2.fejezet-London

3 óra múlva megérkeztünk a fővárosba. Hívtunk egy taxit, mivel anyu üzleti úton van,ezért nem tudott kijönni elénk. Bediktáltunk a címünket és elindultunk az új otthonunk felé. Chris azon nyavalygott, hogy miért nem jöhettünk a kocsijával. A taxi sofőr néha csúnya pillantásokkal nyugtázta Christ. Ő pedig ,,sajnálom,hogy létezem" arc kifejezéssel válaszolt.

Negyed óra alatt odaértünk a házunkhoz. A közelben volt egy szép park, legalább lesz hova járnom futni.

Sokszor jártunk már itt, de még most sem tudok betelni a ház látványával. Egyszerűen gyönyörű.

Kifizettük az utat, Chris felsóhajtott mikor a taxi elindult.

-Ez a sofőr egy idióta!!-szitkozódott.

-Most nem azért,de Te nyafogtál egész úton.-motyogtam.

Chris előhalászta a kulcsot és bementünk a lakásba. Én rögtön a szobám felé vettem az irányt, elhatároztam, hogy még ma kipakolok, nincs kedvem a táskákat kerülgetni. Chrisnek gondolom majd szintén én pakolok ki,hisz eddig még sosem volt másképp.

 Pár óra alatt végeztem, majd nyugovóra tértem.

Reggel arra ébredtem, hogy valaki pofon önt egy pohár hideg vízzel. A takarómmal letöröltem az arcomat és megnéztem hány óra van. Öt óra múlt pár perccel, nagyon dühös lettem, hogy ez miért van fent ilyenkor, otthon én szoktam őt kelteni 11-kor. 

-Chris neked mégis mi bajod van?- mondtam és mikor ránéztem pont röhögött.

- Semmi. Csak..csak...vicces vagy vizesen- vihogott rám.

- Jó. És miért is kell nekem hajnali ötkor ilyen ébresztésben részesülnöm?- kérdeztem.

- Mert a bátyád vagyok és nem szabad hagynom téged sokáig aludni, tudod én vagyok a felelősségteljes bátyus- mikor ezt kimondta elkezdtem hangosan nevetni.

- Te meg a felelősségteljes?- nevettem.- Rossz kombináció.

- Engem te ne sértegess-mondta és durcásan kivonult a szobából.

Már nem tudtam visszaaludni mert kiverte az álmot a szememből ez a hülye. Én szeretem őt, de néha kikészít. Elmentem zuhanyozni. Emberi formát varázsoltam magamnak és mikor mindennel végeztem  a konyha felé vettem az irányt, mert azt hittem, hogy nekem kell reggelit csinálnom szokás szerint, de mikor beléptem a konyhába meglepődtem. Az asztalon egy tányér rántotta volt Chris pedig vidáman falatozott.Mikor meglátott elkezdett nevetni az arckifejezésemen. Hirtelen elkezdett köhögni, odarohantam és hátba vágtam, nehogy még megfulladjon nekem. 

Reggeli közben beszélgettünk.Aztán Chris felvetette, hogy:

-Felfedezhetnénk a várost!- kiabálta.

-Én is gondolkodtam ezen, csak ne tévedjünk el- válaszoltam mosolyogva.

- Ha eltévedünk akkor majd keresünk egy taxit és lediktáljuk a címet- magyarázta nevetve.

-Nem vagy hülye- mondtam.

Mindketten nevetésben törtünk ki. Elmentünk készülődni. Én egy szürke koptatott farmert és egy fehér pántost vettem fel, amihez fekete tornacipőt vettem. Tíz perc alatt elkészültünk és elindultunk. Felfedeztük a környéket. Találtunk egy boltot ami tíz  percre volt a háztól, majd odafogunk járni vásárolni. Megláttam egy plázát, nem vagyok vásárlós típus de most szerettem volna venni pár új cuccot.

-Bemegyünk?- kérdeztem és kiskutya szemekkel néztem a testvéremre.

-Mi? NEM!- válaszolt határozottan Chris.

-Csak pár cuccot akarok venni, adok a véleményedre,tudod-győzködtem tovább.

-Jó egyszer kibírom, úgy se sokszor várod el ezt tőlem, nem állok az boldogságod útjába-adta be a derekát.

Elindultunk be,két üzletben vásároltunk.A Próbálással és körbenézéssel együtt háromnegyed óra alatt készen voltunk, még Chris is talált magának valamiket.

Tíz perce lehettünk újra úton mikor elkezdett szakadni az eső.

-Nagyon jó- morogtam.- Szeretlek London!

-Egyszer kibírjuk-mondta Chris.- Innen húsz perc az út a házig.

-Nagyszerű- morogtam.- Te és a remek  ötleteid.

-Na várjunk csak-akadékoskodott Chris.- Ki akart vásárolni?

-Ki akarta felfedezni a környéket?- kérdeztem gúnyosan, Chris észrevette, hogy ő most vesztett, durcásan ment tovább mellettem, még rám se nézett. Egyszer csak megszólalt, de bár ne tette volna.-Nézd ott egy szupermarket- mondta és közbe az épület felé mutogatott.- Menjünk be! Ott legalább nem esik.

-Nagyszerű ötlet- nevettem.

Bementünk a bevásárlóközpontba, Chris kitalálta, hogy ha már idetévedtünk, ami valószínűleg így volt megírva, akkor vásároljunk, mert üres a hűtő. Annyi mindent vettünk, hogy már alig bírtunk vele, mert még a ruhák is nálunk voltak. Nagy nehezen hazamentünk.

Bepakoltunk a hűtőbe. Ránéztem az órára, két óra volt. Chris elkezdett főzni. Már sokkal jobban megy neki, mint régen. Úgy döntöttem, hogy segítek neki. Még rakodni is segített, úgy látszik David volt rá rossz hatással. Mindketten levágódtunk a kanapéra. Chris bekapcsolta a TV-t.

-Chris, tetszik London?- kérdeztem.

-Nagyon- válaszolt mosolyogva.- De egy valami hiányzik az életünkből.

-Kitalálom- mondtam nevetve.- David.

-Aha- válaszolt,- ilyen barátunk nem lesz még egy.

-Hát- hangosan elkezdtem nevetni, beugrott egy emlék.

-Te mégis min nevetsz?- kérdezte Chris.

-Csak eszembe jutott, mikor tegnap búcsúzkodtál a padlótól és David berohant és kiráncigált téged- még mindig nevettem.

-Már megbocsáss de pont a faltól búcsúzkodtam- mondta komoly arccal,ijedten néztem, mire ő annyira elkezdett nevetni, hogy leesett a kanapéról. Felkaptam az egyik párnát és elkezdtem vele ütni Christ, de ő csak még jobban nevetett, már én is nevetni kezdtem.

Tíz percig röhögtünk egymáson. Aztán Chris felállt a földről leporolta magát, én is hasonlóan cselekedtem. Kapcsolgattuk a TV-t hátha találunk valami filmet. Végül negyed óra kapcsolgatás után találtunk valamit,ami ígéretesnek bizonyult, amit tíz perc után Chris megunt. Unatkoztam, ezért úgy döntöttem, hogy kihozom magamnak a laptopomat, nagyon régen voltam már gép közelben. Chris továbbra is unottan bámulta a TV-t. Felmentem skypera, amint felléptem, már is hívott valaki. Pontosabban nem más, mint David.

-Szia!- köszöntem mosolyogva.

-Mi újság Londonban?- kérdezte David vidáman.

Mikor Chris meghallotta a hangot, rögtön kikapcsolta a TV-t és mellém ült. Elég vicces volt.

-Helló haver!- köszönt.

-Na válaszoljatok már!-türelmetlenkedett David.

-Semmi, jól el vagyunk. Képzeld ma az IQ-harcos bátyám miatt jól eláztunk-panaszkodtam.

-Hé,hé!Ne kend rám, Miss vásároljunk pár ruhát kisasszony- mondta Chris gúnyosan.

-Fedezzük fel a várost, mit szólsz?- mondtam dörmögő hangon, próbáltam utánozni Christ, de szerintem sikerült, mert fejbe vágott egy párnával, David pedig hangosan nevetett.

-Persze,utánozz csak- mondta sértődötten.

-Fejezzétek már be- mondta még mindig nevetve David.

-Jó- mondtam nevetve.

-Sophieka nem hiányzom neked?- kérdezte David vigyorogva.

-El se tudod képzelni mennyire, David én nem tudok élni nélküled- mondtam gúnyosan.

-Tényleg?- kérdezett David.

-Opsz, hazudtam- nevettem, Chris is elkezdett nevetni.

-Nagyon vicces vagy- mondta sértődötten David.