11.rész- Miért ilyen nehéz minden?

Sziasztok! Meg is hoztuk a kövi részt :)) Nagyon szépen köszönjük az új rendszeres olvasót is :)) Reméljük, hogy tetszeni fog mindenkinek. A komikat pedig várjuk :DD
Sok puszi: Liza és Amy :)) ♥

Másnap reggel Louis mellkasán ébredtem, felnéztem, ő pedig mosolyogva nézett engem.
-Jó reggelt- adott egy puszit a homlokomra.
-Jó reggelt
-Sophie- nézett rám szomorúan- remélem nem csak egy Niall pótlék vagyok.
-Nem dehogyis! Erre ne is gondolj- ráztam a fejem.
-Niall is itt aludt melletted és én is és azért mert Niall nincs itt, ha itt lett volna, ide sem jövök hozzád
-Miért nem? Mondott valamit? Vagy mi?- bombáztam a kérdéseimmel.
-Nem, de csak jól gondold át. Ja és én még Chris miatt sem bántanálak meg és pont azért nem kényszerítelek semmire..
-Hidd el. Engem nem lehet kényszeríteni. Ha valamit akarok megteszem, ha nem akkor nem.
-Szereted Niallt?- kérdezte.
-Nem tudom. Semmit sem tudok. Esküszöm apáca leszek! Akkor nem lesznek ilyen gondjaim!
-Csak az volt a dolgod, hogy igennel vagy egy nemmel válaszolj, nem az, hogy hisztizz- szólt rám dühösen.
-Ez esetben, azt hiszem nem- válaszoltam alig hallhatóan, mert ezt még magam sem tudom.
-Komolyanan? Pedig nem úgy néz ki? Vagyis Niall részéről.
-Az én részemről csak ennyi- néztem rá.
-Értem. Ez esetben- egy csókkal fejezte be a mondatát.
Hallottam, hogy valaki a szobám felé tart gyorsan legurultam Louisról és 30 centivel odább felültem. Ebben a percben kicsapódott az ajtó.
-So..-láttam meg Christ- izé jó reggelt.
-Chris mégis hozzám szólsz?- néztem rá.
-Nem hozzád jöttem! Louis...
-Miért jöttél haver?- kérdezte Louis.
-Téged kerestelek, de a szobádban nem voltál, idejöttem, hátha véletlenül itt talállak, de erre nem voltam felkészülve
-Nem történt semmi!- másztam ki az ágyból.
-Nem kérdeztelek. Ja és ezt minden alkalommal higgyem el. Melyik haverommal nem aludtál együtt vagy csókolóztál már?
-Na idefigyelj! Te nekem nem parancsolhatsz!! Tudod, hogy az összes haveroddal aludtam már, a te jóvoltodból.. De a kérdés másik fele? hogy kérdezhetsz ilyet?
-Nem is tudom. Jó okom van rá. Andrew. Louis...
-Na jó én most kilépek ebből a beszélgetésből- álltam fel és elhaladtam Chris mellett, aki elkapta a csuklóm.
-Nem mész te sehova- szűrte a fogai között.
-Engedj el!
-Nem! Ezt meg kell beszélnünk!
-Nem kell!- kiabáltam de nem engedett el, már nagyon közel voltam hozzá, hogy megüssem, de pont jókor érkezett David.
-Itt meg mi történik?- kérdezte.
-A húgom Louisal aludt. És gondolom nem csak alvás volt köztetek- nézett rám és Louisra felváltva.
-Csak aludtunk!- kiabáltam.
-Louis? Esetleg nyilatkoznál az ügyben?- nézett rá Chris, szinte szikrákat szórt a szeme.
-Aludtunk, már csak miattad sem tennék vele semmi rosszat.
-Oké. Neked hiszek.
-Engedd el a húgodat és búcsúzz el a haverodtól- szólalt meg David.
-Már mész is?- kérdeztem.
-Igen, de hamar eltelik a jövő hét és már jövünk is vissza, mellesleg Rich üzeni, hogy készített egy listát arról, hogy miért illetek össze.
-NEEE!! Ugye most csak hülyülsz?
-Tudod, hogy milyen..
-Én imádom őt, szeretek vele beszélgetni, de nem akarom azokat a bugyuta okokat hallgatni.
-Pedig nem fogod megúszni.
-Szerzek be füldugót- nevettem..
-Na gyere ide- ölelt meg David.
-Vigyázz magadra- mondtam., mivel ismerem a vezetési stílusát
-Ne aggódj. Nem lesz semmi bajom. Ekkor megcsörrent a mobilja.
-Óhh, csak emlegetni kellett- nevetett David és felvette a telefont- Szia Rich, drágaságom.
.-Igen Sophie itt van a közelben. Nagyon szeretne veled beszélni.
-Nem- súgtam, de David a kezembe nyomta a telefont.
-Szia Rich, Mi újság? Persze hogy hiányzol.
A többiek körülöttem majd meg pukkadtak a nevetéstől.
-Igen Rich Még szingli vagyok. Nem Rich nincs időm meghallgatni. Majd máskor- válaszoltam a kérdéseire.
-Hallottál Jake és Alice veszekedéséről? Andrice?- kérdezte.
-Andrice?? Az meg ki?- nem értettem miről beszél.
-Andrew és Alice
-Óhh, képzeld a bátyám az Andrieről is tud- ezt a rövidítést is meg fogja érteni, végül is mindig ő találja ki ezeket.
-Komolyan? És mit szólt hozzá??
-Szerinted? Mázli, hogy még élek- mondtam.
David elkezdett bökdösni és azt suttogta, hogy menni akar.
-Ne haragudj Richard, David menni akar haza- nevettem.
-Utálom a Richardot- morogta- Szia Esmeralda.
-Héé!! Én Sophie vagyok!!- szóltam rá.
Mire szóltam, addigra már letette. Mindannyian elköszöntünk Davidtől. Jól megölelgetett és mondta, hogy próbáljak kibékülni Chrissel. Lementem a konyhába reggelit készíteni. Valaki megelőzött, Zayn boxerben sütötte a tojást.
-Khmm-szólaltam meg.
-Mi van? Nem tetszik a testem?- nézett rám hatalmas vigyorral az arcán.
-Azzal nincs semmi bajom, nekem az öltözékeddel van bajom, elég hiányos- mutattam rá.
-Ez van, ezt kell szeretni.
Megjelent mellettem Louis és megcsókolt, megfordultam és a döbbent Zayn kezéből majdnem kiesett a serpenyő.
-Ez meg? Mi??Ti most? Ugye nem?Csak álmodok???- kelt ki magából.
-Nem álmodsz- nevetett rá Louis és még egyszer megcsókolt.
Hallottuk, hogy csapódik a bejárati ajtó én gyorsan leültem az asztalhoz, Louis meg odament Zayn mellé.
Chris is leült az asztalhoz és felváltva egyikünkről a másikunkra nézett.
-Mi az? Nincs köztünk semmi- néztem rá, a háttérből Zayn na perszéjét lehetett hallani, amit Louis csak egy szúrós pillantással nyugtázott.
-Hazudtok.
-Mit fogtok ma csinálni?- kérdeztem és végig néztem a három fiún.
-Hát, én azt terveztem, hogy beülök TV elé és fel sem kelek egész nap- jelentette ki Chris.
-Én Chrissel tartok- csatlakozott Zayn.
-Én..én sétálni akarok- szólt közbe Louis.
-Kivel?- néztem rá.
-Kettőt találhatsz
-Kevinnel?- kérdeztem.
-Az istenit Sophia.. VELED- kiabálta Louis.
Reggeli után mind a négyen elindultunk a fürdőszobák felé. Chris a földszinti fürdőszobába ment, hogy a lehető legmesszebb legyen tőlem, Louis berohant az emeletibe, már csak ketten maradtunk Zaynnel és már csak egy fürdőszoba volt. Az ENYÉM.
-Sophie ugye, moshatok fogat és megcsinálhatom a hajam nálad?- könyörgött.
-Várjunk csak. hadd gondolkozzam. nem is tudom. Miért lenne ez jó nekem?- piszkáltam.
-Sophie az Istenit.
-Na jó gyere.
Zayn hozta a kis hajzselé gyűjteményét és a fogkeféjét. Egymás mellett álltunk a tükör előtt és fogat mostunk. Zayn próbált beszélni. Egy pillanatra kivette a szájából a fogkefét.
-Sophie! Mi van közted és Louis között?- láttam szemrehányó arcát a tükörből.
-Semmi!
-Ne hazudj kérlek!
-Fogkrémes a szád- szóltam.
-Ne tereld a témát- szólt rám.
-Hé fogkrémes a szád- még mindig próbáltam terelni.
-Ne terelj, ne erőltesd azt ami nem megy- mordult rám.
-Miről beszélsz?- néztem rá ártatlan arcot vágva.
-Nem most jöttem le a falvédőről.
Megkerestem a hajvasalóm és elkezdtem vasalni a hajam, Zayn a zselézéssel volt elfoglalva.
-Még mindig nem válaszoltál a kérdésemre.- szólalt meg.
-Oké, őszinte leszek.. fogalmam sincs mit érzek.- ránéztem.
-Az úgy már más, ja és ha nekem ezt valaki két nappal ezelőtt mondja, hogy én veled egy ekkora fürdőszobában beszélgetni fogok, akkor kiröhögöm- mondta Zayn.
-Itt állsz mellettem- mondtam.
-Amúgy nem kell tanács?- kérdezte.
-Olvasol a gondolataimban.
-Na szóval? Mi kellene?
-Az a szitu, hogy most nem tudom, hogy mi van, mert érzek valamit Louis iránt, de Niall sem semleges- mondtam.
-Csak egy dolgot tehetsz, hallgass a szívedre.
Hirtelen kivágódott a fürdőszoba ajtaja és Chris rohant be rajta.
-Már őt is elveszed tőlem- nyafogta.
-Senkit nem veszek el tőled fogd már fel!
-Persze igen,ott van Andrew, Rich és Louis, most már Zayn is, és el ne felejtsük Marcus is jobban szeret téged-nyafogott tovább.
-Chris menj ki a fürdőszobából most- mutattam az ajtó felé- kívül tágasabb.
-Jó, jó megyek megyek.
-Ez nem normális!- morogtam.
-Te sem- vigyorgott Zayn.
Hozzávágtam az egyik hajzseléjét.
-Aú!! Ez fájt!!!- kiabálta.
-Örülök- vigyorogtam, vissza.
-Bármit szeretnél hozzám bármikor fordulhatsz- ezzel a kijelentésével sarkon fordult és kiment a fürdőszobából.
Én meg csak álltam a fürdőszoba közepén és némán bámultam utána.Ezt vajon hogy értette? Hisz nem is bír engem. Mire észhez tértem Louis kopogott az ajtón.
-Kész vagy?- kérdezte.
-Ja, csak Zayn egy kicsit furcsa dolgokat mondott- válaszoltam.
-Miért miket?- kíváncsiskodott.
-Nem akarod te azt tudni- néztem rá.
-Jó ha te mondod- vonta meg a vállát.
Elindultunk, egy csendes környék felé, ahol remélhetőleg nem rohamoznak meg minket a rajongók. Nem igazán tudnánk a kérdéseikre mit felelni. Hisz ha meglátnának akkor elkezdenének kombinálni és nincs kedvem a címlapokon lenni. Még én sem tudom, hogy mi van köztünk, akkor a rajongóknak mit mondanánk? Ezek a kérdések foglalkoztattak az odavezető úton. Ja, meg persze Zayn kijelentése. Lehet, hogy a végén szaván fogom, és a segítségét kérem. A jelenlegi helyzetem teljesen kilátástalan. Mire jó ez a hülye szerelem dolog? Arra, hogy teljesen tönkre tegye az embereket vagy mi? Mert ha igen, akkor sikerrel fog járni. De eleve pont Zayn Malik mondja nekem azt, hogy ha bármit szeretnék forduljak hozzá, aki a legjobban gyűlöl engem.Talán nem is gyűlöl engem, csak megjátssza? És most feltettem magamnak az egymilliós kérdést.
-Sophie!- szakított ki egy hang az elmélkedésemből.
-Hm?-néztem rá.
-Mióta elindultunk egy szót sem szólsz- jelentette ki.
-Zayn viselkedésén gondolkoztam... FURA.
-Igen?- nézett rám döbbenten.
-Valahogy kedvesebb, megváltozott.
-Ez érdekes- motyogta Louis.
-Lehet, hogy már lemondott arról, hogy utáljon engem?- kérdeztem.
-Lehet- mondta- velünk mi lesz?
-Érzel te irántam valamit?- kérdeztem.
-Nem tudom megmondani-jelentette ki.
-Pontosan így érzek,ha majd rájövök tudatom veled- mondtam.
-Oké- mosolygott rám.
Elkezdett csörögni a telefonom, gyorsan előkotortam a zsebemből, a kijelzőn Jeremy neve villogott.
-Ki az?- kérdezte Louis.
-Jer- vágtam rá.
-Mit akar az tőled? Még becézed is?- kelt ki magából.
Elkezdtem forgatni a szemem, majd felvettem.
-Azt hittem, hogy már fel sem veszed- hallottam kétségbeesett hangját a vonal másik végéről-azt hittem, hogy haragszol.
-Louis féltékenységi jelenetet rendezett.Bocsi- mondtam, ránéztem Louisra aki csak a szemét forgatta.
-Mit szólnál ahhoz ha egy körül elmennék hozzátok és elmennénk valahova?- kérdezte Jer.
-Oké, persze, mozi?-kérdeztem.
-Nekem mindegy, de csak szólok, hogy egész délutánra elrabollak-nevetett- mond meg a féltékenykedő Tomlinsonnak is.
-Jó-nevettem el magam- Várlak.
Letettem a telefont, Louis végig az arcomat fürkészte.
-Mit akart?- kérdezte mogorván Louis.
-Vele töltöm a délutánt- mondtam, mire Louis arca eltorzult.
-Féltékeny vagy?- kérdeztem.
-Mi? Rá? NEM- kiabálta.
-Menjünk vissza hozzánk- mondtam.
Tíz percbe telt visszaérni. Felmentem a szobámba és elkezdtem készülődni, ha hazajöttem akkor majd kibékülök Chrissel, mert ha rám néz szikrákat szór a szeme és már sértő kezd lenni. Gyorsan elkészültem, leültem az ágyamra, és próbáltam gondolkozni, választ akartam kapni a kérdéseimre. Végső elkeseredésemben elkezdtem bámulni a plafont, hogy aputól kérjek segítséget.
-Apu, ha hallasz engem, kérlek segítsz! Nem tudok mit tenni. Küldj egy jelet, vagy nem tudom- suttogtam magam elé, de tudtam, hogy választ nem kapok.
Helyette lementem a nappaliba, ahol Zayn ült a kanapén magányosan.
-Segíts!- szóltam hozzá.
-Miben?- meglepetten nézett rám.
-Amiről reggel beszéltünk, és kérlek, ne a hallgass a szívedre dumával gyere, mert az nekem nem megy- leültem mellé a kanapéra.
-Oké nos.Kívülállóként,én úgy látom,hogy amikor Niallel egymásra néztek,valamilyen megmagyarázhatatlan szikra keletkezik köztetek.Ugyanez Louis-sal már nem így van. Lehet, hogy szeretitek egymást, de nem eléggé. Gondolom erre már Te is rájöttél- a szemembe nézett.
-Komolyan?- döbbenten néztem rá, ő meg csak bólintott.
-Gondold át, hogy kit szeretsz igazán, mert ez csak így működik.
-De hiába töröm a fejem, semmi. Muszáj volt hozzád fordulnom-mondtam szinte alig hallhatóan.
-Ne játssz mindkét srác érzéseivel- nézett rám- ha Louist szereted, ne játssz Niallel, ha Niallt szereted, akkor ne játssz Louissal, nézz mélyen magadba.
-De Zayn, én..Én most az egyszer tényleg nem tudom. Segítened kell.. Akármilyen fura és abszurd ez, hogy pont tőled kérek segítséget, de úgy érzem, hogy te vagy az egyedüli aki segíteni tud.
-Sophie, szerintem Louis se szerelmes, de Niall valahogy többet érezhet, őszintén, én nem érdeklődtem afelől, hogy hogy érez irántad-mondta.
-Louis idősebb is nálam, kétlem, hogy szerelmes- néztem rá.
-Ezt neked kell eldöntened-mondta- hozzám bármikor jöhetsz tanácsért.
-Te ezt komolyan mondod?- néztem rá döbbenten- Úristen, nem te lázas vagy!!!
-Nem vagyok. Ülj vissza! Ne ugrálj már!- kiabált rám.
-Hé!-kiabáltam rá és levágódtam mellé.
-Szerintem majd rájössz előbb-utóbb, de inkább utóbb, hogy kit szeretsz-mondta- addig is én itt leszek neked.
Megöleltem Zaynt, ő pedig viszonozta, az ölelkezést a csengő szakította meg. Zayn kibontakozott az ölelésből és ment kinyitni az ajtót.
-Malik! Sophiet keresem- hallottam Jeremy hangját.
-White- hallottam Zayn kicsit sem barátságos válaszát.
-Szia Jeremy- rohantam az ajtóhoz és megöleltem.
-Indulhatunk?- kérdezte.
-Beszaladok a táskámért, addig gyere be- mondtam és elindultam a lépcső felé.

Reménykedtem benne, hogy Zayn és Jeremy nem ölik meg egymást míg távol leszek.Rohantam a szobámig, bedobáltam mindent a táskámba és már futottam is vissza. Jeremy egyedül ácsorgott az előszobában , hál Isten! Beköszöntem a nappaliba, magamhoz vettem a kulcsomat és már indulhattunk is.
-Chris is nagyon jó barát választásban- morogta Jer.
-Ne is mond, most pont összevesztünk.
-Mi volt a Louis féltékenységi jelenetet rendezett? Azt hiszed nem figyelek rád?- nézett rám.
-Olyan nehéz elmondani, néha sajnálom, hogy nincsenek lánybarátaim, vagyis vannak csak Alice nincs itt és hiányzik.
-Képzeld, hogy lány vagyok! Most kezdjek el lány hangon beszélni és hisztizzek?- nézett rám vigyorogva.
-Jeremy ez komoly!- bokszoltam vállba.
-Csajosan komoly? Vagy én is megértem?- vigyorgott rám.
-Beverjem a képedet?- kérdeztem.
-Nagyon félek tőled- röhögött.
-Haha- grimaszoltam.
-Öntsd ki nekem a szíved, na!- mondta végre komolyan.
-A normális Jeremy visszatért. A múlt héten elég őrült vett körül köszönöm. Neked nem kell idegesítened.
-Na mond már- türelmetlenkedett.
-Csókolóztam Louissal, vele aludtam, soroljam?- néztem rá, Jeremy csak tátott szájjal bámult vissza.
-Ne folytasd! NE! Sophie ez nem te vagy!! Hozzád egyértelműen az a Niall gyerek passzol, nem az a kék szemű hercegecske!!- kelt ki magából.
-Én nem tudom mit akarok!-kezdtem a hisztit.
-Nem lehet, hogy összekevered a Louis iránt érzett szereted a szerelemmel?- kérdezte.
-Nem tudom!!- válaszoltam picit hangosabban.
-Akkor majd előbb-utóbb rájössz. De akkor moziba menjünk, vagy hova?
-Nem megyünk inkább pizzázni?- vettem fel az ötletemet.
-Remek ötlet- és megváltoztattuk az úti célunkat.
Elteltek az órák, jól éreztük magunkat. Csomó dolgot megbeszéltünk, valamennyire sikerült elgondolkoznom és rájönnöm dolgokra. Mikor hazamentem akkor óriási meglepetés ért, ő otthon? Micsoda?

Louis szemszöge:
Kimentem a konyhába, mert már kezdtem megéhezni. Kinyitottam a hűtőt, de az szinte tátongott az ürességtől. Szóval Sophie elfelejtett bevásárolni. Akkor most mit egyek? Létezik olyan, hogy répasaláta? Nem baj ha nem, majd akkor én feltalálom.Elkezdtem előszedni az összes zöldséget, különbözők voltak, szóval ebből lesz ám a répasaláta. Már szeleteltem a zöldségeket mikor zörejt hallottam felnéztem és egy idegen nő állt a konyhában.Ő is ugyanúgy meglepődött mint én.
-Öhm jónapot..maga lenne..?- kérdeztem
-Mrs. Morgan vagyok- válaszolt higgadtan.
-Chris! Asszem itt van az anyukád- kiáltottam el magam
-Te ki vagy? Mit keresel a konyhámban? Mit csinálsz? KI VAGY TE?- kérdezte idegesen.
-Én Louis Tomlinson vagyok, és..és- hirtelen nem is tudtam, mit mondjak.
Chris pont idejében érkezett. Megölelte az anyukáját.
-Kisfiam, ki ez a fiú?- mutatott felém.
-Ő egy barátom- mondta.
-Értem. És mit keres itt?- faggatta tovább.
-Hát Sophie összeszedte őket, aztán én meg összehaverkodtam vele- magyarázta.
-Jaj hisz tényleg a húgod beszélt róluk- mosolyodott el.
-Hát igen, szokás szerint én tudtam meg utoljára.- forgatta a szemeit Chris.
-Louis igaz?- fordult felém Mrs. Morgan,bólintottam- Mi a fenét csinálsz azzal a szerencsétlen répával?
-Salátát- válaszoltam büszkén.
-Fejezd be! NE csináld, főzök inkább valami normálisat!- kivette a kezemből a kést és a zöldséget.
-De miért nem lehet répasaláta? És nem lehetne befejezni ezt? Vagy nem süt répatortát?- nyafogtam.
-Utálom a répát, most pedig fejezd be amit csinálsz. Szegény zöldségek- nevetett.
-Látom anyukátok is olyan humorzsák mint ti- suttogtam Chrisnek, miközben kifelé mentem a konyhából.
-Minden egyes szavadat hallom- kiabált utánam Mrs Morgan.
-Chris volt!- kiáltottam vissza.
-Persze- nevetett- Louis gyere vissza, kérlek.
Visszavánszorogtam a konyhába és Chris mellé álltam.
-Chris kicsim menj el bevásárolni, te meg beállhatsz mellém kuktának- mutatott rám mosolyogva.
-Hát legutóbb balesetem volt, de ha magam megbízik a főzési tehetségeimben, akkor állok rendelkezésére- mutattam meg a sebet az ujjamon.
-Gyere csak!- nevetett.
-És mit segítsek Mrs Morgan?-kérdeztem.
-Először is Lily- támaszkodott a pultnak.
-Rendben. Akkor mit segítsek Lily?- javítottam ki magam.
-Segítesz behozni a csomagomat?- kérdezte.
-Persze, hol találom?
-Az ajtó mellett- mutatott az előszoba felé.
Chris időközben elment bevásárolni, Zayn pedig már pár órája semmilyen életjelet nem adott magáról. Elmondása szerint sokkolta az amit reggel látott, szóval örök életére sérült lesz. Én pedig egész jól elbeszélgettem Lilyvel. Egyszer csak kicsapódott az ajtó és Sophie rohant be rajta.
-Anyu te vagy az?- hallottuk a vidám hangját.

Sophie szemszöge:
Berohantam a konyhába megnézni, hogy tényleg jól hallottam-e, hogy anya otthon van. A konyhában Louis és anya főztek. FŐZTEK?!
-Sophie, neked közöd van ehhez a sráchoz?- rontott nekem ezzel a kérdéssel, na PONT ettől féltem.
-Anya, hogy gondolhatsz ilyet?- eljátszottam a felháborodottat.
-Beszélgettem Chrissel- a mellkasán karba fonta a kezét.
-Összevegyünk veszve ne higgy neki- védekeztem.
-Kicsim, ismerem a bátyád. Ha valakivel össze van veszve, akkor az adott személyről csak igazat mond- Louis arca közben vörösre váltott.
-Anya, ez hülyeség.
-Hazudik- jelent meg Zayn az ajtónál.
-Rajtad miért nincs ruha?- nézett rajta végig anyu.
Zayn szokásához híven egy boxerben flangált a házban.
-Ja a másik te ki a fene vagy?- nézett rajta végig.
-Zayn Malik- nyújtott kezet.
-Mrs Morgan, de Lilynek szólíts.
-Oké Lily. És igen hazudik- egy ördögi vigyort véltem felfedezni az arcán.
-Zayn is Isten áldjon meg, ne hozd már fel!!- kiabáltam rá.
-Mit kiabálsz a haveromra, te elmebeteg- jött be a konyhába Chris.
-Kislányom ugye tudod, hogy nem felejtettem el.- szólalt meg anyu.
-Nem kiabálok, csak hangosan beszélek- védtem meg magam.
-Zayn kérlek öltözz fel aztán gyere vacsorázni- mondta anyu, Zayn pedig engedelmeskedett.
-Ti meg szépen beszámoltok erről az egészről- parancsolt ránk.
-Anya te azt hiszed, hogy én ezzel egy teremben maradok?- kérdezte Chris.
-A francba is anya miért erőlteted? Ez nem normális- kiabáltam most már én is.
-Fejezd be!!!- szólt rám Chris.
Anya még mindig tűrt, Zayn pedig már ruhában visszatért.
-Te elmebeteg állat!Semmit nem mondok el, míg ez itt van!!!-kiabáltam.
Anya felsóhajtott és megszólalt:
-Ti ketten- mutatott ránk- leülni . Zayn, Louis vacsora.
-Én ezzel nem leszek egy teremben- mutatott rám Chris.
-Én sem ezzel- csatlakoztam.
-Pedig addig innen nem léptek ki, amíg ki nem békültök. - jelentette ki anya.
-Anya, nem kényszeríthetsz arra, hogy ezzel beszélgessek- mutattam Chris felé.
-Pedig muszáj lesz, különben addig nincs vacsora- fenyegetett meg.
-Nem teheted ezt!- kapott a szívéhez Chris.
-Az anyátok vagyok, szóval megtehetem..
-De, de na jó. Sophie lehet egy kérdésem?- nézett rám Chris.
-Attól függ milyen- vontam vállat.
-Apa szerinted most büszke lenne rád?
-Nem hiszem. Szerintem nem- csüggedten lehajtottam a fejem.
-Csak hogy tudd, én sem vagyok az.- jelentette ki.
-Chris mit beszélsz? Én az vagyok- mondta anya.
-Anyu, de hisz két pasija van egyszerre
-Tessék? Sophie magyarázatot, de azonnal.
-Nincs két pasim! Egy sincs- már a könnyeimmel küszködtem.
-Ne hazudj- sziszegte Chris.
Az asztal alatt jól bokán rúgtam a bátyámat,hangosan feljajdult.
-Nincs pasim és kész.
-Persze, persze- kapcsolódott be Zayn is a beszélgetésbe- csak egyszerre két haveromat is szédíted.
-Oké, akkor őszinte leszek- mély levegőt vettem- a francba, ez miért ilyen nehéz? Huh oké. Eleinte összekevertem a Louis iránt érzett baráti szeretetemet valami mással. De most. Most már tudom, hogy kit is szeretek valójában, de az a valaki nem hiszem, hogy viszonozza ezt.
Louis együttérzően rám nézett. Láttam rajta hogy nincs megsértődve.
-Honnan vagy ilyen biztos benne?- kérdezte Zayn.
-Csak érzem, szimpla női megérzés- ránéztem a bátyámra.
-Akkor a megérzésed most hatalmasat téved- vigyorgott rám Chris.
-Várjunk csak, akkor te most bevallottad, hogy szerelmes vagy Niallbe?- kérdezte vigyorogva Zayn, amit legszívesebben letöröltem volna, de nem tettem mert akkor Chris csak jobban megutálna.
-Én ilyet nem mondtam- mondtam, mindenki csak vigyorgott, már megint nem akar nekem hinni senki.
-Várjunk csak és akkor Louissal mi lesz?- feszegette tovább a témát Zayn.
-Az istenit Zayn fejezd már be. Semmi.. Barátok vagyunk, ahogy eddig is voltunk és azok is maradunk- csattant fel Louis, a szemében semmi szomorúság nem volt.
-De komolyan húgi, miért Szöszi?- kérdezte Chris.
-Hagyjatok már békén- ugrottam fel az asztaltól és elkezdtem kifelé menni.
-Ülj vissza! Megmondtam, hogy addig innen nem mentek ki, amíg ki nem békültök, bocsánatot nem kértek a másiktól. Szerintem érthetően fogalmaztam- szólalt meg anya.
-Chris én.. b..- dadogtam, majd anyára néztem- Anya ez nem megy, sajnálom.
-Ha kell a konyhában fogtok megöregedni és nincs vacsora- fenyegetőzött tovább.
-Sophie bocsánatot kérek mindenért- nézett rám Chris.
-Chris sajnálom- felálltunk és megöleltünk egymást.
-Kaptok vacsorát- nevetett anya.
Megvacsoráztunk és mindenki elvonult a saját szobájába, csak én maradtam segíteni anyának, hogy végre beszélgethessek vele.
-Kicsim mi van közted és Louis között?
-Már elég sokszor elmondtam,hogy semmi.
Miután befejeztük a rakodást bementünk a nappaliba ahol a fiúk hülyéskedtek. Kényelmesen elhelyezkedtünk a kanapén, amit a fiúk eddig még nem foglaltak el.
-Ti vagytok annak a fiúbandának az énekesei?- kérdezte anya-Mi is a neve.. Jaj várjunk csak On..
-One Direction-vágta rá a két srác egyszerre.
-Hogy ismerkedtetek meg?
-Először Niallel találkozott, aztán ő bemutatta nekünk és ideköltöztünk egy hétre míg senki nincs otthon, hogy vigyázzunk a kislányára- magyarázta Zayn.
-Hol vannak a többiek?- érdeklődött tovább anya.
-Harry nem bírja a gyerekeit, Niall és Liam pedig hazamentek- vágta rá gondolkodás nélkül Louis, vagyis csak gondolom, mert Harryre normálisabb okot is kitudott volna találni.
-A gyerekeimről beszélsz,hé!
Anyának hirtelen megcsörrent a telefonja. Biztos már megint egy munka, nem lenne meglepő. Chrissel egymásra néztünk.
-Ezt fel kell vennem- mondta anya, mosolyogva nézte a kijelzőt, kivonult a nappaliból. Pár perc múlva visszatért vidáman- Andersonék látogatóba jönnek.
-Kik azok az Andersonék?- kérdezte Zayn.
-Meddig lesznek itt?- kérdeztem.
-David és a családja- magyarázta Chris.
-Pár napig maradnak, még nem tudják- magyarázta anya.
-És hol fognak lakni?
-Chris az isten áldjon meg gondolkozz egy kicsit- mondta anya.
-Te hagyod hogy az utcán aludjanak?
-Nálunk fognak lakni.
-IGEN?- kérdezte Chris.
Anya csak bólogatott. Mindhárman nagyon örültünk, nekem már hiányozták Andersonék, anyának is, ő sokkal régebben látta már őket mint mi. Chris pedig egy hetet Bristolban töltött. Elköszöntem mindenkitől és elvonultam a szobámba, hogy egy kicsit gépezzek amit már régen csináltam és olvashassak. Végre egy nyugodt este. Azt leszámítva, hogy Louisék a házban vannak minden olyan jó volt körülöttem. Bekapcsoltam a gépemet, bejelentkeztem skypera és videóhívást kezdeményeztem Alice-val.
-Szia!- köszönt jókedvűen Alice.
-Szia! Neked mióta vörös a hajad?- kérdeztem mikor megláttam a haját.
-Már egy ideje. Jake szerint olyan vagyok mint egy vérfarkas az Alkonyatból elcseszve.
-Hallom Andrewval jársz.
-Ne is mond. Mindenkitől azt hallgatom, hogy Alice, Ő nem passzol hozzád, Jake napok óta nem áll velem szóba. Vagyis én nem álok szóba vele. Túl őszinte. De már hiányzik.- mosolygott.
-Tóparti esküvő- motyogtam.
-Mit mondtál?- kérdezte.
-Semmit. - ráztam a fejem.
-Bocsi, de most mennem kell. Találkozom Andrewwal- köszönt el.
-Szia.
Megnéztem hátha Liam, Niall vagy Jeremy esetleg online vannak, de sajnos egyik sem volt fent. Kikapcsoltam a gépem és lefeküdtem az ágyra,csak bámultam a plafont. Kopogásra lettem figyelmes. A kopogást követően kinyílt az ajtó és valaki belépett. Felnéztem Chris volt az. Szegény srác nem tudta eldönteni, hogy bejöjjön-e vagy sem. Felültem és mutattam, hogy üljön le mellém.
-Sophie.. izé én sajnálom, hogy szemét voltam.
-Semmi gond. Én voltam az.
-Nem voltál szemét, te csak egy helyes lány vagy- nevetett rám.
-Ne már, még elpirulok- löktem vállba.
-De most komolyan, vonzod a pasikat- nevetett.
-Ez nem is igaz!- ellenkeztem.
-Pedig de!
-Ha te mondod- ráhagytam a dolgot.
Egész este beszélgettünk, utána pedig Chris itt aludt el a szobámba.