2012. december 28., péntek

Info:P

Holnap hozzuk az új fejezetet, még van rajta javítani való. Köszönjük a két komit! Visszatérve a történetünk két új szereplővel bővül, sokat fognak szerepelni a továbbiakban ! Üdv: Amy és Liza:) ♥

4.fejezet:Kevin?!

Sziasztok!Meghoztuk az új részt!Igaz,hogy nem jött össze a két komi,de kaptunk egy rendszeres olvasót ami miatt úgy döntöttünk,hogy feltesszük a 4.részt is.Na szóval,2 komi és kövi! ♥
                                                                                                                    üdv:Amy és Liza :D

Fel-alá járkáltunk London utcáin. Az egyik kirakathoz érve megpillantottam egy gyönyörű fekete szoknyát. Gonosz vigyorral néztem Chrisre, most majd visszakapja az ébresztéseket.
-Nem veszem meg- állta a pillantásomat.
-Még szép, hogy BEJÖSSZ és szépen kivárod míg én próbálgatok és mindezt örömmel fogod csinálni.
-Te csak azt hiszed- mondta gonoszan.
-Nagyot tévedsz! Ha nem jössz be, elmondom anyának, hogy mit tettél velem!- fenyegettem meg.
-Úgy sem tennéd meg!
-Biztos vagy Te ebben?- mosolyogtam rá.
-De még mennyire!
-Hát akkor kénytelen leszek eldugni az összes csokit a lakásban- míg ezt mondtam Chris szenvedő arcot vágott.-Ja igen, és nálam van a távirányító.
-NEM, Te nem lehetsz ENNYIRE gonosz!- mondta hangosabban.
-MUHAHA!- "nevettem".
Nagy nehezen beadta a derekát. Úgy néz ki elég meggyőző voltam. Egy óra múlva kiléptünk az utcára, szatyrokkal a kezünkben. Megpillantottam egy hatalmas piros buszt. Elkezdtem tépni Chris ingét.
-Sophie,hagyj már élni!!- szenvedve nézett az ég felé.- Na jó, felülök rá, de csak akkor, ha utána hazamegyünk és erről a napról SOHA többe nem beszélünk. Főleg David-nek nem.
-Szupeeer!-és elindultunk a busz felé.
Nagy nehezen hazaértünk. Chris díjazta, hogy végre leszállok róla. Leültem a kanapéra és bekapcsoltam a TV-t. Épp valami béna szappanopera ment. Nagy élvezettel bámultam. Próbáltam kibogozni, hogy Juan, miért csalja meg Maria-t, és hogy Maria miért csalja meg Juan-t, mikor már van egy gyerekük is, akit nem rég raboltak el tőlük.
-KAPCSOLD EL MOOOST!!- ordítozta Chris.
-Jó, jó. Nyugi már Van Helsing! Ne hogy megegyél- nyugtatgattam.
-Hozd ide a laptopot, de azonnal!- parancsolgatott tovább.
-David?- sóhajtottam.
-David- vigyorgott.
Egy nagy sóhaj kíséretében feltápászkodtam a kanapéról és felmentem Chris szobájába. Kinyitottam az ajtót és szörnyű látvány fogadott. A ruhák szanaszét voltak dobálva a padlón, kajamaradék mindenhol és még sorolhatnám. Villámgyorsan megkerestem a laptopot és visszamentem a lent várakozó bátyámhoz.
- Parancsolj!- nyújtottam át neki.
- Köszi!- vigyorgott.
Leült a TV elé.  És videó hívást kezdeményezett. Pár másodperc múlva már vígan beszélgettek. Rápillantottam az órára, fél 6. Ideje lenne elkezdenem készülődni. Felmentem a szobámba, lezuhanyoztam és hajat mostam. Mikor ezzel végeztem a szekrényem elé álltam és elkezdtem a ruhák között válogatni. Ahhoz képest, hogy nyár van, elég hűvös az idő. Végül egy egyszerű farmer, fehér felső és szürke kardigán mellett döntöttem. Jó, hogy már vettem pár ruhát, mert ha ez nem így történik, akkor nem lett volna nagy választékom.
Fénykép
Megszárítottam a hajamat és egy művészi kontyot varázsoltam belőle. Már csak fél órám volt a találkozóig. Még SOHA nem izgultam ennyire, az miatt, hogy egy sráccal randizok. Persze nem mondom azt, hogy nem voltam még szerelmes, és még nem volt senkim se,de most olyan furcsa érzés kerített hatalmába. Igaz, hogy nem ismerem, de mégis.Talán ez a titokzatosság ami körülötte van vonz ennyire,vagy nem is tudom. Előkotortam a sminkjeimet és halványan kifestettem magam. Épp hogy végeztem, mikor valaki csengetett. Gyorsan lefutottam, hogy én legyek az első. Nos, igen. Ez nem jött össze. Chris már az ajtóban állt, és arról faggatta szegény srácot, hogy mit akar tőlem.
- Chris, szia!!- szóltam rá, hát, ha veszi a lapot.
- Sophie, Ő meg ki?- mutatott rá.
- Csak egy ismerős -válaszoltam.- Én most megyek, szia, majd jövök.
Becsuktam magam mögött az ajtót.
- Ne haragudj a bátyám miatt, kicsit hülye, de hozzá lehet szokni- mosolyogtam.
- Semmi gond, csak kicsit megrémített, de szerintem, ha esetleg jóban leszek veled, akkor vele is össze tudok haverkodni. Tényleg csak egy kicsit fura. Egyébként hogy hívnak?- kérdezte.
- Sophie Morgan vagyok- nyújtottam kezet.- És te?
- Kevin- adta meg a gyors választ.
- Kevin? Hmm, én az egész nevemet megmondtam- nevettem.
- Izééé.. Kevin a..Kevin a..GA..LAMB??!!- mondta akadozva.
- Galamb? Jó, tudod mit, ha nem hát akkor nem- vontam meg a vállam, remélem nem egy elmebajossal van dolgom.- Merre megyünk Kevin?
- Mit szólnál, a Starbuckshoz?- kérdezte.
- Benne vagyok- elindultunk a kitűzött úticél felé.
Az egész utat végigbeszélgettük. Kellemesen érzem magam a társaságában. Mikor odaértünk bementünk és kerestünk magunknak szabad helyet. Egy kis idő múlva odajött hozzánk a pincérnő és felvette a rendelésünket.
- És Kevin, Te hova valósi vagy?- most jöttem rá, hogy egész idáig csak magamról beszéltem, róla pedig nem tudok semmit.
- Kingston Upon Hullból jöttem- válaszolt.
- Az elég messze van.
- Csak egy picit- rám villantott egy mosolyt.
- Parancsoljanak a kávék- szakított félbe minket a pincér.
Starbucks Frappuccino
- Köszönjük- mondtuk egyszerre és folytattuk a beszélgetést.
Sem Ő sem én nem beszéltünk a családunkról, sem a barátainkról. Inkább hülyébbnél hülyébb kérdéseket tettünk fel egymásnak.
Már korom sötét volt, mikor hazaindultunk. Igazi férfi módjára Kevin újra hazakísért.
- Mikor találkozunk újra?- kérdezte.
- Holnapután?!- válaszoltam.
- Szuper! Egyébként tessék a számom- nyomott egy cetlit a kezembe.
- Köszi, ezt is meg az egész napot. Majd felhívlak,hogy tudd a számom- mosolyogtam rá.
- Rendben.
- Akkor, szia- búcsúképp megöleltem.
- Szia- hátat fordított és elindult Ő is haza,.

- Megjötteeem!!- kiabáltam Chrisnek.
Nem kaptam választ. Beljebb mentem. Az én drága bátyám a kanapén aludt. Kerestem egy pokrócot és betakartam. A példáját követve én is felmentem a szobámba, felvettem a pizsamám és beledőltem az ágyba. Már majdnem elaludtam, amikor kivágódott a szobám ajtaja. Reméltem, hogy azok a bizonyos gumimacik, amiket David olyan előszeretettel használt ürügyként az őrültségeire, de sajnálatos módon nem a gumimacik voltak, hanem Chris. Ráhúztam a fejemre a takarót hát, ha így észreveszi magát, de ez sem így sikerült.
- Chris akár el is hagyhatod a szobámat- utasítottam.
- Természetesen beszédem van veled!- mondta vigyorogva.
- Muszáj ezt most?- kérdeztem enyhe felháborodással.
- Természetesen- mondta vigyorogva.
- Most komolyan ezt az egy szavat fogod nekem itt ismételgetni, mert ha igen akkor ki is mehetsz. Arra van az ajtó!- mondtam és az ajtó felé mutogattam.
- Természetesen- válaszolt vigyorogva.
-Muszáj ezt csinálnod velem?
-Természetesen.
-Ki ne mond még egyszer!- kiabáltam rá.
-Természetesen!- mondta vigyorogva.
-Most meghalsz!- kiabáltam, kiugrottam az ágyamból és elkezdtem futni felé, ő kihátrált a szobámból.
-Jó, jó, TERMÉSZETESEN befejezem.
-MENJ TE A – kiabáltam és közben becsaptam az ajtót, még a távolból halottam, hogy Chris visszaszólt, de nem hiszem, hogy a közelembe merészkedik ma még. Mivel aludni már nem tudtam, előkerestem a papírt és bepötyögtem a telefonomba a rejtélyes idegen számát. Elmentettem Kevin a Galamb néven. Hát mindenesetre valamiért titkolja a vezetéknevét, abban sem vagyok biztos, hogy Kevin a neve. De mindegy ez majd kiderül, elmélkedésemből az szakított ki, hogy véletlenül hívom őt. ÚRISTEN, most mit csináljak, ki már nem nyomom, de á, most mi lesz?
-Haló?- halottam hangját a vonal másik végéből.
-Elnézést, nem akartalak ilyen későn zavarni- kezdtem a sajnálkozást.
-Sophie hát te vagy az? -kérdezte.- Veled akárhányszor beszélek biztos, hogy sajnálkozással kezded a beszélgetést.
-Igen én vagyok az- nevettem.
-Miért vagy te még fent ilyen későn?- érdeklődött.
-Ezt én is kérdezhetném, de a bátyám.
-Ja- nevetett.- Mit csinált már megint?
-Én erről inkább nem szeretnék beszélni,ettől inkább megkímélnélek-nevettem.- De amúgy elég baj az, hogy megszületett. 
Még egy fél órát beszéltünk, letettünk, pár perc elteltével elnyomott az álom. 

2012. december 25., kedd

FONTOS!!!

Örülünk, hogy ennyi látogatónk volt eddig. Írjatok véleményt a karácsonyi részhez, mert kíváncsiak vagyunk a véleményetekre.  Két komment és jön a NEGYEDIK RÉSZ!!  Amy és Liza ♥ :)))

2012. december 23., vasárnap

Karácsonyi különkiadás

Mindenkinek nagyon boldog karácsonyt szeretnénk kívánni és persze gazdag Jézuskát! :D
Amy és Liza


Visszaemlékezések a múlt karácsonyra

Sophie szemszöge:
Mióta apu meghalt, a karácsony is megváltozott számunkra, mindig ő volt a kapocs, ami összetartotta a családot. Ennek ellenére anya igyekszik az ünnepet naggyá és boldoggá varázsolni.
Karácsony reggele (december 24.)
Éneklésre ébredtem,Chris teli torokból énekelte a Jingle bellst. Kirohantam a nappaliba azzal, hogy én most agyoncsapom őt,nem egyedül volt, Daviddel ültek a karácsonyfa alatt és a díszeket szelektálták, de legalább van fánk, ez már előrehaladás, nem baj, hogy nincs rajta egy darab dísz se de legalább áll, tekintettel arra, hogy kik rakták össze.  Mikor anya Chrisre bízta, akkor azt hittem, hogy majd 24.-én fogunk rohangálni, vagy nem is lesz fánk, esetleg majd a karácsonyfa alakú tusfürdőt ragasszuk fel a falra. Büszke vagyok rá, megmentette a karácsonyt. Mikor megláttak nevetni kezdtek és teli torokból elkezdték...
-Santaclaus is coming to town- kiabálták.
Megfogtam a díszpárnát, villámgyorsan odarohantam hozzájuk és felváltva ütöttem őket, erre még jobban rázendítettek. 
- Jingle bells, jingle bells, jingle all the way- folytatták és nevettek.
-Énekeljetek már mást-toporzékoltam.
-Csak ezt a kettőt ismerjük- mondta vigyorogva David.
-Az elég baj- mondtam dühösen.- Mindjárt átjönnek a szomszédok és jól megvernek minket.
-Mi vagyunk a szomszédok- mondta David.- És én meg itt vagyok, hol itt a gond?
-Oké, most te nyertél- válaszoltam csalódottan, hirtelen feltűnt, hogy Chris már tíz TELJES perce meg sem mukkant. 
Odanéztem, ahol pár perce még ült, bár ne tettem volna. Chris körbetekerte magát egy boával. 
Nem tudtam mire vélni, elkezdtem nevetni. 
-Ugye tudod, hogy nem te vagy a karácsonyfa?- kérdeztem.
-Ne törd össze az álmait!- kiabált rám David nevetve.
-Eszem ágában sincs- mondtam, megfogtam egy gömböt és ráakasztottam Chris fülére. 
-Tessék, így sokkal jobb- mondtam. 
-Ó, köszönöm!- színészkedett Chris.
-Mondtam már, hogy csodásan áll ez a szín?
Egyszer csak nyílt az ajtó. Anya és Hanry ( David apukája ) lépett be rajta. 
-Ti meg mit műveltek?- nézett ránk meglepetten.
-Karácsonyfát díszítünk- mondta Chris.
-Mit bíztam én rátok!?
-Szia apa! Hát te?- köszönt David az apukájának.
-Jöttem az egyetlen kis fiamért, hogy segítsen főzni és fát díszíteni otthon is, ha már itt ilyen kreatívan megoldottátok.
-De apa, otthon mégis kit díszítsek fel?
-Átvisszük Christ- mosolygott rá, anya ezt az ötletet annyira nem díjazta, amin mi remekül szórakoztunk.
Anya odarohant Chrishez és leszedte róla a díszeket.
-Kérlek, rakodj ki a táskákból, majd Sophie feldíszíti a fát- utasított minket. 
-Lily, délután gyertek át hozzánk, egy kicsit beszélgetni, hozd a gyerekeidet is, David örülne- mondta Hanry, majd ránk nézett és megszólalt.- A karácsonyfa közelébe nem mehettek.
-De apa- akadékoskodott David.
-Nem vitatkozok- szakította félbe Davidet.- Nem akarom ezt otthon is látni.
Mind az öten elkezdtünk nevetni. Hanry megfogta David vállát és kiráncigálta őt az ajtón, annyira szeretem ezeket a pillanatokat, főleg mikor David elkezdi:
-De apuuuu, nem vihetsz hazaaaa!!!
-Jaj, nagy fiú vagy te már, túléled.
Sosem értettem, hogy húsz évesen, hogy lehetnek ilyen éretlenek, és miért laknak még otthon. Néha örültem, hogy vannak, de néha bezártam volna őket valahova, hosszú időre, nagyon hosszú időre.
Chris kirakodott a táskákból, én pedig elvégeztem a rám ruházott feladatokat. 
Megebédeltünk, anya arra utasított minket, hogy készülődjünk el. Mindenki elkészült és elindultunk a hosszú útra. 
Bekopogtunk és másodpercek múlva kivágódott az ajtó, David állt előttünk alsónadrágban és melegítőben. Anya erre biztos nem számított, én Davidet ismerve, gondoltam, hogy hasonló fogadtatásban lesz részünk. 
-David az Isten áldjon meg- hallottuk Lynda kiabálását a konyhából.- Készülődj már, mindjárt itt lesznek.
-Hát anyu már késő van, itt vannak- válaszolt David. 
-Szuper, kisfiam, szuper- jött ki Lynda idegesen a konyhából, és szúrós pillantásokat bocsájtott David felé.
-Anya nem bánthatsz engem- mondta David és maga elé tartotta a kezét.- Anya, szemtanúk.
Lynda elkezdte forgatni a szemét, ezt követően bocsánatot kért egyetlen fia viselkedéséért és megölelgetett minket. Betessékelt minket a nappaliba, addigra David visszaért teljes ünnepi díszben. Ezt az ünnepi díszt komolyan gondolom, karácsonyfaégőket tekert maga köré.
-David drágám, én csak azt nem értem , hogy jutottunk el a ruhától az égőig- mondta anya döbbenten.
-Hát Lily az úgy volt, hogy jöttek a gumimacik- kezdte el David.
- Ne folytasd, úgy érzem, hogy ezt nem kell hallanom- mondta anya és maga elé tartotta a kezét egy NE kíséretében.
- És megfenyegettek, hogy ha nem tekerek magamra égőket, akkor elviszik a ruháimat és soha többet nem látom őket viszont- folytatta David figyelmen kívül hagyva anya kérését.
-Rosszabbra számítottam- sóhajtott anya.
-Na jó adjuk az ajándékokat- dobta fel az ötletet Hanry.- Elég volt a magyarázkodásból.
-Ajándékok, ajándékok- motyogta maga elé Chris, mindenki őt nézte, hogy ennek most mi baja.- AJÁNDÉKOK!- kiabálta és kirohant az ajtón. 
-Szerintem otthon hagyta őket- mondtam higgadtan.
Az ünnep legszebb része mindig az, hogy Chris otthon hagyja az ajándékokat, ő ezt minden évben eljátssza, de soha nem lesz unalmas.
Percek múlva Chris havasan rohant be a nappaliba, az ajándékokat ledobta a kanapéra.
-Veled meg mi történt kisfiam?- kérdezte anya.
-Beleestem a hóba- mondta Chris.
-Már megbocsáss! De milyen hóba?- kérdeztem.
-Tudod drága húgocskám, fehér és hideg- magyarázta.
-Chris, de nincs hó.
-Na hát akkor szépen felvilágosítalak, hogy HAVAZIK- ordította a havazik szót.
-Komolyan?- kérdezte David,a fiúk egymásra néztek.
-Eszetekbe ne jusson- figyelmeztette őket Hanry de akkor már késő volt. 
-HÓCSATA!- kiabálták.
-Üljetek vissza MOST- mondta türelmetlenül Hanry,de szavai süket fülekre találtak.A fiúk elindultak a kabátjukat felvenni.
-Hát jó, akkor én eszem meg a kedvenc sütiteket- fenyegetőzött Hanry.
A fiúk hirtelen a kanapén termettek. 
-Hol is tartottunk?- kérdezte David-. Ja, igen ott, hogy AJÁNDÉKOZÁS.
-Esküszöm, ha ma nem süketülök meg akkor már soha- mondtam.
Átadtuk az ajándékainkat, majd estig beszélgettünk, de azért a nagy családi hógolyózás sem maradhatott ki, senki nem maradt szárazon.

                               
One direction
(December 27.)
Harry szemszöge:
Már egy órája a kanapén ülök egyedül és senki nem jött be az ajtón. Miért kell nekik állandóan minden honnan elkésniük? Könyörgök karácsony volt. Mintha imáim meghallgatásra találtak volna, hirtelen kicsapódott az ajtó, és négy őrült rohant be rajta énekelve. 

-Miért? Miért? Miért büntet engem az Isten?- kérdeztem az ég felé fordulva.
Hirtelen Louis elkezdett felém rohanni és lelökött a kanapéra és közben ölelgetett.
-Louis azonnal szállj le rólam!-  kiabáltam.
-De rossz kedve van most valakinek- mondta Louis sértődötten.
-Már ne is haragudj, de egy órája várok rátok, ITT a kanapén.
-Aha, már kérdezni akartam a mackónadrágot- jött oda Liam és meglepő módon, megölelt. 
A többiekkel is üdvözöltük egymást majd átadtuk az ajándékainkat,és az egész napot együtt töltöttük.



Egy kis meglepi :D

Sziasztok! Mivel karácsony előtt vagyunk, úgy döntöttünk, hogy meglepünk benneteket egy pár képpel....!! :D ♥
Üdv: Amy és Liza














2012. december 22., szombat

3.fejezet-Különös idegen

Sziasztok emberkék!Ha netán idetévedtek,akkor jelezzétek,hogy milyen a blog.Csak őszintén!Várjuk a komikat! :D  ♥ 
                        Üdv:Amy és Liza


Pár óra múlva Chris végre hajlandó volt elköszönni Davidtől. Fogta magát és levágódott a kanapéra,mintha Én nem is léteznék.Talált valamilyen mesét,amit nagy élvezettel bámult,le sem vette a szemét a TV képernyőről.Unalmamban már elmosogattam és elpakoltam a maradék cuccaimat is.Végül úgy döntöttem,hogy elmegyek sétálni a parkba.Gyorsan magamra kaptam valamilyen ruhát és kiléptem a szabadba.Hűvös volt odakint. Esti fényekben még szebb volt a környékünk. Egy parkon mentem keresztül, amikor megcsörrent a telefonom.A kijelzőn Chris neve villogott. Chris valószínűleg nagyon aggódott, hogy hol vagyok, nem mintha ilyen még előfordult volna.
 - Te hova mentél?- kiabált bele a telefonba.
- Sétálok- válaszoltam.
- Miért nem szóltál?- kérdezte mérgesen.
- Annyira bele voltál merülve abba a mesébe, hogy észre se vetted volna.
- De azért mondhattad volna-mondta durcásan.
- Szia Chris- köszöntem és már le is tettem a telefont.
Nekimentem valaminek és kiesett a kezemből a telefonom, vagyis nem valaminek, hanem valakinek, mert az a személy hangosan szitkozódni kezdett. Felvette a telefonomat és a sajátját is, valószínűleg kivertem a kezéből.  Felnéztem és egy sapkás, sálas személyt láttam magam előtt. Gyönyörű kék szemével az arcomat fürkészte.
-Bocsi, nem szándékos, nem akartam- kezdtem mentegetőzni.
-Ne sajnálkozz, semmi gond- mondta az idegen.
Indultam tovább a parkban, bár nem tudtam hova megyek. Már így is eléggé el voltam tévedve.  
- Várj- kiáltott utánam.- Hova mész?
- Nem tudom- válaszoltam nevetve.
- Akkor veled tartok a nem tudom hova- válaszolt nevetve.- Úgyis arra lakom.
- De akkor miért a másik irányba mentél?- kérdeztem.
- Csak kiszellőztetem a fejem, mert négy barátommal lakom és összevesztünk, meg kaja se volt otthon, ezért bementem egy boltba, de nem vettem semmit- magyarázta.
- Négy barátoddal? 5 pasi egy lakásban?- faggattam az idegent.- Ott tuti rend van.
- Ahogy mondod. Öt pasi egy nagyon tiszta házban- nevetett.
- És te miért járod a várost ilyenkor?- kérdezte.
- A bátyám egy mesét bámult a TV-ben én meg már nagyon unatkoztam otthon- magyaráztam.- Bár azt se tudtam hova menjek, mert most költöztünk ide.
-Hazakísérhetlek?- kérdezte, éreztem, hogy vörösödöm.
-Az jó lenne- mondtam.
-Hol laktál eddig?- faggatott.
-Bristolban,de megérkeztünk- böktem a ház felé.
-Már is?- kérdezte csalódottan.
-Aha.
-Nem vennéd tolakodásnak azt, hogy ha megkérdeném , hogy holnap eljönnél-e VELEM sétálni?- kérdezte mosolyogva látszott rajta, hogy zavarban van.
- Nem- válaszoltam.
-Akkor akkor hétre itt vagyok. Szia- már hátat is fordított és eltűnt a sötétben.
. Gyorsan bementem a szobámba, és úgy ahogy voltam ledőltem az ágyamra, nagyon fáradt voltam a koránkelés miatt. Már majdnem elaludtam mikor a drága bátyám kicsapta a szobám ajtaját és berohant.
- Mond csak te normális vagy?- kérdeztem dühösen.- Mit akarsz?
- Beszélgetni az egyetlen húgommal- mondta vigyorogva.
- Mond, Chris! Zúdítsd rám- mondtam a testvéremnek, aki időközben elhelyezkedett mellettem.
- Hol voltál?- kérdezte.
- Ugye te nem ezért jöttél?- kérdeztem már nevetve, ez hogy lehet ennyire hülye. Ez már nekem fáj.- Szeretlek Chris, de most menj ki, ha holnap még élni akarsz- mondtam nevetve.
- Jó, ha azt szeretnéd, hogy elmenjek- kezdett el színészkedni, felugrott az ágyamról.- Elmegyek!- kiabálta, majd kirohant az ajtón, de azt persze nyitva hagyta.
- Ki fogja becsukni?- kiabáltam utána.
- Majd te- kiabálta és már csapódott is a szobájának ajtaja.
Felálltam és becsuktam az ajtót, visszadőltem az ágyamba, pár perc alatt sikerült elaludnom.

Reggel hatkor, nem viccelek, hatkor, arra keltem, hogy valaki berohan a szobámba és ordítozik. Elmaradhatnának a hasonló ébresztések a közeljövőben, bár már kezdek hozzá szokni.
- Jó reggelt- üvöltötte az idegesítő testvérem.
- Hagyj békén- morogtam és közben szorítottam a fejemre a párnám.
- Nem, mert a mai napot is velem töltöd- beszélt, nem zavarta, hogy aludni akarok.
- Biztos, hogy nem kelek fel- mondtam dühösen.
- Még szép, hogy felkelsz vagy hozom a hideg vizet- fenyegetőzött.
- Azt meg ne próbáld- válaszoltam én is fenyegetően.
- Már indulok is, ha nem kelsz fel- mondta és már nyitotta is a fürdőszobám ajtaját.
- Jó felkelek, csak hagyj bár békén. 20percet adj-mondtam, már feladtam a tiltakozást, úgy sem érek el ezzel semmit. Ismerem Christ.
-20perc, egyel se több- mondta és már ment is ki a szobámból.
Kikeltem az ágyból, odamentem a szekrényhez. Kivettem egy sötétkék farmert és egy világoskék felsőt fekete Converse tornacipővel, az egyetlen tornacipőmmel, mert mást nem hoztam. 
Aztán bementem a fürdőszobába és lezuhanyoztam.. Megfésültem a hajam, kötöttem egy copfot. 
20perc múlva felöltözve álltam az előszobában. Chris pont akkor csatlakozott, a konyhából jött.
- Narancslé és szendvics az asztalon, anya pénteken jön haza. Még két napig az én társaságomat kell élvezned- hadarta el, élvezni fogom. 
Bólintottam és bementem a konyhába levágódtam egy székre.
- Hogy vagy?- kérdezte Chris.
- Már jobban, de haragszom rád az ébresztések miatt- hangsúlyoztam ki  az ébresztések szót.
- Sajnálom- mondta Chris, de vigyorgott, úgy hogy szerintem nem bánta.
- Persze sajnálod- válaszoltam- látszik.
- Amúgy van mára valami programod?- kérdezte.
- Igen, most már van- válaszoltam unottan.
- De lett volna?- faggatott tovább- de vigyázz az nem program, hogy egésznap bámulod a tv-t. Aztán meg elrohansz ás nekem nem szólsz. Még mindig fáj, hogy nem szóltál, halálra aggódtam magam.
- El tudom képzelni mennyire aggódtál- mondtam- mikor akarsz indulni?
-Hááát MOSSSTT- kiabálta és elkezdett az ajtó felé rángatni.
- Héj még nem fejeztem be az evést. És összerakodni ki fog?- figyelmen kívül hagyta miről beszélek,- Chris kérlek.
- Jól van- Chris elengedett.
Visszamentem a konyhába megettem a reggelimet és elpakoltam, Chris közben a beszélő dobozt bámulta. Miután végeztem elindultunk.
- Merre akarsz menni?- kérdeztem.
- Csak sétáljunk.
- Oké, de ajánlom, hogy ne tévedj el- fenyegetőztem.
- Jajj annyira félek tőled, úristen- piszkálódott Chris- amúgy előfordult már olyan ,hogy eltévedtem? Én, eltévedni, cöhh SOHA!
- Nem- válaszoltam- legalábbis mikor velem voltál akkor nem.
Chris válasza csak egy önelégült vigyor volt, amit nagyon szívesen letöröltem volna a képéről. 

2012. december 17., hétfő

Új szereplő

Sziasztok! írjatok véleményt bátran, kíváncsian várjuk, hogy mit gondoltok a 
történetről, érdemes-e írni. Üdv: Amy és Liza


David Anderson
20 éves,jelenleg Bristolban él. Chris lökött barátja, az ovi óta ismerik egymást, együtt vigyáztak Sophiera.Nagy szerepe van a Morgan család életében. Sophiehoz is szoros baráti kapcsolat fűzi.A csajozás terén hát, Chrissel ellentétben egy igazi szoknyapecér.Bármelyik csajt megtudja hódítani.