12.fejezet:Nem várt emberek érkezése

Sziasztok emberkééék!!! Van egy jó hírünk! Annyira visszatértünk, mint még SOHA! :DD Meg is hoztuk az új részt! Reméljük, hogy tetszeni fog. Várjuk a komikaat...( mostanában nem nagyon kapunk :(() Nagyon sajnáljuk ezt a hatalmas késést, de Liza lebetegedett és nem tudtunk összeülni befejezni. De nem is beszélünk tovább. Jó olvasást :D Puszi: Liza és Amy ♥ :))

Hétfő:

Mikor felébredtem Chris már nem volt mellettem.Hova tűnik ez el mindig?Kimásztam az ágyból és elindultam le.A lépcsőről láttam,hogy Chris papucsban csoszog ajtót nyitni.Kinyitotta,de aztán vissza is csukta.Két mondatot lehetett hallani:'Helló Styles!Viszlát Styles!' 
-Nyisd már ki te hülye!!-kiabált az ajtó másik oldaláról.
-Mit keresel itt?Ki hívott meg?-rontott neki Chris.
-Engem nem kell hívni,jövök én magamtól is-vágott vissza Fürtöske.
-Kicsim ki az?-ment oda anyu.
-Ááá!Ne törődj vele.Csak egy buzi-válaszolta-ja és nem vagyok a kicsid.Az Sophie.
-De kicsim,Te mindig is a kicsim leszel.
-Kicsim!-csukta be maga mögött az ajtót Harry nevetve.
-Fogd be Styles!-parancsolt rá a bátyám.
-Te Sophie barátja vagy?-kérdezte anyu.
-Az hatalmas túlzás-léptem be a beszélgetésbe.
-Pontosan.Nekem Louis a legjobb barátom.A fia pedig nem a szívem csücske-magyarázta Harry.
-Hé!A gyerekemről beszélsz!
-Sajnálom.Harry Styles vagyok-nyújtott kezet.
-Mrs. Morgan,de hívj csak Lylinek.
-Minek jöttél?-kérdeztem.
-Most miért bántjátok?Olyan aranyos-szólt közbe anya.
-Anyuu!!Te most magáról a sátánról beszélsz!-néztem felé.
-A sátán is itt van és hall,mellesleg van szíve-vigyorgott Harry.
-Ki kérdezett?- szólt rá Chris.,
- A vendégekkel nem illik így viselkedni,- mondta anya.
-De anya ez egy hívatlan vendég- nyöszörögte Chris.
Chris és én csúnya pillantásokkal nyugtáztuk anyát, aki csak ennyit reagált:
-Én vagyok az anyátok ja és enyém a ház.Azt engedek be akit akarok.
-Hol van Louis?- kérdezte Harry.
-Ma még nem láttam- válaszolt anya és bement a konyhába-gyere Harry,az illatra majd lejönnek.
Ő pedig, mint egy engedelmes kisgyerek követte őt.
-Erről mind te tehetsz-mondtam Chrisnek-ha nem hívod meg Louist és Zaynt akkor most ő nem jött volna.
-Ó persze!Fogd csak rám!Nem is tudom ki engedte be őket egy teljes hétre a házba!
-Ki hagyott magára egy hétre?
-Ki nem jött velem?
-Sajnálom,hogy nem volt kedvem órákat ülni egy mozgó szaunában!
-Mindig mindenen csak nyafogni tudsz.
-Fejezzétek be-lépett ki anya a konyhából.
-Bocsi-lehajtottuk a fejünket és vártuk mit fog mondani.
-Gyertek reggelizni-mutatott a konyha felé.
Louis és Zayn pont ebben a pillanatban rohantak le a lépcsőn.
-Na mi a szitu?-kérdezte Zayn.
-Ááá...semmi különös.Csak maga a sátán tartózkodik a konyhában-válaszoltam.
-Harry itt van-kiáltotta el magát Louis és berohant a konyhába majdnem fellökve Christ.
- Hé haver vigyázz!- kiabált utána.
Éppen,hogy leültünk és elkezdtünk enni csengetésre lettünk figyelmesek.Anya ment ajtót nyitni.Úgy éreztem, hogy most vele kell mennem,nem tudom miért,talán egyfajta női megérzés.Anya kinyitotta az ajtót,ismerős hangra lettem figyelmes.
-Csókolom.
-Ti kik vagytok?
-Niall James Horan vagyok-nyújtott kezet.
-Anyu ne!Ő a fő buzi!-futott ki Chris is.
-Én pedig Liam James Payne- mutatkozott be Liam is.
-Niall,Sophie már sokat beszélt rólad-mondta anya, pontosabban hazudta,mert nem is beszéltem Niallről,jó talán egyszer megemlítettem.Talán nem is egyszer,na jó beszéltem róla.
-Valóban?-kérdezte Niall.
-Nem.Vicc volt-vágta rá anya nevetve,hál Isten.
-Ó,maga is olyan humorzsák,mint a csemetéi-jelentette ki Liam és becsukta maga mögött az ajtót.
-Sokan mondták már.Gyertek pont reggelizünk.
-Végre két normális ember!-öleltem meg őket.
-Kicsim.Két lépést hátra-szólt rám anyu.
-De miért?
-Mert Chris azt mondta,hogy Buzik.- válaszolta.
-Mióta hiszel,te neki?-csak azért is megöleltem Niallt.-Hiányoztatok.
-Kicsim mint mondtam a két lépésről?!-nézett rám anya szemrehányóan.
Egy nagyon picit léptem kettőt oldalra és vigyorogva néztem anyura.
-Két lépés.
-Jaj, kell nekem ilyen zseni gyerek?-sóhajtozott anya.
-De anya, ki volt az aki szétválogatta a színes ruhákat a fehérektől?-szólt közbe az én drágalátos bátyám.
-Chris,arra mindenki képes.
-Nem hiszem,hogy miután az összes ruha megkékült,bárki képes lenne rá,-vakargatta az állát-én az voltam.
-Mit csináltál?Mikor volt ez?-anya arcából hirtelen eltűnt minden szín.
-Nem ma-mondta Chris,látszott rajta,hogy hazudik,sokszor eljátszotta már,mindig azt hiszi,hogy mindenki olyna kevés ésszel rendelkezik,mint ő.
-Bocsássatok meg.Ellenőriznem kell a fürdőszobát.
-Anya!NE!Előbb reggelizz,kérlek!-kiabálta Chris és megfogta anya karját.
-Engedj el!-kiabált rá anya és elindult a fürdőszoba felé.
-Ez mind Niall hibája volt.
-Fogd másra persze-nyafogott Niall-itt se voltam.
-Az lehet,de pont rád gondoltam-vágta rá Chris.
-Miért gondolsz te rám?!-nézett Niall kétségbeesetten.
-Csak,hogy hogyan tekerjem ki a nyakad-mondta Chris egy gonosz kacaj kíséretében.
Veszekedéssé fajultak volna a dolgok, ha anya nem lép közbe.
-Christopher Leslie Morgan.Azonnal gyere ide!!!!-kiabált.
-Elment-szólt vissza Chris.
-Christopher!!!
-Sophie,anya dühös.Mit csináljak?-fordult felém.
-Menj oda-utasítottam.
-Te meg akarsz öletni?A teljes nevemen szólított-nyafogta.
Miután anya kiosztotta Christ visszavonultunk reggelizni.
-Lily köszönöm a reggelit-mondta Harry.
Megint csöngettek,Chris felállt és szép lassan elindult az előszoba felé.
-Majd én kinyitom,több One direction tag már úgyse jöhet-vont vállat.
Pár másodperc múlva kiabálást hallottunk,ami nem csak Christől jött.Mind kivonultunk mi anyával tudtuk, hogy ez David lehet,de többiek nem értették.A földön Chris és David feküdtek és nevettek.Lynda és Hanry szintén nevetve nézték őket.
-Andersonék a láthatáron!-kiáltotta el magát Hanry.
Lynda rohant és megölelte anyát.
-Kicsilány-tárta szét karjait Hanry-vagy ezer éve nem láttalak.
-Hiányoztatok!!-öleltem meg.
-Sophie-kiabált Lynda-egy hajad szála sem görbült.Féltettünk Christől.
-Ne aggódj!Voltak akik vigyázzanak rám-mutattam a fiúkra.
-Ki ez a sok fiú?Ne-kiabált Lynda.
-Ugye nem az az öt őő..tudjátok a a az X factorból-csodálkozott Hanry.
-De apa ez az öt buzi-mondta David.
-Khmm...Ezt kikérjük magunknak.Tudjátok lelkünk is van-szólt közbe Louis.
-Kit érdekel a lelked?!-kiabált vissza Chris,majd mikor észrevette, hogy a haverjára kiabált a szájához kapta a kezét-bocsi azt hittem Harry vagy.
-Köszi.Ilyet még nem kaptam-játszotta a sértődöttet Répakirály.
-Na jó,bemutatom a fiúkat-sóhajtottam,rájöttem,hogyha én nem teszem meg akkor senki más sem fogja.-Ő itt Harry,Niall,Liam,Louis és Zayn.
-Te is Hanry vagy?-lépett Hanry Harryhez.
-Nem, én HARRY vagyok-rázta a fejét Fürtöske.
-Hanry?-kérdezte vissza.
-NEM!A nevem Harry!
-Hanry?
-HARRY STYLES.
-Akkor a rendes neved Harold?-folytatta Hanry.
-Azt nem szeretem,Harry vagyok.
-Okéé.Most már értem.Nem kell megenni-nevetett a legidősebb Anderson.
Mindenki jól elbeszélgetett mindenkivel.David nem díjazta hogy Lynda Niallel és Harryvel beszélget,de hát,nem tehetett ellene semmit.
-Anya nem beszélgethetsz velük!-kiabálta.
-Miért megtiltod?!-vonta fel a szemöldökét Lynda.
-IGEN!-bólintott.
-Egy kanapén ülsz az első számú közellenségeimmel-mutogatott.
-Nagyon aranyos srácok-védte meg őket David haragja elől.
-Jaj ne!Apu is elkapta ezt a vírust!Apu!Menekülj!- kapott a fejéhez David,mikor meglátta,hogy Hanry a maradék taggal beszélget.
-Nöjj fel kisfiam!-szólt rá Hanry.
-Én felnőtt vagyok!-vágta be a durcit.
-Nem is ismersz minket akkor hogy utálhatsz?-kérdezte Niall.
-Hadd világosítsalak fel,Chris az ovi óta a legjobb barátom és akit ő utál azt én is.Akit szeret azt én is- magyarázta egy elmebeteg módjára.
-Ez most komoly?És akkor te vagy a felnőtt-szólt közbe Harry.
-Beverjem a képed?-David elindult a fiúk felé,de Lynda még időben leállította.
-Kisfiam erre semmi szükség.
David fogta magát és kivonult a nappaliból,pár perc múlva anya levágódott a kanapéra és elkezdett ő is beszélgetni a fiúkkal.Berohant Chris és ő is elkezdett ordibálni,szerintem ezek összebeszéltek.
-David, gyere segíts,anya elkapta a vírust!!!-hadonászott össze-vissza.
-Az enyém is,de ő már menthetetlen.Karanténba kell helyezni a házat.
-Fiúk,miről is beszéltek most?-kérdeztem.
A fiúk inkább kivonultak a medence mellé,én meg felmentem a szobámba.Fél óra múlva anya kiabált,hogy menjek le.Be szerette volna mutatni Andersonéknak a várost.A fiúknak volt egy kis elintéznivalójuk,valami bandás dolog.Nem értek ehhez a sztáros-dihoz,de nagyon fontos lehetett,mert egy Paul nevű ember tíz percenként hívogatta őket.
Végigmentünk a parkon ahol szerencsétlen dolgok történtek velem mindig amikor csak betettem oda a lábam.Nem tudom, hogy szerencsétlennek számít-e,de itt ismertem meg Niallt és Jeremyt is.Habár,szert tettem ennek a parknak köszönhetően néhány barátra és még pár ellenségre is.Nem is olyan szerencsétlen ez a hely.Egy szép étteremben ebédeltünk,ahol anya ismeri a tulajt és pincért keresnek.
-Chris szerintem ez jó munka lenne-mondta.
-Anya!Nem leszek pincér!!-tiltakozott Chris.
-Chris és mégis mit akarsz dolgozni?Te mindenre azt mondod,hogy én nem leszek ez meg az.
-De én nem akarok úgy kinézni, mint egy retardált pingvin!-mutatott az egyik itt dolgozó férfi felé.
-Ha munkaruha alapján választottam volna munkát szerinted lenne?
-Anya neked nincs is munkaruhád-súgtam oda anyának.
-Chris, figyelj rám,érdeklődtem.Nem kellene mindennap dolgoznod és jövőhéten kellene csak kezdened.
-Elvállalom-mondta Chris,de nem volt valami lelke,gondolom csak azért mondta,hogy anya csendben maradjon,ő pedig megebédelhessen.
- Na végre.Ja,és ruhát is kapsz.Nem kell félned, biztosan lesznek itt is haverjaid-magyarázott anyu.
-Ez most arra megy ki,hogy ne kelljen hazamászkálnom a bristoli barátaimhoz?
-Nem kicsim,nem arra,csak tudod el kell engedned a múltat és hát.Sophie,segíts-fordult felém.
-Jó anya.én elmegyek-mondta Chris és felállt az asztaltól és kiviharzott az étteremből.
-Ennek meg mi baja van?-kérdeztem,miközben utána bámultam.
-Jobb ha én most utána megyek-állt fel Davd és ő is elment.
-Ez szuper! Akkor ennyit a városnézésről-dőltem hátra a székemen.
-Mi attól még mehetünk-mondta anya.
-A fiúk nélkül nem az igazi úgyhogy ha nem haragszol megyek találkozni Jeremyvel.Sziasztok-mondtam és én is ott hagytam őket.
Felhívtam Jeremyt,megbeszéltük,hogy 10 perc múlva ott lesz nálunk,aztán majd elmegyünk valahova.Miközben a találkozóra tartottam,találkoztam a fiúkkal akik győzködtek,hogy csatlakozzunk anyáékhoz.Nem tudom,hogy David mit mondott a bátyámnak,de megnyugodott valószínűleg sose fogom megtudni,mert nem fogják az oromra kötni.Valamiért ezekből a dolgokból mindig kihagynak.Megvártuk Jeremyt és elindultunk az étteremhez ahol utoljára voltak a szüleink.Mikor odaértünk éppen jöttek ki.
-Akkor, mehetünk?-csapta össze a tenyerét Hanry.
-A drámázás letudva a hátunk mögött?-kérdezte Lynda.
-Ő itt Jeremy-mutatott rá Chris Jeremyre anyáék kezet fogtak vele,bemutatkoztak-Sophie egyik barátja.
-Látod,kisfiam ő továbblépett.
-Anya ne feszegessük a témát-mondta Chris.
-Ideköltözök Londonba és már nem kell tovább lépnie-szólt közbe David,Hanry egy gyors mozdulattal alig észrevehetően bokán rúgta fiát,valamit már megint tervelnek a hátunk mögött.
-David,ez nem ilyen egyszerű,és nem engedlek el otthonról-túrt pici fia hajába Lynda.
Nagyon furcsán viselkednek,valamit terveznekEzen még ráérek gondolkozni később is.Hagytuk, hogy Jeremy mutassa meg a várost,hisz mi sem nagyon ismerjük.Az egész várost bemutatta,persze anya közben magyarázta, hogy hol járt már.Végül is itt lakik ő is,de azért annyira még nem ismeri.Felszálltunk a London Eyera sétáltunk a Hyde parkban és megnéztünk még néhány olyan dolgot, amit a fiúk inkább kihagytak volna.Lejárt lábakkal nyolc óra körül estünk be az ajtón.A kanapén Niall üldögélt magányosan.
-Te hogy jöttél be?!-kiabált rá Chris.
-Sophie megmutatta,hogy hol van a pótkulcs.-szegénykém, nagyon megijedt.
-Oké.Még én se tudom,hogy hol van,de mától máshol tartjuk-nézett rám Chris.
-Chris!Vendég,emlékszel?-figyelmeztette anyu.
-Hívatlan?Emlékszel anya?-vigyorgott.
-Ha Sophie Daviddel kiabálna te mit csinálnál?
-Nem kiabálna-nevetett.
-De ha kiabálna?
-Kizárnám az udvarra-jelentette ki gondolkozás nélkül.
-Hmm,oké.Te mondtad-kinyitottam az ajtót egy picikét meglöktem Christ,így ajtón kívülre került és rázártam az ajtót.
-Engedj be!-dörömbölt.
-Az istenit Sophie nem vagy vicces-mondta David és beengedte a haverját.
-Szerintem az vagyok-vontam vállat, láttam,hogy Niall is elmosolyodott.
Anya,Hanry és Lynda kiültek a kertbe.Niall hazament,de Louis és Zayn visszajöttek.A négy fiú elfoglalta a nappalit,söröztek és filmeztek én meg felvonultam a szobámba,mivel nem voltam szívesen látott személy a földszinten.Később kopogásra lettem figyelmes.A szobámba Niall és Liam léptek be.
-Sziasztok- köszöntem.
-A srácok felzavartak hozzád,mi is itt alszunk anyukád megengedte-magyarázta Niall.
- Szuper!Nos akkor a kanapém kihúzható,szóval meg is van a helyetek-mutattam a jövendőbeli fekhelyükre.
-De van szobánk-mondta Niall,vicces ő az egyetlen akinek nincs szobája.
-Itthon van a bátyám nem jó ötlet-ráztam a fejem.
-De...-akadékoskodott Liam.
-Semmi de.Chris képes lenne arra is,hogy álmotokban megfojtson titeket.
-Engem nem,engem sörözni is hívott-mondta Liam.
-Te áruló!!-nézett rá dühösen Niall.
-Itt vagyok veled te hülye.Igaza van tényleg egy tyúkeszű szöszi vagy.
-Héé!Ezt vond vissza-veszekedtek.
-Hé!Ezt most azonnal hagyjátok abba!David és Chris ebben is nagyon ügyesek.
-Jó,bocsi haver-mondta Liam.
Hoztam fel egy pár zacskó ropit és kólát.Kerestem pokrócot a srácoknak és visszamentem a szobámba.Niall aludt el hármunk közül a leghamarabb.Liam és én csöndesen folytattuk a beszélgetést.
-Hallottam valamit aminek Niall nem örülne,de nekem tudnom kell,tőlem nem tudja meg-kezdett bele,sejtettem mire céloz.
-Mi az?-kérdeztem,mint aki nem is sejti miről is van szó.
-Te és Louis.-kezdte.
-Milyen én és Louis?-megpróbáltam eljátszani,hogy semmi sem történt..
-Tudok rólatok.
-Niall is?-kérdeztem rögtön.
-Nem.Nem volt szívem elmondani neki.Szegény,már annyit csalódott a lányokban,hogy ez már sok lenne neki-magyarázta.-De miért?
-Bárcsak tudnám.Egyszerűen csak megtörtént.Meg persze haragudtam is egy picikét Niall-re,hogy itt hagyott velük egyedül-suttogtam.
-Ez akkor sem volt megfelelő megoldás-magyarázta.
-Tudom,és annyira sajnálom.Legalább rájöttem egy dologra-kezdtem.
-Mivel kapcsolatban jöttél rá dolgokra?-kérdezte gyanakvóan Liam.
-Niall-mondtam,nehéz volt így kimondani,de Liamben megbíztam.

Niall szemszöge:
Arra ébredtem, hogy Sophie és Liam beszélgetnek. Nem hallottam tisztán minden szót, de a lényeget ki tudtam szűrni.
-És mit érzel iránta?-hallottam Liam-et.
-Azt hiszem, hogy szeretem.Vagyis nem közömbös számomra érted-suttogta Sophie.
-Akkor miért kellett neked ez a Louis-os ügy?
Hogy mi?Milyen Louis-os ügy?Én erről miért nem tudok?Csak nem járnak?Nem hiszem.Azt észrevettem volna.Vagy nem?Ennyire jól nem tudnák tiltkolni.De mi van ha mégis?Akkor örökké szingli leszek.Nem is! Inkább pap.Miért kell nekem mindig megszívnom, ha lányokról van szó?Ez olyan igazságtalan.
-Csak másfél napig tartott-győzködte Liam-et Sophie.
Mi tartott másfél napig?
-Tudod mit.Hagyjuk a témát.Majd beszéld meg Niall-el is.Kérlek-kérlelte Liam.
-Meglesz.Jó éjt-ezzel abbahagyták a beszélgetést.
Mit kell velem megbeszélnie?A francba!Szép kis nap lesz a holnapi, azt már most látom.

Kedd:

Kedd reggel éneklésre keltem,rögtön rápillantottam Liamre,aki álmos arccal bámult vissza rám.Kirohantunk a folyosóra Louis és Zayn kómásan rohantak ki a szobából.Niall hiányzott.Mindannyian elindultunk le,Harry is csatlakozott,nem is tudtam,hogy itt van,ez új nekem.David nagy puffanás kíséretében kiesett a szoba ajtaján.Odamentem és felsegítettem,leporolta magát és elindult le a lépcsőn.Ahogy egyre közeledtünk a konyhához,rájöttünk,hogy honnan jöhet a hang,mert eddig még azt sem sejtettük.Kezdtem felismerni Christ. Gyorsabbra vettük a lépteinket,mindannyian beálltunk a konyhaajtóba.Sokkot kaptunk,Chris énekelte a Drunken sailort és Niall táncolt rá.Pár percig csak szótlanul bámultuk őket,hiába próbáltam szólni,egy hang sem jött ki a torkomon.Végül David tudott csak megszólalni,nem tudom,hogy csinálta.

-Haver,te és Niall együtt hülyültök?-kérdezte.
-Haver,te tudod a nevét?!-csodálkozott a bátyám.
-Igen.Nem nehéz megjegyezni.Én odafigyelek arra,amit a húgod beszél-ekkor odasétáltam David mellé és teljes erőmből ráléptem a lábára.

Arra lettünk figyelmesek,hogy anya a fekete szoknyájában és blúzában zakóját gombolgatva felénk jön.

-Hova mész?-kérdezte Chris.

-Megbeszélés délre otthon vagyok,addig Lyndára vagytok bízva-magyarázta teljes komolysággal.

-Neeee!!-mondtuk egyszerre Chrissel és Daviddel.
Én már láttam magam előtt,hogy Lynda milyen programot találhatott ki.Remélem nem takarítás,csoportos főzés,bevásárlás vagy mondjuk medence takarítás.

-Azért ne örüljetek ennyire-nevetett anyu.-Különben nagyszerű volt reggel a kis dalotokat hallgatni.Lynda és Hanry mindjárt lejönnek megakadályozni ezt a bűnt.

-De Lily!Chris tehetséges!Még énekes is lehet belőle-mosolygott Niall..

-Az én fiam meg az éneklés,aha.Szép párosítás. 

-Tudod,anyának az a meglátása,hogyha a csekély IQja miatt orvos nem lehet akkor zenész se legyen- magyaráztam.

-Pedig az bejönne neki-vont vállat Zayn.

-Az én haverom nem lesz énekes.Nem veszíthetem el,szóval eszetek ágába se jusson hírességet csinálni belőle!-mondta David és megölelte a bátyámat.

Nekiálltunk reggelit készíteni,Chris már elkezdte,ja a hozzávalók előszedéséig jutott.Jobban jártam volna,ha egyedül csinálom meg.Harrynek fogalma sem volt róla,hogy mi az a habverő,Liam pedig nem volt hajlandó hozzáérni a kanálhoz.Jesszusom, kikkel élek én együtt?Az egyetlen ember,akinek valamiben hasznát tudtam venni,az Louis volt.Mivel Niall Chrissel és Daviddel elvonult énekelni.Chris előszedte a rég nem látott gitárját,amin David játszott.A fiúkkal igyekeztünk úgy viselkedni,mint akik nem hallják.Mire mindennel végeztük Lynda és Hanry is lefáradtak közénk.Mind megreggeliztünk,a három fiú is hajlandó volt csatlakozni,de már újra háborúztak.Összevesztek azon,hogy Niall nem akarta befestetni a haját feketére,Niall azon sértődött be,hogy miért nem birja Chris megjegyezni a nevét,hiszen együtt zenélnek.Chris pedig azt válaszolta,hogy attól még nem lettek barátok.Reggeli közben végig azt hallgattuk,hogy veszekednek.Lynda és Hanry másodpercenként elismételték,hogy csönd legyen.Talán fél percig az is volt.Mikor felakartunk menni a szobáinkba Lynda megállított minket.

-Hova készültök?

Mindannyian elmondtuk,hogy mit tervezünk,de Lynda csak a fejét rázta.

-Ma nagytakarítás van-jelentette ki Lynda,na ettől féltem. 

-Ezt kimondta?

-Lily.

-Anya ilyet sose mondana-nyöszörögte Chris.

- Felhívom telefonon,-jelentette ki Lynda-ha nekem nem hisztek.

Tárcsázta anyu számát és pár másodperc múlva már beszéltek is.

-Anya az igaz,hogy takarítanunk kell?Te képes lennél erre?-kérdezte Chris.

-Igen,igaz.Légyszíves nem szeretnék az öt évesen viselkedő kisfiammal társalogni miközben itt ülnek velem szemben.

-Ki ül veled szemben?

-Megbeszélésen vagyok.Lynda takaríttass ki velük mindent.

-De ne!!Anyu!Anyu!-kiabált Chris,de már feleslegesen.

-Anyu letette.

-Akkor gyerekek,mindenki munkára!-jelentette ki Lynda.

-Mi is?-kérdezte Zayn.

-Igen!Attól,hogy híresek vagytok muszáj takarítanotok,ne csak ők szenvedjenek.

-De mi miért?-kérdezte Harry.

-Mostanában sokat laktatok itt-mondta Lynda.

-De...- kezdte volna Louis.

-Semmi de!Gyerünk munkára!

-Lynda,nem szeretsz minket?

-Nagyon szeretlek titeket,pont ezért kell dolgoznotok.

-Lynda de aztán csinál répasalátát?-kérdezte Louis.

-Amit csak kértek-bólintott.

-Akkor mit állunk még itt?Én csokitortát akarok!-kiabálta Niall.

-Niall,Chris lenti fürdőszoba,Sophie, Zayn nappali,David, Harry konyha,Louis és Liam pedig előszoba.

-Lynda miért olyan párosokat csináltál akik utálják egymást?-kérdezte Chris.

- Csak azért, hogy jobban megismerjétek egymást.

-Zayn megfolyt engem a porronggyal,lenyomja a torkomon a felmosórongyot-nyafogtam.

-Na aggódj,nem bántalak-válaszolta-talán.

-Anya,ez a fő meleg-kiabálta David és közben hevesen mutogatott Harry felé.

-Kisfiam itt senki sem meleg értsd már meg-mondta Lynda.

Mindenki megkapta az eszközeit és neki láttunk a munkának.Niall és Chris már azon összevesztek,hogy ki megy be előbb a fürdőszobába.Davidék útban a konyha felé fellökték egymást.Én meg ott álltam szemtől-szemben Zaynnel és azon gondolkoztam,hogy most meneküljek vagy sikítsak.Az előszobából pedig Liam és Louis veszekedése volt hallható.,,Te eszement takaríts már'' a válasz pedig ,,Nem tudom kettőnk közül ki beszélget egy halott állattal." ,,Kevin nem halott" Liam válasza:,, Igazad van,csak nem él,mert ha élne akkor már elmenekült volna tőled." Ekkor megérkezett Lynda,mi pedig gyorsan neki álltunk a felmosásnak.Még jó,hogy mi már takarítotunk,mert amit a fiúk kaptak azt nem szerettük volna.Épp elindultam a felmosórongyért,mikor megcsúsztam valamiben és a vödör tartalma rám dőlt.Zayn ahelyett,hogy segített volna,majd megpukkadt a nevetéstől.Lynda odajött megnézni,hogy mi történt.De elég nehezen tudott választani a nappali és a fürdőszoba között.A fürdőszobában a bátyám és Niall egymást ölték.,,Szöszi,én nem fogom kitakarítani a WC-t az a te dolgod," ,,De én a tükröt akarom" ,,Engem az nem érdekel".

Megkértem Lyndát,hogy mehessek fel az emeletre,de Lynda csak hevesen rázta a fejét.

-Lynda,kérlek.Most vizes ruhába legyek egész nap?-kérdeztem.

-Nem kell,lehozom a ruháidat-mondta Lynda és elindult a lépcső felé-majd itt átöltözöl.

-De itt van az ÖSSZES FIÚ-mondtam.
-Majd elfordulnak.
-Úgy ismered te őket?
Hanry éppen akkor lépett be a teraszajtón,mikor rám nézett nem tudta,hogy most sírjon vagy nevessen,de végül a nevetés mellett döntött.
-Te hogy nézel ki?-kérdezte.
-Vizes vagyok,és ez Zayn hibája.
-Nem csináltam semmit-kiabálta Zayn.
-Tuti,hogy te raktad oda azt a valamit.
Lenéztünk a földre hogy miben estem el és Kevin volt a hunyó.Kirohantam az előszobába csuromvizesen és Louishoz vágtam azt a csuromvizes galambot.
-Szerintem ezt kerested már.
-Sophie mit műveltél vele?-kérdezte mikor meglátta, hogy néz ki.
-Árvíz volt és ez mind a TE hülye haverod hibája.
Lynda lejött kezembe adta a ruháim és ment a fürdőszoba felé rendet tenni,pár perce már csend volt. Szerintem valamelyik már halott.Szerintem az a valaki Niall.Ahogy Lynda kinyitotta az ajtót, újra rázendítettek.
-Belenyomjam a fejed a WC-be vagy kitakarítod?-ordította Chris.
-Lynda ez nem normális,meg fog ölni-nyafogta Niall.
-Ha együtt nőttél volna fel a fiammal,akkor te is így viselkednél.És most takarítani!
-És ki,mit?-kérdezte Chris.
-Chris tiéd a WC-jelentette ki Lynda.
Niall elkezdte kiabálni,hogy megkaptad ekkor Lynda közbevágott.
-Tiéd a kád.
-Ne az tiszta kosz.Tegnap a maga fia és a legjobb barátja öntöztek a kertben és sárosak lettek és itt mosták le magukat-magyarázta Niall.
Mire végig mondta Lynda már kilépett a fürdőszobából.
-Engem ez már nem érdekel-mondta Lynda nevetve és elindult a konyhában ordítozó kisfiához.
Lynda nagyon aranyos mindig óv minket,de mikor szóba jön a házimunka Lynda elveszik.Átváltozik valami mássá.És ez akkor a legrosszabb mikor anyával ketten csinálják,Hanry meg magának a kertben takarítgat,be se jön nem is szól Lyndára.Őrül,hogy kimarad ebből az egészből.Csak kintről figyel minket és nevet.
Megfogtam a ruháimat és míg Lynda fegyelmezett bezárkóztam a dolgozószobába.Alighogy ezt megtettem már jött is utánam.
-Zayn hol van Sophie?-kérdezte.
-A dolgozószobában-mondta Zayn,esküszöm ha kijutok megölöm.
-Tisztában vagy vele ugye,hogy most már ott is takarítanod kell?!-dörömbölt az ajtón.
-Ugyan kérlek Lynda ezt úgy sem használja senki.
Körbenéztem és láttam,hogy nagyon is használja valaki.Az ajtó mellett volt egy nagy faliújság amin cetlik és képek sokasága volt.Ott volt anya a céges partikon,közös képek velünk,egy kép apuról.A találkozói, kép Davidről és anyával,David szülinapján.Ez nagyszerű.Lassan ezeket a képeket felváltja Zayn és Louis,mert ugye Chris tovább lép.Néztem tovább és itt van Rich,Jake,Alice és anya.Remélem ők megmaradnak,ha Davidet le is cseréli.Gyorsan átöltöztem,mikor kiléptem Lynda kitépte a kezemből a vizes ruhákat és már oda volt készítve egy újabb kanna víz nekem.Rá volt tűzve egy cetli:

Csak ügyesen moss fel,Hanry.

Mikor elolvastam ezt a cetlit ránéztem Zaynre,aki már felmosott egy másik vödörrel.
-Ez mind a te hibád.
Bementem a dolgozószobába,letöröltem a port,összeszedtem a papírkupacokat földről.Felmostam.Kimentem a nappaliba,de Zayn még a felmosással sem végzett.
-Zayn,te eddig mi a fészkes fenét műveltél?-kérdeztem.
-Tudod ötödszörre kezdtem újra,mert Lyndának sosem tetszett.
Ahogy ezt Zayn kimondta,jött Lynda benézett a dolgozószobába és csak annyit mondott.
-Na,ez ügyes.Zayn nézd meg így kell takarítani.
-Akkor csinálja meg Sophie-nyafogta.
Megegyeztünk Zaynnel hogy én felmosok,ő törölje le a port,öntözze meg a virágokat,szedje össze a szemetet.Hajtsa össze a földön heverő pokrócokat.
-Ja Zayn ismerem a bátyámék rejtekhelyeit,a szekrényből vidd ki a kukába az üres sörös üvegeket.
Háromnegyed óra múlva jött Lynda és befejezhettük a nappalit.Liam és Louis veszekedve ugyan,de azt a kis előszobát másfél óra alatt kitakarították,pont akkora végeztek mikor mi a nagy nappalival.A konyha már majdnem kész volt,de Lynda újra felmosatta, a fürdőszoba meglepő módon elkészült.A többiek még az utolsó munkálatokat végeztek,mi pedig Zaynnel kivettünk a hűtőből egy üveg kólát pohárba öntöttük és elindultunk a nappali felé.Valamiben elakadtam és a poharam egész tartalma a frissen felmosott nappali padlójára ömlött.Ha ilyen történik akkor Lynda nem csak azt szívatja aki a koszt csinálta,hanem a társát,ha csoportos takarítás van.Ezért sajnáltam Zaynt,ő ezt még nem tudja.
-Mi volt ez a puffanás?-kérdezte Lynda.
-Sophie kezdheti újra a takarítást-nevetett Zayn.
-Nem csak Sophie-kiabált Chris.
-Mi az hogy nem csak Sophie?Ő csinálta a koszt-nyavalygott Zayn.
-Anya más szabályokkal játszik-kiabálta David.
-Mik azok a más szabályok?-kérdezte Zayn.
-Az,hogy fogjátok a felmosórongyokat és újra felmostok-mondta Lynda.
-Nem,nem én csinálok semmit.
-Ez esetben senki nem kap csokitortát-fenyegetőzött Lynda.
-Gyerünk takarítani-kiabálta Niall.
-Én már rákészültem,hogy anyu ma pizzát süt.Szóval takarítás.
Mindenki szépen visszavonult a kis helyére,mi pedig nekiláttunk a felmosásnak.Amiből szép lassan veszekedés lett.
-Miért kellett kiöntened a kólát?-kérdezte.
-Miért kellett a felmosórongyot az ajtóba rakni?
-Az te voltál!
-Persze!Kend rám!
-Nem akartam ezt tenni,de muszáj!NIALL AZONNAL GYERE IDE!
-Ugye nem arra készülsz,amire gondolok?!
-Nem tudom mire gondolsz!-nevetett Zayn.
-Mi van?-jött be Szöszike a szobába.
-Valamit el kell mondanom.Vagy Sophie,inkább el mondod te?!-nézett rám.
-Nekem nincs mit mondanom-vontam meg a vállam.
-Akkor ez esetben vasárnap Louis és Sophie eléggé közel kerültek egymáshoz.
-Ezt meg hogy érted?
-Háááát...
-Az Istenit Malik!Mond már!-mordult rá Niall Zaynre.
Körülnéztem és mindenki minket figyelt, beleértve Lyndát és Hanryt is.
-Ugye ezt nem előttük akarod megbeszélni?-mutattam az Anderson szülőkre és Chrisrre és aztán sorba összes fiúra,csak Louist hagytam ki ebből.
-Sütöttem a rántottat alsónadrágban,jaj,de ez nem is ide tartozik,-kuncogott egyet majd folytatta-és akkor lejött Sophie és Louis.Akkor olyat láttam amitől aznap este nem is aludtam.
-Mit láttál?-kérdezte Niall gyanakvóan.
-Sophiet és Louist,ahogy épp nos..egymás szájával voltak elfoglalva.
-Tessék??!!-kiabált Niall-akkor erről beszéltetek este!
Felrohant az emeltre.Ezt most hogy fogom megmagyarázni.A többiek döbbenten néztek engem.Elindultam utána.Tudtam,hogy a szobámban van.Benyitottam és igazam volt.A kanapén ült.Arcát as tenyerébe temette.
-Niall-szólaltam meg.
-Mit akarsz?-felállt és elindult felém-csak egy valamit mondj el,de csak az igazat.Jelent neked valamit?

-Nem,Niall.Nekem igazából más tetszik,és másba leszek nemsokára halálosan szerelmes-néztem rá.

-Jó neked-bökte oda és elindult ki a szobámból.

-Niall,kérlek gyere vissza-megfogtam a kezét és nem engedtem ki.

-Miért?-közben próbálta kiszedni a kezeit a szorításomból.

-Niall,ha csak barátok vagyunk akkor miért veszed ennyire fel ezt az egészet?-néztem mélyen a szemébe.

-Ezt nem érted-rázta a fejét.

-Akkor gyere és magyarázd meg-győzködtem.

-Nem,beszélj csak a kiszemelteddel-sarkon fordult és már vissza se nézett. 

Én meg csak álltam a szoba közepén és éreztem,hogy könnyek folynak végig az arcomon.Leültem az ágyra és csak bámultam magam elé.
-Te vagy az-suttogtam.
Féltem lemenni,mert Chris is most tudta meg,Niall lement,Zayn csak röhögne rajtam.Nincs egy ember,aki most megvigasztalna vagy csak meghallgatna.David és Chris most gondolom a haverjuk halálát tervezgetik,Louis épp Harryt próbálja békíteni.Niall,Liamnek engem ócsárol,vagy ki tudja.Végül úgy döntöttem,hogy lemegyek hisz fel kell mosnom.Miközben én fönt azt találgattam,hogy mi lehet lent addig ők kitakarítottak,csak néhány folt maradt a padlón.Megfogtam a rongyomat és elkezdtem felmosni.Zayn rám se mert nézni,végig Niall csalódott arca járt a fejembe,éreztem ahogy könnyek folynak végig az arcomon és elkezdtem sírni,igyekeztem halkan,hogy ne vegye észre senki.A padlót bámultam és nem vettem észre ahogy Zayn letérdelt mellém,kivette a rongyot a kezemből és szorosan magához húzott,kedvem lett volna jól pofon csapni,de nem tettem semmit,csak egyre hangosabban kezdtem sírni,de ő csak a hátam veregette.Egyszer csak felemelt és elindult velem.

-Hova viszel?-nyöszörögtem.

-A szobádba-válaszolta.

Felgyalogolt velem a lépcsőn, kinyitotta a szobám ajtaját,visszacsukta és letett az ágyamra és leült mellém.

-Most kedvem lenne jól pofán vágni téged-mondtam szipogva.

-Oké,tudom,hogy most messzire mentem.
-Ez enyhe kifejezés.A bátyám utál,Niall szerintem már rám se tud nézni-nyöszörögtem és ahogy ezekbe belegondoltam megint elkezdtem sírni.
-Nyugi ne sírj-ölelt meg Zayn újra.
Kiöntöttem neki a szívem.Megbeszéltünk mindent,amit csak lehetett.Nagyon jól esett,hogy van valaki akinek elmondhatom ezeket a dolgokat.Még akkor is,ha ez az ember Zayn.Épp befejeztük a lelkizést,mikor Niall rontott be a szobámba.Zayn illedelmes ember módjára kiment.Ő pedig leült mellém.
-Sajnálom.Igazad volt.Csak barátok vagyunk,felesleges volt ennyire felkapnom a vizet-kezdett beszélni.
-Niall nincs baj,kibékültünk.De menjünk le-mondtam.
-Nem,ezek után az a minimum hogy Malik úr felmos-nevetett.
- Az már megvolt-megpróbáltam egy mosolyt erőltetni az arcomra.
-Niall menjünk,mert Lynda nem süt semmit-álltam fel.
-Nem akarsz velem kettesben maradni?-kérdezte szomorúan és megfogta a kezem.
A szívem hevesebben kezdett verni.
-Akkor maradjunk fent-visszaültem mellé.
Végül Niall döntött úgy,hogy le kell mennünk.Kell az a csokitorta.Lent Zayn már befejezte a felmosást és mindenki a nappaliban feküdt,ki a kanapén ki a földön.Mindenki ott ahol hely jutott.Nekem még a kanapén jutott hely a bátyám és Louis között,nem volt kellemes.Már vártam,hogy valaki szóljon,hogy segítsek ezt-azt. Lynda és Hanry bejöttek a nappaliba,én gyorsan felugrottam a kanapéról,hogy helyet adjak Hanrynek.
-Akkor süt akkor csokitortát?-kérdezte Niall.
-Nem- jött az egyenes válasz.
-Anya megígérted,hogy sütsz valamit,vagy valamiket,ha kitakarítunk-győzködte David az anyukáját.
-Jó igazatok van.Egy csokitorta-mondta Lynda.
-Répasaláta-nyöszörgött Louis.
-Nem.
-Anya és a pizza-figyelmeztette David.
-Jó,egy répasalátát és egy csokitortát összedobok,pizzát meg rendeltek-magyarázta és elindult a konyha felé.
-Jó nézzünk tévét-csapta össze a tenyerét Hanry. 
-Hanry dehogy fogsz tévét nézni.Répasalátát kell csinálnod-nevetett Lynda.
-Minek nektek répasaláta?-morogta Hanry és elindult a konyha felé.
Körülbelül hétre Lynda elkészült a csokitortával,akkor már régen túl voltunk a pizzaevésen és Louis is már régen megette a répasalátáját.
Lynda mindenkinek vágott egy szeletet,még anyának is tett félre.Miután megettük mindenki felvonult az emeletre.Fél nyolc körül Lynda kiabált,hogy menjünk le,lementünk és anya egy fixes tábla mellett állt és irt rá.
-Anya te mit csinálsz?-kérdezte Chris.
-Szobafelosztás az emeleten,ugyanis nemsokára jön a többi barátod is látogatóba.Kényelmesen helyezkedjetek el a kanapén,mert lesznek veszekedések úgy érzem-mondta anya.
Mindannyian szót fogadtunk és leültünk a kanapékra.
-Mikor értél haza?És mi tartott eddig?-bombázta kérdéseivel Chris anyát.
-Fél órája,mikor felvonultatok az emeletre akkor érkeztem.Megbeszélésen voltam,aztán beugrottam az irodámba,újabb megbeszélésre mentem és újra be az irodába és most otthon vagyok-mondta anya.
-Na szóval Lily a lényeget amiért itt ülünk-sürgette David anyát.
-Titeket hármótokat nem érint-mutatott ránk anya,akkor vettem észre hogy egymás mellett ülünk a kanapén.
-Oké,csapjunk bele-mondta Zayn.
-Louis mostani szobájába beköltözik még Harry és Zayn-mutatta anya a táblán-mivel az a legnagyobb.
-Lily és mi van akkor,ha utálom Zaynt?-kérdezte Louis.
-Akkor kertben alszol-nevetett anya.
-Oké jó.Jó lesz nekünk így-nevetett Louis.
-Liam és Niall egy szoba-jelentette ki anya.
Ők örültek,de Louisék még negyed ennyire sem.
-Jake és Rich is egy szobába fognak aludni Chris szobája mellett.Alice pedig egyedül Sophie szobája mellett és egybenyílik a fürdőszobátok.
-Az az a zárt ajtó?-nevettem.
-Tegyél úgy mint aki nem tudta-nevetett anyu.
Mindenki beletörődött a szoba elosztásba és elvonult átrakodni.Vitték a kis tábláikat.Louisék azon veszekedtek,hogy kinek a nevével kezdődjön a felirat. Én elmentem fürödni és leültem a kanapémra elkezdtem nézni egy filmet,mikor Liam elkészült a helycsinálással akkor csatlakozott hozzám.A TV előtt aludtunk el.

Szomorú hír

Sziasztok! Szomorú hírünk van. Úgy döntöttünk, hogy tartunk egy kisebb szünetet, de ez csak két hét lesz.Kell egy kis idő átgondolni a következő részeket, és hát egy kis pihenés nekünk sem árthat :DD De ha összejönne a három komi, akkor mindenképpen lesz rész, mert hát megígértük. De míg pihenünk addig olvassátok a saját történeteinket: Amy: New life, new city, new friends Liza:Dark Secrets
Üdv: Amy és Liza

11.rész- Miért ilyen nehéz minden?

Sziasztok! Meg is hoztuk a kövi részt :)) Nagyon szépen köszönjük az új rendszeres olvasót is :)) Reméljük, hogy tetszeni fog mindenkinek. A komikat pedig várjuk :DD
Sok puszi: Liza és Amy :)) ♥

Másnap reggel Louis mellkasán ébredtem, felnéztem, ő pedig mosolyogva nézett engem.
-Jó reggelt- adott egy puszit a homlokomra.
-Jó reggelt
-Sophie- nézett rám szomorúan- remélem nem csak egy Niall pótlék vagyok.
-Nem dehogyis! Erre ne is gondolj- ráztam a fejem.
-Niall is itt aludt melletted és én is és azért mert Niall nincs itt, ha itt lett volna, ide sem jövök hozzád
-Miért nem? Mondott valamit? Vagy mi?- bombáztam a kérdéseimmel.
-Nem, de csak jól gondold át. Ja és én még Chris miatt sem bántanálak meg és pont azért nem kényszerítelek semmire..
-Hidd el. Engem nem lehet kényszeríteni. Ha valamit akarok megteszem, ha nem akkor nem.
-Szereted Niallt?- kérdezte.
-Nem tudom. Semmit sem tudok. Esküszöm apáca leszek! Akkor nem lesznek ilyen gondjaim!
-Csak az volt a dolgod, hogy igennel vagy egy nemmel válaszolj, nem az, hogy hisztizz- szólt rám dühösen.
-Ez esetben, azt hiszem nem- válaszoltam alig hallhatóan, mert ezt még magam sem tudom.
-Komolyanan? Pedig nem úgy néz ki? Vagyis Niall részéről.
-Az én részemről csak ennyi- néztem rá.
-Értem. Ez esetben- egy csókkal fejezte be a mondatát.
Hallottam, hogy valaki a szobám felé tart gyorsan legurultam Louisról és 30 centivel odább felültem. Ebben a percben kicsapódott az ajtó.
-So..-láttam meg Christ- izé jó reggelt.
-Chris mégis hozzám szólsz?- néztem rá.
-Nem hozzád jöttem! Louis...
-Miért jöttél haver?- kérdezte Louis.
-Téged kerestelek, de a szobádban nem voltál, idejöttem, hátha véletlenül itt talállak, de erre nem voltam felkészülve
-Nem történt semmi!- másztam ki az ágyból.
-Nem kérdeztelek. Ja és ezt minden alkalommal higgyem el. Melyik haverommal nem aludtál együtt vagy csókolóztál már?
-Na idefigyelj! Te nekem nem parancsolhatsz!! Tudod, hogy az összes haveroddal aludtam már, a te jóvoltodból.. De a kérdés másik fele? hogy kérdezhetsz ilyet?
-Nem is tudom. Jó okom van rá. Andrew. Louis...
-Na jó én most kilépek ebből a beszélgetésből- álltam fel és elhaladtam Chris mellett, aki elkapta a csuklóm.
-Nem mész te sehova- szűrte a fogai között.
-Engedj el!
-Nem! Ezt meg kell beszélnünk!
-Nem kell!- kiabáltam de nem engedett el, már nagyon közel voltam hozzá, hogy megüssem, de pont jókor érkezett David.
-Itt meg mi történik?- kérdezte.
-A húgom Louisal aludt. És gondolom nem csak alvás volt köztetek- nézett rám és Louisra felváltva.
-Csak aludtunk!- kiabáltam.
-Louis? Esetleg nyilatkoznál az ügyben?- nézett rá Chris, szinte szikrákat szórt a szeme.
-Aludtunk, már csak miattad sem tennék vele semmi rosszat.
-Oké. Neked hiszek.
-Engedd el a húgodat és búcsúzz el a haverodtól- szólalt meg David.
-Már mész is?- kérdeztem.
-Igen, de hamar eltelik a jövő hét és már jövünk is vissza, mellesleg Rich üzeni, hogy készített egy listát arról, hogy miért illetek össze.
-NEEE!! Ugye most csak hülyülsz?
-Tudod, hogy milyen..
-Én imádom őt, szeretek vele beszélgetni, de nem akarom azokat a bugyuta okokat hallgatni.
-Pedig nem fogod megúszni.
-Szerzek be füldugót- nevettem..
-Na gyere ide- ölelt meg David.
-Vigyázz magadra- mondtam., mivel ismerem a vezetési stílusát
-Ne aggódj. Nem lesz semmi bajom. Ekkor megcsörrent a mobilja.
-Óhh, csak emlegetni kellett- nevetett David és felvette a telefont- Szia Rich, drágaságom.
.-Igen Sophie itt van a közelben. Nagyon szeretne veled beszélni.
-Nem- súgtam, de David a kezembe nyomta a telefont.
-Szia Rich, Mi újság? Persze hogy hiányzol.
A többiek körülöttem majd meg pukkadtak a nevetéstől.
-Igen Rich Még szingli vagyok. Nem Rich nincs időm meghallgatni. Majd máskor- válaszoltam a kérdéseire.
-Hallottál Jake és Alice veszekedéséről? Andrice?- kérdezte.
-Andrice?? Az meg ki?- nem értettem miről beszél.
-Andrew és Alice
-Óhh, képzeld a bátyám az Andrieről is tud- ezt a rövidítést is meg fogja érteni, végül is mindig ő találja ki ezeket.
-Komolyan? És mit szólt hozzá??
-Szerinted? Mázli, hogy még élek- mondtam.
David elkezdett bökdösni és azt suttogta, hogy menni akar.
-Ne haragudj Richard, David menni akar haza- nevettem.
-Utálom a Richardot- morogta- Szia Esmeralda.
-Héé!! Én Sophie vagyok!!- szóltam rá.
Mire szóltam, addigra már letette. Mindannyian elköszöntünk Davidtől. Jól megölelgetett és mondta, hogy próbáljak kibékülni Chrissel. Lementem a konyhába reggelit készíteni. Valaki megelőzött, Zayn boxerben sütötte a tojást.
-Khmm-szólaltam meg.
-Mi van? Nem tetszik a testem?- nézett rám hatalmas vigyorral az arcán.
-Azzal nincs semmi bajom, nekem az öltözékeddel van bajom, elég hiányos- mutattam rá.
-Ez van, ezt kell szeretni.
Megjelent mellettem Louis és megcsókolt, megfordultam és a döbbent Zayn kezéből majdnem kiesett a serpenyő.
-Ez meg? Mi??Ti most? Ugye nem?Csak álmodok???- kelt ki magából.
-Nem álmodsz- nevetett rá Louis és még egyszer megcsókolt.
Hallottuk, hogy csapódik a bejárati ajtó én gyorsan leültem az asztalhoz, Louis meg odament Zayn mellé.
Chris is leült az asztalhoz és felváltva egyikünkről a másikunkra nézett.
-Mi az? Nincs köztünk semmi- néztem rá, a háttérből Zayn na perszéjét lehetett hallani, amit Louis csak egy szúrós pillantással nyugtázott.
-Hazudtok.
-Mit fogtok ma csinálni?- kérdeztem és végig néztem a három fiún.
-Hát, én azt terveztem, hogy beülök TV elé és fel sem kelek egész nap- jelentette ki Chris.
-Én Chrissel tartok- csatlakozott Zayn.
-Én..én sétálni akarok- szólt közbe Louis.
-Kivel?- néztem rá.
-Kettőt találhatsz
-Kevinnel?- kérdeztem.
-Az istenit Sophia.. VELED- kiabálta Louis.
Reggeli után mind a négyen elindultunk a fürdőszobák felé. Chris a földszinti fürdőszobába ment, hogy a lehető legmesszebb legyen tőlem, Louis berohant az emeletibe, már csak ketten maradtunk Zaynnel és már csak egy fürdőszoba volt. Az ENYÉM.
-Sophie ugye, moshatok fogat és megcsinálhatom a hajam nálad?- könyörgött.
-Várjunk csak. hadd gondolkozzam. nem is tudom. Miért lenne ez jó nekem?- piszkáltam.
-Sophie az Istenit.
-Na jó gyere.
Zayn hozta a kis hajzselé gyűjteményét és a fogkeféjét. Egymás mellett álltunk a tükör előtt és fogat mostunk. Zayn próbált beszélni. Egy pillanatra kivette a szájából a fogkefét.
-Sophie! Mi van közted és Louis között?- láttam szemrehányó arcát a tükörből.
-Semmi!
-Ne hazudj kérlek!
-Fogkrémes a szád- szóltam.
-Ne tereld a témát- szólt rám.
-Hé fogkrémes a szád- még mindig próbáltam terelni.
-Ne terelj, ne erőltesd azt ami nem megy- mordult rám.
-Miről beszélsz?- néztem rá ártatlan arcot vágva.
-Nem most jöttem le a falvédőről.
Megkerestem a hajvasalóm és elkezdtem vasalni a hajam, Zayn a zselézéssel volt elfoglalva.
-Még mindig nem válaszoltál a kérdésemre.- szólalt meg.
-Oké, őszinte leszek.. fogalmam sincs mit érzek.- ránéztem.
-Az úgy már más, ja és ha nekem ezt valaki két nappal ezelőtt mondja, hogy én veled egy ekkora fürdőszobában beszélgetni fogok, akkor kiröhögöm- mondta Zayn.
-Itt állsz mellettem- mondtam.
-Amúgy nem kell tanács?- kérdezte.
-Olvasol a gondolataimban.
-Na szóval? Mi kellene?
-Az a szitu, hogy most nem tudom, hogy mi van, mert érzek valamit Louis iránt, de Niall sem semleges- mondtam.
-Csak egy dolgot tehetsz, hallgass a szívedre.
Hirtelen kivágódott a fürdőszoba ajtaja és Chris rohant be rajta.
-Már őt is elveszed tőlem- nyafogta.
-Senkit nem veszek el tőled fogd már fel!
-Persze igen,ott van Andrew, Rich és Louis, most már Zayn is, és el ne felejtsük Marcus is jobban szeret téged-nyafogott tovább.
-Chris menj ki a fürdőszobából most- mutattam az ajtó felé- kívül tágasabb.
-Jó, jó megyek megyek.
-Ez nem normális!- morogtam.
-Te sem- vigyorgott Zayn.
Hozzávágtam az egyik hajzseléjét.
-Aú!! Ez fájt!!!- kiabálta.
-Örülök- vigyorogtam, vissza.
-Bármit szeretnél hozzám bármikor fordulhatsz- ezzel a kijelentésével sarkon fordult és kiment a fürdőszobából.
Én meg csak álltam a fürdőszoba közepén és némán bámultam utána.Ezt vajon hogy értette? Hisz nem is bír engem. Mire észhez tértem Louis kopogott az ajtón.
-Kész vagy?- kérdezte.
-Ja, csak Zayn egy kicsit furcsa dolgokat mondott- válaszoltam.
-Miért miket?- kíváncsiskodott.
-Nem akarod te azt tudni- néztem rá.
-Jó ha te mondod- vonta meg a vállát.
Elindultunk, egy csendes környék felé, ahol remélhetőleg nem rohamoznak meg minket a rajongók. Nem igazán tudnánk a kérdéseikre mit felelni. Hisz ha meglátnának akkor elkezdenének kombinálni és nincs kedvem a címlapokon lenni. Még én sem tudom, hogy mi van köztünk, akkor a rajongóknak mit mondanánk? Ezek a kérdések foglalkoztattak az odavezető úton. Ja, meg persze Zayn kijelentése. Lehet, hogy a végén szaván fogom, és a segítségét kérem. A jelenlegi helyzetem teljesen kilátástalan. Mire jó ez a hülye szerelem dolog? Arra, hogy teljesen tönkre tegye az embereket vagy mi? Mert ha igen, akkor sikerrel fog járni. De eleve pont Zayn Malik mondja nekem azt, hogy ha bármit szeretnék forduljak hozzá, aki a legjobban gyűlöl engem.Talán nem is gyűlöl engem, csak megjátssza? És most feltettem magamnak az egymilliós kérdést.
-Sophie!- szakított ki egy hang az elmélkedésemből.
-Hm?-néztem rá.
-Mióta elindultunk egy szót sem szólsz- jelentette ki.
-Zayn viselkedésén gondolkoztam... FURA.
-Igen?- nézett rám döbbenten.
-Valahogy kedvesebb, megváltozott.
-Ez érdekes- motyogta Louis.
-Lehet, hogy már lemondott arról, hogy utáljon engem?- kérdeztem.
-Lehet- mondta- velünk mi lesz?
-Érzel te irántam valamit?- kérdeztem.
-Nem tudom megmondani-jelentette ki.
-Pontosan így érzek,ha majd rájövök tudatom veled- mondtam.
-Oké- mosolygott rám.
Elkezdett csörögni a telefonom, gyorsan előkotortam a zsebemből, a kijelzőn Jeremy neve villogott.
-Ki az?- kérdezte Louis.
-Jer- vágtam rá.
-Mit akar az tőled? Még becézed is?- kelt ki magából.
Elkezdtem forgatni a szemem, majd felvettem.
-Azt hittem, hogy már fel sem veszed- hallottam kétségbeesett hangját a vonal másik végéről-azt hittem, hogy haragszol.
-Louis féltékenységi jelenetet rendezett.Bocsi- mondtam, ránéztem Louisra aki csak a szemét forgatta.
-Mit szólnál ahhoz ha egy körül elmennék hozzátok és elmennénk valahova?- kérdezte Jer.
-Oké, persze, mozi?-kérdeztem.
-Nekem mindegy, de csak szólok, hogy egész délutánra elrabollak-nevetett- mond meg a féltékenykedő Tomlinsonnak is.
-Jó-nevettem el magam- Várlak.
Letettem a telefont, Louis végig az arcomat fürkészte.
-Mit akart?- kérdezte mogorván Louis.
-Vele töltöm a délutánt- mondtam, mire Louis arca eltorzult.
-Féltékeny vagy?- kérdeztem.
-Mi? Rá? NEM- kiabálta.
-Menjünk vissza hozzánk- mondtam.
Tíz percbe telt visszaérni. Felmentem a szobámba és elkezdtem készülődni, ha hazajöttem akkor majd kibékülök Chrissel, mert ha rám néz szikrákat szór a szeme és már sértő kezd lenni. Gyorsan elkészültem, leültem az ágyamra, és próbáltam gondolkozni, választ akartam kapni a kérdéseimre. Végső elkeseredésemben elkezdtem bámulni a plafont, hogy aputól kérjek segítséget.
-Apu, ha hallasz engem, kérlek segítsz! Nem tudok mit tenni. Küldj egy jelet, vagy nem tudom- suttogtam magam elé, de tudtam, hogy választ nem kapok.
Helyette lementem a nappaliba, ahol Zayn ült a kanapén magányosan.
-Segíts!- szóltam hozzá.
-Miben?- meglepetten nézett rám.
-Amiről reggel beszéltünk, és kérlek, ne a hallgass a szívedre dumával gyere, mert az nekem nem megy- leültem mellé a kanapéra.
-Oké nos.Kívülállóként,én úgy látom,hogy amikor Niallel egymásra néztek,valamilyen megmagyarázhatatlan szikra keletkezik köztetek.Ugyanez Louis-sal már nem így van. Lehet, hogy szeretitek egymást, de nem eléggé. Gondolom erre már Te is rájöttél- a szemembe nézett.
-Komolyan?- döbbenten néztem rá, ő meg csak bólintott.
-Gondold át, hogy kit szeretsz igazán, mert ez csak így működik.
-De hiába töröm a fejem, semmi. Muszáj volt hozzád fordulnom-mondtam szinte alig hallhatóan.
-Ne játssz mindkét srác érzéseivel- nézett rám- ha Louist szereted, ne játssz Niallel, ha Niallt szereted, akkor ne játssz Louissal, nézz mélyen magadba.
-De Zayn, én..Én most az egyszer tényleg nem tudom. Segítened kell.. Akármilyen fura és abszurd ez, hogy pont tőled kérek segítséget, de úgy érzem, hogy te vagy az egyedüli aki segíteni tud.
-Sophie, szerintem Louis se szerelmes, de Niall valahogy többet érezhet, őszintén, én nem érdeklődtem afelől, hogy hogy érez irántad-mondta.
-Louis idősebb is nálam, kétlem, hogy szerelmes- néztem rá.
-Ezt neked kell eldöntened-mondta- hozzám bármikor jöhetsz tanácsért.
-Te ezt komolyan mondod?- néztem rá döbbenten- Úristen, nem te lázas vagy!!!
-Nem vagyok. Ülj vissza! Ne ugrálj már!- kiabált rám.
-Hé!-kiabáltam rá és levágódtam mellé.
-Szerintem majd rájössz előbb-utóbb, de inkább utóbb, hogy kit szeretsz-mondta- addig is én itt leszek neked.
Megöleltem Zaynt, ő pedig viszonozta, az ölelkezést a csengő szakította meg. Zayn kibontakozott az ölelésből és ment kinyitni az ajtót.
-Malik! Sophiet keresem- hallottam Jeremy hangját.
-White- hallottam Zayn kicsit sem barátságos válaszát.
-Szia Jeremy- rohantam az ajtóhoz és megöleltem.
-Indulhatunk?- kérdezte.
-Beszaladok a táskámért, addig gyere be- mondtam és elindultam a lépcső felé.

Reménykedtem benne, hogy Zayn és Jeremy nem ölik meg egymást míg távol leszek.Rohantam a szobámig, bedobáltam mindent a táskámba és már futottam is vissza. Jeremy egyedül ácsorgott az előszobában , hál Isten! Beköszöntem a nappaliba, magamhoz vettem a kulcsomat és már indulhattunk is.
-Chris is nagyon jó barát választásban- morogta Jer.
-Ne is mond, most pont összevesztünk.
-Mi volt a Louis féltékenységi jelenetet rendezett? Azt hiszed nem figyelek rád?- nézett rám.
-Olyan nehéz elmondani, néha sajnálom, hogy nincsenek lánybarátaim, vagyis vannak csak Alice nincs itt és hiányzik.
-Képzeld, hogy lány vagyok! Most kezdjek el lány hangon beszélni és hisztizzek?- nézett rám vigyorogva.
-Jeremy ez komoly!- bokszoltam vállba.
-Csajosan komoly? Vagy én is megértem?- vigyorgott rám.
-Beverjem a képedet?- kérdeztem.
-Nagyon félek tőled- röhögött.
-Haha- grimaszoltam.
-Öntsd ki nekem a szíved, na!- mondta végre komolyan.
-A normális Jeremy visszatért. A múlt héten elég őrült vett körül köszönöm. Neked nem kell idegesítened.
-Na mond már- türelmetlenkedett.
-Csókolóztam Louissal, vele aludtam, soroljam?- néztem rá, Jeremy csak tátott szájjal bámult vissza.
-Ne folytasd! NE! Sophie ez nem te vagy!! Hozzád egyértelműen az a Niall gyerek passzol, nem az a kék szemű hercegecske!!- kelt ki magából.
-Én nem tudom mit akarok!-kezdtem a hisztit.
-Nem lehet, hogy összekevered a Louis iránt érzett szereted a szerelemmel?- kérdezte.
-Nem tudom!!- válaszoltam picit hangosabban.
-Akkor majd előbb-utóbb rájössz. De akkor moziba menjünk, vagy hova?
-Nem megyünk inkább pizzázni?- vettem fel az ötletemet.
-Remek ötlet- és megváltoztattuk az úti célunkat.
Elteltek az órák, jól éreztük magunkat. Csomó dolgot megbeszéltünk, valamennyire sikerült elgondolkoznom és rájönnöm dolgokra. Mikor hazamentem akkor óriási meglepetés ért, ő otthon? Micsoda?

Louis szemszöge:
Kimentem a konyhába, mert már kezdtem megéhezni. Kinyitottam a hűtőt, de az szinte tátongott az ürességtől. Szóval Sophie elfelejtett bevásárolni. Akkor most mit egyek? Létezik olyan, hogy répasaláta? Nem baj ha nem, majd akkor én feltalálom.Elkezdtem előszedni az összes zöldséget, különbözők voltak, szóval ebből lesz ám a répasaláta. Már szeleteltem a zöldségeket mikor zörejt hallottam felnéztem és egy idegen nő állt a konyhában.Ő is ugyanúgy meglepődött mint én.
-Öhm jónapot..maga lenne..?- kérdeztem
-Mrs. Morgan vagyok- válaszolt higgadtan.
-Chris! Asszem itt van az anyukád- kiáltottam el magam
-Te ki vagy? Mit keresel a konyhámban? Mit csinálsz? KI VAGY TE?- kérdezte idegesen.
-Én Louis Tomlinson vagyok, és..és- hirtelen nem is tudtam, mit mondjak.
Chris pont idejében érkezett. Megölelte az anyukáját.
-Kisfiam, ki ez a fiú?- mutatott felém.
-Ő egy barátom- mondta.
-Értem. És mit keres itt?- faggatta tovább.
-Hát Sophie összeszedte őket, aztán én meg összehaverkodtam vele- magyarázta.
-Jaj hisz tényleg a húgod beszélt róluk- mosolyodott el.
-Hát igen, szokás szerint én tudtam meg utoljára.- forgatta a szemeit Chris.
-Louis igaz?- fordult felém Mrs. Morgan,bólintottam- Mi a fenét csinálsz azzal a szerencsétlen répával?
-Salátát- válaszoltam büszkén.
-Fejezd be! NE csináld, főzök inkább valami normálisat!- kivette a kezemből a kést és a zöldséget.
-De miért nem lehet répasaláta? És nem lehetne befejezni ezt? Vagy nem süt répatortát?- nyafogtam.
-Utálom a répát, most pedig fejezd be amit csinálsz. Szegény zöldségek- nevetett.
-Látom anyukátok is olyan humorzsák mint ti- suttogtam Chrisnek, miközben kifelé mentem a konyhából.
-Minden egyes szavadat hallom- kiabált utánam Mrs Morgan.
-Chris volt!- kiáltottam vissza.
-Persze- nevetett- Louis gyere vissza, kérlek.
Visszavánszorogtam a konyhába és Chris mellé álltam.
-Chris kicsim menj el bevásárolni, te meg beállhatsz mellém kuktának- mutatott rám mosolyogva.
-Hát legutóbb balesetem volt, de ha magam megbízik a főzési tehetségeimben, akkor állok rendelkezésére- mutattam meg a sebet az ujjamon.
-Gyere csak!- nevetett.
-És mit segítsek Mrs Morgan?-kérdeztem.
-Először is Lily- támaszkodott a pultnak.
-Rendben. Akkor mit segítsek Lily?- javítottam ki magam.
-Segítesz behozni a csomagomat?- kérdezte.
-Persze, hol találom?
-Az ajtó mellett- mutatott az előszoba felé.
Chris időközben elment bevásárolni, Zayn pedig már pár órája semmilyen életjelet nem adott magáról. Elmondása szerint sokkolta az amit reggel látott, szóval örök életére sérült lesz. Én pedig egész jól elbeszélgettem Lilyvel. Egyszer csak kicsapódott az ajtó és Sophie rohant be rajta.
-Anyu te vagy az?- hallottuk a vidám hangját.

Sophie szemszöge:
Berohantam a konyhába megnézni, hogy tényleg jól hallottam-e, hogy anya otthon van. A konyhában Louis és anya főztek. FŐZTEK?!
-Sophie, neked közöd van ehhez a sráchoz?- rontott nekem ezzel a kérdéssel, na PONT ettől féltem.
-Anya, hogy gondolhatsz ilyet?- eljátszottam a felháborodottat.
-Beszélgettem Chrissel- a mellkasán karba fonta a kezét.
-Összevegyünk veszve ne higgy neki- védekeztem.
-Kicsim, ismerem a bátyád. Ha valakivel össze van veszve, akkor az adott személyről csak igazat mond- Louis arca közben vörösre váltott.
-Anya, ez hülyeség.
-Hazudik- jelent meg Zayn az ajtónál.
-Rajtad miért nincs ruha?- nézett rajta végig anyu.
Zayn szokásához híven egy boxerben flangált a házban.
-Ja a másik te ki a fene vagy?- nézett rajta végig.
-Zayn Malik- nyújtott kezet.
-Mrs Morgan, de Lilynek szólíts.
-Oké Lily. És igen hazudik- egy ördögi vigyort véltem felfedezni az arcán.
-Zayn is Isten áldjon meg, ne hozd már fel!!- kiabáltam rá.
-Mit kiabálsz a haveromra, te elmebeteg- jött be a konyhába Chris.
-Kislányom ugye tudod, hogy nem felejtettem el.- szólalt meg anyu.
-Nem kiabálok, csak hangosan beszélek- védtem meg magam.
-Zayn kérlek öltözz fel aztán gyere vacsorázni- mondta anyu, Zayn pedig engedelmeskedett.
-Ti meg szépen beszámoltok erről az egészről- parancsolt ránk.
-Anya te azt hiszed, hogy én ezzel egy teremben maradok?- kérdezte Chris.
-A francba is anya miért erőlteted? Ez nem normális- kiabáltam most már én is.
-Fejezd be!!!- szólt rám Chris.
Anya még mindig tűrt, Zayn pedig már ruhában visszatért.
-Te elmebeteg állat!Semmit nem mondok el, míg ez itt van!!!-kiabáltam.
Anya felsóhajtott és megszólalt:
-Ti ketten- mutatott ránk- leülni . Zayn, Louis vacsora.
-Én ezzel nem leszek egy teremben- mutatott rám Chris.
-Én sem ezzel- csatlakoztam.
-Pedig addig innen nem léptek ki, amíg ki nem békültök. - jelentette ki anya.
-Anya, nem kényszeríthetsz arra, hogy ezzel beszélgessek- mutattam Chris felé.
-Pedig muszáj lesz, különben addig nincs vacsora- fenyegetett meg.
-Nem teheted ezt!- kapott a szívéhez Chris.
-Az anyátok vagyok, szóval megtehetem..
-De, de na jó. Sophie lehet egy kérdésem?- nézett rám Chris.
-Attól függ milyen- vontam vállat.
-Apa szerinted most büszke lenne rád?
-Nem hiszem. Szerintem nem- csüggedten lehajtottam a fejem.
-Csak hogy tudd, én sem vagyok az.- jelentette ki.
-Chris mit beszélsz? Én az vagyok- mondta anya.
-Anyu, de hisz két pasija van egyszerre
-Tessék? Sophie magyarázatot, de azonnal.
-Nincs két pasim! Egy sincs- már a könnyeimmel küszködtem.
-Ne hazudj- sziszegte Chris.
Az asztal alatt jól bokán rúgtam a bátyámat,hangosan feljajdult.
-Nincs pasim és kész.
-Persze, persze- kapcsolódott be Zayn is a beszélgetésbe- csak egyszerre két haveromat is szédíted.
-Oké, akkor őszinte leszek- mély levegőt vettem- a francba, ez miért ilyen nehéz? Huh oké. Eleinte összekevertem a Louis iránt érzett baráti szeretetemet valami mással. De most. Most már tudom, hogy kit is szeretek valójában, de az a valaki nem hiszem, hogy viszonozza ezt.
Louis együttérzően rám nézett. Láttam rajta hogy nincs megsértődve.
-Honnan vagy ilyen biztos benne?- kérdezte Zayn.
-Csak érzem, szimpla női megérzés- ránéztem a bátyámra.
-Akkor a megérzésed most hatalmasat téved- vigyorgott rám Chris.
-Várjunk csak, akkor te most bevallottad, hogy szerelmes vagy Niallbe?- kérdezte vigyorogva Zayn, amit legszívesebben letöröltem volna, de nem tettem mert akkor Chris csak jobban megutálna.
-Én ilyet nem mondtam- mondtam, mindenki csak vigyorgott, már megint nem akar nekem hinni senki.
-Várjunk csak és akkor Louissal mi lesz?- feszegette tovább a témát Zayn.
-Az istenit Zayn fejezd már be. Semmi.. Barátok vagyunk, ahogy eddig is voltunk és azok is maradunk- csattant fel Louis, a szemében semmi szomorúság nem volt.
-De komolyan húgi, miért Szöszi?- kérdezte Chris.
-Hagyjatok már békén- ugrottam fel az asztaltól és elkezdtem kifelé menni.
-Ülj vissza! Megmondtam, hogy addig innen nem mentek ki, amíg ki nem békültök, bocsánatot nem kértek a másiktól. Szerintem érthetően fogalmaztam- szólalt meg anya.
-Chris én.. b..- dadogtam, majd anyára néztem- Anya ez nem megy, sajnálom.
-Ha kell a konyhában fogtok megöregedni és nincs vacsora- fenyegetőzött tovább.
-Sophie bocsánatot kérek mindenért- nézett rám Chris.
-Chris sajnálom- felálltunk és megöleltünk egymást.
-Kaptok vacsorát- nevetett anya.
Megvacsoráztunk és mindenki elvonult a saját szobájába, csak én maradtam segíteni anyának, hogy végre beszélgethessek vele.
-Kicsim mi van közted és Louis között?
-Már elég sokszor elmondtam,hogy semmi.
Miután befejeztük a rakodást bementünk a nappaliba ahol a fiúk hülyéskedtek. Kényelmesen elhelyezkedtünk a kanapén, amit a fiúk eddig még nem foglaltak el.
-Ti vagytok annak a fiúbandának az énekesei?- kérdezte anya-Mi is a neve.. Jaj várjunk csak On..
-One Direction-vágta rá a két srác egyszerre.
-Hogy ismerkedtetek meg?
-Először Niallel találkozott, aztán ő bemutatta nekünk és ideköltöztünk egy hétre míg senki nincs otthon, hogy vigyázzunk a kislányára- magyarázta Zayn.
-Hol vannak a többiek?- érdeklődött tovább anya.
-Harry nem bírja a gyerekeit, Niall és Liam pedig hazamentek- vágta rá gondolkodás nélkül Louis, vagyis csak gondolom, mert Harryre normálisabb okot is kitudott volna találni.
-A gyerekeimről beszélsz,hé!
Anyának hirtelen megcsörrent a telefonja. Biztos már megint egy munka, nem lenne meglepő. Chrissel egymásra néztünk.
-Ezt fel kell vennem- mondta anya, mosolyogva nézte a kijelzőt, kivonult a nappaliból. Pár perc múlva visszatért vidáman- Andersonék látogatóba jönnek.
-Kik azok az Andersonék?- kérdezte Zayn.
-Meddig lesznek itt?- kérdeztem.
-David és a családja- magyarázta Chris.
-Pár napig maradnak, még nem tudják- magyarázta anya.
-És hol fognak lakni?
-Chris az isten áldjon meg gondolkozz egy kicsit- mondta anya.
-Te hagyod hogy az utcán aludjanak?
-Nálunk fognak lakni.
-IGEN?- kérdezte Chris.
Anya csak bólogatott. Mindhárman nagyon örültünk, nekem már hiányozták Andersonék, anyának is, ő sokkal régebben látta már őket mint mi. Chris pedig egy hetet Bristolban töltött. Elköszöntem mindenkitől és elvonultam a szobámba, hogy egy kicsit gépezzek amit már régen csináltam és olvashassak. Végre egy nyugodt este. Azt leszámítva, hogy Louisék a házban vannak minden olyan jó volt körülöttem. Bekapcsoltam a gépemet, bejelentkeztem skypera és videóhívást kezdeményeztem Alice-val.
-Szia!- köszönt jókedvűen Alice.
-Szia! Neked mióta vörös a hajad?- kérdeztem mikor megláttam a haját.
-Már egy ideje. Jake szerint olyan vagyok mint egy vérfarkas az Alkonyatból elcseszve.
-Hallom Andrewval jársz.
-Ne is mond. Mindenkitől azt hallgatom, hogy Alice, Ő nem passzol hozzád, Jake napok óta nem áll velem szóba. Vagyis én nem álok szóba vele. Túl őszinte. De már hiányzik.- mosolygott.
-Tóparti esküvő- motyogtam.
-Mit mondtál?- kérdezte.
-Semmit. - ráztam a fejem.
-Bocsi, de most mennem kell. Találkozom Andrewwal- köszönt el.
-Szia.
Megnéztem hátha Liam, Niall vagy Jeremy esetleg online vannak, de sajnos egyik sem volt fent. Kikapcsoltam a gépem és lefeküdtem az ágyra,csak bámultam a plafont. Kopogásra lettem figyelmes. A kopogást követően kinyílt az ajtó és valaki belépett. Felnéztem Chris volt az. Szegény srác nem tudta eldönteni, hogy bejöjjön-e vagy sem. Felültem és mutattam, hogy üljön le mellém.
-Sophie.. izé én sajnálom, hogy szemét voltam.
-Semmi gond. Én voltam az.
-Nem voltál szemét, te csak egy helyes lány vagy- nevetett rám.
-Ne már, még elpirulok- löktem vállba.
-De most komolyan, vonzod a pasikat- nevetett.
-Ez nem is igaz!- ellenkeztem.
-Pedig de!
-Ha te mondod- ráhagytam a dolgot.
Egész este beszélgettünk, utána pedig Chris itt aludt el a szobámba.