31.fejezet:Karácsonyi készülődés

Sziasztok! Ez az utolsó részünk ebben az évben amivel szeretnénk megköszönni, hogy egész évben olvastatok minket és kitartottatok mellettünk, valamint köszönjük a biztató szavaitokat is. Nélkületek már rég abbahagytuk volna

És, hogy Katiék szemszögéből is ,,lássátok'' , olvassátok el másik blogunk legújabb fejezetét! Egy szó, mint száz, jó olvasást és sikerekben gazdag boldog új évet kívánunk mindenkinek.

 Puszi:Amy és Liza♥

Már csak néhány nap és újra itt a kedvenc ünnepem, a karácsony. Niallék már régen hazautaztak a családjaikhoz az ünnepekre. Én pedig még mindig ott tartok, hogy alig vettem valakinek ajándékot. Most igazából még azon is gondolkoznom kell, hog Niallnek vegyek-e ajándékot, hisz már nem járunk és azóta nem is beszéltünk. Mindegy. Egy csomag gumimacit ő is megérdemel. Katie kitalálta, hogy vásároljunk be együtt, hisz még ő sem vett mindenkinek. Belementem, így hát taxiba ültünk és belefogtunk a vásárlásba. Az első üzletben mindenféle hülyeség megtalálható volt, amint beléptünk már fordultunk is vissza.A következő üzletben Katie azonnal kiszúrt egy rózsaszín szőrös papucsot.
-Ezt kinek szánod?-kérdeztem mosolyogva,miközben a papucsra mutattam.-Nekem?
-Chrisnek-válaszolt természetesen.
Leesett az állam. Kellett pár pillanat mire megemésztettem, de aztán hangos nevetésben törtem ki.
A következő pillanatban körbenéztem, de Katiet sehol sem találtam,pár perc múlva a nevemet hallottam és hang irányába indultam.
-Ezt a párnát Louisnak szánom-mutatott fel egy répa alakú párnát, amin mosolygós fej volt.
-Ennyit költesz rájuk?-kérdeztem, mert ilyen párnák nem olcsók.
-Viccelsz?-nézett rám komolyan.-Ezek akciósak.
Az akciónak köszönhetően Liam Toy Story-s párnát, Harry cicásat, Niall mindenféle kaját ábrázolót és Zayn pedig egy egyszerű kéket fog kapni,nagyon kifejező. Én már kicsit kreatívabb voltam. Niallnek vettem egy szürke mackónacit, Louisnak egy galambos képet, Zayn kap egy hatalmas tükröt. Harry egy, te vagy a legjobb ellenségem-es bögrét fog kapni, Liamnek pedig egy Woody relikviát vettem.
-One Direction fiúk lerendezve-sóhajtottunk fel egyszerre.
-Erről a felesleges pénzköltésről te tehetsz-vigyorgott Katie.
-Miért én?- kérdeztem felháborodottan.
-Miattad ismertem meg őket-vigyorgott.
-Igaz-nevettem fel.-De menjünk tovább,mert a Chriséknek még nem vettem semmit.
-Velük nem lesz nehéz dolgunk- sóhajtott.
-Miért mit veszel?-kérdeztem.
-Egy szőrös papucsot-vigyorgott.
-Én meg akkor veszek hozzá illő pulcsit- döntöttem el.
Belevetettük magunkat a válogatásba a végén vettem egy-egy kapucnis pulcsit mindkettőnek.Azt hiszem, hogy ez a legjobb választás.Ericnek is vettem kapucnis pulcsit.
-Katie mit veszel nekik?-kérdeztem,aki el volt veszve a ruhák között.
-Már megvettem- nevetett.
-Mit?-néztem gyanakvóan.
-Az csak legyen meglepi- kacsintott.
Lexinek,Natenak és Bennek segített választani,nem ismerem őket annyira jól,de rengeteget lógnak nálunk és megbeszéltük,hogy ajándékozzuk egymást.
-Jernek mit vegyek?-néztem Katiera.
-Parfümöt- vont vállat.
Választottunk parfümöt,mindketten azt vettünk neki.Végül megpakolva indultunk haza,már sötétedett.Már mind mindketten kellőképpen fáradtak és hisztisek voltunk.Felhívtuk Davidet,hogy jöjjön már el értünk,mivel Chris dolgozott,ez volt az utolsó munkanapja ebben az évben.Vonakodva ugyan, de belement.Másnap csak voltunk magunknak otthon, néztünk pár filmet, áthívtuk Jeremyt, Bent,Natet és Lexit.Kellett nekünk a kikapcsolódás.És jött a kedvenc napunk a favásárló nap.Mindahányan voltunk más fajtát szerettünk volna,végül Chris érvelése nyerte a vitát.Pedig szerintem egy fehér műfa ezerszer jobb lett volna,de a nagytestvér győzött az élő fával,mindig ilyenkor vesszük meg a fát,hogy ne az utolsó percben menjünk,mert akkor már csak beteg fák vannak,amik senkinek sem kellenek.Így hát már, ahogy évek óta megszoktam én vesztettem el a csatát.Tavaly el sem vittek,most legalább ott lehettem. Miután hazatértünk vele betettük a garázsba és lefeküdtünk a tévé elé.A nap gyorsan eltelt,kissé szomorkás voltam,mert tudtam,hogy másnap David és Katie hazamennek.Kicsit furcsa lesz,mert mióta az eszemet tudom Davidékkel ünnepeltük, olyanok számunkra mintha családtagok lennének. Másnap reggel Chris és David párbeszédére ébredtem. Kicsoszogtam a szobámból és láttam, ahogy mindketten komoly búcsút vesznek egymástól. Szívszorító pillanatok voltak.
-Az ajándékod ott hagytam az ágy alatt,majd 25.-én vedd elő és bontsd ki-mondta kissé megszeppenve David.
-És ha nem várok addig?- kérdezte Chris.
-Muszáj lesz haver, muszáj lesz-csak ennyi volt a válasz.
Közben Katie mellém állt és ezzel kisebb szívrohamot hozott rám.
-Vigyázz magadra és ne szomorkodj Niallen-mondta és közben átölelt,majd nevetve hozzátette.-Karácsony van!
-A szeretet ünnepe- sóhajtottam.- De mit ér anélkül a két ember nélkül, akiket mindennél jobban szeretek?
-Nyugi,sietünk vissza-nevetett Katie.
Lecipelték holmijaikat,bepakolták a kocsiba,még búcsút vettek anyától és ők maguk is beültek az autóba.Mi hárman az ajtóban áltunk,Chrissel ölelkezve néztük ahogy az autójuk kihajt a házunk elől,anya integetett,majd becsapta az ajtót.
-Ne szomorkodjatok,nem haltak meg-tapsolt egyet.-Irány takarítani-és ezzel eltűnt a konyhában.
-Ezaz- motyogtam.

30.fejezet:Nem vagyunk sóherek?

Sziasztok! Komizzatok, mi pedig cserébe sietünk résszel,és reméljük,hogy az előző rész azért annyira nem verte ki a biztosítékot. Nézzetek be a másik közös blogunkba is!

You Only Live Once

Puszi:Amy és Liza♥

Mióta szakítottam Niallel minden gondolatom az, hogy Louis elcseszte,pedig ott sem volt,de mindig jobb másra fogni.Ő pedig tökéletes alany erre és próbálja jóvá tenni,amit nem is csinált,de azért ő is hibás benne.Azért szívja a vérem,hogy mi az, hogy a szeretet ünnepe előtt egy hónappal kidobom a barátomat.A szakításunk óta eltelt két hét,de nem akar javulni a helyzet,Niall meg sem akar hallgatni,szóba sem áll velem.Louis elrángat egy karácsonyi vásárba,ahol boldog párokat fogunk nézni vele és a többi 1D taggal, Niallen kívül, jön a bátyám és a legjobb barátai Jake kivételével, jön Eric, Jeremy, Ben, Nate, Lexi és Katie.Én pedig szomorúan fogok kullogni mellettük.Szeretem a karácsonyi vásár hangulatát,és olyan jó,hogy körülbelül két hét van karácsonyig.Szeretem az ünnepeket.Nekem most Niallnek is kell vennem ajándékot?Szerintem nem.
Vettünk forralt bort,sütiket és vettem egy zacskó gumicukrot Chrisnek.Olcsó ajándék és még örülni is fog neki,valószínűleg ugyanezt kap David is.Az ideköltözésem előtt csak hét embernek kellett karácsonyi ajándékot vennem,nos ez a szám most szerintem a duplája.Ha mindenkit számolok,akkor marad a hét alap, plusz az 5 fiú,Ben,Nate,Jeremy,Lexi,Katie,Eric és most a lista bővül Jakeval.Úristen,beteg vagyok! Hova fajul a világ?
Mikor körbenéztem a hatalmas téren,mindenhol szerelmes párokat láttam.Szipogni kezdtem és éreztem, ahogy néhány könnycsepp kiakar törni.
-Ez a te hibád Louis-mondták egyszerre a többiek,ő pedig megölelt.
-Én csak felelevenítettem az emlékeket-vont vállat.
-Egy idióta vagy-veregette meg a vállát Chris.
-Te akartad,hogy szakítsanak-mondta Louis.
-Fogd be-szólt rá Louisra Chris.
Hirtelen a rádióban meghallottuk Chris csilingelő hangját,szerintem én hazamegyek.Mindenki elkezdte bámulni.
-Neked van karácsonyi számod?
-Nekem van karácsonyi számom-nézett ránk tettettet meglepődöttséggel.
-Chris?
-Karácsonyi meglepi-vigyorgott.-Boldog karácsonyt!Kapok majd 19 demo CD-t,de ha nem,akkor nem!Most vehetek ajikat,mert nem akartam.
-Chris te egy zseni vagy!-megveregettem a vállát és belevettem magam a tömegbe.
Gyorsan fogtam egy taxit majd hazamentem,anya a nappaliban ült és épp egy sálat kötött.Várjunk csak! Jó házban járok?
-Maga Lily Morgan?-kérdeztem,anya nevetve bólintott.-Te mióta tudsz kötni?
-Emlékszel?Chrisnek volt olyan cuki kötött pulcsija-eszembe jutott,hogy nézett ki.
-Anya,azt az ocsmányságot te kötötted?
-Vigyázz a szádra-szólt rám.
Leültem a nappaliba és néztem ahogy anya köt.
-Azt kinek kötöd?-kérdeztem.
-Alicenak-vont vállat.
-Minden Morgan olcsón akarja megúszni a karácsonty?-kérdeztem és az égre néztem.
-Miért még melyik?
-Chris a stúdióból kapott ingyenes demo CD-ket akarja szétosztani köztünk-mondtam.
-És te kicsim?
-Én mindenkinek boldog karácsonyt kívánok,egy csomag gumicukorral-nevettem.
-Én lányom!Én mindenkinek kötök,pedig annyi pénzünk van,mint Justin Biebernek és egy óriási házban lakunk-mondta anya.-Nem vagyunk kicsit sóherek?
-De anya,nagyon!-nevettem.
Lehoztam a laptopomat,és anyával el kezdtünk keresni a neten,nem tudjuk mit vegyünk az Anderson szülőknek.Végül is nekik nem adhatunk sálat,és gumicukrot.Mondtam anyának,hogy adjunk kesztyűt és kiröhögött.Végül Lynda kap egy kávéfőzőt anyától,tőlem meg kap kávét,Christől meg egy demot.Hanry kap egy elektromos borotvát,úgy is mindig azon nyíl hogy nincs neki,de persze nincs pénze rá,már hol,ő úgy tartja,ha sokat nyíl akkor megkapja karácsonyra.Tőlem kap egy kupont a Bacon falodába,mert valamelyik nap észrevettem,hogy sokat hízott,és ha lúd akkor legyen kövér,Christől ő is kap egy demot.Milyen meglepő!
Anya felöltözött és visszamentünk a vásárba,szerinte jót tesz nekem a sok ember.Mikor Chrisék megláttak minket,odafutottak hozzánk.
-Anya én tisztellek-mondta Chris.
-Mi bajod Kicsim?
-Idecipelted Sophiet.
Egész este mászkáltunk,aztán beültünk a McDonald's-ba és a sóher bátyám fizetett.

29.fejezet:Nem az én hibám

Sziasztok!Szeretnénk nagyon boldog karácsonyt kívánni nektek!Puszi:Amy és Liza♥

Chris,Alice és Rich elmentek megnézni a lakást,utána beugranak enni,őket estig nem látjuk.Jeremy,Niall és Liam elmentek moziba,amolyan pasis program.Harry és Zayn elmentek vásárolni,feldobni a ruhatárukat.Anya randizik és David még Bristolban.Katie Alexáékkal van.És Louis az egyetlen,aki senkivel nem akart menni és velem maradt otthon.Leültünk az ágyamra és nézegettünk nyári képeket a gépemben.Volt ott minden.
-Emlékszel erre?-kérdezte Louis az egyik képre mutatva,ahol vizes voltam.-Ez akkor készült,amikor beledobtunk a kádba és te répákkal futkostál.
-Igen a te répáiddal.Emlékszel?Én házam, én váram,én kukám,te répád!-nevettem.
-És ez a kép?-kérdezte Louis.-Ez akkor volt amikor lesmároltalak!
-Louis el akartam felejteni-böktem vállon.
-Engem nem lehet-vigyorgott.
-Ugyan kérlek,dehogyisnem.De tudod mi a legrosszabb?Nekem te bejöttél-grimaszoltam.
-És én ezt mért nem tudtam?-kérdezte.
-Céloztam rá-vontam vállat.-Egy kis részemnek te jobban bejöttél,mint kellett volna és én összeakartam veled jönni,csak hát...-megakadtam.
-Csak hát mi?
-Jött Niall,és elrontott mindent,de jobb így-vontam vállat.
-De miért nem mondtad konkrétan,hogy kellek?-kérdezte Louis.
-Velem aludhattál,ez nem célzás?Tényleg nem?-kérdeztem.
Louis közelebb hajolt és rám mosolygott és adott egy puszit a számra.
-Ez meg mi volt?-kérdeztem meglepődve.
-Felelevenítettük a régi emlékeket-mosolyogott.
Hirtelen kivágódott a szobám ajtaja és egy dühös Niall rohant be rajta.
-Mizu haver?-kérdezte Louis.
-Ne haverozz!-kiabált Niall.
-Mi a baj?Rosszul vagy?-kérdeztem.
-Láttam és hallottam mindent-nagyon mérgesnek tűnt.
-De az nem az aminek látszott-mondtam.
-Csak megcsípte egy méhecske a száját és tudod-Louis próbálta menteni a menthetőt,de mindent elrontott.
-Mi?Nem csak az arcodra adott puszit?
-Louis te idióta-néztem rá Louisra.
-Láttam-kiabálta Niall.-Te végig csak azért voltál velem,hogy legyen valakid?
-Niall,én nem-mentegetőztem.-Én szeretlek,tényleg.
-Persze,meg Louist is-ezzel kirohant az ajtón.
-Azt hiszem szerelmes vagyok,most először-motyogtam.-Erre te elrontod!-mondtam Louisnak.
-De még mindig jobban jártál vele,mint velem-vigyorgott.-Két szőke lány társaságában vonult be a szépfiú egy szállodába-olvasta az egyik újságom címlapját.
-Louis,ne!-tartottam magam elé a kezeimet.
-És Kevin is látta,azóta nem beszél és vak is-vigyorgott.
-A te hibád,hogy Niall utál-néztem rá mérgesen
-Nem ,nem az én hibám-pofon vágtam.
És ezt még vagy ötször eljátszottuk,mire rájöttem,hogy nem a mi hibánk.Ő értett félre mindent.
-Tudod,összepasszoltok,mert Niall is olyan hisztis mint te-mondta.
-Én nem vagyok hisztis-hozzávágtam egy párnát.
-Nem vagy,mi?-hozzávágtam még egyet.
-Na jó,ne dobálózz, fuss a pasid után-szólt rám.
Lefuttottam és Niall a nappaliban ült és fejét a kezeibe temette.
-Ennyit jelentek neked?-kérdezte.
-Niall,félreérted,mindent félreértesz,nem úgy volt de tényleg,az csak egy puszi volt-mentegetőztem.
-Miért vagy velem?-kérdezte.
-Mert szeretlek-válaszoltam.
-Ja,de Louist jobban -és ezzel elviharzott.Gyorsan megfogtam a vállát,mikor odaért a bejárati ajtóhoz.
-Ne hagyj itt,kérlek! Én tényleg szeretlek!
-Sajnálom Sophie ez így nem mehet tovább-mondta Niall és szomorúan nézett.
-Tudod mit,akkor szakítsunk!Vége! Ennyi szia!-mondtam,de nem gondoltam komolyan,nem is tudom mit gondoltam.
-Jó akkor szakítsunk-kiabált Niall.
-Szakítunk, igen-kiabáltam és amikor Niall már jó pár lépést megtett.-De holnaptól minden úgy lesz,mint eddig nem?Csak veszekedtünk,máskor is veszekedtünk, nem?Ne hagyj itt lécci ne,szükségem van rád!
Niall visszafordult, megrázta a fejét és beült az autóba.Becsaptam az ajtót és a hátam mögött álló döbbent Louishoz rohantam és megöleltem.
-Tudod,úgy döntöttem,hogy ráröpülök Lexire-próbálta oldani a szobában lévő feszültséget.
-De Chris és  Lexi között van szikra-szipogtam.
-Tudod mit,te csak sírj-mondta,-én addig bevetem magam.
-De a szikra ott van-szipogtam újra.
-Igazad van!
-Nekem mindig-de közben a könnyeim hatalmas vízfoltot csináltak a felsőjén.
-De a szikra tényleg ott van.Chrisnek bejön-vont vállat.
-Mi?
-Ez titok volt!Tudod mit Sophie,te már csak képzelődsz,menj fel a szobádba aludd ki magad vagy sírj,reggel találkozunk.
-Louis,nemsokára felmegyek,de először is Alexa és Chris összefognak jönni,ha tetszik neked ha nem.Vagy ezt a kapcsolatot is tönkre szeretnéd vágni?
-Ott egy unikornis!-kiáltotta.
-Nem segít-ráztam a fejem.
-De tényleg ott van-mondta.
-De ne  már!
Mikor felnéztem Chris velem szemben állt egy plüss unikornissal.
-Ezt nem hiszem el-ezzel felfutottam a szobámba és sírtam.
Mindenki kopogott, hogy hogy vagyok,valószínűleg Louis elpofázta,hogy kidobtam Niallt.Én hülye vagyok!Találok egy normális pasit,erre tessék! Louis Tomlinson jön és mindent tönkretesz!

28.fejezet:Adsz vagy kapsz

Mindenki be volt öltözve,csak Katie nem.Én Louis jóvoltából egy répa vagyok.Testfestékkel befestettek narancsárgára,vettek nekem narancssárga zoknit,narancsárga kesztyűt,répaformájú ruhám van,és a hajpántomból zöld levelek lógnak ki.De én a többiekhez képest nem is nézek ki hülyén.Louis egy galamb,egy galamb.Liam Woodynak öltözött,meg sem lepődök,hisz a Toy Story a kedvenc filmje.Niall egy csirkecomb,legalább nem egyedül vagyok kaja.Zayn Jack Sparow és Harry egy cica.A tyúkeszű bátyám,David és Eric gumimacinak öltöztek.Alexa pedig hercegnő,mert Eric vette a jelmezét,miért hagyta szegény lány.Alicékat várjuk és Katiet,hogy kitalálja,hogy minek öltözik.
-Hé Jack- szóltam oda Zaynek aki rám se nézett.- Jack!
-Jack Sparrow kapitány- köhintett.
-Elnézést kapitány- nevettem.
-Most már beszélhetsz-intett.
-Kapitány vagy, nem király-legyintettem.
-Ki hogy érzi- vont vállat.- De mit is szeretnél?
-Ja, semmit, csak ki akartam mondani a neved- vigyorogtam.
-Szerintetek, ha beöltözök goth hercegnőnek vagy vámpírnak akkor az emberek félni fognak tőlem?-kérdezte Katie.
-Vedd kedvesebbre a figurát!-nevetett Niall.
-Ha valamelyik One direction bandatagnak öltözök akkor a tinilányok széttépnek?-kérdezte Katie és végig mutatott az öt fiún.
-Ha nekem öltözöl akkor biztos-fogta meg a vállát Louis,Katie persze szúrós tekintettel nyugtázta.
-Vedd azt le onnan!Ne érj hozzám-és egy ügyes mozdulattal ledobta magáról Louis kezét.
-Hé, én csak kedves akartam lenni- vágta be a durcit.
Megszólalt a csengő Katie pedig felpattant,mint akit kilőttek,néhány perc múlva Alice vámpírként,Rick Jakeként és Jake Ricként jöttek be a nappaliba.Alicenak újra vörös a haja.
-De hogy hogy Alice lehet vámpír?-kiabált Katie.
-Szokj hozzá, nem mindig az van amit te akarsz- veregette vállba Harry a szomorú Katiet.
-És akkor én mi leszek?-toporzékolt a nappaliban.

Anya kijött a dolgozószobából és egy lila ruhát tartott a kezében.A jelmezt meglátva Katie olyan arcot vágott mint, aki citromba harapott.
-Ez, ez...- mutatott megrökönyödve a hatalmas szoknyára.
-Hercegnő leszel-mindenki nevetett,csak Katie állt a szoba közepén és rázta a fejét.
-Nem, nem nem nem!- tiltakozott hevesen.- Az tuti nem! Akkor inkább itthon maradok!
-És ha goth hercegnő lennél?- vetette fel az ötletet Alexa.
Végül anya ráadta a ruhát,de Katie csak egy tornacipővel volt csak hajlandó felvenni.
-Én vámpír akarok lenni- motyogta az orra alatt.
Nem hagytuk,hogy vámpírt csináljon magából,mert siettünk.Anya csinált rólunk egy csoporképet,ami kikerül a nappali falra.
-Ennyi hülyét egy helyen-nevetett,miközben megnézte a képet.
Én is megnéztem a fényképezőgépet. Majd enyhe röhögőgörcsöt kaptam.Egy csirkecomb,két hercegnő,három gumimaci,egy répa,egy galamb,egy kalóz,egy Woody,egy cica,egy vámpír és két civil.Azt hiszem, hogy mi vagyunk a legjobbak.Anyát nem tudtuk rászedni,hogy velünk jöjjön,ő otthon marad cukrot osztani.Mikor elindultunk az utca már tele volt gyerekekkel.Az egyik gyerek megállt mellettünk és a hasát fogva nevetett.Igen,mi voltunk a legviccesebb csapat.Becsengettünk az első házba, ami a szomszédé volt.Chris állt legelöl,amikor a szomszédasszony meglátta őt döbbenten bámulta a bátyámat.
-Christopher,Jézusom,nem vagy te idős ehhez?-kérdezte.
-Anna néni nem vagyok túl idős én még fiatal legényke vagyok- dobta be az ártatlan kis pofikáját, a hangját pedig kisfiúsra változtatta.
Mindenkinek adott cukrot és tovább mentünk.A legtöbb háznál meglepődtek rajtunk.Mert,hogy mi már ehhez idősek vagyunk,de ehhez soha nem lehetsz elég idős.Bristolban mindenki tudta,hogy addig nincs vége a napnak,amíg mi meg nem érkezünk.Csak hát Londonban mi még újak vagyunk és nem ismerik a szokásunkat.De szerintem a jelmezünk miatt volt ez,ahogy mi kinézhettünk,habár kit érdekel az a lényeg, hogy mi nagyon jól érezzük magunkat közben, Hazamentünk és kiborítottuk az összes cukrot az asztalra.Elkezdtük a ,,én cukorellenőr vagyok " című játékot, amelynek lényege, hogy minél többet egyél meg a másik édességeiből.Chris elkapta a cukromat és elkezdődött a harc.
-Ez a kedvencem- kiáltottam.
-Csak volt- vont vállat majd egy jól irányott mozdulattal a szájába dobta a cukrot.
Elvettem a cukrát, szenvedő arcot vágott,miközben bedobtam a számba.
-Velem nem szórakozhatsz- kacsintottam rá.
Egy muhaha kíséretében megettem egy újabb cukrot Chris kupacából.Niallék nem értették a játékot,ők csak cserélgettek.Amatőrök.Amikor Alice megelégelte a cukorcserét elkapott egy cukrot az összes kupacból,a fiúk egy emberként kérdezték:
-Ezt most miért csináltad?Hogy merészelted?
-Alice szerintem nem értik a játékot-nevettem.
A játéknak akkor szakadt vége,amikor anyu berontott a szobába.
-David-kiabálta anya.-Az anyukádnak hiányzik a kisfia,nem is értem miért.Na szóval hazamehetnél.
-Lily,te ki akarsz dobni?-kérdezte David.
-Istenem-anya szemforgatva visszament a szobájába.
Anya és a ,,gyerekek" 0:1.
-Én nem megyek haza-kiabálta.
-Nem hiányzik Lynda főztje?-kérdezte Jake.
-Anya nem tud főzni-vont vállat David,most jön a tagadás,tudja,hogy haza kell mennie.
-Tegnap voltunk nála ebéden-mondta Rick.
-Paradicsomlevest és olyan rakott valamit csinált-mondta Jake.
-Rakott karfiolt?-csillant fel a szeme.
-Azt-vigyorgott Rick.
-És nekem nem hoztatok?-kérdezte sírós hangon.
-Csak egy keveset hagytunk,de Hanry azt mondta,hogy megeszi vacsorára.
-Hazamegyek-állt fel.
Anya David bőröndjét húzva jött be a nappaliba.
-Köszönöm Jake!Szeretlek Jake!Te nem akarsz hazamenni?-kérdezte anya.
-Holnap megyek!
Jake és David megvárták a másnap reggelt és hazamentek Bristolba.

Kezdetek

Sziasztok!Ezzel a külön résszel szeretnénk megköszönni,hogy egy évig követtétek történetünket,annak ellenére,hogy nem hoztunk rendszeresen részeket.De ne aggódjatok,egy darabig nem lesz vége.És igen,ma egy éves a blog. El sem hisszük, csak pár napnak tűnt erre tessék. Kicsit gyorsan telik az idő. Köszönjük azoknak akik végig velünk voltak, komikat írtak, bíztattak minket. Nélkületek most nem lennénk itt.Puszi:Amy és Liza♥

Elérkezett a gyerekek által várt nyári szünet,amikor nincs ovi,mindenki boldog és gondtalan. Mit csinál ilyenkor Christopher Morgan és David Anderson?Még szép,hogy idegesítik anyukáikat,hogy menjenek el a játszótérre. Hisz nehéz ellen állni annak a csodálatos zölden ragyogó fűnek és a többi sikítozó gyereknek. Minden egy ragyogó meleg nyári napon kezdődött Bristolban.Chris addig piszkálta az anyukáját,amíg meg nem győzte.Végül felöltöztette kisfiát és kivitte a játszótérre.Mi volt az első dolog, ami felkeltette érdeklődését? Hát, perszehogy a homokozó.Eközben ugyanez történt Bristol másik végében egy kis lakásban.David ki szeretett volna menni a játszótérre.De az sem volt mindegy neki, hogy melyire.Ő a belvárosba akart menni,ahol már Chris nagyban játszott.
-Anyu, anyu nézd várat építettem- húzta od Lilyt a homokozó széléhez.
-Gyönyörű-mosolygott az anyukája és leült a padra.
Eközben a Lynda és David megérkeztek,Lynda azonnal észrevette Lilyt a park másik végében és odament hozzá,hogy üdvözölje legjobb barátnőjét,egy öleléssel köszöntötték egymást.Miközben ők leültek a padra,a két fiú először szégyenlősen ültek egymás mellett,majd csöndben folytatták a vár építését.Egymásra se néztek tökéletesen elvoltak a saját kis világukban.Amikor befejezték el kezdtek autózni.
-Nekem is olyanom van-szólalt meg David.
-Ez a legjobb autó-nevetett Chris.
-Nem igaz, mert ez-bökött egy kékre.
-Mindkettő jó!
Játszottak tovább.
-Chris vagyok-nyújtott kezet.
-Én pedig David.
Eközben a felnőttek.
-Igen a szomszédaitok leszük-nevetett Lynda.
-El sem hiszem- mosolygott Lily szívből jövő örömmel.
-Te gondoltad volna a gimiben,hogy egyszer szomszédok leszünk?-nevetett fel Lynda,közben a gyerekeikre nézett,akik beszélgettek.-Szerinted ők lesznek olyan jóban,mint mi?
-Őszintén negyedikig azt sem gondoltam volna, hogy egyáltalán beszélni fogunk- vallotta be őszintén.- Nem tudom. Azt majd ők alakítják ki.
-De végül így alakult,és örülök hogy megismertelek-miközben a felnőttek ölelkeztek,a gyerekek már megosztották játékaikat.
-Látod, ha a dínó elállja az autó útját- mutatta David.
-De a kamion is el tudja állni-mutatta be Chris is.
-Akkor legyen úgy-mosolygott David.
-Van kedved csúzdázni?- pattant fel David és mutatott a hatalmas várszerű építmény felé.
-Kisfiam,indulnunk kell-kiabált Lynda.
-De anyaaaa-kezdett könyörögni a kicsi David,hogy meggyőzze anyukájkát.-Csúzdázhassak Chrissel,még egy kicsit.
-Jól van kicsim,de ne sokáig-egyezett bele Lynda.
-Még a végén barátok lesznek a gyerekeink is-nevetett Lily.
-Remélem- huppant vissza a padra Lynda,- és nem terveztek egy kistestvért Chrisnek? Aaron mindig azt mondja, hogy szeretne egy kislányt.
-Hát- csúsztatta a kezét Lily a hasára.
-Csak nem?- lepődött meg Lynda azonnal.
-Igazából-mosolygott Lily.-Már meg akartalak keresni.
-Mióta tudod?
-Csak pár napja, még Chrisnek sem mondtuk el- suttogta.
-Gratulálok!
A fiúk játszottak és valami elkezdődöt,valami új.A két fiú talán barát lesz?
-Kicsim,mennünk kell-kiabált Lynda.
-Megyek anya-kiabált vissza David és el kezdett rohanni az anyukája felé.
-Várj,David-kiabált utána Chris.-Legjobb barátok örökre?
-Örökre- odafutott Chrishez majd a kisujját nyújtotta. Ezzel megpecséltelték esküjüket.
-Anya,ugye legközelebb is játszhatunk együtt Daviddel?-kérdezte Chris.
Amikor csak szeretnétek-a két felnőtt egymásra nézett és abban a pillanatban ugyanarra gondoltak,a két kisfiú barátsága pedig ezen a napsütötte meleg nyári napon elkezdődött.

27.fejezet:Chris beteg?

Sziasztok!Jó olvasást a részhez,a másik résszel kapcsolatban nem ígérek semmit,de még lehet,hogy ma hozzuk.Puszi:Amy és Liza♥♥

Reggel az asztalnál fogyasztottam a reggelimet,amikor is David és Chris nevetgélve beléptek a konyhába.Talán rosszul látok? Ezek együtt?
-Veletek meg mi van?- néztem rájuk kerek szemekkel.
-Chavid visszatért-jelentették be egyszerre és leültek reggelizni.
-Ki?
-Háát mi-forgatta a szemét David.
-Mégis kik,ugyan kérlek-nevetett Chris.-Niallék?
-Hát jó-sóhajtottam, majd mintha mi sem történt volna ettem tovább.
Amikor Jake,Alice is Rich csatlakoztak hozzánk ők is hasonlóan reagáltak,mint én.Hát akkor a szivatások kezdődnek elölről.Kiegészülve három másik őrülttel,az életem megkeseredik újra.Niall és a többi srác is épp most lépett be a konyhába és kicsit meglepődtek David és Chris békülésén.Azonban ők sem foglalkoztak vele túl sokat,leültek mellém az asztalhoz és reggeliztünk.Mivel mi nem törődtünk velük,valahogy fel kellett magukra hívni a figyelmet,ezért Chris megszólalt:
-Kuss,kérlek add ide a sótartót-mindenki el kezdte bámulni,hogy mégis ki az a Kuss.
-Az a kis szöszi Sophie mellett-mutogattott Niallre.
-Ne tegyél úgy, mintha nem tudnád a nevét-szóltam rá,
-Komolyan nem jut eszembe-vágott ártatlan képet.
-Nem vagy vicces-grimaszoltam.
-Nos Kuss,kértem valamit-szólt újra Niallhez.
Niall meg persze odaadta neki a sótartót,csúnyán néztem rá,hogy miért engedelmeskedik neki,,,óvatosan" a lábára léptem,hogy vegye már észre magát.Ijedten rám nézett majd a sót is elejtette.
-Takarítsd fel a sót-utasítótta anya,
-De anya Chris tehet róla.Miért Niallnek kell ezt feltakarítania?!-mérgelődtem.
-Ő volt az ügyetlen, ne akard rám fogni-védte magát Chris.
-De akkor is miért kell engem állandóan szekálnod?-kérte számon Niall Christ.
-Kuss!-szólt rá.
-Nem,mert nem vagyok KUSS-Niall akkor is próbálkozott,de ez veszett ügy.
-Ne bántsd a barátomat,mert velem gyúlik meg a bajod-szólt közbe David.
-Kit érdekel?-nézett rájuk Niall.
-Érdekelhetne-vigyorgott David.
Niall felállt a asztaltól illedelmesen megköszönte a reggelit és kiment a lakásból.
-Most ez mire volt jó?-néztem a fiúkra és utána mentem.
Az udvaron leült az egyik székre és csak bámulta a füvet.
-Mi a baj?-ültem le egy másik székre és hozzábújtam.
-Én őszintén reméltem,hogy kibékülnek,de miért kell az én vérem szívni?
-Szokj hozzá- mosolyogtam
-De nem tudok-rázta a fejét.
-Gondolj arra,hogy azért kell őket elviselned,hogy velem lehess-mosolyogtam.
-Rawwrr!!- szólalt meg Niall.
-Ez meg mi?- kérdeztem meglepetten.
-Az, hogy szeretlek, csak dínóul- mosolygott.
-Hmm akkor rawr!- nevettem.
-Héé!!Ez fájt! - kiabált.
-Mer? Mit mondtam?
-Azt, hogy büdös vagyok- játszotta a sértődötett.
El nevettem magam:
-Akkor mondom másképp,szeretlek te bolond!
-Én is szeretlek- szorosan megölelt és egy kis csókkal pecsételte meg igazát.
Kézen fogva visszaindultunk a konyhába.Leült az egyik székre én pedig az ölébe ültem, hogy közelebb legyek hozzá.Anya úgy tett ,mint aki nem lát semmit és kiment a konyhából.
-Jaj,de kis édesek vagytok-mosolygott Harry.
-Tudjuk- nevettem, majd hozzábújtam Niallhez.
Anya elment egy barátnőjéhez,Katie,Zayn,Harry,Louis,Liam,Rick,Jake,Alice,Chris és David elmentek valahova, így a ház a kettőnkké volt egész délután.Berendeztük magunknak a szobámat ilyen kis romantukis teremre majd betettünk egy vígjátékot.Sok mindent meg tudtunk beszélni,anélkül,hogy bárki benyitott volna.Komoly társalgást folytattunk a múltról, jelenről, de a jövő is szóba került.Estefelé lementünk kaját csinálni,amit a nappaliban fogyasztottunk el, a többiek hazaérkeztek de mindenki elvonult a maga kis birodalmába,csak Chris jött be hozzánk és leült velünk szemben és mosolyogva bejelentette,hogy beszélnie kell velünk.

Chris szemszöge:
-Na akkor figyeljetek- jelentettem ki teljesen komoly hangon.
Amikor reggel visszajöttek a konyhába és láttam mennyire boldogok rájöttem,hogy nem csinálhatom továbbra is ezt Niallel,már csak Sophie miatt sem.Ki vagyok én,hogy ezt csináljam velük?
-Mit akarsz még?Reggel nem volt elég?-nézett rám Sophie.
-Arra gondoltam,hogy Kussal,megismételhetnénk az ismerkedést,és indítsunk tiszta lappal-kedtem bele.
-Oké. Akkor engem Niall James Horan-nek hívnak-felállt,elém sétált és kezet nyújtott.
-Christopher Morgan-nyújtottam én is kezet.
-Na várjunk akkor te Jared is vagy?-mosolyogtam rá.
-Nem Jared-forgatta a szemét.
-Ó akkor Nevin-csaptam a homlokomra.
-Nem-vágta rá.
-Óóó,Jacob-csaptam újra a homlokomra,Sophie egy párnával csapkodta a fejét.
-Nem-rázta a fejét.
-Akkor Kiall-kiáltottam fel.
-Nem-rázta a fejét.
-Kyle?-vágtam bugyuta képet.
-Nem-rázta a fejét.
-Jill-már direkt csinálom.
-Nem-kiabált.
-Kellan?-kiváncsi vagyok meddig tudok még táncolni az idegjein.
-Nem, de tudod mit hagyjuk is az ismerkedést- mondta és már elakart menni, de utána szóltam.
-Várj, akkor legyen a vezetéknév alapján-visszafordult.-Kohan igaz?
-Én feladom- mondta idegesen és elfordult.
-Sophie, hogy hívják a Szöszit?- mentem oda Sophiehoz.- Én normális  kapcsolatot akartam vele kialakitani, de nem tudom megjegyezni a nevét-vágtam ártatlan arcot.
-Niall James Horan.- sóhajtotta.
-Szóval Jacob!- csaptam a homlokomra.
-Tudod mit, inkább maradjunk a Kussnál, vagy a Szöszinél. Ennél még az is jobb- fogta meg a vállam Nevin.
-De Nevin én szeretnék veled barát lenni.
-Először is nem Nevin, hanem Niall és velem? Beteg vagy?-nevette el magát.
-Ez esetben Niall, ne légy szemtelen-szóltam rá.
-Te tudod a nevem- ölelt meg Nevin. ÖLELT MEG?!
-Héhé- kiabáltam.
-Úristen kit öleltem meg-lépett két lépést hátra Niall.
-Nem terjesztem a leprát ne aggódj- vertem vállba.
-Nem azért csináltam-forgatta a szemét.-Csak épp téged,Jézusom!
-Én próbáltam a barátja lenni-néztem Sophiera,ezt követően hátat fordítottam.
-Chris-szólt utánam Niall.
-Mi van?-sóhajtottam.
-Miért próbálkoztál velem normális lenni?-kérdezte tőlem Niall.
-Tudod,rájöttem,hogy ha téged bántalak az Sophienak is fáj.De elsősorban ő boldog veled,és amíg nem bántod meg nem kell megismerned a gonosz Christ,és én örülök annak,hogy a húgom boldog,még akkor is, ha ez neked köszönhető-furcsán méregetett.-Leszállok rólad, na.És kedvellek,ezt nehéz volt kimondani.Értékeld!
-Chris-nevette el magát Sophie.
-Ez igaz-néztem rá komolyan.
Sophie csak mosolygott rám.
-Csoportos ölelés-kiáltottam el magam,Sophie felállt és hozzám futott,csak Niall nem mozdult pedig ő fél méterre állt tőlem-Niall csoportos ölelés!Gyere már!
Félénken odaállt mellém és megölelt minket.Niallnek megszólalt a telefonja és ott hagyott minket.
-Te komolyan beszéltél?-méregetett engem Sophie.
-Miért? Szerinted nem?
-Őszintén?Nem-vágta rá.
-Tudom,hogy nehéz elhinni,de én csak téged féltettelek ettől a szőke jófiútól,azt hittem megbánt,de aztán láttam,hogy boldogok vagytok együtt és tudod, én utánatok mentem reggel és hallottam a beszélgetéseteket-magyaráztam.
-Te hallgatóztál?- nézett rám elággé döbbenten.
-Barátkozok Niallel-mosolyogtam rá.
-Na jó,megbocsájtható bűn-nevetett.
-Akkor azt hiszem még egy kis ártatlan csesztetés belefér-kacsintottam rá.
-Chris!-kiabált rám.
Már nem néztem vissza rá. Megkerestem Niall-t és akcióba lendültemMég egyszer,utoljára.
-Hé Kuss- támaszkodtam az ajtófélfának, mint egy igazi rosszfiú.
-Nem úgy volt,hogy leszállsz rólam?-kérdezte.
-Úgy volt-nevettem.
-Akkor miért kezded megint?
-Szeretetből-nevettem.
-Na mit akarsz?-nézett rám Niall.
-Semmit, semmit- sejtelmes léptekkel bementem a szobába. Totál egy filmben éreztem magam.Valaki kopogott.
-Gyere-szóltam ki.
Sophie lépett be.
-Kérlek drága húgom fáradj ki innen. A fiatalemberrel komoly társalgást folytatunk- beszéltem komolyan majd leültem és el kezdtem simogatni a legközelebbi tárgyat,ami egy plüssmaci volt.
-Beléd meg mi ütött?- nézett rám Sphie.
-Én vagyok a keresztapa-vontam meg a vállam.
-Chris-elnevette magát és bejött a szobájába.
-Megkérdezhetem a kis hölgyet,hogy miért jött be ide?-kérdeztem komolyan.
-A pasimhoz jöttem- ölelte át Niallt.
-Az úr most mást csinál kérlek gyere vissza később--beszéltem komolyan.
-De Sophie te miért kopogtál be a saját szobádba?-nevetett Niall.
-Nem tudom-vont vállat
-Hát akor kérlek fáradj ki- mutattam az ajtó felé.
-Nem- rázta hevesen a fejét.
-Megmered szegni a keresztapa parancsát?- förmedtem rá komoly hangon.
-Chris,ez még mindig az én szobám-szólt rám.
-De ez tágasabb-nevettem.
-Sophie,menj ki,nem öl meg-mutatott Niall az ajtó felé.
-Te én kezdelek megkedvelni-veregettem vállba Niallt.
-Na akkor itt nagy bajok vannak- Sophie leült a földre törökülésben.
-Ugye?-nevetett Niall.-Szerintem Chris lázas.
-Jó, gúnyolódjatok csak, de majd amikor jön Chris a bandával akkor mi lesz-mosolyogtam.
-Chris,azt mondtad hogy tiszta lappal indítotok-szólt rám Sophie.
-Ez lesz a tiszta lap-nevettem fel.
-Tudod mit?Én inkább elmegyek- Niall megindult az ajtó felé.
-Niall ne,nem tudok nélküled élni-kiabáltam utána.
-Chris-morgott.
-Ez most őszinte volt-szólt utána Sophie is-Daviddel is ezt csinálják.
Csak sóhajtottam egyet majd nevetve figyeltem a történéseket. Hogy ez a kis szöszi miken meg nem sértődik.Niall visszajött és leült mellém.Néhány percig néma csendben ültünk. Furcsa ez a tűzszünet.Végül hagytam őket,de előtte még megöleltem Niallt,aki nyafogott rajta.A hétvége gyorsan elszállt és Jake hazament,nagyon fog hiányozni,még Alice és Rick is hazamentek látogatóba,van egy kis idejük,de remélem Halloweenra visszajönnek,a Halloween nélkülük nem Halloween.

Sajnáljuk

Sziasztok! Nagyon sajnáljuk,hogy ezen a hétvégén nem került fel a rész,de jövő héten kárpótlásul két résszel jelentkezünk!Ígérjük!Puszi:Amy és Liza♥

26.fejezet:Párhuzamos univerzum

Sziasztok!Jó szórakozást a részhez,nem egy megszokott rész.Egy régóta húzódó dolognak pontot teszünk a végére.Puszi:Amy és Liza♥

Sophie szemszöge:
A hetek csak úgy telnek,kezdem egyre jobban megismerni az osztálytársaimat.Mindenki nagyon aranyos és kedves, hamar befogadtak engem.A tanárok is kedvesebbek,mint régen és rendesen szeretek suliba járni.Csak azt utálom,hogy a fizikás nagyon éber,nincs lazsálás mint a régi sulimban.Meg kell szokni és kész.Nincs mese. A hosszú nyár után furcsa, hogy tanulni is kell és így kevesebbet vagyok a családommal és a barátaimmal.Szóval barátok,Jake ma jön hozzánk látogatóba.Anya otthon van,Chris sem dolgozik délután,David sem,igen neki is van munkája,autószerelő.A fiúk Jake miatt vettek ki szabadságot,de csak délutánra és a hétvégére.
A mai napom sem indult zökkenőmentesen.Hisz miért is lenne minden olyan egyszerű? Már a reggel kezdődött minden.Felöltöztem,persze ruhákat is nehezen találtam,mert minden mosásban van.A hajam nem akart összeállni.De aztán sikerült valami kontyot csinálnom.Reggelizni nem volt időm,lekéstem a buszt,de még a buszmegállóba menet beleestem egy tócsába.Haza kellett mennem átöltözni,anya nem volt otthon,hogy bevigyen,Rich aludt,David délelőtti műszakban és Chris is,Alice órán.Végül elértem a buszt,befutottam a Starbucksba reggeliért és leöntöttem magam kávéval.Persze ez még mindig nem volt elég a sorsnak. Haza kellett rohannom, de a kulcsomat nem találtam.Az első órát lazán lekéstem.Vagyis beértem a felére.A tanár mérgesen nézett rám aztán egy sóhaj kíséretében leültetett.Persze még ez sem volt elég,elvesztettem az egyik könyvemet és a titkárságra kellett mászkálnom.Végül majdnem leestem a lépcsőn tornaórára menet.Két órán keresztül nem történt semmi,azt hittem,hogy az ebédet is megúszom.Na, igen.Azt hittem.Mikor Amanda az osztály kis üdvöskéje, aki valamiét utál engem elment az asztalunk mellett teljesen véletlenül rám ejtette a csokis tortáját.Én pedig amikor vittem vissza a tálcámat véletlenül ráborítottam az eperturmixomat.Rossz emberrel kezd ki a cicám.Még nem tudja, hogy kivel húzott ujjat, de ha így folytassa hamarosan megismerni, az igazi Sophie Morgant.Persze a szerencsétlenségek sorozata a matek röpdolival folytatódott.Utána meg jött a HAZAÚT csupa nagy betűvel. Hisz miért is ne engem szöktelne le esővízel egy autó.Miért ne esnék orra?És még fodrászhoz is ma megyek,na kíváncsi vagyok.Még jó, hogy Niall ma nem jön át.Hazamentem átöltözni,ez a sokadik ruhám csak ma. És elmentem fodrászhoz.Félelemtől remegve ültem be a székbe.Félelmeim beigazolódtak,amikor belenéztem a tükörbe,megláttam a fantasztikus frizurám.Azt mondtam,hogy vágjon le egy kicsit a hajamból,erre a mell alá érő hajam most már alig ér a az állam alá.De nem csak az én hajam ilyen,ez megnyugtat.Chrisnek kicsit megnőtt a haja és nagyon furán áll neki a hosszú göndör haj,Rich stílust akart váltani és most kopasz lett. David pedig leakarta nyírni a hajfesték balesetének nyomát és most ő is kopasz.Anya kontyot hord.
Hazatérésem után meglepődtem. Niall és a többiek nálunk voltak,de nem csak az volt a meglepő,hogy nálunk vannak,hanem az,ahogy kinéztek,amit azzal magyaráznak,hogy úgy is szabadságom vannak.A hajuk egy kicsit megváltozott,mióta nem láttam őket.Igaz,hogy napok óta nem láttam őket,de hogy ők is ennyit változzanak.
-Veletek meg mi történt?-néztem végig rajtuk.-Mit kerestek itt?
Niall haja barna,Zaynnek nincs felzselézve,le van lapítva.Louisnak hosszabb a haja és fel van zselézve,Hanry haja ki van vasalva és Liam kopasz.
-Harry,mi történt veled?-néztem végig fantasztikus frizuráján.
-Baleset Katievel,de veled mi történt?-nézett rám.
Katie futott le a lépcsőn az ő haja pedig nem vörös volt,hanem inkább rózsaszínes.
-Sophie,meg se kérdezd!A fodrászom volt,de látom a tied is alkotott-nevetett.
Csak legyintettem és leültem Niall ölébe.Anya rendelt pizzát,majd amikor felfaltuk a tartalmát, kivitte a szemetet.

Jake szemszöge:
Ez az áldott londoni levegő,nincs is jobb nála.Mondtam nekik,hogy ne jöjjenek ki elém,de azért nem esett volna rosszul.Nagyon messze laknak az állomástól és nekem egy taxi sem állt meg,komolyan.Nem tudom miért nem autóval jöttem,de ez is az én logikám.Remélem hogy mire odaérek tortával fognak várni.Ehelyett Lilyt pillantotam meg a távolban.Vagy nem Lilyt, Uggs,cicagatya,kinyúlt póló konty? Ez egy párhuzamos univerzum,ahol Lily Morgan sportos?Kidobta a szemetet majd visszament a házba.Bekopogtam az ajtón,egy furcsa hosszú,göndör hajú Chrisnek kinéző lény és egy rózsaszín hajú lány nyitottak ajtót.
-Jó helyen járok? Mert én Chris Morgant és Katie Greent keresem! Nem két idegent.
-Jake,én vagyok-szólalt meg Chris.
-De ki ez a lány?-kérdeztem és Miss Rózsaszín felé mutogattam.
-Katie-forgatta a szemeit.
Bementem a nappaliba.Ott volt David,kopaszon?
-David,te hogy nézel ki?-kérdeztem.
-Hát úgy mint egy ember-vont vállat,aztán felállt és megölelt.
Körbenéztem,ott ült a 1D összes tagja,akik legutóbb még webkamerában nem így néztek ki.
-Mi lelt titeket?-néztem körül meglepetten.
-A legtöbbünket fodrászbaleset-lépett be a nappaliba a szőke hajú Alice.
-Hova lett a kis vérfarkas?-nevettem rá.
-Rich az emeleten ugye?-álltam fel,megöleltem Alicet és elindultam az emeletre, a Rich és Jake feliratú ajtón beléptem, Rich az ágyon feküdt és valamit nagyon olvasott,a haja pedig szó szerint eltűnt.
-Ez egy párhuzamos univerzum és elvesztek a barátaim!Hol van Rich?!Mindenki megőrült. Hazamegyek-futottam le a lépcsőn és szembe találkoztam Sophieval,aki szintén furcsán nézett ki.
-Nem mész sehova-nevetett rám.
-Te hogy nézel ki?
-Nem tehetek róla,hogy a fodrász elcseszte a hajam-vont vállat.
-És minek mentél fodrászhoz?-kérdeztem.
-Mert elvoltak töredezve a hajszálaim. Muszáj volt!Csak félreértelmezte a kérésemet.
-Hát azt hiszem, hogy egy hotelban alszok!-jelentettem ki és közben végig néztem a nappaliban ülőkön.
Lily rám szólt és visszaültem a nappaliba.Ahol elcsíptem egy ,,izgalmas" párbeszédet Louis és Niall között.
-Én egy matekzseni vagyok!- jelentette ki Niall.
-Akkor mennyi 523 könyv + 859 könyv?- kérdezte Louis,látszott,hogy gondolkozik a számokon.
-Egy könyvtár. Kérdezz nehezebbet-válaszolt Niall.
-Hát te beteg vagy-nevettem.
-Akkor nehéz kérdést-szólalt meg Louis.-Egy csomag répa meg 250 csomag répa?
-Az egy répafarm-csettintett.
-Répafarm?-nézett Chris fintorogva.
-Igen, farm-nevetett és vállat vont.
Rich,Alice,Chris,David és én felvonultunk az emeletre,egy beszélgetést folytatni.Chris és David még mindig nem állnak szóba egymással.Most komolyan és még én vagyok a gyerekes?Én csak azért veszekedek Aliceval,mert nekem bejön,de erre csak most jöttem rá,mióta nincs Bristolban.Hiányzik ez a kis idióta. Rich megsúgta,hogy Alice mindig rólam beszél. Csöppnyi öröm. Leültünk Chris ágyára,ez volt középen,a mi szobánkba is be lehetett menni és Davidébe is.Azért tudok ennyi mindent,mert nagyon sokat skypeltünk és telefonáltunk a többiekkel.Érdekes dolog ha a fiúk lelkizni kezdenek Alice társaságában.Természetesen ő is beletartozik a lelkizős bandába,csak Sophie nem.Őt ebből mindig is kihagytuk.
-Úgy hallottam,hogy orvosolni kell valami kisebb problémát-mutattam Davidre és Chrisre.
-Nincs semmi gond-rázták egyszerre a fejüket.
-Akkor miért van kulcsra zárva az összekötő ajtótok?-kérdezte Alice.-Miért van mindkettőtök szobájában lefordítva az összes közös képetek?
-Miért kerülitek nagy ívben egymást?-kérdezte Rich.-Miért nem reggeliztek együtt?
-Úgy hallom van probléma-vigyorogtam.
-Csak tudjátok egy kis szünet kell nekünk-magyarázta David
-Egy hónap szünet?-kelt ki magából Alice és megemelte a hangját.-MIóta is vagytok barátok?5 éve? 10 éve?
-16 körülbelül-válaszolt halkan David.
-Dehogy 16, van az 19 is. Még kis pelenkások voltunk mikor találkoztunk-gondolkodott Chris.
-19?Te hülye, még beszélni sem tudtunk-bökte meg Christ David.
-De anyáék már akkor összejártak-magyarázta Chris.
-Ez igaz-bólintott rá.
-Béke?-kérdeztem,erre mindkettő komolyra váltott és rázták a fejüket.-Nem veszitek észre,hogy így is szétszakadtunk?Otthon ragadtam,ti meg itt éltek és nem beszéltek egymással.Ti ettől sokkal többet értek egymásnak,ismerjétek már be.
-Amúgy vettem egy lakást. Itt Londonban és van plusz szoba,de csak tavasszal kezdem a berendezést,festést,majd ha lesz pénzem-magyarázta Rich.
-De megszegte a fő szabályt-vádaskodott Chris.
-Miről beszélsz?-kérdezte Alice.
-Te ezt nem értheted-legyintettek egyszerre.
-Akkor avassatok be!
-Témát váltottunk-vágta rá Rich.-Gyerekes indok.Ezért nem békülnek ki.Barátok vagytok,Chris rég megbánta és David pedig megbocsájtott,látom rajta.De túl büszkék vagytok.
Rich elkezdte mutogatni,hogy mekkora szobák vannak a lakásban és bútorokat, amiket mindenképp meg akar majd venni.
-Nyuszi, megint témát váltottunk-mosolygott Alice.
-Alice,engem érdekel a lakás-nyavalyogtam.
-Ebben a szobában,már csak téged-nevetett fel.
Bevágtam a durcás pofit.
Sok mindent megtudtam a srácoktól.David autószerelőként dolgozik,nem ez volt Lyndáék álma,de legalább talált munkát.Ez is haladásnak számít.Lily bánatára Chris nem hajlandó fősulira menni.De legalább dolgozik.Néha úgy érzem jobb lenne, ha én is itt lennék velük.Rich szeretné ha hozzá költöznék a jövőben.Mintha ez annyira lehetséges lenne.Mindenkinek jól alakul az élete,csak én ragadtam otthon Bristolban.Davidnek jól kereső állása van,Chris készíti az első albumát,Alice és Rich tanulnak. És én mit csinálok?Élek anyuci és apuci nyakán.Én is szeretnék tanulni,de én mégis mihez értek?A nagy semmihez esetleg meg persze elszalasztani a jó esélyeket.És Alicet kerülgetni.Egy lúzer vagyok.
Elmélkedésemből Alice szakított ki.
-És neked mi a véleményed Jake?-kérdezte.
-Miről?
-Miért nem figyelsz?
-Mi volt kérdés?-kérdeztem meg újra,figyelmen kívül hagyva Alicet.
-Az, hogy mi véleményed arról, hogy a csajoknál van ez a hármas szabály- bökött meg Rich.
-Milyen hármas szabály?-kérdeztem meg.
-Hát tudod, hogy 3 napot várnak azzal, mire felhívják a pasit.
-Ja,hogy az.Szerintem nem kellene annyit várni-legyintettem.
-De min gondolkoztál el ennyire?-kérdezte Alice és a fejét vállamra hajtotta.
-Semmin- ráztam meg a fejem.
-Na,mond el nekem Jaky-nézett rám kiskutya szemekkel.
-Én egy lúzer vagyok-válaszoltam.
-Jaky,dehogy vagy te lúzer-bújt hozzám.
-Élvezed a helyzetet,mi?-szólt oda Rich.
-Ezt meg hogy érted?- pislogtam rá.
Rám kacsintott.Ő mindent tud,de remélem nem pofázza ki.
-Amúgy mi ez a haj Alice?
-Stílust váltok-mosolygott.
-Barbie baba leszel?-kérdezte David,valahogy sem ő sem Chris nincsenek a toppon,eddig meg sem szólaltak.
Rich mesélte,hogy hetek óta ilyen élő halottak.Hova tűnt belőlük az élet?Az este további részében a hülye témáinkat vitattuk meg,aztán elvonultunk a saját szobáinkba.Jó volt végre az a tesás beszélgetés.

Chris szemszöge:

Aludni,nem tudok,csak forgolódom.Kinyitottam az ajtót,ami Davidhez vezet,de az ágya üres volt.Elindultam ki a szobából,a lépcső alján ült.Leültem mellé és egy ideig mindketten csendben néztük a parketta mintázatát.Láttam,hogy David néha iszik egy üvegből.
-Mit iszol?-kérdeztem.
-Szokásosat- mutatta fel, hogy el tudjam olvasni.
-Nem adod alább-nevettem,felém nyújtotta.
-Ezt sose- mosolyodott el.
-David-szólítottam meg,velem egyidejűleg ő is megszólított,egymásra néztünk és röhögtünk.
-Haver, de nagyon hülyék vagyunk- csóválta a fejét.- Egy csaj miatt? Komolyan?
-Egy ilyen csaj miatt-fintorogtam.
-Most az egyszer eltekinthetünk a szabálytól-javasolta David.
-Barátok- nyújtottam a kisujjam, mint ahogy az első találkozásunknál.
-Barátok-nyújtotta kisujját,aztán megölelt.
-Sajnálom,hogy megakartalak ütni.
-Fátylat rá- legyintett.
-Egy hónapot elpazaroltunk.Hülyék vagyunk.És Sophiet se volt ki piszkálja-nevettem.
-Holnaptól-nevetett fel.
-Visszatérünk- ütöttem a levegőbe.
-Chris,neked bejött az élet.Lemezszerződés?Sosem akartál énekelni.
-Ezt hozta a sors- vontam vállat
Végre kibékültünk,órákig ott beszélgettünk a lépcső aljában, sok megbeszélnivaló volt.Megegyeztünk, hogy ilyen soha többé nem lesz.Rettegjen mindenki Chris és David visszatér.Muhaha, Sophie vigyázz!