Sziasztok! Itt az ígért rész, ne feledjétek két komi és jön a következő :D. Ti melyik fiúra gondoltok, ki lehet Kevin? Kommentekben várjunk a tippeket, de a véleményt se hagyjátok ki! Szerintetek indítsunk olyan blogot, ami Chris szemszögéből lesz írva? üdv: Amy és Liza ♥:)
Másnap reggel arra ébredtem, hogy valaki zörög a szobámban. Fejemre szorítottam a párnámat és arra vártam, hogy mikor tűnik el végre, de a bizonyos személy valahogy nem akart elmenni. Kitépte a kezemből a párnát és ledobta az ágy mellé. Felugrottam, felkaptam a párnát és elkezdtem ütni Christ.
-Chris az Isten áldjon meg, muszáj ezt minden reggel eljátszani?- kérdeztem felháborodva.
A hátunk mögül hirtelen nevetés hangzott fel. Mindketten ijedten megfordultunk.
-Chris drágám én csak arra kértelek, hogy keltsd fel és nem arra, hogy tedd tönkre!- mosolygott ránk anyu.
Odarohantam anyához és megöleltem.
-Anyu mikor jöttél haza?- kérdeztem.
-Hát már egy órája megérkeztem és senki nem volt fent, gondoltam még alszotok, ezért leültem a konyhába és vártam, hogy mikor jelentek meg. Nem kellett sokáig ott szobroznom, ugyanis Chris alig 5 perc múlva komásan megjelent, észre sem vett engem. El kezdett turkálni a hűtőben, mikor talált valamit becsukta az ajtót, leült velem szemben az asztalhoz és neki állt enni. Egyszer csak felnézett, köszönt majd folytatta az evést, majd újra felnézett és megakadt a falat a torkán. Anya khhh, te mit khhh keresel khhh itt? khhh.Hát kisfiam itt lakom- mesélte el anya a reggel történteket, majd rám nézett.- Mikor lett ilyen korán kelő?
-Mióta ide költöztünk, szinte megőrült, David hiánya rossz hatással van rá- magyaráztam egyetlen kicsi fia viselkedését.
-Hé,én is itt vagyok- integetett Chris.- Legalább most ne beszéljetek ki!
-Meddig leszel otthon?- kérdeztem.
-Hát három hétig- alig hogy ezt anya kimondta megcsörrent a telefonja, Chrissel egymásra néztünk.
-Gyerekek sajnálom, de van egy elhalaszthatatlan- mondta volna anya de félbeszakítottuk.
-Munkád- mondtuk kórusban.- Ismerjük.
-De csak egy hét, aztán meg komolyan három hétig otthon leszek- mondta anya.
-Ma is ezt mondtad!- mondta Chris durcásan.
Elköszöntünk anyától, én meg úgy döntöttem, hogy elmegyek futni a parkba. Ez az egyetlen dolog ami ki tudja tisztítani a fejem. Bementem a szobámba, felvettem a szokásos futóruhám, ami egy fekete cicanadrágból, egy gombos, fekete-fehér csíkos ujjatlan pólóból és egy szürke hosszú ujjúból állt. Hozzá egy színes Nike cipőt vettem és a hátamra vágtam a narancssárga sporttáskám.
Már fél órája futottam amikor arra az elhatározásra jutottam, hogy ideje lenne pihenni. Mentem tovább és elkezdtem ide-oda nézegetni. Hirtelen valaki belém rohant én meg jól hátra estem. Ez nem lehet igaz, akárhányszor beteszem a lábam a parkba valaki mindig nekem jön, sőt még fel is lök. Az idegen felém nyújtotta a kezét és felsegített.
-Nagyon sajnálom, nem figyeltem- túrt a hajába.
-Semmi gond, nincs harag- mosolyogtam rá.- Amúgy Sophie Morgan vagyok.
-Én pedig Jeremy White vagyok- nyújtott kezet.- Új vagy itt? Mert még nem láttalak soha errefelé.
-Aha, hétfőn költöztem ide, az egyetlen drága, tyúkeszű testvéremmel-válaszoltam.
-Értem-válaszolt, majd folytatta.-Tyúkeszű? Ezt meg, hogy érted?
-Hidd el, nem akarod te azt tudni- nevettem.
-Oké, hiszek neked. És hány éves vagy?
-17-válaszoltam.- És te?
-Én is- mondta lelkesen.
-Jó, és te londoni vagy?- kérdeztem.
-Aha-válaszolt,- durva 17 éve.
Akaratlanul is elnevettem magam.
-De várjunk, te honnan is jöttél?- kérdezett rá előző lakhelyemre.
-Bristol-válaszoltam.
-Oké- válaszolt, rá nézett az órájára- Bocsi, Sophie de mennem kell, de leírod a számod?- adta oda a telóját.
-Persze- gyorsan bepötyögtem a számot.
Elköszöntünk egymástól és én is hazamentem. Otthon megint nem részesültem kedves fogadtatásban,Chris szokás szerint elkezdett a kérdéseivel bombázni.
-Te hol voltál idáig? Aggódtam érted- színészkedett.
-Aggódtál persze, mellesleg futni voltam- válaszoltam.
-Jó, jó nem érdekel- mondta és maga elé tartotta kezét.
Elindultam a szobám felé, de piszkálásképpen még odaszóltam Chrisnek.
-Egyébként megismertem valakit.
Mint ahogy gondoltam, utánam futott és már is kérdezősködni kezdett.
-Kit? Hol? Mikor? Mutasd be nekem is!- kezdte el.
-Chris nem! Még a végén elijeszted.
-De Sophie, te soha senkit nem mutatsz be nekem, kezd olyan érzésem lenni, hogy én már nem is számítok- nyafogta.
Felsóhajtottam és válaszoltam:
-Jó legyen.
-Szupeeeer!!!- kiabálta és adott egy puszit.
Lezuhanyoztam és kimentem az idegesítő bátyámhoz.
-Akkor mikor hívod fel?- állt a TV elé, ebben a pillanatban megcsörrent a mobilom.
-Igen?- szóltam bele.
-Szia Sophie! Én vagyok az Jeremy. Ugye nem zavarok?- halottam a hangján, hogy mosolyog.
-A bátyámnak, be kell téged mutatnom, mert nem hagy élni- válaszoltam.
-Rendben.Mikor?-kérdezett rá.
-Húsz perc múlva, a parkban és eljövünk hozzánk, fel akarlak készíteni.
-Oké-elköszöntünk,összeszedtem magam,és elindultam a parkba.
Pár percig várakoztam,aztán Jeremy alakja feltűnt a park végében.Mikor meglátott gyorsított a léptein.
-Szia!-köszönt,mikor odaért hozzám.
-Szia- köszöntem vissza.
10 percbe telt odaérni hozzánk, Chris már az ajtóban várt ránk.
-Szia haver! Chris vagyok- nyújtott kezet a drága testvérem, igyekeztem elállni Jeremy útját, nehogy eltudjon menekülni.
-Szia haver- a világ legtermészetesebb módján köszönt vissza, egy cseppet se félt Christől, első ember, ESKÜSZÖM!
- Gyertek be- Chris végre beinvitált minket, hozzáteszem a saját házunkba.
Pár órát nálunk volt, Chrissel összehaverkodtak, lehet, hogy talált valakit, aki áttudja venni David helyét a szívében. Persze nem mintha ez lehetséges lenne. Miután Jeremy elköszönt, Chris órákon át azt ecsetelte, hogy Jeremy milyen jó ember. Mikor meguntam, akkor szépen elköszöntem tőle és elvonultam a kis birodalmamba. Leültem az ágyra és az ölembe vettem a laptopot. Felmentem twitterre és észrevettem, hogy a követőim száma hattal nőtt, hát ez fura. Ez fura én csak két embert ismertem meg a napokban.
Nézegettem a követőimet: Jeremy White persze őt ismerem ez eddig oké, és visszakövettem őt. De ki az a másik öt? Bizonyos Niall Horan, Louis Tomlinson, Harry Styles, Liam Payne és Zayn Malik. Őket nem követtem vissza. Kik ezek?! A nevük melletti kis kék körből kikövetkeztettem, hogy híres emberek.
Felmentem skypera is, Jeremy bejelölt engem, visszaigazoltam a jelölést. Aztán már hívott is.
Elmeséltük egymásnak az élettörténetünket, ebből még barátság is lehet, legalábbis részemről. Három óra alatt elég jól megismertük egymást. Úgy döntöttem, hogy inkább elmegyek aludni, mert reggeli ébresztésre számítottam, tuti megkapom, mert Chris a felelősség mintaképe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése