Sziasztok! Ez az utolsó részünk ebben az évben amivel szeretnénk megköszönni, hogy egész évben olvastatok minket és kitartottatok mellettünk, valamint köszönjük a biztató szavaitokat is. Nélkületek már rég abbahagytuk volna
És, hogy Katiék szemszögéből is ,,lássátok'' , olvassátok el másik blogunk legújabb fejezetét! Egy szó, mint száz, jó olvasást és sikerekben gazdag boldog új évet kívánunk mindenkinek.
Puszi:Amy és Liza♥
Már csak néhány nap és újra itt a kedvenc ünnepem, a karácsony. Niallék már régen hazautaztak a családjaikhoz az ünnepekre. Én pedig még mindig ott tartok, hogy alig vettem valakinek ajándékot. Most igazából még azon is gondolkoznom kell, hog Niallnek vegyek-e ajándékot, hisz már nem járunk és azóta nem is beszéltünk. Mindegy. Egy csomag gumimacit ő is megérdemel. Katie kitalálta, hogy vásároljunk be együtt, hisz még ő sem vett mindenkinek. Belementem, így hát taxiba ültünk és belefogtunk a vásárlásba. Az első üzletben mindenféle hülyeség megtalálható volt, amint beléptünk már fordultunk is vissza.A következő üzletben Katie azonnal kiszúrt egy rózsaszín szőrös papucsot.
-Ezt kinek szánod?-kérdeztem mosolyogva,miközben a papucsra mutattam.-Nekem?
-Chrisnek-válaszolt természetesen.
Leesett az állam. Kellett pár pillanat mire megemésztettem, de aztán hangos nevetésben törtem ki.
A következő pillanatban körbenéztem, de Katiet sehol sem találtam,pár perc múlva a nevemet hallottam és hang irányába indultam.
-Ezt a párnát Louisnak szánom-mutatott fel egy répa alakú párnát, amin mosolygós fej volt.
-Ennyit költesz rájuk?-kérdeztem, mert ilyen párnák nem olcsók.
-Viccelsz?-nézett rám komolyan.-Ezek akciósak.
Az akciónak köszönhetően Liam Toy Story-s párnát, Harry cicásat, Niall mindenféle kaját ábrázolót és Zayn pedig egy egyszerű kéket fog kapni,nagyon kifejező. Én már kicsit kreatívabb voltam. Niallnek vettem egy szürke mackónacit, Louisnak egy galambos képet, Zayn kap egy hatalmas tükröt. Harry egy, te vagy a legjobb ellenségem-es bögrét fog kapni, Liamnek pedig egy Woody relikviát vettem.
-One Direction fiúk lerendezve-sóhajtottunk fel egyszerre.
-Erről a felesleges pénzköltésről te tehetsz-vigyorgott Katie.
-Miért én?- kérdeztem felháborodottan.
-Miattad ismertem meg őket-vigyorgott.
-Igaz-nevettem fel.-De menjünk tovább,mert a Chriséknek még nem vettem semmit.
-Velük nem lesz nehéz dolgunk- sóhajtott.
-Miért mit veszel?-kérdeztem.
-Egy szőrös papucsot-vigyorgott.
-Én meg akkor veszek hozzá illő pulcsit- döntöttem el.
Belevetettük magunkat a válogatásba a végén vettem egy-egy kapucnis pulcsit mindkettőnek.Azt hiszem, hogy ez a legjobb választás.Ericnek is vettem kapucnis pulcsit.
-Katie mit veszel nekik?-kérdeztem,aki el volt veszve a ruhák között.
-Már megvettem- nevetett.
-Mit?-néztem gyanakvóan.
-Az csak legyen meglepi- kacsintott.
Lexinek,Natenak és Bennek segített választani,nem ismerem őket annyira jól,de rengeteget lógnak nálunk és megbeszéltük,hogy ajándékozzuk egymást.
-Jernek mit vegyek?-néztem Katiera.
-Parfümöt- vont vállat.
Választottunk parfümöt,mindketten azt vettünk neki.Végül megpakolva indultunk haza,már sötétedett.Már mind mindketten kellőképpen fáradtak és hisztisek voltunk.Felhívtuk Davidet,hogy jöjjön már el értünk,mivel Chris dolgozott,ez volt az utolsó munkanapja ebben az évben.Vonakodva ugyan, de belement.Másnap csak voltunk magunknak otthon, néztünk pár filmet, áthívtuk Jeremyt, Bent,Natet és Lexit.Kellett nekünk a kikapcsolódás.És jött a kedvenc napunk a favásárló nap.Mindahányan voltunk más fajtát szerettünk volna,végül Chris érvelése nyerte a vitát.Pedig szerintem egy fehér műfa ezerszer jobb lett volna,de a nagytestvér győzött az élő fával,mindig ilyenkor vesszük meg a fát,hogy ne az utolsó percben menjünk,mert akkor már csak beteg fák vannak,amik senkinek sem kellenek.Így hát már, ahogy évek óta megszoktam én vesztettem el a csatát.Tavaly el sem vittek,most legalább ott lehettem. Miután hazatértünk vele betettük a garázsba és lefeküdtünk a tévé elé.A nap gyorsan eltelt,kissé szomorkás voltam,mert tudtam,hogy másnap David és Katie hazamennek.Kicsit furcsa lesz,mert mióta az eszemet tudom Davidékkel ünnepeltük, olyanok számunkra mintha családtagok lennének. Másnap reggel Chris és David párbeszédére ébredtem. Kicsoszogtam a szobámból és láttam, ahogy mindketten komoly búcsút vesznek egymástól. Szívszorító pillanatok voltak.
-Az ajándékod ott hagytam az ágy alatt,majd 25.-én vedd elő és bontsd ki-mondta kissé megszeppenve David.
-És ha nem várok addig?- kérdezte Chris.
-Muszáj lesz haver, muszáj lesz-csak ennyi volt a válasz.
Közben Katie mellém állt és ezzel kisebb szívrohamot hozott rám.
-Vigyázz magadra és ne szomorkodj Niallen-mondta és közben átölelt,majd nevetve hozzátette.-Karácsony van!
-A szeretet ünnepe- sóhajtottam.- De mit ér anélkül a két ember nélkül, akiket mindennél jobban szeretek?
-Nyugi,sietünk vissza-nevetett Katie.
Lecipelték holmijaikat,bepakolták a kocsiba,még búcsút vettek anyától és ők maguk is beültek az autóba.Mi hárman az ajtóban áltunk,Chrissel ölelkezve néztük ahogy az autójuk kihajt a házunk elől,anya integetett,majd becsapta az ajtót.
-Ne szomorkodjatok,nem haltak meg-tapsolt egyet.-Irány takarítani-és ezzel eltűnt a konyhában.
-Ezaz- motyogtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése