3.fejezet-Különös idegen

Sziasztok emberkék!Ha netán idetévedtek,akkor jelezzétek,hogy milyen a blog.Csak őszintén!Várjuk a komikat! :D  ♥ 

                        Üdv:Amy és Liza

Pár óra múlva Chris végre hajlandó volt elköszönni Davidtől. Fogta magát és levágódott a kanapéra,mintha Én nem is léteznék.Talált valamilyen mesét,amit nagy élvezettel bámult,le sem vette a szemét a TV képernyőről.Unalmamban már elmosogattam és elpakoltam a maradék cuccaimat is.Végül úgy döntöttem,hogy elmegyek sétálni a parkba.Gyorsan magamra kaptam valamilyen ruhát és kiléptem a szabadba.Hűvös volt odakint. Esti fényekben még szebb volt a környékünk. Egy parkon mentem keresztül, amikor megcsörrent a telefonom.A kijelzőn Chris neve villogott. Chris valószínűleg nagyon aggódott, hogy hol vagyok, nem mintha ilyen még előfordult volna.

 - Te hova mentél?- kiabált bele a telefonba.

- Sétálok- válaszoltam.

- Miért nem szóltál?- kérdezte mérgesen.

- Annyira bele voltál merülve abba a mesébe, hogy észre se vetted volna.

- De azért mondhattad volna-mondta durcásan.

- Szia Chris- köszöntem és már le is tettem a telefont.

Nekimentem valaminek és kiesett a kezemből a telefonom, vagyis nem valaminek, hanem valakinek, mert az a személy hangosan szitkozódni kezdett. Felvette a telefonomat és a sajátját is, valószínűleg kivertem a kezéből.  Felnéztem és egy sapkás, sálas személyt láttam magam előtt. Gyönyörű kék szemével az arcomat fürkészte.

-Bocsi, nem szándékos, nem akartam- kezdtem mentegetőzni.

-Ne sajnálkozz, semmi gond- mondta az idegen.

Indultam tovább a parkban, bár nem tudtam hova megyek. Már így is eléggé el voltam tévedve.  

- Várj- kiáltott utánam.- Hova mész?

- Nem tudom- válaszoltam nevetve.

- Akkor veled tartok a nem tudom hova- válaszolt nevetve.- Úgyis arra lakom.

- De akkor miért a másik irányba mentél?- kérdeztem.

- Csak kiszellőztetem a fejem, mert négy barátommal lakom és összevesztünk, meg kaja se volt otthon, ezért bementem egy boltba, de nem vettem semmit- magyarázta.

- Négy barátoddal? 5 pasi egy lakásban?- faggattam az idegent.- Ott tuti rend van.

- Ahogy mondod. Öt pasi egy nagyon tiszta házban- nevetett.

- És te miért járod a várost ilyenkor?- kérdezte.

- A bátyám egy mesét bámult a TV-ben én meg már nagyon unatkoztam otthon- magyaráztam.- Bár azt se tudtam hova menjek, mert most költöztünk ide.

-Hazakísérhetlek?- kérdezte, éreztem, hogy vörösödöm.

-Az jó lenne- mondtam.

-Hol laktál eddig?- faggatott.

-Bristolban,de megérkeztünk- böktem a ház felé.

-Már is?- kérdezte csalódottan.

-Aha.

-Nem vennéd tolakodásnak azt, hogy ha megkérdeném , hogy holnap eljönnél-e VELEM sétálni?- kérdezte mosolyogva látszott rajta, hogy zavarban van.

- Nem- válaszoltam.

-Akkor akkor hétre itt vagyok. Szia- már hátat is fordított és eltűnt a sötétben.

. Gyorsan bementem a szobámba, és úgy ahogy voltam ledőltem az ágyamra, nagyon fáradt voltam a koránkelés miatt. Már majdnem elaludtam mikor a drága bátyám kicsapta a szobám ajtaját és berohant.

- Mond csak te normális vagy?- kérdeztem dühösen.- Mit akarsz?

- Beszélgetni az egyetlen húgommal- mondta vigyorogva.

- Mond, Chris! Zúdítsd rám- mondtam a testvéremnek, aki időközben elhelyezkedett mellettem.

- Hol voltál?- kérdezte.

- Ugye te nem ezért jöttél?- kérdeztem már nevetve, ez hogy lehet ennyire hülye. Ez már nekem fáj.- Szeretlek Chris, de most menj ki, ha holnap még élni akarsz- mondtam nevetve.

- Jó, ha azt szeretnéd, hogy elmenjek- kezdett el színészkedni, felugrott az ágyamról.- Elmegyek!- kiabálta, majd kirohant az ajtón, de azt persze nyitva hagyta.

- Ki fogja becsukni?- kiabáltam utána.

- Majd te- kiabálta és már csapódott is a szobájának ajtaja.

Felálltam és becsuktam az ajtót, visszadőltem az ágyamba, pár perc alatt sikerült elaludnom.

Reggel hatkor, nem viccelek, hatkor, arra keltem, hogy valaki berohan a szobámba és ordítozik. Elmaradhatnának a hasonló ébresztések a közeljövőben, bár már kezdek hozzá szokni.

- Jó reggelt- üvöltötte az idegesítő testvérem.

- Hagyj békén- morogtam és közben szorítottam a fejemre a párnám.

- Nem, mert a mai napot is velem töltöd- beszélt, nem zavarta, hogy aludni akarok.

- Biztos, hogy nem kelek fel- mondtam dühösen.

- Még szép, hogy felkelsz vagy hozom a hideg vizet- fenyegetőzött.

- Azt meg ne próbáld- válaszoltam én is fenyegetően.

- Már indulok is, ha nem kelsz fel- mondta és már nyitotta is a fürdőszobám ajtaját.

- Jó felkelek, csak hagyj bár békén. 20percet adj-mondtam, már feladtam a tiltakozást, úgy sem érek el ezzel semmit. Ismerem Christ.

-20perc, egyel se több- mondta és már ment is ki a szobámból.

Kikeltem az ágyból, odamentem a szekrényhez. Kivettem egy sötétkék farmert és egy világoskék felsőt fekete Converse tornacipővel, az egyetlen tornacipőmmel, mert mást nem hoztam. 

Aztán bementem a fürdőszobába és lezuhanyoztam.. Megfésültem a hajam, kötöttem egy copfot. 

20perc múlva felöltözve álltam az előszobában. Chris pont akkor csatlakozott, a konyhából jött.

- Narancslé és szendvics az asztalon, anya pénteken jön haza. Még két napig az én társaságomat kell élvezned- hadarta el, élvezni fogom. 

Bólintottam és bementem a konyhába levágódtam egy székre.

- Hogy vagy?- kérdezte Chris.

- Már jobban, de haragszom rád az ébresztések miatt- hangsúlyoztam ki  az ébresztések szót.

- Sajnálom- mondta Chris, de vigyorgott, úgy hogy szerintem nem bánta.

- Persze sajnálod- válaszoltam- látszik.

- Amúgy van mára valami programod?- kérdezte.

- Igen, most már van- válaszoltam unottan.

- De lett volna?- faggatott tovább- de vigyázz az nem program, hogy egésznap bámulod a tv-t. Aztán meg elrohansz ás nekem nem szólsz. Még mindig fáj, hogy nem szóltál, halálra aggódtam magam.

- El tudom képzelni mennyire aggódtál- mondtam- mikor akarsz indulni?

-Hááát MOSSSTT- kiabálta és elkezdett az ajtó felé rángatni.

- Héj még nem fejeztem be az evést. És összerakodni ki fog?- figyelmen kívül hagyta miről beszélek,- Chris kérlek.

- Jól van- Chris elengedett.

Visszamentem a konyhába megettem a reggelimet és elpakoltam, Chris közben a beszélő dobozt bámulta. Miután végeztem elindultunk.

- Merre akarsz menni?- kérdeztem.

- Csak sétáljunk.

- Oké, de ajánlom, hogy ne tévedj el- fenyegetőztem.

- Jajj annyira félek tőled, úristen- piszkálódott Chris- amúgy előfordult már olyan ,hogy eltévedtem? Én, eltévedni, cöhh SOHA!

- Nem- válaszoltam- legalábbis mikor velem voltál akkor nem.

Chris válasza csak egy önelégült vigyor volt, amit nagyon szívesen letöröltem volna a képéről.