6. fejezet- A hazugságra... fény derül

Reggel kivételesen magamtól keltem, kimaradt az ébresztés. Úristen ez beteg! Na jó, legalább ma én ébreszthetem őt. Át is rohantam a szobájába, de nem volt ott senki. Ki mentem a nappaliba, de ott sem volt senki. Bementem a konyhába és csodák csodájára ott sem volt senki. Itt már valami van. Bementem még a fürdőszobába is, de az is kongott az ürességtől. Csalódottan levágódtam a kanapéra. Negyed órája ott feküdtem, mikor nyitódott az ajtó, gyorsan felpattantattam és Chris állt előttem, keze tele volt bevásárló táskákkal, odamentem és segítettem becipelni. Együtt megfőztük az ebédet, EGYÜTT kitakarítottuk a lakást, majd kettőkor arra lettem figyelmes, hogy valaki csenget. Christ küldtem ajtót nyitni, de ezt meg is bántam. 

-Te mi a fészkes fenét művelsz az ajtónkban?- kérdezte kikelve magából, én rögtön rohantam is, mert sejtettem, hogy ki áll ott.

-Jaj, Chris beszeretném mutatni neked Kevint!- mutattam rá szegény fiúra.

-Nem fogok veled kezet, szöszi! És nem örülök, a találkozásnak- ezzel sarkon fordult és eltűnt a szobájában, remélem összerakodni megy, na most én vagyok  a felelősségteljes.

-Kevin? Hát te hogyan kerülsz ide?- döbbenten néztem.

-Hát holnapután van. Elfelejtetted?- nézett rám.

-Nem dehogy- válaszoltam.- Amúgy te félsz a testvéremtől?

-Aha- bólogatott, nagyon rémült volt.

-Nem te vagy az egyetlen- válaszoltam nevetve,- néha én is. És akkor még nem ismered Davidet.Ő picit gumimaci mániás. De nem akarok erről beszélni.

-Nehéz gyerekkorod lehetett- mondta együttérzően.

-Hidd el  karácsonykor még rosszabbak.

-Nem akarsz elmenni sétálni?-dobta fel az ötletet.

-De persze,csak átöltözök,addig gyere be-mutattam a nappali felé.

-Ez nem  hiszem,hogy jó ötlet-rázta a fejét.-A bátyád nem fog megenni?

-Nem hiszem,most evett-válaszoltam,de nem voltam valami biztató.

-O..okéé,hiszek neked-és félve ugyan,de belépett a házba.

-Foglalj helyet.Mindjárt jövök,nyugodtan leveheted a sapkát és a sálat-javasoltam.

-Nem,nem,nekem ez így jó.

-De hisz nyár van-értetlenül néztem rá.

-Eléggé fázós vagyok.

-Ha te mondod-de éreztem,hogy ebben több van,mint amit elárul.

Elmentem és villámgyorsan elkészültem.Nehogy szegény gyerek egy percnél is többet töltsön Chrissel. Kimentem és rögtön megkérdeztem:

-Találkoztál Chrissel?-kérdeztem.

-Aha, egyszer.Eléggé csúnyán nézett rám- megpróbált egy mosolyt erőltetni az arcára.

-Induljunk!-javasoltam.

Pár perce már úton voltunk,mikor megálltam és kérdőre vontam.

-Kevin!!! Már, ha ez az igazi neved- kezdtem bele.

-Persze hogy ez az igazi nevem- nevetett fel keserűen.

-Aha persze! Nem hiszek neked! Én pedig Micimackó vagyok a barnamedve- beszéltem kikelve magamból.- Szóval vagy elmondod, hogy ki és mi vagy, vagy soha többé nem találkozunk!

-De hát, én Kevin vagyok a Galamb és fiú- beszélt.

-Igen, hogyne. Én meg Micimackó a barnamedve és lány vagyok- válaszoltam,- de ha nem vagy hajlandó elárulni magadról semmit, akkor örökre őrültnek titulállak és most megyek- beszéltem tovább és sarkon fordultam.

Elkapta a kezem és visszarántott.

-De hisz én igazat mondtam.

-Én is- ezzel elrántottam a kezem és elindultam.
Elegem van az őrültekből, már van egy otthon, nem kell még egy.Utánam futott és megállított és maga felé fordított. Az arcunk csak pár centire volt egymástól, próbáltam kiszabadulni, de nem ment, ezért elkezdtem hisztizni.De nem volt rá időm, mert megcsókolt. A döbbenettől egy pillanatra ledermedtem, nem tudtam mihez kezdjek, majd úgy döntöttem, hogy ellököm magamtól, nincs szükségem arra, hogy beleszeressek egy őrültbe. 

-Te mégis mi a fészkes fenét művelsz?- kiabáltam.

-De hát visszacsókoltál- védekezett.

-Az nem számít, akkor is egy őrült vagy!!- újra megpróbáltam eltűnni, de nem engedett.

A távolság köztünk ugyanolyan maradt, belenéztem gyönyörű kék szemeibe és egy pillanatra igen csak elgyengült a lábam.

-Niall James Horan vagyok- kezdett bele és pislogott rám.

-Miért nem folytatod?- kérdeztem.

-Te nem ismersz ENGEM?- úgy nézett rám,mint egy UFO-ra.

-Miért kellene?- kérdeztem ledöbbenve. 

-Tudod mi az a One direction?- kérdezte.

-Fogalmam sincs- válaszoltam, azt hittem mentem összeesik.

-Jó mert én ebben a bandában énekelek, a lakótársaim szintén bandatagok- folytatta.- Ja és ír vagyok. Mullingarben születtem.

-Ja, aha.. oké- válaszoltam.- Én most szeretnék hazamenni.

-De ne..- tiltakozott.

-Szóval a tegnapi 5 követőm, azok ti vagytok?- kérdeztem.

-Ja, ja. Ahogy mondod eddig szimpatikusnak tartottak, de most  mi lesz- beszélt.

Szótlanul telt az utunk a házamig. Mikor a ház elé értünk félve megkérdezte.

-Ugye azért még barátok maradunk és még találkozunk?

-Persze Kevin- nevettem rá.

-Khm. Nem Kevin, Niall.- figyelmeztetett.

-Nekem Kevin maradsz Galambocskám- válaszoltam nevetve.

Elköszöntünk egymástól és bementem. Chris dühösen fogadott. 

-Mit akart?- támadt nekem.

-Semmit- válaszoltam.

-Jaj ugyan már ne etess. Van köztetek valami, igaz?!- kérdezte.

-Hogy gondolhatsz ilyet? Mi csak barátok vagyunk- néztem rá.

-Tudod, hogy nekem elmondhatod- lett végre olyan amilyen volt, azelőtt mielőtt Londonba költöztünk.

-Chris, te vagy az első akinek elmondanám, de nincs köztünk semmi- mondtam.

-Jeremy vagy David lenne az első- mondta csalódottan,- de nem én.

-Jaj Chris, hogy gondolhatsz ilyet? Te a bátyám vagy- próbáltam vigasztalni.

-De megromlott a kapcsolatunk- nézett szomorúan.

-Megcsókolt- böktem ki végül.

-Mit csinált?- szorította ökölbe a kezét Chris.

-Jól hallottad, megcsókolt, és bevallom egy kicsit élveztem is.

-Sophie!- ezzel csalódottan elvonult a szobájába.
 Szegény majd megnyugszik.A napom további része úgy telt, hogy Chris még rám se nézett.Jeremyvel beszéltem telefonon, neki is elmeséltem a délután történteket, megígérte, hogy beszél Chris fejével. És rákérdeztem arra, hogy:

-Te félsz Christől?

-Dehogy, ő egy aranyos kis maci- válaszolt nevetve Jeremy.

-Hát te vagy az egyetlen- válaszoltam én is nevetve.

Egy csomót beszéltünk még. Persze skypen, Chris továbbra sem állt velem szóba.

Niall szemszöge:

A hazafelé vezető úton azon gondolkoztam, hogy hogyan tálalom a fiúknak, hogy mindent elmondtam. Remélem, Louis nem kap hisztirohamot. Beléptem az ajtón és mindjárt bombáztak kérdéseikkel. 

-Na mi volt?- kérdezte Harry.

-Fiúk,mindent el kellett mondanom, tudja, hogy ki vagyok-mondtam szomorúan, a fiúk reakciójától nagyon féltem.
-És mi történt? Ugye nem egy rajongó?- kérdezte Harry.
-Nem még csak, azt sem tudta,hogy mi az a One direction-válaszoltam, na most féltem igazán.

A fiúk a szájuk elé kapták a kezüket és elámultak.Még soha nem volt részünk hasonlóban,hogy valaki nem ismer minket. Soha nem tudtam, hogy reagálnának, ha ilyen történne, hát most ezt is megélem.
-Ugye most csak kamuzol?- kérdezte Liam.- Mert rohadtul nem vagy vicces.
-Nem. Fogalma sincs róla, hogy kik vagyunk-sütöttem le a fejem.

- Milyen Isten háta mögötti helyről jött?! Tudnia kellene- mondta Zayn enyhe csalódással.

-De nem tudja! Olyan nehéz ezt megérteni?! Egyébként meg Bristolból jött- védtem meg.
-Ott még volt is koncertünk!-értetlenkedett Louis.

-De Niall ez hihetetlen, minden plakátról a szép pofim vigyorog vissza- mondta Harry vigyorogva.

-Harry, ő teljesen más, mint a többiek, őt nem sűrűn érdekli a szép kis pofikád.Konkrétan leszarja- vágtam vissza Harrynek.

-Holnap hozd el hozzánk!!!-kiabálták kórusban.

-Nem. SOHA- tiltakoztam.- Nem ismerhetik meg őt, elijesztenék.

-Naaaa- néztek rám kiskutya szemekkel.

-Niall nem teheted- mondta Zayn. 

- Mit merészelsz?- nézett rám Louis felháborodottan.

-Nincs kedvem idő előtt elűzni, és lelkileg tönkretenni- mondtam.

-Niall kedvesek leszünk- mondta Liam ördögi vigyor kíséretében.
-Liam, meg ne próbálj semmit művelni- mondtam, Liam a legnormálisabb nehogy még ő csináljon nekem itt valamit.

-Én?! Úgy ismersz te engem?- nézett rám mosolyogva.

-Liam legalább neked legyen eszed- mondtam.

-Na jó, de akkor a többiekkel is beszélj.Ne csak én legyek normális- mondta.
-Mit vársz a többiektől? Louis egy halott galambbal beszélget! Szerinted ezekkel lehet beszélni? Harry Zayn haját simogatja a tükör előtt. Úgy őszintén? Ezektől te mit vársz?- kérdeztem felháborodva, vagyis szomorú voltam inkább.

-Niall figyelj, én igyekezni fogok. Tudod, hogy én normális vagyok- nézett rám együttérzően.- Ja és ha olyan kedves, mint ahogy azt te mondod, akkor nem lesz gond.

-Az az egyetlen vigaszom, hogy van egy bátyja, aki néha még náluk is rosszabb úgy, hogy elég edzett a csaj-  mondtam Liamnek.

-Akkor ez meg se fog kottyanni neki- mondta Liam mosolyogva, biztató volt, hogy  így beszél.

-De végre valaki nem tud rólunk semmit, ez visszahúz minket egy kicsit a földre. Nem haver?- kérdeztem.

-Ahogy mondod Niall-mondta.-Ez a csaj egy igazi főnyeremény- kacsintott.
-Kár,hogy nem érez irántam semmit- mondtam csalódottan.
- Ezt meg honnan veszed? Esetleg ő mondta?- kérdezte szomorúan.

-Nem dehogyis, csak megcsókoltam és ellökött. De egy pillanatra azért visszacsókolt-magyaráztam.

-Niall még csak ma tudta meg, hogy ki vagy.Szerinted most, hogy néz rád?gy galambként mutatkoztál be, közben meg egy sztár vagy- mondta.

-Látod Liam ez a baj, és és az, hogy én félek a bátyjától. Olyan őrült.Még kinyír- mondtam kétségbeesetten.

-Ugyan kérlek, egy halom idiótával élsz együtt és te félsz a bátyjától? Nem vagy semmi!! Mi hányszor nyírtunk ki téged?

-Azt hiszem hogy egyszer se, legalább is még egészben vagyok.

-Akkor meg. Hol itt a gond?- mondta nevetve.

Hirtelen mindenki visszatért közénk és Louis elkezdett beszélni: 

-Eddig milyen néven ismert?

-Nem hiszem, hogy ezt szeretnéd tudni- mondta Liam, mert csak neki mondtam el a teljes igazságot.

-Azonnal mondjátok el- parancsoltak ránk.

-Na jó, de fogjátok le- böktem Louis felé.

Harry és Zayn mellé álltak,még mielőtt elkezdtem volna,Louis mondani akart valamit:

-Remélem, nem Louisnak mutatkoztál be- idegeskedett.

-Ó, annál sokkal rosszabb- mondta nevetve Liam.

-Ööö.. Kevin a Galamb- nyögtem ki, Louis arca elkomorult.

-Te vadállat!- ordított rám, Zayn és Harry lefogták, ne hogy valamit elkövessen ellenem, a legrosszabb amit tehetne, hoghy megeszi a kajám- Hogy merészelted?!

-Louis,de ez nem is olyan nagy dolog.

-De ellopta a galambom személyazonosságát, ezért lecsukathatom és Kevin lesz az új bandatag, aki Niall Horan néven fog futni, csak szólok Horan, már régóta pályázik a pozíciódra. Rossz galambbal kezdtél ki!

-Istenem, Louis nőj már fel!Kevin nem is igazi!- kiabált rá Liam szegény srácra.

-Beteg állatok!- tettetett sírást és elrohant.

-Na ezt jól elintézted, most egy hétig vásárolhatunk répákat- mondta Zayn.

-És ez a te hibád! - szólalt meg végre Harry.- És ha most megbocsájtotok akkor megyek vigasztalni- állt fel  és ment Louis után.

-Most kérhetsz bocsánatot egy galambtól- mondta nevetve Liam, pedig ez nem volt vicces. 

 Pár  perc múlva már jött is Louis Kevinnel a kezében.

-Horan, ha bocsánatot kérsz, megtarthatod a pozíciódat,azt mondta Kevin- kezdett bele Louis, Liam mellettem majdnem megfulladt a nevetéstől. 

-Ne haragudj Kevin, nagyon sajnálom- beszéltem a döglött állatnak.

-Engesztelésképpen holnap elhozod Sophiet- tette hozzá Loius.

-Soha!! - ellenkeztem.

-Pozíció! Emlékszel?- nézett rám újra.

Hála annak a hülye galambnak kénytelen voltam beleegyezni.