48.fejezet: A játékfüggő

David mióta dolgozik azóta spórolt és most vett magának egy tabletet és egy laptopot. Mondjuk már épp ideje volt, ugyanis mindig az én cuccaimat piszkálta. De akkor már aggódni kezdtem amikor második napja nem jött le, és mire nagy nehezen sikerült is lerángatni, akkor is a mobiljával a kezében.
-David itt vagy köztünk?- kérdeztem, miközben a konyhaasztalnál a narancslevet nem a pohárba hanem a pirítósra öntötte.
-Két órája ezt a pályát viszem- beszélt, a kést nem a vajba hanem a poharába nyomta bele.
-Mit játszol?- érdeklődtem.
-Candy crush- morogta.
Gondoltam megpróbálom, hát ha figyel rám, hiszen vannak problémáim, és nem volt aki meghalhasson, mert Jeremy családi kiránduláson volt egész hétvégén, és a többiek pedig nem értek rá.
-Beszélhetünk?- lengettem a kezem a szemei előtt.
-Persze- bólogatott.
-Letennéd a telefont végre?- szóltam rá.
-Ez az- kiáltott fel.
-David- böktem meg olyan erővel, hogy majdnem leesett a székről.
De még csak nem is kiabált, csak folytatta a játékot, én pedig elkezdtem beszélni, hátha majd abbahagyja, de nem. A nyelvét kiöltve koncentrált a játékra.
-Anderson!- kiabáltam.
-Ez az- mormogta.
-Eltenni a telefonunkat és figyelni a másikra- sóhajtottam- van erre egy alkalmazás.
-Tényleg?- csillantak fel a szemei-, mondjad leszedem.
-Úgy hívják, hogy tisztelet- válaszoltam:
-De nincs is ilyen alkalmazás- felém nyújtotta a telefonját.
Gyorsan kikaptam a kezéből az eszközt és a zsebembe gyömöszöltem.De akkor ő belenyúlt a melegítőjének zsebébe és kihúzta belőle a tabletjét.
-Kérlek hallgass meg- nyafogtam.
De David felállt, ott hagyott engem a rendetlenséggel, amit csinált és felment az emeletre.
-Ezt nem hiszem el- morogtam magamnak. nekem már csak te maradtál- beszéltem a csokiszószhoz.
Ekkor megszólalt David telefonja, gondoltam kiabálok, de aztán láttam, hogy Harry hívja:
-Igen?- szóltam bele.
-Sophie?- kérdezte meglepetten.
-Igen az vagyok- sóhajtottam. - Mit akarsz Styles?
-Mindegy, téged is hívtalak volna- morogta.- Délután nem jöttök át játszani? Chris mondta, hogy jön.
-Az tök jó, legalább Davidet is ki lehet végre rángatni- hirtelen boldog lettem.
-Függő lett?- nevetett.
-Igen- válaszoltam.
-Akkor ne is reménykedj, hogy eljön- nyugtatott meg.
-Játszani megyünk- nevettem.
-Jó akkor kettőre legyetek itt és Wiizünk- ezzel letette.
Visszaadtam Davidnek a telefonját és bejelentettem, hogy délután mit fogunk csinálni és nagyon lelkes lett.Legalább kimozdul egy picit.

Kocsival mentünk és Chris vezetett, mert David még mindig nem tudott elszakadni a telefonjától.
-Utoljára akkor beszéltem vele, amikor megvette a tabletet- sóhajtott a bátyám. - Annak is egy hete.
-Nem vagy egyedül- veregettem vállon.
Amikor megérkeztünk David zsebre vágta a mobilját és kiugrott a kocsiból, én pedig becsöngettem, néhány perc múlva kivágódott az ajtó.
-Nem gondoltam, volna, hogy eljön veletek- nevetett Harry.
-Mi se- adtam igazat neki-, de a szemkontaktusról ne is álmodj.
-De hát most sincs a kezében a telefon- mutatott a hátunk mögé.
-Lemerült- jelentette be David.
Ha jól láttam szemeiben könnycseppek voltak.
A nappaliból már hangok szűrődtek ki.
-Most jól elverlek- hallottam Niall hangját- nekem ez jobban megy.
-Ugyan kérlek- válaszolt neki Louis-, senki se fél tőled.
-Én igenis ijesztő vagyok, mint, mint egy bébi pingvin- nevetett.
Hangosan felnevettem ők pedig rémülten hátra néztek.
-Ezt hallottad?- ijedt meg.
-Sziasztok- léptem elő az árnyékból.
-Mióta vagy itt?- túrt bele a hajába Niall.
-Te kis bébi pingvin- adtam neki egy puszit.
Zayn és Louis nevetésben törtek ki.
-Sziasztok- lépett be Chris is a nappaliba.- Bébi pingvin- mikor elhaladt Niall mellett megütögette a vállát.
-Hát már te is?- nézett rá csalódottan.
Miután ezen is túlestünk belekezdtünk a játékba. Kikísértem Zaynt a konyhába ropiért és üdítőért.Már kezdem megszokni, hogy egyetlen lányként általában én vagyok az, aki segít a többieknek. Közben kiöntöttem a szívemet, ő legalább meghallgatott, még ha nem is szeretett. Habár szerintem kezd megkedvelni, még hogy ha nem is akarja ezt bevallani.