2013. december 22., vasárnap

28.fejezet:Adsz vagy kapsz




Mindenki be volt öltözve,csak Katie nem.Én Louis jóvoltából egy répa vagyok.Testfestékkel befestettek narancsárgára,vettek nekem narancssárga zoknit,narancsárga kesztyűt,répaformájú ruhám van,és a hajpántomból zöld levelek lógnak ki.De én a többiekhez képest nem is nézek ki hülyén.Louis egy galamb,egy galamb.Liam Woodynak öltözött,meg sem lepődök,hisz a Toy Story a kedvenc filmje.Niall egy csirkecomb,legalább nem egyedül vagyok kaja.Zayn Jack Sparow és Harry egy cica.A tyúkeszű bátyám,David és Eric gumimacinak öltöztek.Alexa pedig hercegnő,mert Eric vette a jelmezét,miért hagyta szegény lány.Alicékat várjuk és Katiet,hogy kitalálja,hogy minek öltözik.
-Hé Jack- szóltam oda Zaynek aki rám se nézett.- Jack!
-Jack Sparrow kapitány- köhintett.
-Elnézést kapitány- nevettem.
-Most már beszélhetsz-intett.
-Kapitány vagy, nem király-legyintettem.
-Ki hogy érzi- vont vállat.- De mit is szeretnél?
-Ja, semmit, csak ki akartam mondani a neved- vigyorogtam.
-Szerintetek, ha beöltözök goth hercegnőnek vagy vámpírnak akkor az emberek félni fognak tőlem?-kérdezte Katie.
-Vedd kedvesebbre a figurát!-nevetett Niall.
-Ha valamelyik One direction bandatagnak öltözök akkor a tinilányok széttépnek?-kérdezte Katie és végig mutatott az öt fiún.
-Ha nekem öltözöl akkor biztos-fogta meg a vállát Louis,Katie persze szúrós tekintettel nyugtázta.
-Vedd azt le onnan!Ne érj hozzám-és egy ügyes mozdulattal ledobta magáról Louis kezét.
-Hé, én csak kedves akartam lenni- vágta be a durcit.
Megszólalt a csengő Katie pedig felpattant,mint akit kilőttek,néhány perc múlva Alice vámpírként,Rick Jakeként és Jake Ricként jöttek be a nappaliba.Alicenak újra vörös a haja.
-De hogy hogy Alice lehet vámpír?-kiabált Katie.
-Szokj hozzá, nem mindig az van amit te akarsz- veregette vállba Harry a szomorú Katiet.
-És akkor én mi leszek?-toporzékolt a nappaliban.
Anya kijött a dolgozószobából és egy lila ruhát tartott a kezében.A jelmezt meglátva Katie olyan arcot vágott mint, aki citromba harapott.
-Ez, ez...- mutatott megrökönyödve a hatalmas szoknyára.
-Hercegnő leszel-mindenki nevetett,csak Katie állt a szoba közepén és rázta a fejét.
-Nem, nem nem nem!- tiltakozott hevesen.- Az tuti nem! Akkor inkább itthon maradok!
-És ha goth hercegnő lennél?- vetette fel az ötletet Alexa.
Végül anya ráadta a ruhát,de Katie csak egy tornacipővel volt csak hajlandó felvenni.
-Én vámpír akarok lenni- motyogta az orra alatt.
Nem hagytuk,hogy vámpírt csináljon magából,mert siettünk.Anya csinált rólunk egy csoporképet,ami kikerül a nappali falra.
-Ennyi hülyét egy helyen-nevetett,miközben megnézte a képet.
Én is megnéztem a fényképezőgépet. Majd enyhe röhögőgörcsöt kaptam.Egy csirkecomb,két hercegnő,három gumimaci,egy répa,egy galamb,egy kalóz,egy Woody,egy cica,egy vámpír és két civil.Azt hiszem, hogy mi vagyunk a legjobbak.Anyát nem tudtuk rászedni,hogy velünk jöjjön,ő otthon marad cukrot osztani.Mikor elindultunk az utca már tele volt gyerekekkel.Az egyik gyerek megállt mellettünk és a hasát fogva nevetett.Igen,mi voltunk a legviccesebb csapat.Becsengettünk az első házba, ami a szomszédé volt.Chris állt legelöl,amikor a szomszédasszony meglátta őt döbbenten bámulta a bátyámat.
-Christopher,Jézusom,nem vagy te idős ehhez?-kérdezte.
-Anna néni nem vagyok túl idős én még fiatal legényke vagyok- dobta be az ártatlan kis pofikáját, a hangját pedig kisfiúsra változtatta.
Mindenkinek adott cukrot és tovább mentünk.A legtöbb háznál meglepődtek rajtunk.Mert,hogy mi már ehhez idősek vagyunk,de ehhez soha nem lehetsz elég idős.Bristolban mindenki tudta,hogy addig nincs vége a napnak,amíg mi meg nem érkezünk.Csak hát Londonban mi még újak vagyunk és nem ismerik a szokásunkat.De szerintem a jelmezünk miatt volt ez,ahogy mi kinézhettünk,habár kit érdekel az a lényeg, hogy mi nagyon jól érezzük magunkat közben, Hazamentünk és kiborítottuk az összes cukrot az asztalra.Elkezdtük a ,,én cukorellenőr vagyok " című játékot, amelynek lényege, hogy minél többet egyél meg a másik édességeiből.Chris elkapta a cukromat és elkezdődött a harc.
-Ez a kedvencem- kiáltottam.
-Csak volt- vont vállat majd egy jól irányott mozdulattal a szájába dobta a cukrot.
Elvettem a cukrát, szenvedő arcot vágott,miközben bedobtam a számba.
-Velem nem szórakozhatsz- kacsintottam rá.
Egy muhaha kíséretében megettem egy újabb cukrot Chris kupacából.Niallék nem értették a játékot,ők csak cserélgettek.Amatőrök.Amikor Alice megelégelte a cukorcserét elkapott egy cukrot az összes kupacból,a fiúk egy emberként kérdezték:
-Ezt most miért csináltad?Hogy merészelted?
-Alice szerintem nem értik a játékot-nevettem.
A játéknak akkor szakadt vége,amikor anyu berontott a szobába.
-David-kiabálta anya.-Az anyukádnak hiányzik a kisfia,nem is értem miért.Na szóval hazamehetnél.
-Lily,te ki akarsz dobni?-kérdezte David.
-Istenem-anya szemforgatva visszament a szobájába.
Anya és a ,,gyerekek" 0:1.
-Én nem megyek haza-kiabálta.
-Nem hiányzik Lynda főztje?-kérdezte Jake.
-Anya nem tud főzni-vont vállat David,most jön a tagadás,tudja,hogy haza kell mennie.
-Tegnap voltunk nála ebéden-mondta Rick.
-Paradicsomlevest és olyan rakott valamit csinált-mondta Jake.
-Rakott karfiolt?-csillant fel a szeme.
-Azt-vigyorgott Rick.
-És nekem nem hoztatok?-kérdezte sírós hangon.
-Csak egy keveset hagytunk,de Hanry azt mondta,hogy megeszi vacsorára.
-Hazamegyek-állt fel.
Anya David bőröndjét húzva jött be a nappaliba.
-Köszönöm Jake!Szeretlek Jake!Te nem akarsz hazamenni?-kérdezte anya.
-Holnap megyek!
Jake és David megvárták a másnap reggelt és hazamentek Bristolba.

2013. december 15., vasárnap

Kezdetek

Sziasztok!Ezzel a külön résszel szeretnénk megköszönni,hogy egy évig követtétek történetünket,annak ellenére,hogy nem hoztunk rendszeresen részeket.De ne aggódjatok,egy darabig nem lesz vége.És igen,ma egy éves a blog. El sem hisszük, csak pár napnak tűnt erre tessék. Kicsit gyorsan telik az idő. Köszönjük azoknak akik végig velünk voltak, komikat írtak, bíztattak minket. Nélkületek most nem lennénk itt.Puszi:Amy és Liza♥

Elérkezett a gyerekek által várt nyári szünet,amikor nincs ovi,mindenki boldog és gondtalan. Mit csinál ilyenkor Christopher Morgan és David Anderson?Még szép,hogy idegesítik anyukáikat,hogy menjenek el a játszótérre. Hisz nehéz ellen állni annak a csodálatos zölden ragyogó fűnek és a többi sikítozó gyereknek. Minden egy ragyogó meleg nyári napon kezdődött Bristolban.Chris addig piszkálta az anyukáját,amíg meg nem győzte.Végül felöltöztette kisfiát és kivitte a játszótérre.Mi volt az első dolog, ami felkeltette érdeklődését? Hát, perszehogy a homokozó.Eközben ugyanez történt Bristol másik végében egy kis lakásban.David ki szeretett volna menni a játszótérre.De az sem volt mindegy neki, hogy melyire.Ő a belvárosba akart menni,ahol már Chris nagyban játszott.
-Anyu, anyu nézd várat építettem- húzta od Lilyt a homokozó széléhez.
-Gyönyörű-mosolygott az anyukája és leült a padra.
Eközben a Lynda és David megérkeztek,Lynda azonnal észrevette Lilyt a park másik végében és odament hozzá,hogy üdvözölje legjobb barátnőjét,egy öleléssel köszöntötték egymást.Miközben ők leültek a padra,a két fiú először szégyenlősen ültek egymás mellett,majd csöndben folytatták a vár építését.Egymásra se néztek tökéletesen elvoltak a saját kis világukban.Amikor befejezték el kezdtek autózni.
-Nekem is olyanom van-szólalt meg David.
-Ez a legjobb autó-nevetett Chris.
-Nem igaz, mert ez-bökött egy kékre.
-Mindkettő jó!
Játszottak tovább.
-Chris vagyok-nyújtott kezet.
-Én pedig David.
Eközben a felnőttek.
-Igen a szomszédaitok leszük-nevetett Lynda.
-El sem hiszem- mosolygott Lily szívből jövő örömmel.
-Te gondoltad volna a gimiben,hogy egyszer szomszédok leszünk?-nevetett fel Lynda,közben a gyerekeikre nézett,akik beszélgettek.-Szerinted ők lesznek olyan jóban,mint mi?
-Őszintén negyedikig azt sem gondoltam volna, hogy egyáltalán beszélni fogunk- vallotta be őszintén.- Nem tudom. Azt majd ők alakítják ki.
-De végül így alakult,és örülök hogy megismertelek-miközben a felnőttek ölelkeztek,a gyerekek már megosztották játékaikat.
-Látod, ha a dínó elállja az autó útját- mutatta David.
-De a kamion is el tudja állni-mutatta be Chris is.
-Akkor legyen úgy-mosolygott David.
-Van kedved csúzdázni?- pattant fel David és mutatott a hatalmas várszerű építmény felé.
-Kisfiam,indulnunk kell-kiabált Lynda.
-De anyaaaa-kezdett könyörögni a kicsi David,hogy meggyőzze anyukájkát.-Csúzdázhassak Chrissel,még egy kicsit.
-Jól van kicsim,de ne sokáig-egyezett bele Lynda.
-Még a végén barátok lesznek a gyerekeink is-nevetett Lily.
-Remélem- huppant vissza a padra Lynda,- és nem terveztek egy kistestvért Chrisnek? Aaron mindig azt mondja, hogy szeretne egy kislányt.
-Hát- csúsztatta a kezét Lily a hasára.
-Csak nem?- lepődött meg Lynda azonnal.
-Igazából-mosolygott Lily.-Már meg akartalak keresni.
-Mióta tudod?
-Csak pár napja, még Chrisnek sem mondtuk el- suttogta.
-Gratulálok!
A fiúk játszottak és valami elkezdődöt,valami új.A két fiú talán barát lesz?
-Kicsim,mennünk kell-kiabált Lynda.
-Megyek anya-kiabált vissza David és el kezdett rohanni az anyukája felé.
-Várj,David-kiabált utána Chris.-Legjobb barátok örökre?
-Örökre- odafutott Chrishez majd a kisujját nyújtotta. Ezzel megpecséltelték esküjüket.
-Anya,ugye legközelebb is játszhatunk együtt Daviddel?-kérdezte Chris.
Amikor csak szeretnétek-a két felnőtt egymásra nézett és abban a pillanatban ugyanarra gondoltak,a két kisfiú barátsága pedig ezen a napsütötte meleg nyári napon elkezdődött.

2013. december 8., vasárnap

27.fejezet:Chris beteg?

Sziasztok!Jó olvasást a részhez,a másik résszel kapcsolatban nem ígérek semmit,de még lehet,hogy ma hozzuk.Puszi:Amy és Liza♥♥


Reggel az asztalnál fogyasztottam a reggelimet,amikor is David és Chris nevetgélve beléptek a konyhába.Talán rosszul látok? Ezek együtt?
-Veletek meg mi van?- néztem rájuk kerek szemekkel.
-Chavid visszatért-jelentették be egyszerre és leültek reggelizni.
-Ki?
-Háát mi-forgatta a szemét David.
-Mégis kik,ugyan kérlek-nevetett Chris.-Niallék?
-Hát jó-sóhajtottam, majd mintha mi sem történt volna ettem tovább.
Amikor Jake,Alice is Rich csatlakoztak hozzánk ők is hasonlóan reagáltak,mint én.Hát akkor a szivatások kezdődnek elölről.Kiegészülve három másik őrülttel,az életem megkeseredik újra.Niall és a többi srác is épp most lépett be a konyhába és kicsit meglepődtek David és Chris békülésén.Azonban ők sem foglalkoztak vele túl sokat,leültek mellém az asztalhoz és reggeliztünk.Mivel mi nem törődtünk velük,valahogy fel kellett magukra hívni a figyelmet,ezért Chris megszólalt:
-Kuss,kérlek add ide a sótartót-mindenki el kezdte bámulni,hogy mégis ki az a Kuss.
-Az a kis szöszi Sophie mellett-mutogattott Niallre.
-Ne tegyél úgy, mintha nem tudnád a nevét-szóltam rá,
-Komolyan nem jut eszembe-vágott ártatlan képet.
-Nem vagy vicces-grimaszoltam.
-Nos Kuss,kértem valamit-szólt újra Niallhez.
Niall meg persze odaadta neki a sótartót,csúnyán néztem rá,hogy miért engedelmeskedik neki,,,óvatosan" a lábára léptem,hogy vegye már észre magát.Ijedten rám nézett majd a sót is elejtette.
-Takarítsd fel a sót-utasítótta anya,
-De anya Chris tehet róla.Miért Niallnek kell ezt feltakarítania?!-mérgelődtem.
-Ő volt az ügyetlen, ne akard rám fogni-védte magát Chris.
-De akkor is miért kell engem állandóan szekálnod?-kérte számon Niall Christ.
-Kuss!-szólt rá.
-Nem,mert nem vagyok KUSS-Niall akkor is próbálkozott,de ez veszett ügy.
-Ne bántsd a barátomat,mert velem gyúlik meg a bajod-szólt közbe David.
-Kit érdekel?-nézett rájuk Niall.
-Érdekelhetne-vigyorgott David.
Niall felállt a asztaltól illedelmesen megköszönte a reggelit és kiment a lakásból.
-Most ez mire volt jó?-néztem a fiúkra és utána mentem.
Az udvaron leült az egyik székre és csak bámulta a füvet.
-Mi a baj?-ültem le egy másik székre és hozzábújtam.
-Én őszintén reméltem,hogy kibékülnek,de miért kell az én vérem szívni?
-Szokj hozzá- mosolyogtam
-De nem tudok-rázta a fejét.
-Gondolj arra,hogy azért kell őket elviselned,hogy velem lehess-mosolyogtam.
-Rawwrr!!- szólalt meg Niall.
-Ez meg mi?- kérdeztem meglepetten.
-Az, hogy szeretlek, csak dínóul- mosolygott.
-Hmm akkor rawr!- nevettem.
-Héé!!Ez fájt! - kiabált.
-Mer? Mit mondtam?
-Azt, hogy büdös vagyok- játszotta a sértődötett.
El nevettem magam:
-Akkor mondom másképp,szeretlek te bolond!
-Én is szeretlek- szorosan megölelt és egy kis csókkal pecsételte meg igazát.
Kézen fogva visszaindultunk a konyhába.Leült az egyik székre én pedig az ölébe ültem, hogy közelebb legyek hozzá.Anya úgy tett ,mint aki nem lát semmit és kiment a konyhából.
-Jaj,de kis édesek vagytok-mosolygott Harry.
-Tudjuk- nevettem, majd hozzábújtam Niallhez.
Anya elment egy barátnőjéhez,Katie,Zayn,Harry,Louis,Liam,Rick,Jake,Alice,Chris és David elmentek valahova, így a ház a kettőnkké volt egész délután.Berendeztük magunknak a szobámat ilyen kis romantukis teremre majd betettünk egy vígjátékot.Sok mindent meg tudtunk beszélni,anélkül,hogy bárki benyitott volna.Komoly társalgást folytattunk a múltról, jelenről, de a jövő is szóba került.Estefelé lementünk kaját csinálni,amit a nappaliban fogyasztottunk el, a többiek hazaérkeztek de mindenki elvonult a maga kis birodalmába,csak Chris jött be hozzánk és leült velünk szemben és mosolyogva bejelentette,hogy beszélnie kell velünk.



Chris szemszöge:
-Na akkor figyeljetek- jelentettem ki teljesen komoly hangon.
Amikor reggel visszajöttek a konyhába és láttam mennyire boldogok rájöttem,hogy nem csinálhatom továbbra is ezt Niallel,már csak Sophie miatt sem.Ki vagyok én,hogy ezt csináljam velük?
-Mit akarsz még?Reggel nem volt elég?-nézett rám Sophie.
-Arra gondoltam,hogy Kussal,megismételhetnénk az ismerkedést,és indítsunk tiszta lappal-kedtem bele.
-Oké. Akkor engem Niall James Horan-nek hívnak-felállt,elém sétált és kezet nyújtott.
-Christopher Morgan-nyújtottam én is kezet.
-Na várjunk akkor te Jared is vagy?-mosolyogtam rá.
-Nem Jared-forgatta a szemét.
-Ó akkor Nevin-csaptam a homlokomra.
-Nem-vágta rá.
-Óóó,Jacob-csaptam újra a homlokomra,Sophie egy párnával csapkodta a fejét.
-Nem-rázta a fejét.
-Akkor Kiall-kiáltottam fel.
-Nem-rázta a fejét.
-Kyle?-vágtam bugyuta képet.
-Nem-rázta a fejét.
-Jill-már direkt csinálom.
-Nem-kiabált.
-Kellan?-kiváncsi vagyok meddig tudok még táncolni az idegjein.
-Nem, de tudod mit hagyjuk is az ismerkedést- mondta és már elakart menni, de utána szóltam.
-Várj, akkor legyen a vezetéknév alapján-visszafordult.-Kohan igaz?
-Én feladom- mondta idegesen és elfordult.
-Sophie, hogy hívják a Szöszit?- mentem oda Sophiehoz.- Én normális  kapcsolatot akartam vele kialakitani, de nem tudom megjegyezni a nevét-vágtam ártatlan arcot.
-Niall James Horan.- sóhajtotta.
-Szóval Jacob!- csaptam a homlokomra.
-Tudod mit, inkább maradjunk a Kussnál, vagy a Szöszinél. Ennél még az is jobb- fogta meg a vállam Nevin.
-De Nevin én szeretnék veled barát lenni.
-Először is nem Nevin, hanem Niall és velem? Beteg vagy?-nevette el magát.
-Ez esetben Niall, ne légy szemtelen-szóltam rá.
-Te tudod a nevem- ölelt meg Nevin. ÖLELT MEG?!
-Héhé- kiabáltam.
-Úristen kit öleltem meg-lépett két lépést hátra Niall.
-Nem terjesztem a leprát ne aggódj- vertem vállba.
-Nem azért csináltam-forgatta a szemét.-Csak épp téged,Jézusom!
-Én próbáltam a barátja lenni-néztem Sophiera,ezt követően hátat fordítottam.
-Chris-szólt utánam Niall.
-Mi van?-sóhajtottam.
-Miért próbálkoztál velem normális lenni?-kérdezte tőlem Niall.
-Tudod,rájöttem,hogy ha téged bántalak az Sophienak is fáj.De elsősorban ő boldog veled,és amíg nem bántod meg nem kell megismerned a gonosz Christ,és én örülök annak,hogy a húgom boldog,még akkor is, ha ez neked köszönhető-furcsán méregetett.-Leszállok rólad, na.És kedvellek,ezt nehéz volt kimondani.Értékeld!
-Chris-nevette el magát Sophie.
-Ez igaz-néztem rá komolyan.
Sophie csak mosolygott rám.
-Csoportos ölelés-kiáltottam el magam,Sophie felállt és hozzám futott,csak Niall nem mozdult pedig ő fél méterre állt tőlem-Niall csoportos ölelés!Gyere már!
Félénken odaállt mellém és megölelt minket.Niallnek megszólalt a telefonja és ott hagyott minket.
-Te komolyan beszéltél?-méregetett engem Sophie.
-Miért? Szerinted nem?
-Őszintén?Nem-vágta rá.
-Tudom,hogy nehéz elhinni,de én csak téged féltettelek ettől a szőke jófiútól,azt hittem megbánt,de aztán láttam,hogy boldogok vagytok együtt és tudod, én utánatok mentem reggel és hallottam a beszélgetéseteket-magyaráztam.
-Te hallgatóztál?- nézett rám elággé döbbenten.
-Barátkozok Niallel-mosolyogtam rá.
-Na jó,megbocsájtható bűn-nevetett.
-Akkor azt hiszem még egy kis ártatlan csesztetés belefér-kacsintottam rá.
-Chris!-kiabált rám.
Már nem néztem vissza rá. Megkerestem Niall-t és akcióba lendültemMég egyszer,utoljára.
-Hé Kuss- támaszkodtam az ajtófélfának, mint egy igazi rosszfiú.
-Nem úgy volt,hogy leszállsz rólam?-kérdezte.
-Úgy volt-nevettem.
-Akkor miért kezded megint?
-Szeretetből-nevettem.
-Na mit akarsz?-nézett rám Niall.
-Semmit, semmit- sejtelmes léptekkel bementem a szobába. Totál egy filmben éreztem magam.Valaki kopogott.
-Gyere-szóltam ki.
Sophie lépett be.
-Kérlek drága húgom fáradj ki innen. A fiatalemberrel komoly társalgást folytatunk- beszéltem komolyan majd leültem és el kezdtem simogatni a legközelebbi tárgyat,ami egy plüssmaci volt.
-Beléd meg mi ütött?- nézett rám Sphie.
-Én vagyok a keresztapa-vontam meg a vállam.
-Chris-elnevette magát és bejött a szobájába.
-Megkérdezhetem a kis hölgyet,hogy miért jött be ide?-kérdeztem komolyan.
-A pasimhoz jöttem- ölelte át Niallt.
-Az úr most mást csinál kérlek gyere vissza később--beszéltem komolyan.
-De Sophie te miért kopogtál be a saját szobádba?-nevetett Niall.
-Nem tudom-vont vállat
-Hát akor kérlek fáradj ki- mutattam az ajtó felé.
-Nem- rázta hevesen a fejét.
-Megmered szegni a keresztapa parancsát?- förmedtem rá komoly hangon.
-Chris,ez még mindig az én szobám-szólt rám.
-De ez tágasabb-nevettem.
-Sophie,menj ki,nem öl meg-mutatott Niall az ajtó felé.
-Te én kezdelek megkedvelni-veregettem vállba Niallt.
-Na akkor itt nagy bajok vannak- Sophie leült a földre törökülésben.
-Ugye?-nevetett Niall.-Szerintem Chris lázas.
-Jó, gúnyolódjatok csak, de majd amikor jön Chris a bandával akkor mi lesz-mosolyogtam.
-Chris,azt mondtad hogy tiszta lappal indítotok-szólt rám Sophie.
-Ez lesz a tiszta lap-nevettem fel.
-Tudod mit?Én inkább elmegyek- Niall megindult az ajtó felé.
-Niall ne,nem tudok nélküled élni-kiabáltam utána.
-Chris-morgott.
-Ez most őszinte volt-szólt utána Sophie is-Daviddel is ezt csinálják.
Csak sóhajtottam egyet majd nevetve figyeltem a történéseket. Hogy ez a kis szöszi miken meg nem sértődik.Niall visszajött és leült mellém.Néhány percig néma csendben ültünk. Furcsa ez a tűzszünet.Végül hagytam őket,de előtte még megöleltem Niallt,aki nyafogott rajta.A hétvége gyorsan elszállt és Jake hazament,nagyon fog hiányozni,még Alice és Rick is hazamentek látogatóba,van egy kis idejük,de remélem Halloweenra visszajönnek,a Halloween nélkülük nem Halloween.

2013. december 1., vasárnap

Sajnáljuk

Sziasztok! Nagyon sajnáljuk,hogy ezen a hétvégén nem került fel a rész,de jövő héten kárpótlásul két résszel jelentkezünk!Ígérjük!Puszi:Amy és Liza♥

2013. november 23., szombat

26.fejezet:Párhuzamos univerzum

Sziasztok!Jó szórakozást a részhez,nem egy megszokott rész.Egy régóta húzódó dolognak pontot teszünk a végére.Puszi:Amy és Liza♥


Sophie szemszöge:
A hetek csak úgy telnek,kezdem egyre jobban megismerni az osztálytársaimat.Mindenki nagyon aranyos és kedves, hamar befogadtak engem.A tanárok is kedvesebbek,mint régen és rendesen szeretek suliba járni.Csak azt utálom,hogy a fizikás nagyon éber,nincs lazsálás mint a régi sulimban.Meg kell szokni és kész.Nincs mese. A hosszú nyár után furcsa, hogy tanulni is kell és így kevesebbet vagyok a családommal és a barátaimmal.Szóval barátok,Jake ma jön hozzánk látogatóba.Anya otthon van,Chris sem dolgozik délután,David sem,igen neki is van munkája,autószerelő.A fiúk Jake miatt vettek ki szabadságot,de csak délutánra és a hétvégére.
A mai napom sem indult zökkenőmentesen.Hisz miért is lenne minden olyan egyszerű? Már a reggel kezdődött minden.Felöltöztem,persze ruhákat is nehezen találtam,mert minden mosásban van.A hajam nem akart összeállni.De aztán sikerült valami kontyot csinálnom.Reggelizni nem volt időm,lekéstem a buszt,de még a buszmegállóba menet beleestem egy tócsába.Haza kellett mennem átöltözni,anya nem volt otthon,hogy bevigyen,Rich aludt,David délelőtti műszakban és Chris is,Alice órán.Végül elértem a buszt,befutottam a Starbucksba reggeliért és leöntöttem magam kávéval.Persze ez még mindig nem volt elég a sorsnak. Haza kellett rohannom, de a kulcsomat nem találtam.Az első órát lazán lekéstem.Vagyis beértem a felére.A tanár mérgesen nézett rám aztán egy sóhaj kíséretében leültetett.Persze még ez sem volt elég,elvesztettem az egyik könyvemet és a titkárságra kellett mászkálnom.Végül majdnem leestem a lépcsőn tornaórára menet.Két órán keresztül nem történt semmi,azt hittem,hogy az ebédet is megúszom.Na, igen.Azt hittem.Mikor Amanda az osztály kis üdvöskéje, aki valamiét utál engem elment az asztalunk mellett teljesen véletlenül rám ejtette a csokis tortáját.Én pedig amikor vittem vissza a tálcámat véletlenül ráborítottam az eperturmixomat.Rossz emberrel kezd ki a cicám.Még nem tudja, hogy kivel húzott ujjat, de ha így folytassa hamarosan megismerni, az igazi Sophie Morgant.Persze a szerencsétlenségek sorozata a matek röpdolival folytatódott.Utána meg jött a HAZAÚT csupa nagy betűvel. Hisz miért is ne engem szöktelne le esővízel egy autó.Miért ne esnék orra?És még fodrászhoz is ma megyek,na kíváncsi vagyok.Még jó, hogy Niall ma nem jön át.Hazamentem átöltözni,ez a sokadik ruhám csak ma. És elmentem fodrászhoz.Félelemtől remegve ültem be a székbe.Félelmeim beigazolódtak,amikor belenéztem a tükörbe,megláttam a fantasztikus frizurám.Azt mondtam,hogy vágjon le egy kicsit a hajamból,erre a mell alá érő hajam most már alig ér a az állam alá.De nem csak az én hajam ilyen,ez megnyugtat.Chrisnek kicsit megnőtt a haja és nagyon furán áll neki a hosszú göndör haj,Rich stílust akart váltani és most kopasz lett. David pedig leakarta nyírni a hajfesték balesetének nyomát és most ő is kopasz.Anya kontyot hord.
Hazatérésem után meglepődtem. Niall és a többiek nálunk voltak,de nem csak az volt a meglepő,hogy nálunk vannak,hanem az,ahogy kinéztek,amit azzal magyaráznak,hogy úgy is szabadságom vannak.A hajuk egy kicsit megváltozott,mióta nem láttam őket.Igaz,hogy napok óta nem láttam őket,de hogy ők is ennyit változzanak.
-Veletek meg mi történt?-néztem végig rajtuk.-Mit kerestek itt?
Niall haja barna,Zaynnek nincs felzselézve,le van lapítva.Louisnak hosszabb a haja és fel van zselézve,Hanry haja ki van vasalva és Liam kopasz.
-Harry,mi történt veled?-néztem végig fantasztikus frizuráján.
-Baleset Katievel,de veled mi történt?-nézett rám.
Katie futott le a lépcsőn az ő haja pedig nem vörös volt,hanem inkább rózsaszínes.
-Sophie,meg se kérdezd!A fodrászom volt,de látom a tied is alkotott-nevetett.
Csak legyintettem és leültem Niall ölébe.Anya rendelt pizzát,majd amikor felfaltuk a tartalmát, kivitte a szemetet.

Jake szemszöge:
Ez az áldott londoni levegő,nincs is jobb nála.Mondtam nekik,hogy ne jöjjenek ki elém,de azért nem esett volna rosszul.Nagyon messze laknak az állomástól és nekem egy taxi sem állt meg,komolyan.Nem tudom miért nem autóval jöttem,de ez is az én logikám.Remélem hogy mire odaérek tortával fognak várni.Ehelyett Lilyt pillantotam meg a távolban.Vagy nem Lilyt, Uggs,cicagatya,kinyúlt póló konty? Ez egy párhuzamos univerzum,ahol Lily Morgan sportos?Kidobta a szemetet majd visszament a házba.Bekopogtam az ajtón,egy furcsa hosszú,göndör hajú Chrisnek kinéző lény és egy rózsaszín hajú lány nyitottak ajtót.
-Jó helyen járok? Mert én Chris Morgant és Katie Greent keresem! Nem két idegent.
-Jake,én vagyok-szólalt meg Chris.
-De ki ez a lány?-kérdeztem és Miss Rózsaszín felé mutogattam.
-Katie-forgatta a szemeit.
Bementem a nappaliba.Ott volt David,kopaszon?
-David,te hogy nézel ki?-kérdeztem.
-Hát úgy mint egy ember-vont vállat,aztán felállt és megölelt.
Körbenéztem,ott ült a 1D összes tagja,akik legutóbb még webkamerában nem így néztek ki.
-Mi lelt titeket?-néztem körül meglepetten.
-A legtöbbünket fodrászbaleset-lépett be a nappaliba a szőke hajú Alice.
-Hova lett a kis vérfarkas?-nevettem rá.
-Rich az emeleten ugye?-álltam fel,megöleltem Alicet és elindultam az emeletre, a Rich és Jake feliratú ajtón beléptem, Rich az ágyon feküdt és valamit nagyon olvasott,a haja pedig szó szerint eltűnt.
-Ez egy párhuzamos univerzum és elvesztek a barátaim!Hol van Rich?!Mindenki megőrült. Hazamegyek-futottam le a lépcsőn és szembe találkoztam Sophieval,aki szintén furcsán nézett ki.
-Nem mész sehova-nevetett rám.
-Te hogy nézel ki?
-Nem tehetek róla,hogy a fodrász elcseszte a hajam-vont vállat.
-És minek mentél fodrászhoz?-kérdeztem.
-Mert elvoltak töredezve a hajszálaim. Muszáj volt!Csak félreértelmezte a kérésemet.
-Hát azt hiszem, hogy egy hotelban alszok!-jelentettem ki és közben végig néztem a nappaliban ülőkön.
Lily rám szólt és visszaültem a nappaliba.Ahol elcsíptem egy ,,izgalmas" párbeszédet Louis és Niall között.
-Én egy matekzseni vagyok!- jelentette ki Niall.
-Akkor mennyi 523 könyv + 859 könyv?- kérdezte Louis,látszott,hogy gondolkozik a számokon.
-Egy könyvtár. Kérdezz nehezebbet-válaszolt Niall.
-Hát te beteg vagy-nevettem.
-Akkor nehéz kérdést-szólalt meg Louis.-Egy csomag répa meg 250 csomag répa?
-Az egy répafarm-csettintett.
-Répafarm?-nézett Chris fintorogva.
-Igen, farm-nevetett és vállat vont.
Rich,Alice,Chris,David és én felvonultunk az emeletre,egy beszélgetést folytatni.Chris és David még mindig nem állnak szóba egymással.Most komolyan és még én vagyok a gyerekes?Én csak azért veszekedek Aliceval,mert nekem bejön,de erre csak most jöttem rá,mióta nincs Bristolban.Hiányzik ez a kis idióta. Rich megsúgta,hogy Alice mindig rólam beszél. Csöppnyi öröm. Leültünk Chris ágyára,ez volt középen,a mi szobánkba is be lehetett menni és Davidébe is.Azért tudok ennyi mindent,mert nagyon sokat skypeltünk és telefonáltunk a többiekkel.Érdekes dolog ha a fiúk lelkizni kezdenek Alice társaságában.Természetesen ő is beletartozik a lelkizős bandába,csak Sophie nem.Őt ebből mindig is kihagytuk.
-Úgy hallottam,hogy orvosolni kell valami kisebb problémát-mutattam Davidre és Chrisre.
-Nincs semmi gond-rázták egyszerre a fejüket.
-Akkor miért van kulcsra zárva az összekötő ajtótok?-kérdezte Alice.-Miért van mindkettőtök szobájában lefordítva az összes közös képetek?
-Miért kerülitek nagy ívben egymást?-kérdezte Rich.-Miért nem reggeliztek együtt?
-Úgy hallom van probléma-vigyorogtam.
-Csak tudjátok egy kis szünet kell nekünk-magyarázta David
-Egy hónap szünet?-kelt ki magából Alice és megemelte a hangját.-MIóta is vagytok barátok?5 éve? 10 éve?
-16 körülbelül-válaszolt halkan David.
-Dehogy 16, van az 19 is. Még kis pelenkások voltunk mikor találkoztunk-gondolkodott Chris.
-19?Te hülye, még beszélni sem tudtunk-bökte meg Christ David.
-De anyáék már akkor összejártak-magyarázta Chris.
-Ez igaz-bólintott rá.
-Béke?-kérdeztem,erre mindkettő komolyra váltott és rázták a fejüket.-Nem veszitek észre,hogy így is szétszakadtunk?Otthon ragadtam,ti meg itt éltek és nem beszéltek egymással.Ti ettől sokkal többet értek egymásnak,ismerjétek már be.
-Amúgy vettem egy lakást. Itt Londonban és van plusz szoba,de csak tavasszal kezdem a berendezést,festést,majd ha lesz pénzem-magyarázta Rich.
-De megszegte a fő szabályt-vádaskodott Chris.
-Miről beszélsz?-kérdezte Alice.
-Te ezt nem értheted-legyintettek egyszerre.
-Akkor avassatok be!
-Témát váltottunk-vágta rá Rich.-Gyerekes indok.Ezért nem békülnek ki.Barátok vagytok,Chris rég megbánta és David pedig megbocsájtott,látom rajta.De túl büszkék vagytok.
Rich elkezdte mutogatni,hogy mekkora szobák vannak a lakásban és bútorokat, amiket mindenképp meg akar majd venni.
-Nyuszi, megint témát váltottunk-mosolygott Alice.
-Alice,engem érdekel a lakás-nyavalyogtam.
-Ebben a szobában,már csak téged-nevetett fel.
Bevágtam a durcás pofit.
Sok mindent megtudtam a srácoktól.David autószerelőként dolgozik,nem ez volt Lyndáék álma,de legalább talált munkát.Ez is haladásnak számít.Lily bánatára Chris nem hajlandó fősulira menni.De legalább dolgozik.Néha úgy érzem jobb lenne, ha én is itt lennék velük.Rich szeretné ha hozzá költöznék a jövőben.Mintha ez annyira lehetséges lenne.Mindenkinek jól alakul az élete,csak én ragadtam otthon Bristolban.Davidnek jól kereső állása van,Chris készíti az első albumát,Alice és Rich tanulnak. És én mit csinálok?Élek anyuci és apuci nyakán.Én is szeretnék tanulni,de én mégis mihez értek?A nagy semmihez esetleg meg persze elszalasztani a jó esélyeket.És Alicet kerülgetni.Egy lúzer vagyok.
Elmélkedésemből Alice szakított ki.
-És neked mi a véleményed Jake?-kérdezte.
-Miről?
-Miért nem figyelsz?
-Mi volt kérdés?-kérdeztem meg újra,figyelmen kívül hagyva Alicet.
-Az, hogy mi véleményed arról, hogy a csajoknál van ez a hármas szabály- bökött meg Rich.
-Milyen hármas szabály?-kérdeztem meg.
-Hát tudod, hogy 3 napot várnak azzal, mire felhívják a pasit.
-Ja,hogy az.Szerintem nem kellene annyit várni-legyintettem.
-De min gondolkoztál el ennyire?-kérdezte Alice és a fejét vállamra hajtotta.
-Semmin- ráztam meg a fejem.
-Na,mond el nekem Jaky-nézett rám kiskutya szemekkel.
-Én egy lúzer vagyok-válaszoltam.
-Jaky,dehogy vagy te lúzer-bújt hozzám.
-Élvezed a helyzetet,mi?-szólt oda Rich.
-Ezt meg hogy érted?- pislogtam rá.
Rám kacsintott.Ő mindent tud,de remélem nem pofázza ki.
-Amúgy mi ez a haj Alice?
-Stílust váltok-mosolygott.
-Barbie baba leszel?-kérdezte David,valahogy sem ő sem Chris nincsenek a toppon,eddig meg sem szólaltak.
Rich mesélte,hogy hetek óta ilyen élő halottak.Hova tűnt belőlük az élet?Az este további részében a hülye témáinkat vitattuk meg,aztán elvonultunk a saját szobáinkba.Jó volt végre az a tesás beszélgetés.


















Chris szemszöge:

Aludni,nem tudok,csak forgolódom.Kinyitottam az ajtót,ami Davidhez vezet,de az ágya üres volt.Elindultam ki a szobából,a lépcső alján ült.Leültem mellé és egy ideig mindketten csendben néztük a parketta mintázatát.Láttam,hogy David néha iszik egy üvegből.
-Mit iszol?-kérdeztem.
-Szokásosat- mutatta fel, hogy el tudjam olvasni.
-Nem adod alább-nevettem,felém nyújtotta.
-Ezt sose- mosolyodott el.
-David-szólítottam meg,velem egyidejűleg ő is megszólított,egymásra néztünk és röhögtünk.
-Haver, de nagyon hülyék vagyunk- csóválta a fejét.- Egy csaj miatt? Komolyan?
-Egy ilyen csaj miatt-fintorogtam.
-Most az egyszer eltekinthetünk a szabálytól-javasolta David.
-Barátok- nyújtottam a kisujjam, mint ahogy az első találkozásunknál.
-Barátok-nyújtotta kisujját,aztán megölelt.
-Sajnálom,hogy megakartalak ütni.
-Fátylat rá- legyintett.
-Egy hónapot elpazaroltunk.Hülyék vagyunk.És Sophiet se volt ki piszkálja-nevettem.
-Holnaptól-nevetett fel.
-Visszatérünk- ütöttem a levegőbe.
-Chris,neked bejött az élet.Lemezszerződés?Sosem akartál énekelni.
-Ezt hozta a sors- vontam vállat
Végre kibékültünk,órákig ott beszélgettünk a lépcső aljában, sok megbeszélnivaló volt.Megegyeztünk, hogy ilyen soha többé nem lesz.Rettegjen mindenki Chris és David visszatér.Muhaha, Sophie vigyázz!

2013. november 16., szombat

25.fejezet:Minden kezdet nehéz, vagy nem

Sziasztok!Felkerült az új rész,ahogy ígértük HÉTVÉGÉN! De valahogy a kérdések nem jönnek!Szeretnénk benneteket kérni,hogy kérdezzetek!(Egy korábbi bejegyzésben olvashattok erről.)És tessék komizni!Jövő héten rész!Puszi:Amy és Liza♥





A hét Bristolban annyira jól telt.És hát Harrynek köszönhetően Niallel egy párt alkotunk. Christ benevzték egy ,,Ki mit tud?-"ra,felfedezte magában a tehetséget.Anya a fejébe vette hogy a maradék egy napomon vásároljunk be a sulira.Vettünk füzeteket, táskát meg egyéb apróságokat.Csomó ruhát,meg mindenféle elengedhetetlennek hitt holmit.Jeremy telefonon elmondta,hogy mikor hol találkozzunk.Mert Jeremyvel egy suliba fogunk járni,még pár hete elintéztük a beiratkozást.Mostanában elkezdtem görcsölni azon,hogy miként fognak engem befogadni az új osztálytársaim.Úgy,hogy minden tele van azzal,hogy Niall Horan új barátnője vagyok,de Jeremy mondta,hogy ez a suli nem olyan.Itt csupa ilyen művészlélek van és nem rosszindulatúak.Na kíváncsi vagyok.Még nem találkoztam olyan emberrel aki teljes mértékben elfogadott volna úgy, ahogy vagyok,erre megtaláltam Niallt és most mindenki utál úgy, hogy nem is ismernek.Találkoztam Niallel még pár órára.Utána hazamentem elkészíteni másnapra a cuccaimat.

Másnap korán keltem,hogy el tudjak készülni.Mindenki kapkodott és rohangált a házban.Csak anya készítette halálos nyugalommal a reggelit.Katie őrült módjára rohangált,mert persze ő semmit sem készített el.David állásinterjúra ment.Chris meg készülődött a lemezszerződési megbeszélésére. Rich és Alice készültek valami fősulis cuccra.Komótosan elkészültem és elindultam a találkahelyre,ami a sulitól félútra van.
Jeremy már ott várt rám.
-El voltál tűnve te lány-nevetett rám.
-Bocsi-kértem bocsánatot és elindultunk a suliba.
-Na mesélj! Mi van veled? Nem is jelentkeztél.
-Bristolban voltunk-vontam vállat.
-És ott nincs térerő?-nézett rám döbbenten.
-De van, csak kicsit elfoglalt voltam- motyogtam.-Chris megnyert egy ,,Ki mit tud?"-ot-mosolyogtam.
-Chris Morgan?-nézett döbbenten rám.
-Igen az egyetlen és utánozhatatlan- bólogattam.- És...- aztán elhallgattam.
-Mi és?- kérdezte érdeklődve.
-Semmi különös-vontam vállat.

Mikor megérkeztünk a suliba,meglepődtem.Sokkal másabb volt a hangulat,mint a régi sulimban,olyan barátságos,és jóval kevesebb diák jár ide.A falak és az ablakok nem azt a tipikus börtön benyomást keltették.Volt egy hatalmas aula,ahol a diákok vidáman nevetgéltek. Jeremy odacibált egy kis csoporthoz.
-Sziasztok-intettem esetlenül.
-Srácok,ő itt Sophie,az új osztálytársunk-mutatott rám.
-Helló- mértek végig tetőtől talpig.
-Olyan ismerős vagy nekem- kezdett el töprengeni egy alacsony, szőke hajú lány.- Hát, persze hogy, te vagy Niall barátnője.
-Azt mondtad,hogy ők nem ilyenek-súgtam Jeremynek.
-Jaj,nem azért mondom!Csak én bírom a zenéjüket,de csak a zenéjüket!Biztos jófejek,de csak a zenéjüket-magyarázkodott a lány,közben Jeremy súgta neki,hogy nem jófejek.
-Ne hazudj Jer! Tudom, hogy csak féltékeny vagy, hogy nem nézel ki úgy mint ők- bökte őt vállba.
-Jer szeretne úgy kinézni,mint Harry!Hát nem látod?!-szólt oda egy vörös hajú lány.
-Sel, tudom, hogy hiányoztam- ölelte meg őt.
-Ááá, ne bízd el magad- nevettek fel egyszerre.
-Jeremy,te nagyon pofátlan vagy!-bökte meg őt a Selnek szólított a lány.-Mutass már be minket!
-Jaj, bocsi totál meg is feledkeztem rólatok- kacsintott.- Akkor ők itt Jenna, Robert, Alyson, Meg, Josh és persze Sel- mutatta be a társaságot.
-Esetleg rájuk is mutathatnál-mondtam méltatlankodva.
-A vörös az Sel-válaszolt.
-Istenem-csaptam a homlokomra.
-Jó akkor majd magunktól. Josh vagyok- nyújtott kezet egy barna, zselézett hajú srác.
-Sel,de engem ismersz-állt elém a vörös lány.
A többiek is szépen sorban bemutatkoztak, így végre fogjuk rá, hogy lett egy-két ismerősöm az új suliban.A szőke lány Jenna,Alyson volt a derékig érő barna hajú lány.Meg a göndör barna.Josh a zselézett hajú és Robert,pedig a hosszabb hajú.Kiderült, hogy Jeremy már mesélt nekik rólam.Nem tudom mi szerint van az osztály elosztása,de irodalmon csak Roberttel vagyok.Robert azt mondta,hogy kétfelé veszik az osztályt,de csak néhány órán.De miért van az hogy mindenki a másik csoportban van?Ezt nem értem. Már túl magas az én elmémhez. Robert nagyon jófej.Mellém ült, hogy ne legyek olyan egyedül.Mesélte a jobbnál jobb sztorikat.És elkezdte,hogy a tavalyi irodalom tanára nem volt valami fantasztikus és reméli,hogy nem ugyanazt kapja.Eltelt pár perc és bejött egy középkorú nő.A haja vállig ért és szőke volt. Erre Robert hangosan feljajdult.A nő egy krétát fogott a kezébe és felírta a nevét a táblára:MRS. Irchmond.
-Megkérem az új diákot,hogy mutatkozzon be-szólalt meg.
Hirtelen mindenki felém fordult.Zavaromban felálltam és gyorsan elhadartam mindent magamról.Irodalom után találkoztunk Jeremyékkel a suli aulájában.