hangjában.-Beszélgettünk.-Tényleg?- nevetett fel Chris.- Igaz, ti nem csináltok olyan dolgot. Ti vagytok a mintapár- halkan felnevettem.-Persze.-Akkor Sophie miért most zuhanyzik? Éjfél körül is azt csinálta- mondta Chris. -Honnan tudod,hogy zuhanyzott, ha partiztatok?- tette fel Niall a logikus kérdést, végre valaki gondolkozik. -Mi másért jött volna fel?- rázta a fejét Chris.-Kizárt,hogy akkor zuhanyozzon, amikor itt vagy.-Engem nem zavar, kivárom szívesen. -Nem fektetted le?-Mi? Nem! Chris! Hogy gondolhatsz ilyet? -Hallottunk néhány furcsa zajt- nevetett Chris. -Milyen furcsa zajt?-Niall pánikba esett,én tudtam,hogy semmit nem hallhattak, csak kiakarta szedni Niallből az igazságot. -Vicc volt-nevetett Chris.-Hahaha! Nagyon vicces, nagyon vicces!-Jó, megyek le.-Oké. Szia- a bátyám Niall válasza után már be is csapta az ajtót.Niall rázárta az ajtót és bejött hozzám.-Na, mi történt?- kérdeztem, miközben gyorsan felkaptam a felsőmet és kimentem a szobámba-Nem fogsz zuhanyozni?-csókolgatott Niall.-Nem is tudom. Zuhanyozzak?- néztem fel rá mosolyogva.-Velem,természetesen- kacsintott.-Ez esetben. Mire vársz még?- nevettem fel.Bementünk a fürdőszobába és elkezdtem Niallról leszedegetni a ruháit. Beálltunk a zuhanyba és kiélveztük a forró víz ellazító hatását.-Sophie- szólalt meg.-Igen?-Szeretlek- mosolygott.-Én is téged.-Ennyi?- vonta fel a szemöldökét-Nem. Úgy szeretlek, mint még soha senkit sem. Te...te vagy számomra a napfény- magyaráztam.-Napfény?-kérdezte elkerekedett szemekkel-Igen, napfény, mert az is elengedhetetlen az élethez és számomra te is az vagy- túrtam bele a hajába.
Sziasztok! jó szórakozást! És várjuk azokat a véleményeket! És lessetek be a Képkockákra!
Puszi: Amy és Liza♥
Eltelt a kéthetes turné és ma este hazaérnek, szóval szembe kell néznem a valósággal, még elkerülni sem tudom, mert Katie Köszöntsük a fiúkat otthon party-t tart péntek este, holott mindenkivel össze van veszve, de ahogy érzi. Kilenc körül már mindenki nálunk volt, vagyis a fiúk Niallel kívül, aki nem mert a szemembe nézni, vagy mi legalábbis a fiúk ezt mondták, mielőtt összevesztek azon, hogy mit mondott Niall. Már egyikünk sem volt szomjas, amikor a zene valami lassú dalra váltott, nem tudom, ki csinálta ezt a válogatást, de esküszöm beszélni fogok vele. Az alkohol hatásának hála majdnem összejöttek a dolgok Louissal, de aztán eszembe jutott, hogy kit szeretek és sírva futottam fel az emeletre. Senkit nem akartam beengedni, senkinek nem vettem a telefont.
-Hívni fogom Niallt- fenyegetett Zayn-, és bemegy a pótkulccsal, tudja, hol van.
Egész éjjel fent voltam és a világ legszomorúbb zenéit hallgattam és a közös képeinket nézegettem, még reggelizni sem mentem ki, aztán Jeremyt sem akartam beengedni, a pótkulcsot meg elrejtettem, hogy hagyjanak élni és senkinek se jusson eszébe rám hívni senkit és bejönni a birodalmamba. Halk kopogásra lettem figyelmes, szóval nem valaki a házból, mert az dörömbölne, lemásztam az ágyról és az ajtó mellé ültem.
-Kicsim, én vagyok, kérlek, engedj be! Nagyon hiányzol- hallottam meg Niall hangját, amire kinyitottam az ajtó, ami halk kattanással kinyílt.
Annyira jó érzés tudni, hogy Niall itt van velem, annyira hiányzott már, de ettől még jobban sírni kezdtem. Leült mellém a földre és simogatni kezdte a hátam és magához szorított.
-Semmi baj. Kicsim, itt vagyok. Ne sírj kérlek, minden rendben. Sajnálom azokat, amiket a fejedhez vágtam. Én egész héten alig tudtam figyelni. Féltem, hogy szakitani fogunk.- suttogta.
-Én is. Annyira sajnálom.Hülye voltam. Csak, csak annyira rossz volt, hogy elmentél. Talán ezen is haragudtam meg.Már az okát sem tudom-szipogtam.
-Én tudom, hogy min vesztünk össze. És sajnálom. Minden az én hibám- suttogta.
-Nem, mert én voltam- néztem fel rá.
-Ne vesszünk már ezen is össze- mosolygott rám.
-Soha többé, utálok veled veszekedni. Olyan rossz. Szeretlek- néztem a szemébe.
-Soha- ezzel megcsókolt, most esett le, hogy ez hiányzott az elmúlt két hétben.
Annyira jó volt újra közel érezni őt magamhoz, tudtam, hogy szeret és hogy itt marad velem addig, ameddig csak kell, vagyis örökre.Egyre hevesebben csókolóztunk.Tudtam, hogy itt az ideje, teljes mértékben biztos voltam benne, már nem voltak kétségeim ezzel kapcsolatban. Niall is úgy érezte, mert kezdtek lekerülni a a ruhadarabok, vagyis még csak próbálkozott. Elátkoztam magam, hogy miért pont most kellett szűk nyakú garbót felvennem, de a parti utáni kisírt szemekhez illett. Mikor nagy nehezen megszabadított a felsőmtől aprócska csókokat hintett a nyakamra.
-Minek rád ennyi ruha?-kérdezte, amikor meglátta, hogy még egy póló van rajtam.
-Tél van- vontam vállat, majd egy csókkal beléfojtottam a szót.
-Akarod?-suttogta a fülembe.
-Mindennél jobban. Hetek óta várok rád- motyogtam a nyakába.
-Nem korai?
-Nem, nem az. Ne aggodalmaskodj mindenen- súgtam a fülébe.
-De az én nyakamat veszik le, mert én vagyok a férfi és az idősebb.
-És kimondta, hogy elmondom nekik?
-Tudod, a bátyád utál- nyavalygott, tudta, hogy kell elrontani egy pillanatot.
-Niall múltkor mondta, hogy nem. De most kell ezt megbeszélnünk?
-Igazad van nem- majd egy ügyes mozdulattal lekapta rólam a fehér, rövid ujjú pólómat.
-Várj. Ránk nyitnak.
-Bezártam.
-Ez esetben- lehúztam róla a felsőt, ő pedig óvatosan lefektetett az ágyra.
-Niall.
-Mi van megint? Igen Sophie van nálam.
-Nem az érdekel.
-Akkor mi?
-Tudod, hogy ez lesz az első?
-Öhm, nem ez nekem most új- vakargatta a tarkóját.
-Ez most komoly? Pedig mennyiszer beszéltünk már róla.
-Egyszer szívem, egyszer- beszélt nyugodtan.
-És most te nem tudod.
-Veszekedni akarsz?- kérdezte Niall.
-Én aztán nem.
-Akkor meg?- megcsókolt és ezzel a csókkal minden félelmem elszállt. Tudtam, hogy jó helyen vagyok a karjai közt.Beletúrtam a hajába.Ő pedig egyre szorosabban ölelt magához. Egy kis idő múlva a maradék ruha is lekerült rólunk.
