2014. március 12., szerda

38.fejezet: Ez az, költöznek!

Sziasztok! Amy érkezett a javítással és feldobott egy rövidke részt. Várjuk a komikat!
 Puszi: Amy és Liza♥

Délutánra nagyjából rendbe szedtük magunkat és mivel Jake is a pakolás miatt érkezett Londonba, ezért mentünk Rick újonnan elkészült lakásába kipakolni.
-Lily itt vannak a kulcsok- lépett be a nappaliba Rick, ahol anya és én éppen eszmecserét folytattunk.
-Köszi,- biccentett- tedd le kérlek az asztalra.
Rick lehelyezte az asztalra.
-Várj, ma elköltöztök?- nézett fel anya döbbenten.- Kiment a fejemből.
-Hát igen,- túrt a hajába Rich- már épp ideje egy picit önállósodni.
-Segítsünk?- kérdezte anya.
-Igazából Sophiék már megígérték- jelentette be Rick.
-De Katie nem megy- kiabált be a nappaliba Katie, miközben sporttáskájával az előszoba felé ment.- Ő próbál.
-A kezed miatt nem is hívtalak.
-Alice mit raktál ebbe?- a bátyám épp most állt meg a lépcső aljában, és kifulladva a térdét fogta.- Téglát?
-Könyveket- vont vállat.
-Sophie, felemelnéd a formás feneked a kanapéról és segítenél lecipelni egy dobozt?- jelent meg előttem Jake.
-Minek?- vontam fel a szemöldököm.
-Mert ha nem, akkor az emberek csak onnan fogják tudni, hogy éltél, hogy a feneked nyoma ott lesz a kanapén- kacsintott.
-Hé! Ne lopj a Jóbarátokból- nevettem.
-Na, segíts nekem- könyörgött.
-Te mióta beszélsz velem?- vontam fel a szemöldököm.
-Mióta együtt iszunk- súgta Jake.
-Nem vagy vicces- forgattam a szemeim.
-Azt hittem, hogy rosszabbul bírod a piát Morgan,- lökött oldalba, miután már elindultunk- megleptél.
-Keveset ittál Daniels, csalódtam- vigyorogtam.
-Az a te bajod- válaszolt.
-Csalódtam benned,- ráztam a fejem- azt hittem, hogy többet bírsz.
Közben már beértünk Rick szobájába egy nagy dobozért.
-Ez a tied- böktem rá.
-Szerinted miért hívtalak?Ez kettőnké- vigyorgott.
-Szörnyű vagy-sóhajtottam.
Miután a dobozok bekerültek a bátyám rozoga autójába és a Rick újonnan vásárolt kocsijába indulhattunk a lakásba, mindenki kíváncsi volt, hogy hogyan is néz ki.A lakás egy társasház harmadik emeletén kapott helyet.Egy zöld fa ajtó fogadott minket.
-Akkor,- Rich elkezdte kinyitni az ajtót- drámai hatásszünet.
Alice belökte az ajtót. A lakás az ő ízlésük szerint van berendezve.
-Ó,- suttogtam- szép lett.
Balra helyezkedik el a konyha, jobb oldalon az ajtó mellett van egy kis kanapé.Az ebédlőből két ajtó nyílt az egyik a fürdő volt a másik pedig Alice szobája, Rick szobája a lakás másik felében van.Felcipeltük a dobozokat és kezdődhetett a pakolás, a nappalit az ebédlőtől egy hatalmas könyvespolc választotta el, a mögötte lévő falon pedig képek voltak.
-Ott vagyok- mutattam az egyikre.
-Az én vagyok?- állt meg mellettem Jake és az egyik képre mutatott, ahol még hosszú volt a haja.
-A sötét múltadból származik az a kép- Chris hangját a hátam mögül hallottam.
-Az meg ott a te sötét múltad- nevettem fel és egy régi képre mutattam, ahol még a mostaninál is hosszabb haja volt.
-Hagyjatok már! Tetszett a hosszú haj- nevetett fel a bátyám.
-Alice és a szőke haj- mutatott rá az egyik képre David.
-Ugye milyen jól néz ki?- állt meg mögöttünk Alice. - Két hetet dolgoztam vele.
-Nagyon- szólaltam meg.
-Tudod, hogy mit nem értek?- nézett Jake Alicera.-Minek nektek könyvespolc?
-Vannak könyveink- vont vállat Alice.
-Hát jó,- vontam vállat- nem mintha annyit olvasnátok.
Először kipakoltunk a nappaliban, ahol egy kis íróasztal is helyett kapott két fotel mellett. Utána segítettem Alice szobájában.
A lila falak teljes mértékben illettek barátnőm jelleméhez. Becsuktam az ajtót, mert akartam valamiről beszélni vele.
-Hogy nézel te Jakera?- suttogtam.
-Tessék?- pislogott nagyokat. - Nem tudom, hogy miről beszélsz.
-Ne tedd a hülyét,- csesztem le- hadd halljam, ki vele- ültem le az ágyra.
-Nem tudom, hogy miről beszélsz- felállt és elkezdett pakolgatni, mint aki nem is hall engem, mögé sétáltam.
-Nem sokat kellett volna még inni ahhoz tegnap, hogy ott mindenki előtt egymásnak essetek- súgtam.
-Ne túlozz- ráncolta össze a szemöldökét.
-De ne hazudj nekem- fordultam el.
-Én nem - tiltakozott.
Kopogás szakította meg a beszélgetést.
-Gyere-szólt ki Alice, Jake sétált be, én pedig ott hagytam őket és behajtottam az ajtót magam mögött, de nem mentem el, hallgatózni kezdtem és közben lestem be a résen.
-Gyanakszik- mondta Alice.
-Ne aggódj- ölelte őt át Jake.
-Mikor mondjuk el nekik?- sóhajtott Alice.
-Majd, ha itt lesz az ideje.
Szóval összejöttek, ezen titok tudatában mentem vissza a többiekhez, de ki fogom várni hogy ők mondják el.Nem leszek gonosz, biztos oka van annak, hogy titkolóznak.
Hirtelen telefonom rezgésére lettem figyelmes, kivettem a zsebemből és Harry neve villogott a kijelzőn.
-Haló?- szóltam bele.
-Nem jössz el velem vásárolni?- kérdezte.
-Miért tenném?- húztam az agyát.
-Hagyom, hogy a barátom legyél- nevetett fel. - Most már nem tetszik?
-Na jó 10 perc múlva, hol?- kérdeztem.-Tudod mit,Rickék lakásában vagyok. Gyere ide, SMS-ben kapod a címet- ezzel le is tettem, utána megkértem Ricket, hogy diktálja le a címüket.
Gyorsan elküldtem neki és vártam, hogy megérkezzen.A többieket nem zavarta, hogy ott hagyom őket, mert folytatni akarták az előző esti iszogatást, ott ahol abbahagyták, és én ebből inkább kimaradok. Harry pont akkor érkezett meg, amikor leértem.
-Te, hogy hogy engem hívtál?- kérdeztem, miközben beszálltam a kocsijába.
-Csak úgy- vont vállat,összehúzott szemöldökkel néztem rá.
-Na jó. A többiek túl fáradtak hozzá- forgatta a szemeit.
-Katie?- kérdeztem.
-Gregezik- vont vállat.
-Próbán van- védtem meg barátnőmet.
-Greggel kettesben van már, nem vagyok hülye- beindította a motort.
-Pedig az vagy.
Erre már nem reagált, helyette bekapcsolta a rádiót.
-Persze a zene mindenre megoldás- csúsztam lejjebb az ülésben.
-Én nem lelkizek, mint egy lány- mondta komolyan.
-Bocs főnök- nevettem.
Megállt a pláza előtt és már ki is szállt az autójából.
-Várj meg!- szóltam utána.
-Viselkedj természetesen, rajongó had közeledik- nézett hátra.
-Mi sem természetesebb annál, ha egy csapat tini letámad- gúnyolódtam.
-Miért te mi vagy?- nevetett.
-Miért nem netről rendelsz ruhát?- kérdeztem, és épp most érkeztek meg a rajongók.
Negyed óra múlva tovább is mehettünk.Még bent is letámadott minket egy kisebb csapat, de most már engem se hagytak nyugton.
-Nagyon összepasszoltok Niallel, de nagyon keveset látni titeket együtt nyilvánosan és az újságokban- hadarta az egyik lány.
-Igen, a banda többi tagjával sokkal többet látni téged, mint Niallel- csatlakozott egy másik lány is a beszélgetéshez.
-Mert, ha együtt vagyunk inkább megnézünk kettesben egy filmet, vagy valami- válaszoltam zavartan.
-De ez nem is baj- mosolygott Harry, kedvesen kiosztott pár aláírást és fényképezkedett.
-Vásárolunk is ma?- kérdeztem.
Már az első üzletből is két megtömött táskával jöttünk ki mindketten.A következő üzletekben már visszafogtuk magunkat.Mindketten egy kicsit ruhatárat frissítettünk, közben beszélgettünk és megismertük egymást. Én azt hittem, hogy teljesen különbözünk egymástól, de igazából nem. Sok mindenben hasonlítunk.


2014. március 7., péntek

37.fejezet: Áramszünet

Sziasztok:) Meghoztuk az új részt amiből egy kis poén sem hiányzik:) Reméljük, hogy tetszik:) Várjuk a komikat. Puszi: Liza és Amy:) ♥



Egy újabb átlagos péntek délután Londonban. Szakad az eső, a diákok majd fellöknek a buszmegállóban, Jeremy rád önti a kávéját, mert neki ez jól esik, Niall bombáz a ma hazamegyek, szeretlek üzeneteivel. Már leszálltunk a buszról és haza felé tartunk, bőrig ázva, de az eső még mindig zuhog, mintha dézsából öntenék. Mielőtt síelni mentünk a hó okozta a problémát, most már ez esőre váltott, pedig még javában zajlik tél. Jeremyvel a parkban búcsúztunk el, ahol még nyáron találkoztunk és megbeszéltük, hogy ő is átjön délután. Amolyan üres a ház, csapjunk bulit délután. Jake is jön látogatóba, hisz a hétvégén akarnak beköltözni Rickék az újonnan vásárolt lakásába és elmennek. Szép az élet. Amikor hazaértem a lakás kongott az ürességtől, párszor szólítottam családtagjaimat, de senki sem reagált. Ledobtam a kabátom és a cipőm és táskámmal a vállamon villámgyorsan a szobámba mentem átöltözni, a vizes ruhákat kiterítettem a fürdőszobában és a táskámat a szokásos bérelt helyére elrejtettem a sarokba. Lementem a konyhába, valami kaját keresni. A pulton a következő üzenet fogadott:
Elmentem üzletbe, nem vártalak meg. Lily írt, hogy csak holnap jön haza, Katie több, mint valószínű, hogy díszletet fest a színházteremben, Chris dolgozik, valakinek azt is kell.
Puszi: David cica 

Megráztam a fejem, és még egyszer elolvastam az utolsó sort, majd még hármat pislogtam és a szöveg még mindig ugyanaz maradt. Mit szívott? Mi ez a sok vessző? Mi ez a cica? Oké, ezt beragasztom az emlékkönyvembe, amit Louis karácsonyi ajándéka inspirált. Ez a kis üzenet valahol majd David hóemberré változása és főzési próbálkozásai közé fog bekerülni. Majd, ha a gyerekei meglássák, már ha neki lesz olyanja, mert szerintem az a nő még nem született meg, aki ehhez hozzámegy. 
Kinyitottam a hűtőt, közben dúdolásztam és elkészítettem a díjnyertes Morgan-féle szendvicset, a még maradt kajából. Mióta anya a hét elején, megint elutazott, pedig azt mondta, hogy most már tényleg nem fog, beköszöntött az éhínség időszaka. Mindenki  dolgozik és suliba jár, szóval maradékot eszünk. Így péntekre megmaradt a maradék maradéka. Sajt, szalámi, vaj és paradicsom, azt hiszem este pizzát rendelünk, mert David valószínűleg  csak csokit, ropit és sört fog hozni, mert már miért is venne normálisat. 
- A fene essen beléd London- hallottam meg egy ideges morgást, amire a szendvicsem is megijedt és öngyilkos lett, levetette magát a parkettára. Miközben felálltam, hogy megnézzem mi a baja már megint, láttam ahogy szegény szendvicsem kilapult és kifolyik belőle a paradicsom. 
-Neked mi bajod? - léptem be az előszobába, ahol a fekete arcú, csuromvizes Katie épp letépázta magáról a kabátját.
-Utálom az esőt télen- morogta, ahogy figyeltem egyre viccesebb lett a látvány és már nem is zavart annyira a szendvicsem elvesztése. Katie olyan volt, mint egy mosómaci. 
- Katie olyan cuki vagy- magas hangon beszéltem hozzá, amire arca eltorzult. 
-Mi?- kiabálta és elrohant. 
Néhány perc múlva szárazan sétált le az emeletről, a fekete csíkok is eltűntek. 
-Igen, egy sonkás, sajtos, kukoricásat kérek és aztán kérek még egy nagy gombásat, de jöhet még egy füstölt sajtos is és egy csirkés- közben telefonált. 
-Kinek rendelsz ennyi kaját?- vontam fel a szemöldököm. 
-Mivel David csak ropit vett, mert kérdeztem ezért kell a kaja- válaszolta.
-Hol találkoztál Daviddel?
-Az ajtóban, mert tudod, még nem jött rá, hogyha leteszi az egyik táskát, akkor be is fér az ajtón- vigyorgott. - Amúgy Chris írt, hogy 5 perc és otthon van, de dugóba keveredett. 
-De ha este ennyien leszünk, akkor miért rendeltél négy pizzát?- kérdeztem döbbenten.
-A pizzás fiú már akkor hülyének nézett, amikor a harmadikat kimondtam, ha akarnak rendelnek maguknak, van pénzük- tárta szét a karjait és vigyorgott. 
-Lányok!- hallottuk meg David kétségbeesett hangját.- Segítenétek?
Mindketten segítségére indultunk és becipeltük a táskákat, de persze előtte jól kiröhögtük, ahogy mesterien zselézett haja lelapult. A táskából előkerült azért valami normális kaja is, mint ropi. Időközben Chris is befutott és ő úszta meg eddig a legszárazabban a londoni szeszélyes időt. Gyorsan kitakarítottuk a nappalit, hogy mire ideérnek a vendégeink, akkora ne heverjenek összegyűrt papírgalacsinok és üres ropis zacskók a földön. 
Hat körül hazaérkezett Rick és Alice, Jake társaságában, valamint Jeremy is megérkezett. Kicsit később Alexa és Ben is befutottak, mert Katie elmondása szerint a viszony kettejük között rendeződött, de Nate még mindig nem hajlandó szóba állni velük. És végül megérkeztek a fiúk is, mind az öten. Miután mindenki mindenkit agyon ölelgetett és mindenki nagyon boldog volt, kiment a villany, a rohadt eső és a szél leszakítottak néhány vezetéket. Így gyors gyertya keresgélés után az egész házat tele raktuk világító mécsesekkel és Chirs pedig egy bányászlámpát húzott a fejére. Az este első felét a bátyám végig gitározta Daviddel, bár azért az ő játékában volt kivetnivaló, de azért megy neki is. Mi pedig énekeltünk velük, de néha énekelni tudó barátaink szörnyű arcokat vágtak.
-Sophie, miért erőlteted a macskanyávogást? Fáj a fülem- nézett rám szomorú arccal Zayn.- Fogd be!
-Ne énekeljünk tovább, csináljunk mást- vágtam be a kiskutyaszemeket.
-Ha nem az van amit a hercegnő akar, hisztizik- vigyorgott Zayn.
-Fogd be, én nem vagyok hercegnő- szóltam rá.
-Neki kellett volna hercegnőnek öltözni és nem nekem- szólalt meg Katie.
-Pacsi- emelte fel a kezét Zayn.
-Akkor mit csináljunk?- ölelte át a vállam Niall.
-Üvegezzünk!- csillantak fel Harry szemei.
Leültünk egy körbe, David pedig megpörgetett egy üres sörös üveget.
-Először tisztázzuk a szabályokat- állította meg az üveget Zayn.- Aki nem hajlandó felelni az iszik egy felest, aki nem hajlandó megcsinálni a merészséget, vetkőzik.
-Jó, - nézett elvetemültem Kate.- Kitől kérdez David?
-Tőled kérdezek- vigyorgott David.
-Had halljam- forgatta a szemeit.
-Igazság vagy merészség?- kacsintott.
-Kezdetnek legyen mondjuk igazság- vont vállat Katie.
-Rendben. Nos örülsz, hogy családunk tagja lehetsz?- nevetett.
-Te örülsz, hogy a rokonod vagyok?- kérdezte Katie, David arcán megjelent egy fintor.
-Nem igazság, kérdéssel válaszoltál- hisztizett David.- Iszol- nyújtott vörös barátunk felé egy poharat Zayn.
-Hát legyen- vette el a poharat és egy húzással megitta. Arcán semmiféle fintor sem jelent meg.
-Nos, - Katie megpörgette az üveget.
-Na várjunk csak, én megrázkódok, ha iszok- vakargatta a homlokát David. - Ez ciki.
-Oh, Zayn- vigyorgott Katie.
-Merek- vigyorgott.
-Csókold meg Sophiet- gondoltam, hogy közbe szólok, de úgy sem teszi meg, Katie valószínűleg provokálja őt.
-Vetkőzöm- vigyorgott.- Direkt mondtad ugye? Kíváncsi vagy a testemre? - vigyorgott Katie felé.
-Ahogy mondod- hajolt hozzá közelebb Katie. -Álmodban!
Gyorsan lekapta a felsőjét majd pörgetett. Az üveg most előttem állt meg.
-Erre vártam- villantott egy gonosz mosolyt.- Nos Morgan, felelsz vagy mersz?
-Hát Malik, úgy döntöttem, hogy merek- felvettem magamra az engem nem lehet megtörni arckifejezést.
-Gyere ölelgesd meg Zayn bácsit- jelentette be, én valami keményebbre számítottam.
-Ennyi?- néztem döbbenten.
-Most csak- vigyorgott.
Odamentem hozzá és megöleltem.
-Tőled azért többre számítottam.
-Ne aggódj- súgta a fülembe.
-Mi?- ijedtem meg.
-Most kezdek bemelegedni.
Harryt sikerült kipörgetnem, kérdeznem kellett, de passzoltam, Niallnek.Még egy ideig csak ilyen aranyos, ártatlan kérdéseket adtunk egymásnak, de aztán kezdett bedurvulni a játék. Zayn megint engem pörgetett ki.
-Nos Morgan Louis, vagy Niall?- vonta fel a szemöldökét.
-Hülye kérdés, Niall- nevettem.
-Rosszul értelmezted a kérdést- mosolygott.- Melyik volt meg hamarabb?
-Erre nem vagyok hajlandó válaszolni-ráztam a fejem.
-Akkor- nyújtotta felém a poharat.
Sikerült újra kipörgetnem Harryt, akinek feladatul Katie megcsókolását adtam, de inkább vetkőzött.Kicsit később a bátyám kipörgette Niallt.
- Ki a leghelyesebb lány a szobában?- vonta fel a szemöldökét. - És te miért csak felesz már megint?
-Inkább leszek részeg, mint meztelen- morgott.
-Tehát?- kérdezte Harry.
-Alexa- válaszolta Niall.
-Ez ciki- mindenki nevetni kezdett.
-Sophien kívül nem?- kérdezte.
-Most csak viccelsz ugye?- néztem rá mérgesen.
Felálltam és átültem a bátyám és David közé és kiöltöttem a nyelvem Niallre, kissé ovis reakció volt, de nem számít.Niall kipörgette Christ.
-Felesz vagy mersz?- kérdezte ördögi vigyorral a barátom.
-Niall, ugyan, én mindig merek- vigyorgott a bátyám.
-Csókold meg a leghelyesebb lányt a szobában- vigyorgott Niall. 
-Rokon számít?- kérdezte reménykedve a bátyám.
-Nem- ráztam undorodva a fejem és inkább visszaültem Niall mellé.
-Fogadott tesó?- folytatta.
-Fujj haver, nem!- rázta a fejét David
-Én Katiere gondoltam- csodálkozott a bátyám.
-Ő se- nevetett.
-Akkor gyere Lexi- mosolygott zavartan.
Alexa csak megrázta a fejét, mire a bátyámról most már lekerült az első ruhadarab. Ő nadrággal kezdi, mindenki felsővel, de ő kivétel.
-Ne már ez így uncsi. Mi lenne, ha egyszer megcsinálnátok azt, amit kaptok?- háborgott Harry.
-Ne aggódj, ha meztelenek lesznek, akkor majd kénytelenek lesznek- kacsintott Zayn.
Pár körrel később Jeremy kipörgette Christ.
-Csókold meg Lexit, amennyiben nem, új szabály iktatok be, ami miatt már egyszer vetkőztél, azt másodszor meg kell csinálnod- kacsintott.
-Felelek- mondta Chris hangosabban.
-Mit érzel Lexi iránt?- vonta fel a szemöldökét.
-Hol a pohár?- kérdezte a bátyám.
-Erre muszáj felelned.
-Már mindenkinek elmondtam, hogy szenvedek a döntésem miatt, mert ez több, mint barátság, de nem lesz köztünk semmi - válaszolta és sóhajtott egyet.
-Nehezetekre esne nem kínozni egymást?- szólalt meg Ben.
-Te eddig is itt voltál?- vonta fel a szemöldökét Harry.
-Igen. Csak hétfőre ki kell választani egy állatfajt biológiára és megfigyelek- vigyorgott.
-Hé!- kapott a szívéhez David
-Ez sértés- csatlakoztam.
-És eddig kik a befutók?- kérdezte Zayn.
-Harry, David és Chris fej fej mellett haladnak, de Jeremy megelőzi őket. Mert játssza itt a tinédzsert, de igazából ő egy ufó- beszélt folyamatosan Ben.
-Menj haza- nevettem, végül sikerült továbblépnünk Ben hülyeségén és folytathattuk a játékot.
-Felelsz vagy mersz Jeremy?-kérdezte Chris.
-Felelek- válaszolta.
-Te miért csak felesz mindig?- vonta fel a szemöldökét Niall.
-Mert, ha azt mondanád, hogy csókoljam meg a leghelyesebb lányt, Sophiet csókolnám meg, kikerülöm a jövőt- sóhajtott.- Nem akarom, hogy megverj.
-Helyes- bólintott.
-Akkor mi volt az eddigi legdurvább dolog, amit részegen csináltál?-kérdezte a bátyám vigyorogva.
-Nekem olyanom nem volt- Jeremy arca kicsit vörös lett.
-Hazudsz- mutattam rá.
-Iszom- kiáltott fel, ivás után kipörgette Katiet. -Felelsz vagy mersz?
-Most felelek- vont vállat Katie.
-Mit gondolsz Chrisről?- Jeremy kérdésére hangosan felnevetett.
-Van neki jövője?-mutatott az említett személyre, mindenki nevetni kezdett.
-Ő miért nem iszik? Ez kérdés volt a kérdésre!- méltatlankodott a bátyám.
-Nem, ez válasz volt a kérdésre és igaz- veregettem vállon.- Elég kimerítő választ adott.
-Na jó- sóhajtott.
Most Katie pörgetett és az üveg Louisnál állt meg.
-Felesz vagy mersz?- kérdezte.
-Felelek- kiáltott.
-Igazak a hírek miszerint a fiúkhoz vonzódsz?- kérdezte.
- Nem- szólalt meg Louis.- Csak nem talált meg a szerelem- és egy pillanatra rám pillantott, majd megpörgette az üveget. -Jé, Jeremyt pörgettem ki.
-Merek- sóhajtott.
-Ne végre- tapsolt egyet Liam.
-Mit csináljak?- kérdezte Jeremy.
-Várj, gondolkozunk- pusmogni kezdett a négy fiú, név szerint Harry, Louis, Liam és Zayn.
-Mi lenne, ha mondjuk kitalálnátok már?!- szóltam rájuk.- Még a csiga is gyorsabb nálatok.
-Mondjátok már- csattant fel Katie.
-De nem tudjuk, hogy mit!- kiabáltak vissza.
-Gyorsan- ütöttem a padlóra.
-Vetkőzz- szólalt meg Zayn.
-Vetkőzök, ha nem csinálom meg- rázta a fejét Jeremy.
-De ez a feladatod- nevetett Harry.- Szóval, sarokba vagy szorítva, ha nem akarod, akkor is vetkőzöl-kacsintott.
-Mit vegyek le?- kérdezte.
-Mondjuk legyen, felső és nadrág- vakargatta az állát Louis.
-De ne csak ledobd- szólalt meg Louis.
-Akkor??- vonta fel a szemöldökét Jeremy.
-Szerintem a lányok szívesen látnának egy kis sztriptízt- nevetett Liam.
Egy sóhaj után megkezdte a táncot.Nos, a fiúk úgy röhögtek, hogy már a földön fetrengtek, mi lányok, pedig élveztük a műsort.Jeremynek sem olyan rossz a felsőteste, Niallel ellentétben én nem másokat bámulok meg, vagy mondom, hogy jobban tetszik, mint a párom.Lehet, hogy félreértelmezte a kérdést, de akkor is meg vagyok bántva.
A soron következő áldozat ALexa volt.
-Igazság- vágta rá rögtön.
-Akkor, ki lesz a következő pasid?- kérdezte Jeremy.
Katie oldalba bökte Alexát.
-A Green Day énekese- válaszolt vigyorogva.
-Hazudsz!- nevetett Niall.
-Nem!- rázta a fejét Alxe.
-Szóval, a Green Day énekes épp a konyhában van- töprengett David, és ezzel Chrisre célzott.
A bátyám éppen a pillanatban nevetve belépdelt a nappaliba.
-Szabadidőmben én vagyok a Green Day énekese, nem tudtátok?- kérdezte egy száz wattos mosoly kíséretében. Alexa nyilván olyan vörös mint egy paprika, de nem látom a félhomály miatt.
-Csak szeretnéd- mosolygott.
Elkezdett énekelni egy Green Day dalt, bár a szöveg néhol hibás volt, és akkor még enyhén fejeztem ki magam.
-Inkább hagyd abba- állította le Katie.
-Most mi van?- kérdezte Chris.
-Rossz a szöveg- világosítottam fel.
Chris elkezdte a telefonját böködni.
-Nem megy a wifi!- kiáltott fel, nem tudom, mit hitt, hogy majd lesz internet áram nélkül.
-Majd én énekelek- szólalt meg Zayn, énekelni kezdett, bár a szöveget tudta, de a hangokat néhol eltévesztette.
-Nem kellene erőltetned azt, ami nem megy- veregette vállon Katie. 
-Ne egy világhírű fiúbanda énekesének akard megmondani, hogy énekeljen kiscica- pirított rá Katiera.
-Oke főnök,- nevetett- bocs, hogy élek.
-Amúgy itt van a Red Hot Chili Peppers? Vagy milyen banda? - vigyorgott Alexa.
-Nagyon vicces- tettetett nevetést Zayn.
-Inkább hagyjuk-legyintet Alexa és pörgetett. Az üveg Liam előtt állt meg.
-Én merek- meg se várta a kérdést már bekiabálta.
-Liam, én a helyedben nem, rajtad van a legkevesebb ruha- mutatott rajta végig Katie.
-Ezt most komolyan megcsinálom- bizonygatta.
-Csókold meg Katiet- jelentette be Alexa, a körülöttem ülő emberek reakcióját nagyon jó volt végig nézni. Harry savanyú arca, Liam leforrázott feje.
-De-kezdett ellenkezni.
-Muszáj- kacsintott Lexi.
-De- akadékoskodott tovább.
-Muszáj- szólalt meg Harry, nem tudtam eldönteni, hogy szomorú vagy csak rosszul esik neki. Én azt hittem, hogy csak barátok, de nem úgy viselkednek.
-Akkor legyen-adta be a derekát.
A csók után, ami inkább puszi volt, Harry eltűnt, először észre sem vettem, mert mindannyian mással voltunk elfoglalva, de aztán eldöntöttem, hogy megkeresem.Megvártam, amíg valami hülyeségen összevesznek a többiek és amikor nem figyeltek kiosontam a nappaliból.
-Harry-suttogtam.
De válasz nem érkezett, az emeletet is körbejártam, a mobilommal világítottam, de nem volt sehol. Végső elkeseredésemben a konyhába mentem, bár ha ott lenne, az már valószínűleg feltűnt volna.
-Harry-szólongattam tovább.
-Ne mond még egyszer a nevem- hallottam választ.
-Na végre- követtem a hangját és leültem mellé a csempére.
-Menj vissza Niallhez- hallottam meg hangját.
-Nem,-ráztam a fejem- az ellenségemnek most nagyobb szüksége van rám.
-Te miért hiszed azt, hogy mindenkin neked kell segítened?- a konyhában pislákoló gyertya fényének köszönhetően láttam az arcát.
-Nem hiszem,- vontam vállat- de tudom, hogy neked most szükséged van valakire, akinek elmondhatod, hogy mi bánt.
-Most szépen állj fel és tipegj vissza- felállt és az ablak felé ment, én pedig követtem.
-Nem, mert látom, hogy rosszul esik, te nem csak a barátja a akarsz lenni- álltam vele szembe.
-Ehhez nincs közöd, hercegnő- közelebb jött és szinte a fogai között szűrte.
-Leszarom, hogy te vagy a rosszfiú a bandában- beszéltem idegesen.- Ne add nekem a kemény srácot, mert nem veszem be.
-És, ha nem tetszik az ami előbb történt, akkor mi van?- kérdezte, nagyon idegesített ahogy fölém magasodik.
-Semmi, nincs semmi. Ez csak azt mutatja, hogy neked igenis vannak érzéseid- böktem mellkason.- Ne rejtsd el őket!
-Nincsenek - hátat fordított nekem.
-Styles, nézz rám- utasítottam főnökös stílusban.
-Mert, ha nem?- kérdezte gúnyosan.
Megráncigáltam a kezét, a körmömmel sikerült megkarmolnom.
-Nem kell mindjárt durvulni- fordult felém rögtön.
-Te akartad- már kezdtem nagyon mérges lenni.
-Mit vársz, mit mondjak?- hangja kétségbeesettnek tűnt.- Mondjam azt, hogy Katie nagyon is bejön, vagy, hogy igen fájt, hogy Liam megcsókolja. Utálom, hogy csak barátok vagyunk!Látod kimondtam! Tessék! Most boldog vagy?- támaszkodott rá a konyhapultra.
-Nem, nem vagyok az- ráztam a fejem.- Most, hogy tudom mit élsz át. Ne aggódj minden rendben lesz- és megöleltem.
-Nem lesz rendben- rázta le a kezeimet magáról.- Kijelentette, hogy neki nem kellenek a jófiúk.
-Te nem vagy jófiú- nevettem.
-Látszik, hogy nem is ismersz- mosolygott gúnyosan.- Csak veled vagyok gonosz.
-Ez igaz, de egyik barátod sem jött utánad, csak én- léptem közelebb.-Az ellenséged.
-Miért?- hangja elcsuklott.
-Mert én próbálok a barátod lenni, a többiek meg csak jól szórakoznak- vontam vállat.
-A srácok csak- szünetet tartott.- Nézz rájuk mennyit ittak!
-Menjünk vissza hozzájuk- megfogtam a karját és elkezdtem visszahúzni.
-Niallel is ilyen erőszakos vagy?- nevetett.
-Mi?- fordultam felé.
-Vedd úgy, hogy meg se szólaltam- vigyorgott.
Leültünk a többiek közé, akik furcsán néztek először, majd folytatták a játékot, mintha mi sem történt volna.
Niall pörgetett és az üveg nálam állt meg.
-Nos szívem- kacsintott.- Felesz, vagy mersz?
-Mivel rólad van szó, csak felelek- néztem rá dühösen.
-Szeretsz?- kérdezte bizakodva.
-Reggel még szerettelek- kacsintottam és már pörgettem is.
Ijedten megfogta az üveget és rám nézett.
-Hogy mondod?
-Pörgetni szeretnék- néztem rá szúrósan.
-Most az előbbi miatt haragszol?- kérdezte aggódva.
Figyelmen kívül hagytam és pörgettem.
-Louis- csaptam össze a tenyerem.
-Merek- nevetett.
-Leghelyesebb lány csókolás?- néztem rá féloldalt, de már tudtam, hogy kár volt kimondani.
-Ezt most kihagyom- húzta el a száját és levette a nadrágját.
-Helyes- bólintott Niall.
-Én felmegyek a szobámba- álltam fel.
-Sophie- szólt utánam Chris. - Niall miatt nem kell, megverem, ha kéred.
-Nem miatta- fordultam hátra.
-Maradj itt- kért meg Harry is.
Leültem Harry mellé és rávigyorogtam Niallre.
-Fejezzétek be az ovis viselkedést- csattant fel Lexi.
-Te mondod nekem, hogy fejezzem be az ovis viselkedést?- néztem rá vigyorogva.
-Mindenki hagyja abba- sóhajtott Liam.
-Hagyjuk abba az üvegezést, mert a végén szakítani fognak- David felállt és elvitte az üveget a szoba másik végébe.
-Akkor mit csináljunk?- néztem rá.
-Igyunk!- emelte fel az üveget.
-Meséljünk sztorikat, aki nem akar az iszik- vetettem fel ötletem, amire mindenki fintorgott.
-Zayn töltsd újra Sophie ötletét- szólalt meg Louis.
-Nos amikor valaki kimondja a kis meséjében az igen, vagy a nem szót mindenki iszik- kacsintott.
-Kezdje Sophie- szólalt fel David.
-Hát jó- nyújtóztattam ki a lábaim.
Miutan mindenki elmesélt legalább két cikis sztorit és az üvegek is kiürültek, enyhén illuminált állapotban elaludtunk.
-Mikor nyitottam tábort?- hangos kiabálásra ébredtünk.
-Tessék?- nyöszörögtem.
-Ti ittatok?- felismertem anya hangját, azonnal felébredtem, David gyorsan a kanapé mögé rugdalta az üvegeket, Zayn pedig ráfeküdt.
-Mi? Nem- ültem fel.
Anya magunkra hagyott, mi pedig villámgyorsan összepakoltunk a nappaliban, kivittük a szemetet, közben Alexa, Ben és Jeremy hazamentek.Köztem és Niall között a levegő érzékelhetően feszült olt.Végül a ház teljesen kiürült és csak a kis családunk maradt és a bristoli barátok.
-Milyen volt az este?- kérdezte anya.
-Mozgalmas- sóhajtottam.
A reggel további része unalmasan telt, mindenki ásítozott és zombiként mászkált a másnaposság miatt.

2014. február 28., péntek

36.fejezet: Nem vagyok normális

Sziasztok! Ez az utolsó szomorú, Chrises rész, a következő részben már visszatér a móka és kacagás, legalábbis egy kis időre. Nézzetek be a You Only Live Once blogunkba is. 
Nemrég új blogot is nyitottunk, oda is lessetek be.
Puszi: Amy és Liza♥


Chris szemszöge:
Nem tudom mi tévő legyek, olyan szinten mardos a bűntudat, hogy az elmondhatatlan.Miután hazaértünk próbáltam kikerülni, hogy beszéljek Lexivel, azzal a magyarázattal, hogy pihenek, de ma már elkerülhetetlen lesz, mert dolgoznom kell. Nem fogok tudni anélkül a közelébe lenni, hogy ne mondjam el, egyszerűen lehetetlen.Reggeli közben mindenki ott ült az asztalnál csak anya nem, a lányok elszállingóztak iskolába, Richék már rég elmentek, végül csak én és David maradtunk.
-Na mi a helyzet?- kérdezte két harapás között.
-Bűntudatom van- válaszoltam és kortyoltam a kávéból.
-Lexi?- kérdezte, miközben visszahelyezte a pirítóst a tányérra.
Bólintottam egy rövidet.
-Elfogod neki mondani?- kérdezte, miközben feltöltötte a poharát teával.
-Muszáj- válaszoltam, közben elpusztítottam az utolsó pirítósomat is.
-De, ha nem akarod, titkolhatod-vont vállat.
-Nem az én stílusom- megráztam a fejem, és felálltam az asztaltól. - Elmosogatsz? Egész napos vagyok az étteremben és már is késésben vagyok.
-Hogy hogy egész napos?- kérdezte miközben kortyolt a teájából.
-Helyettesítek valakit- válaszoltam.
-Elmosogatok- válaszolta, közben felállt és a tányérokat bepakolta a mosogatóba.
-Délután gyere be az étterembe- még odaszóltam neki, mielőtt kiléptem a konyhából.
-Elmegyek Katiért próbára és megyünk- kiabálta utánam.
Katievel együtt jön, imádom. Lassú léptekkel a szobám felé vettem az irányt. Kiemeltem a szekrényből a frissen mosott egyenruhámat.
Mi lenne ha beteget jelentenék?Inkább nem, kell a pénz.Majd valahogy álcázom magam, lehetnék Batman. Elkérem Nate jelmezét. Ideje befejezni a találgatást, arról hogy hogyan bújjak ki alóla, ezért felvettem az egyenruhát.Megigazítottam magamon a pingvin jelmezt és beültem az autóba.Mikor beértem a munkahelyemre láttam, hogy a főnök hevesen magyaráz az egyik kollégámnak, Ednek.Nem tűnt nagyon boldognak.Miután a főnök dühösen elrohant az irodája felé megkérdeztem munkatársamat, hogy mit csinált már megint.
-Ed, ez mi volt?
-Nem tudom, csak úgy letámadott-magyarázta.
-Aha, te soha semmit nem csinálsz-nevettem egyet és elkezdtem dolgozni.
A délelőtt szokás szerint unalmasan telt, néhány üzletember itt folytatott tárgyalást, volt itt néhány fiatal szerelmes pár, volt néhány elvitel, Ed folyton leejtett vagy eltört valamit, később kiderült, hogy összeveszett a barátnőjével és ettől van így ki, ez volt a reggeli veszekedés oka is a főnökkel.Hát legalább nemcsak én fogok veszekedni ma egy lánnyal.Rá néztem az órámra, fél három, hamarosan megérkezik Lexi.Kezdek egyre jobban félni.
-Chris- hallottam meg csilingelő hangját, miközben lepakoltam egy asztalt, szívem gyorsabban kezdett verni.
-Lexi- fordultam felé mosolyogva.
Azonnal átölelt, majd leült egy pulthoz közeli asztalhoz, én pedig bevittem a tányérokat a konyhára. Utána odamentem Lexihez, kevés ember volt, ezért megengedhettem magamnak néhány percet. Mire odaértem, már felállt és épp indulni készült.
-Bocsi, egy óra múlva visszajövök- ezzel ki is viharzott.
-Hé!- kiáltottam utána.
-Van egy kis dolgom- kiabálta.
-De-próbáltam visszatartani.
Figyeltem, ahogy eltűnik. Fél öt volt mire újra láttam őt betérni az étterembe.
-Sokáig tartott-mosolyogtam.
Épp most volt annyi ember, hogy nem tudtam vele beszélni, meg kellett várnom, hogy kicsit kevesebben legyenek, utána leültem vele szembe.
-El kell valamit mondanom- kezdtem bele.
-Hát hallgatlak-mosolygott.
-A kirándulás alatt, én- nem tudtam tovább mondani, megakadtam.
-Te mi?
-Semmi-hajtottam le a fejem.
-Mond- mosolygott és megszorította a kezem.
-Összejöttem valakivel- bejelentettem, Lexi szemei könnyesek lettek, felállt és elkezdte magára rángatni a kabátját, felálltam, próbáltam visszatartani, de rohant az ajtó felé, futottam utána, de már ki is rohant Katie és David ekkor léptek be az étterembe.
-Katie, elmondtam, menj utána- súgtam Katienek, azonnal rohanni kezdett.
-Állj meg!-kiabálta.
De hiába Lexi nem állt meg, csak rohant tovább, míg végül teljesen eltűnt a szemem elől, visszamentem az étterembe Daviddel.
-A francba- csaptam a pultra.
-Nyugodj meg- szólt rám David.
-Elvesztettem- éreztem, hogy könnyek gyűlnek a szemebe, de nem akartam sírni, átöleltem Davidet.
-Beszéljétek meg-veregetett hátba.
Mintha olyan egyszerű lenne, ha egyáltalán ezek után még meghallgat engem,egyszerűen lehetetlen.
Katie még egy óra múlva sem jött vissza, de Lexi sem, egyre jobban fájt, hogy így láttam őt, és miattam. Az ajtó felé néztem, amin két mosolygós lány sétált be.
-Szeretném, ha megmagyaráznád-állt velem szembe Lexi.- Majd munka után gyere át hozzánk!- mondta.
-Hazavigyelek téged is?- kérdezte David.
-Nem kell,-rázta a fejét- sétálok.
-Lexi, ne már- nyavalygott Katie.
-Kell egy kis levegő-bizonygatta.
Előkerültek a kiskutyaszemek és végül belegyezett.Elmentek én pedig egyedül maradtam a gondolataimmal.Rádöbbenten, hogy nekem kell ez a lány.Mindennél jobban mint eddig bárki más.Alig vártam, hogy véget érjen a műszakom és mehessek Parkerékhez.Nos mire ez a pillanat eljött, addigra alábbhagyott a jókedvem.Félve kopogtattam be az ajtón.Eric nyitotta ki.
-Szia haver- köszönt, annyira vidám volt. Talán nem tudja?- Lexi vár.
De, de tudja. Beengedett majd megvárta, amíg leveszem a cipőm és Lexi szobájáig kísért.
-Ajánlom, hogy ne sírjon többet- súgta oda nekem, majd ott hagyott.
Lehajtottam a fejem és benyitottam hozzá.
-Miért?- felpattant az ágyról, elindult felém, miközben feltette kérdését.
-Nem tudom- suttogtam.
-Őszintén- kicsit hangosabban beszélt. - Nem érdekelnek a meséid.
-Ha ezt szeretnéd- köszörültem meg a torkom. -Én miattad tettem, mert folyton rád gondoltam és eldöntöttem, hogy soha nem lehetünk együtt mert megbántanálak, és látod, már meg is tettem. De az egész kirándulás ideje alatt mardosott a bűntudat és hiányoztál.
-Igen?- vonta fel a szemöldökét- akkor sem kellett volna- hangja elcsuklott, majd teljes erőből nekem vágta a plüssmaciját.
-Ez jogos volt. Tudod miért bántam meg?- megrázta a fejét.- Mert egyre többet kezdek irántad érezni. És Lexi ne haragudj rám.
-Tessék?- a meglepettségtől le kellett ülnie, követtem őt és megszorítottam a kezét.
-Én is meglepődtem- nevettem.
-De hogyan? Miért?- beszélt maga elé.
-Fogalmam sincs, de hülyeség- felálltam és hátra se nézve az ajtó felé indultam.
-El ne menj- szólt utánam.
-Tessék?- fordultam vissza.
-Meglepett- felállt és felém sétált.
-Értem, de én csak ennyire jöttem- mondtam.
-Igen?- nézett a szemembe.
-Füllentettem- válaszoltam.
-Nem vagy vicces- bökött oldalba.
-Nem?- léptem hozzá közelebb.
-Amúgy én szeretném veled megbeszélni- mondta és két lépést ellépett, ezzel nőtt a távolság köztünk.
Ezek szerint nem akar közel lenni hozzám.
-Nem haragszom rád- mondta, és egy kő esett le a szívemről.
-Köszönöm- sóhajtottam.
-Én is többet érzek irántad puszta barátságnál- sóhajtott.
-Valóban?
-Igen- nyelt egyet.
-Igaz, hogy én is, de mi nem lehetünk együtt- kezdtem bele, tudtam, hogy ezzel fájdalmat okozok neki, de nekem is fáj. Én belül teljesen mást akartam, de az eszem azt súgta, hogy ezt kell tennem.
-Miért csinálod ezt? Te is lehetsz boldog- láttam, hogy rosszul esik neki.
-Mert nem érdemellek meg, te olyan kedves vagy, aranyos meg minden, de nézz rám- magyaráztam.
-De engem nem érdekel- mondta, most kellett erősnek lennem.
-Sajnálom, mi nem lehetünk együtt-ezzel hátat fordítottam és kisétáltam a szobából, a lakásból.
A könnyek utat akartak maguknak törni.Én azonban nem sírhatok. Nem, mert a fiú vagyok és mi fiúk nem sírunk. Ezt még apu mondta nekem kiskoromban, amikor elestem és azóta ez a mottóm. Pedig annyira fáj, legszívesebben pofon verném magam azért, amit mondtam.Otthon viszont muszáj erősnek mutatnom magam, mert Sophiék nem láthatnak így.



2014. február 3., hétfő

35.fejezet:Az édes bűntudat

Sziasztok! Meg is érkezett a következő rész, még mindig Chris szemszög, Sophie hamarosan visszatér, de igazából, most semmi érdekes nem történik vele. Néhány esemény meg van említve amit talán a  másik blogon jobban kifejtünk! Jó olvasást!
Puszi: Amy és Liza♥
ui.: Tudjuk, hogy elég rövid. :D

Chris szemszöge:
Napok óta nem tudom kiűzni a fejemből Alexát, csak rá tudok gondolni. Remélem, hogy ez nem szerelem, mert nem akarom megütni a bokám. A srácokkal kitaláltuk, hogy menjünk el síelni, hisz Sophiéknak még van egy hét a szünetből. Így történt, hogy az öt énekes, David, Rick, Alice, Katie a húgom és én elmentünk a hegyekbe síelni.Jake nem tartott velünk, mert ő a szüleivel ment valami Wellnesbe.Ő kimarad a havas mókából. 
Tudtam, hogy van egy négyszemélyes szoba a házban és szándékosan úgy osztottam el, hogy David, Katie, Sophie és én foglaljuk el. Nem engedem Niall közelébe a húgomat.Nem tehetem meg ezt anyával.Még csak 17 éves, hát hova gondolnak ők ketten?Mondjuk, ha kicsit is követi a példámat akkor már túl volt ezeken a dolgokon már egy ideje, de hála a jó égnek ő sokkal jobb nálam.Még szerencse, hogy nem lett olyan mint én, mert akkor a saját kezemmel tekerném ki a nyakát.Meg hát persze anyu is biztos jobban örül neki, hogy ő ilyen kis angyalka.Niall a megfelelő pasi neki, aki sosem várná el, hogy Sophie megváltozzon. Kedvelem is őt, azért amilyen, de soha nem fogom neki elmondani, hogy mennyire örülök annak, hogy ő Sophie pasija.Az nem lenne méltó hozzám. Jobb így,mert legalább fél tőlem.
Alig, hogy odaértünk a bérelt hegyi házunkba mi fiúk máris kitaláltuk, hogy síelni akarunk, persze a lányok elkezdtek lázadni és otthon is maradtak kibeszélni minket.Lányos program, mit ne mondjak. Hiába könyörögtünk nekik, nem adták meg magukat.Így mi is kibeszélhetjük őket,hiszen Harrynek van miről mesélnie.Szóval a síelésünk síelelős részét megpróbáltuk teljesíteni kisebb-nagyob sikerrel,Niall például többet feküdt, mint amennyit síelt.A piszkálós részt kicsit jobban teljesítettük, kiderültek dolgok, bár, amikor az én érzéseim kerültek terítékre, akkor annyira nem örültem.Megpróbáltam terelni a témát, de ők nem azok a fajta srácok, akiket önnyen lehet manipulálni.Így történt, hogy David kijelentette, hogy Chris Morgan szerelmes. És neki nem tudom azt mondnai, hogy nem, mert hamarabb tudja, mint ahogy én rájövök.Szóval el kell fogadnom a szörnyű tényeket.De voltak még ott dolgok. Rick beszámolt Jake érzéseiről, kiderült, hogy Mr Daniels beleszeretett a legjobb lánybarátjába. Benne volt a levegőben, mindig is tudtam, hogy ez így lesz.Lesz tóparti esküvő. Ó és Harry került sorra.
-Mondd csak, mi is van Katievel?- dobtam meg egy hógolyóval.
-Barátok vagyunk- vont vállatt, azt hitte, hogy ez hihető.
-Ohh, na ne mondd- szólalt meg a Harry háta mögött álló Louis.
-Na mesélj!- szóltam rá.
-Mégis mit?- ártatlan arcot vágott.
-A kis csókotokra mind emlékszünk- válaszoltam nevetve, szavaimra arca szomorú lett.
-Érzések nélkül- vont vállat.
-Ugyan, kinek akarod ezt bemesélni?- bökte meg őt Zayn.
-Én nem mondtam, hogy nekem ez nem számít- válaszolt, hangja szomorú volt.
-Tessék?- Niall a meglepettségtől majdnem hátast dobott.
-Csak nem?- vonta fel a szemöldökét Liam is.
-Úgy csináltok, mintha azt montam volna, hogy jön a világvége- nevetett Harry.
-Tőled ez úgy is hangzott- bólogatott Louis.
-Igen, ez a világ vége- válaszolt, nyelt egyet és folytatta.- Nekem az.
-Ugyan dehogy- vertem vállba.
-Olyan nehéz elhinni, hogy te érzel iránta valamit- csatlakozott köreinkhez az eddig gondolataiba mélyedt Rick is.
-Miért?- tette fel a költői kérdést.
-Neked nem az ilyen lányok jönnek be- válaszolta Louis.
-Honnan veszed, hogy nem?
-Nem szőke, nem plázacica- kezdte sorolni Zayn, mire Harry félbeszakította.
-Pont azért tetszik, annyira más, mint a többi lány- mondta Harry.
-Azta- esett le az állunk.
-Megtértél?- kérdezte Liam.
-Hogy érted?- kérdezte döbbenten.
-Korban közelebb van hozzád, mint anyukádhoz és nem szőke- vigyorgott Zayn.
-Ne bánts!- lökte bele a hóba.Vágül áttértünk Niallre, akiről tudtuk, hogy mennyire szerelmes a húgomba, de azért elmondta.Nem baj, ez kellett az ő lelki békéjéhez.
Miután hazaértünk puszta jelenlétünkkel tönkretettük a lányok csajos programját, Katie kikapcsolódás gyanánt elment sétálni, Harry azonnal utána ment. Remélem, hogy valami elkezd közöttük végre kialakulni. Mi pedig Zayn kivételével bulizni indultunk, vagyis egy kis sörözőbe, vagy mibe, ahonnan én azonnal leléptem egy lány kíséretében, reménykedtem benne, hogy végre, ha rövid időre is, de feledni tudom Alexát és azt, hogy soha nem lehet a barátnőm, az akit talán szeretek.
Már nekem és a lánynak is elég jó volt és szépen lassan történtek a dolgok. Az agyam egy kis részében ott motoszkált Alexa gondolata,de megpróbáltam teljes mértékben elnyomni az iránta érzett érzelmeimet.Katienek is ilyenkor kell megérkezni és eszembe juttatni mindent.Most békíthetem őt is, mert amúgy nincs más gondom, mint az ő lelkét pátyolgantni.Miután a szőke lány is elment,és Katie is megsértődött, egyedül maradtam a gondolataimmal.
-Egy igazi szörnyeteg vagyok, -könyveltem el magamban.
Alexa szépen lassan visszakúszott a gondolataimba, és a bűntudat is felütötte fejét. Tudtam, hogy amint hazamentem ezt el kell neki mondanom, annak ellenére, hogy nem a barátnőm, az érzéseim miatt.Még mielőtt belém szeret, tudnia kell, hogy én egy szörnyeteg vagyok.Hiába minden, mi nem lehetünk együtt, túl jó hozzám, nem érdemlem meg őt.Mindennek vissza kell állnia a régi kerékvágásba. Alexának és Katienek ki kell békülnie, mert annak ellenére, hogy szóba állnak egymással, már nem olyanok, mint régen, az elmondásuk szerint, az én felbukkanásom tönkre tett mindent.Miért vagyok ennyire szerencsétlen?Ráadásul, hogy még szarabb kedvem legyen, Katie beszélni sem akar velem. Amikor mentem megkeresni a lakásban, rájöttem, hogy én nem hiányzom neki, hiszen Harryvel nagyon kényelmesen alszanak egymást ölelgetve a kandalló előtt. Szurkolok nekik.
-Legaláb ők legyenek boldogok- morogtam magam elé és visszacamogtam a szobámba.