1.fejezet-Költözünk

-Sophie!Sophie!Sophie!-hallottam Chris kiabálását.
Eldobtam mindent,ami a kezemben volt és kirohantam.
-Úristen!Chris!Mi az?Ugye nem gyújtottad fel a házat?-néztem rá rémülten.
-Nem.Csak azt akartam megkérdezni,hogy hol van a bőröndöm-nézett rám ártatlanul.
-Az előszobában a bútor mellett-válaszoltam unottan és visszaindultam a szobámba.
-Sophie!Mikor indul a vonat?-hallottam Chris ordibálását.
-Ezt nem hiszem el.Miért nem bír ki nélkülem 10 percet?-motyogtam magam elé.
-MI?!-nyitott be Chris.
-Két óra múlva!-válaszoltam idegesen.
-ÁÁÁÁÁÁÁ-ordítozta és elkezdett körbe-körbe rohangálni a szobámban.
-Chris!-kiabáltam rá,de észre sem vett.-Az Isten áldjon meg!!
Úgy látszik,hogy ezt már meghallotta,mert megállt és ijedten rám nézett,majd kezét maga elé tartva kihátrált a szobámból.
Egy óra múlva készenlétben álltunk az előszobában.Legalább is Én.Chris a földön ücsörgött és a padlótól búcsúzkodott.
-El kell búcsúznunk-szipogta és a szőnyeget simogatta.- Sophie,Te nem akarsz elköszönni?-nézett rám.
-Kösz,most kihagyom,különben is induljunk, David már háromszor dudált-ráncigáltam a kezét,de Ő csak bámult maga elé.
Megfogtam az összes táskámat és elindultam ki. David kipattant a kocsiból,valami ,,na végre" szerűséget motyogott és kivette a csomagjaimat a kezemből.
-Chris hol van?-kérdezte.
-Épp a falaktól búcsúzkodik.
-Mit csinál?-fehéredett el az arca.
Befutott a házba és elkezdett kiabálni.
-Te meg mit művelsz?Le fogjátok késni a vonatot!-megfogta Christ és kivonszolta az udvarra.
-A cuccaim?-nyafogta.
-Kérlek nőj már fel!-förmedtem rá.
Chris komolyra váltott,miután kicipelte a csomagjait.Végre leesett neki,hogy ha így folytassa,lefogjuk késni a vonatot.Még visszarohant bezárni az ajtót,addig mi Daviddel beültünk a kocsiba. Chris is beült a kocsiba.
-Na végre, üdvözöllek köreinkben-vigyorogtam rá.
Gúnyosan visszamosolygott, David elnevette magát, majd elindultunk. 20 perc múlva az állomáson álltunk, arra még jutott időnk, hogy elbúcsúzzunk Davidtől. Szinte bátyámként tekintettem rá, olyan mint Chris csak ő hat évesként viselkedik,na jó legyen nyolc, habár... ne túlozzunk.
- Szia hugi, hiányozni fogsz- állt elém David és átölelt.
- Nekem is- öleltem vissza.- Azért számíts éjjeli telefonálásokra-figyelmeztettem nevetve.
- Szia haver- ölelte meg Christ is.- Hiányozni fogtok, de szálljatok már fel, mert ez a vonat nélkületek fog elmenni.
-Igazad van- sóhajtott Chris.
Látszott Chrisen, hogy megviseli őt a búcsú, ugyanis néhány könnycsepp csurgott le az arcán, végül is Daviddel a barátságuk már jóval az ovi előtt elkezdődött. Még utoljára végignéztem az állomáson, majd felszálltunk a vonatra. Kerestünk magunknak helyet, egymás mellé ültünk,integettünk Davidnek. Pár perc múlva úton voltunk Londonba. Vegyes érzelmekkel bámultam a tájat, közben gondolkodtam. Új élet kezdődik most számunkra, elmélkedésemből Chris csengőhangja zökkentett ki. Chris mosolyogva tette füléhez a telefonját.
-Helló haver- ordított bele a telefonba.
-Szia!- hallottam a telefonból David hangját, hogy ezek egy másodpercet nem bírnak ki egymás nélkül.
Valószínűleg holnap már költözik is hozzánk. A fél utat végigbeszélgették, közben fejemben a régi emlékek kavarogtak hármunkról. Volt egyszer olyan, hogy Chris éjjel találta ki, hogy spagettit akar enni, áthívta Davidet. David két perc alatt átért mindig, mivel kertszomszédok voltunk és nem esett nehezére átugorni a kerítésen. A konyhában teljes felfordulás uralkodott, de a takarítás rám maradt. Életem 17 éve így telt el, én is nehezen viseltem el a búcsúzást, csak nem mutattam ki. Hiányozni fognak David hülyeségei.