26.fejezet:Párhuzamos univerzum

Sziasztok!Jó szórakozást a részhez,nem egy megszokott rész.Egy régóta húzódó dolognak pontot teszünk a végére.Puszi:Amy és Liza♥

Sophie szemszöge:
A hetek csak úgy telnek,kezdem egyre jobban megismerni az osztálytársaimat.Mindenki nagyon aranyos és kedves, hamar befogadtak engem.A tanárok is kedvesebbek,mint régen és rendesen szeretek suliba járni.Csak azt utálom,hogy a fizikás nagyon éber,nincs lazsálás mint a régi sulimban.Meg kell szokni és kész.Nincs mese. A hosszú nyár után furcsa, hogy tanulni is kell és így kevesebbet vagyok a családommal és a barátaimmal.Szóval barátok,Jake ma jön hozzánk látogatóba.Anya otthon van,Chris sem dolgozik délután,David sem,igen neki is van munkája,autószerelő.A fiúk Jake miatt vettek ki szabadságot,de csak délutánra és a hétvégére.
A mai napom sem indult zökkenőmentesen.Hisz miért is lenne minden olyan egyszerű? Már a reggel kezdődött minden.Felöltöztem,persze ruhákat is nehezen találtam,mert minden mosásban van.A hajam nem akart összeállni.De aztán sikerült valami kontyot csinálnom.Reggelizni nem volt időm,lekéstem a buszt,de még a buszmegállóba menet beleestem egy tócsába.Haza kellett mennem átöltözni,anya nem volt otthon,hogy bevigyen,Rich aludt,David délelőtti műszakban és Chris is,Alice órán.Végül elértem a buszt,befutottam a Starbucksba reggeliért és leöntöttem magam kávéval.Persze ez még mindig nem volt elég a sorsnak. Haza kellett rohannom, de a kulcsomat nem találtam.Az első órát lazán lekéstem.Vagyis beértem a felére.A tanár mérgesen nézett rám aztán egy sóhaj kíséretében leültetett.Persze még ez sem volt elég,elvesztettem az egyik könyvemet és a titkárságra kellett mászkálnom.Végül majdnem leestem a lépcsőn tornaórára menet.Két órán keresztül nem történt semmi,azt hittem,hogy az ebédet is megúszom.Na, igen.Azt hittem.Mikor Amanda az osztály kis üdvöskéje, aki valamiét utál engem elment az asztalunk mellett teljesen véletlenül rám ejtette a csokis tortáját.Én pedig amikor vittem vissza a tálcámat véletlenül ráborítottam az eperturmixomat.Rossz emberrel kezd ki a cicám.Még nem tudja, hogy kivel húzott ujjat, de ha így folytassa hamarosan megismerni, az igazi Sophie Morgant.Persze a szerencsétlenségek sorozata a matek röpdolival folytatódott.Utána meg jött a HAZAÚT csupa nagy betűvel. Hisz miért is ne engem szöktelne le esővízel egy autó.Miért ne esnék orra?És még fodrászhoz is ma megyek,na kíváncsi vagyok.Még jó, hogy Niall ma nem jön át.Hazamentem átöltözni,ez a sokadik ruhám csak ma. És elmentem fodrászhoz.Félelemtől remegve ültem be a székbe.Félelmeim beigazolódtak,amikor belenéztem a tükörbe,megláttam a fantasztikus frizurám.Azt mondtam,hogy vágjon le egy kicsit a hajamból,erre a mell alá érő hajam most már alig ér a az állam alá.De nem csak az én hajam ilyen,ez megnyugtat.Chrisnek kicsit megnőtt a haja és nagyon furán áll neki a hosszú göndör haj,Rich stílust akart váltani és most kopasz lett. David pedig leakarta nyírni a hajfesték balesetének nyomát és most ő is kopasz.Anya kontyot hord.
Hazatérésem után meglepődtem. Niall és a többiek nálunk voltak,de nem csak az volt a meglepő,hogy nálunk vannak,hanem az,ahogy kinéztek,amit azzal magyaráznak,hogy úgy is szabadságom vannak.A hajuk egy kicsit megváltozott,mióta nem láttam őket.Igaz,hogy napok óta nem láttam őket,de hogy ők is ennyit változzanak.
-Veletek meg mi történt?-néztem végig rajtuk.-Mit kerestek itt?
Niall haja barna,Zaynnek nincs felzselézve,le van lapítva.Louisnak hosszabb a haja és fel van zselézve,Hanry haja ki van vasalva és Liam kopasz.
-Harry,mi történt veled?-néztem végig fantasztikus frizuráján.
-Baleset Katievel,de veled mi történt?-nézett rám.
Katie futott le a lépcsőn az ő haja pedig nem vörös volt,hanem inkább rózsaszínes.
-Sophie,meg se kérdezd!A fodrászom volt,de látom a tied is alkotott-nevetett.
Csak legyintettem és leültem Niall ölébe.Anya rendelt pizzát,majd amikor felfaltuk a tartalmát, kivitte a szemetet.

Jake szemszöge:
Ez az áldott londoni levegő,nincs is jobb nála.Mondtam nekik,hogy ne jöjjenek ki elém,de azért nem esett volna rosszul.Nagyon messze laknak az állomástól és nekem egy taxi sem állt meg,komolyan.Nem tudom miért nem autóval jöttem,de ez is az én logikám.Remélem hogy mire odaérek tortával fognak várni.Ehelyett Lilyt pillantotam meg a távolban.Vagy nem Lilyt, Uggs,cicagatya,kinyúlt póló konty? Ez egy párhuzamos univerzum,ahol Lily Morgan sportos?Kidobta a szemetet majd visszament a házba.Bekopogtam az ajtón,egy furcsa hosszú,göndör hajú Chrisnek kinéző lény és egy rózsaszín hajú lány nyitottak ajtót.
-Jó helyen járok? Mert én Chris Morgant és Katie Greent keresem! Nem két idegent.
-Jake,én vagyok-szólalt meg Chris.
-De ki ez a lány?-kérdeztem és Miss Rózsaszín felé mutogattam.
-Katie-forgatta a szemeit.
Bementem a nappaliba.Ott volt David,kopaszon?
-David,te hogy nézel ki?-kérdeztem.
-Hát úgy mint egy ember-vont vállat,aztán felállt és megölelt.
Körbenéztem,ott ült a 1D összes tagja,akik legutóbb még webkamerában nem így néztek ki.
-Mi lelt titeket?-néztem körül meglepetten.
-A legtöbbünket fodrászbaleset-lépett be a nappaliba a szőke hajú Alice.
-Hova lett a kis vérfarkas?-nevettem rá.
-Rich az emeleten ugye?-álltam fel,megöleltem Alicet és elindultam az emeletre, a Rich és Jake feliratú ajtón beléptem, Rich az ágyon feküdt és valamit nagyon olvasott,a haja pedig szó szerint eltűnt.
-Ez egy párhuzamos univerzum és elvesztek a barátaim!Hol van Rich?!Mindenki megőrült. Hazamegyek-futottam le a lépcsőn és szembe találkoztam Sophieval,aki szintén furcsán nézett ki.
-Nem mész sehova-nevetett rám.
-Te hogy nézel ki?
-Nem tehetek róla,hogy a fodrász elcseszte a hajam-vont vállat.
-És minek mentél fodrászhoz?-kérdeztem.
-Mert elvoltak töredezve a hajszálaim. Muszáj volt!Csak félreértelmezte a kérésemet.
-Hát azt hiszem, hogy egy hotelban alszok!-jelentettem ki és közben végig néztem a nappaliban ülőkön.
Lily rám szólt és visszaültem a nappaliba.Ahol elcsíptem egy ,,izgalmas" párbeszédet Louis és Niall között.
-Én egy matekzseni vagyok!- jelentette ki Niall.
-Akkor mennyi 523 könyv + 859 könyv?- kérdezte Louis,látszott,hogy gondolkozik a számokon.
-Egy könyvtár. Kérdezz nehezebbet-válaszolt Niall.
-Hát te beteg vagy-nevettem.
-Akkor nehéz kérdést-szólalt meg Louis.-Egy csomag répa meg 250 csomag répa?
-Az egy répafarm-csettintett.
-Répafarm?-nézett Chris fintorogva.
-Igen, farm-nevetett és vállat vont.
Rich,Alice,Chris,David és én felvonultunk az emeletre,egy beszélgetést folytatni.Chris és David még mindig nem állnak szóba egymással.Most komolyan és még én vagyok a gyerekes?Én csak azért veszekedek Aliceval,mert nekem bejön,de erre csak most jöttem rá,mióta nincs Bristolban.Hiányzik ez a kis idióta. Rich megsúgta,hogy Alice mindig rólam beszél. Csöppnyi öröm. Leültünk Chris ágyára,ez volt középen,a mi szobánkba is be lehetett menni és Davidébe is.Azért tudok ennyi mindent,mert nagyon sokat skypeltünk és telefonáltunk a többiekkel.Érdekes dolog ha a fiúk lelkizni kezdenek Alice társaságában.Természetesen ő is beletartozik a lelkizős bandába,csak Sophie nem.Őt ebből mindig is kihagytuk.
-Úgy hallottam,hogy orvosolni kell valami kisebb problémát-mutattam Davidre és Chrisre.
-Nincs semmi gond-rázták egyszerre a fejüket.
-Akkor miért van kulcsra zárva az összekötő ajtótok?-kérdezte Alice.-Miért van mindkettőtök szobájában lefordítva az összes közös képetek?
-Miért kerülitek nagy ívben egymást?-kérdezte Rich.-Miért nem reggeliztek együtt?
-Úgy hallom van probléma-vigyorogtam.
-Csak tudjátok egy kis szünet kell nekünk-magyarázta David
-Egy hónap szünet?-kelt ki magából Alice és megemelte a hangját.-MIóta is vagytok barátok?5 éve? 10 éve?
-16 körülbelül-válaszolt halkan David.
-Dehogy 16, van az 19 is. Még kis pelenkások voltunk mikor találkoztunk-gondolkodott Chris.
-19?Te hülye, még beszélni sem tudtunk-bökte meg Christ David.
-De anyáék már akkor összejártak-magyarázta Chris.
-Ez igaz-bólintott rá.
-Béke?-kérdeztem,erre mindkettő komolyra váltott és rázták a fejüket.-Nem veszitek észre,hogy így is szétszakadtunk?Otthon ragadtam,ti meg itt éltek és nem beszéltek egymással.Ti ettől sokkal többet értek egymásnak,ismerjétek már be.
-Amúgy vettem egy lakást. Itt Londonban és van plusz szoba,de csak tavasszal kezdem a berendezést,festést,majd ha lesz pénzem-magyarázta Rich.
-De megszegte a fő szabályt-vádaskodott Chris.
-Miről beszélsz?-kérdezte Alice.
-Te ezt nem értheted-legyintettek egyszerre.
-Akkor avassatok be!
-Témát váltottunk-vágta rá Rich.-Gyerekes indok.Ezért nem békülnek ki.Barátok vagytok,Chris rég megbánta és David pedig megbocsájtott,látom rajta.De túl büszkék vagytok.
Rich elkezdte mutogatni,hogy mekkora szobák vannak a lakásban és bútorokat, amiket mindenképp meg akar majd venni.
-Nyuszi, megint témát váltottunk-mosolygott Alice.
-Alice,engem érdekel a lakás-nyavalyogtam.
-Ebben a szobában,már csak téged-nevetett fel.
Bevágtam a durcás pofit.
Sok mindent megtudtam a srácoktól.David autószerelőként dolgozik,nem ez volt Lyndáék álma,de legalább talált munkát.Ez is haladásnak számít.Lily bánatára Chris nem hajlandó fősulira menni.De legalább dolgozik.Néha úgy érzem jobb lenne, ha én is itt lennék velük.Rich szeretné ha hozzá költöznék a jövőben.Mintha ez annyira lehetséges lenne.Mindenkinek jól alakul az élete,csak én ragadtam otthon Bristolban.Davidnek jól kereső állása van,Chris készíti az első albumát,Alice és Rich tanulnak. És én mit csinálok?Élek anyuci és apuci nyakán.Én is szeretnék tanulni,de én mégis mihez értek?A nagy semmihez esetleg meg persze elszalasztani a jó esélyeket.És Alicet kerülgetni.Egy lúzer vagyok.
Elmélkedésemből Alice szakított ki.
-És neked mi a véleményed Jake?-kérdezte.
-Miről?
-Miért nem figyelsz?
-Mi volt kérdés?-kérdeztem meg újra,figyelmen kívül hagyva Alicet.
-Az, hogy mi véleményed arról, hogy a csajoknál van ez a hármas szabály- bökött meg Rich.
-Milyen hármas szabály?-kérdeztem meg.
-Hát tudod, hogy 3 napot várnak azzal, mire felhívják a pasit.
-Ja,hogy az.Szerintem nem kellene annyit várni-legyintettem.
-De min gondolkoztál el ennyire?-kérdezte Alice és a fejét vállamra hajtotta.
-Semmin- ráztam meg a fejem.
-Na,mond el nekem Jaky-nézett rám kiskutya szemekkel.
-Én egy lúzer vagyok-válaszoltam.
-Jaky,dehogy vagy te lúzer-bújt hozzám.
-Élvezed a helyzetet,mi?-szólt oda Rich.
-Ezt meg hogy érted?- pislogtam rá.
Rám kacsintott.Ő mindent tud,de remélem nem pofázza ki.
-Amúgy mi ez a haj Alice?
-Stílust váltok-mosolygott.
-Barbie baba leszel?-kérdezte David,valahogy sem ő sem Chris nincsenek a toppon,eddig meg sem szólaltak.
Rich mesélte,hogy hetek óta ilyen élő halottak.Hova tűnt belőlük az élet?Az este további részében a hülye témáinkat vitattuk meg,aztán elvonultunk a saját szobáinkba.Jó volt végre az a tesás beszélgetés.

Chris szemszöge:

Aludni,nem tudok,csak forgolódom.Kinyitottam az ajtót,ami Davidhez vezet,de az ágya üres volt.Elindultam ki a szobából,a lépcső alján ült.Leültem mellé és egy ideig mindketten csendben néztük a parketta mintázatát.Láttam,hogy David néha iszik egy üvegből.
-Mit iszol?-kérdeztem.
-Szokásosat- mutatta fel, hogy el tudjam olvasni.
-Nem adod alább-nevettem,felém nyújtotta.
-Ezt sose- mosolyodott el.
-David-szólítottam meg,velem egyidejűleg ő is megszólított,egymásra néztünk és röhögtünk.
-Haver, de nagyon hülyék vagyunk- csóválta a fejét.- Egy csaj miatt? Komolyan?
-Egy ilyen csaj miatt-fintorogtam.
-Most az egyszer eltekinthetünk a szabálytól-javasolta David.
-Barátok- nyújtottam a kisujjam, mint ahogy az első találkozásunknál.
-Barátok-nyújtotta kisujját,aztán megölelt.
-Sajnálom,hogy megakartalak ütni.
-Fátylat rá- legyintett.
-Egy hónapot elpazaroltunk.Hülyék vagyunk.És Sophiet se volt ki piszkálja-nevettem.
-Holnaptól-nevetett fel.
-Visszatérünk- ütöttem a levegőbe.
-Chris,neked bejött az élet.Lemezszerződés?Sosem akartál énekelni.
-Ezt hozta a sors- vontam vállat
Végre kibékültünk,órákig ott beszélgettünk a lépcső aljában, sok megbeszélnivaló volt.Megegyeztünk, hogy ilyen soha többé nem lesz.Rettegjen mindenki Chris és David visszatér.Muhaha, Sophie vigyázz!

25.fejezet:Minden kezdet nehéz, vagy nem

Sziasztok!Felkerült az új rész,ahogy ígértük HÉTVÉGÉN! De valahogy a kérdések nem jönnek!Szeretnénk benneteket kérni,hogy kérdezzetek!(Egy korábbi bejegyzésben olvashattok erről.)És tessék komizni!Jövő héten rész!Puszi:Amy és Liza♥

A hét Bristolban annyira jól telt.És hát Harrynek köszönhetően Niallel egy párt alkotunk. Christ benevzték egy ,,Ki mit tud?-"ra,felfedezte magában a tehetséget.Anya a fejébe vette hogy a maradék egy napomon vásároljunk be a sulira.Vettünk füzeteket, táskát meg egyéb apróságokat.Csomó ruhát,meg mindenféle elengedhetetlennek hitt holmit.Jeremy telefonon elmondta,hogy mikor hol találkozzunk.Mert Jeremyvel egy suliba fogunk járni,még pár hete elintéztük a beiratkozást.Mostanában elkezdtem görcsölni azon,hogy miként fognak engem befogadni az új osztálytársaim.Úgy,hogy minden tele van azzal,hogy Niall Horan új barátnője vagyok,de Jeremy mondta,hogy ez a suli nem olyan.Itt csupa ilyen művészlélek van és nem rosszindulatúak.Na kíváncsi vagyok.Még nem találkoztam olyan emberrel aki teljes mértékben elfogadott volna úgy, ahogy vagyok,erre megtaláltam Niallt és most mindenki utál úgy, hogy nem is ismernek.Találkoztam Niallel még pár órára.Utána hazamentem elkészíteni másnapra a cuccaimat.

Másnap korán keltem,hogy el tudjak készülni.Mindenki kapkodott és rohangált a házban.Csak anya készítette halálos nyugalommal a reggelit.Katie őrült módjára rohangált,mert persze ő semmit sem készített el.David állásinterjúra ment.Chris meg készülődött a lemezszerződési megbeszélésére. Rich és Alice készültek valami fősulis cuccra.Komótosan elkészültem és elindultam a találkahelyre,ami a sulitól félútra van.
Jeremy már ott várt rám.
-El voltál tűnve te lány-nevetett rám.
-Bocsi-kértem bocsánatot és elindultunk a suliba.
-Na mesélj! Mi van veled? Nem is jelentkeztél.
-Bristolban voltunk-vontam vállat.
-És ott nincs térerő?-nézett rám döbbenten.
-De van, csak kicsit elfoglalt voltam- motyogtam.-Chris megnyert egy ,,Ki mit tud?"-ot-mosolyogtam.
-Chris Morgan?-nézett döbbenten rám.
-Igen az egyetlen és utánozhatatlan- bólogattam.- És...- aztán elhallgattam.
-Mi és?- kérdezte érdeklődve.
-Semmi különös-vontam vállat.

Mikor megérkeztünk a suliba,meglepődtem.Sokkal másabb volt a hangulat,mint a régi sulimban,olyan barátságos,és jóval kevesebb diák jár ide.A falak és az ablakok nem azt a tipikus börtön benyomást keltették.Volt egy hatalmas aula,ahol a diákok vidáman nevetgéltek. Jeremy odacibált egy kis csoporthoz.
-Sziasztok-intettem esetlenül.
-Srácok,ő itt Sophie,az új osztálytársunk-mutatott rám.
-Helló- mértek végig tetőtől talpig.
-Olyan ismerős vagy nekem- kezdett el töprengeni egy alacsony, szőke hajú lány.- Hát, persze hogy, te vagy Niall barátnője.
-Azt mondtad,hogy ők nem ilyenek-súgtam Jeremynek.
-Jaj,nem azért mondom!Csak én bírom a zenéjüket,de csak a zenéjüket!Biztos jófejek,de csak a zenéjüket-magyarázkodott a lány,közben Jeremy súgta neki,hogy nem jófejek.
-Ne hazudj Jer! Tudom, hogy csak féltékeny vagy, hogy nem nézel ki úgy mint ők- bökte őt vállba.
-Jer szeretne úgy kinézni,mint Harry!Hát nem látod?!-szólt oda egy vörös hajú lány.
-Sel, tudom, hogy hiányoztam- ölelte meg őt.
-Ááá, ne bízd el magad- nevettek fel egyszerre.
-Jeremy,te nagyon pofátlan vagy!-bökte meg őt a Selnek szólított a lány.-Mutass már be minket!
-Jaj, bocsi totál meg is feledkeztem rólatok- kacsintott.- Akkor ők itt Jenna, Robert, Alyson, Meg, Josh és persze Sel- mutatta be a társaságot.
-Esetleg rájuk is mutathatnál-mondtam méltatlankodva.
-A vörös az Sel-válaszolt.
-Istenem-csaptam a homlokomra.
-Jó akkor majd magunktól. Josh vagyok- nyújtott kezet egy barna, zselézett hajú srác.
-Sel,de engem ismersz-állt elém a vörös lány.
A többiek is szépen sorban bemutatkoztak, így végre fogjuk rá, hogy lett egy-két ismerősöm az új suliban.A szőke lány Jenna,Alyson volt a derékig érő barna hajú lány.Meg a göndör barna.Josh a zselézett hajú és Robert,pedig a hosszabb hajú.Kiderült, hogy Jeremy már mesélt nekik rólam.Nem tudom mi szerint van az osztály elosztása,de irodalmon csak Roberttel vagyok.Robert azt mondta,hogy kétfelé veszik az osztályt,de csak néhány órán.De miért van az hogy mindenki a másik csoportban van?Ezt nem értem. Már túl magas az én elmémhez. Robert nagyon jófej.Mellém ült, hogy ne legyek olyan egyedül.Mesélte a jobbnál jobb sztorikat.És elkezdte,hogy a tavalyi irodalom tanára nem volt valami fantasztikus és reméli,hogy nem ugyanazt kapja.Eltelt pár perc és bejött egy középkorú nő.A haja vállig ért és szőke volt. Erre Robert hangosan feljajdult.A nő egy krétát fogott a kezébe és felírta a nevét a táblára:MRS. Irchmond.
-Megkérem az új diákot,hogy mutatkozzon be-szólalt meg.
Hirtelen mindenki felém fordult.Zavaromban felálltam és gyorsan elhadartam mindent magamról.Irodalom után találkoztunk Jeremyékkel a suli aulájában.

24.fejezet:Én a sztár

Sziasztok!Megjavultunk,hétvégén hoztuk a részt!Még mindig várjuk a kérdéseiteket a bejegyzés alá,chatben vagy emailben(ineedahero1d@gmail.com) a videóhoz.Jó olvasást!És ne feledjétek két komi és kövi!Puszi:Amy és Liza♥

Chris szemszöge:
Ennyire még soha senkiben nem csalódtam.Nem tudtam tovább ott maradni velük a tóparton,nem bírom elviselni Davidet.Pedig három éves korom óta,olyan mintha a tesóm lenne,úgy látszik,hogy az egész kapcsolatunk egy nagy hazugság volt.Pedig azt hittem,hogy mindig ott leszünk egymásnak.Úgy látszik tévedtem.Mi voltunk az a páros,akik minden hülyeséget,problémát és tragédiát együtt vészeltünk át.De ennek most vége.Nem tudom, hogy miért nem örül a boldogságomnak,pedig kellene.De Ő nem.De miért nem?!
Ha körbe nézek az autóban mindenhol a cuccai vannak,amitől még idegesebb vagyok.Az életem minden területén ott volt,velem.Hiába akartam egy pillanatra is kiűzni a gondolataimból,nem tudtam.Haza nem akartam menni,mert ott is csak mindenhol Davidet látnám.És voltaképpen Bristolban nincs olyan hely ahol ne keresne szóval,nincs hova mennem.Mivel még a tónál vannak,befutottam a kávézóba gyorsan.A kávézó egyik sarkában egy lányt pillantottam meg,aki nagyon keresett valamit a partnere szájában.Valahonnan ismerős volt a lány.Kikértem a kávémat és rendeltem egy melegszendvicset.A lány felém fordult.Megismertem Chloe volt.Kifizettem Andrewnak a rendelésem és elrohantam onnan.Nem hiszem el.Davidnek végig igaza volt és én mit csináltam neki estem a legjobb barátomnak,most már nem tudom hogy állunk,de ezt elrontottam.Nem mehetek és mondhatom neki azt,hogy végig igaza volt.Az autót ott hagytam a kávézónál,elkezdtem sétálgatni.Megnéztem a kedvenc helyeimet Bristolban,amiből sok volt.Ezzel elment majdnem az egész délutánom.Egyszer csak megcsörrent a telefonom. Chloe neve villogottt a kijelzőn.Felvettem és úgy tettem mintha mi sem történt volna.
-Szia-köszöntöttem.
-Szia Drágám.Itt vagyok a kávézóban.Nem akarsz találkozni?-kérdezte a mézes-mázas hangján.
-Ott leszek 10 perc múlva-mondtam.
Abban a pillanatban ahogy letettük elindultam oda.Kint várt rám csókkal akart üdvözölni de eltoltam.
-Most meg mi a baj?-kérdezte.
-Nem akarsz valamit megmagyarázni?-kérdeztem.
-NEm,nem történt semmi érdekes-rázta a fejét.
-Én arra a 1.80 magas szőke csávóra nem azt mondanám-közöltem vele ridegen.
-Miről beszélsz drágám?-kérdezte.
-Tudod te azt nagyon jól-közöltem vele.
-Hát izé ő csak a testvérem-magyarázkodott.
-Érdekes én nem szoktam Sophiet csókolgatni.
-Jó,ha annyira szeretnéd tudni ő az exem-válaszolta.
-Úgy látom már nem csak az exed-nevettem gúnyosan.
-Hát már de,és még mindig az.Az csak ilyen búcsú találkozó volt-magyarázkodott.
-Igen a miénk is már csak egy búcsútalálkozó-mondtam,ezzel megfordultam és ott hagytam őt.
-Nem is kellettél nekem-kiabálta utánam.
Erősnek mutattam magam,de lelkem mélyén összetörtem.A közeli szórakozóhelyre mentem,mivel haza nem mehettem.Leültem a pulthoz és rendeltem.Teljesen magamba roskadva ültem és kortyolgattam az italomat.Szánalmas vagyok,méghozzá azért mert nem hallgattam Davidre és összevesztem vele egy hülyeség miatt.Pedig ő előre megmondta,de én mit csináltam?!
-Chris te vagy az?-nem fordultam meg azt hittem,hogy csak képzelődöm.
Motoszkálás jött mellőlem és valaki leült.
-Veled meg mi történt?-fordultam a hang irányába,mert már gondoltam,hogy nem csak képzelődöm.
-Semmi,semmi érdekes-vontam meg a vállam.-Mit keresel itt Harry?
-Én csak..én csak.Benéztem ide-válaszolt.-De most őszintén mi történt veled?
-Azon kívül,hogy összevesztem a legjobb barátommal és szakítottam a barátnőmmel?-néztem rá és próbáltam egy művigyort magamra erőltetni.
-Neked remek napod volt,haver-veregetett  vállba.-De mi?Szakítottatok?
- Röviden, jobban bírta az exét mint engem-vontam vállat.
-És most mit csinálsz?-kérdezte.
-Leiszom magam a sárga földig.
-Akkor csináljuk együtt,erre kért két kólát.
-Én nem így terveztem-mondtam.
-Beszélgessünk-vetette fel ötletét.
-Nincs kedvem.
-De Harold bácsi csak arra vár hogy kiöntsd neki a szíved.
-Harold bácsi álljon fel és menjen el-mutattam az ajtó felé.
-Itt maradok.
-Akkor én megyek-ahogy leugrottam a székről majdnem elestem.
-Szerintem hazaviszlek-reagálta le Harry.
-Szerintem meg békén hagysz-szóltam rá.
-Nem,eszembe se jutott-vont vállat.
-Akkor igyunk-mondtam.-És felemeltem a kólát.
-Azt hittem piálni akarsz,de ezek szerint rájöttél,hogy mindenre van megoldás.
-Persze Harry.Az öngyilkosság is egy megoldás.
-Te hülye vagy-csapott az asztalra.-De meg lehet oldani a gondjaidat.
-És mégis hogy? Nem gondolod,hogy David megbocsájt?!-mondtam.
-Nem-reagálta le.
-Látod,akkor nincs megoldás.
-De Chris,úgy is kibékültök-mondta.
-Harry,soha nem fajult még odáig veszekedésünk,hogy majdnem megütöttem.Szóval nem.Én nem tudnák ilyen helyzetben megbocsájtani.Egy lány miatt fordultam ellene.
-Chris-kezdte.
-Ne Chrisezz itt nekem!Nálunk szent szabály, hogy egy csaj miatt nem veszekedünk-förmedtem rá.
-Louis és köztem is,de volt egy barátnőm,akivel nem értett egyet és szóba sem állt velem-mondta Harry.
-Taylor Swift?- kérdeztem mosolyogva.
-Igen-forgatta a szemét.
-Mellesleg miatta még én is lenézlek.
Megvonta a vállát majd megitta a maradék kólàt.
-Nem vagyok rá büszke-nevetett.
-De Louisnak mi volt vele a baja?-érdeklődtem.
-Nem csak neki,az egész bandának.
-Szabad firtatnom?-érdeklődtem.
-Nem titok-válaszolta.
-Akkor mesélj.
- Ez már régi sztori.Találkoztunk,összejöttünk és szakítottunk-sorolta.
-Pár hónapja még minden erről szólt-nevettem.
-Az akkor volt.Most minden a húgodról fog szólni.
-Ne is mondd.Nekem Niallel soha sem volt bajom,hanem a hírneve,nem tudom,hogy Sophie hogyan fogja kezelni-kezdtem bele.
-Erős lány.Nem lesz vele semmi gond- mondta majd rendelt még egy kólát.
-De mégis a húgom.
-Figyelj,ha bármi lesz te ott leszel neki és én is.Niall is és mindenki más a bandából.És ne felejtsd el Jeremyt és Alicet se-nyugtatott.-És Davidet sem.
Az életben talán most először és utoljára volt olyan, hogy elhittem neki bármit is.
-Amúgy Chris miért nem gyúrsz rá komolyabban az éneklésre?-kérdezte.
-Én olyat nem tudok-ráztam a fejem.
-Chris,valamelyik nap hallottalak énekelni és gitározni,nagyon jó vagy.Mellesleg Niallel ma megkerestük a dalszövegeidet-magyarázta.
-Hogy mi?!
-Semmi-kapta a kezet gyorsan a szája elé.
-Harry -szóltam rá.
-Niall bejelentett valami versenyre.Az egyik bristoli kávéházban tartják azt hiszem két nap múlva-magyarázta.
-Megölöm.
-Csak jót akarunk neked- vetette be a bűnbánó arcot.
-De ezzel leégettek-csaptam a pultra.
-Nem ilyen drámai a helyzet-nyugtatott le.
Persze nem az. Ezt nem hiszem el. Komolyan ennél már nem is lehetne rosszabb a napom.
-Jól van,ma még kiélem magam.Kimehetek az utcára.Holnaputántól egy burokban fogok élni-mondtam.
Harry jót derült a kis kirohanásomon.
-Most mit nyafogsz?Olyan vagy, mint a húgod-vert vállba.
Na ezzel már kicsit megsértett. Hogy én olyan, mint Sophie?Lehetetlen.
-Harry ez fáj-kaptam a szívemhez.
-Sophie ki se jött 48 órán keresztül a takarója alól az újságcikkek miatt-nevetett.
-Erre tessék most összejöttek-csaptam össze a tenyerem.
-Én mindig tudtam,hogy ez lesz-nevetett Harry.
-Koccintsuk rájuk a kóláinkkal-nevettem fel.
Annyira jó volt vele beszélgetni hogy még a gondjaimat is elfelejtettem.Valamikor az éjszaka közepén estünk haza.A nappaliban valaki lámpafénynél ült.Odasétáltam és megkocogtattam a vállát a személynek.
-Te mit csinálsz?-kérdeztem,és megpillantottam a kezében a dalszövegeimet.
-Én csak kiválasztom,hogy mit fogsz énekelni-válaszolt Niall.
-Nem választasz ki Te semmit-ezzel kitéptem a kezéből és elviharoztam a szobámba,ahol újabb meglepést várt.
Sophie ült az ágyam szélén és a gitáromat tartotta a kezében.
-Sophie?-szólítottam meg.
-Olyan régen hallottalak játszani-mondta.
-Mindenkinek ez a mániája-vágtam oda flegmán.
-Igazuk van,mert tehetséges vagy.
-Igen,énekelgetni én is énekelgethetnék a tévében,máshogy úgy sem értek,ugye?-kivettem a kezéből a gitárt és letettem a helyére.
-Most mégis mi bajod van?-állt elém Sophie és idegesen méregetett.
-Összevesztem a legjobb barátommal,majdnem megütöttem egy lány miatt akivel pár órával később szakítottam és az ősellenségem,nem hagyott berúgni.Nos,mi bajom van?-beszéltem kicsit hangosabban.
-Látod,ez az élet,tudod karma-ezzel kiment a szobámból.
Az ágyam melletti kis polcon ott volt a gyermekkori közös képünk Daviddel,fantasztikus.Még valami,ami esetleg még idegesíteni akar?Erre kinyílt az ajtó és bejött anya.
-Chris mégis hol voltál?És miért nem vetted fel a telefonod? Normális vagy?-kiabált.
-Anyu,légyszíves hagyj békén-kérleltem.
-David senkivel sem hajlandó szóba állni,de te még rosszabb vagy,mint ő-ezzel anya is kiment.
Bezártam az ajtót és lefeküdtem az ágyamra.Bekapcsoltam a kedvenc zenéimet és megpróbáltam elaludni,de persze nem ment. Újra és újra lejátszódott bennem a reggeli veszekedés,kinéztem az ablakon és láttam,hogy David sem alszik,mert a laptopjának a fénye rávilágít a falra.Nem tudom,hogy mikor aludtam el.Reggel,amikor lementem enni, senki sem szólt hozzám,de még rám se akartak nézni. Kivettem egy almát a tálból és visszaslattyogtam a szobámba.Délelőtt unalmamban már kitakarítottam a szobám,és próbáltam elkerülni Niallt,mikor hallottam a lépteit gyorsan bementem a fürdőszobába,hogy ne vegyen észre.Mikor megtalált azzal zaklatott hogy gyakoroljunk a fellépésre.Én vagyok a világ legszerencsétlenebb embere.A barátaim,a családtagjaim,nem szólnak hozzám,Harry ki tudja hol van és az egyetlen ember aki szóba áll velem,az Niall Horan. Az az ember akit talán a legjobban utálok az egész földön. Ez ironikus.Végül úgy döntöttem,hogy gyakorolok vele,minél hamarabb elkezdek gyakorolni,annál hamarabb békén hagy.Legalábbis ezt gondoltam,de akkor még nem tudtam,hogy este úgy kell kizavarni a szobámból.Megfogtam a gitáromat és átmentem Sophie szobájába. Ott ültek ketten az ágyon és hirtelen rám kapták a tekintetüket.Eljátszottam a dalt,amit másnap is fogok játszani a ,,Ki mit tud?"-on. Lefogtam a gitárom akkordjait és erősen koncentrálva elkezdtem játszani a hangszeren. Mikor elértem a refrénhez felnéztem és láttam, hogy tetszik nekik az, amit csinálok. Niallt először hallottam káromkodni,amikor dicsérgetett.Enyhén nyomatékosította a véleményét. Ezek szerint még mindig tudok valamit. Sophie felállt és a nyakamba ugrott. Nem tudtam hova tenni a reakcióját,még egy kicsit beszélgettünk,hogy min javítsak,de azok már csak ilyen piti dolgok voltak.Végül magukra hagytam a szerelmeseket.Vagyis hagytam volna, de aztán rájöttem, hogy fiatalok így hát megfogtam Niall karját és kirángattam a szobából.
-Most ezt miért?-nézett rám csalódottam.
-Csalódást okoztam Niall?-kérdeztem.
-Igen-válaszoltam.
-Akkor menj vissza-mikor mosolyogva elindult volna vissza,utána szóltam.-Hé csak vicceltem.
-A régi Chris visszatért-morogva a ,,szobájuk" felé indult.
-Viccelsz?El sem ment-nevettem utána.
Lementem a nappaliba és elfeküdtem a kanapén.Kapcsolgattam a tévét .Egyszer csak valaki lehuppant mellém.Felnéztem és egy zöld szempár nézett vissza rám.
-Hallottalak gitározni,meg énekelni-mosolygott.
-Az megeshet- vontam vállat.
-Miért szarod le ennyire a zenét?-kérdezte szemrehányóan.
-Kioktatni jöttél?-kérdeztem.-Mert akkor mehetsz.
-Nem,sörözni-vigyorgott.
-Most nem kérek- löktem el az üveget.
-Beteg vagy?-nézett rám aggódva.
-Holnap fellépek-utánoztam le Niallt.
-Neked nem áll jól-forgatta a szemét.
-Ez van- mosolyogtam rá.-Nem tetszik el lehet menni- mutattam az ajtó felé.
-Mi bajod van ma?-kérdezte,elröhögtem már magam.
-Nem is tudom. Szerinted? A csajom megcsalt a legjobb barátom pedig haragszik rám - soroltam.-Ja és majd el felejtettem veletek élek együtt.
-Jó,bocs.De mikor meg kellett hallgatni téged akkor nem zavart-ezzel felállt és elindult ki.
-Harry-utána szóltam,megállt és felém fordult.-Bocs.
-Semmi gond- ült vissza mellém.- De David a szomszédod menj már át hozzá!
-Nem lehet-ráztam a fejem.
-Tiltsa a vallásod?
-Anyukám tiltja-nevettem rá.
-Bocsi,akkor megértem-elkezdett nevetni.
-Hallottam-szólalt meg a hátunk mögül anya.
-Mi nem úgy...-dadogtam.
-Értettétek,tudom-nevetett anya.
Azt hiszem igazuk van.Feltápászkodtam a puha párnák közül, beleléptem a papucsomba és átballagtam Davidhez. Pontosabban átmásztam a két telket elválasztó fasoron,annyiszor mondtam hogy tök fölösleges az oda.De ki hallgat rám?Kihalásztam a virágcserép alól a hátsó bejárat kulcsát és felmentem David szobájába.Benyitottam, így szembesülnöm kellett David gyilkos pillantásával.
-Ó,heló.Minek köszönhetem a látogatásodat?Meg akarsz verni?-kérdezte.
-Mi bajod van? Bocsánatot kérni jöttem.
-Tőlem nem kell.Szia,ott menj ki,ahol bejöttél-mutatott az ajtó felé.
-Nem megyek sehová!- fogtam magam és leültem a padlóra.
David felállt és kiment a szobájából.Okosabb, mint hittem. Ez felháborító. Utána rohantam, de közben majdnem felborítottam Hanryt.
-Nem kell velem békülnöd.Egy szabály volt,barátnő miatt soha nem esünk egymásnak.És te mit csináltál?Többet szerintem mondanom sem kell.Te meg szerintem elmehetsz-beszélt folyamatosan,és az a legrosszabb hogy igaza volt.
-Tudom de...-mentegetőztem.
-Semmi de! Emlékszel 10 évesen a kisujj eskünkre?! Ennyi!Megszegted! Vége!
-David,10 évesek voltunk. Egyszer szegtem meg-magyarázkodtam.
-Egyszer,de akkor is megszegted-mondta.
Mivel igaza volt,nem akartam tovább akadékoskodni
-Akkor vége a barátságnak?- kérdeztem szomorúan.
-Igen,Christopher-ezzel visszament a szobájába.
Lerogytam a földre,egyszer egyetlen egyszer mondta,hogy Christopher,alsós korunkban a kisujj eskü életbe léptekor egy lány miatt.Én ezt nem hiszem el.
-Drágám minden rendben?- fogta meg a vállam Lynda.
-Lynda,semmi sincs-néztem fel rá szomorúan.
-Megbékél,tudod-megölelt.
-Nem, most, nem fog-ráztam a fejem.- Túl nagy hibát követtem el.
-Mindig megbékél-mondta Lynda.
-Eddig mindig-javítottam ki.
-Kérsz valamit?- kérdezte.
-Hazamegyek szerintem-álltam fel.
Bánatosan hazakullogtam, felmentem a szobámba és addig ott feküdtem az ágyamban amíg Sophie rám nem nyitott,hogy Chris ideje kelni.Nekidobtam a kispárnám.
-Chris,kérlek-könyörgött.
Levánszorogtam a konyhába és csak annyit tudtam kinyögni,hogy kávét.Már mindenki beszélt velem az esti zenélésemnek köszönhetően.Parányi erőm sem volt válaszolni az engem bombázó kérdésekre.Párszor el kellett próbálnom a számot,volt időm egy kicsit aludni,mert csak este volt a fellépés. David ma sem szólt hozzám.


Amikor odamentünk a ,,Ki mit tud?" helyszínére és megláttam,hogy mennyi ember van ott, bepánikoltam.
-Menjünk haza!
-Nem-válaszolt kórusban az engem kísérő társaság, azaz Harry,Sophie,Niall,anya és Katie.
-De miért nem??-nyafogtam.
-Mert nem-válaszolt Niall.
Erre anya:
-Niall ezt nem így kell.Nem kisfiam,vissza kell valahogy szolgáltatnod a sok szenvedést,amit a zenélésed okozott,és azt a sok ideget.Felmész oda a színpadra és megnyered,hogy büszkék legyünk rád.
-De Lily az enyém jobb volt- fonta keresztbe mellkasa előtt karjait Szöszike.
-Mond Niall,meghallgatom.Ha rosszabb lesz,akkor a mai fogyasztásom te fizeted-vigyorgott anya.
-Gyerünk Chris! Most azonnal felmész oda, és leénekeled azt a halom lúzert! Te sokkal jobb vagy náluk!
-Csak a fél estit-vágott anya fura képet,nem tudom kategorizálni.
Szóval maradtunk.Én voltam a legutolsó fellépő.
-Már csak fiatalember nem mutatta be mit tud.És ő nem más,mint Chris Morgan,aki saját dalával indul,amiről majd ő beszél-konferált fel a műsorvezető.
Felsétáltam a színpadra leültem a nekem előkészített székre, kezembe fogtam a gitáron és beszélni kezdtem.Alig bírtam megszólalni.
-Mostanában sok minden rossz történt és ezt dalban próbáltam összefoglalni,szerelmi csalódás,veszekedés a legjobb baráttal és még sorolhatnám-foglaltam össze a dalt nagy vonalakban.
Nem mertem elkezdeni a dalomat,körbe néztem az embereken,mikor megláttam a bejáratnál Davidet ,,elrejtőzve" kicsit megkönnyebbültem.Mégsem utál annyira.Belekezdtem a dalomba.A refrént már velem énekelte a közönség.Végig néztem a közönségem és mindenki élvezte,felemelő érzés volt.A végén hatalmas tapsvihar és őrjöngés.Meghajoltam és lesétáltam a színpadról.Anyáék agyon ölelgettek,mindenkinek tetszett.De kétlem,hogy megnyerem,mivel vannak nálam sokkal jobbak is.
-Fantasztikus este,tehetséges emberekkel,a döntés nehéz volt,de végül is megszületett. A londoni lemezszerződés nyertese nem más mint Chris Morgan. Kérlek fáradj fel a színpadra.A döbbenettől mozdulni sem tudtam.Anyáék löktek a színpad felé. Az emberek tapsoltak,a műsorvezető gratulált,énekeltem egy ráadás számot,átadták az Oklevelem,de nem ennek a darab papírnak örültem,hanem a lemezszerződésnek. Amikor leértem a színpadról David gratulált,megölelt és elment.Szomorúan néztem utána, majd egyszer csak anyu jött felém egy pohár kólával.
-Kisfiam,annyira ügyes voltál.Látod az álmaid teljesülnek,ha nagyon akarod és teszel érte-mondta anya,ezt mondta apa mindig,amikor zenéltem és féltem hogy nem teljesülnek az álmaim.
-Látod én tudtam, hogy meg lesz ez!-vert hátba Niall.
-Köszi haver-válaszoltam Niallnek.
Mindenki meglepetten bámult rám.Végül Sophie nevetve ugrott a nyakamba.Anya elment haza,végül megjelent Rich,Jake és Alice ünnepelni engem.És kiderült,hogy amikor visszaköltözünk Londonba,ők már jönnek velünk.Vagyis mindenki kivéve Jaket.Sophie rémálma megkezdődik.Nem lesz többé nyugodt élete.Késő este,vagyis inkább hajnalban estünk haza.Reggel fájó fejjel vánszorogtunk ki a konyhába.Anya pedig koránjában megkezdte a fejmosást.Megkaptam, hogy már elég idős vagyok ahhoz, hogy vigyázzak Sophiera és ne engedjem, hogy igyon.
És ezt a rizsát hallgattam egész álló nap.És lassacskán az előszoba megtelt bőröndökkel,ez jelentette,hogy vége a bristoli kirándulásunknak.Három autóval mentünk haza. Az egyikben ültem én, anya, Niall és Sophie, a másikban, Alice és Harry és Katie a harmadikban pedig akik nem fértek be a másik kettőbe.Az indulás előtti pár órát végig beszélgettünk a srácokkal.Még gyorsan körbejártam a házunkat, mert tudtam hogy jó ideig nem jövök ide vissza.Vittem a gitáromat is és az eddig rejtegetett saját számaimat,a régi képeimet és még pár cuccot,Sophie is így cselekedett.Elvisszük Londonba a maradék cuccunkat.Családi képek és olyan emlékek vannak most nálunk, melyek, ha elvesznének a lelkünk egy darabja is elveszne.Hazaérve,mindenkinek bevittük a szobájába a cuccokat én pedig beestem az ágyamba.

Hírek

Sziasztok!Közlendőnk van!Van egy ötletünk.Ha lenne kérdésetek akár a blog keletkezésével,jövőjével,szereplőkkel,velünk kapcsolatban,akkor arra szívesen válaszolunk egy videóban.Annyit kell tennetek,hogy e-mailben(ineedahero1d@gmail.com) elkülditek vagy pedig a bejegyzés alá leírjátok!Annyit kell még tudni,hogy nem csak erről a blogról lehet kérdezni,hanem a You Only Live Once,Dark Secrets,My new life blogokkal kapcsolatban is.Véleményeitekre is válaszolunk. Hétvégén az új rész is felkerül:)  
ui:Kérdezhettek bármiről és bármennyit!                                           

                                                                                                           Puszi:Amy és Liza♥