2013. június 7., péntek

19.fejezet:Minden a feje tetejére állt

Sziasztok!Sikeresen,tőlünk szokatlanul megérkezett az új rész!Nagyon benne vagyunk a munkában hiszen ahhoz képest,hogy mikor kezdtük,nagyon le vagyunk maradva.És már kezd minket  idegesíteni.És kicsit hosszú már a nyár(bárcsak nekünk is ilyen lenne)
Puszi:Amy és Liza:)♥



Ennek a szép pillanatnak ő vetett véget.A szemében eddig ismeretlen tűz lángolt.Még mindig csak pár centiméter volt köztünk.Niall mosolygott,annyira más volt,ilyennek még soha sem láttam.Még egy puszit nyomott az arcomra,aztán visszamentünk a többiekhez.
-Mi ez a bárgyú vigyor  az arcotokon?-vetette oda vigyorogva Louis.
-Milyen vigyor?-kérdeztük kórusban még mindig vigyorogva.
Zayn egy tükörrel a kezében felénk tartott,aztán felénk fordította:
-Ez!
-Te miért nem alszol még?-kérdeztem.-Egy  órával ezelőtt te voltál az aki aludni akart.
-Vártuk a fejleményeket-vetette oda vigyorogva és ránk mutatott.
-A miket?-néztem körbe a társaságon.
-Valami történt odakint,látom rajtatok-vigyorgott Harry.
-Fogd be-pirítottam rá.
Elindultam volna Harry ágyához,de Niall magához húzott és a fülembe súgta:
-Nem akarom,hogy oda visszamenj.
-Muszáj.Rossz lenne a földön heverészni.
-Ki mondta,hogy ott kéne?-kérdezte aranyos mosollyal az arcán.
-Niall,ez még korai-nyomtam egy puszit az arcár,aztán befeküdtem Harry mellé,aki mosolyogva méregetett.
-Fejezd be,ez feltűnő-vágtam fejbe.
-Na mesélj!Mindent tudni akarok,hisz,ha én nem vagyok,akkor most semmi sem történt volna!-követelőzött.
-Túl sok a fültanú-csitítottam le,aztán megpróbáltam alvást imitálni.Végül a nagy imitálásba tényleg elálmosodtam.
Az éjszaka közepén,arra ébredtem fel,hogy valakinek a keze a derekamon pihen.Megfordultam,de nem az feküdt ott,akit vártam.Szőke hajkorona helyett,barna szénakazal csikizte az arcomat.A legrosszabb rémálmom most valóra várt,ott feküdt mellettem.Eltűrtem a haját az arcából,ő pedig elég furcsán reagált.
-Ne szívem.Aludni akarok!-nyöszörögte.
-Styles!-pirítottam rá.
-Úristen!Nem aludtam.Arra vártam,hogy felkelj és elmeséld mi volt-terelte a témát.
-Akkor ez mi volt?-utaltam a kezére.
-Bocs,csak a megszokás-szabadkozott.-Azt hittem,hogy más vagy.
-Összekevertél Taylor Swifttel?-kérdeztem.
-Khm..Ez sértés rád és rám nézve is!Ő egy nagyon,nagyon aranyos lány VOLT a legelején.Most egy paranoiás libára hasonlít.Ezért,veled nem lehet egy lapra tenni-magyarázta hevesen.-De engem jobban érdekel,ami a szőke haverommal történt.
-Igazad volt-mosolyogtam.-Csak őszintének kellett lennem és lépett!Kiderült,hogy lehetne köztünk valami.Aztán tudod,olyan boldog vagyok-áradoztam, Harry pedig vigyorogva hallgatta.
-Tudtam!Ez az-ordította el magát.-Jeremy leesett a kanapéról,a lámpák felkapcsolódtak és öt szempár ránk szegeződött.
-Mi az Isten?-nézett döbbenten Zayn.
-Nagyon fellelkesültem az álmomtól-válaszolta.
-És mit álmodtál kérdezte Liam.
-Hogy beszélgettem egy szőke lánnyal,aki úgy néz ki,mint Sophie!-válaszolta.-Öhm..vagyis,mint Taylor Swift!
-Az én Sophiem nem olyan, mint hisztis Swift!-morgott Niall.
-A te Sophied?-nézett rá döbbenten Zayn.-Miről maradtunk le?
-Semmiről-kiabálta Niall vérvörös fejjel.
-Jó,én alszok-mondtam és magamra húztam Harry takaróját is.
Harry hangosan méltatlankodott cselekedetem.És elkezdte ráncigálni a takarót.
-Sophia,kérem vissza azt ami az enyém-nyavalygott.
-Itt semmi sem a tiéd-állapította meg Liam.
-Jaj,Liam végre megszólalt.Mi történt?Megbocsájtottál nekünk?-kérdezte nevetve Zayn.
-A kanalakat nem lehet megbocsájtani,nagyon fájt-karba fonta a kezét,ugyanis ő már ült az ágyán.Mellette eddig egy tányér szendvicsekkel púpozva.
-Te éjjel is eszel?-kérdezte Niall,pont ő beszél.
-Ki az a hülye aki nem?-bökte oda mosolyogva Liam.
Utána már mindenki elcsendesült és álomba szenderült.Másnap reggel literszámra itták a kávét.És nyavalyogtak,hogy kényelmetlenek az ágyak és hogyan néznek ki.Így így nem adhattak koncertet.Egyedül Jeremy nem panaszkodott,pedig ő a kanapén aludt és éjjel még le is esett róla.
Niallel néha egymásra néztünk,de keveset beszéltünk egymással,mert nem akartuk,hogy kiderüljön a mi kis titkunk.De az egész reggelit végig nevettük.A fiúk többször megkérdezték,hogy mit szívtunk.De sikeresen leszereltük őket.Aztán  már próbáltunk odafigyelni magunkra,de nehéz volt,hiszen ez volt talán életünk legboldogabb reggele.Azt kívánom,hogy még több ilyen is legyen.

1 megjegyzés: