7. fejezet:-Egy eléggé furcsa nap

Na meglett a két komi, ezért jöhet a következő rész. Reméljük tetszeni fog, a  véleményeket várjuk komiban. És ne feledjétek három komi és jön a következő!!! Üdv: Amy és Liza ♥:)

Ma sem kaptam ébresztést és már kezd hiányozni. Mindig ideges voltam, de végül is nem volt olyan rossz. Most meg még hiányzik is.Chris gyűlöl engem, hiányzik, hogy nem beszél hülyeségeket. Ki kell engesztelnem őt, sütök neki palacsintát, attól mindig megenyhül. Fél óra múlva minden meg is volt, Chris is megtisztelt és előmászott a barlangjából. Imádja a palacsintát, de most rá se nézett. Hozzám se szólt.
-Chris figyelj rám - kezdtem bele, de rám mordult.
-Hagyj békén!

-Christopher Leslie Morgan nézz rám- tudom, hogy utálja, mikor hozzárakom a Lesliet a nevéhez, mikor nincs is középső neve, de legalább így rám figyel. 
-Sophia Katharina Morgan. Nem érdekel-mondta.

-Chris, ugye tudod, hogy nekem nincs középső nevem?-kérdeztem.

-Az engem nem izgat,mától Katharina leszel- válaszolt.

-De-próbáltam tiltakozni.

-Semmi de- szólt rám.-Amúgy nekem sincs középső nevem, de szard le, úgy ahogy az érzéseimet is, tudod hetek óta már nem is létezek neked- nyavalygott. -Szóval mit szeretnél Katharina?

-Nos Leslie, szeretnék bocsánatot kérni- kezdtem bele.
-Miért is?- kérdezte és szúrósan rám nézett, gondolom a Lesliért.
-Mert elmentem itthonról Niall-el, és mert megcsókoltam- forgattam a szemeim.
-Niall? Nem Kevin?- nézett rám és döbbenet ült ki az arcára.

-Az volt de ez egy hosszú történet- mondtam és legyintettem egyet, célzásképp, hogy váltsunk témát.

-Meséld el, úgy is kapcsolatot kell ápolnunk- mondta.

-Pár terápiára nem akarsz menni?- mondtam nevetve és megforgattam a szemeimet.

-Oda azért még nem, nem szerelmesek vagyunk, hanem testvérek. Hál istennek mert, ha szerelmesek lennénk, akkor most beverném Kevin képét de rendesen, habár így is be fog következni- magyarázta, ökölbe szorított kézzel.

-Chris kérlek,Ő nem rossz ember- próbálkoztam megenyhíteni Christ.

-Akkor miért nem a saját nevén mutatkozott be?- kérdezte döbbenten.

-Mert ő egy hiresség- magyaráztam, erre Chris elkezdett nevetni, és megszólalt.

-Aha persze, én meg egy...egy híres modell vagyok- mondta és forgatta a szemét.

-Tudod mi az a One direction?- kérdeztem, de sejtettem, hogy ő tudja.
-Aha,valami nyálas fiúbanda miért?- mondta fintorogva.

-Mert ő az egyik bandatag- magyaráztam, erre Chris komoly arcot vágott.

-Sophie az az 5 buzi a X factorból, te kapcsoltad el a TV-t emlékszel?- akaratlanul is eszembe jutott az a pillanat, amikor énekeltek, de arcokra nem emlékeztem.

-Ooo,hát,akkor,megváltozott a véleményem- mondtam.

-És melyik buzival is kerültél közelebbi kapcsolatba?- kérdezte nevetve.

-Niall, tudod szőke- magyaráztam.

-Jaj Sophie, te és az ízlésed- legyintett Chris és bevágott valami hülye grimaszt.

-Most miért?? Neked is volt már szőke barátnőd- vágtam vissza.

-De az más- legyintett.

-Miért nem bírod őt?- kérdeztem rá arra, ami engem érdekelt, messziről lerítt Chrisről, hogy nem kedveli egy cseppet sem.

-Olyan tenyérbemászó és alapjában még bírnám is, de inkább élvezem hogy fél tőlem- nevetett, amit aztán felváltott egy gonosz vigyor.-Ja és mert a kishúgom vagy és meg kell téged védenem a csalódástól.

-Chris, te javíthatatlan vagy- sóhajtottam.
-Tudom- nevetett- De Hugi, igyekszem észhez térni, most már lehetnénk újra normális testvérek.

-Mikor voltunk mi normális testvérek?- nevettem és oldalba böktem.

-Mielőtt a költözés miatt teljesen felborult volna a lelkivilágom és elkezdtem elviselhetetlenül hülyén viselkedni, pedig azelőtt megértő és sokkal normálisabb voltam. És most nem a karácsonyi akcióimra gondolok,  szóval ne hozd fel!- végre kezd visszatérni Chris, már nagyon hiányzott.
-Chris hát te vagy az?- néztem hitetlenkedve Chrisre

-Igen, Én.Miért kit vártál?- vágott vissza a szokásos módon.

-Ez nem lehet igaz, újra emberien viselkedtél, de nem tartott sokáig- mondtam nevetve.

-Nyugi, bármit elmondhatsz, újra a felnőtt bátyád leszek egy kis hülyeséggel keverve- nevetett és magához húzott.

-Hát akkor,nagyon hiányoztál bátyus.Ugye nem haragszol Niall-re?Amiért tudod?- fejeztem be egy pillanatra, de Chris már folytatta.
-Amiért megcsókolt?
-Aha- vágtam rá.
-Hát,egy picit- beszélt majd mutatott az ujjaival egy méretet.- Egy icipicit.

-De majd megismered- mondtam.

-Cöö, nem ismerem meg.Akkor is egy idegesítő szöszi- tiltakozott.

-Khm, miről is beszéltünk az előbb?- néztem rá szúrósan.
-Tudom,régi Chris- mondta.

-Esküszöm elhozom Davidet, csak kapjalak már vissza- kijelentésemre Chris szemei felcsillantak.

-Megtennéd értem?- nézett rám boldogan.- Holnap megyünk érte Bristolba-lelkesült fel, jaj mit mondtam, de holnap megy Bristolba úgy, hogy nincsenek veszélyek.

-Csak felvilágosítalak, hogy holnap utazol Bristolba, és hozod a többi cuccot és a kocsidat- nevettem el magam, mire Chris rácsapott a homlokára és látszott, hogy az a bizonyos villanykörte világít.

-Vagyis ma. Sophie, szívem, 25 perc múlva indul a vonatom- javított ki engem, egyszer csak eltorzult az arca, leesett neki, hogy lefogja késni.

-A francba 25 percem van kiérni- kiabálta.-Ááá! Ááááááááá- rohangált körbe a nappaliban.

-Olyan Deja Vu érzésem van- sóhajtottam fel.

-Sophie, hívj egy taxit én meg rámolok be pár cuccot a hátizsákomba, de gyorsan, mert lekésem-utasított Chris. 

Hívtam taxit. Már az ajtóban állunk és búcsúzkodunk, hiányozni fog, de egy hét múlva hazajön, addig kezdek magammal valamit, csak az az elkeserítő, hogy Jeremy három napig nem lesz otthon, ő is ma ment el. Szóval szombat vasárnap és hétfő mindenképpen magányosan fog telni. Legalább kiélvezem a magány nyújtotta lehetőségeket, legalább lesz egy kis időm magamra. Hacsak,nem hívom fel Niallt, még csak gondoltam és már is megszólalt a mobilom, ami a zsebembe volt.

-Volt tegnap egy meggondolatlan ígéretem és most el kell vinnem téged a One direction villába- hadarta a telefonba.

-A hova?- kérdeztem döbbenten.

-Hozzánk haza, a fiúkhoz, a közös házunkba- magyarázta.

-Akarom tudni miért ígérted meg?- kérdeztem.
-Szerintem nem- nevette el magát.

-Rendben és mikor akarsz elvinni hozzátok?- kérdeztem.

-Elmegyek érted.Várjunk csak Chris- mondta, szinte magam előtt láttam, ahogy rácsap a homlokára és elfehéredik az arca.

-Öt teljes perccel ezelőtt hagyta el a házat és egy hétig Bristolban lesz szóval tiszta a levegő- magyaráztam, Niall felsóhajtott.

-Akkor mindjárt ott vagyok- mondta és letette a telefont.

Gyorsan elkészülődtem, mire kész lettem csengettek. Gyorsan lerohantam, kinyitottam az ajtót és Kevin vagyis Niall, még meg kell szoknom a nevét, állt az ajtóban.

-Szia Galambocska- köszöntem rá mire eltorzult az arca.

-Niall vagyok, csak figyelmeztetlek- mondta komolyan.
-Tudom,csak kíváncsi voltam a reakciódra-böktem oldalba.
-Ja,akkor,indulhatunk?-kérdezte.
-Szerintem igen-becsuktam magam mögött az ajtót.

Gyalog fél óra alatt értünk a házhoz. Nagyon gyönyörű, körülbelül akkora lehet mint a miénk. Niall intett, hogy menjek utána, félve ugyan de bementem a házba. Rögtön a nappali felé mentünk,ahol egy halom idiótával találtam szemben magam. Nem tudtam, hogy most sírjak vagy nevessek. Egy göndör barna és másik barna ültek a kettes kanapén. A göndör simogatta a barna haját. A barna az egyik kezével egy répát tömött a szájába a másik kezében pedig egy galambot tartott, úgy érzem, hogy erre nem akarok rákérdezni. Ezután a haj simogatás után azt hiszem, hogy Chrisnek igaza van. A másik kanapéról egy világos barna hajú srác lógatta le a fejét és tömte a szájába a gumicukrot. Niall tátott szájjal bámulta a teleshop reklámot, én hiába rángattam nem figyelt. Nem nézett rám, menekülni akartam, de végül aztán nem tettem meg. Tekintetem a szoba másik sarkába tévedt, ahol egy félmeztelen, fekete hajú srác a tükörben bámulta magát. Egyszer csak Niall megköszörülte a torkát és csúnyán ránézett a göndörre, aki kitépte a barma kezéből a galambot és a TV-hez vágta. A barna felsikoltott és leöntötte a göndört egy pohár kólával. Niall hangosan nyöszörgött, amikor a teleshop reklám hirtelen eltűnt. A világos barna hajú srác pedig feljajdult:

-Mi történt a TV-vel?!- ordítozta, eddig meg se szólalt, most meg egy ilyen megnyilvánulással ásta el magát a szememben örökre. 

-Kevin kikapcsolta- mondta a barna hajú srác. 

Kérdőn néztem Niallre aki csak a fejét fogta. Hát akkor ezek szerint nem csak én vagyok nagyon meglepődve és megrémülve, Niall megszólalt:

-Hadd mutassam be a barátaimat. A kólafejű göndör Harry, a furcsa galambos srác Louis- magyarázta és közben rámutatott az említett fiúkra, akik intettek egyet.

Én nem bírtam tovább és megszólaltam:
-Furcsa galambos, erről én is tudnák beszélni- nevettem, Louis is nevetett rajta.

-Jó ezt most hagyjuk- nézett rám csúnyán és unottan folytatta.- A dögös félmeztelen khm ő Zayn, a gumicukros pedig Liam, az egyetlen akinek még mindig szimpatikus vagy.

Hirtelen valami fura zene ütötte meg a fülemet, nagyon idegesített. Gyorsan rákiabáltam Harryre:

-Kapcsold ki! Nem bírom ezt a rémes ricsajt!- keltem ki magamból.

Egyszerre az összes fiú elhallgatott és rám néztek és mindenki Niallen kívül elindult fel az emeletre.

-Most mi rosszat mondtam?- néztem ártatlanul Niallre.

A galambos gyerek elrohant mellettem és odaszólt nekem:

-Hát semmi rosszat nem mondtál- már kezdtem megnyugodni, de aztán folytatta.- Azon kívül, hogy rémes a zenénk- durcásan felrohant az emeletre.

Niall elment vásárolni, otthon hagyott négy idiótával, de meghagyta, hogy kérjek tőlük egyesével bocsánatot és Liammel kezdjem mert ő a legnormálisabb, és ő nem fog ,,szép" dolgokat a fejemhez vágni. Elindultam fel az emeletre és megkerestem az említett szobát.Nem volt nehéz megtalálni,mert minden ajtóra ki volt írva a nevük.Liam ajtóján egy hatalmas Toy Story poszter függött.Hirtelen már azt hittem, hogy az oviban vagyok.Félve bekopogtam, Liam kedvesen visszaszólt:

-Sophie gyere be!-úgy látszik tudta, hogy jönni fogok.

-Ő,csak jöttem bocsánatot kérni- mondtam félve.

-Hallgatlak- nézett rám mosolyogva.

-Nem is olyan rémes a zenétek, csak, az én fülemnek fogalmazzunk kedvesen, nem való, rockhoz van szokva-magyaráztam.

-Oké bocsánatkérés elfogadva- Liam odajött és megölelt.

-Gondolom közös programnak, nem tervezhetünk olyat, hogy esetleg ellátogatsz a koncertünkre- nevetett.

-Hát, egyszer talán, de most tovább kell mennem.Van még rajtad kívül három hülye- a számhoz kaptam.-Ja hupsz, bocsi.

-Semmi már hozzászoktam. Ja és Zaynhez menj előbb mert a két barna srác Harry szobájában épp rólad pletykálnak- mondta, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy két fiú egy szobában pletykál.

Megfogadtam a tanácsot és átmentem Zaynhez, kopogtam és bementem.Mogorvám rám nézett és csak ennyit mondott:

-Mit akarsz?!

-Bocsánatot kérni- böktem ki, de nagyon halkan, mert eléggé tartottam tőle.

-Oké bocsánatkérés elfogadva, de takarodj ki a szobámból, most- mutogatott az ajtó felé.

-Oké, oké, oké! Ne egyél meg!- tartottam magam elé a kezem és kihátráltam a szobából, becsaptam az az ajtót és felsóhajtottam.

Aztán Harry szobája felé vettem az irányt, bekopogtam és szintén bementem. A két fiú kényelmesen  el volt helyezkedve az ágyon és szúrós pillantásokkal engem méregettek. Mesés.

-Gondolom bocsánatot kérni jöttél- jelentette ki Louis.

-Hát jól gondolod- válaszoltam.

-Akkor menj ki- mondta mogorván Harry.

-Meg sem hallgattok?- néztem rájuk. 

-Mivel én vagyok az idősebb Harry, ezért én parancsolok- beszélt Harrynek.- Meghallgatjuk.

-Szeretnék bocsánatot kérni, ne haragudjatok- mondtam bűnbánóan.
-Miért is?- nézett rám Harry, most komolyan elvárja, hogy mindent felsoroljak?!
-Először is azért mert, nem tudtam ki vagy és téged ez rohadtul szívem ütött és ezért utálsz- magyaráztam, direkt poént csináltam belőle, Louis hangosan felnevetett, de aztán abbahagyta, mert barátja szúrós pillantással nyugtázta.- Másodszor pedig, mert lericsajoztam a nagyszerűen nyálas zenéteket- na ezen már nem nevettek, én ezt most komolyan hangosan kimondtam, néztem fel az égre.
-Fejezd be a magyarázkodást, mert csak jobban elásod magad- magyarázta Louis.-Amúgy az igaz, hogy Harry azért gyűlöl, mert nem vagy halálosan szerelmes belé- nevetett fel.

Nem kell sokáig a szobában állnom a szúrós pillantásokat, mert Niall kiabált, hogy kaja idő van. Mind lementünk és leültünk az asztalhoz. Majd Harry megszólalt:

-Nincs egy helyes legjobb barátnőd nekem?

-Nincsenek lánybarátaim, de ott van David, jó pasi- magyaráztam nevetve.

-Haha, nagyon vicces.- ,,nevetett".

-Te komolyan nem hallottál rólunk?- kérdezte Louis.

-Nem hallottam rólatok- válaszoltam. 

-Nem nézted az X factort?-kérdezte Louis.

-Most hogy mondod, egyszer véletlenül odakapcsoltam és volt benne 5 bu.. hihi semmi...- ezt már megint kiakartam mondani?! Mindenki felállt az asztaltól és sértődötten elvonultak, még Niall is, csak Liam maradt ott, ezen meg is lepődtem.

-Liam, menj fel, kitalálok egyedül is, tudom hol van az ajtó- válaszoltam, de Liam meg sem moccant.

-Én kedvellek és engem nem zavar, hogy így beszélsz rólunk. Talán csak egy picikét, de én túlélem. Érett vagyok- magyarázta.

-Én most hazamegyek. Élvezem egy kicsit a magányt- mondtam és felálltam az asztaltól.

-Milyen magányt? A bátyáddal laksz nem?- kérdezte, gondolom Niall mesélte el neki. 

- Hazautazott Bristolba- magyaráztam. 

- Aha, akkor egyedül vagy otthon?- kérdezte és láttam, hogy felcsillant a szeme. 

-Aha.. szóval megyek élvezem a magányt, örülök, hogy megismertelek Liam- köszöntem el.

Liam kikísért engem, én pedig elmentem haza.

Niall szemszöge:

Sophie nem hazudtolta meg önmagát,de amikor a konyhába lebuzizott minket,vagyis akart,nem tudom,miért de ott hagytam, Felálltam és bementem a szobámba, olyan mintha irányított volna valaki, mintha egy robot lettem volna. Most itt fekszem az ágyamon és bánom, azt is hogy idehoztam, mert most már szerintem soha nem jön ide, és soha többet szóba se áll velem, pedig azt nem élném túl, nagyon megkedveltem, igaz, hogy ez  volt negyedik találkozásunk, de valamiért nagyon kedvelem. Zayn gyűlöli és ennek szerintem hangot is adott, amikor bocsánatot kért tőle Sophie.Egyszer csak Liam ordítását halottam lentről:

-KUPAKTANÁCS!!!

Kirohantam a szobámból a folyosón találkoztam a többiekkel is, ők sem értették, miért ordítozott Liam. Mikor leértünk mindenki helyet foglalt és Liam elkezdett beszélni.

-Sophie egyedül van otthon Chris elutazott egy hétre- magyarázta, én meg bámultam rá, mert nem értettem, hogy mit akar ebből kihozni.

-Ezért rángattál le minket?- kérdezte felháborodottan Zayn.

-Fogd be Malik!- kiabált Louis Zaynre.- Engem érdekel.

-Szerintem át kellene hozzá költöznünk erre a hétre- magyarázta Liam, nagyon elképedtem.

-Nem! Soha!- kiabálta Zayn és Harry kórusban.

Louis csak mosolygott, gondolom lepörögnek a szeme előtt a gonoszságok, amiket el fog követni.

-Menjünk!-kiabálta Louis és elindult fel az emeletre, gondolom pakolni, de még utoljára rám nézett.- Niall?

-Megyek- mondtam és ránéztem Liamre, aki csak bólintott és elkezdett Harryéknek érvelni, hogy miért jöjjenek.

Hosszú győzködés után, belementek, mindenki elment ruhákat pakolni.Gyalog indultunk el a Morgan Rezidencia felé.  Ez a ház nagyobb, mint a miénk. Becsöngettünk és Sophie rövidesen kinyitotta, nagyon elképedt mikor meglátott minket.

Sophie szemszöge:

-Ti mit kerestek itt?!- kérdeztem. 

-Ideköltözünk hozzád erre a hétre, nehogy egyedül legyél- magyarázta Louis vigyorogva. 

-Dehogy költöztök- tiltakoztam.

-De de- kezdte Liam is.

-Én csak Niallt vagyok hajlandó beengedni, senki mást- mondtam, Niall szeme felcsillant és elindult be az ajtón, de Louis megfogta a vállát.  

-De minket egy csomagba szállítanak, olyan nincs, hogy egyet beengedsz.Vagy mindenkit vagy egyet sem-magyarázta hatalmas lelkesedéssel Louis, biztos volt abban,hogy ilyen dumával meggyőz .

-Akkor Niall is mehet haza veletek- mondtam vigyorogva.

-Sophie, kérlek- kérlelt Niall.- Normálisak leszünk.

-Jó talán még Liamet beengedem- mondtam.

-MINDENKIT- mondta Louis.

Becsaptam az ajtót, mert nem volt kedvem egy hétre beengedni ezeket a házunkba, még fenekestül felfordítsák. Kilestem az ablakon és kiskutya szemekkel nézték az ajtót,  kinyitottam és ránéztem Niallre és megszólaltam:
-Niall, gyere be.
Erre mindenki elindult befelé, de eléjük álltam és tiltakozásba kezdtem. 

-Mondom Niall!

-Hát mindenkit be kell engedned. Tudod, egy csomag- vigyorgott rám Louis. 

Harry fogott és egy ügyes mozdulattal odébb rakott, és mind az öten bejöttek és elfoglalták a házat, ennyit arról, hogy egyedül lehetek. Louis a bőröndjével együtt a konyha felé vette az irányt. Megállt a hűtő előtt, kinyitotta  a bőröndjét és elkezdett pakolni a hűtőbe. Legalább öt nagy csomag répát rakott bele.
-Louis te mégis mit csinálsz?- kérdeztem.
-Hoztam magamnak kaját, én ezen elleszek egy darabig, különben ezt Niall vette nekem, engesztelésképpen- magyarázta. 
Elindultunk a nappali felé és közben az öt fiú tátott szájjal nézegettek. Niall és Harry az ablaknál álltak és bámultak ki a kertbe. Liam a szoba közepén állt és bámult körbe. Zayn pedig épp kiment a terasz ajtón. 
-A mi házunk is egy luxus, de ehhez képest- mutatott körbe Louis. 
-Bejárónőtök van?- lépett vissza Zayn.
-Itt áll előtted- mutattam végig magadon.
-Nincs bejárónőtök?!- nézett elképedve Louis.- Akkor ki takarít?
-Természetesen mi- magyaráztam.
-Oké, és mi hol fogunk aludni?- kérdezte Harry.
-Hát itt- mutattam körbe.
-Ekkora a házatok és nincs vendégszoba?- kérdezte Zayn.
-Vendégszoba az van- a fiúk várták mi lesz a folytatás.- De nincsenek berendezve.
Louis és Harry elfoglalták a nagyobbik kanapét. Liam a kisebbet. Zayn és Niall álltak a szoba közepén és vártak arra, hogy velük mi lesz. 
-Van még egy kisebb a kanapé a dolgozószobában- mutattam rá az ajtóra.
Zayn bement, kiabált Liamnek és kihozták a nappaliba. Szegény Niall szomorúan bámult rám, én pedig megsajnáltam és úgy döntöttem, hogy felajánlom a szobámba lévő kanapét.
-Niall a szobámba van még egy kanapé, ott aludhatsz, mivel gondolom, hogy nem akarsz Chris szobájában aludni, amúgy oda egyikőtöket sem szívesen engedném be, mert még véletlenül megmozdul valamelyik ruhakupac, David leendő szobáját pedig nem használhatjuk- magyaráztam, a monológ elején a fiúk még mosolyogtak a végére már majdnem elaludtak.
Mindenki elfoglalta a helyét, Niall a szobám egyik felét, utána pedig bementem a konyhába és mindenkinek készítettem elő müzlit. Mindenki jött és leült, mindenkinek a kezébe adtam. Végül Liam is jött és a kezébe adtam a müzlit. Ő pedig ordítozva hozzám vágta, azt hiszem még a falra is szökött belőle. Dühömben fogtam a saját adagomat és ráborítottam a fejére.
-Te mi a fészkes fenét művelsz?- kérdezte kikelve magából.
-Te borítottad rám- kiabáltam rá, közben arra lettem figyelmes, hogy a fiúk a hasukat fogják úgy nevetnek.
-Mert kanál volt benne- nézett rám.
-Komolyan? Ez egy ok? Te nem vagy tiszta- mondtam kikelve magamból.
-Liam kanálfóbiás- magyarázta Niall, folytatta volna, de nem hagytam.
-Nem akarom hallani!- szóltam rá. 
Vacsora után eldöntöttem, hogy minden zugát megmutatok a háznak. Elindultam a lakásban a fiúk pedig lelkesen követtek, bementem a nappaliba és elkezdtem. 
-A nappalit már ismeritek, de igazából még annyit akarok mondani, hogy ne törjétek ki az ablakokat- mondtam.- Aztán ugye anya dolgozószobája, oda be se menjetek inkább.
Elindultam kifelé a kertbe, megálltam a medence előtt.
-Ez a kert- gyorsan be is mentünk, mert elkezdett zuhogni az eső. 
A lenti fürdőszoba felé vettem az irányt.
-Fürdőszoba, de várjunk miért van itt ennyi hajzselé és tükör? Ennyi nem volt- néztem körbe döbbenten, amikor megláttam, hogy mindenhol tükrök és hajzselék vannak. A fiúk csak nevettek.
Felmentem az emeletre, végig mentem a folyosón, de ott már nem mentem be a termekbe.
-Fenti fürdő, Chris szobája, David szobája, az pedig az enyém, de oda ne nagyon járjatok be- mondtam.
Elköszöntem tőlük, mondtam Niallnek, hogy akkor majd jöjjön a kanapémra aludni és zuhanyozni. Odakint tombolt a vihar. Mielőtt elmentem zuhanyozni beszéltem anyával skypen, mert volt egy kis ideje, elmondtam neki, mindent Niallről és a fiúkról, nem nagyon örült, hogy öt fiú költözött ide, de aztán eszébe jutott David, és csak annyit mondott, hogy éjjelre zárjam be a szobám ajtaját, holnap meg kezdjem el berendezni a vendégszobákat. De örült, hogy nem egyedül vagyok, hanem van, aki vigyázzon rám.Már befejeztem a fürdést és jöttem ki pizsamában a szobából, amikor egy nagy bumm és elment az áram. Felsikoltottam, és meghallottam, hogy a fiúk kiabálnak, hogy jól vagy? Zörejek és valaki berohan a szobámba és rohan felém. Kitárta  a fürdőszoba ajtót és átölelt.
-Nyugodj meg Sophie! Itt vagyok- hallottam Niall kedves hangját és közben simogatta a hajamat.
Lassan elindult velem az ágyam felé, de nem engedett el, féltem, hogy a sötétben elesünk, de nem így történt, ahhoz képest, hogy csak egyszer látta  a szobámat, úgy elvezetett az ágyamig, hogy csak kétszer ütöttem be a lábam. Leültem az ágyamra és nem akartam, hogy Niall elmenjen, féltem egyedül, nagyon tombolt a vihar.
-Niall, ugye itt maradsz?- kérleltem.
-Persze, hisz itt alszok a kanapédon- magyarázta.- Emlékszel?
-De itt velem- mondtam és közben felhúztam a  takarót és mutattam, hogy jöjjön. Niall félve ugyan, de lefeküdt mellém, átkarolt, de nem szorított magához.

Niall szemszöge:
Louis kirakta a vacakjait a nappaliba, vacak alatt a répa alakú párnákat, a répa mintás takarókat és a kitömött galambját értem. Zayn cuccaitól a fürdőszobába nem lehetett mozdulni, a többiek pedig viszonylag kevés cuccot hoztak. Már én is lezuhanyoztam és már csak a nappaliban hülyéskedtünk a srácokkal.Zayn azt ecsetelte,hogy mennyire nem kedveli Sophiet. A nappalihoz képest a miénk semmi, ez a ház  olyan szép és tágas. Kint tombolt a vihar, egyszer csak nagy bumm és elment az áram. A srácokkal gyorsan előszedtük a telefonokat. Sophie sikolyára lettünk figyelmesek, én a telefonommal világítva rohantam fel az emeletre. Rögtön Sophiehoz rohantam letérdeltem mellé és megöleltem.Próbáltam megnyugtatni,de nem sikerült. Nagyon meglepődtem mikor arra kért, hogy aludjak ott, az ágyában, de bele mentem. Nem öleltem meg csak magamhoz húztam,de nem túl közel.Szegény egész testében remegett.Halkan dúdolgatni kezdtem neki.Végül arra lettem figyelmes,hogy halkan szuszog mellettem. Jó érzés volt, hogy ilyen közel van hozzám, a srácok, tuti, hogy piszkálódni fognak holnap.