Képkockák

Sziasztok! Ajánljuk figyelmetekbe az új blogunkat, ami az életünkről fog szólni, ami eszünkbe jut, azt megosztjuk veletek! 

Puszi: Amy és Liza ♥

Katt ide!

42.fejezet:Vedd fel, MOST!

Sziasztok! Azért érkezett meg a következő ilyen hamar, mert igazából ez nem is rendes rész, de azért jó szórakozást hozzá, és várjuk azokat a komikat! 

Puszi: Amy és Liza♥

Vasárnap még mindig azon a puszi adós képen kattogtam, Niallel nem tudtam róla beszélni, mert amikor írtam neki, mindig koncertje volt, vagy stúdiófelvétel vagy dedikálás, hát rohadjon meg. Így amikor már ő hívott, késő volt és aludtam, amikor pedig ráértem, akkor azt válaszoltam, hogy bocsi stúdiózok vagy koncertezek vagy dedikálok és azt kaptam vissza, hogy gyerekes vagyok. Én vagyok a gyerekes, persze! Én ezt nem így gondolom és a családban én vagyok az egyetlen. Anya szerint egy nagyra nőtt óvodás vagyok, én ezt nem értem, csak bajuszt rajzoltam a poszterére. Nem értem, hogy most ezzel mi a baj. Chris szerint gyerekesebb vagyok, mint David. Ezt elengedtem a fülem mellett. Délután sikerült Niallnek elérnie engem, ami nem volt épp szerencsés, mert már az elején összevesztünk, azelőtt sem volt rózsás a helyzet de most még annyira sem néz ki jól, mint eddig. Azt terveztem, hogy egész nap a szobámban fogok bőgni, de nem hagyták, mindig valakinek be kellett jönni és félbeszakítani a szerelmünk lapjait. Akkor borultam ki még jobban, amikor már Jeremyt hívták segítségül a családtagjaim, pedig ennyire nem rossz a helyzet, csak két csomag zsepit használtam el és három tábla csokit ettem meg. Mi az már? Örüljenek, neki amíg nem iszok. Ez után már az jön.
-Sophie ne bőgj már, gyere moziba vagy legalább gyere ki a szobádból-kiabált Jeremy a csukott ajtón át.- Bemegyek tudom, hol a pótkulcs!
-Soha, meg kell gyászolnom a régi kapcsolatom és Ryan Gosling még nem halt meg- kiabáltam ki és visszanyomtam a fejem a párnába.
-Régi? Ne csináld már! Szegény srác percenként hívogat! Vedd már fel neki!-amikor felnéztem Jeremy már az ágyam mellett állt és a telefonomat lebegtette a szemem előtt.- Már a századik smst írja, kérlek.
-Hogy merészeltél bejönni, te elolvastad?- kiabáltam rá és kitéptem a kezéből a készüléket.
Jeremy kivette a kezemből és már fel akarta venni:
-Te se fogod felvenni, ennek vége- kiabáltam.
-Én is haragszom rá,de engem még Liam is hivogat azért, hogy te miért nem veszed fel Niallnek és én miért nem beszélek Niallel.- mondta erősen gesztikulálva.- És már Harry is hívogat, úgy hogy vedd fel a telefonod, mert az egész bandát rám fogják szabadítani. 
Ebben a pillanatban a szobám ajtaja kicsapódott és Katie kócosan és ingerülten a telefonjával a kezében rohant be, úgy nézett ki, mint Samara vörösen.
-Beszélj Niallel, mert, ha Liam vagy Niall még egyszer hív, akkor elutazok Los Angelesbe és megölöm őket.- kiabálta.- Most Zayn hív.- Katie felvette a telefont.- Nem Zayn nem tudom, miért nem veszi fel- egy pillanatra ijedt arcot vágott.- Bocsi, mit akarsz? 
-Most nem hív, én nem fogom felhívni- nyavalyogtam.
-Vedd fel- sziszegte Katie.- MOST!
-De, nem hív- mutattam fel.
-Rezeg a telefonod- kiabálta és ezzel becsapta maga mögött.
-Vedd fel, mert még egy földrengést nem élek túl- rázta fejét Jeremy. - Szerinted miért hívogat?- kérdezte Jeremy.
-Hogy kinyomjam-  válaszoltam és ebben a percben felvettem a rezgő telefonomat.- Niall, hagyj békén!- ordítottam bele.
-Sophie, nem Niall, az anyja, de sokan mondták, hogy hasonlítunk,de azt még nem,, hogy férfias a hangom- hallottam meg az anyukája hangját.
-Elnézést Mrs. Horan, mit szeretne?- kérdeztem rögtön.
-Csak, hogy majd mikor jössz hozzánk Niallel- erre szipogni kezdtem.
-Azt hiszem, hogy ő megcsal- panaszoltam.
Utána az anyukája megnyugtatott és letette a telefont. Pár perc múlva egy millió nem fogadott hívásom volt Liamtől. Végül megelégeltem és felvettem neki.
-Mi bajod van?!- sóhajtottam fáradságot színlelve.
-Hogy merészelted azt mondani az anyukájának, hogy megcsal? Te normális vagy? Most az anyja velem kiabál, hogy miért nem vigyázok rá jobban és Niall is velem kiabál! Elegem van!- panaszkodott.
-Harry miért kiabál?- hallottam a hangját a háttérből.
-Mindenki velem kiabál- idegeskedett.
Egy ideig hallgattam a sok összekeveredett férfihangot, de minden mondat azzal végződött, hogy Liam. Harry valami műsort és pattogatott kukoricát emlegetett, Zayn pedig ordított, hogy Liam adja már oda Harrynek, amit kér, mert nem tesz jót a bőrének a sok idegeskedés. Niall pedig azért ordítozott, hogy én azt merészelem gondolni, hogy megcsal. Aztán jött a Kussolj felvonás.
-Mindenki kussoljon- hallottam meg Louis ordítását a másik oldalról.
-Szóval felébredt- szólalt meg Liam. - Jó reggelt, Lou!
-Ne jó reggeltezz itt nekem!- hallottam a fenyegetést.- Hajnali 13:00 van és ti ordítoztok! Hol vagyunk? Állatkertben?- tette helyre azonnal a bandát.
-Nyugalom- szólalt meg Liam.- Sophie a vonal másik végén van!
 Most jött megint egy kusza rész, amiből mindig csak a nevem ismertem fel. Utána valaki kiabálva elvette a telefont Liamtől.
-Szia Sophie- hallottam meg Styles hangját.- Hogy vagy?- erre sírni kezdtem.-Hé, nem annyira szőrnyű a hangom, na! Vagy a hiányom miatt sírsz?! Utálom, ha sírsz- színészkedett.
-Harry, ne hazudj- szóltam rá, ezzel leraktam a telefont, mert már majdnem a kiszakadt a dobhártyám és fájt a fejem, aztán pedig folyton hívogatott Niall, Jeremy pedig folytatta a hegyi beszédet.
Az ajtó megint kicsapódott és Katie még idegesebben rohant be rajta, a háta mögött ott állt Greg és ő sem volt valami vidám.
-Ennyire szőke már te sem lehetsz! Hallod, megint hív! Vedd fel- kezdett el rángatózni az egyik szeme.
-Esküszöm, ha nem veszed fel, akkor én nem tudom, de én...- kezdett kiabálni Greg, amire Katie elkezdte kilökdösni az ajtón.
-Megyünk, Szívem, megyünk. Nyugodj meg! Szerintem megyünk hozzátok! De a telefont itthon hagyom-ezzel becsukódott az ajtó.
-Sophie, most vedd fel, vagy nem állók jót magamért- kiabálta Jeremy.
-Szerintetek anyának tetszik, hogy kiabáltok?- lépett be Chris.- Mondjuk nincs otthon, de nekem nem tetszik! És, ha még egyszer valaki csak felemeli a hangerejét, úgy, hogy nekem az nem tetszik, kihívom a rendőrséget- kiabálta ökölbe szorított kézzel. - Épp depressziós számot akarok írni, de úgy nem megy, hogy nem hallom a gitárom- és ezzel becsapta az ajtót.
-Még nincs este tíz- kiabáltam ki, de már csak a szoba ajtajának csapódását hallottam.
Niall újra hívott és felvettem a telefont, azonnal kiabálásba kezdtem.
-Mit akarsz? Hagyd már békén a barátaimat!
-Várj! Kicsim, kérlek hallgass meg! Te tudod egyáltalán, hogy min vesztünk össze?- kérdezte kétségbeesetten.
-Igen!- kiabáltam vissza. -És ne várd, hogy felhivsz és én megbocsájtok.
-De nem tudom, hogy min vesztünk össze. Akkor miért kérjek bocsánatot?- kérdezte.
-De tudod, hogy min vesztünk össze!- kiabáltam vissza.-Látod, ez a baj!-és ezzel kinyomtam.
-Most mi van?- kérdezte Jeremy, aki éppen hevesen nyomogatta a telefonját.
-Nem tudja, hogy min vesztünk össze- kiabáltam a párnámba.

Niall szemszöge:
Én egész délután állandóan hívogattam, próbálkoztam, de nem vette fel, még Katiet is hívtam, aki azzal fenyegetőzött, hogy eljön hozzám és megöl. Aztán kijavította magát és Harryt, akarta megölni, hát inkább ő, mint én. Aztán jött anya, aki szerint megcsalom Sophiet, aztán jött Jeremy, aki csak simán Jeremy. Aztán hívott Chris, hogy segítsek neki dalt írni, mert ilyen hangzavarban nem tud. Még jó, hogy nem tudja, hogy mi voltunk a hangzavar okai. De a beszélgetés végén, azt mondta, hogy csak azért hívott, hogy csönd legyen, különben is, amit mondam nem fogja felhasználni. Váo, micsoda csapás lenne. De mindegy a másik telefonomról ugyanúgy hívogattam Sophiet, milyen jó, hogy több is van. 
-Niall, könyörgöm, béküljetek már ki- Liam érkezett meg hozzám és ledobta a telefonját az ágyra.- Katie kikapcsolta, marad David, akit még hívogatok, de ő nincs is Londonban, vagyis de ott van, de valami lánnyal van, szóval őt inkább hagyom- magyarázta és ledőlt az ágyamra. 
-Nem akar velem szóba állni, köztünk vége- jelentettem be, amire Liam arca olyan lett, mint aki citromba harapott.
-Nem akarom ezt hallani, szeretitek egymást. Kérj bocsánatot!-ütött erősen az ágyra.- Most!
-Próbáltam, kinyomja a telefont, írtam e-mailt, nem ír vissza pedig olvasta, plusz facebookon is írtam és az kijelezte, hogy látta. Jeremy sem veszi fel, Katie sem áll szóba velem. Még Katie se,érted?- kiabáltam.
- Utazz Londonba. Megérné hidd el!- ütött a hasamra.
- Nem megyek haza a koncertek végéig. Majd akkor. Nem tudok a szemébe nézni.- mondtam.
- Ha most azonnal nem mész vissza, akkor soha többé még rá sem fogsz nézni!- hadonászott a szemem előtt. A fenébe is Horan! Nyomás Londonba!- kiabált rám.
-Mi az, megvakulok? Tudod mit, menj ki!
-Te hülye, én kimennék, de egy baromi nagy buszon lakunk, ha nem vetted volna észre, hogy folyton mozog. És most ezért pislog ránk Harry, Zayn és Louis- mutogatott erősen gesztikulálva és a fiúk tényleg tátott szájjal néztek és elég furcsán néztek ki így.
-Ha te nem mész, akkor én megyek. Szia!- ezzel felálltam és leültem a földre, gyakorlatilag kimentem a szobából.

41.fejezet: Szerelmi bánatok

Sziasztok! Jó olvasást a részhez és sajnáljuk, hogy megint sokára jött.

Puszi: Amy és Liza♥ 

Végre szombat, több ezer diák álma és vágya hétfő óta. Csak nem mindenki ébred kiabálásra, habár ehhez már hozzászokhatnák ebben a házban. Nagyot sóhajtottam, majd felültem az ágyamban és magamra vettem pihe-puha papucsomat.
-Mi van már?- motyogtam magam elé kómásan, amikor leértem a konyhába.
-Katie megette az összes tejet- kiabálta David és közben hevesen mutogatott a békésen falatozó Katie felé.
-Ugye megnézted a spájzban?- vontam fel a szemöldököm.
-Én a tejet inni szoktam és nem enni- nevetett Katie hangosan.
-De a müzlivel etted- habogott David.
-Miért nem lehet csönd és békesség szombat reggel?- kérdezte a bátyám, akinek az arca borotvahabos volt. 
-Megszabadulsz a terrorista külsőtől?- néztem rá vigyorogva.
-Meg- sóhajtott-, vár a fodrász is.
-Mi ütött beléd?- kérdeztem kerek szemekkel.
-Ezek szerint hatott a sok hegyi beszéd- nevetett David, miközben a kezében egy doboz tartós tejjel jött ki a spájzból.
-Most már igazán bocsánatot kérhetsz tőlünk is és Katietől is- magyaráztam Davidnek.
-Bocs- vont vállat.
-Chris nem válaszoltál- szóltam rá, még mielőtt ott hagyna minket és visszamenne a fürdőbe.
-Fontos a változatosság- vont vállat.
-Én nem tudom, ti, hogy látjátok, de szerintem még mindig akarja tudat alatt Lexit- mondta David, amikor már elment a barátja.
-Akarja őt- értettünk egyet.
-Kit akarok?- tért vissza közénk.
-Fagyit- feleltem.
-Ha ti mondjátok- vont vállat és odaballagott a hűtőhöz, és kiemelt egy doboz narancslevet.
Összenéztünk a többiekkel a háta mögött és egy ,,ezt most megúsztuk" pillantást váltottunk.Közben Chris kiemelt a tálból egy narancsot és szépen elkezdte megpucolni.
-Miért nem rendes reggelit eszel?- vonta fel a szemöldökét Katie és végig mutatott az asztalon, ahol három különböző fajta müzli és pirítós sorakozott.
-Egészségesebben táplálkozom és délután megyek edzeni is- magyarázta, miközben belemerült a pucolásba, egymásra néztünk Daviddel.
Ez az egész Alexa miatt történik, megbánta a döntését és most saját magát kínozza. Azt hiszem, hogy le kell vele ülnöm beszélgetni egy picikét. Chris ott hagyott minket mert, hogy ki kell takarítania a szobáját. Na ez nekem már sok volt.
-Ma akkor tanulunk?- kérdezte Katie két korty kávé között.
-Aha, már szóltam Jernek és te szóltál a többieknek?- kérdeztem.
-Ben és Lexi jönnek- vont vállat.- Nate még mindig haragszik.
-Alexa idejön?- súgta David.
-Nem lesz otthon Chris- válaszolt Katie.
-Amúgy én is megyek, találkozok valakivel- Davidnek egy hatalmas mosoly jelent meg az arcán, amiből sejteni lehet, hogy nem a barátaival fog találkozni, hanem egy lány van a dologban, nem tudom ki az a szerencsétlen, én egy bottal se érnék hozzá, na mindegy ez nem tartozik ide.
-Na mindegy ez érdekes- vontam vállat.- A bátyám beteg lett.
-Borotválkozik, fodrászhoz megy, eddig rá se lehetett venni ilyen dolgokra- mutogatott Katie, miközben beszélt.
-Legalább rendbe teszi magát és nem olyan, mint egy csöves- érveltem mellette.
-Narancsot eszik és narancslevet iszik reggelire? És edzeni megy?- sorolta.- Ő nem a te bátyád, mert őt elvitték az ufók.
-Könnyen megeshet- nevettem fel.- Igazából visszatért a régi Chris. Az a srác aki akkor volt, amikor ideköltöztünk. És bizony az a srác nem szerette se Niallt, se Harryt- tűnődtem tovább.
-És felelősségteljes volt- folytatta David.- De amúgy csajok a legfontosabb kimaradt, takarítja a szobáját.
-Sose volt felelősségteljes- ráztam a fejem tagadóan.- A szobáját meg ideje volt már kipucolni, ki tudja mi él az ágya alatt- céloztam ezzel David hallott hörcsögére.
-Frankyt hagyd ki ebből- mutogatott előttem az ujjával.
-Bocs főnök- tettem fel a kezem.
-Chris meghülyült- mondta Katie és ezzel felállt,- mosogassunk gyerekek.
-Jobb ötletem van- szóltam közbe.- Chris mosogatni kéne!- kiáltottam fel a szobájába.
Dobogást hallottunk és már meg is jelent a konyhában.
-Oké- kiabálta, én pedig döbbenten és tátott szájjal bámultam.
-Főnyeremény- tátogtam.
Miután Chris elmosogatott és elrakodott helyettünk, amit mi végig néztünk és visszament a szobájába, felsóhajtottam.
-Rosszul érzem magam, amiért kihasználjuk Chris lelki baját arra, hogy takarítson helyettünk-beszéltem.
-Én nem- ült le Katie az asztalhoz. - Remélem fel is mos helyettem, mert most festetem körmöt.
-Nekem segíthet takarítani- vigyorgott David.
-Katie, nem futunk pár kört?- kérdeztem, amire Katie szeme felcsillant.
-De persze- bólintott- 10 perc múlva- ezzel elment a szobájába készülődni.
Én is követtem példáját, de közben még benéztem Chrishez.
-Ez beteges- kiabáltam be.
-Mi?- nézett rám ijedten és zavarodottan.
Csak intettem és bementem a szobámba, és kivettem a szekrényből valami futóruhának megfelelő nadrágot és pólót egy vastag pulcsival.
-Mehetünk?- rohantam le a lépcsőn.
-Aha- válaszolt, miközben a konyhából sétált ki.
-Király- ezzel elkezdődött a mi kis tornánk.
Befutottunk a parkba, már majdnem a kétszer körbefutottuk, amikor valaki szólított minket.
-Sziasztok!- Katievel egyszerre fordultunk hátra.
-Jer szia- mosolyogtam.
-Szia- intett Katie is.
-Merre mentek?- érdeklődött.
-Hazafelé lassan- válaszoltam.
-Sophie akkor ebéd után megyek, de most sietek, anyu vár- intett és elindult.
-Ugorjunk be az üzletbe venni valamit- szólalt meg Katie.
-Van otthon kaja- néztem rá furcsán.- Van pénzed?
-Nincs, de azt hittem, hogy neked van - nevetett.
Belenyúltam a zsebembe és volt benne valamennyi pénz, többnyire ezt a felsőt használtam tavasszal amikor bevásárolni jártam.
-És van- mutattam fel.
-Vegyünk csokit- nevetett.
Végül bementünk a hozzánk legközelebbi kis boltba és vettünk egy pár apróságot.Hazaérve gyorsan lezuhanyoztam és levágódtam a kanapéra.

A szobámban szétrakva mindenféle könyv, a többiek pedig döbbenten bámulják a saját füzeteiket.
-Na akkor? Mivel kezdjük?- kérdeztem lelkesen, kicsit nagyon is.
-Matek?-kérdezte Ben és felmutatta a matek füzetét.
-Hát jó- sóhajtottam-, azt mondja, hogy 2x-56y+45x:6x=0- olvastam fel az első példát.- Jer ez mi?
Jeremy felsóhajtott megnézte a saját füzetét, aztán kitépte az enyémet a kezemből.
-Összeírtál kettőt- forgatta a szemét.
-Ó, értem. Akkor lediktálod az eredetit?-néztem rá kiskutyaszemekkel.
-2x+45x=0 -forgatta a szemeit.
Ben és a többiek egy szót sem szóltak csak nyugodtan oldották a saját házijukat, Katie közben piszkálta a körmét.Éljen a közös tanulás.
Amikor már egy órája szenvedtünk a matekkal, én feladtam.
-De én ezeket az idióta jeleket nem értem- csaptam a padlóra.
-Sophie, ne tedd a hülyét, hogyhogy a dogáid jobbak mint az enyémek?- kiabált rám Jeremy.
-Puska Jer, puska!- válaszoltam.
-Ne tedd magad- morgott rám.
-Jó, okos vagyok- mosolyogtam.- De a fizikát tényleg nem értem- nyavalyogtam, mire Jeremy elém vágott egy vastag könyvet.- Ez mi?
-Ez a fizika könyv- vigyorgott.
-Nekünk olyan is van?- kérdeztem.
-Olvasd el- nézett rám szigorúan.
-Kész vagyok- kiáltott fel Katie és rámutatott a könyvkupacra, ami előtt egy lap hevert, MEGTANULTAM,KÉSZ felirattal.
-Nem mondod?- nézett tátott szájjal Ben és gyorsan belelapozott a füzetekbe.- És tényleg.
-Ben- szólalt meg Alexa, akit ma még csak először hallottam beszélni.- Mi ez?- mutatott a kémia könyvére.
-Egy könyv, amúgy fejjel lefelé tartod, de semmi gond- felelte cinikusan és megfordította a könyvet.
-Kaja idő- kiáltott fel Katie.
-Tanulás idő- mutatott a könyvekre Ben.
-Én feladom- dőltem el az ágon.
-Nem adhatod fel- színészkedett Katie.
-Azt hiszed? Komolyan? Na, ezt figyeld- vettem ölbe a laptopot és kapcsoltam fel a facebookot, ahol egy kép fogadott Niallről, ahol puszit ad egy lánynak.- Rohadj meg- kiabáltam.
-Hé!- kapott a szívéhez Katie.- Ezt azért nem kellett volna.
-Nem te- feléjük tartottam a laptopot-, hanem ez.
-A szemét - színészkedett Jeremy.
-Ne! Most szívet fogunk ápolni- kapott a szívéhez Ben.-Ne!
-Hogy merészelte?- színészkedett Alexa is.
-Ne már, ez komoly- nyafogtam.
Katie kivette a kezemből a laptopot ki is kapcsolta:
-Megyünk főzni!Nincs vita!
-Én nem- makacsoltam meg magam, amire a barátaim egymásra néztek és felemeltek.- Tegyetek le!
-Nem!- kiáltották egyszerre.
-Ugye Chris nincs itthon?- kérdezte Alexa.
-Te fogd be- nézett rá szigorúan Ben.- Senki sem kíváncsi a szeretlek is meg nem is játékotokra. Fejezd be!
Nekiláttunk a főzésnek, amit addig húztunk, amíg Jeremyék kedve el nem ment a tanulástól. Nyertünk!