2014. május 31., szombat

44.fejezet: Te vagy a napfényem!

Sziasztok! Megérkezett a következő rész. Jó olvasást hozzá! Várjuk a véleményeiteket és nézzetek be az új blogunkba is. Képkockák
Puszi: Amy és Liza♥

Pár órával később halk kopogásra lettünk figyelmesek, Niall rémültem nézett rám.
-Ki az?-szóltam halkan.
-Chris vagyok- jött a válasz.
-Én meghalok-suttogta Niall.
-Nem, nem lesz semmi gond- nyugtattam, utána a bátyámnak kiabáltam.- Hű, ő, Chris! Mit akarsz?!
-Nálad hagytam tegnap a telefontöltőm. Megkaphatom?- kérdezte.
-Én zuhanyozom!- kiabáltam.
-Niallel a szobádban?- hallottam a gyanakvó kérdést. Ez sejti.
-Hé, ő a barátom- kiabáltam.
-Kibékültetek?
-Igen ki. Probléma?
-Adjátok oda- kiabálta.
-Nem!
-Akkor bemegyek!- és hallottam, ahogy nyomkodja a kilincset.
-Zárva van- forgattam a szemem, bár feleslegesen, hiszen úgy sem látta.
-Pótkulcs!-kiabált.
-Eltettem- nevettem Niallre. -Niall megkeresi és neked adja- szóltam hangosan.
Niall öltözött én meg kerestem a töltőt.
-Chris, hogy került Sophiehoz a töltőd?- kiabálta ki.
-Szerinted? Telefont töltöttem nála. Istenem de szőke vagy!- csapott az ajtóra.
-Hol lehet?- kiabáltam.
Megtaláltam a töltőt, Niall kezébe nyomtam, aztán berugdostam a maradék ruhadarabot az ágy alá és berohantam a fürdőbe, ha esetleg Chris bejönne, de nem szokott.
-Helló! Te aztán rendesen ki vagy ütve. Mi történt veled?- kérdezte Chris, és hallottam, ahogy rácsap Niall vállára.
-Miről beszélsz?-kérdezte Niall.
-Néztél már tükörbe? Mennyit aludtál?- hallottam a gyanakvást a hangjában.
-Hé reggel jöttem be. Éjjel meg nem sokat- tartotta maga elé a kezét Niall, már a kulcslyukon lestem.
-Délután fél négy van- jelentette be Chirs.
-Mennyi? Az nem lehet! Előbb meg hajnali hét volt- nyavalygott Niall.
-Ti mit csináltatok?- újra gyanakvást véltem felfedezni a hangjában.
-Beszélgettünk.
-Tényleg?- nevetett fel Chris.- Igaz, ti nem csináltok olyan dolgot. Ti vagytok a mintapár- halkan felnevettem.
-Persze.
-Akkor Sophie miért most zuhanyzik? Éjfél körül is azt csinálta- mondta Chris.
-Honnan tudod,hogy zuhanyzott, ha partiztatok?- tette fel Niall a logikus kérdést, végre valaki gondolkozik.
-Mi másért jött volna fel?- rázta a fejét Chris.-Kizárt,hogy akkor zuhanyozzon, amikor itt vagy.
-Engem nem zavar, kivárom szívesen.
-Nem fektetted le?
-Mi? Nem! Chris! Hogy gondolhatsz ilyet?
-Hallottunk néhány furcsa zajt- nevetett Chris.
-Milyen furcsa zajt?-Niall pánikba esett,én tudtam,hogy semmit nem hallhattak, csak kiakarta szedni Niallből az igazságot.
-Vicc volt-nevetett Chris.
-Hahaha! Nagyon vicces, nagyon vicces!
-Jó, megyek le.
-Oké. Szia- a bátyám Niall válasza után már be is csapta az ajtót.
Niall rázárta az ajtót és bejött hozzám.
-Na, mi történt?- kérdeztem, miközben gyorsan felkaptam a felsőmet és kimentem a szobámba
-Nem fogsz zuhanyozni?-csókolgatott Niall.
-Nem is tudom. Zuhanyozzak?- néztem fel rá mosolyogva.
-Velem,természetesen- kacsintott.
-Ez esetben. Mire vársz még?- nevettem fel.
Bementünk a fürdőszobába és elkezdtem Niallról leszedegetni a ruháit. Beálltunk a zuhanyba és kiélveztük a forró víz ellazító hatását.
-Sophie- szólalt meg.
-Igen?
-Szeretlek- mosolygott.
-Én is téged.
-Ennyi?- vonta fel a szemöldökét
-Nem. Úgy szeretlek, mint még soha senkit sem. Te...te vagy számomra a napfény- magyaráztam.
-Napfény?-kérdezte elkerekedett szemekkel
-Igen, napfény, mert az is elengedhetetlen az élethez és számomra te is az vagy- túrtam bele a hajába.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése