2013. október 27., vasárnap

23.fejezet:Mi történik a világgal?

Sziasztok! Hosszú idő után újra jelentkezünk.Nagyon sajnáljuk,hogy eddig nem volt rész.Csak hozzá kellett szokni,hogy Liza koleszos lett,és így kevesebbet találkozunk,de írtunk mindig,csak hát nem eleget.És Amy egy kicsit lusta volt,javítás terén.Ejnye.Na de jó szórakozást a részhez!Puszi: Amy és Liza♥:)



A nyár csak úgy elszaladt,mintha csak egy hét lett volna az egész,de annyi minden történt és most már csak egy teljes hét van hátra.Új iskolába megyek,de legalább oda,ahova Jeremy is jár.A ,,legjobb" az egészben az,hogy pihenés helyett mehetek Bristolba,mert anya nem tudja mire használni a szabadidejét,ezért átépíti a házunkat Londonban.Szóval anya szabadságának első hetét Bristolban fogjuk tölteni.Mindannyian összecsomagoltunk és mindenki útra kész volt.Öten nyomorogtunk egy kocsiban.Amikor odaértünk már sötét volt és elég késő,de még fény szűrődött ki Andersonék nappalijából.Bekopogtattunk,pár perc múlva nyílt az ajtó és Hanry állt álmosan a küszöbön.Anya elkiabálta magát:
-MEGLEPETÉS!-megölelte Hanryt,ő meg csak meglepetten bámult maga elé.
Végül Lynda is előkerült.Elmeséltük nekik a hirtelen érkezésünk okát,majd mindenki a saját házába, szobájába ment aludni.Másnap reggel, amikor elhúztam a sötétítőmet és kinéztem az ablakon az udvar megint úgy nézett ki, mint egy dzsungel.A szobám is poros volt.Megint egy nap takarítás következik.
Lementem a földszintre Lyndáék nálunk voltak.
Reggeli az asztalon,Andersonék gondoskodnak rólunk.A délelőttöt végig beszélgettük,a fiúk kint söröztek a teraszon és elmélkedtek az élet  nagy dolgairól.Közben anya mást nem csinált csak piszkált,hogy készülődjek a sulira és az sem lenne rossz, ha vennék pár cuccot.Hanryék pedig ugyanezt csinálták Katievel.Anyáéknak tök jó,hogy mi vagyunk,újraélik a szenvedéseket,amiket anno átéltek Chrisékkel.Az iskolás éveket,az első szerelmeket meg minden finomságot.
-Sophie,új iskolába mész,beszéltél már róla Jeremyvel?-kérdezgetett anya.
-Holnap veszünk pár holmit neked-mondta Lynda Katienek.
A fiúk beszélgetéséből behallatszott egy párbeszéd foszlány:
-A sors ismétli önmagát,nem?-nevetett David és kortyolt a söréből.
-Legalább már nem minket idegesítenek,hogy suli lesz-szólalt meg Chris,koccintottak.
-Milyen jó,hogy nem járunk suliba-mondták kórusban.
-Inkább lakom húsz évesen az anyám nyakán,minthogy suliba járjak-mondta Chris.
Lynda kiszólt nekik:
-Nem akartok tovább tanulni?Suliba járni?
A fiúk egyszerre hátrafordultak és kórusban válaszoltak:
-NEM!-annyira bírtam régen is, amikor egyszerre reagáltak,vagy valamit egyszerre csináltak,mint egymás árnyékai.
Egy óvatlan pillanatban mikor anyu nem figyelt,sikerült meglógnom előle.Odahúztam egy napágyat a bátyám mellé és leültem egy picit pihenni.
-Mi van? Agyadra megy a család?-vigyorgott rám Chris.
-Kaphatsz egy sört-vett ki az asztal aló egy dobozzal David.
-Ne itasd a húgomat,köszi-veregette vállon Chris a haverját.
-Ugye tudod, hogy már nem vagyok gyerek és ihatok?- villantottam rá egy ezer wattos mosolyt.
-De velem nem fogsz-vigyorgott rám.
Katie is csatlakozott hozzánk, egy nagy sóhaj kíséretében levágódott az egyik székre.
-Te is megszöktél?-kérdezte David.
-Végül is elengedtek,a ,,menj,te se törődj velünk" szövegükkel.És most anyukád hamarosan jön és piszkálni fog,hogy takaríts,engem pedig elcipelnek vásárolni-magyarázta Katie,az együttérzés sugárzott az arcáról.
-Ez nem igazság! Ezek a lusta dögök miért nem takarítanak?- mutattam a fiúkra
.-Fognak-kiabált ki anya.
-Anya mindent hallott?-kérdezte Chris megrémülve.
-Ne feledd, én mindent látok és mindent hallok- figyelmeztette anya.
-Akkor tudja,hogy hol van a sörünk-David eldobta a sörös dobozát.
Anya kinézett a teraszajtón:
-Lássuk csak,most éppen az asztal alatt van,de van Chris ágya alatt,a hűtőben elrejtve a nagy semmi mögé,van a nappaliban a kanapé alatt.Még valami?-mosolygott anya.
-Ööööö- néztek össze Daviddel.- Arról nem tud.Tudod.
-A TV mögötti kis helyre gondolsz? Azt is megtaláltam- a fiúk ijedten meredtek a terasz ajtó felé, ahol anya álldogált.
-Te mindenről tudsz?-meredt rá David.
-Igen és a helyedbe felvenném a dobozt a földről,amit eldobtál oda a másik szék mögé-szólt anya és ezzel hátat fordított és bement.
A fiúk elhatározták, hogy találnak ki valamilyen titkos jelbeszédet.Így a titkaik tényleg titkok maradnak.Amíg én és anya vásárolni mentünk,hogy feltöltsük a hűtőt,ők ültek a nappaliban és jeleltek.Fogalmam sem volt róla,hogy hol van a telefonom.Már órák óta sehol sem találtam,pedig Niallel smseztünk.Épp a legkomolyabb témánk közepén voltunk,amikor eltűnt.
-Szemed, mint a kék ég- szólalt meg David.
-Annyira hiányzol- nevettek össze Chrissel.
-Te?! Ezt honnan?- néztem rájuk ijedten.
-Máskor csendesen olvass SMS-t!-szólt Chris Davidre.
Körülbelül egy órát voltunk távol,és azelőtt már egy ideje nem találtam,Az összes üzenetet elolvasták már. És mi van akkor,ha válaszolnak is? Úristen. A félelmem valóra vált.Ebben a percben megszólalt a csengőhangom.Úgy tettem, mint aki észre sem veszi és segítettem anyának bepakolni a hűtőbe.David kijött a konyhába és elkezdett anyával beszélgetni.
-David,hagyd a kedveskedést és rakd szépen le ide Sophie telefonját-anya a szemével David zsebét nézte.
-De nincs is nálam- vette elő az ártatlan arcát.
-Akkor miért csörög a zsebed?
-Ez az új divat. A zenélő gatya- vont vállat.
-Akkor vedd elő szépen a zenélő gatyádból a zenélő telefonodat.Végül is nem Sophiée, igaz?!Mert akkor előveheted-utasította anya.
-Én nem nyúlok bele a zsebébe!- tiltakoztam.
-Pedig ha akarsz beszélni a szőke hercegeddel muszáj lesz- zsarolt David.
-Rakd ki a pultra a telefonját! És Sophie nem kell belenyúlnod a zsebébe-forgatta a szemét anya.
David végül engedelmeskedett neki, én pedig gyorsan elolvastam, hogy miket írtak neki. Már az első után azt hittem, hogy rosszul látok.Fel kellett hívnom Niallt és megmagyarázni neki az üzeneteket,egész jól kezelte.Elolvastam az ő válaszait is.Azonnal rájött, hogy nem én vagyok az.És miután felhívtam még azt is közölte velem,hogy azért örült volna ha egy-kettő tényleg az én irományom lett volna.A fiúk és az Ő piszkos fantáziájuk!Bocsánatot kértem tőle,aztán legszívesebben megöltem volna a fiúkat,de ehelyett inkább odamentem és leültem melléjük,hogy megnézzem hol tartanak jeleléssel.
Épp Chris mutogatott valamit.
-Haver,én ezt nem értem. Hol érik a sajt? - bandzsított David.
-Nem sajt,Te idióta-kiabált rá.
-De akkor mi érik?
-Ki mondta hogy érik?-csapkodott Chris.
-Nem azt mutattad?!-ordította.
-Anya nincs a házban.Szóval beszélhettek-nyugtattam meg őket,csak kár hogy hazudtam.
-Na szóval, ott van az a csaj akivel találkoztam az étteremben -mutogatta Chris.
-Hol van csaj?-nézett körbe David.
- Én feladom- ült le mellém Chris.
-Szerintem mond el neki és közben jelelj-biztattam.
-Jó-sóhajtotta.
Chris kereste a szavakat.David pedig türelmetlenül dobolt a földön.Még 10 perc után sem tudta összefoglalni a mondandóját.
-Milyen lány volt,hol?-kérdezte David.
-A kávézóban.Az a neve, hogy Chloe és nagyon bejön.
-Chloe?Az a barna,aki flegmán nézett?-kérdezte David egy fintor kíséretében.
- Nem nem az.Ő olyan feketés-magyarázta erősen gesztikulálva.
-Á-csapott a homlokára David.
-Elkértem a számát-mosolygott Chris.
-Komolyan? Akkor mire vársz?Hívd randira! -vertem vállba.
-Dehogy hívom el-rázta a fejét hevesen Chris.
-De miért nem?Biztos aranyos lány, ha neked bejön- biztattam.
-Megint szerelmes a kicsi fiam?!-lépett be anya a nappalliba
-Azt mondtad, hogy nincs itthon- fordult felém.
-A telefonom miatt. Magyarázkodhattam Niallnek.
-Most visszabosszultad rendesen.Boldog vagy?-kérdezte Chris és csalódottan kivonult a nappaliból,David felállt és utána sietett.
-A háborúnak nincs vége-szólt még vissza nekem.
Ezek most azt hiszik, hogy megijesztettek?Sophie Morgant nem abból a fából faragták.De őket sem lehet elrettenteni.Ezek szerint a Morganson háború kezdetét vette.Míg vártam Katiet haza addig kitakarítottam a szobám és kicsomagoltam.Túl nagy volt a csend. Ezek ketten készülnek valamire.Szépen átmentem az Anderson házba,ott keresnének utoljára.Nem gondolják,hogy menekülés helyett egy másik háborús területre lépnék.Persze én ezt csak hittem.Ott vártak rám kezükben egy-egy vízipisztollyal.Aztán David megfogott és kifelé tartott velem a házból.Andersonék locsolója be volt kapcsolva,átfutott alatta,aztán beledobott a medencéjükbe.
-Te állat!-kiabáltam.-Szóval így játszunk?!
Kimásztam és belelöktem.Amikor megfordultam Katie éppen bikiniben,napszemüvegben és törölközőben a hóna alatt jött ki. A teraszajtóban,amikor megpillantott minket egy filmbe illő mozdulattal megfordult és visszament. Ezt a bátyám nem nézte zsebre tett kézzel bedobta David mellé Katiet.
-Nektek mi bajotok van?-szöktelte le Christ.
-Ha háború, akkor legyen háború!- kiabálták a fiúk.
-Köszi,hogy engem is belekevertetek a gyerekes játékaitokba,a hülye testvérháborútokba-hisztizte.Szuper senki sincs velem.-De oké,ha háború akkor háború-rám vigyorgott,kimászott a medencéből és belökte Christ.
-Hát már te sem szeretsz?- nézett rá kiskutyaszemekkel.
-Te kezdted-vigyorgott Katie és ezzel eltűnt a lakásban.
Én is hazasétáltam átöltözni.Ránéztem a telefonomra és meglepetten néztem, hogy négy nem fogadott hívásom és 2 üzenetem van Niall-től, valamint háromszor keresett Harry is. Ezek megtámadtak!Először Harryt hívtam,mert ha tönkreteszi a kedvem,akkor Niall majd felvidít.De mi a fenét akarhatnak,még az üzeneteket sem olvastam el,rögtön tárcsáztam Harryt.Aki boldogan köszöntött:
-Szia, Hercegnő!
-Hogy mi?- kérdetem meglepetten.
-Mi újság?-kérdezte,túl kedves volt.
-Mit akarsz Harold?!
-Én nem akarok semmit- tiltakozott.
-Ugyan már!
-Bristolban vagyunk,és szerveztem nektek egy randit.Odamegyek érted este,puszika-köszönt a telefonba.
-De várj,nem tudod hol l...-már le is tette.
Jól hallottam? Randit? Kivel? Mikor? Hol? És mit mondok Niallnek?Elolvastam az üzeneteket:,,Harry bedilizett,fel ne vedd neki!" és a másik ,,Este randizunk!".Az arcomra hatalmas vigyor ült ki.Elkezdtem sikítozva ugrálni.Pár órám maradt,de előtte még segítenem kellett anyának,aki jól elhúzta az időmet.Időközben Alice is átjött a bátyámhoz,most tűzszünet van,mert Andersonék családi napot tartanak és házon kívül vannak.Anyu állandóan beszélt hozzám, de szinte e felét sem fogtam fel annak, amit mondott. A gondolataim az este körül forogtak,szembenéztem az ,,ÚRISTEN MIT VEGYEK FEL,'' szindrómával, melyet rögtön egy gyors hiszti követett.Egy fehér ruhát választottam ki mert ez volt a legnormálisabb ruhám azok közül amiket hoztam. Már a konyhában voltam lent,amikor megszólalt a csengő.Chris nyitotta ki,mert pont kísérte ki Alicet.
-Helló Styles,Viszlát Styles-az ajtó már be is csapódott.
-Chris engedd be,tudod megyek el Niallel és ő jött értem.Még a hajamat meg kell csinálnom és cipőt kell választanom-szóltam ki Chrisnek,aki engedelmeskedett.
-Jó szórakozást Sophia!-kiabálta Alice, és én már el is tűntem az emeleten.Mikor lejöttem Harry és a bátyám beszélgettek,pedig az egész bandából őt utálja a legjobban.
-Harry,menjünk!- kezdtem el rángatni a kezét.
-Jó, nyugi. A szőke herceg megvár!
-Styles,időben hozd haza-szólt utánunk Chris.
-Okés,haver-reagált Harry,ezért hiszti lesz,meglepő módon nem,csak egy nevetés és aztán ajtócsapódás volt hallható Chris felől.
-Haver?-kérdeztem.
-Már nem utál-válaszolt Harry-annyira.
Beültünk az autóba, majd pár perc múlva Bristol egyik lemenőbb étterme előtt álltunk meg.
-Niall bent vár. Majd hívj, ha jöhetek érted. De aztán csak okosan! Szia!
-Harry-szóltam utána,ő rám nézett.-Köszönöm.
-Igazán nincs mit. Erre valók az ellenségek nem?-nevetett.-Na,de kápráztasd őt el!
-Minek nekem barát,ha ilyen ellenségeim vannak-nevettem rá,majd elindultam az étterem felé.
A hasam görcsbe rándult, amikor kinyitottam az ajtót. Ott ült az egyik asztalnál elegáns öltönyben.Mikor meglátott elindult felém.Odakísért az asztalhoz,kihúzta nekem a széket.Leült velem szemben és zavartan rám mosolygott.
-Jó végre találkozni- kezdtem beszélgetni.
-Aha.
-De hogy hogy Bristolban vagy?Csak nem koncertet adtok?-kérdeztem.
-Nem,Harry úgy gondolta,ha Te Bristolban vagy akkor mi is ott leszünk-válaszolta.
-Mindenki itt van?-kérdeztem.
-Nem,csak én és Harry-forgatta a szemét Niall.
-Örülök neki, hogy itt vagy-mély levegőt vettem, majd kimondtam a szót mely már napok óta nyomta a szívem.- Hiányoztál.
-Nekem is,és igaza volt Harrynek,abban,hogy ide kellett jönnünk bár azt hittem,hogy ez is a legújabb kitalációjának eredménye-magyarázott.
-Miért mit talált ki?-kérdeztem.
-Azt hogy jobb ember lesz és megváltozik,mert túl sokan utálják.
-Akkor megtér- nevettem fel.
-Mondhatjuk így is.
-Szerintem ez egy nagy vicc,bár kedves a bátyámmal.Úristen-rá csaptam a homlokomra,persze a megtérésének az az oka,hogy komolyan gondolta,hogy ő lesz a gyerekeimnek a keresztapja és ő lesz Chris legjobb barátja.Úristen!És itt vagyok egy étteremben Niallel.
-Valami gond van?- nézett rám aggódó kék szemeivel.
-Nem nincs- mosolyogtam.- Éhes vagyok.
A vacsora kellemesen telt,amikor rá pillantottam az órámra már tíz óra volt.Chris kinyír.De ez ebben a pillanatban nem érdekelt. Azzal az emberrel voltam, akit kedvelek.De végül aztán felhívtam Harryt,hogy jöhetne értem.
-Sophie-szólt Nial mikor kifelé mentünk az étteremből.- Ugye még megismételjük?
-Veled bármikor-szorosan megöleltem.
Harry már a kocsija mellett támaszkodott.
-Tudtam!Akkor most ugye jártok! Megcsókolt? Tuti, hogy igen?!- faggatott az autó mellett.
Erről jutott eszembe. Gyorsan Niall után futottam és egy gyors puszit nyomtam az arcára.
-Válasz is jó lett volna-forgatta a szemét Harry amikor visszaértem.-Amúgy a bátyád már hívott engem,hogy hol vagy.
-Számot cseréltetek?-kérdeztem.
-Ja- bólintott.- De a válaszaid?
-Nem, nem éééés nem!- mosolyogtam.
-Na jó,induljunk-intett Harry hogy üljek be.
Pár perc múlva már a ház előtt álltunk.Harry az ajtóig kísért,bekopogtunk,mert Harry beakarta mutatni Chrisnek, hogy ő hozott haza és egészben vagyok.
-Sziasztok!-köszönt Chris.-Harry nem jössz be?Anya Hanryéknél van és mi Daviddel sörözünk, ketten unalmas.
-Rich?Jake?-kérdeztem.
-Rich randizik,Jake kirándul-válaszolt.
-Akkor persze- egyezett bele.
-Áthívom Niallt- jelentettem ki és emeltem is a fülemhez a telefont. Pár kicsöngés után fel is vette majd azt mondta, hogy fél óra múlva nálunk van.
Niall,Harry,David és a bátyám minden veszekedés nélkül nevetgéltek a nappaliban.Azt hiszem egy rémálomban vagyok,ahol mindenki túl jól viselkedik.Megcsörgettem Katiet,hogy jöjjön át,ő sem hitt a szemének.
-Niall-szólítottam meg.- Nincs kedved felmenni a szobámba és filmezni?
Bocsánatkérőn rám nézett és megrázta a fejét.
-Menj már-szólt rá Chris.-Katie,te meg gyere ülj le!
A szőkeség gyorsan mellettem termett, majd megindultunk az emelet felé. Kiválasztottunk egy filmet és a laptopomon megnéztük.Hajnali egy volt, mikor visszamentünk a többiekhez, és meglepődve láttuk, hogy mind elaludtak a kanapén.
-Ugye te is itt alszol- néztem ré.
Mi is csatlakoztunk hozzájuk.Mikor felébredtem már csak Katie és Niall aludtak.Kimentem a konyhába,anya és a többiek kávéztak és reggeliztek.
-Mi a mai programotok?-érdeklődött anya.
-Elmehetnénk állatkertbe-vettette fel ötletét David.
-Nem akarok arról hallani-ült le álmosan a konyhaasztalhoz Katie.
Meglepetten néztem rá.
-Túl sok volt a zsiri- sóhajtott.
-Menjetek el!Mára Lyndáék se terveztek semmit-anya belekezdett a győzködésbe,ha anya valamit a fejébe vesz akkor az úgy lesz.
-És mi lenne ha ezt a két idiótát is magunkkal vinnénk?- mutattam a srácokra.
Mert közben Niall is csatlakozott hozzánk.
-Visszük-válaszolt Chris.
-Kisfiam lázas vagy?-nézett rá anya.
-Nem, csak tudod nem is olyan rosszak.
Elkezdtem fogdosni a homlokát.
-Nem lázas-jelentettem be.
-Mellesleg Harry jófej-csatlakozott beszélgetésünkhöz Katie.
Hát ezek megőrültek. Harry! Miért pont Harry?!És Niall? Ő sokkal kedvesebb és aranyosabb.
-Mi elugrunk a szállodába és átöltözünk-állt fel Harry.
-Oké. Ha végeztetek gyertek vissza-mosolyogtam rájuk.
Mindannyian megreggeliztünk.Anya bejelentette hogy ő és Hanryék is jönnek velünk.Fantasztikus.Akkor tuti, hogy nem lehetek kettesben Niallel.Délután mentünk mindenki elkészülődött.Anya és Hanryék hozták külön autóval Katiet és Davidet.
Mi négyen Chrissel autóztunk.Az állatkert elé érve azonnal megcsapta a jellegzetes szag az orromat.Kicsit előhozza a gyermekkoromat. Sokat jártunk ide.Megragadtam Niall karját és elkezdtem az bejárat felé húzni.Anyáék egy kicsit lemaradtak,mi pedig a fiatalok egy kis csoportba verődve mentünk elől.Megnéztük a vízilovakat ,majmokat és a többi aranyos állatot majd egy halom vattacukorral a kezünkben indultunk haza.Aztán este grilleztünk az udvarunkon.
Harry és Niall ma is nálunk töltik az éjszakát ,mert állításuk szerint gazdaságosabb. Persze én tudom,hogy Fürtöskének az a terve, hogy még a héten összehoz minket.Szegényke csak tervezi.Még nem ismer igazából.Vagyis ez az egész nem rajtam hanem Niallen múlik,de akkor is.Ő valamiért fél megkérdezni. Pedig nem olyan nehéz az.Vagy igen? Hát én nem tudom. Ez a fiúk dolga nem?A fiúk mármint Harry,Rich,David és Chris együtt mentek bulizni.Én és Katie Niallel filmeztünk otthon.Valami béna vígjáték volt,amit már vagy 50-szer láttam.Mindhárman az ágyamban feküdtünk,de amikor a filmnek vége lett,Katie lelépett és rá kacsintott Niallre. Beszélgettünk, aztán már kiestek a dolgok,elaludtunk. Deja vu érzésem támadt. Eszembe jutott a vihar, amikor először aludt mellettem.És tudom,hogy nem utoljára történik ez meg.Ha a többieken múlik még nagyon sokszor fogunk együtt aludni.Chris is segít nekik.Mosolyogva néztem a békésen szuszogó szőkeséget.
Reggel együtt mentünk le,kivételesen a konyhában csak a szük családom és Harry ült és evett.
-Ugye nem együtt aludtatok?-állt elénk felvont szemöldökkel anya.
-Anya,dehogyis. Niall csak a fenti szobában aludt. Nem velem-magyarázkodtam,anya elhitte és pár percre eltűnt,mert megcsörrent a telefonja.
Harry és a bátyám elkezdtek nevetni.
-Anya,dehogyis-utánozott Chris.
Majd tovább röhögtek mintha annyira vicces helyzet lett volna. Niallel csak egymásra néztünk,vállat vontunk és leültünk reggelizni.Délelőtt videójátékoztak,utána pedig megebédeltünk.Én és Niall elmentünk sétálni.Leültünk az egyik parkban és beszélgetni kezdtünk.
Zápor készült,elindultunk nehogy bőrig ázzunk,futásnak eredtünk,Niall elkapta a csuklómat és maga felé fordított.
-Régóta akarok valamit kérdezni,valamiről beszélni,de úgy érzem most jött el a megfelelő alkalom.Remélem nem tartod gyorsnak a tempót-kezdett bele Niall.
-Ugye nem vagy házas egy másik országban?-kérdeztem ijedten.
-Sophie,ne csinálj belőle viccet,ez nagy lépés.
-Bocsi-vágtam bűnbánó képet.
-Szóval. Most lehet, hogy nyálasnak fogsz tartani de nem érdekel-már az első találkozásunkkor tudtam hogy te más vagy. Elkezdtem komolyan érdeklődni utánad és most hetekkel később sikerült összeszednem a bátorságom.Sophie Morgan lennél a barátnőm??
Erre vártam hetek óta,erre a lépésre,én ebben a pillanatban annyira boldog voltam,én nem tudtam megszólalni,Niall nyakába ugrottam és megcsókoltam.
-Ez egy igen?-kérdezte mosolyogva.
Vidáman bólintottam majd nevetve vettem észre hogy az eső bizony nem kímél minket. Ott álltunk ketten egymást átölelve a szakadó esőben. Tudtam hogy egész életemben talán most vagyok a legboldogabb.Megragadta a kezemet és elkezdtünk rohanni a házunk felé.Berohantunk nevetve az ajtón kézen fogva.Harry szemei csillogtak a boldogságtól.Látszólag örült neki,hogy ez neki köszönhető,nélküle ez meg sem történik.Vagyis nem most.
Majd kicsattantam az örömtől és ezt nem is próbáltam leplezni.Újra és újra megöleltem a kis szőkét mert egy pillanatra sem akartam elmozdulni mellöle. Chris amikor megpillantott minket egy elismerő vigyort küldött Niall felé.
Nem beszélt,de ez a mosoly tőle többet mondott.Ezek szerint ő is elfogadta a döntésemet. Egész addig ott álldogáltunk csurom vizes ruhában amíg anyu ránk nem szólt.
-Attól még hogy boldogok vagytok még vizesek is-mosolygott.Gyorsan bezárkóztam a fürdőbe. Niall is átöltözött.Negyed óra múlva szárazan mentünk le a többiekhez. Ő leült a kanapéra én pedig mellé huppantam és a vállára hajtottam a fejem.
-Milyen kis aranyos a turbékoló gerlepárunk-beszélt magas hangon Harold.
-Fogd be!- dobtam neki a párnát.
-De harcias ma valaki-forgatta a szemét.
Felálltam és odamentem Harryhez és átöleltem.
-Ezt miért kapom MISS Utálom Fürtöskét?-kérdezte.
-Mert neked köszönhetem a boldogságom-válaszoltam.
-Khm-köszörülte meg a torkát egyszerre Chris és David,odafutottam hozzájuk és amolyan Morganson családi ölelést tartottunk.
Niall mosolyogva nézte a történteket.Láttam a szemeim, hogy Ő is ugyanolyan boldog mint én.Beszélgettünk a srácokkal és kiderült,hogy Chris már randizott Chloeval és már majdnem összejöttek,ezért ma este is elment.Akkor a Morgan család gyerekeiből már senki sem szingli!Éljen! Niall magához húzott és egy puszit nyomott a homlokomra.Egész este a nappaliban filmeztünk anyával.Chris az éjszaka közepén nagy boldogan lépett be.
-Na milyen a lány?- kérdeztem.
-A barátnőm-mosolygott.
-Juuuj!- hirtelen felugrottam és e miatt majdnem magammal rántottam a kezemet fogó Niallt.
-Holnap a kávézóban találkozunk vele-vigyorgott.
-Találkozunk?- vontam fel a szemöldököm.
-Ahha. Duplarandi!- kiabálta.
-Csak ők mennek?-nézett csalódottan David.
-Nem,mert neked lesz ott társaságod és a két nagy barát is jön-mutatott Harryre és Katiere.
-Ezaz haver! Letesztelem a csajt, hogy hozzád-e való!
Másnap délután volt a nagy találkozó.Elmentünk a kávézóhoz.
-Hol van a csajod?-kérdezte David.
-A szokásos asztalunknál vár minket-magyarázta.
-Haver,te odavitted?Az az egy dolog ami szent-beszélt idegesen David.
-Ne haragudj- nézett rá bűnbánóan.
-Sophie, mi mit is keresünk itt?-súgta a fülembe Niall.
-Be akarja mutatni.Ez csak a szokásos,csak eddig én és David párban jöttünk-súgtam vissza.
Megértően bólintott. Egy fekete hajú lány futott oda Chrishez. Üdvözlésképpen megcsókolták egymást,gondolom ő Chloe.Olyan unszimpatikus feje van.Rá néztem Davidre,hogy mi az ítélet. Fintorgott,nem tetszik neki.Biztatásképpen erősebben megszorítottam Niall kezét, aki meredten bámult maga elé. Harry és Katie is ugyanezt tették. Semmi érzelmet nem mutattak ki.
Hátramentünk a helyünkre ott bemutatta nekünk a csaját.
-Chloe,ő a húgom Sophie-mutatott rám.
-Aha-csattogott a rágójával és lenézően végigmért.
-Ő pedig a húgom újdonsült pasija Niall- bökött rá.
-Niall Horan?-kérdezte Chloe,bezzeg iránta mutat érdeklődést.
-Igen ő- szeretett volna kezet nyújtani, de mikor csúnyán ránéztem meggondolta magát.
-Ő a legjobb barátom David-folytatta a bemutatást Chris.
-Ez, a legjobb barátod?-bökött David felé Chloe.
-Igen,az vagyok aranyom-dobott be egy műmosolyt David.
-Aztán Ők itt Katie és Harry- mutatott rájuk.
-Csak nem Harry Styles?- pislogott rá ,,csábítóan".
-Chloe, a pasid ott áll melletted szóval befejezhetnéd,mert kedvem lenne megütni,de én nőket nem ütök-szólalt meg David-de Sophie megteszi.
-Nyugodjatok le-szólt ránk Chris.-Megyek rendelni.
Chris Elment a pulthoz.Chloe pedig eltipegett WC-re.
-Utálom,nem illik hozzá-szólalt meg David.
-Kedvem lenne a műhaját kitépni-csatlakozott Katie a társalgáshoz.
-Meg most őszintén,hogy nézeget ránk,mellette áll a pasija-szólalt meg Harry.-Gusztustalan.
-Engem nem érdekel, hogy ki hogyan néz rám, ha a világ legszebb lánya az enyém lehet- mosolygott rám Niall, majd egy puszit nyomott az arcomra.
Visszatért mindenki,nehezen ugyan,de eltudtuk viselni Chris csaját.David beszólogatott neki.Chris látszólag is neheztel Davidre.Én szorosan Niall mellett maradtam, de közben oda lestem Harryre is,mert láttam hogy Chloe hogyan néz rájuk.Chris annyira rózsaszín felhőben úszott, hogy észre sem vette,de engem sem érdekelt már,felnőtt.Amíg ez a csaj nem mászik rá a pasimra addig engem nem izgat. Sötétedésre értünk haza, még mindig éreztem Chloe parfümjének erős illatát.Hazamentünk és másnap összecsomagoltunk és kimentünk a tóhoz sátrazni,jött velünk Rich és Alice.
Már nagyon hiányoztak ők is.Három sátrat vittünk. Az egyik kicsin én és Niall osztoztunk a másik, kétszemélyes sátrat pedig Katie és Alice kapta. A fiúk pedig a hatalmas sátrat kapták.Úsztunk a tóban,aztán megvacsiztunk,mert tömérdek mennyiségű kaját vittünk.
Aztán még megszenvedtünk a sátor állítással.Vagyis Niall szenvedett én pedig dirigáltam neki.A fiúk sokat kínlódtak,mindig Chris szokta állítani a sátrat,de utálja hogy mindenki okosabb nála és azt magyarázza,hogy nem illik hozzá a csaja,ezért nem állította fel a sátrat,de a többiekkel aludt,nem értettem a logikáját.Elalvás előtt még figyelmeztette Niallt, hogy csak okosan.Még egy csók sem csattant el,mert mindketten kidőltünk. Niall átölelte a derekam én pedig a nyakát karoltam át és vállába fúrtam a fejem. Azt hiszem hogy így a legjobb elaludni.
Reggel hangos kiabálásra ébredtünk fel,mindketten azonnal felültünk a sátorban és kimentünk.Chris és David ordítoztak egymással,soha így még nem veszekedtek. Rich próbálta elrángatni Davidet,Harry pedig Christ fogta le.
-Azt hittem legjobb barátok vagyunk,te szerencsétlen-kiabálta Chris.
-Én csak megakarlak védeni a csalódástól-védte meg magát David.
-Csak szimplán féltékeny vagy rám-kiabálta Chris.
-Féltékeny,én?!Arra a csajra?!-kérdezte David.
-Szánalmas vagy!-kiabálta Chris.
-Te nevezed magad a legjobb barátomnak,és egy csaj miatt így nekem esel?Ez a szánalmas tudod?!-reagálta le David.
-Tudod mit?!Éveken át félreismertelek.Az a srác akit megismertem három évesen soha nem viselkedett volna így, velem szemben-Chris kiszabadította magát Harry szorításából befutott a sátrába és elkezdte a cuccait csomagolni.
-De pont az a srác viselkedne így,mert törődik veled!Vak vagy és nem veszed észre!-kiabálta David,ő pedig elindult a tó irányába.-Lesz még rám szükséged!
A veszekedés után senki sem tudott igazából normálisan kommunikálni,mert mindenki meg volt lepődve és le volt sújtva.Ők voltak az ötösből az egyetlenek akik soha nem vesztek össze semmin,a kaján és a sörön kívül. Alice megpróbálta lenyugtatni Christ,de senkit nem hallgatott meg,csak beült az autóba és elment haza.Rich pedig David keresésére indult,de a helyében én inkább a seggemen maradtam volna a sátorban,mert lefogja tépni a kis fejét,ha odamegy.Mindannyian összecsomagoltunk,később David is elő került,de nem volt olyan állapotban hogy vezetni tudjon,ezért Rich vezette David autóját,mindenki valahogy hazakerült.Azt hittük,hogy Chris hazament,de nem. Anya nem is látta,azt hitte hogy velünk van.David senkihez nem szólt,csak és kizárólag anyával beszélt,senki mással még a szüleivel sem.Nem tudtuk hol van Chris,de nyilván minden probléma okozójával azaz Chloeval van valahol.

2013. augusztus 28., szerda

22.fejezet:Bristoli látogatás

Sziasztok!Itt is van a várva várt rész,ne feledjétek jöjjenek azok a komik és akkor mi is hozunk részt.Puszi:Amy és Liza♥:)

Emily Osment Instagram pics - emily-osment Photo

Végül a party nem jött létre,nemhogy nem jött létre,de helyette mindenki bunkón ücsörgött a szobájában,én meg a kanapémon,mert nekem csak az jutott.És mintha a kanapé nem lett volna még elég nyomor, Liam az éjszaka közepén elkezdett tévézni és közben szándékosan dobált popcornnal,hogy még szánalmasabbul érezzem magam és amikor felnéztem,úgy tett,mint aki ott sincs.Ilyenkor jutott eszembe,hogy így az ő szobájában felszabadult egy ágy,de mikor a szobája felé néztem,morcosan megrázta a fejét azzal jelezve,hogy azaz ő birodalma.Reggel hátfájással ébredtem,amikor kimentem a konyhába hogy reggelizzek,mindenki  szúrósan rám nézett,majd magukhoz szorították a zabpelyhes dobozt,ezzel jelezve,hogy nekem ahhoz semmi közöm.Csak Niall nyújtott oda egy almát,amit sikerült megmentenie a fiúktól.
Csak azt nem tudom,hogy miért haragszanak rám.Tegnap még tök jól el voltunk és végül is én vagyok az,aki haragudhatna rájuk,de nem teszem.Én már nem szólok semmit senkinek,csak szépen csendesen el vagyok és úgy teszek,mint akit érdekel a tapéta mintája.A turné hátralevő napjai már jobban teltek,mindenki kialudta a haragját és minden visszatért a régi kerékvágásba.Koncertről koncertre jártunk,mikrofonról mikrofonra,riportról riportra,városról városra.Majd elérkezett a várva várt hazaút,vagyis amit csak én vártam és Jeremy,aki időközben visszatért hozzám,mert rájött,hogy ő nem illik közéjük.Szóval visszakaptam a legjobb barátomat,ha ezt lehet így mondani,ilyen kevés idő után.Repülőre szálltunk és végre a saját birodalmam felé tartottam,ahol nincs One direction,nincsenek fiúk,vagyis vannak,de mit számít az.Persze,csak akkor még nem tudtam,hogy Jake meglátogatta Davidet.Ezt elfelejtették nekem említeni és amikor becsöngettem,mert rájöttem,hogy nem vittem kulcsot,rám csapta az ajtót.Igen mi így szeretjük egymást.Majd a csapást követően beengedett,ó ekkor jött a következő csapás.Anya felhívott minket,hogy pár nap múlva jó lenne, ha Bristolba mennék Chrissel,hogy rendbe tegyük a házat és apa sírját.Anya fantasztikusan időzít és a piszkos munkát mindig ránk bízza.Persze anyát meglehet érteni,legalábbis ő mindig azt magyarázza,hogy ő dolgozik,és nem szólhatunk semmit,mert mindenünk meg van, ezért néha lenyírhatjuk a füvet,hiszen nem azt kéri,hogy lerágjuk.Amikor végre egy pillanatra nyugton hagytak és bemehettem a szobámba rájöttem,hogy itt egy árva lélek nem járt két hete.Minden bútorom poros volt, pókhálók minden szabad helyen,de a pók nem volt sehol, a szobám egy régi  könyvtárra hasonlított.Kezembe vettem egy rongyot és megszüntettem a koszt.Közben halk kopogás ütötte meg a fülem.Kiszóltam,hogy szabad,az ajtón Katie lépett be.Totál elfejtettem,hogy itt van.Kicsit beszélgettünk,alapjában véve kedves lány.Csak a depresszió,az a fránya depresszió.Az elkövetkező pár napban hétvégéig Katie bemutatta a barátait és sok időt töltöttünk együtt,nem  találkoztam az 1D-s fiúkkal,de az utolsó nap indulás előtt Chris idecsődítette Niallt,Liamet és Jeremyt,hogy őket is vigyük.
Péntek van.Délután Bristol.Juhú.Becsomagoltam a hétvégére.Niallék  itt vannak csak rám várnak.Szépen elhelyezkedtem az ágyamon,elővettem egy régi képet apáról és rólam és visszagondoltam a régi időkre,amikor minden normális volt.Pár perc múlva Niall belépett a szobámba.
-Sophie,minden rendben?-kérdezte,letöröltem a könnyeimet és egy kamu mosolyt varázsoltam az arcomra.
Leült mellém és megölelt.
-Az első pár hét és hónap nagyon nehéz volt apu nélkül. A lelkem mélyén tudtam, hogy már soha többé nem látom viszont, de az ajtó minden egyes megmoccanásánál őt vártam felbukkanni. De sosem jött. Ott hagyott minket hármasban, így harcoltunk a világgal szemben. Minden kislánynak az apukája a hőse, de tőlem a sors túl gyorsan elragadta. Ő már soha többé nem fog félteni egyetlen fiútól sem mint ahogy más apukák teszik- letöröltem az arcomról a könnyeimet- mindenki sajnált és sokáig kivételeztek velünk. Az én hősöm elment, de talán, talán majd megtalálom egy olyan személyben, akit szívből képes vagyok szeretni- ezzel szorosan megöleltem a kis Szőkét, aki megszeppenve hallgatta végig a beszédemet.
-Sajnálom-mondta.
-Régen volt -legyintettem,és lementünk.
A kiscsapat minden tagja elkészült A kocsi előtt még el kellett dönteni,hogy ki melyik kocsiban utazik.Vagyis David Jake és Katie a David vezette kocsiban.Chris Liam Niall Jeremy és én pedig Chris által vezetett járműben fogunk nyomorogni,ha csak valaki fel nem áldozza magát,és az nem én leszek,mert én nem utazom együtt Jakeval.Ő maga a sátán.Miután lesátánoztunk egy embert,Jeremy önként vállalkozott,hogy ő utazik velük,csak hogy kényelmesen el legyen.
-Remélem,találkozunk Bristolban-veregettem vállba.
-Miért mondasz ilyeneket?-nézett rám ijedve.
-Majd meglátod útközben-mosolyogtam.
-Sophie-kiabált rám.
-Jake és David abban a kocsiban ülnek.Nem jó párosítás és David vezetési stílusával keverve.Kész életveszély,remélem a testrészeid a helyükön maradnak-intettem és elindultam Chris kocsija felé.
Jeremy alighogy odaért összeveszett Jakeval.
-Ülhetek elöl?-kérdezte Jeremy.
-NEM!-válaszolt Jake,egyszerűen.
Ezután a barátom beült hátra és ott duzzogta végig az utat.
-Jake, ne zavard a vezetésben,mert elég tragédia volt már a családunkban,jó?-tette hozzá Katie a mihez tartás végett.
Nálunk is volt hasonló veszekedés az ülésrend terén.Niall Liamet akarta mindenképpen előre ültetni,de Chris okosabb,mint gondolnánk és ezt nem engedte meg.Utána beadta a fiúknak,hogy csak azért hívta őket,mert én sírtam.ezen is elkezdtünk veszekedni,majd mikor mindenki kikiabálta magát indulhattunk.A három órás út meglepően gyorsan eltelt,a fiúk szórakoztattak minket énekükkel, nem a saját nótáikat énekelték, hanem feldolgozásokat.Mikor megérkeztünk Bristolba az első az volt ami szemet szúrt,hogy a házunk előtt akkora a fű mint a szavannán.Azt hiszem, hogy ezt valaki elfelejtette megcsinálni.Megböktem Christ.
-Te ezt nem kellett volna Hanrynek megcsinálnia?
-Hét, ezek szerint csak kellett volna- vont vállat.- Majd a szöszi haverod megcsinálja. Másra úgy se jó.
Leparkoltunk a házaink előtt,kicsit olyan volt mint régen.Magával ragadott a nosztalgia. Eszembe jutott amikor haza hoztuk a család első és egyben utolsó kiskutyáját.Szegény kisállat, Chris komolyan kínozni szokta őt, de mégsem szökött meg tőlünk.Vagy amikor Chris elhozta bemutatni az egyik barátnőjét,David úgy utálta,hogy direkt lelocsolta,amikor kiszállt a kocsiból.A csaj rápislogott,David meg csak legyintett és annyit mondott,hogy:,,Bocsi,csak füvet öntözök."A pillanat mikor bemutattam anyunak az első pasimat.Végül mikor megállt előttünk a rendőrség és közölték a rossz hírt. Akaratlanul is elsírtam magam.Sok emlék köt ezekhez a házakhoz.Belegondoltam,hogy milyen rossz lett volna,ha nem vagyunk szomszédok Andersonékkal.Ezek azok az élmények, melyek teljessé teszik az életemet. A nevetések, sírások, a barátaim és a családom.Az emlékeim hálójából David kiabálása rántott vissza.
-Gyertek,köszönjünk be anyuéknak!
Ez az őrült előre rohant és berontott az ajtón.
-Anyu, apu! Hazaért a kisfiatok!-ordibálta.
Mindenki mindenkit megölelgetett.
-Hanry,elárulod,hogy miért akkora a fű a házunk előtt?-kérdezte Chris.
-Miért tőlem kérded? Neked kellett volna kéthetente hazajárnod- förmedt rá.
-Hanry te azt mondtad,hogy karbantartod a házat-keltem a bátyám védelmére.
-Mikor?- nézett rám meglepetten.
Lynda egy nagy tálca pohárral jött ki a konyhából.
-Drágám,megígérted,ezért is furcsálltam,mikor azt mondtad,hogy minden héten hazajön Chris-mondta.
-Ja, tényleg. Én azt hittem, hogy a mi füvünkre gondoltatok- vakargatta az állát.
-Jó,akkor lenyírom a füvet-mondta Chris.
-A medencét is takarítsátok ki-szólt mosolyogva Hanry.
-Azt se csináltad meg? - nézett rá elkerekedett szemekkel.- Ugye a sövényt lenyírtad?
Hanry csak vigyorgott,Chris gyorsan megitta a pohara tartalmát.
-Megyek mert nem végzek a teendőimmel a hétvégén-ment is az ajtó felé.
-Vidd Davidet is-mondta.
-Miért?-kérdezte gyanakvóan David.
-Mert kell lelkitámasz a medence takarításhoz-vigyorgott Hanry.
-Miért? Megalgásodott?-kérdezte Chris.
-Van abban más is-válaszolta nevetve Hanry.
-Ugye, ugye nincs benne pók?- kérdezték ijedten.
-Tudjátok hol vannak a tisztítóeszközök-nevetett Hanry.
-És a két énekes? -mutatott David Liamre és Niallre.
-Hagyjad már-szólt Chris és kirángatta az ajtón a barátját.
-Én megyek segíteni,mert ők ketten nagyon bugyuták-mentem a fiúk után.
-Ugyan Sophie- legyintett Lynda- megoldják. Inkább gyere, egyél egy kis sütit, mielőtt visszaérnek a nagy munkából.
-Mennem kell,-kirohantam az utcára.
Liam utánam futott és megragadta a vállam.
-Mi ütött beléd? Neked nem kell süti?
-Gyertek, a szobákat is szét kell osztani,és ez a mi házunk,és most vagyok itt-leráztam magamról a kezét.
-Sophie! Nyugodj meg! Még van időnk. Este ráérünk, de most legyél azokkal akiket szeretsz.
Kiszedtem a csomagjaimat a kocsiból,becipeltem a szobámba,vettem egy rövidnadrágot és egy bikinifelsőt és kimentem az udvarra.Nevetve néztem a fiúk bénázását.Segítettem a fűnyírót kiszedni,a sövényvágót,meg az egyéb eszközöket,aztán odasétáltam a medencéhez,amikor megláttam,hogy néz ki azt hittem ott esek össze.Pókhálók, falevelek és még más finomságok vártak a fiúkra,mert úgy döntöttem, hogy gonosz leszek és ebben nem segítek.Legalábbis ezt gondoltam,hogy nem fogok.
Rendbe raktam a virágágyásokat,amíg a fiúk lenyírták a füvet.Szerintem még soha életemben nem fáradtam el ennyire.A fiúk szemetet halásztak,aztán segítettem kimosni a medencét és körülbelül kilencre úgy nézett ki az udvar,ahogy régen is.Gyorsan lezuhanyoztam, majd következett a nehezebb rész.A szobák elosztása.Egy szoba volt még hál Istennek az,teli dobozzal,de volt egy kanapé.Megpróbáltuk lakhatóvá tenni.A dobozokat átpakoltuk a szoba egyik felébe,a fiókos szekrényt a széthúzható kanapé mellé.Kerestünk ágyneműt.
-Sophie!- nézett rám Niall.- Nekünk Liammel miért nem jár TV?
-Liam és honnan vegyünk TV-t?-néztem rá,elegem volt abból,hogy mindenki nyafog,kell neki valami.
-Hát nem tudom. De én csak TV mellett tudok aludni- folytatta Niall
-Nekem elegem van-ezzel bezárkóztam a szobámba és aztán már aludtam is.
Reggel fáradtan és hisztisen ébredtem.Elmentem futni,közben vettem reggelit,vettem újságot.Hazafelé tartva találkoztam Katievel.
-Te ilyen korán fent vagy?-néztem rá.
-Mondja ezt az aki,túl van egy nagy bevásárláson-nevetett rám.-Amúgy eddig is ekkora volt a házatok?
-Aha,nem látszott a fűtől-mosolyogtam.
-Értem hát akkor mit csinàlunk ma?
-Nialléknek beakarom mutatni a várost,és ki kellene menni a temetőbe-magyaráztam.
-Temetőbe?
-Apu sírja-mondtam.
-Tényleg,elfelejtettem.-A két énekes is megy a temetőbe?
-Aha-mondtam.-Nem jössz be?
-Még egy picit kint maradok-mosolygott.
Csináltam a fiúknak reggelit.Mire kész lettem ők is előmásztak a barlangjaikból.Lynda haragos lesz,amiért nem náluk reggelizünk,de a mi felbukkanásunkkal ne álljon meg az életük.Hisz ha van saját házunk akkor használjuk is.
Megreggeliztünk és elindultunk a Morganson-féle városnézésre.Ami annyiból áll, hogy autòból mindent megmutatunk mindent, majd beülünk valahova enni.Utána délután visszamentünk hozzánk és elmélkedtünk arról,hogy mit csináljunk.Semmi érdekes nem jutott az eszünkbe így a csapatunk 2 részre oszlott. Voltunk mi a srácokkal akik napoztunk, és a többiek akik a TV előtt punnyadtak.Aztán David én és a bátyám neki estünk a lakás kitakarításának is.A többiek csak kicsit nevettek rajtunk.De nap végére minden szoba,terem,bútor csillogott és mi pedig elaludtunk a kanapén.Ennél jobb lezárása nem is lehetett volna a napnak.
Reggelire elfogyasztottuk az előző napról maradt kaját.A délelőttöt ellógtuk otthon.Délben Lyndáéknál ebédeltünk,összepakoltunk és most már csak egy dolog várt rám,amitől a legjobban féltem.Elmentünk virágüzletbe és utána elindultunk a temetőbe.Csendben ballagtunk egymás mellett a járdán.Hamar odaértünk a sírhoz,Katie a fiúkkal hátrébb lemaradt.Katie ki volt mindenféle temetővel kapcsolatos dolog gondolatától is.
Letettük a virágot a sír mellé,Chrisnek az volt az első dolga,hogy elmondja,hogy minek kellett megszületnem,aztán minek hagyott ott engem vele és anyával.Persze mindeközben patakokban folytak a könnyei,ő túl érzelmes típus.Letudtuk ezt is.Elindulhattunk volna haza,de előtte még egy újabb veszekedés,majd tényleg elindultunk.Éljünk mi, az érett gyerekek.

2013. augusztus 26., hétfő

2.díj:))))



Sziasztok!Még mindig nem új résszel jelentkezünk,már hol.Valakinek azért mégis tetszik a ,,munkánk".Nemsokára új rész.Tudjuk,hogy nem ezt ígértük.Puszi:Amy és Liza♥:)

Írj magadról 10 dolgot:
Liza:
1. Kezdem megszeretni a FOB-ot..Istenem mi történik velem?
2.Hol van az én Cortezem?:DD
3.SzJG-er lettem...de az előzőből szerintem rálehetett jönni.
4. Ha lenne egy kívánságom, már nem lenne!:D
5.Nem értem, hogy a Vámpírnaplókban miért mindenki Elenát szereti...Más lány nem él Mystic Fallsban?
6.Életem legnagyobb félelme, hogy a szobatársam gimiben álmomban levágja a hajam...
7.Ha nagy leszek tolmács leszek....vagy nem.
8.I♥ retardált pingvinek:D
9.Franciát akarok tanulni.
10.Az alapsulis fizikából semmire sem emlékszek...az aranyos kis padtársam miatt:D Ugye Amy? Muhaha♥

Amy:
1.Szeretem a telet.
2.Utálom,hogy a TV-ben a reklámokba becsúszik egy film.Az ,,élvezetes" reklám megszakad.NE!
3.A fotózás az életem.
4.Nem vagyok normális.
5.Sorozatfüggő vagyok.
6.Régen sokat játszottam,hál Istennek kinőttem.
7.Utálom az 1D-t,mégis arról blogolok.Ne dobáljatok meg paradicsommal!Kérlek!
8.Team Damon vagyok:) Meg persze nagy Vámpírnaplók fan!
9.El akarok jutni Ausztráliába.
10.Mérhetetlenül lusta vagyok.

2.A jelölő minden kérdésére őszintén kell válaszolni: 
1. Mit csinálsz, mielőtt elalszol?
A:Gondolkozom,többnyire álomba gondolkozom magam.
L:Még utoljára felnézek FB-re, mert úgy lesz kerek a napom.
2. Mi az, ami nélkül nem tudnál élni egy percig sem?
A:A fényképezőgépem.
L:A telefonom.
3. Életed eddigi legszebb pillanata kinek/minek köszönhető? (Család/barát/szerelem)
A:Nehéz egyet kiemelni,mert nincs olyan,hogy legjobb,legalábbis nem lehet egyet kiemelni,mert mind ugyanannyira szép.
L:Nem tudok most egyet sem felhozni, mert túl sok szép pillanatom volt, hála a családomnak és barátaimnak.
4. Mit gondolsz a szemedről? Mennyit árul el rólad?
A:Biztos sokat,nem tudom.
L:Háááát...nem igazán értek hozzá,de valamit biztos elárul.
5.Kitől/Mitől félsz a legjobban?
A:A sötéttől,a magasságtól, a pókoktól.
L:Pókok, darkness.
6. Szerinted hány éves korig jó szórakozás a homokvárépítés?
A:Szerintem még most is.Nincs korhoz kötve.
L:Korhatár nélküli szórakozás.
7. Mi a kedvenc gyümölcsöd?
A:Dinnye.
L:Kivi.
8. Mi az a téma, ami a leginkább zavarba hoz? (nem kötelező válaszolni)
A:EZ!
L:-
9. Ha te dönthetnéd el, milyen színt választanál egy természetes hajszínnek a világba? (Ami még nincs! Pl.: zöld, kék, lila, stb.)
A:Kék:)
L:Kéééééééék:D
10. Mennyire untad a kérdéseimet?
A:Nem untam.:D
L:Amyvel sokat nevettünk rajtuk:D

3.Tegyél fel 10 kérdést jelöltjeidnek:
1.Ha a csoki csokoládé,akkor a ropi ropoládé?
2.Voltál fesztiválon? Ha igen hol?
3.Mi volt a legnagyobb hülyeség,amit nyáron csináltál.
4.Kedvenc kaja?
5.Delena vagy Stelena? /Vámpírnaplók
6.Mit szeretsz az őszben?
7.Mit jelent számodra a művészet?
8.Álomlakhely?
9.Meddig szándékozol írni/szerkeszteni?
10.Szereted a Hollywood Hírügynökséget?

4.Küldd tovább 10 embernek:

2013. augusztus 1., csütörtök

21.fejezet:Harry érzelmi kitörései

Sziasztok!Újra itt és már készül agyban a 22. fejezet,igen van okotok félni,de lesz a jövőben más is.Nagyon belejöttünk,és most nem úgy mint ezelőtt,mindig,hanem most tényleg.Na szóval,ha kapunk komit, jön a rész.Csók,puszi:Ple...,ja bocs,ez nem az a műsor... 
Üdv:Amy és Liza♥:)
Másnap reggel szomorúan és fáradtan ébredtem. Képtelen voltam aludni az este, csak a koncert lebegett a szemem előtt és a milliónyi rajongó tekintete.Jeremy pedig átadta nekik az üzenetet,mert egy árva lélek sem nyitott rám,annyira jó érzés volt egyedül lenni.Néha bekopogtak, hogy nem vagyok-e éhes, de lényegében ennyi volt a kommunikációm velük.Aztán hallottam,hogy elmennek,gondolom Jeremy nem ment,mert azután,hogy a fiúk hangját nem hallottam tovább,a zajok nem szűntek meg.Valaki ott motoszkált a konyhában.Utána a motoszkálás közeledett a szobámhoz.Megállt bennem az ütő, talán a sok horror film tehet róla.Azután kopogást hallottam,a gyilkos nem kopog,igaz?!Lehet, hogy illedelmes.
-Hagyjál alszok-kiabáltam,ha gyilkos,akkor feldühítettem.
-Ne már-hallottam Jeremy hangját.
-Menj-utasítottam.
-Van nálam fagyi!-jött a válasz.
Hirtelen kidugtam a fejem a takaró alól.
-Milyen?
-Csoki-válaszolta,és már benyitott a szobámba.
-A fagyit add oda,te pedig menj el-mondtam.
-Nem!- ezzel becsapta az ajtót és leült az ágyam szélére.
-Add oda a fagyit-szóltam rá,ugyanis még mindig nem adta oda.
-Meg akartam nézni az arcodat a plasztika előtt-nevetett rám.
Sóhajtottam és ülőhelyzetbe tornáztam magam.
-Sok az újságcikk?-kérdeztem.
-Valamit elfelejtettem-néhány másodperc múlva egy csomó újsággal tért vissza és ledobta mellém.
-Ezek, ezek mik?- mutattam rá a hatalmas kupacra, majd felemeltem egyet.
-Olvasgass,én fagyizok-nevetett.
-,,A titokzatos lány melyik 1D tagra pályázik?"-elképedtem az újságcikk láttán.
És ez csak rosszabbodott. ,,Niall Horan új barátnője?" ,,Ki ez a titokzatos lány?".
-,,A szívtipró becsajozott?"-kézen fogva lekaptak minket Louissal.
-Nekem ez tetszett a legjobban-mutatott fel egy újságot Jeremy.
-,,A lány mindegyik 1D taggal kavar?"
Kezdtem egyre hisztérikusabbá válni, de a következő cikk láttán végleg elszakadt a cérna:,,Harry Styles új barátnője?!"
-Chris szerinted utál?
-Nem,csak azt kérte,hogy úgy mutatkozz be, ha riportot csinálnak veled,hogy Sarah Anderson.
Ennyi! Az életemnek itt hivatalosan is vége van!
-De akkor David még szeret.
-Nem mondtam,csak össze vannak veszve,mert Katie elment táncra,és David megígérte,hogy érte megy,csak aztán Lynda felhívta, veszekedtek,és odaszólt Chrisnek,hogy menjen el érte,de Chris nem tudta,hogy az neki szólt,és Katie egyedül ment haza gyalog,szóval összevesztek-magyarázta egy szsusszra Jeremy.
-De, én...jaj! Miéért?- hebegtem össze-vissza.
-Most mi van?
-Katie mit gondol rólam?
Csak vállast vont és lapozgatta tovább az újságokat.
-,,Niall Horan barátnője?",, Harry Styles barátnője?"Mik ezek Jeremy?Ő és ez mi?,,Sophie elveszett?!" Nem vesztem el-tovább olvastam.-Ja,hogy ez egy macska,hihi.
Végigdőltem az ágyon és kezembe vettem a jégkrémes dobozt.
-Jer,a fiúk,hogy kezelik az cikkeket?-kérdeztem.
-Niall,ma 5 perc alatt 100 újságírót hívott fel.
-És mit mondott nekik?-kérdeztem.
-Blah, blah,van pénzem!-utánozta Niallt.-Blaah, blaah, blaah,nem a barátnőm!Blah,blah az ENYÉM!,és ezzel lecsapta.
-Várj!! Enyém? Én nem vagyok az övé! Senkié sem vagyok!- csattantam fel.
-Ezen szerintem Liam kiakadt-a kezembe nyomott egy újságot.
-,,Liam Payne a szőke lány miatt szakított a barátnőjével?"
Nekem sem kellett több! Önkívületi állapotban ordibálni kezdtem.Egyszer csak a hotel szobánk megtelt élettel,Niall és Liam hangját lehetett hallani.
-Nem miatta szakítottunk,ez mind a te hibád-Liam sír?!
-Harry és Louis! Ők tehetnek mindenről!Ha nem cipelnek oda fel!-kiabáltam nekik.
-Persze,fogd ránk-esett be az ajtón a három idióta is.
-Ti tehettek mindenről-kiabáltam.
Ott álltunk heten a nappali közepén és próbáltuk túl kiabálni a másikat és vádló pillantásokat vetettünk egymásra.A szoba inkább hasonlított egy állatkertre,mint hotelszobára,ahol egy ,,intelligens" tagokból álló fiúbanda lakik.
-Te meg miket beszélsz a telefonba?-rontottam Niallre,szegény srác csak állt ott és pislogott.
-Én semmit-mondta.
-Jeremy kitálalt.Milyen a tiéd vagyok?-már épp nekiakartam ugrani,hogy kikaparjam a szemét,amikor Liam megfogta a karom.
-De hisz az övé vagy-nevetett ránk Harry.
-Nem vagyok senkié.Kuss Fürtöske-Niall furcsán nézett ránk,én pedig odasúgtam.-Tudja.
-Honnan?-kiabált a Niall.
-Mit tud Harry?-futott ki a konyhából egy zacskó ropi társaságában Louis.
-Te is tudod-kacsintott Harry.
-He?-nézett Zayn.
-Ja és mintha Zaynnek is elmondtam volna véletlenül reggelinél-mosolygott.
-Úgy érzem,hogy mi már megint valamiből kimaradtunk-fogta meg Jeremy Liam vállát.Szegény srác még jobban összetört és befutott a hotel szobájába,sírva(?!).
-Te mondod el nekik-mutattam Niallre.
-Nem, mert te mondod el nekik-kiabált.
-Harold, mondja el-mutattunk egyszerre Harryre.
-Harold oda leül-integetett a kanapénak Harry.
-Én meg mellé ülök-intett Louis.
-Én meg hallgatlak titeket-csatlakozott a fiúkhoz Zayn.-Lehet, hogy tudom, de tőletek akarom hallani. Ja és volt benne valami Salvatore, ugye? Vagy az Jacob volt? Nem, nem tuti, hogy Salvatore!- gondolkozott.
-Te hülye! Sophie!- ütötte meg a fejét Louis.
Liam újra csatlakozott köreinkhez és durcásan leült a kanapé végére.
-Nos.....-kezdett bele Niall.-Az úgy volt, hogy Harry vállalkozik rá.
-Sophie és Niall a lakókocsiban...-kezdett bele.
-Ezzel nem segítesz-súgtam oda.
-Sophie folytatja-mondta Harry.
-Beszélgettünk- hazudtam.
-Ja persze, mert te egy csapat birkával társalogsz éppen. Szerinted elhiszik?-kiabált Harry.
-Harold Edward Styles!-kiabált rá Niall.
-Hé!Kitálalok és az nem fog tetszeni!-kiabált.
-Jó,tedd meg,szívesen meghallgatom-ültem le a földre.
-Jó,majdnem összejöttek.Jó?!-kiabálta.
-MIIIIIIII?????!!!! De ,azt mikor? Hol?Kik?-kérdezte Louis.
-Bella és Edward nem?-kérdezte Zayn.
-Jézusom,ez tényleg egy csapat birka-vágta fejbe mindkét fiút Harry.
-Szívd vissza-kiabált Zayn.
-Oké,oké-mentem oda és fogtam őket le.
-Beszélgettünk,és rá jöttünk,hogy mindkettőnk többet érez a másik iránt-bökte ki Niall,erre Harry megköszörülte a torkát,jelezve,hogy van ott még más is.
-És úgy néz ki,hogy nemsokára egy párt alkotunk,de ezt még az időre bízzuk-folytattam.
-Khmm-köszörülte a torkát újra Styles.
-És Harry döbbentett rá-mondtam.
-Az én vagyok-elkezdett körbe-körbe ugrálni és magára mutogatni.
-És ezt miért mi tudjunk meg utoljára?Mi vagyunk a legjobb barátaitok-mondta kórusban felháborodva Liam és Jeremy,ezek már egyszerre beszélnek,ez kezd ijesztő lenni.
-Na szóval,tényleg csak BESZÉLGETTETEK?-kérdezte Louis erősen gyanakodva.
-Nem-vágtam rá.-Még golfoztunk is.
-Humoros Morgan van velünk-kiabálta.
-Jó jó,talán adtam neki egy puszit-mondta,erre a fiúk elkezdtek vigyorogni-de csak egy kis puszit.
-Tudjuk,persze-az összes fiú elvonult a szobájába,csak Jeremy és Liam mentek utolsónak és még pár gyilkos pillantást vetettek felénk.
-Lehet,hogy ma a kanapén alszom-sóhajtottam.
-Én lehet,hogy ma nem kapom meg Liam pizzájának felét,de az ágyamban van hely.Ja és mindig megbocsájt.
-De Jeremy nem.
-5,4,3,2,1-számolt vissza Niall, Jeremy hangos puffanással kivágta a szoba ajtót.
Ledobta a földre a vánkosom és a takaróm,majd megfordult, és még hozzám vágta a pizsamám.
-Ma nem alszol velem-kiabálta.-Ott van neked ő is.
-Lenne szíved?
-Nem lenne.Van-kiabálta.-Oké.Egy óra múlva visszajöhetsz-hirtelen a remény aprócska szikrája felütötte a fejét- DE NEM MA!
Itt törtek össze az álmaim.
-Kényelmes a kanapé?- néztem a kis szőkére.
Harry szórakozottan kijött a szobából,ránk nézett és mintha nem látna,ment az ajtóhoz,Niall magához húzott és szorosan megölelt.
-Megyek vásárolni-nézett vissza.-És Sophie velem jön.-Visszajött és kiráncigált Niall karjai közül.-Ő még túl fiatal.
-Niall fiatalabb nálam-nyöszörögtem.
-Akkor is jössz- ezzel elhúzott az ajtó felé.
A folyosón megállt előttem.
-Még meg sem köszönted-vigyorgott rám.
-Mit?
-Hogy mindenkinek elmondtam-mosolygott,azzal az idegesítő vigyorával.
-De most rontottad el életem legjobb pillanatát-vágtam fejbe.
-De megölelhetlek én is-bökött meg.
-Abból nem kérek-erre szorosan magához húzott.-Te mit művelsz.
-Üdv a családban-ölelgetett.
-Styles beteg vagy?
-Nem, nem! Végre a ,,kis" Niall is felnőtt!! Ezt meg kell ünnepelni!!- rángatott jobbra-balra.
Egész úton ezt hallgattam,hogy annak ellenére,hogy mennyire utál,mennyire szeret.Oké.Ez annyira értelmes,hogy már fáj..Elkezdett a partyjáról beszélni,aztán elkanyarodtunk az esküvőhöz.Végül már két gyerekem volt,az egyik Harold,milyen véletlen.A másik Angela.Ez honnan jött?! És a legjobb még csak most jön.Ő lenne a keresztapa,és a szomszédban venne házat,és ő lesz Chris legjobb barátja.