7. fejezet:-Egy eléggé furcsa nap

Na meglett a két komi, ezért jöhet a következő rész. Reméljük tetszeni fog, a  véleményeket várjuk komiban. És ne feledjétek három komi és jön a következő!!! Üdv: Amy és Liza ♥:)

Ma sem kaptam ébresztést és már kezd hiányozni. Mindig ideges voltam, de végül is nem volt olyan rossz. Most meg még hiányzik is.Chris gyűlöl engem, hiányzik, hogy nem beszél hülyeségeket. Ki kell engesztelnem őt, sütök neki palacsintát, attól mindig megenyhül. Fél óra múlva minden meg is volt, Chris is megtisztelt és előmászott a barlangjából. Imádja a palacsintát, de most rá se nézett. Hozzám se szólt.
-Chris figyelj rám - kezdtem bele, de rám mordult.
-Hagyj békén!

-Christopher Leslie Morgan nézz rám- tudom, hogy utálja, mikor hozzárakom a Lesliet a nevéhez, mikor nincs is középső neve, de legalább így rám figyel. 
-Sophia Katharina Morgan. Nem érdekel-mondta.

-Chris, ugye tudod, hogy nekem nincs középső nevem?-kérdeztem.

-Az engem nem izgat,mától Katharina leszel- válaszolt.

-De-próbáltam tiltakozni.

-Semmi de- szólt rám.-Amúgy nekem sincs középső nevem, de szard le, úgy ahogy az érzéseimet is, tudod hetek óta már nem is létezek neked- nyavalygott. -Szóval mit szeretnél Katharina?

-Nos Leslie, szeretnék bocsánatot kérni- kezdtem bele.
-Miért is?- kérdezte és szúrósan rám nézett, gondolom a Lesliért.
-Mert elmentem itthonról Niall-el, és mert megcsókoltam- forgattam a szemeim.
-Niall? Nem Kevin?- nézett rám és döbbenet ült ki az arcára.

-Az volt de ez egy hosszú történet- mondtam és legyintettem egyet, célzásképp, hogy váltsunk témát.

-Meséld el, úgy is kapcsolatot kell ápolnunk- mondta.

-Pár terápiára nem akarsz menni?- mondtam nevetve és megforgattam a szemeimet.

-Oda azért még nem, nem szerelmesek vagyunk, hanem testvérek. Hál istennek mert, ha szerelmesek lennénk, akkor most beverném Kevin képét de rendesen, habár így is be fog következni- magyarázta, ökölbe szorított kézzel.

-Chris kérlek,Ő nem rossz ember- próbálkoztam megenyhíteni Christ.

-Akkor miért nem a saját nevén mutatkozott be?- kérdezte döbbenten.

-Mert ő egy hiresség- magyaráztam, erre Chris elkezdett nevetni, és megszólalt.

-Aha persze, én meg egy...egy híres modell vagyok- mondta és forgatta a szemét.

-Tudod mi az a One direction?- kérdeztem, de sejtettem, hogy ő tudja.
-Aha,valami nyálas fiúbanda miért?- mondta fintorogva.

-Mert ő az egyik bandatag- magyaráztam, erre Chris komoly arcot vágott.

-Sophie az az 5 buzi a X factorból, te kapcsoltad el a TV-t emlékszel?- akaratlanul is eszembe jutott az a pillanat, amikor énekeltek, de arcokra nem emlékeztem.

-Ooo,hát,akkor,megváltozott a véleményem- mondtam.

-És melyik buzival is kerültél közelebbi kapcsolatba?- kérdezte nevetve.

-Niall, tudod szőke- magyaráztam.

-Jaj Sophie, te és az ízlésed- legyintett Chris és bevágott valami hülye grimaszt.

-Most miért?? Neked is volt már szőke barátnőd- vágtam vissza.

-De az más- legyintett.

-Miért nem bírod őt?- kérdeztem rá arra, ami engem érdekelt, messziről lerítt Chrisről, hogy nem kedveli egy cseppet sem.

-Olyan tenyérbemászó és alapjában még bírnám is, de inkább élvezem hogy fél tőlem- nevetett, amit aztán felváltott egy gonosz vigyor.-Ja és mert a kishúgom vagy és meg kell téged védenem a csalódástól.

-Chris, te javíthatatlan vagy- sóhajtottam.
-Tudom- nevetett- De Hugi, igyekszem észhez térni, most már lehetnénk újra normális testvérek.

-Mikor voltunk mi normális testvérek?- nevettem és oldalba böktem.

-Mielőtt a költözés miatt teljesen felborult volna a lelkivilágom és elkezdtem elviselhetetlenül hülyén viselkedni, pedig azelőtt megértő és sokkal normálisabb voltam. És most nem a karácsonyi akcióimra gondolok,  szóval ne hozd fel!- végre kezd visszatérni Chris, már nagyon hiányzott.
-Chris hát te vagy az?- néztem hitetlenkedve Chrisre

-Igen, Én.Miért kit vártál?- vágott vissza a szokásos módon.

-Ez nem lehet igaz, újra emberien viselkedtél, de nem tartott sokáig- mondtam nevetve.

-Nyugi, bármit elmondhatsz, újra a felnőtt bátyád leszek egy kis hülyeséggel keverve- nevetett és magához húzott.

-Hát akkor,nagyon hiányoztál bátyus.Ugye nem haragszol Niall-re?Amiért tudod?- fejeztem be egy pillanatra, de Chris már folytatta.
-Amiért megcsókolt?
-Aha- vágtam rá.
-Hát,egy picit- beszélt majd mutatott az ujjaival egy méretet.- Egy icipicit.

-De majd megismered- mondtam.

-Cöö, nem ismerem meg.Akkor is egy idegesítő szöszi- tiltakozott.

-Khm, miről is beszéltünk az előbb?- néztem rá szúrósan.
-Tudom,régi Chris- mondta.

-Esküszöm elhozom Davidet, csak kapjalak már vissza- kijelentésemre Chris szemei felcsillantak.

-Megtennéd értem?- nézett rám boldogan.- Holnap megyünk érte Bristolba-lelkesült fel, jaj mit mondtam, de holnap megy Bristolba úgy, hogy nincsenek veszélyek.

-Csak felvilágosítalak, hogy holnap utazol Bristolba, és hozod a többi cuccot és a kocsidat- nevettem el magam, mire Chris rácsapott a homlokára és látszott, hogy az a bizonyos villanykörte világít.

-Vagyis ma. Sophie, szívem, 25 perc múlva indul a vonatom- javított ki engem, egyszer csak eltorzult az arca, leesett neki, hogy lefogja késni.

-A francba 25 percem van kiérni- kiabálta.-Ááá! Ááááááááá- rohangált körbe a nappaliban.

-Olyan Deja Vu érzésem van- sóhajtottam fel.

-Sophie, hívj egy taxit én meg rámolok be pár cuccot a hátizsákomba, de gyorsan, mert lekésem-utasított Chris. 

Hívtam taxit. Már az ajtóban állunk és búcsúzkodunk, hiányozni fog, de egy hét múlva hazajön, addig kezdek magammal valamit, csak az az elkeserítő, hogy Jeremy három napig nem lesz otthon, ő is ma ment el. Szóval szombat vasárnap és hétfő mindenképpen magányosan fog telni. Legalább kiélvezem a magány nyújtotta lehetőségeket, legalább lesz egy kis időm magamra. Hacsak,nem hívom fel Niallt, még csak gondoltam és már is megszólalt a mobilom, ami a zsebembe volt.

-Volt tegnap egy meggondolatlan ígéretem és most el kell vinnem téged a One direction villába- hadarta a telefonba.

-A hova?- kérdeztem döbbenten.

-Hozzánk haza, a fiúkhoz, a közös házunkba- magyarázta.

-Akarom tudni miért ígérted meg?- kérdeztem.
-Szerintem nem- nevette el magát.

-Rendben és mikor akarsz elvinni hozzátok?- kérdeztem.

-Elmegyek érted.Várjunk csak Chris- mondta, szinte magam előtt láttam, ahogy rácsap a homlokára és elfehéredik az arca.

-Öt teljes perccel ezelőtt hagyta el a házat és egy hétig Bristolban lesz szóval tiszta a levegő- magyaráztam, Niall felsóhajtott.

-Akkor mindjárt ott vagyok- mondta és letette a telefont.

Gyorsan elkészülődtem, mire kész lettem csengettek. Gyorsan lerohantam, kinyitottam az ajtót és Kevin vagyis Niall, még meg kell szoknom a nevét, állt az ajtóban.

-Szia Galambocska- köszöntem rá mire eltorzult az arca.

-Niall vagyok, csak figyelmeztetlek- mondta komolyan.
-Tudom,csak kíváncsi voltam a reakciódra-böktem oldalba.
-Ja,akkor,indulhatunk?-kérdezte.
-Szerintem igen-becsuktam magam mögött az ajtót.

Gyalog fél óra alatt értünk a házhoz. Nagyon gyönyörű, körülbelül akkora lehet mint a miénk. Niall intett, hogy menjek utána, félve ugyan de bementem a házba. Rögtön a nappali felé mentünk,ahol egy halom idiótával találtam szemben magam. Nem tudtam, hogy most sírjak vagy nevessek. Egy göndör barna és másik barna ültek a kettes kanapén. A göndör simogatta a barna haját. A barna az egyik kezével egy répát tömött a szájába a másik kezében pedig egy galambot tartott, úgy érzem, hogy erre nem akarok rákérdezni. Ezután a haj simogatás után azt hiszem, hogy Chrisnek igaza van. A másik kanapéról egy világos barna hajú srác lógatta le a fejét és tömte a szájába a gumicukrot. Niall tátott szájjal bámulta a teleshop reklámot, én hiába rángattam nem figyelt. Nem nézett rám, menekülni akartam, de végül aztán nem tettem meg. Tekintetem a szoba másik sarkába tévedt, ahol egy félmeztelen, fekete hajú srác a tükörben bámulta magát. Egyszer csak Niall megköszörülte a torkát és csúnyán ránézett a göndörre, aki kitépte a barma kezéből a galambot és a TV-hez vágta. A barna felsikoltott és leöntötte a göndört egy pohár kólával. Niall hangosan nyöszörgött, amikor a teleshop reklám hirtelen eltűnt. A világos barna hajú srác pedig feljajdult:

-Mi történt a TV-vel?!- ordítozta, eddig meg se szólalt, most meg egy ilyen megnyilvánulással ásta el magát a szememben örökre. 

-Kevin kikapcsolta- mondta a barna hajú srác. 

Kérdőn néztem Niallre aki csak a fejét fogta. Hát akkor ezek szerint nem csak én vagyok nagyon meglepődve és megrémülve, Niall megszólalt:

-Hadd mutassam be a barátaimat. A kólafejű göndör Harry, a furcsa galambos srác Louis- magyarázta és közben rámutatott az említett fiúkra, akik intettek egyet.

Én nem bírtam tovább és megszólaltam:
-Furcsa galambos, erről én is tudnák beszélni- nevettem, Louis is nevetett rajta.

-Jó ezt most hagyjuk- nézett rám csúnyán és unottan folytatta.- A dögös félmeztelen khm ő Zayn, a gumicukros pedig Liam, az egyetlen akinek még mindig szimpatikus vagy.

Hirtelen valami fura zene ütötte meg a fülemet, nagyon idegesített. Gyorsan rákiabáltam Harryre:

-Kapcsold ki! Nem bírom ezt a rémes ricsajt!- keltem ki magamból.

Egyszerre az összes fiú elhallgatott és rám néztek és mindenki Niallen kívül elindult fel az emeletre.

-Most mi rosszat mondtam?- néztem ártatlanul Niallre.

A galambos gyerek elrohant mellettem és odaszólt nekem:

-Hát semmi rosszat nem mondtál- már kezdtem megnyugodni, de aztán folytatta.- Azon kívül, hogy rémes a zenénk- durcásan felrohant az emeletre.

Niall elment vásárolni, otthon hagyott négy idiótával, de meghagyta, hogy kérjek tőlük egyesével bocsánatot és Liammel kezdjem mert ő a legnormálisabb, és ő nem fog ,,szép" dolgokat a fejemhez vágni. Elindultam fel az emeletre és megkerestem az említett szobát.Nem volt nehéz megtalálni,mert minden ajtóra ki volt írva a nevük.Liam ajtóján egy hatalmas Toy Story poszter függött.Hirtelen már azt hittem, hogy az oviban vagyok.Félve bekopogtam, Liam kedvesen visszaszólt:

-Sophie gyere be!-úgy látszik tudta, hogy jönni fogok.

-Ő,csak jöttem bocsánatot kérni- mondtam félve.

-Hallgatlak- nézett rám mosolyogva.

-Nem is olyan rémes a zenétek, csak, az én fülemnek fogalmazzunk kedvesen, nem való, rockhoz van szokva-magyaráztam.

-Oké bocsánatkérés elfogadva- Liam odajött és megölelt.

-Gondolom közös programnak, nem tervezhetünk olyat, hogy esetleg ellátogatsz a koncertünkre- nevetett.

-Hát, egyszer talán, de most tovább kell mennem.Van még rajtad kívül három hülye- a számhoz kaptam.-Ja hupsz, bocsi.

-Semmi már hozzászoktam. Ja és Zaynhez menj előbb mert a két barna srác Harry szobájában épp rólad pletykálnak- mondta, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy két fiú egy szobában pletykál.

Megfogadtam a tanácsot és átmentem Zaynhez, kopogtam és bementem.Mogorvám rám nézett és csak ennyit mondott:

-Mit akarsz?!

-Bocsánatot kérni- böktem ki, de nagyon halkan, mert eléggé tartottam tőle.

-Oké bocsánatkérés elfogadva, de takarodj ki a szobámból, most- mutogatott az ajtó felé.

-Oké, oké, oké! Ne egyél meg!- tartottam magam elé a kezem és kihátráltam a szobából, becsaptam az az ajtót és felsóhajtottam.

Aztán Harry szobája felé vettem az irányt, bekopogtam és szintén bementem. A két fiú kényelmesen  el volt helyezkedve az ágyon és szúrós pillantásokkal engem méregettek. Mesés.

-Gondolom bocsánatot kérni jöttél- jelentette ki Louis.

-Hát jól gondolod- válaszoltam.

-Akkor menj ki- mondta mogorván Harry.

-Meg sem hallgattok?- néztem rájuk. 

-Mivel én vagyok az idősebb Harry, ezért én parancsolok- beszélt Harrynek.- Meghallgatjuk.

-Szeretnék bocsánatot kérni, ne haragudjatok- mondtam bűnbánóan.
-Miért is?- nézett rám Harry, most komolyan elvárja, hogy mindent felsoroljak?!
-Először is azért mert, nem tudtam ki vagy és téged ez rohadtul szívem ütött és ezért utálsz- magyaráztam, direkt poént csináltam belőle, Louis hangosan felnevetett, de aztán abbahagyta, mert barátja szúrós pillantással nyugtázta.- Másodszor pedig, mert lericsajoztam a nagyszerűen nyálas zenéteket- na ezen már nem nevettek, én ezt most komolyan hangosan kimondtam, néztem fel az égre.
-Fejezd be a magyarázkodást, mert csak jobban elásod magad- magyarázta Louis.-Amúgy az igaz, hogy Harry azért gyűlöl, mert nem vagy halálosan szerelmes belé- nevetett fel.

Nem kell sokáig a szobában állnom a szúrós pillantásokat, mert Niall kiabált, hogy kaja idő van. Mind lementünk és leültünk az asztalhoz. Majd Harry megszólalt:

-Nincs egy helyes legjobb barátnőd nekem?

-Nincsenek lánybarátaim, de ott van David, jó pasi- magyaráztam nevetve.

-Haha, nagyon vicces.- ,,nevetett".

-Te komolyan nem hallottál rólunk?- kérdezte Louis.

-Nem hallottam rólatok- válaszoltam. 

-Nem nézted az X factort?-kérdezte Louis.

-Most hogy mondod, egyszer véletlenül odakapcsoltam és volt benne 5 bu.. hihi semmi...- ezt már megint kiakartam mondani?! Mindenki felállt az asztaltól és sértődötten elvonultak, még Niall is, csak Liam maradt ott, ezen meg is lepődtem.

-Liam, menj fel, kitalálok egyedül is, tudom hol van az ajtó- válaszoltam, de Liam meg sem moccant.

-Én kedvellek és engem nem zavar, hogy így beszélsz rólunk. Talán csak egy picikét, de én túlélem. Érett vagyok- magyarázta.

-Én most hazamegyek. Élvezem egy kicsit a magányt- mondtam és felálltam az asztaltól.

-Milyen magányt? A bátyáddal laksz nem?- kérdezte, gondolom Niall mesélte el neki. 

- Hazautazott Bristolba- magyaráztam. 

- Aha, akkor egyedül vagy otthon?- kérdezte és láttam, hogy felcsillant a szeme. 

-Aha.. szóval megyek élvezem a magányt, örülök, hogy megismertelek Liam- köszöntem el.

Liam kikísért engem, én pedig elmentem haza.

Niall szemszöge:

Sophie nem hazudtolta meg önmagát,de amikor a konyhába lebuzizott minket,vagyis akart,nem tudom,miért de ott hagytam, Felálltam és bementem a szobámba, olyan mintha irányított volna valaki, mintha egy robot lettem volna. Most itt fekszem az ágyamon és bánom, azt is hogy idehoztam, mert most már szerintem soha nem jön ide, és soha többet szóba se áll velem, pedig azt nem élném túl, nagyon megkedveltem, igaz, hogy ez  volt negyedik találkozásunk, de valamiért nagyon kedvelem. Zayn gyűlöli és ennek szerintem hangot is adott, amikor bocsánatot kért tőle Sophie.Egyszer csak Liam ordítását halottam lentről:

-KUPAKTANÁCS!!!

Kirohantam a szobámból a folyosón találkoztam a többiekkel is, ők sem értették, miért ordítozott Liam. Mikor leértünk mindenki helyet foglalt és Liam elkezdett beszélni.

-Sophie egyedül van otthon Chris elutazott egy hétre- magyarázta, én meg bámultam rá, mert nem értettem, hogy mit akar ebből kihozni.

-Ezért rángattál le minket?- kérdezte felháborodottan Zayn.

-Fogd be Malik!- kiabált Louis Zaynre.- Engem érdekel.

-Szerintem át kellene hozzá költöznünk erre a hétre- magyarázta Liam, nagyon elképedtem.

-Nem! Soha!- kiabálta Zayn és Harry kórusban.

Louis csak mosolygott, gondolom lepörögnek a szeme előtt a gonoszságok, amiket el fog követni.

-Menjünk!-kiabálta Louis és elindult fel az emeletre, gondolom pakolni, de még utoljára rám nézett.- Niall?

-Megyek- mondtam és ránéztem Liamre, aki csak bólintott és elkezdett Harryéknek érvelni, hogy miért jöjjenek.

Hosszú győzködés után, belementek, mindenki elment ruhákat pakolni.Gyalog indultunk el a Morgan Rezidencia felé.  Ez a ház nagyobb, mint a miénk. Becsöngettünk és Sophie rövidesen kinyitotta, nagyon elképedt mikor meglátott minket.

Sophie szemszöge:

-Ti mit kerestek itt?!- kérdeztem. 

-Ideköltözünk hozzád erre a hétre, nehogy egyedül legyél- magyarázta Louis vigyorogva. 

-Dehogy költöztök- tiltakoztam.

-De de- kezdte Liam is.

-Én csak Niallt vagyok hajlandó beengedni, senki mást- mondtam, Niall szeme felcsillant és elindult be az ajtón, de Louis megfogta a vállát.  

-De minket egy csomagba szállítanak, olyan nincs, hogy egyet beengedsz.Vagy mindenkit vagy egyet sem-magyarázta hatalmas lelkesedéssel Louis, biztos volt abban,hogy ilyen dumával meggyőz .

-Akkor Niall is mehet haza veletek- mondtam vigyorogva.

-Sophie, kérlek- kérlelt Niall.- Normálisak leszünk.

-Jó talán még Liamet beengedem- mondtam.

-MINDENKIT- mondta Louis.

Becsaptam az ajtót, mert nem volt kedvem egy hétre beengedni ezeket a házunkba, még fenekestül felfordítsák. Kilestem az ablakon és kiskutya szemekkel nézték az ajtót,  kinyitottam és ránéztem Niallre és megszólaltam:
-Niall, gyere be.
Erre mindenki elindult befelé, de eléjük álltam és tiltakozásba kezdtem. 

-Mondom Niall!

-Hát mindenkit be kell engedned. Tudod, egy csomag- vigyorgott rám Louis. 

Harry fogott és egy ügyes mozdulattal odébb rakott, és mind az öten bejöttek és elfoglalták a házat, ennyit arról, hogy egyedül lehetek. Louis a bőröndjével együtt a konyha felé vette az irányt. Megállt a hűtő előtt, kinyitotta  a bőröndjét és elkezdett pakolni a hűtőbe. Legalább öt nagy csomag répát rakott bele.
-Louis te mégis mit csinálsz?- kérdeztem.
-Hoztam magamnak kaját, én ezen elleszek egy darabig, különben ezt Niall vette nekem, engesztelésképpen- magyarázta. 
Elindultunk a nappali felé és közben az öt fiú tátott szájjal nézegettek. Niall és Harry az ablaknál álltak és bámultak ki a kertbe. Liam a szoba közepén állt és bámult körbe. Zayn pedig épp kiment a terasz ajtón. 
-A mi házunk is egy luxus, de ehhez képest- mutatott körbe Louis. 
-Bejárónőtök van?- lépett vissza Zayn.
-Itt áll előtted- mutattam végig magadon.
-Nincs bejárónőtök?!- nézett elképedve Louis.- Akkor ki takarít?
-Természetesen mi- magyaráztam.
-Oké, és mi hol fogunk aludni?- kérdezte Harry.
-Hát itt- mutattam körbe.
-Ekkora a házatok és nincs vendégszoba?- kérdezte Zayn.
-Vendégszoba az van- a fiúk várták mi lesz a folytatás.- De nincsenek berendezve.
Louis és Harry elfoglalták a nagyobbik kanapét. Liam a kisebbet. Zayn és Niall álltak a szoba közepén és vártak arra, hogy velük mi lesz. 
-Van még egy kisebb a kanapé a dolgozószobában- mutattam rá az ajtóra.
Zayn bement, kiabált Liamnek és kihozták a nappaliba. Szegény Niall szomorúan bámult rám, én pedig megsajnáltam és úgy döntöttem, hogy felajánlom a szobámba lévő kanapét.
-Niall a szobámba van még egy kanapé, ott aludhatsz, mivel gondolom, hogy nem akarsz Chris szobájában aludni, amúgy oda egyikőtöket sem szívesen engedném be, mert még véletlenül megmozdul valamelyik ruhakupac, David leendő szobáját pedig nem használhatjuk- magyaráztam, a monológ elején a fiúk még mosolyogtak a végére már majdnem elaludtak.
Mindenki elfoglalta a helyét, Niall a szobám egyik felét, utána pedig bementem a konyhába és mindenkinek készítettem elő müzlit. Mindenki jött és leült, mindenkinek a kezébe adtam. Végül Liam is jött és a kezébe adtam a müzlit. Ő pedig ordítozva hozzám vágta, azt hiszem még a falra is szökött belőle. Dühömben fogtam a saját adagomat és ráborítottam a fejére.
-Te mi a fészkes fenét művelsz?- kérdezte kikelve magából.
-Te borítottad rám- kiabáltam rá, közben arra lettem figyelmes, hogy a fiúk a hasukat fogják úgy nevetnek.
-Mert kanál volt benne- nézett rám.
-Komolyan? Ez egy ok? Te nem vagy tiszta- mondtam kikelve magamból.
-Liam kanálfóbiás- magyarázta Niall, folytatta volna, de nem hagytam.
-Nem akarom hallani!- szóltam rá. 
Vacsora után eldöntöttem, hogy minden zugát megmutatok a háznak. Elindultam a lakásban a fiúk pedig lelkesen követtek, bementem a nappaliba és elkezdtem. 
-A nappalit már ismeritek, de igazából még annyit akarok mondani, hogy ne törjétek ki az ablakokat- mondtam.- Aztán ugye anya dolgozószobája, oda be se menjetek inkább.
Elindultam kifelé a kertbe, megálltam a medence előtt.
-Ez a kert- gyorsan be is mentünk, mert elkezdett zuhogni az eső. 
A lenti fürdőszoba felé vettem az irányt.
-Fürdőszoba, de várjunk miért van itt ennyi hajzselé és tükör? Ennyi nem volt- néztem körbe döbbenten, amikor megláttam, hogy mindenhol tükrök és hajzselék vannak. A fiúk csak nevettek.
Felmentem az emeletre, végig mentem a folyosón, de ott már nem mentem be a termekbe.
-Fenti fürdő, Chris szobája, David szobája, az pedig az enyém, de oda ne nagyon járjatok be- mondtam.
Elköszöntem tőlük, mondtam Niallnek, hogy akkor majd jöjjön a kanapémra aludni és zuhanyozni. Odakint tombolt a vihar. Mielőtt elmentem zuhanyozni beszéltem anyával skypen, mert volt egy kis ideje, elmondtam neki, mindent Niallről és a fiúkról, nem nagyon örült, hogy öt fiú költözött ide, de aztán eszébe jutott David, és csak annyit mondott, hogy éjjelre zárjam be a szobám ajtaját, holnap meg kezdjem el berendezni a vendégszobákat. De örült, hogy nem egyedül vagyok, hanem van, aki vigyázzon rám.Már befejeztem a fürdést és jöttem ki pizsamában a szobából, amikor egy nagy bumm és elment az áram. Felsikoltottam, és meghallottam, hogy a fiúk kiabálnak, hogy jól vagy? Zörejek és valaki berohan a szobámba és rohan felém. Kitárta  a fürdőszoba ajtót és átölelt.
-Nyugodj meg Sophie! Itt vagyok- hallottam Niall kedves hangját és közben simogatta a hajamat.
Lassan elindult velem az ágyam felé, de nem engedett el, féltem, hogy a sötétben elesünk, de nem így történt, ahhoz képest, hogy csak egyszer látta  a szobámat, úgy elvezetett az ágyamig, hogy csak kétszer ütöttem be a lábam. Leültem az ágyamra és nem akartam, hogy Niall elmenjen, féltem egyedül, nagyon tombolt a vihar.
-Niall, ugye itt maradsz?- kérleltem.
-Persze, hisz itt alszok a kanapédon- magyarázta.- Emlékszel?
-De itt velem- mondtam és közben felhúztam a  takarót és mutattam, hogy jöjjön. Niall félve ugyan, de lefeküdt mellém, átkarolt, de nem szorított magához.

Niall szemszöge:
Louis kirakta a vacakjait a nappaliba, vacak alatt a répa alakú párnákat, a répa mintás takarókat és a kitömött galambját értem. Zayn cuccaitól a fürdőszobába nem lehetett mozdulni, a többiek pedig viszonylag kevés cuccot hoztak. Már én is lezuhanyoztam és már csak a nappaliban hülyéskedtünk a srácokkal.Zayn azt ecsetelte,hogy mennyire nem kedveli Sophiet. A nappalihoz képest a miénk semmi, ez a ház  olyan szép és tágas. Kint tombolt a vihar, egyszer csak nagy bumm és elment az áram. A srácokkal gyorsan előszedtük a telefonokat. Sophie sikolyára lettünk figyelmesek, én a telefonommal világítva rohantam fel az emeletre. Rögtön Sophiehoz rohantam letérdeltem mellé és megöleltem.Próbáltam megnyugtatni,de nem sikerült. Nagyon meglepődtem mikor arra kért, hogy aludjak ott, az ágyában, de bele mentem. Nem öleltem meg csak magamhoz húztam,de nem túl közel.Szegény egész testében remegett.Halkan dúdolgatni kezdtem neki.Végül arra lettem figyelmes,hogy halkan szuszog mellettem. Jó érzés volt, hogy ilyen közel van hozzám, a srácok, tuti, hogy piszkálódni fognak holnap. 

Új szereplők:

Sziasztok!Gondoljuk érdekel benneteket,hogyan születnek meg a fejezetek.

Na hát mi így írunk:

Liza minden szombaton átmegy Amy-hez,egy nagy üveg Kofola és több zacskó ropi mellett és zenét hallgatva, megszületik kb. másfél rész.Utána Liza hazamegy és Facebookon folytatjuk.Majd mikor meguntunk a Facebookot,akkor telefonon folytatjuk.A legtöbb fejezet így születik meg.Soha nem írunk külön, mindig előre megbeszéljük és együtt valósítsuk meg. 

Jeremy White

17 éves. Vagány srác, de közben  érzékeny is tud lenni, keménynek mutassa magát. Londonban él, futás közben ismerkedik meg Sophieval. A két fiatal nagyon hamar barátságot köt. Olyanok mintha testvérek lennének, minden idejüket együtt töltik, még Chrissel is nagyon jól kijön. Nem kedveli a fiúkat, Liam az egyetlen akit nem utál, vele egész jó kapcsolatot ápol. 

Niall Horan

Kevin,Galambocska,Szöszi

19 éves.Eleinte fél, hogy Sophie mit gondolna arról, hogy ő a One direction fiú banda egyik énekese, ezért az első pár napban álnéven próbálja meghódítani a lány szívét, de később mikor elárulja a nevét nagyon elámul.  Az még titok, hogy sikerülni-e fog meghódítani Sophie szívét. Christől egy kicsit félt az elején, de később rájön, hogy Chris egy aranyos húsz éves kisgyerek.

Liam Payne

Liam,Woody

19 éves.Eleinte meglepődéssel fogadja, hogy Sophie nem is tudja kik ők, de nagyon megszereti őt. Rengeteg időt tölt Sophieval és Jeremyvel, szinte összenőnek, Niall néha még féltékenykedik is. Ő az egyetlen fiú, persze Niallen kívül, aki megérti Sophiet, végül ő lesz az, aki megszeretteti zenéjüket a lánnyal. 

Harry Styles

Fürtöske, Styles

18 éves. Történetünkben a Morgan testvérek mindennapjait teszi bosszússá. Eleinte nem kedveli Sophiet, talán az fáj neki, hogy Sophie nincs elájulva tőle és nem tudta, hogy ki ő. Chrissel egyenesen gyűlölik egymást, de miután elfogadja Sophiet kénytelen Christ is, mivel őket egy csomagban adják,  a végén rájönnek, hogy sokkal több bennük a közös mint gondolnák. Állandóan együtt lógnak, a legjobb barátokká válnak, de közben sok hullámvölgyön megy keresztül a kapcsolatuk. 

Zayn Malik

  Zayn,Tükrösfiú

20 éves. Eleinte nincs kibékülve azzal a gondolattal, hogy Sophie velük lóg. Sophie nem éppen a szíve csücske, de ennek ellenére Chrissel nagy haverok lesznek, már az elején megértik egymást, együtt csinálnak minden hülyeséget. Nagyon jó kapcsolatot ápol a tükrökkel. 

Louis Tomlinson

Répakirály, Tomlinson 

21 éves. Eleinte ő a bohóc, átveszi Christől Sophie piszkálását, Sophiet idegesíti. Piszkálja, de közben nagyon szereti. Az őrületbe kergeti Sophiet a répa imádatával és azzal, hogy ő egy halott állattal cseverészik. 

Kapcsolata Chrissel nagyon jó, már a legelején összehaverkodnak.

6. fejezet- A hazugságra... fény derül

Reggel kivételesen magamtól keltem, kimaradt az ébresztés. Úristen ez beteg! Na jó, legalább ma én ébreszthetem őt. Át is rohantam a szobájába, de nem volt ott senki. Ki mentem a nappaliba, de ott sem volt senki. Bementem a konyhába és csodák csodájára ott sem volt senki. Itt már valami van. Bementem még a fürdőszobába is, de az is kongott az ürességtől. Csalódottan levágódtam a kanapéra. Negyed órája ott feküdtem, mikor nyitódott az ajtó, gyorsan felpattantattam és Chris állt előttem, keze tele volt bevásárló táskákkal, odamentem és segítettem becipelni. Együtt megfőztük az ebédet, EGYÜTT kitakarítottuk a lakást, majd kettőkor arra lettem figyelmes, hogy valaki csenget. Christ küldtem ajtót nyitni, de ezt meg is bántam. 

-Te mi a fészkes fenét művelsz az ajtónkban?- kérdezte kikelve magából, én rögtön rohantam is, mert sejtettem, hogy ki áll ott.

-Jaj, Chris beszeretném mutatni neked Kevint!- mutattam rá szegény fiúra.

-Nem fogok veled kezet, szöszi! És nem örülök, a találkozásnak- ezzel sarkon fordult és eltűnt a szobájában, remélem összerakodni megy, na most én vagyok  a felelősségteljes.

-Kevin? Hát te hogyan kerülsz ide?- döbbenten néztem.

-Hát holnapután van. Elfelejtetted?- nézett rám.

-Nem dehogy- válaszoltam.- Amúgy te félsz a testvéremtől?

-Aha- bólogatott, nagyon rémült volt.

-Nem te vagy az egyetlen- válaszoltam nevetve,- néha én is. És akkor még nem ismered Davidet.Ő picit gumimaci mániás. De nem akarok erről beszélni.

-Nehéz gyerekkorod lehetett- mondta együttérzően.

-Hidd el  karácsonykor még rosszabbak.

-Nem akarsz elmenni sétálni?-dobta fel az ötletet.

-De persze,csak átöltözök,addig gyere be-mutattam a nappali felé.

-Ez nem  hiszem,hogy jó ötlet-rázta a fejét.-A bátyád nem fog megenni?

-Nem hiszem,most evett-válaszoltam,de nem voltam valami biztató.

-O..okéé,hiszek neked-és félve ugyan,de belépett a házba.

-Foglalj helyet.Mindjárt jövök,nyugodtan leveheted a sapkát és a sálat-javasoltam.

-Nem,nem,nekem ez így jó.

-De hisz nyár van-értetlenül néztem rá.

-Eléggé fázós vagyok.

-Ha te mondod-de éreztem,hogy ebben több van,mint amit elárul.

Elmentem és villámgyorsan elkészültem.Nehogy szegény gyerek egy percnél is többet töltsön Chrissel. Kimentem és rögtön megkérdeztem:

-Találkoztál Chrissel?-kérdeztem.

-Aha, egyszer.Eléggé csúnyán nézett rám- megpróbált egy mosolyt erőltetni az arcára.

-Induljunk!-javasoltam.

Pár perce már úton voltunk,mikor megálltam és kérdőre vontam.

-Kevin!!! Már, ha ez az igazi neved- kezdtem bele.

-Persze hogy ez az igazi nevem- nevetett fel keserűen.

-Aha persze! Nem hiszek neked! Én pedig Micimackó vagyok a barnamedve- beszéltem kikelve magamból.- Szóval vagy elmondod, hogy ki és mi vagy, vagy soha többé nem találkozunk!

-De hát, én Kevin vagyok a Galamb és fiú- beszélt.

-Igen, hogyne. Én meg Micimackó a barnamedve és lány vagyok- válaszoltam,- de ha nem vagy hajlandó elárulni magadról semmit, akkor örökre őrültnek titulállak és most megyek- beszéltem tovább és sarkon fordultam.

Elkapta a kezem és visszarántott.

-De hisz én igazat mondtam.

-Én is- ezzel elrántottam a kezem és elindultam.
Elegem van az őrültekből, már van egy otthon, nem kell még egy.Utánam futott és megállított és maga felé fordított. Az arcunk csak pár centire volt egymástól, próbáltam kiszabadulni, de nem ment, ezért elkezdtem hisztizni.De nem volt rá időm, mert megcsókolt. A döbbenettől egy pillanatra ledermedtem, nem tudtam mihez kezdjek, majd úgy döntöttem, hogy ellököm magamtól, nincs szükségem arra, hogy beleszeressek egy őrültbe. 

-Te mégis mi a fészkes fenét művelsz?- kiabáltam.

-De hát visszacsókoltál- védekezett.

-Az nem számít, akkor is egy őrült vagy!!- újra megpróbáltam eltűnni, de nem engedett.

A távolság köztünk ugyanolyan maradt, belenéztem gyönyörű kék szemeibe és egy pillanatra igen csak elgyengült a lábam.

-Niall James Horan vagyok- kezdett bele és pislogott rám.

-Miért nem folytatod?- kérdeztem.

-Te nem ismersz ENGEM?- úgy nézett rám,mint egy UFO-ra.

-Miért kellene?- kérdeztem ledöbbenve. 

-Tudod mi az a One direction?- kérdezte.

-Fogalmam sincs- válaszoltam, azt hittem mentem összeesik.

-Jó mert én ebben a bandában énekelek, a lakótársaim szintén bandatagok- folytatta.- Ja és ír vagyok. Mullingarben születtem.

-Ja, aha.. oké- válaszoltam.- Én most szeretnék hazamenni.

-De ne..- tiltakozott.

-Szóval a tegnapi 5 követőm, azok ti vagytok?- kérdeztem.

-Ja, ja. Ahogy mondod eddig szimpatikusnak tartottak, de most  mi lesz- beszélt.

Szótlanul telt az utunk a házamig. Mikor a ház elé értünk félve megkérdezte.

-Ugye azért még barátok maradunk és még találkozunk?

-Persze Kevin- nevettem rá.

-Khm. Nem Kevin, Niall.- figyelmeztetett.

-Nekem Kevin maradsz Galambocskám- válaszoltam nevetve.

Elköszöntünk egymástól és bementem. Chris dühösen fogadott. 

-Mit akart?- támadt nekem.

-Semmit- válaszoltam.

-Jaj ugyan már ne etess. Van köztetek valami, igaz?!- kérdezte.

-Hogy gondolhatsz ilyet? Mi csak barátok vagyunk- néztem rá.

-Tudod, hogy nekem elmondhatod- lett végre olyan amilyen volt, azelőtt mielőtt Londonba költöztünk.

-Chris, te vagy az első akinek elmondanám, de nincs köztünk semmi- mondtam.

-Jeremy vagy David lenne az első- mondta csalódottan,- de nem én.

-Jaj Chris, hogy gondolhatsz ilyet? Te a bátyám vagy- próbáltam vigasztalni.

-De megromlott a kapcsolatunk- nézett szomorúan.

-Megcsókolt- böktem ki végül.

-Mit csinált?- szorította ökölbe a kezét Chris.

-Jól hallottad, megcsókolt, és bevallom egy kicsit élveztem is.

-Sophie!- ezzel csalódottan elvonult a szobájába.
 Szegény majd megnyugszik.A napom további része úgy telt, hogy Chris még rám se nézett.Jeremyvel beszéltem telefonon, neki is elmeséltem a délután történteket, megígérte, hogy beszél Chris fejével. És rákérdeztem arra, hogy:

-Te félsz Christől?

-Dehogy, ő egy aranyos kis maci- válaszolt nevetve Jeremy.

-Hát te vagy az egyetlen- válaszoltam én is nevetve.

Egy csomót beszéltünk még. Persze skypen, Chris továbbra sem állt velem szóba.

Niall szemszöge:

A hazafelé vezető úton azon gondolkoztam, hogy hogyan tálalom a fiúknak, hogy mindent elmondtam. Remélem, Louis nem kap hisztirohamot. Beléptem az ajtón és mindjárt bombáztak kérdéseikkel. 

-Na mi volt?- kérdezte Harry.

-Fiúk,mindent el kellett mondanom, tudja, hogy ki vagyok-mondtam szomorúan, a fiúk reakciójától nagyon féltem.
-És mi történt? Ugye nem egy rajongó?- kérdezte Harry.
-Nem még csak, azt sem tudta,hogy mi az a One direction-válaszoltam, na most féltem igazán.

A fiúk a szájuk elé kapták a kezüket és elámultak.Még soha nem volt részünk hasonlóban,hogy valaki nem ismer minket. Soha nem tudtam, hogy reagálnának, ha ilyen történne, hát most ezt is megélem.
-Ugye most csak kamuzol?- kérdezte Liam.- Mert rohadtul nem vagy vicces.
-Nem. Fogalma sincs róla, hogy kik vagyunk-sütöttem le a fejem.

- Milyen Isten háta mögötti helyről jött?! Tudnia kellene- mondta Zayn enyhe csalódással.

-De nem tudja! Olyan nehéz ezt megérteni?! Egyébként meg Bristolból jött- védtem meg.
-Ott még volt is koncertünk!-értetlenkedett Louis.

-De Niall ez hihetetlen, minden plakátról a szép pofim vigyorog vissza- mondta Harry vigyorogva.

-Harry, ő teljesen más, mint a többiek, őt nem sűrűn érdekli a szép kis pofikád.Konkrétan leszarja- vágtam vissza Harrynek.

-Holnap hozd el hozzánk!!!-kiabálták kórusban.

-Nem. SOHA- tiltakoztam.- Nem ismerhetik meg őt, elijesztenék.

-Naaaa- néztek rám kiskutya szemekkel.

-Niall nem teheted- mondta Zayn. 

- Mit merészelsz?- nézett rám Louis felháborodottan.

-Nincs kedvem idő előtt elűzni, és lelkileg tönkretenni- mondtam.

-Niall kedvesek leszünk- mondta Liam ördögi vigyor kíséretében.
-Liam, meg ne próbálj semmit művelni- mondtam, Liam a legnormálisabb nehogy még ő csináljon nekem itt valamit.

-Én?! Úgy ismersz te engem?- nézett rám mosolyogva.

-Liam legalább neked legyen eszed- mondtam.

-Na jó, de akkor a többiekkel is beszélj.Ne csak én legyek normális- mondta.
-Mit vársz a többiektől? Louis egy halott galambbal beszélget! Szerinted ezekkel lehet beszélni? Harry Zayn haját simogatja a tükör előtt. Úgy őszintén? Ezektől te mit vársz?- kérdeztem felháborodva, vagyis szomorú voltam inkább.

-Niall figyelj, én igyekezni fogok. Tudod, hogy én normális vagyok- nézett rám együttérzően.- Ja és ha olyan kedves, mint ahogy azt te mondod, akkor nem lesz gond.

-Az az egyetlen vigaszom, hogy van egy bátyja, aki néha még náluk is rosszabb úgy, hogy elég edzett a csaj-  mondtam Liamnek.

-Akkor ez meg se fog kottyanni neki- mondta Liam mosolyogva, biztató volt, hogy  így beszél.

-De végre valaki nem tud rólunk semmit, ez visszahúz minket egy kicsit a földre. Nem haver?- kérdeztem.

-Ahogy mondod Niall-mondta.-Ez a csaj egy igazi főnyeremény- kacsintott.
-Kár,hogy nem érez irántam semmit- mondtam csalódottan.
- Ezt meg honnan veszed? Esetleg ő mondta?- kérdezte szomorúan.

-Nem dehogyis, csak megcsókoltam és ellökött. De egy pillanatra azért visszacsókolt-magyaráztam.

-Niall még csak ma tudta meg, hogy ki vagy.Szerinted most, hogy néz rád?gy galambként mutatkoztál be, közben meg egy sztár vagy- mondta.

-Látod Liam ez a baj, és és az, hogy én félek a bátyjától. Olyan őrült.Még kinyír- mondtam kétségbeesetten.

-Ugyan kérlek, egy halom idiótával élsz együtt és te félsz a bátyjától? Nem vagy semmi!! Mi hányszor nyírtunk ki téged?

-Azt hiszem hogy egyszer se, legalább is még egészben vagyok.

-Akkor meg. Hol itt a gond?- mondta nevetve.

Hirtelen mindenki visszatért közénk és Louis elkezdett beszélni: 

-Eddig milyen néven ismert?

-Nem hiszem, hogy ezt szeretnéd tudni- mondta Liam, mert csak neki mondtam el a teljes igazságot.

-Azonnal mondjátok el- parancsoltak ránk.

-Na jó, de fogjátok le- böktem Louis felé.

Harry és Zayn mellé álltak,még mielőtt elkezdtem volna,Louis mondani akart valamit:

-Remélem, nem Louisnak mutatkoztál be- idegeskedett.

-Ó, annál sokkal rosszabb- mondta nevetve Liam.

-Ööö.. Kevin a Galamb- nyögtem ki, Louis arca elkomorult.

-Te vadállat!- ordított rám, Zayn és Harry lefogták, ne hogy valamit elkövessen ellenem, a legrosszabb amit tehetne, hoghy megeszi a kajám- Hogy merészelted?!

-Louis,de ez nem is olyan nagy dolog.

-De ellopta a galambom személyazonosságát, ezért lecsukathatom és Kevin lesz az új bandatag, aki Niall Horan néven fog futni, csak szólok Horan, már régóta pályázik a pozíciódra. Rossz galambbal kezdtél ki!

-Istenem, Louis nőj már fel!Kevin nem is igazi!- kiabált rá Liam szegény srácra.

-Beteg állatok!- tettetett sírást és elrohant.

-Na ezt jól elintézted, most egy hétig vásárolhatunk répákat- mondta Zayn.

-És ez a te hibád! - szólalt meg végre Harry.- És ha most megbocsájtotok akkor megyek vigasztalni- állt fel  és ment Louis után.

-Most kérhetsz bocsánatot egy galambtól- mondta nevetve Liam, pedig ez nem volt vicces. 

 Pár  perc múlva már jött is Louis Kevinnel a kezében.

-Horan, ha bocsánatot kérsz, megtarthatod a pozíciódat,azt mondta Kevin- kezdett bele Louis, Liam mellettem majdnem megfulladt a nevetéstől. 

-Ne haragudj Kevin, nagyon sajnálom- beszéltem a döglött állatnak.

-Engesztelésképpen holnap elhozod Sophiet- tette hozzá Loius.

-Soha!! - ellenkeztem.

-Pozíció! Emlékszel?- nézett rám újra.

Hála annak a hülye galambnak kénytelen voltam beleegyezni.

Sziasztook! :D

Komentekben kérjük:
-Ki lehet Kevin?
-Sophie és Jeremy összejönnek szerintetek? 
-Inditsunk Chris szemszögű blogot?

Ne feledjétek két komi is jön a 6. fejezet!!! ígérjük, hogy sokkal eseménydúsabb lesz, és fény derül Kevinre is:) Üdv: Amy és Liza ♥

Fedezzük fel a házat!

Ez is egy különálló rész, mint a karácsonyi különkiadás. Szeretnénk bemutatni, hogy hogyan is néz ki Morganék londoni Rezindenciája.


Sophie szemszöge:
Két hónapja voltunk itt azután, hogy anya egy kicsit átépítette a házat, otthonosabbá tette, hisz már tudta, hogy jövünk. Még anno együtt vettük meg ezt a házat, mi hárman,tyúkeszű bátyókám, anyu és én.
Chris kitalálta a legutóbbi látogatásunkkor, hogy fedezzük már fel a házat.

Kívülről:

A kertbe lett egy medencénk, amit Chris szépen ki is használt és ruhástól beledobott. Nagyon jó élmény volt, bosszúképp belelöktem. A ház hatalmasnak tűnt kívülről is, túl nagy volt ez a ház hármunknak. 

Előszoba:

 

Birodalmam:

Külön fürdőszobám:

Chris birodalma:

Közös fürdőszobák:

Nappali:

Chrissel levágódtunk a kanapéra hirtelen megbökött.

-Te mi az az ajtó? Mióta van az ott?

-Nem tudom- válaszoltam, de nekem is fúrta az oldalamat a kíváncsiság.

-Nézzük meg- dobta fel az ötletet. 

Benyitottunk és anya dolgozószobája volt.

Dolgozószoba:

Anyu szobája:

Konyha:

Az emeleten még volt egy csomó szoba, de még nem voltak berendezve, csak egy volt de az Davidnak.

David leendő birodalma:

5.fejezet: Új barát?

Sziasztok! Itt az ígért rész, ne feledjétek két komi és jön a következő :D. Ti melyik fiúra gondoltok, ki lehet Kevin? Kommentekben várjunk a tippeket, de a véleményt se hagyjátok ki! Szerintetek indítsunk olyan blogot, ami Chris szemszögéből lesz írva?                                           üdv: Amy és Liza ♥:)

Másnap reggel arra ébredtem, hogy valaki zörög a szobámban. Fejemre szorítottam a párnámat és arra vártam, hogy mikor tűnik el végre, de a bizonyos személy valahogy nem akart elmenni. Kitépte a kezemből a párnát és ledobta az ágy mellé. Felugrottam, felkaptam a párnát és elkezdtem ütni Christ. 

-Chris az Isten áldjon meg, muszáj ezt minden reggel eljátszani?- kérdeztem felháborodva.

A hátunk mögül hirtelen nevetés hangzott fel. Mindketten ijedten megfordultunk.

-Chris drágám én csak arra kértelek, hogy keltsd fel és nem arra, hogy tedd tönkre!- mosolygott ránk anyu.

Odarohantam anyához és megöleltem.

-Anyu mikor jöttél haza?- kérdeztem.

-Hát már egy órája megérkeztem és senki nem volt fent, gondoltam még alszotok, ezért leültem a konyhába és vártam, hogy mikor jelentek meg. Nem kellett sokáig ott szobroznom, ugyanis Chris alig 5 perc múlva komásan megjelent, észre sem vett engem. El kezdett turkálni a hűtőben, mikor talált valamit becsukta az ajtót, leült velem szemben az asztalhoz és neki állt enni. Egyszer csak felnézett, köszönt majd folytatta az evést, majd újra felnézett és megakadt a falat a torkán. Anya khhh, te mit khhh keresel khhh itt? khhh.Hát kisfiam itt lakom- mesélte el anya a reggel történteket, majd rám nézett.- Mikor lett ilyen korán kelő?

-Mióta ide költöztünk, szinte megőrült, David hiánya rossz hatással van rá- magyaráztam egyetlen kicsi fia viselkedését.

-Hé,én is itt vagyok- integetett Chris.- Legalább most ne beszéljetek ki!

-Meddig leszel otthon?- kérdeztem.

-Hát három hétig- alig hogy ezt anya kimondta megcsörrent a telefonja, Chrissel egymásra néztünk.

-Gyerekek sajnálom, de van egy elhalaszthatatlan- mondta volna anya de félbeszakítottuk.

-Munkád- mondtuk kórusban.- Ismerjük.

-De csak egy hét, aztán meg komolyan három hétig otthon leszek- mondta anya.

-Ma is ezt mondtad!- mondta Chris durcásan. 

Elköszöntünk anyától, én meg úgy döntöttem, hogy elmegyek futni a parkba. Ez az egyetlen dolog ami ki tudja tisztítani a fejem. Bementem a szobámba, felvettem a szokásos futóruhám, ami egy fekete cicanadrágból, egy gombos, fekete-fehér csíkos ujjatlan pólóból és egy szürke hosszú ujjúból állt. Hozzá egy  színes Nike cipőt vettem és a hátamra vágtam a narancssárga sporttáskám. 

Már fél órája futottam amikor arra az elhatározásra jutottam, hogy ideje lenne pihenni. Mentem tovább és elkezdtem ide-oda nézegetni. Hirtelen valaki belém rohant én meg jól hátra estem. Ez nem lehet igaz, akárhányszor beteszem a lábam a parkba valaki mindig nekem jön, sőt még fel is lök. Az idegen felém nyújtotta a kezét és felsegített.

-Nagyon sajnálom, nem figyeltem- túrt a hajába.

-Semmi gond, nincs harag- mosolyogtam rá.- Amúgy Sophie Morgan vagyok.

-Én pedig Jeremy White vagyok- nyújtott kezet.- Új vagy itt? Mert még nem láttalak soha errefelé.

-Aha, hétfőn költöztem ide, az egyetlen drága, tyúkeszű testvéremmel-válaszoltam.

-Értem-válaszolt, majd folytatta.-Tyúkeszű? Ezt meg, hogy érted?

-Hidd el, nem akarod te azt tudni- nevettem. 

-Oké, hiszek neked. És hány éves vagy? 

-17-válaszoltam.- És te?

-Én is- mondta lelkesen.

-Jó, és te londoni vagy?- kérdeztem.

-Aha-válaszolt,- durva 17 éve.

Akaratlanul is elnevettem magam.

-De várjunk, te honnan is jöttél?- kérdezett rá előző lakhelyemre.

-Bristol-válaszoltam.

-Oké- válaszolt, rá nézett az órájára- Bocsi, Sophie de mennem kell, de leírod a számod?- adta oda a telóját.

-Persze- gyorsan bepötyögtem a számot. 

Elköszöntünk egymástól és én is hazamentem. Otthon megint nem részesültem kedves fogadtatásban,Chris szokás szerint elkezdett a kérdéseivel bombázni.

-Te hol voltál idáig? Aggódtam érted- színészkedett.

-Aggódtál persze, mellesleg futni voltam- válaszoltam.

-Jó, jó nem érdekel- mondta és maga elé tartotta kezét. 

Elindultam a szobám felé, de piszkálásképpen még odaszóltam Chrisnek.

-Egyébként megismertem valakit.

Mint ahogy gondoltam, utánam futott és már is kérdezősködni kezdett.

-Kit? Hol? Mikor? Mutasd be nekem is!- kezdte el.

-Chris nem! Még a végén elijeszted.

-De Sophie, te soha senkit nem mutatsz be nekem, kezd olyan érzésem lenni, hogy én már nem is számítok- nyafogta.

Felsóhajtottam és válaszoltam:

-Jó legyen.

-Szupeeeer!!!- kiabálta és adott egy puszit.

Lezuhanyoztam és kimentem az idegesítő bátyámhoz. 

-Akkor mikor hívod fel?- állt a TV elé, ebben a pillanatban megcsörrent a mobilom.

-Igen?- szóltam bele.

-Szia Sophie! Én vagyok az Jeremy. Ugye nem zavarok?- halottam a hangján, hogy mosolyog.

-A bátyámnak, be kell téged mutatnom, mert nem hagy élni- válaszoltam.

-Rendben.Mikor?-kérdezett rá.

-Húsz perc múlva, a parkban és eljövünk hozzánk, fel akarlak készíteni.

-Oké-elköszöntünk,összeszedtem magam,és elindultam a parkba.

Pár percig várakoztam,aztán Jeremy alakja feltűnt a park végében.Mikor meglátott gyorsított a léptein.

-Szia!-köszönt,mikor odaért hozzám.

-Szia- köszöntem vissza.

10 percbe telt odaérni hozzánk, Chris már az ajtóban várt ránk.

-Szia haver! Chris vagyok- nyújtott kezet a drága testvérem, igyekeztem elállni Jeremy útját, nehogy eltudjon menekülni.

-Szia haver- a világ legtermészetesebb módján köszönt vissza, egy cseppet se félt Christől, első ember, ESKÜSZÖM!

- Gyertek be- Chris végre beinvitált minket, hozzáteszem a saját házunkba. 

Pár órát nálunk volt, Chrissel összehaverkodtak, lehet, hogy talált valakit, aki áttudja venni David helyét a szívében. Persze nem mintha ez lehetséges lenne. Miután Jeremy elköszönt, Chris órákon át azt ecsetelte, hogy Jeremy milyen jó ember. Mikor meguntam, akkor szépen elköszöntem tőle és elvonultam a kis birodalmamba. Leültem az ágyra és az ölembe vettem a laptopot. Felmentem twitterre és észrevettem, hogy a követőim száma hattal nőtt, hát ez fura. Ez fura én csak két embert ismertem meg a napokban. 

Nézegettem a követőimet: Jeremy White persze őt ismerem ez eddig oké, és visszakövettem őt. De ki az a másik öt? Bizonyos Niall Horan, Louis Tomlinson, Harry Styles, Liam Payne és Zayn Malik. Őket nem követtem vissza. Kik ezek?! A nevük melletti kis kék körből kikövetkeztettem, hogy híres emberek.

Felmentem skypera is, Jeremy bejelölt engem, visszaigazoltam a jelölést. Aztán már hívott is.

 Elmeséltük egymásnak az élettörténetünket, ebből még barátság is lehet, legalábbis részemről. Három óra alatt elég jól megismertük egymást. Úgy döntöttem, hogy inkább elmegyek aludni, mert reggeli ébresztésre számítottam, tuti megkapom, mert Chris a felelősség mintaképe.