2014. május 31., szombat

44.fejezet: Te vagy a napfényem!

Sziasztok! Megérkezett a következő rész. Jó olvasást hozzá! Várjuk a véleményeiteket és nézzetek be az új blogunkba is. Képkockák
Puszi: Amy és Liza♥

Pár órával később halk kopogásra lettünk figyelmesek, Niall rémültem nézett rám.
-Ki az?-szóltam halkan.
-Chris vagyok- jött a válasz.
-Én meghalok-suttogta Niall.
-Nem, nem lesz semmi gond- nyugtattam, utána a bátyámnak kiabáltam.- Hű, ő, Chris! Mit akarsz?!
-Nálad hagytam tegnap a telefontöltőm. Megkaphatom?- kérdezte.
-Én zuhanyozom!- kiabáltam.
-Niallel a szobádban?- hallottam a gyanakvó kérdést. Ez sejti.
-Hé, ő a barátom- kiabáltam.
-Kibékültetek?
-Igen ki. Probléma?
-Adjátok oda- kiabálta.
-Nem!
-Akkor bemegyek!- és hallottam, ahogy nyomkodja a kilincset.
-Zárva van- forgattam a szemem, bár feleslegesen, hiszen úgy sem látta.
-Pótkulcs!-kiabált.
-Eltettem- nevettem Niallre. -Niall megkeresi és neked adja- szóltam hangosan.
Niall öltözött én meg kerestem a töltőt.
-Chris, hogy került Sophiehoz a töltőd?- kiabálta ki.
-Szerinted? Telefont töltöttem nála. Istenem de szőke vagy!- csapott az ajtóra.
-Hol lehet?- kiabáltam.
Megtaláltam a töltőt, Niall kezébe nyomtam, aztán berugdostam a maradék ruhadarabot az ágy alá és berohantam a fürdőbe, ha esetleg Chris bejönne, de nem szokott.
-Helló! Te aztán rendesen ki vagy ütve. Mi történt veled?- kérdezte Chris, és hallottam, ahogy rácsap Niall vállára.
-Miről beszélsz?-kérdezte Niall.
-Néztél már tükörbe? Mennyit aludtál?- hallottam a gyanakvást a hangjában.
-Hé reggel jöttem be. Éjjel meg nem sokat- tartotta maga elé a kezét Niall, már a kulcslyukon lestem.
-Délután fél négy van- jelentette be Chirs.
-Mennyi? Az nem lehet! Előbb meg hajnali hét volt- nyavalygott Niall.
-Ti mit csináltatok?- újra gyanakvást véltem felfedezni a hangjában.
-Beszélgettünk.
-Tényleg?- nevetett fel Chris.- Igaz, ti nem csináltok olyan dolgot. Ti vagytok a mintapár- halkan felnevettem.
-Persze.
-Akkor Sophie miért most zuhanyzik? Éjfél körül is azt csinálta- mondta Chris.
-Honnan tudod,hogy zuhanyzott, ha partiztatok?- tette fel Niall a logikus kérdést, végre valaki gondolkozik.
-Mi másért jött volna fel?- rázta a fejét Chris.-Kizárt,hogy akkor zuhanyozzon, amikor itt vagy.
-Engem nem zavar, kivárom szívesen.
-Nem fektetted le?
-Mi? Nem! Chris! Hogy gondolhatsz ilyet?
-Hallottunk néhány furcsa zajt- nevetett Chris.
-Milyen furcsa zajt?-Niall pánikba esett,én tudtam,hogy semmit nem hallhattak, csak kiakarta szedni Niallből az igazságot.
-Vicc volt-nevetett Chris.
-Hahaha! Nagyon vicces, nagyon vicces!
-Jó, megyek le.
-Oké. Szia- a bátyám Niall válasza után már be is csapta az ajtót.
Niall rázárta az ajtót és bejött hozzám.
-Na, mi történt?- kérdeztem, miközben gyorsan felkaptam a felsőmet és kimentem a szobámba
-Nem fogsz zuhanyozni?-csókolgatott Niall.
-Nem is tudom. Zuhanyozzak?- néztem fel rá mosolyogva.
-Velem,természetesen- kacsintott.
-Ez esetben. Mire vársz még?- nevettem fel.
Bementünk a fürdőszobába és elkezdtem Niallról leszedegetni a ruháit. Beálltunk a zuhanyba és kiélveztük a forró víz ellazító hatását.
-Sophie- szólalt meg.
-Igen?
-Szeretlek- mosolygott.
-Én is téged.
-Ennyi?- vonta fel a szemöldökét
-Nem. Úgy szeretlek, mint még soha senkit sem. Te...te vagy számomra a napfény- magyaráztam.
-Napfény?-kérdezte elkerekedett szemekkel
-Igen, napfény, mert az is elengedhetetlen az élethez és számomra te is az vagy- túrtam bele a hajába.

2014. május 10., szombat

43.fejezet: Boldogság és szerelem

Sziasztok! jó szórakozást! És várjuk azokat a véleményeket! És lessetek be a Képkockákra!
Puszi: Amy és Liza♥


Eltelt a kéthetes turné és ma este hazaérnek, szóval szembe kell néznem a valósággal, még elkerülni sem tudom, mert Katie Köszöntsük a fiúkat otthon party-t tart péntek este, holott mindenkivel össze van veszve, de ahogy érzi. Kilenc körül már mindenki nálunk volt, vagyis a fiúk Niallel kívül, aki nem mert a szemembe nézni, vagy mi legalábbis a fiúk ezt mondták, mielőtt összevesztek azon, hogy mit mondott Niall. Már egyikünk sem volt szomjas, amikor a zene valami lassú dalra váltott, nem tudom, ki csinálta ezt a válogatást, de esküszöm beszélni fogok vele. Az alkohol hatásának hála majdnem összejöttek a dolgok Louissal, de aztán eszembe jutott, hogy kit szeretek és sírva futottam fel az emeletre. Senkit nem akartam beengedni, senkinek nem vettem a telefont.
-Hívni fogom Niallt- fenyegetett Zayn-, és bemegy  a pótkulccsal, tudja, hol van.
Egész éjjel fent voltam és a világ legszomorúbb zenéit hallgattam és a közös képeinket nézegettem, még reggelizni sem mentem ki, aztán Jeremyt sem akartam beengedni, a pótkulcsot meg elrejtettem, hogy hagyjanak élni és senkinek se jusson eszébe rám hívni senkit és bejönni a birodalmamba. Halk kopogásra lettem figyelmes, szóval nem valaki a házból, mert az dörömbölne, lemásztam az ágyról és az ajtó mellé ültem.
-Kicsim, én vagyok, kérlek, engedj be! Nagyon hiányzol- hallottam meg Niall hangját, amire kinyitottam az ajtó, ami halk kattanással kinyílt.
Annyira jó érzés tudni, hogy Niall itt van velem, annyira hiányzott már, de ettől még jobban sírni kezdtem. Leült mellém a földre és simogatni kezdte a hátam és magához szorított.
-Semmi baj. Kicsim, itt vagyok. Ne sírj kérlek, minden rendben. Sajnálom azokat, amiket a fejedhez vágtam. Én egész héten alig tudtam figyelni. Féltem, hogy szakitani fogunk.- suttogta.
-Én is. Annyira sajnálom.Hülye voltam. Csak, csak annyira rossz volt, hogy elmentél. Talán ezen is haragudtam meg.Már az okát sem tudom-szipogtam.
-Én tudom, hogy min vesztünk össze. És sajnálom. Minden az én hibám- suttogta.  
-Nem, mert én voltam- néztem fel rá.
-Ne vesszünk már ezen is össze- mosolygott rám.
-Soha többé, utálok veled veszekedni. Olyan rossz. Szeretlek- néztem a szemébe.
-Soha- ezzel megcsókolt, most esett le, hogy ez hiányzott az elmúlt két hétben.
Annyira jó volt újra közel érezni őt magamhoz, tudtam, hogy szeret és hogy itt marad velem addig, ameddig csak kell, vagyis örökre.Egyre hevesebben csókolóztunk.Tudtam, hogy itt az ideje, teljes mértékben biztos voltam benne, már nem voltak kétségeim ezzel kapcsolatban. Niall is úgy érezte, mert kezdtek lekerülni a a ruhadarabok, vagyis még csak próbálkozott. Elátkoztam magam, hogy miért pont most kellett szűk nyakú garbót felvennem, de a parti utáni kisírt szemekhez illett. Mikor nagy nehezen megszabadított a felsőmtől aprócska csókokat hintett a nyakamra.
-Minek rád ennyi ruha?-kérdezte, amikor meglátta, hogy még egy póló van rajtam.
-Tél van- vontam vállat, majd egy csókkal beléfojtottam a szót.
-Akarod?-suttogta a fülembe.
-Mindennél jobban. Hetek óta várok rád- motyogtam a nyakába.
-Nem korai?
-Nem, nem az. Ne aggodalmaskodj mindenen- súgtam a fülébe.
-De az én nyakamat veszik le, mert én vagyok a férfi és az idősebb.
-És kimondta, hogy elmondom nekik?
-Tudod, a bátyád utál- nyavalygott, tudta, hogy kell elrontani egy pillanatot.
-Niall múltkor mondta, hogy nem. De most kell ezt megbeszélnünk?
-Igazad van nem- majd egy ügyes mozdulattal lekapta rólam a fehér, rövid ujjú pólómat.
-Várj. Ránk nyitnak.
-Bezártam.
-Ez esetben- lehúztam róla a felsőt, ő pedig óvatosan lefektetett az ágyra.
-Niall.
-Mi van megint? Igen Sophie van nálam.
-Nem az érdekel.
-Akkor mi?
-Tudod, hogy ez lesz az első?
-Öhm, nem ez nekem most új- vakargatta a tarkóját.
-Ez most komoly? Pedig mennyiszer beszéltünk már róla.
-Egyszer szívem, egyszer- beszélt nyugodtan.
-És most te nem tudod.
-Veszekedni akarsz?- kérdezte Niall.
-Én aztán nem.
-Akkor meg?- megcsókolt és ezzel a csókkal minden félelmem elszállt. Tudtam, hogy jó helyen vagyok a karjai közt.Beletúrtam a hajába.Ő pedig egyre szorosabban ölelt magához. Egy kis idő múlva a maradék ruha is lekerült rólunk.

2014. április 27., vasárnap

Képkockák

Sziasztok! Ajánljuk figyelmetekbe az új blogunkat, ami az életünkről fog szólni, ami eszünkbe jut, azt megosztjuk veletek! 
Puszi: Amy és Liza ♥

2014. április 16., szerda

42.fejezet:Vedd fel, MOST!

Sziasztok! Azért érkezett meg a következő ilyen hamar, mert igazából ez nem is rendes rész, de azért jó szórakozást hozzá, és várjuk azokat a komikat! 
Puszi: Amy és Liza♥


Vasárnap még mindig azon a puszi adós képen kattogtam, Niallel nem tudtam róla beszélni, mert amikor írtam neki, mindig koncertje volt, vagy stúdiófelvétel vagy dedikálás, hát rohadjon meg. Így amikor már ő hívott, késő volt és aludtam, amikor pedig ráértem, akkor azt válaszoltam, hogy bocsi stúdiózok vagy koncertezek vagy dedikálok és azt kaptam vissza, hogy gyerekes vagyok. Én vagyok a gyerekes, persze! Én ezt nem így gondolom és a családban én vagyok az egyetlen. Anya szerint egy nagyra nőtt óvodás vagyok, én ezt nem értem, csak bajuszt rajzoltam a poszterére. Nem értem, hogy most ezzel mi a baj. Chris szerint gyerekesebb vagyok, mint David. Ezt elengedtem a fülem mellett. Délután sikerült Niallnek elérnie engem, ami nem volt épp szerencsés, mert már az elején összevesztünk, azelőtt sem volt rózsás a helyzet de most még annyira sem néz ki jól, mint eddig. Azt terveztem, hogy egész nap a szobámban fogok bőgni, de nem hagyták, mindig valakinek be kellett jönni és félbeszakítani a szerelmünk lapjait. Akkor borultam ki még jobban, amikor már Jeremyt hívták segítségül a családtagjaim, pedig ennyire nem rossz a helyzet, csak két csomag zsepit használtam el és három tábla csokit ettem meg. Mi az már? Örüljenek, neki amíg nem iszok. Ez után már az jön.
-Sophie ne bőgj már, gyere moziba vagy legalább gyere ki a szobádból-kiabált Jeremy a csukott ajtón át.- Bemegyek tudom, hol a pótkulcs!
-Soha, meg kell gyászolnom a régi kapcsolatom és Ryan Gosling még nem halt meg- kiabáltam ki és visszanyomtam a fejem a párnába.
-Régi? Ne csináld már! Szegény srác percenként hívogat! Vedd már fel neki!-amikor felnéztem Jeremy már az ágyam mellett állt és a telefonomat lebegtette a szemem előtt.- Már a századik smst írja, kérlek.
-Hogy merészeltél bejönni, te elolvastad?- kiabáltam rá és kitéptem a kezéből a készüléket.
Jeremy kivette a kezemből és már fel akarta venni:
-Te se fogod felvenni, ennek vége- kiabáltam.
-Én is haragszom rá,de engem még Liam is hivogat azért, hogy te miért nem veszed fel Niallnek és én miért nem beszélek Niallel.- mondta erősen gesztikulálva.- És már Harry is hívogat, úgy hogy vedd fel a telefonod, mert az egész bandát rám fogják szabadítani. 
Ebben a pillanatban a szobám ajtaja kicsapódott és Katie kócosan és ingerülten a telefonjával a kezében rohant be, úgy nézett ki, mint Samara vörösen.
-Beszélj Niallel, mert, ha Liam vagy Niall még egyszer hív, akkor elutazok Los Angelesbe és megölöm őket.- kiabálta.- Most Zayn hív.- Katie felvette a telefont.- Nem Zayn nem tudom, miért nem veszi fel- egy pillanatra ijedt arcot vágott.- Bocsi, mit akarsz? 
-Most nem hív, én nem fogom felhívni- nyavalyogtam.
-Vedd fel- sziszegte Katie.- MOST!
-De, nem hív- mutattam fel.
-Rezeg a telefonod- kiabálta és ezzel becsapta maga mögött.
-Vedd fel, mert még egy földrengést nem élek túl- rázta fejét Jeremy. - Szerinted miért hívogat?- kérdezte Jeremy.
-Hogy kinyomjam-  válaszoltam és ebben a percben felvettem a rezgő telefonomat.- Niall, hagyj békén!- ordítottam bele.
-Sophie, nem Niall, az anyja, de sokan mondták, hogy hasonlítunk,de azt még nem,, hogy férfias a hangom- hallottam meg az anyukája hangját.
-Elnézést Mrs. Horan, mit szeretne?- kérdeztem rögtön.
-Csak, hogy majd mikor jössz hozzánk Niallel- erre szipogni kezdtem.
-Azt hiszem, hogy ő megcsal- panaszoltam.
Utána az anyukája megnyugtatott és letette a telefont. Pár perc múlva egy millió nem fogadott hívásom volt Liamtől. Végül megelégeltem és felvettem neki.
-Mi bajod van?!- sóhajtottam fáradságot színlelve.
-Hogy merészelted azt mondani az anyukájának, hogy megcsal? Te normális vagy? Most az anyja velem kiabál, hogy miért nem vigyázok rá jobban és Niall is velem kiabál! Elegem van!- panaszkodott.
-Harry miért kiabál?- hallottam a hangját a háttérből.
-Mindenki velem kiabál- idegeskedett.
Egy ideig hallgattam a sok összekeveredett férfihangot, de minden mondat azzal végződött, hogy Liam. Harry valami műsort és pattogatott kukoricát emlegetett, Zayn pedig ordított, hogy Liam adja már oda Harrynek, amit kér, mert nem tesz jót a bőrének a sok idegeskedés. Niall pedig azért ordítozott, hogy én azt merészelem gondolni, hogy megcsal. Aztán jött a Kussolj felvonás.
-Mindenki kussoljon- hallottam meg Louis ordítását a másik oldalról.
-Szóval felébredt- szólalt meg Liam. - Jó reggelt, Lou!
-Ne jó reggeltezz itt nekem!- hallottam a fenyegetést.- Hajnali 13:00 van és ti ordítoztok! Hol vagyunk? Állatkertben?- tette helyre azonnal a bandát.
-Nyugalom- szólalt meg Liam.- Sophie a vonal másik végén van!
 Most jött megint egy kusza rész, amiből mindig csak a nevem ismertem fel. Utána valaki kiabálva elvette a telefont Liamtől.
-Szia Sophie- hallottam meg Styles hangját.- Hogy vagy?- erre sírni kezdtem.-Hé, nem annyira szőrnyű a hangom, na! Vagy a hiányom miatt sírsz?! Utálom, ha sírsz- színészkedett.
-Harry, ne hazudj- szóltam rá, ezzel leraktam a telefont, mert már majdnem a kiszakadt a dobhártyám és fájt a fejem, aztán pedig folyton hívogatott Niall, Jeremy pedig folytatta a hegyi beszédet.
Az ajtó megint kicsapódott és Katie még idegesebben rohant be rajta, a háta mögött ott állt Greg és ő sem volt valami vidám.
-Ennyire szőke már te sem lehetsz! Hallod, megint hív! Vedd fel- kezdett el rángatózni az egyik szeme.
-Esküszöm, ha nem veszed fel, akkor én nem tudom, de én...- kezdett kiabálni Greg, amire Katie elkezdte kilökdösni az ajtón.
-Megyünk, Szívem, megyünk. Nyugodj meg! Szerintem megyünk hozzátok! De a telefont itthon hagyom-ezzel becsukódott az ajtó.
-Sophie, most vedd fel, vagy nem állók jót magamért- kiabálta Jeremy.
-Szerintetek anyának tetszik, hogy kiabáltok?- lépett be Chris.- Mondjuk nincs otthon, de nekem nem tetszik! És, ha még egyszer valaki csak felemeli a hangerejét, úgy, hogy nekem az nem tetszik, kihívom a rendőrséget- kiabálta ökölbe szorított kézzel. - Épp depressziós számot akarok írni, de úgy nem megy, hogy nem hallom a gitárom- és ezzel becsapta az ajtót.
-Még nincs este tíz- kiabáltam ki, de már csak a szoba ajtajának csapódását hallottam.
Niall újra hívott és felvettem a telefont, azonnal kiabálásba kezdtem.
-Mit akarsz? Hagyd már békén a barátaimat!
-Várj! Kicsim, kérlek hallgass meg! Te tudod egyáltalán, hogy min vesztünk össze?- kérdezte kétségbeesetten.
-Igen!- kiabáltam vissza. -És ne várd, hogy felhivsz és én megbocsájtok.
-De nem tudom, hogy min vesztünk össze. Akkor miért kérjek bocsánatot?- kérdezte.
-De tudod, hogy min vesztünk össze!- kiabáltam vissza.-Látod, ez a baj!-és ezzel kinyomtam.
-Most mi van?- kérdezte Jeremy, aki éppen hevesen nyomogatta a telefonját.
-Nem tudja, hogy min vesztünk össze- kiabáltam a párnámba.

Niall szemszöge:
Én egész délután állandóan hívogattam, próbálkoztam, de nem vette fel, még Katiet is hívtam, aki azzal fenyegetőzött, hogy eljön hozzám és megöl. Aztán kijavította magát és Harryt, akarta megölni, hát inkább ő, mint én. Aztán jött anya, aki szerint megcsalom Sophiet, aztán jött Jeremy, aki csak simán Jeremy. Aztán hívott Chris, hogy segítsek neki dalt írni, mert ilyen hangzavarban nem tud. Még jó, hogy nem tudja, hogy mi voltunk a hangzavar okai. De a beszélgetés végén, azt mondta, hogy csak azért hívott, hogy csönd legyen, különben is, amit mondam nem fogja felhasználni. Váo, micsoda csapás lenne. De mindegy a másik telefonomról ugyanúgy hívogattam Sophiet, milyen jó, hogy több is van. 
-Niall, könyörgöm, béküljetek már ki- Liam érkezett meg hozzám és ledobta a telefonját az ágyra.- Katie kikapcsolta, marad David, akit még hívogatok, de ő nincs is Londonban, vagyis de ott van, de valami lánnyal van, szóval őt inkább hagyom- magyarázta és ledőlt az ágyamra. 
-Nem akar velem szóba állni, köztünk vége- jelentettem be, amire Liam arca olyan lett, mint aki citromba harapott.
-Nem akarom ezt hallani, szeretitek egymást. Kérj bocsánatot!-ütött erősen az ágyra.- Most!
-Próbáltam, kinyomja a telefont, írtam e-mailt, nem ír vissza pedig olvasta, plusz facebookon is írtam és az kijelezte, hogy látta. Jeremy sem veszi fel, Katie sem áll szóba velem. Még Katie se,érted?- kiabáltam.
- Utazz Londonba. Megérné hidd el!- ütött a hasamra.
- Nem megyek haza a koncertek végéig. Majd akkor. Nem tudok a szemébe nézni.- mondtam.
- Ha most azonnal nem mész vissza, akkor soha többé még rá sem fogsz nézni!- hadonászott a szemem előtt. A fenébe is Horan! Nyomás Londonba!- kiabált rám.
-Mi az, megvakulok? Tudod mit, menj ki!
-Te hülye, én kimennék, de egy baromi nagy buszon lakunk, ha nem vetted volna észre, hogy folyton mozog. És most ezért pislog ránk Harry, Zayn és Louis- mutogatott erősen gesztikulálva és a fiúk tényleg tátott szájjal néztek és elég furcsán néztek ki így.
-Ha te nem mész, akkor én megyek. Szia!- ezzel felálltam és leültem a földre, gyakorlatilag kimentem a szobából.

2014. április 13., vasárnap

41.fejezet: Szerelmi bánatok

Sziasztok! Jó olvasást a részhez és sajnáljuk, hogy megint sokára jött.
Puszi: Amy és Liza♥ 

Végre szombat, több ezer diák álma és vágya hétfő óta. Csak nem mindenki ébred kiabálásra, habár ehhez már hozzászokhatnák ebben a házban. Nagyot sóhajtottam, majd felültem az ágyamban és magamra vettem pihe-puha papucsomat.
-Mi van már?- motyogtam magam elé kómásan, amikor leértem a konyhába.
-Katie megette az összes tejet- kiabálta David és közben hevesen mutogatott a békésen falatozó Katie felé.
-Ugye megnézted a spájzban?- vontam fel a szemöldököm.
-Én a tejet inni szoktam és nem enni- nevetett Katie hangosan.
-De a müzlivel etted- habogott David.
-Miért nem lehet csönd és békesség szombat reggel?- kérdezte a bátyám, akinek az arca borotvahabos volt. 
-Megszabadulsz a terrorista külsőtől?- néztem rá vigyorogva.
-Meg- sóhajtott-, vár a fodrász is.
-Mi ütött beléd?- kérdeztem kerek szemekkel.
-Ezek szerint hatott a sok hegyi beszéd- nevetett David, miközben a kezében egy doboz tartós tejjel jött ki a spájzból.
-Most már igazán bocsánatot kérhetsz tőlünk is és Katietől is- magyaráztam Davidnek.
-Bocs- vont vállat.
-Chris nem válaszoltál- szóltam rá, még mielőtt ott hagyna minket és visszamenne a fürdőbe.
-Fontos a változatosság- vont vállat.
-Én nem tudom, ti, hogy látjátok, de szerintem még mindig akarja tudat alatt Lexit- mondta David, amikor már elment a barátja.
-Akarja őt- értettünk egyet.
-Kit akarok?- tért vissza közénk.
-Fagyit- feleltem.
-Ha ti mondjátok- vont vállat és odaballagott a hűtőhöz, és kiemelt egy doboz narancslevet.
Összenéztünk a többiekkel a háta mögött és egy ,,ezt most megúsztuk" pillantást váltottunk.Közben Chris kiemelt a tálból egy narancsot és szépen elkezdte megpucolni.
-Miért nem rendes reggelit eszel?- vonta fel a szemöldökét Katie és végig mutatott az asztalon, ahol három különböző fajta müzli és pirítós sorakozott.
-Egészségesebben táplálkozom és délután megyek edzeni is- magyarázta, miközben belemerült a pucolásba, egymásra néztünk Daviddel.
Ez az egész Alexa miatt történik, megbánta a döntését és most saját magát kínozza. Azt hiszem, hogy le kell vele ülnöm beszélgetni egy picikét. Chris ott hagyott minket mert, hogy ki kell takarítania a szobáját. Na ez nekem már sok volt.
-Ma akkor tanulunk?- kérdezte Katie két korty kávé között.
-Aha, már szóltam Jernek és te szóltál a többieknek?- kérdeztem.
-Ben és Lexi jönnek- vont vállat.- Nate még mindig haragszik.
-Alexa idejön?- súgta David.
-Nem lesz otthon Chris- válaszolt Katie.
-Amúgy én is megyek, találkozok valakivel- Davidnek egy hatalmas mosoly jelent meg az arcán, amiből sejteni lehet, hogy nem a barátaival fog találkozni, hanem egy lány van a dologban, nem tudom ki az a szerencsétlen, én egy bottal se érnék hozzá, na mindegy ez nem tartozik ide.
-Na mindegy ez érdekes- vontam vállat.- A bátyám beteg lett.
-Borotválkozik, fodrászhoz megy, eddig rá se lehetett venni ilyen dolgokra- mutogatott Katie, miközben beszélt.
-Legalább rendbe teszi magát és nem olyan, mint egy csöves- érveltem mellette.
-Narancsot eszik és narancslevet iszik reggelire? És edzeni megy?- sorolta.- Ő nem a te bátyád, mert őt elvitték az ufók.
-Könnyen megeshet- nevettem fel.- Igazából visszatért a régi Chris. Az a srác aki akkor volt, amikor ideköltöztünk. És bizony az a srác nem szerette se Niallt, se Harryt- tűnődtem tovább.
-És felelősségteljes volt- folytatta David.- De amúgy csajok a legfontosabb kimaradt, takarítja a szobáját.
-Sose volt felelősségteljes- ráztam a fejem tagadóan.- A szobáját meg ideje volt már kipucolni, ki tudja mi él az ágya alatt- céloztam ezzel David hallott hörcsögére.
-Frankyt hagyd ki ebből- mutogatott előttem az ujjával.
-Bocs főnök- tettem fel a kezem.
-Chris meghülyült- mondta Katie és ezzel felállt,- mosogassunk gyerekek.
-Jobb ötletem van- szóltam közbe.- Chris mosogatni kéne!- kiáltottam fel a szobájába.
Dobogást hallottunk és már meg is jelent a konyhában.
-Oké- kiabálta, én pedig döbbenten és tátott szájjal bámultam.
-Főnyeremény- tátogtam.
Miután Chris elmosogatott és elrakodott helyettünk, amit mi végig néztünk és visszament a szobájába, felsóhajtottam.
-Rosszul érzem magam, amiért kihasználjuk Chris lelki baját arra, hogy takarítson helyettünk-beszéltem.
-Én nem- ült le Katie az asztalhoz. - Remélem fel is mos helyettem, mert most festetem körmöt.
-Nekem segíthet takarítani- vigyorgott David.
-Katie, nem futunk pár kört?- kérdeztem, amire Katie szeme felcsillant.
-De persze- bólintott- 10 perc múlva- ezzel elment a szobájába készülődni.
Én is követtem példáját, de közben még benéztem Chrishez.
-Ez beteges- kiabáltam be.
-Mi?- nézett rám ijedten és zavarodottan.
Csak intettem és bementem a szobámba, és kivettem a szekrényből valami futóruhának megfelelő nadrágot és pólót egy vastag pulcsival.
-Mehetünk?- rohantam le a lépcsőn.
-Aha- válaszolt, miközben a konyhából sétált ki.
-Király- ezzel elkezdődött a mi kis tornánk.
Befutottunk a parkba, már majdnem a kétszer körbefutottuk, amikor valaki szólított minket.
-Sziasztok!- Katievel egyszerre fordultunk hátra.
-Jer szia- mosolyogtam.
-Szia- intett Katie is.
-Merre mentek?- érdeklődött.
-Hazafelé lassan- válaszoltam.
-Sophie akkor ebéd után megyek, de most sietek, anyu vár- intett és elindult.
-Ugorjunk be az üzletbe venni valamit- szólalt meg Katie.
-Van otthon kaja- néztem rá furcsán.- Van pénzed?
-Nincs, de azt hittem, hogy neked van - nevetett.
Belenyúltam a zsebembe és volt benne valamennyi pénz, többnyire ezt a felsőt használtam tavasszal amikor bevásárolni jártam.
-És van- mutattam fel.
-Vegyünk csokit- nevetett.
Végül bementünk a hozzánk legközelebbi kis boltba és vettünk egy pár apróságot.Hazaérve gyorsan lezuhanyoztam és levágódtam a kanapéra.

A szobámban szétrakva mindenféle könyv, a többiek pedig döbbenten bámulják a saját füzeteiket.
-Na akkor? Mivel kezdjük?- kérdeztem lelkesen, kicsit nagyon is.
-Matek?-kérdezte Ben és felmutatta a matek füzetét.
-Hát jó- sóhajtottam-, azt mondja, hogy 2x-56y+45x:6x=0- olvastam fel az első példát.- Jer ez mi?
Jeremy felsóhajtott megnézte a saját füzetét, aztán kitépte az enyémet a kezemből.
-Összeírtál kettőt- forgatta a szemét.
-Ó, értem. Akkor lediktálod az eredetit?-néztem rá kiskutyaszemekkel.
-2x+45x=0 -forgatta a szemeit.
Ben és a többiek egy szót sem szóltak csak nyugodtan oldották a saját házijukat, Katie közben piszkálta a körmét.Éljen a közös tanulás.
Amikor már egy órája szenvedtünk a matekkal, én feladtam.
-De én ezeket az idióta jeleket nem értem- csaptam a padlóra.
-Sophie, ne tedd a hülyét, hogyhogy a dogáid jobbak mint az enyémek?- kiabált rám Jeremy.
-Puska Jer, puska!- válaszoltam.
-Ne tedd magad- morgott rám.
-Jó, okos vagyok- mosolyogtam.- De a fizikát tényleg nem értem- nyavalyogtam, mire Jeremy elém vágott egy vastag könyvet.- Ez mi?
-Ez a fizika könyv- vigyorgott.
-Nekünk olyan is van?- kérdeztem.
-Olvasd el- nézett rám szigorúan.
-Kész vagyok- kiáltott fel Katie és rámutatott a könyvkupacra, ami előtt egy lap hevert, MEGTANULTAM,KÉSZ felirattal.
-Nem mondod?- nézett tátott szájjal Ben és gyorsan belelapozott a füzetekbe.- És tényleg.
-Ben- szólalt meg Alexa, akit ma még csak először hallottam beszélni.- Mi ez?- mutatott a kémia könyvére.
-Egy könyv, amúgy fejjel lefelé tartod, de semmi gond- felelte cinikusan és megfordította a könyvet.
-Kaja idő- kiáltott fel Katie.
-Tanulás idő- mutatott a könyvekre Ben.
-Én feladom- dőltem el az ágon.
-Nem adhatod fel- színészkedett Katie.
-Azt hiszed? Komolyan? Na, ezt figyeld- vettem ölbe a laptopot és kapcsoltam fel a facebookot, ahol egy kép fogadott Niallről, ahol puszit ad egy lánynak.- Rohadj meg- kiabáltam.
-Hé!- kapott a szívéhez Katie.- Ezt azért nem kellett volna.
-Nem te- feléjük tartottam a laptopot-, hanem ez.
-A szemét - színészkedett Jeremy.
-Ne! Most szívet fogunk ápolni- kapott a szívéhez Ben.-Ne!
-Hogy merészelte?- színészkedett Alexa is.
-Ne már, ez komoly- nyafogtam.
Katie kivette a kezemből a laptopot ki is kapcsolta:
-Megyünk főzni!Nincs vita!
-Én nem- makacsoltam meg magam, amire a barátaim egymásra néztek és felemeltek.- Tegyetek le!
-Nem!- kiáltották egyszerre.
-Ugye Chris nincs itthon?- kérdezte Alexa.
-Te fogd be- nézett rá szigorúan Ben.- Senki sem kíváncsi a szeretlek is meg nem is játékotokra. Fejezd be!
Nekiláttunk a főzésnek, amit addig húztunk, amíg Jeremyék kedve el nem ment a tanulástól. Nyertünk!

2014. március 27., csütörtök

40. fejezet: Az új X Factor

Sziasztok! Meg is érkezett az új rész, várjuk a komikat, nagyon. Nézzetek be a másik blogunkba is,
You Only Live Once. Puszi: Amy és Liza♥

Hajnali öt, kávé, kémia füzet és én. Legjobb párosítás így hétfő reggelre. De a hülye szöveg nem akart a fejembe menni, egyszerűen a kovalens kötés nem az én világom.Kínomban már a fejemet vertem az asztalba.
-Azért meg ne öld magad- hallottam anya hangját, épp most haladt el mellettem.
-Hát te?- néztem fel rá.
-Munkába megyek. Szerinted?- mosolygott.
-Hány óra van, hogy te már fent vagy?- néztem rá.
-Fél 7- jelentette be.
-Mennyi?- kerekedtek el a szemeim.
Felkaptam a füzetemet, rohanni kezdtem és a lépcsőn kis híján nekimentem Katienek, aki alig bírt lejönni a lépcsőn, annyira álmos volt.
-Jó reggelt neked is- motyogta.
Kerestem magamnak ruhát, megfésültem a hajam, fogat mostam, sminkeltem és már indultam is a suliba. Szinte beestem az osztályerem ajtaján.Jeremy beteg volt, ezért most csak egyedül vagyok, de azért teljesen magányos nem leszek, mert jóba lettem egy csomó emberrel, akiket még szeptemberben mutatott be nekem.
Beültem a padba és mint a jó stréber folytattam a magolást.
-Mit csinálsz?- ült le mellém Sel.
-Kémia- mondta ki ezt a szót és rögtön tudta, hogy mi a gondom.
-Nem nehéz- kezdett bele, egész addig magyarázott, amíg a tanár be nem jött.
-Köszi- mosolyogtam rá.
-Máskor is- ezzel leült a helyére.
Ez a nap szokás szerint unalmasan telt, plusz még Niall miatt is kicsit hülyén éreztem magam, amikor valaki megkérdezte, hogy mi a helyzet a párkapcsolatommal, inkább tereltem a témát.
-Mi a baja Jeremynek?- a buszmegállóban kérdezte tőlem Robert, ma nem igazán volt esélyünk beszélgetni.
-Szimulál- feleltem.
-Ő nem szokott- vigyorgott Robert.
-Csak nátha- legyintettem-, két nap múlva talán jön.
Még egy darabig beszéltünk, de én a következő megállónál leszálltam a buszról. Haza ballagtam és felnyitottam a laptopomat.Azonnal hívott skypen Niall. Sóhajtottam egyet majd felvettem. Hiába vsztünk össze még mindig jó hallani a hangját.Egészen addig elbeszélgettünk, amíg Niall nem kezdett mesélni valami lányról.Akkor elszakadt nálam a cérna.Pedig semmi sem volt közöttük.És mégis. Ennyire féltékeny még talán soha életemben nem voltam, pedig csak egy rajongóról mesélt, aki kért egy puszit az arcára.Azonnal lecsaptam.Mi történt velem?
Egész héten nagyon rosszul éreztem magam, már nem is beszéltünk.Hiányzik a kis szöszi, azt nem tagadom, de akkor is nagyon durván váltunk el és nem felejtem el egykönnyen azt a veszekedést.Otthon mindenki csak egy napot csámcsogott, a mi veszekedésünkről, mert mindenki más Katie felmelegített kapcsolatával foglalkozik.Legalább nem mi lettünk a téma.

Péntek délután, már megint üres a hűtő, nincs ki bevásároljon és senkit sem lehet rászedni, mert már megint nincs otthon anya, hogy rendbe szedjen minket. Már megint a munka, hiába mondta, hogy már nem fog.A vásárlás szokás szerint rám marad, valahogy rávettem mindenkit, hogy kísérjenek el, de nem mondtam el, hogy hova, így jöttek. De amikor bejelentettem, hogy megyünk vásárolni, lázadni kezdtek.
-Nem Sophie, nem, előtte együnk, kilyukad a gyomrom- nyavalygott a bátyám.
-Jó- egyeztem bele. - Kebab?
-Itt a sarkon van egy kebabos, bemegyünk ide?- mutatott az épület felé Katie.
-Menjünk- egyeztünk bele egyszerre.
Itt még soha sem jártunk, bár szerintem nagyon jó hely, nagyon hangulatos, van egy nagy tévé, amin épp valami zenecsatorna megy, van néhány asztal.Rajtunk kívül még három ember ült az asztaloknál. Egy vézna srác MP4-gyel, a sarokban két 30-as pasi, akik az eladókkal beszélgettek. Chris beállt a sorba, két hamburgert és két kebabot kért, addig mi helyet foglaltunk az ajtó mellett.Megkaptuk a kajáinkat majd belevetettük magunkat az ízek kavalkádjába.Közben beszélgettünk néhány fesztiválról, amire nyáron Katie el szeretne menni, amire mind a hárman szívesen elkísérnénk.
-Lányok akartok hallani egy ki Michael Jacksont?- hallottunk egy cincogó hangot. Először azt hittem, hogy képzelődök.
-Tuti betesz valamit a tévébe,figyeld meg- súgta David, miközben én mosolyogva bólintottam.
Nos tévedtünk. Beállt a terem közepére és énekelni kezdett.
-Csajok, ez X Factor gyanús- kiabálta nekünk az egyik kiszolgáló fiú, majd hangos nevetésben tört ki.
-És épp barátnőt keres- kacsintott a másik.
-Nem, nem, nem- nevettünk.
A fiú olyan magas hangokat énekelt ki, amiktől jó, hogy sírva nem fakadtunk, és az ablakok nem törtek ki. Chris gyorsan előszedte a mobilját és úgy tett, mintha játszana, de közben mindent videóra vett. Eleinte nem mertünk röhögni, de akkor tört ki belőlünk igazán, amikor Katie döbbenten oldalra fordult és tátott szájjal bámulta a fiút. David gyorsan felállt és a két dal közti szünetben vett innivalót.
Még a kiszolgálók is leálltak a munkával egy pillanatra, mert dolgozni nem tudtak, mert ők is röhögtek, a szakácsnő is elbújva,de nevetett.Mikor befejezte, megtapsoltuk, ekkor az egyik emberke telefonált.
-Siess, itt van Michael Jackson- nevette a telefonba, majd mikor letette ránk nézett.- Lányok bírjátok még?
Katie erre a kérdésre eltolta a tálcáját, fejét az asztalra hajtotta és nevetett.Én pedig csak bólogattam, mint egy idióta.
-Választhatunk mi dalt?- intett Chris a fiúnak, én meg csak ilyen ne, te hülye arccal néztem rá.
-Persze- bólintott a srác.
-One Direction-t tudsz?- kérdezték.
-Csak Michael Jacksont- rázta a fejét, a fiúk összenéztek.
-Akkor mindet szeretnénk hallani- dőlt hátra a széken David- és utána kérek egy közös képet is, megy Twittere.
-Tényleg?- kérdezte a gyerek döbbenten.
-Ha híres leszel, be tudjuk bizonyítani, hogy ismerünk- vigyorgott Chris.
-Ezt inkább le kéne tagadni- suttogtam.
-Hát jó- egyezett bele vidáman a srác.
-Mit szabadítottatok ránk?- nézett az égre Katie.
-Egy sztárt- nevettek.
Az újabb dalánál én már csak összecsomagoltam a kajámat, nem is vártam, hogy tudjak enni, nevetni sem nagyon nevettem, a végén már azon nevettem, hogy a többiek nevetnek. Katie már David innivalóját itta, hogy elfedje röhögését.De mind hiába, annyira nem bírta, hogy pontosan Chris pólójának a közepét leköpte.
-Katie!- ugrott fel Chris hirtelen, ezzel fellökve a széket.
Mindenki ránk kapta a tekintetét és még a fiú is befejezte egy pillanatra, Chris beletúrt a hajába bocsánatot kért, aztán visszaült.
-Folytasd- intett a srácnak.
-Nem akartok beszállni?- nézett ránk.
-David, lassan oldalazz ki- szólt Katie.
-Még egyet várjunk meg- könyörgött-, kell a kép.
-Beáll valamelyikőtök?- nézett ránk a srác.
-Nem, bocsi- ráztuk a fejünket.
-Torokgyulladásom van, ne nézz rám- tette maga elé a kezeit David.
-Haver, akkor a képet?- állt mellé először Chris, majd a lökött haverja is követte őt, beálltak a srác mellé és hülye pofákat vágtak.
Miután befejezték gyorsan elhagytuk a helyszínt, az épület előtt, az eddig visszatartott röhögés kitört belőlünk.Még a szupermarketben is ezen röhögtünk, közben Chris kiposztolta a képet ,,Az év X-faktor győztese" felirattal.
-Szerintem sérültem- röhögött Katie, miközben bedobott egy doboz müzlit a kosárba.
-Az a hang, amit a végén kiadott- nevetett David-, Katie képzeld el, hogy ő a pasid.
-Egy zacskóval a fejemen mennék ki az utcára- nevetett fel.
-Honnan tudod, hogy nem meleg?- böktem oldalba.
-Nagyon remélem- mosolygott.
-Pedig igen szemezgetett veled- válaszoltam röhögve.
-Ha ő lenne a pasim minden este álomba sírnám magam- gondolkodott Katie.
-Szerenádozna neked- folytatta tovább Chris.
-Képzeld el, a végén milyen hangot adna ki- bökte oldalba Katiet David.
-Amikor a csúcson van- csatlakozott Chris is.
-Szerintem olyat, mint az előbb- nevettem felszabadultan.
-Én meg akartam kérdezni, hogy nincs-e lemeze- nevetett Katie.
-Szerintem van. Keressük meg- indultam el a CD-k felé.
-Ne, - röhögött Chris.- Szólok Harryéknek, hogy vegyék be a bandába.
-Ne mond ki azt a nevet- szólt rá Katie.
-Bocsi- tette maga elé a kezeit.- Kis tigris, hozz pár csomag zöldséget is a hűtőből- utasította Katiet.
-Hozz te- felelte.
Mind a négyen szétváltunk, azért, hogy beszerezzük még azokat a dolgokat, amikre külön- külön van szükségünk.Én alig vettem valamit, viszont Chris és David külön- külön 10-10 csomag gumicukorral tértek vissza.
-Az minek?- vontam fel a szemöldököm.
-Hadsereget toborzunk- vigyorogtak.
-Örülök- forgattam a szemeim.
-Inkább takarítsd ki az ágyad alját- tért vissza közénk elég morcosan Katie.
-Mi baj?- néztem rá.
-Az emlegetett szamár hívott- forgatta a szemét.
-De az jó- mosolyogtam és akaratlanul is előszedtem a telefonom, hogy Niall esetleg nem keresett-e.
-Még mindig az a baja, hogy összejöttél Greggel?- kérdezte David.
-Igen, de ti honnan?- nézett rájuk Katie gyanakvóan.
-Tudjuk?- kérdezték kórusban, mire vörös hajú barátnőm csak bólintott.
-A falnak is füle van- vágta rá David.
-A francba- forgatta a szemeit Katie,a fiúk lepacsiztak.
Soha nem fogják elmondani, de gondolom, hogy Harrytől tudják, mivel ők az utcán vesztek össze.
-Srácok, ki fizeti ki ezt a sok cuccot?- kérdeztem, felváltva néztem rájuk és a kocsink tartalmára.
-A hitelkártya- felelte nemes egyszerűséggel Chris.
Végül aztán Chris fizetett, és mivel gyalog jöttünk, a másik nagy problémát a sok cuccal való hazatérésünk okozta.Mi lányok kihasználva a helyzetet elkezdtük sorolni a fiúknak, hogy mi miért nem vihetünk táskákat.Chris úgy tett, mintha süket lenne és mindkettőnk kezébe belenyomott kettőt.



2014. március 22., szombat

39.fejezet: Baj van a paradicsomban

Sziasztok! Meg is érkezett az új rész! Jó szórakozást és komizzatok!
Puszi: Amy és Liza♥
Olyan hamar eltelt ez a hétvége is, és megint egy újabb nehéz hét következik,suli, tanulás, alvás és így tovább minden nap. Semmi változatosság, ugyanaz a lemez.Szombatra pedig megkérem Bent és Jeremyt, hogy jöjjenek át, kicsit fel kell zárkóznom, de ehhez először túl kell élnem egy hetet.Mindegy azzal, hogy nyafogok semmivel sem leszek okosabb.Délelőtt segítettem anyának, délután pedig leültem a könyveim fölé.Egy kis tanulás sosem árt. Persze a biológia füzet felett azt hittem, hogy fejbe lövöm magam, azok a latin kifejezések.Miután hosszú szenvedések után megtanultam, halk kopogásra lettem figyelmes, pedig nem várok senkit.
-Egy pillanat- kiáltottam és gyorsan bedobtam a füzetet a sarokba.
Az ajtó felé indultam, hogy kinyithassam, de előtte még megigazítottam a hajam.
-Szia- nyitottam ki egy nagy mosollyal az arcomon.
-Szia kicsim- köszöntött mosolyogva és egy puszit nyomott az arcomra.
-Hát te?- néztem rá meglepetten.
-Meglepetés- vigyorgott és széttárta a karjait.
-Meglepődtem, de elárulod, hogy miért jöttél?- vontam fel a szemöldököm.
-Tudom, hogy rosszul esett az a péntek esti félreértés- túrt a hajába.
-Nos igen- helyeseltem-, jó, hogy így eszedbe jutott- vágtam be a bunkót.
-Szerinted nekem hogy esett, hogy tegnap Rickékhez mentél pakolgatni? Ezért nem is kérdeztem, hogy csinálunk- e valamit együtt, de azért Harryvel elmész vásárolgatni- szinte már kiabált velem. -Én vagyok a pasid!
-Igen?- emeltem fel én is a hangomat. - Ha annyira a pasim vagy, akkor miért nem hívtál fel? Tudod a számomat nem? Azzal is tisztában vagy, hogy hol lakom!
-Reggel elég nyilvánvaló volt, hogy nem akarsz velem lenni- kiabált vissza.
-Reggel? Épp akkor ébredtem fel! Szerinted akkor annyira jókedvű vagyok?- már nagyon ideges voltam, egyszerűen több hónap mérge és idegessége jött ki rajtam és mind szegény Niallre összpontosult.
-Ugyan már, nem az volt a baj. Azért hisztizel, amit mondtam,- még hangosabban kiabált.- Fogd fel, hogy félreértettem.
-Csakhogy tudd, nem érdekel! És te ne ordibálj velem, mert nincs hozzá jogod!
-És szerinted, neked van hozzá jogod? Meg sem akarsz hallgatni. Igaza van Zaynnek, mindig az van, amit te akarsz- kiabálta.
-Ebbe ne keverd bele Zaynt- kiabáltam.
-Miért? Talán baj?- vonta fel a szemöldökét.
-Menj el- szűrtem a fogaim között.
-Holnap reggel elmegyek és körülbelül két hétig nem jövök haza, ha nem több. Búcsúzni jöttem- válaszolta.
-Nos, ilyen megható búcsúban még sosem volt részem- feleltem cinikusan. - Szeretnél még valamit?
-Igen- bólintott.
-Mit?- sietettem.
-Szeretlek.
-Ennyi?- néztem rá vigyorogva. - Mész?
-Inkább maradok- elfeküdt az ágyamon és figyelt.
-Na- tapsoltam kettőt és fölé álltam.
Ő meg kapott az alkalmon és berántott maga mellé.
-Menj Alexához- vigyorogtam rá.
-Nekem itt jobb- vont vállat mosolyogva.
-Menj innen- összeszedtem minden erőmet és lelöktem őt a földre.
-Au- nyögött fel fájdalmasan. - Ezt most miért?
-Mit vársz? Hogy elolvadjak? Na nem- kiabáltam.- Állj fel és menj el innen!
-Hát jó- felállt, leporolta a nadrágját és nyomott egy puszit a homlokomra majd kiment, de még visszafordult. - Szeretlek.
-Jó neked- vontam vállat.
-Ennyi?- szemei tele voltak szomorúsággal. - Vigyázz magadra!
Amint becsukódott mögötte az ajtó összekuporodtam az ágyamban és keserves zokogásba kezdtem. Sírni egy srác miatt? Azt hiszem megbolondultam.De aztán végül a könnyek eltűntek és csak a harag maradt, mindenért Niallt hibáztattam.
-Rákérdezzek?- nyitott be Katie.
-Inkább ne- szipogtam. - Szerintem úgyis hallottad.
-Tessék zsepi- dobta nekem.
-Köszi!
-Igazából azért jöttem, hogy nem akarsz-e velem egy kicsit sétálni, mesélni szeretnék valamit- mosolygott. -Na jó, vedd úgy hogy nem mondtam semmit.
-De mennék- szóltam utána.
-Komolyan?- fordult vissza.
-A fogadott testéremre mindig van időm- erőltettem egy mosolyt az arcomra.
Felöltöztünk és kimentünk a hűvös utcára.
-Na hallgatlak- néztem rá.
-Hát, még csütörtökön összemelegedtem Greggel és ezért randizik holnap este David és Aly- magyarázta.
-Na várj-ráztam a fejem- mi van?
-Együtt vagyok Greggel- jelentette be, amire tátva maradt a szám.
Néhány másodperc erejéig némán próbáltam feldolgozni a hallottakat.
-Harry pedig ki van borulva- magyarázta.
-Hát ezt elhiszem- bólintottam. - Szegény gyerek, fel kéne hívnom.
-Neked nem őt kéne felhívnod- szólt rám.
-Hanem kit?- értetlenkedtem.
-Senkit- legyintett. - És ezért randizik holnap Aly és David.
-Hogy vetted rá?- kérdeztem nevetve.
-Hát, nem akartuk senkinek elmondani, de David rájött, és beígértem egy randit, de közben kiderült, de ő ragaszkodik- vigyorogva magyarázott.
-Hát akkor ti sem unatkoztok- nevettem.
Sétáltunk még egy kicsit a környéken, aztán hazamentünk és erőinket egyesítve befejeztük a tanulást.