Információ

Sziasztok!Liza osztálykirándulásra megy,ezért három napig nem lesz rész,de amint hazajött You Only Live Once blogunkra felkerül a rész.Legyetek egy kicsit türelmesek,igyekezni fogunk.Ahogy már múltkor jeleztük,be kell hozni magunkat.Üdvözlettel:Amy:)

19.fejezet:Minden a feje tetejére állt

Sziasztok!Sikeresen,tőlünk szokatlanul megérkezett az új rész!Nagyon benne vagyunk a munkában hiszen ahhoz képest,hogy mikor kezdtük,nagyon le vagyunk maradva.És már kezd minket  idegesíteni.És kicsit hosszú már a nyár(bárcsak nekünk is ilyen lenne). 

Puszi:Amy és Liza:)♥

Ennek a szép pillanatnak ő vetett véget.A szemében eddig ismeretlen tűz lángolt.Még mindig csak pár centiméter volt köztünk.Niall mosolygott,annyira más volt,ilyennek még soha sem láttam.Még egy puszit nyomott az arcomra,aztán visszamentünk a többiekhez.
-Mi ez a bárgyú vigyor  az arcotokon?-vetette oda vigyorogva Louis.
-Milyen vigyor?-kérdeztük kórusban még mindig vigyorogva.
Zayn egy tükörrel a kezében felénk tartott,aztán felénk fordította:
-Ez!
-Te miért nem alszol még?-kérdeztem.-Egy  órával ezelőtt te voltál az aki aludni akart.
-Vártuk a fejleményeket-vetette oda vigyorogva és ránk mutatott.
-A miket?-néztem körbe a társaságon.
-Valami történt odakint,látom rajtatok-vigyorgott Harry.
-Fogd be-pirítottam rá.
Elindultam volna Harry ágyához,de Niall magához húzott és a fülembe súgta:
-Nem akarom,hogy oda visszamenj.
-Muszáj.Rossz lenne a földön heverészni.
-Ki mondta,hogy ott kéne?-kérdezte aranyos mosollyal az arcán.
-Niall,ez még korai-nyomtam egy puszit az arcár,aztán befeküdtem Harry mellé,aki mosolyogva méregetett.
-Fejezd be,ez feltűnő-vágtam fejbe.
-Na mesélj!Mindent tudni akarok,hisz,ha én nem vagyok,akkor most semmi sem történt volna!-követelőzött.
-Túl sok a fültanú-csitítottam le,aztán megpróbáltam alvást imitálni.Végül a nagy imitálásba tényleg elálmosodtam.
Az éjszaka közepén,arra ébredtem fel,hogy valakinek a keze a derekamon pihen.Megfordultam,de nem az feküdt ott,akit vártam.Szőke hajkorona helyett,barna szénakazal csikizte az arcomat.A legrosszabb rémálmom most valóra várt,ott feküdt mellettem.Eltűrtem a haját az arcából,ő pedig elég furcsán reagált.
-Ne szívem.Aludni akarok!-nyöszörögte.
-Styles!-pirítottam rá.
-Úristen!Nem aludtam.Arra vártam,hogy felkelj és elmeséld mi volt-terelte a témát.
-Akkor ez mi volt?-utaltam a kezére.
-Bocs,csak a megszokás-szabadkozott.-Azt hittem,hogy más vagy.
-Összekevertél Taylor Swifttel?-kérdeztem.
-Khm..Ez sértés rád és rám nézve is!Ő egy nagyon,nagyon aranyos lány VOLT a legelején.Most egy paranoiás libára hasonlít.Ezért,veled nem lehet egy lapra tenni-magyarázta hevesen.-De engem jobban érdekel,ami a szőke haverommal történt.
-Igazad volt-mosolyogtam.-Csak őszintének kellett lennem és lépett!Kiderült,hogy lehetne köztünk valami.Aztán tudod,olyan boldog vagyok-áradoztam, Harry pedig vigyorogva hallgatta.
-Tudtam!Ez az-ordította el magát.-Jeremy leesett a kanapéról,a lámpák felkapcsolódtak és öt szempár ránk szegeződött.
-Mi az Isten?-nézett döbbenten Zayn.
-Nagyon fellelkesültem az álmomtól-válaszolta.
-És mit álmodtál kérdezte Liam.
-Hogy beszélgettem egy szőke lánnyal,aki úgy néz ki,mint Sophie!-válaszolta.-Öhm..vagyis,mint Taylor Swift!
-Az én Sophiem nem olyan, mint hisztis Swift!-morgott Niall.
-A te Sophied?-nézett rá döbbenten Zayn.-Miről maradtunk le?
-Semmiről-kiabálta Niall vérvörös fejjel.
-Jó,én alszok-mondtam és magamra húztam Harry takaróját is.
Harry hangosan méltatlankodott cselekedetem.És elkezdte ráncigálni a takarót.
-Sophia,kérem vissza azt ami az enyém-nyavalygott.
-Itt semmi sem a tiéd-állapította meg Liam.
-Jaj,Liam végre megszólalt.Mi történt?Megbocsájtottál nekünk?-kérdezte nevetve Zayn.
-A kanalakat nem lehet megbocsájtani,nagyon fájt-karba fonta a kezét,ugyanis ő már ült az ágyán.Mellette eddig egy tányér szendvicsekkel púpozva.
-Te éjjel is eszel?-kérdezte Niall,pont ő beszél.
-Ki az a hülye aki nem?-bökte oda mosolyogva Liam.
Utána már mindenki elcsendesült és álomba szenderült.Másnap reggel literszámra itták a kávét.És nyavalyogtak,hogy kényelmetlenek az ágyak és hogyan néznek ki.Így így nem adhattak koncertet.Egyedül Jeremy nem panaszkodott,pedig ő a kanapén aludt és éjjel még le is esett róla.
Niallel néha egymásra néztünk,de keveset beszéltünk egymással,mert nem akartuk,hogy kiderüljön a mi kis titkunk.De az egész reggelit végig nevettük.A fiúk többször megkérdezték,hogy mit szívtunk.De sikeresen leszereltük őket.Aztán  már próbáltunk odafigyelni magunkra,de nehéz volt,hiszen ez volt talán életünk legboldogabb reggele.Azt kívánom,hogy még több ilyen is legyen.

Nézzetek be!

Sziasztok!Nézzetek be The fantasy you have! Üdv:Amy és Liza!

18.fejezet:Vallomások

Sziasztok emberkék!! Meghoztuk az új részt(hatalmaaaas késééééssel).Nagyon rövid lett, de ezt mi akartuk így:)) Köszi a komikat ez előző részhez♥ ÓÓ és igen ha van kedvetek, akkor írjátok le, hogy mit tippeltek, mi lesz a kövi fejiben:P
Sok puszi és ölelés:Amy és Liza:))♥

-Nem.Nem engedem.Nem alszik itt!!!-tiltakozott hevesen Harry.
-Akkor hol aludjon?-kérdezte Jeremy.
-Az már a ti problémátok-vont vállat fürtös ,,barátunk".
Ebből a kijelentéséből hatalmas veszekedés kerekedett közte és köztem.A többiek hátradőlve figyelték az aranyos jeleneteket, miközben össze-vissza hadonászunk és kiabálunk.
-Na,jó-állt fel Zayn.-Az ki van csukva,hogy ti megbeszéljétek.Veled alszik és kész.És most most kuss!Szépülnöm kell-ásított.
Persze, mert ez ennyivel van intézve! Harry gyorsan levágódott az ágyára, és csak annyi helyet hagyott nekem, hogy éppen csak le tudjak oda ülni.Meglöktem őt,de még dühösebb lett.Elkezdtem böködni.
-Sophie fejezd be.Mert nem ütök nőket,de ha nem fejezed be..-sziszegte.
-Akkor mi lesz?- hecceltem tovább, igazából szimpla kíváncsiságból, hogy mennyire tudom őt felhúzni. Kell a tapasztalat, hogy meddig mehetek el.
Felállt odajött hozzám és a karjába vett.
-Tedd már őt le!- szólt rá idegesen Nial.l-Miért nem aludhat melletted? Nem is foglal sok helyet!
Harry mintha süket lenne elvitt a lakóbuszuk legeldugottabb sarkába.
-Harry! Egy kicsit normálisabb is lehetnél!- veregette hátba őt Louis.
-Beszélgetni akarok Sophieval. Hagyjatok már békén-ordította.
-Oké, nyugi van! Ha ezzel kezdted volna nem is zaklattunk volna téged, de mindegy- hátrált feltartott kezekkel a haverja.
-Harry,mit akarsz?-néztem rá.
Nekitámaszkodott a falnak és rám se nézett.
-Harry!
Ellökte magát a faltól és szembe állt velem.
-Süket vagy?!-kiáltottam a fülébe.
-Sophie-kezdett bele.
-Igeeeeen?-nyújtottam el az e betűt.
-Én azért nem akarok veled aludni,mert Niall azóta kicsit távolságtartóbb veled mióta láttalak alsóneműben.És azt hiszi,hogy felakarlak szedni.Gyönyörű vagy,de te Niallé vagy.
-Figyelj- kifújtam az eddig bent tartott levegőt.-Nem vagyok senkié.Őszintén engem nem érdekel,hogy kivel alszok, csak ne a padlón kelljen. Senki sem féltékeny,csak ti képzelitek.Téma lezárva.
-Niall nekem világosan megmondta,hogy tőlem ezt nem várta.
-Miért? Miért kell mindenkinek azt számlálni folyton, hogy össze fogunk jönni? Nem fogunk!Vagyis,ha rajtam múlna akkor esetleg, talán- gyorsan megráztam a fejem, mert éreztem, hogy pár könnycsepp kezdi csípni a szemeimet.-De ő sosem fogja megkérdezni- tettem hozzá halkan.
Harry minden beszéd és kérdés nélkül magához húzott.Jól esett az ölelése, mert tudtam, hogy szívből jön.
-Sophie,én tudom,hogy te egyszer Niall mellett boldog leszel.
-Én,én nem hiszem. Ha ez így megy tovább,akkor nem.Tegye meg azt a bizonyos lépést!Mert én nem fogom-szipogtam.
-Hát,ha Niall féltékeny rám,akkor előbb lépni fog.
Átkarolt és kimentünk a többiekhez.Gyorsan megtöröltem a szememet, hogy ne látszódjon még a jele sem annak,hogy elérzékenyültem.
-Harry ez most mi?
-Niall lépni fog.
-Nem fog- ráztam a fejem- tudom, hogy nem. Ha nem mondta volna, akkor már egyszer megpróbált.Annak majdnem pofon lett a vége.
Leültünk Harry ágyára,Niall fintorgott minket látva.
-Láttad az arcát?-fülembe súgta.
-Nehéz volt nem észrevenni- vontam vállat.
-Menj oda hozzá,-biztatott- rosszabb már úgysem lehet.
Niall felállt és kiment.Utánamentem, hogy egy kicsit beszéljek vele.
-Ott van Harry.Minek jöttél utánam?-nézett rám dühösen.
-Mert én veled akarok beszélni-adtam egyenes választ, és végig a szemébe néztem.
-Miért?
-Mert kedvellek,miért miért?
Meglepődve nézett rám, valószínűleg nem erre a válaszra számított.
-Sophie,te most viccelsz?-nézett rám.
-Úgy nézek én ki?- mosolyogtam rá.
-Sophie,én kedvellek.Nagyon..-közel lépett hozzám és mélyen a szemembe nézett.
Hirtelen kirázott a hideg a közelségétől.
-Én, én is- dadogtam zavartan.
Közel húzott magához.
-Én többet érzek barátságnál,de féltem.Féltem,hogy valamelyik barátommal jössz össze.
-Én pedig féltem attól, hogy más lányt választasz helyettem- megrémített, hogy mennyire őszinték voltunk egymáshoz.
-Én nagyon szeretném,ha te a barátnőm lennél.De várni fogok rád,ameddig csak akarod.
-Talán, nem tudom, azt hiszem, hogy- itt elcsuklott a hangom, de megpróbáltam folytatni, mert el kell mondanom, tudnia kell az nigazat, tisztáznunk kell ezt az egészet kettőnk között- szeretlek, sokkal jobban, mint egy egyszerű barátot.
A szánk már csak pár milliméterre volt egymástól.
-Akkor ezek szerint egyformán érzünk?- suttogta.
Válaszomat meg sem várta,megcsókolt.
Most jöttem rá, hogy én erre a pillanatra vártam már hetek óta.