2013. augusztus 28., szerda

22.fejezet:Bristoli látogatás

Sziasztok!Itt is van a várva várt rész,ne feledjétek jöjjenek azok a komik és akkor mi is hozunk részt.Puszi:Amy és Liza♥:)

Emily Osment Instagram pics - emily-osment Photo

Végül a party nem jött létre,nemhogy nem jött létre,de helyette mindenki bunkón ücsörgött a szobájában,én meg a kanapémon,mert nekem csak az jutott.És mintha a kanapé nem lett volna még elég nyomor, Liam az éjszaka közepén elkezdett tévézni és közben szándékosan dobált popcornnal,hogy még szánalmasabbul érezzem magam és amikor felnéztem,úgy tett,mint aki ott sincs.Ilyenkor jutott eszembe,hogy így az ő szobájában felszabadult egy ágy,de mikor a szobája felé néztem,morcosan megrázta a fejét azzal jelezve,hogy azaz ő birodalma.Reggel hátfájással ébredtem,amikor kimentem a konyhába hogy reggelizzek,mindenki  szúrósan rám nézett,majd magukhoz szorították a zabpelyhes dobozt,ezzel jelezve,hogy nekem ahhoz semmi közöm.Csak Niall nyújtott oda egy almát,amit sikerült megmentenie a fiúktól.
Csak azt nem tudom,hogy miért haragszanak rám.Tegnap még tök jól el voltunk és végül is én vagyok az,aki haragudhatna rájuk,de nem teszem.Én már nem szólok semmit senkinek,csak szépen csendesen el vagyok és úgy teszek,mint akit érdekel a tapéta mintája.A turné hátralevő napjai már jobban teltek,mindenki kialudta a haragját és minden visszatért a régi kerékvágásba.Koncertről koncertre jártunk,mikrofonról mikrofonra,riportról riportra,városról városra.Majd elérkezett a várva várt hazaút,vagyis amit csak én vártam és Jeremy,aki időközben visszatért hozzám,mert rájött,hogy ő nem illik közéjük.Szóval visszakaptam a legjobb barátomat,ha ezt lehet így mondani,ilyen kevés idő után.Repülőre szálltunk és végre a saját birodalmam felé tartottam,ahol nincs One direction,nincsenek fiúk,vagyis vannak,de mit számít az.Persze,csak akkor még nem tudtam,hogy Jake meglátogatta Davidet.Ezt elfelejtették nekem említeni és amikor becsöngettem,mert rájöttem,hogy nem vittem kulcsot,rám csapta az ajtót.Igen mi így szeretjük egymást.Majd a csapást követően beengedett,ó ekkor jött a következő csapás.Anya felhívott minket,hogy pár nap múlva jó lenne, ha Bristolba mennék Chrissel,hogy rendbe tegyük a házat és apa sírját.Anya fantasztikusan időzít és a piszkos munkát mindig ránk bízza.Persze anyát meglehet érteni,legalábbis ő mindig azt magyarázza,hogy ő dolgozik,és nem szólhatunk semmit,mert mindenünk meg van, ezért néha lenyírhatjuk a füvet,hiszen nem azt kéri,hogy lerágjuk.Amikor végre egy pillanatra nyugton hagytak és bemehettem a szobámba rájöttem,hogy itt egy árva lélek nem járt két hete.Minden bútorom poros volt, pókhálók minden szabad helyen,de a pók nem volt sehol, a szobám egy régi  könyvtárra hasonlított.Kezembe vettem egy rongyot és megszüntettem a koszt.Közben halk kopogás ütötte meg a fülem.Kiszóltam,hogy szabad,az ajtón Katie lépett be.Totál elfejtettem,hogy itt van.Kicsit beszélgettünk,alapjában véve kedves lány.Csak a depresszió,az a fránya depresszió.Az elkövetkező pár napban hétvégéig Katie bemutatta a barátait és sok időt töltöttünk együtt,nem  találkoztam az 1D-s fiúkkal,de az utolsó nap indulás előtt Chris idecsődítette Niallt,Liamet és Jeremyt,hogy őket is vigyük.
Péntek van.Délután Bristol.Juhú.Becsomagoltam a hétvégére.Niallék  itt vannak csak rám várnak.Szépen elhelyezkedtem az ágyamon,elővettem egy régi képet apáról és rólam és visszagondoltam a régi időkre,amikor minden normális volt.Pár perc múlva Niall belépett a szobámba.
-Sophie,minden rendben?-kérdezte,letöröltem a könnyeimet és egy kamu mosolyt varázsoltam az arcomra.
Leült mellém és megölelt.
-Az első pár hét és hónap nagyon nehéz volt apu nélkül. A lelkem mélyén tudtam, hogy már soha többé nem látom viszont, de az ajtó minden egyes megmoccanásánál őt vártam felbukkanni. De sosem jött. Ott hagyott minket hármasban, így harcoltunk a világgal szemben. Minden kislánynak az apukája a hőse, de tőlem a sors túl gyorsan elragadta. Ő már soha többé nem fog félteni egyetlen fiútól sem mint ahogy más apukák teszik- letöröltem az arcomról a könnyeimet- mindenki sajnált és sokáig kivételeztek velünk. Az én hősöm elment, de talán, talán majd megtalálom egy olyan személyben, akit szívből képes vagyok szeretni- ezzel szorosan megöleltem a kis Szőkét, aki megszeppenve hallgatta végig a beszédemet.
-Sajnálom-mondta.
-Régen volt -legyintettem,és lementünk.
A kiscsapat minden tagja elkészült A kocsi előtt még el kellett dönteni,hogy ki melyik kocsiban utazik.Vagyis David Jake és Katie a David vezette kocsiban.Chris Liam Niall Jeremy és én pedig Chris által vezetett járműben fogunk nyomorogni,ha csak valaki fel nem áldozza magát,és az nem én leszek,mert én nem utazom együtt Jakeval.Ő maga a sátán.Miután lesátánoztunk egy embert,Jeremy önként vállalkozott,hogy ő utazik velük,csak hogy kényelmesen el legyen.
-Remélem,találkozunk Bristolban-veregettem vállba.
-Miért mondasz ilyeneket?-nézett rám ijedve.
-Majd meglátod útközben-mosolyogtam.
-Sophie-kiabált rám.
-Jake és David abban a kocsiban ülnek.Nem jó párosítás és David vezetési stílusával keverve.Kész életveszély,remélem a testrészeid a helyükön maradnak-intettem és elindultam Chris kocsija felé.
Jeremy alighogy odaért összeveszett Jakeval.
-Ülhetek elöl?-kérdezte Jeremy.
-NEM!-válaszolt Jake,egyszerűen.
Ezután a barátom beült hátra és ott duzzogta végig az utat.
-Jake, ne zavard a vezetésben,mert elég tragédia volt már a családunkban,jó?-tette hozzá Katie a mihez tartás végett.
Nálunk is volt hasonló veszekedés az ülésrend terén.Niall Liamet akarta mindenképpen előre ültetni,de Chris okosabb,mint gondolnánk és ezt nem engedte meg.Utána beadta a fiúknak,hogy csak azért hívta őket,mert én sírtam.ezen is elkezdtünk veszekedni,majd mikor mindenki kikiabálta magát indulhattunk.A három órás út meglepően gyorsan eltelt,a fiúk szórakoztattak minket énekükkel, nem a saját nótáikat énekelték, hanem feldolgozásokat.Mikor megérkeztünk Bristolba az első az volt ami szemet szúrt,hogy a házunk előtt akkora a fű mint a szavannán.Azt hiszem, hogy ezt valaki elfelejtette megcsinálni.Megböktem Christ.
-Te ezt nem kellett volna Hanrynek megcsinálnia?
-Hét, ezek szerint csak kellett volna- vont vállat.- Majd a szöszi haverod megcsinálja. Másra úgy se jó.
Leparkoltunk a házaink előtt,kicsit olyan volt mint régen.Magával ragadott a nosztalgia. Eszembe jutott amikor haza hoztuk a család első és egyben utolsó kiskutyáját.Szegény kisállat, Chris komolyan kínozni szokta őt, de mégsem szökött meg tőlünk.Vagy amikor Chris elhozta bemutatni az egyik barátnőjét,David úgy utálta,hogy direkt lelocsolta,amikor kiszállt a kocsiból.A csaj rápislogott,David meg csak legyintett és annyit mondott,hogy:,,Bocsi,csak füvet öntözök."A pillanat mikor bemutattam anyunak az első pasimat.Végül mikor megállt előttünk a rendőrség és közölték a rossz hírt. Akaratlanul is elsírtam magam.Sok emlék köt ezekhez a házakhoz.Belegondoltam,hogy milyen rossz lett volna,ha nem vagyunk szomszédok Andersonékkal.Ezek azok az élmények, melyek teljessé teszik az életemet. A nevetések, sírások, a barátaim és a családom.Az emlékeim hálójából David kiabálása rántott vissza.
-Gyertek,köszönjünk be anyuéknak!
Ez az őrült előre rohant és berontott az ajtón.
-Anyu, apu! Hazaért a kisfiatok!-ordibálta.
Mindenki mindenkit megölelgetett.
-Hanry,elárulod,hogy miért akkora a fű a házunk előtt?-kérdezte Chris.
-Miért tőlem kérded? Neked kellett volna kéthetente hazajárnod- förmedt rá.
-Hanry te azt mondtad,hogy karbantartod a házat-keltem a bátyám védelmére.
-Mikor?- nézett rám meglepetten.
Lynda egy nagy tálca pohárral jött ki a konyhából.
-Drágám,megígérted,ezért is furcsálltam,mikor azt mondtad,hogy minden héten hazajön Chris-mondta.
-Ja, tényleg. Én azt hittem, hogy a mi füvünkre gondoltatok- vakargatta az állát.
-Jó,akkor lenyírom a füvet-mondta Chris.
-A medencét is takarítsátok ki-szólt mosolyogva Hanry.
-Azt se csináltad meg? - nézett rá elkerekedett szemekkel.- Ugye a sövényt lenyírtad?
Hanry csak vigyorgott,Chris gyorsan megitta a pohara tartalmát.
-Megyek mert nem végzek a teendőimmel a hétvégén-ment is az ajtó felé.
-Vidd Davidet is-mondta.
-Miért?-kérdezte gyanakvóan David.
-Mert kell lelkitámasz a medence takarításhoz-vigyorgott Hanry.
-Miért? Megalgásodott?-kérdezte Chris.
-Van abban más is-válaszolta nevetve Hanry.
-Ugye, ugye nincs benne pók?- kérdezték ijedten.
-Tudjátok hol vannak a tisztítóeszközök-nevetett Hanry.
-És a két énekes? -mutatott David Liamre és Niallre.
-Hagyjad már-szólt Chris és kirángatta az ajtón a barátját.
-Én megyek segíteni,mert ők ketten nagyon bugyuták-mentem a fiúk után.
-Ugyan Sophie- legyintett Lynda- megoldják. Inkább gyere, egyél egy kis sütit, mielőtt visszaérnek a nagy munkából.
-Mennem kell,-kirohantam az utcára.
Liam utánam futott és megragadta a vállam.
-Mi ütött beléd? Neked nem kell süti?
-Gyertek, a szobákat is szét kell osztani,és ez a mi házunk,és most vagyok itt-leráztam magamról a kezét.
-Sophie! Nyugodj meg! Még van időnk. Este ráérünk, de most legyél azokkal akiket szeretsz.
Kiszedtem a csomagjaimat a kocsiból,becipeltem a szobámba,vettem egy rövidnadrágot és egy bikinifelsőt és kimentem az udvarra.Nevetve néztem a fiúk bénázását.Segítettem a fűnyírót kiszedni,a sövényvágót,meg az egyéb eszközöket,aztán odasétáltam a medencéhez,amikor megláttam,hogy néz ki azt hittem ott esek össze.Pókhálók, falevelek és még más finomságok vártak a fiúkra,mert úgy döntöttem, hogy gonosz leszek és ebben nem segítek.Legalábbis ezt gondoltam,hogy nem fogok.
Rendbe raktam a virágágyásokat,amíg a fiúk lenyírták a füvet.Szerintem még soha életemben nem fáradtam el ennyire.A fiúk szemetet halásztak,aztán segítettem kimosni a medencét és körülbelül kilencre úgy nézett ki az udvar,ahogy régen is.Gyorsan lezuhanyoztam, majd következett a nehezebb rész.A szobák elosztása.Egy szoba volt még hál Istennek az,teli dobozzal,de volt egy kanapé.Megpróbáltuk lakhatóvá tenni.A dobozokat átpakoltuk a szoba egyik felébe,a fiókos szekrényt a széthúzható kanapé mellé.Kerestünk ágyneműt.
-Sophie!- nézett rám Niall.- Nekünk Liammel miért nem jár TV?
-Liam és honnan vegyünk TV-t?-néztem rá,elegem volt abból,hogy mindenki nyafog,kell neki valami.
-Hát nem tudom. De én csak TV mellett tudok aludni- folytatta Niall
-Nekem elegem van-ezzel bezárkóztam a szobámba és aztán már aludtam is.
Reggel fáradtan és hisztisen ébredtem.Elmentem futni,közben vettem reggelit,vettem újságot.Hazafelé tartva találkoztam Katievel.
-Te ilyen korán fent vagy?-néztem rá.
-Mondja ezt az aki,túl van egy nagy bevásárláson-nevetett rám.-Amúgy eddig is ekkora volt a házatok?
-Aha,nem látszott a fűtől-mosolyogtam.
-Értem hát akkor mit csinàlunk ma?
-Nialléknek beakarom mutatni a várost,és ki kellene menni a temetőbe-magyaráztam.
-Temetőbe?
-Apu sírja-mondtam.
-Tényleg,elfelejtettem.-A két énekes is megy a temetőbe?
-Aha-mondtam.-Nem jössz be?
-Még egy picit kint maradok-mosolygott.
Csináltam a fiúknak reggelit.Mire kész lettem ők is előmásztak a barlangjaikból.Lynda haragos lesz,amiért nem náluk reggelizünk,de a mi felbukkanásunkkal ne álljon meg az életük.Hisz ha van saját házunk akkor használjuk is.
Megreggeliztünk és elindultunk a Morganson-féle városnézésre.Ami annyiból áll, hogy autòból mindent megmutatunk mindent, majd beülünk valahova enni.Utána délután visszamentünk hozzánk és elmélkedtünk arról,hogy mit csináljunk.Semmi érdekes nem jutott az eszünkbe így a csapatunk 2 részre oszlott. Voltunk mi a srácokkal akik napoztunk, és a többiek akik a TV előtt punnyadtak.Aztán David én és a bátyám neki estünk a lakás kitakarításának is.A többiek csak kicsit nevettek rajtunk.De nap végére minden szoba,terem,bútor csillogott és mi pedig elaludtunk a kanapén.Ennél jobb lezárása nem is lehetett volna a napnak.
Reggelire elfogyasztottuk az előző napról maradt kaját.A délelőttöt ellógtuk otthon.Délben Lyndáéknál ebédeltünk,összepakoltunk és most már csak egy dolog várt rám,amitől a legjobban féltem.Elmentünk virágüzletbe és utána elindultunk a temetőbe.Csendben ballagtunk egymás mellett a járdán.Hamar odaértünk a sírhoz,Katie a fiúkkal hátrébb lemaradt.Katie ki volt mindenféle temetővel kapcsolatos dolog gondolatától is.
Letettük a virágot a sír mellé,Chrisnek az volt az első dolga,hogy elmondja,hogy minek kellett megszületnem,aztán minek hagyott ott engem vele és anyával.Persze mindeközben patakokban folytak a könnyei,ő túl érzelmes típus.Letudtuk ezt is.Elindulhattunk volna haza,de előtte még egy újabb veszekedés,majd tényleg elindultunk.Éljünk mi, az érett gyerekek.

2013. augusztus 26., hétfő

2.díj:))))



Sziasztok!Még mindig nem új résszel jelentkezünk,már hol.Valakinek azért mégis tetszik a ,,munkánk".Nemsokára új rész.Tudjuk,hogy nem ezt ígértük.Puszi:Amy és Liza♥:)

Írj magadról 10 dolgot:
Liza:
1. Kezdem megszeretni a FOB-ot..Istenem mi történik velem?
2.Hol van az én Cortezem?:DD
3.SzJG-er lettem...de az előzőből szerintem rálehetett jönni.
4. Ha lenne egy kívánságom, már nem lenne!:D
5.Nem értem, hogy a Vámpírnaplókban miért mindenki Elenát szereti...Más lány nem él Mystic Fallsban?
6.Életem legnagyobb félelme, hogy a szobatársam gimiben álmomban levágja a hajam...
7.Ha nagy leszek tolmács leszek....vagy nem.
8.I♥ retardált pingvinek:D
9.Franciát akarok tanulni.
10.Az alapsulis fizikából semmire sem emlékszek...az aranyos kis padtársam miatt:D Ugye Amy? Muhaha♥

Amy:
1.Szeretem a telet.
2.Utálom,hogy a TV-ben a reklámokba becsúszik egy film.Az ,,élvezetes" reklám megszakad.NE!
3.A fotózás az életem.
4.Nem vagyok normális.
5.Sorozatfüggő vagyok.
6.Régen sokat játszottam,hál Istennek kinőttem.
7.Utálom az 1D-t,mégis arról blogolok.Ne dobáljatok meg paradicsommal!Kérlek!
8.Team Damon vagyok:) Meg persze nagy Vámpírnaplók fan!
9.El akarok jutni Ausztráliába.
10.Mérhetetlenül lusta vagyok.

2.A jelölő minden kérdésére őszintén kell válaszolni: 
1. Mit csinálsz, mielőtt elalszol?
A:Gondolkozom,többnyire álomba gondolkozom magam.
L:Még utoljára felnézek FB-re, mert úgy lesz kerek a napom.
2. Mi az, ami nélkül nem tudnál élni egy percig sem?
A:A fényképezőgépem.
L:A telefonom.
3. Életed eddigi legszebb pillanata kinek/minek köszönhető? (Család/barát/szerelem)
A:Nehéz egyet kiemelni,mert nincs olyan,hogy legjobb,legalábbis nem lehet egyet kiemelni,mert mind ugyanannyira szép.
L:Nem tudok most egyet sem felhozni, mert túl sok szép pillanatom volt, hála a családomnak és barátaimnak.
4. Mit gondolsz a szemedről? Mennyit árul el rólad?
A:Biztos sokat,nem tudom.
L:Háááát...nem igazán értek hozzá,de valamit biztos elárul.
5.Kitől/Mitől félsz a legjobban?
A:A sötéttől,a magasságtól, a pókoktól.
L:Pókok, darkness.
6. Szerinted hány éves korig jó szórakozás a homokvárépítés?
A:Szerintem még most is.Nincs korhoz kötve.
L:Korhatár nélküli szórakozás.
7. Mi a kedvenc gyümölcsöd?
A:Dinnye.
L:Kivi.
8. Mi az a téma, ami a leginkább zavarba hoz? (nem kötelező válaszolni)
A:EZ!
L:-
9. Ha te dönthetnéd el, milyen színt választanál egy természetes hajszínnek a világba? (Ami még nincs! Pl.: zöld, kék, lila, stb.)
A:Kék:)
L:Kéééééééék:D
10. Mennyire untad a kérdéseimet?
A:Nem untam.:D
L:Amyvel sokat nevettünk rajtuk:D

3.Tegyél fel 10 kérdést jelöltjeidnek:
1.Ha a csoki csokoládé,akkor a ropi ropoládé?
2.Voltál fesztiválon? Ha igen hol?
3.Mi volt a legnagyobb hülyeség,amit nyáron csináltál.
4.Kedvenc kaja?
5.Delena vagy Stelena? /Vámpírnaplók
6.Mit szeretsz az őszben?
7.Mit jelent számodra a művészet?
8.Álomlakhely?
9.Meddig szándékozol írni/szerkeszteni?
10.Szereted a Hollywood Hírügynökséget?

4.Küldd tovább 10 embernek:

2013. augusztus 1., csütörtök

21.fejezet:Harry érzelmi kitörései

Sziasztok!Újra itt és már készül agyban a 22. fejezet,igen van okotok félni,de lesz a jövőben más is.Nagyon belejöttünk,és most nem úgy mint ezelőtt,mindig,hanem most tényleg.Na szóval,ha kapunk komit, jön a rész.Csók,puszi:Ple...,ja bocs,ez nem az a műsor... 
Üdv:Amy és Liza♥:)
Másnap reggel szomorúan és fáradtan ébredtem. Képtelen voltam aludni az este, csak a koncert lebegett a szemem előtt és a milliónyi rajongó tekintete.Jeremy pedig átadta nekik az üzenetet,mert egy árva lélek sem nyitott rám,annyira jó érzés volt egyedül lenni.Néha bekopogtak, hogy nem vagyok-e éhes, de lényegében ennyi volt a kommunikációm velük.Aztán hallottam,hogy elmennek,gondolom Jeremy nem ment,mert azután,hogy a fiúk hangját nem hallottam tovább,a zajok nem szűntek meg.Valaki ott motoszkált a konyhában.Utána a motoszkálás közeledett a szobámhoz.Megállt bennem az ütő, talán a sok horror film tehet róla.Azután kopogást hallottam,a gyilkos nem kopog,igaz?!Lehet, hogy illedelmes.
-Hagyjál alszok-kiabáltam,ha gyilkos,akkor feldühítettem.
-Ne már-hallottam Jeremy hangját.
-Menj-utasítottam.
-Van nálam fagyi!-jött a válasz.
Hirtelen kidugtam a fejem a takaró alól.
-Milyen?
-Csoki-válaszolta,és már benyitott a szobámba.
-A fagyit add oda,te pedig menj el-mondtam.
-Nem!- ezzel becsapta az ajtót és leült az ágyam szélére.
-Add oda a fagyit-szóltam rá,ugyanis még mindig nem adta oda.
-Meg akartam nézni az arcodat a plasztika előtt-nevetett rám.
Sóhajtottam és ülőhelyzetbe tornáztam magam.
-Sok az újságcikk?-kérdeztem.
-Valamit elfelejtettem-néhány másodperc múlva egy csomó újsággal tért vissza és ledobta mellém.
-Ezek, ezek mik?- mutattam rá a hatalmas kupacra, majd felemeltem egyet.
-Olvasgass,én fagyizok-nevetett.
-,,A titokzatos lány melyik 1D tagra pályázik?"-elképedtem az újságcikk láttán.
És ez csak rosszabbodott. ,,Niall Horan új barátnője?" ,,Ki ez a titokzatos lány?".
-,,A szívtipró becsajozott?"-kézen fogva lekaptak minket Louissal.
-Nekem ez tetszett a legjobban-mutatott fel egy újságot Jeremy.
-,,A lány mindegyik 1D taggal kavar?"
Kezdtem egyre hisztérikusabbá válni, de a következő cikk láttán végleg elszakadt a cérna:,,Harry Styles új barátnője?!"
-Chris szerinted utál?
-Nem,csak azt kérte,hogy úgy mutatkozz be, ha riportot csinálnak veled,hogy Sarah Anderson.
Ennyi! Az életemnek itt hivatalosan is vége van!
-De akkor David még szeret.
-Nem mondtam,csak össze vannak veszve,mert Katie elment táncra,és David megígérte,hogy érte megy,csak aztán Lynda felhívta, veszekedtek,és odaszólt Chrisnek,hogy menjen el érte,de Chris nem tudta,hogy az neki szólt,és Katie egyedül ment haza gyalog,szóval összevesztek-magyarázta egy szsusszra Jeremy.
-De, én...jaj! Miéért?- hebegtem össze-vissza.
-Most mi van?
-Katie mit gondol rólam?
Csak vállast vont és lapozgatta tovább az újságokat.
-,,Niall Horan barátnője?",, Harry Styles barátnője?"Mik ezek Jeremy?Ő és ez mi?,,Sophie elveszett?!" Nem vesztem el-tovább olvastam.-Ja,hogy ez egy macska,hihi.
Végigdőltem az ágyon és kezembe vettem a jégkrémes dobozt.
-Jer,a fiúk,hogy kezelik az cikkeket?-kérdeztem.
-Niall,ma 5 perc alatt 100 újságírót hívott fel.
-És mit mondott nekik?-kérdeztem.
-Blah, blah,van pénzem!-utánozta Niallt.-Blaah, blaah, blaah,nem a barátnőm!Blah,blah az ENYÉM!,és ezzel lecsapta.
-Várj!! Enyém? Én nem vagyok az övé! Senkié sem vagyok!- csattantam fel.
-Ezen szerintem Liam kiakadt-a kezembe nyomott egy újságot.
-,,Liam Payne a szőke lány miatt szakított a barátnőjével?"
Nekem sem kellett több! Önkívületi állapotban ordibálni kezdtem.Egyszer csak a hotel szobánk megtelt élettel,Niall és Liam hangját lehetett hallani.
-Nem miatta szakítottunk,ez mind a te hibád-Liam sír?!
-Harry és Louis! Ők tehetnek mindenről!Ha nem cipelnek oda fel!-kiabáltam nekik.
-Persze,fogd ránk-esett be az ajtón a három idióta is.
-Ti tehettek mindenről-kiabáltam.
Ott álltunk heten a nappali közepén és próbáltuk túl kiabálni a másikat és vádló pillantásokat vetettünk egymásra.A szoba inkább hasonlított egy állatkertre,mint hotelszobára,ahol egy ,,intelligens" tagokból álló fiúbanda lakik.
-Te meg miket beszélsz a telefonba?-rontottam Niallre,szegény srác csak állt ott és pislogott.
-Én semmit-mondta.
-Jeremy kitálalt.Milyen a tiéd vagyok?-már épp nekiakartam ugrani,hogy kikaparjam a szemét,amikor Liam megfogta a karom.
-De hisz az övé vagy-nevetett ránk Harry.
-Nem vagyok senkié.Kuss Fürtöske-Niall furcsán nézett ránk,én pedig odasúgtam.-Tudja.
-Honnan?-kiabált a Niall.
-Mit tud Harry?-futott ki a konyhából egy zacskó ropi társaságában Louis.
-Te is tudod-kacsintott Harry.
-He?-nézett Zayn.
-Ja és mintha Zaynnek is elmondtam volna véletlenül reggelinél-mosolygott.
-Úgy érzem,hogy mi már megint valamiből kimaradtunk-fogta meg Jeremy Liam vállát.Szegény srác még jobban összetört és befutott a hotel szobájába,sírva(?!).
-Te mondod el nekik-mutattam Niallre.
-Nem, mert te mondod el nekik-kiabált.
-Harold, mondja el-mutattunk egyszerre Harryre.
-Harold oda leül-integetett a kanapénak Harry.
-Én meg mellé ülök-intett Louis.
-Én meg hallgatlak titeket-csatlakozott a fiúkhoz Zayn.-Lehet, hogy tudom, de tőletek akarom hallani. Ja és volt benne valami Salvatore, ugye? Vagy az Jacob volt? Nem, nem tuti, hogy Salvatore!- gondolkozott.
-Te hülye! Sophie!- ütötte meg a fejét Louis.
Liam újra csatlakozott köreinkhez és durcásan leült a kanapé végére.
-Nos.....-kezdett bele Niall.-Az úgy volt, hogy Harry vállalkozik rá.
-Sophie és Niall a lakókocsiban...-kezdett bele.
-Ezzel nem segítesz-súgtam oda.
-Sophie folytatja-mondta Harry.
-Beszélgettünk- hazudtam.
-Ja persze, mert te egy csapat birkával társalogsz éppen. Szerinted elhiszik?-kiabált Harry.
-Harold Edward Styles!-kiabált rá Niall.
-Hé!Kitálalok és az nem fog tetszeni!-kiabált.
-Jó,tedd meg,szívesen meghallgatom-ültem le a földre.
-Jó,majdnem összejöttek.Jó?!-kiabálta.
-MIIIIIIII?????!!!! De ,azt mikor? Hol?Kik?-kérdezte Louis.
-Bella és Edward nem?-kérdezte Zayn.
-Jézusom,ez tényleg egy csapat birka-vágta fejbe mindkét fiút Harry.
-Szívd vissza-kiabált Zayn.
-Oké,oké-mentem oda és fogtam őket le.
-Beszélgettünk,és rá jöttünk,hogy mindkettőnk többet érez a másik iránt-bökte ki Niall,erre Harry megköszörülte a torkát,jelezve,hogy van ott még más is.
-És úgy néz ki,hogy nemsokára egy párt alkotunk,de ezt még az időre bízzuk-folytattam.
-Khmm-köszörülte a torkát újra Styles.
-És Harry döbbentett rá-mondtam.
-Az én vagyok-elkezdett körbe-körbe ugrálni és magára mutogatni.
-És ezt miért mi tudjunk meg utoljára?Mi vagyunk a legjobb barátaitok-mondta kórusban felháborodva Liam és Jeremy,ezek már egyszerre beszélnek,ez kezd ijesztő lenni.
-Na szóval,tényleg csak BESZÉLGETTETEK?-kérdezte Louis erősen gyanakodva.
-Nem-vágtam rá.-Még golfoztunk is.
-Humoros Morgan van velünk-kiabálta.
-Jó jó,talán adtam neki egy puszit-mondta,erre a fiúk elkezdtek vigyorogni-de csak egy kis puszit.
-Tudjuk,persze-az összes fiú elvonult a szobájába,csak Jeremy és Liam mentek utolsónak és még pár gyilkos pillantást vetettek felénk.
-Lehet,hogy ma a kanapén alszom-sóhajtottam.
-Én lehet,hogy ma nem kapom meg Liam pizzájának felét,de az ágyamban van hely.Ja és mindig megbocsájt.
-De Jeremy nem.
-5,4,3,2,1-számolt vissza Niall, Jeremy hangos puffanással kivágta a szoba ajtót.
Ledobta a földre a vánkosom és a takaróm,majd megfordult, és még hozzám vágta a pizsamám.
-Ma nem alszol velem-kiabálta.-Ott van neked ő is.
-Lenne szíved?
-Nem lenne.Van-kiabálta.-Oké.Egy óra múlva visszajöhetsz-hirtelen a remény aprócska szikrája felütötte a fejét- DE NEM MA!
Itt törtek össze az álmaim.
-Kényelmes a kanapé?- néztem a kis szőkére.
Harry szórakozottan kijött a szobából,ránk nézett és mintha nem látna,ment az ajtóhoz,Niall magához húzott és szorosan megölelt.
-Megyek vásárolni-nézett vissza.-És Sophie velem jön.-Visszajött és kiráncigált Niall karjai közül.-Ő még túl fiatal.
-Niall fiatalabb nálam-nyöszörögtem.
-Akkor is jössz- ezzel elhúzott az ajtó felé.
A folyosón megállt előttem.
-Még meg sem köszönted-vigyorgott rám.
-Mit?
-Hogy mindenkinek elmondtam-mosolygott,azzal az idegesítő vigyorával.
-De most rontottad el életem legjobb pillanatát-vágtam fejbe.
-De megölelhetlek én is-bökött meg.
-Abból nem kérek-erre szorosan magához húzott.-Te mit művelsz.
-Üdv a családban-ölelgetett.
-Styles beteg vagy?
-Nem, nem! Végre a ,,kis" Niall is felnőtt!! Ezt meg kell ünnepelni!!- rángatott jobbra-balra.
Egész úton ezt hallgattam,hogy annak ellenére,hogy mennyire utál,mennyire szeret.Oké.Ez annyira értelmes,hogy már fáj..Elkezdett a partyjáról beszélni,aztán elkanyarodtunk az esküvőhöz.Végül már két gyerekem volt,az egyik Harold,milyen véletlen.A másik Angela.Ez honnan jött?! És a legjobb még csak most jön.Ő lenne a keresztapa,és a szomszédban venne házat,és ő lesz Chris legjobb barátja.

2013. július 22., hétfő

Kárpótlás #2

Sziasztok!Érkezik is a második rész.Puszi:Amy és Liza :) 




















2013. július 17., szerda

Kárpótlás#1

Sziasztok!Úgy döntöttünk,hogy kárpótlásként teszünk gifeket a szereplőinkről.A főszereplőnkkel kezdünk.
Puszi:Amy és Liza♥:)


2013. július 16., kedd

20.fejezet:A koncert

Sziasztok!Bocsi a késésért,legközelebb igyekszünk,mindig ezt mondjuk,de most tényleg.Nagyon zsúfoltam indult a nyár és Liza is sokat volt távol.A facebook oldalunk még mindig működik.Puszi:Amy és Liza♥
ui.: Élvezzétek ki a nyár adta lehetőségeket,de azért néha komizzatok!


-Muszáj még abba a Nando's-ba is bemennünk?Ez ma már az ötödik-kiabáltam Niallre.-Ha így folytatjuk elhízom,mire hazaérünk.
-Ahhoz nem kell sok-veregetett vállon Zayn.
-De vicces a Tükrösfiú-nevettem rá gúnyosan.
Miután Niall ötödszörre is jóllakott,sétáltunk egy hatalmas téren.Egy hatalmas galamb csapat vadul repkedett felettünk.
-Támadnak a Kevinek-jegyezte meg Louis.
-Kevin is ilyen galamb volt,mielőtt meghalt volna.Aztán te,kitömetted-tette hozzá Liam.
-Csak azóta..megváltozott minden. Hírnév jutott Kevin fejére és most egy csomó más madárral társalog,már nem érdekel engem.Többé nem vagyunk barátok-imitált sírást.
-Nőj fel,kis haver-veregette vállon Liam.
Nevetve néztem végig az ebből kikerekedő veszekedést.Épp a legjobb résznél tartottak, mikor Niall odaállt mellém és óvatosan átölelt.Erre az összes fiú egyszerre felénk fordult.
-Most mi van?! Nem szabad hozzá érnem a barátomhoz?- kérdezte a szőkeség felháborodva.
-Melyik barátunkat öleljük meg hátulról?-kérdezte vigyorogva Fürtöske.
-Hát tudod. Egy jó barátunkat- vont vállat.
-Azt csinál Sophieval amit akar végül is.De én láttam alsóneműben-nevetett Fürtöske.
Mély levegőt vettem odasétáltam Harryhez és erősen a karjába ütöttem.
-Fejezd be-sziszegtem.
-Mit is?- kérdezte.
-Az undorító kis játékodat,nem vicces-sziszegtem.
-Lazulj le!- tette a kezét a vállamra.
-Ne érj hozzám!- parancsoltam rá mérgesen
-Túl sok mindenen aggódsz,nem buktatlak le-mosolygott.
-Ó,francba,te tudod-csaptam a homlokomra.
Hangos nevetésbe kezdett,mire szégyenkezve lesütöttem a fejem.Hogy felejthettem el?Pont Harrynek mondom el?!Olyan mintha az ördöggel társalogtam volna...Miért pont neki?? Ez életem egyik legnagyobb hibája.Gyorsan odaszaladtam Niallhez és a fülébe súgtam:
-Tudja-ezzel hátat is fordítottam.
Louis pedig folytatta idegesítő vitáját Liam-mel arról, hogy Kevin mennyire fontos része VOLT az életének.
Én pedig szépen félre húzódtam és leültem egy padra.Bámultam a járdát,az előttem elhaladó embereket, a sikítozó rajongókat.Egyszer csak valaki megszólított:
-Szia!Leülhetek melléd?-egy kislány volt a hang tulajdonosa.
-Persze- arrébb csúsztam és végignéztem a lányon. Hosszú barna haja volt és csillogóan kék szemei. Aranyos kis virágos szoknyát viselt melyhez kis szandált húzott.
-Anya bement a boltba és mondta,hogy várjam meg kint,de annyi sikítozó lány van itt,az öt fiú miatt,hogy meg sem fog találni-mondta a kislány.-Utálom őket.
Kezdett szimpatikus lenni, bár nem lehetett több hét évesnél.
-Mit nem szeretsz bennük?- kérdeztem érdeklődve.
-Mindenki értük rajong,pedig nem olyan nagy számok-esküszöm ez a kislány,olyan mint én vagyok.
-Belehallgattál már a zenéjükbe?- folytattam a kis társalgást.
-Dehogyis!- rázta hevesen a fejét.
-Én sem-mondtam.
-Te ismered őket? Szerintem visszataszítóak-folytatta a kislány.
-Ismerem,és szerintem is azok,de egyre jobban kezdem megszeretni egyiküket.
-És melyiket?- csillogó szemeivel arcomat fürkészte.-Ugye azt a göndört? Ő a legcukibb.
-A szőkét-válaszoltam.
-Pedig az talán a legvisszataszítóbb,azzal a kis imádnivaló vigyorával.De ti nagyon összepasszolnátok-a koránál okosabb ez a kislány,és igaza is lehet.
-Ő nem visszataszító. Sokkal inkább a legaranyosabb és legszeretnivalóbb ember a világon.
-Szerelmes vagy-állapította meg a kislány.
-Sophie,ezek kitalálták,hogy ma koncertre kell velük mennünk-kiabálta Jeremy.-Ó,ki ez az aranyos kislány?
-Jenny-nyújtott kezet a lány.
-Jenny,eljössz ma velünk egy koncertre?-kérdeztem.
-One direction?-kérdezte.
-Igen-válaszolta Jeremy könyörgően.
-Köszi kihagyom- vont vállat mosolyogva.
-Lécci,nekünk is ez az első és előre fáj a fülem-könyörgött neki Jeremy.
-Ha az anyukámat rászeditek-nevetett a kislány.
Csendesen vártuk Jenny anyukáját, aki nem igazán akart megérkezni.Közben a rajongók is szétszéledtek és a fiúk is csatlakoztak hozzánk.
-Jenny drágám,mondtam,hogy a bolt előtt várj-hallottunk meg egy női hangot a hátunk mögül.
Megfordultam hosszú barna hajú világos bőrű alig 25 éves nő volt a hang tulajdonosa.
-Anya,ők itt a One direction és Sophie és Jeremy-mutatott be minket a kislány,akinek a nagy várakozás közepette mutatkoztunk be.
Az anyuka csak a szemét forgatta és megragadta lánya kezét, hogy végre hazamehessenek.
-Anyu kérlek,-kérlelte anyukáját a kislány.
-Sietnünk kell. Apu vár- sürgette őt tovább
-Ki?-kérdezte a kislány.
-Jó rendben. Mit szeretnél? És a kis barátaid? Hazajönnek velünk, vagy mi lesz?- kérdezte sürgetően.
-Nem dehogyis!- rázta hevesen a fejét Liam.- Csak szeretnénk meghívni ezt az aranyos kislányt a koncertünkre.
-Nekem erre nem telik-húzott félre az anyukája.-Egyedül nevelem.
Hirtelen meglágyult a szívem. Szegény kislány.
-A jegyeket ingyen kapják.
-És miért is?-kérdezte.
-Mert a fiúk a barátaim és megígértem Jennynek.
-Tegezz kérlek,alig vagyok idősebb.
-Miért neveled egyedül?- kérdeztem- Persze csak ha szabad tudnom
-Fiatal voltam és buta,követtem el hibákat.
-Elhagyott?- kérdeztem kikerekedett szemekkel.
-Még a terhesség elején-mondta-nem hibáztatom.
Szemébe könnycseppek gyűltek, ebből rájöttem, hogy ezt a témát nem kell többé feszegetni. Elvesztette valószínűleg élete szerelmét.
-Olyan szerelmes voltam,mint te abba a szőke fiúba,csak aztán megismertem-nézett mélyen a szemembe
-Tessék?-néztem rá meglepetten- Nem is mondtam semmit.
-Csak rátok kell nézni- mosolygott rám biztatóan.-Vigyázz! Az enyém is zenész volt.
Hát igen ez jó hír. Szóval Niall is elhagy, mire terhes lennék. Vagyis nem! Ő nem tenne ilyet. Sokkal inkább Harry, mint Ő.De a kettőt össze sem lehet hasonlítani.


A szállodában ment a nagy készülődés,akárhányszor csak kiléptem a szobámból valamelyik fiú nekem futott,volt,hogy fel is löktek.Ezen azonban nem húztam fel magam, mert láttam az arcukon, hogy nagyon izgatottak és félnek is az estétől.Liam és Niall azon nyavalyogtak,hogy ki kell magukból hozni a maximumot miattunk. Pár órával hamarabb kellett a helyszínre menniük,mi nyugodtan készülődhettünk Jeremyvel,ő sem volt túl lelkes a koncerttől.Mégis volt bennem egy cseppnyi izgalom, talán az miatt, hogy a többiek miattunk stresszelnek.Háromnegyed órával a koncert előtt fel kellett vennünk Jennyt és az anyukáját.A kislány lelkes volt,az anyukája nem annyira,ő inkább egy durcás kisgyerekre hasonlított.Jeremy akárhányszor érdeklődött annyit felelt csak, a gyerekekért bármit.Szegény. Szerintem ez a mottója is.Aztán elkezdett beszélni mindenféléről és megkedveltem Lenát,később kiderült a neve is.Elhelyezkedtünk a színpad elejénél,Lena a kezembe nyomott egy pár füldugót.
-Erre még szükséged lesz- súgta oda.
Egy kis ideig mérlegeltem a helyzetemet. Most sértsek meg öt fiút, akikkel együtt lakom, vagy tegyek jót a saját fülem épségének.
Végül jót tettem a barátomnak és Jeremy kezéba nyomtam,olyan volt neki,mint valami égből pottyant ajándék.Végül is nem tehetem meg ezt Liammel és Niallel. Ők számítanak rám.A koncert kezdetekor biztatóan rám mosolygott Liam és elkezdett beszélni.A tömeg tombolt,Jenny is felsikoltott néha.Még Lena is odafigyelt a koncertre.Őszintén be kell vallanom, hogy nem voltak rosszak. Sőt, nagyon jól nyomták.A koncert felénél a fiúk mosolyogva felénk néztek:
-Itt van egy vendég,aki először van a mi koncertünkön,hogy érzed magad Sophie?-beszélt Liam.
Hirtelen zavaromban azt sem tudtam, hogy mit tegyek.Csak a fejembe húztam a kapucnit és óvatosan pislogtam körbe-körbe.Úgy tettem,mintha nem hozzám beszélne.Egyszer csak Louis és Harry lefutottak a színpadról és egyenesen felém tartottak,megfogták a kezemet és felrángattak a színpadra,közben Jeremy pulcsiját leszerelték rólam valahogy.Ennyit a biztos védelemről. Mire észbe kaptam, már a színpad közepén álltam.
-Ő itt Sophie,Niall kis barátnője,-szólt a mikrofonba Zayn-azaz a mi kis ba...rá..barát..unk.
Zavartan intetem egyet a közönség felé, de ekkor Niall odaállt mellém.
-Félsz?- suttogta a fülembe.
Nem félek,már hol?!Felrángatnak a színpadra,tele lesz velem az összes holnapi pletykalap.
-Szerettük volna nektek bemutatni Sophiet,és nyugi nem jön össze egyikünkkel sem,legalábbis most még nem-szólt a mikrofonba Harry is.
Leégetés a maximumon,köszi Styles.Idegességemben elkezdtem nyújtani a felsőm alját. Miután letudtam menni a színpadról Jeremy még mindig guggolt a földön és röhögött Lenával együtt.A lábaim remegtek és az összeesés határán álltam, de őket ez nem érdekelte.Egy icipici együttérzést sem kaptam.Még a szállodába vezető kocsiutat is végig nevették a fiúkkal kiegészülve.
-Olyan aranyos voltál,amikor beköszöntél nekik,majdnem leestél a színpadról-tette hozzá nevetve Zayn.
Az szobába visszaérve mérgesen becsaptam magam mögött az ajtót és ledőltem az ágyra.Kopogtattak az ajtómon.
-Nem vagyok itt.Megölt a szégyen-szóltam ki.
-Jöttem együttérezni-szólalt meg Jeremy.
-Kicsit elkéstél vele!- vágtam vissza azonnal és magamra húztam a takarót- ma egyedül alszok a szobában, ha hiányzom, de nem fogok, akkor itt leszek! DE NE KERESSETEK!
-Miért is?-kérdezte Jeremy.
-A fél világ előtt leszégyenítettek emlékszel?Le merem fogadni,hogy anya is látta-nyavalyogtam.
Egyszer csak megcsörrent a telefonom.A kijelzőn anya neve villogott.Felvettem,remélve,hogy csak meg akarja kérdeni,hogy mi van velem,de nem ez történt.
-Láttalak a tévében-nevetett.
-Az, az jó- dadogtam zavartan.- Nagyon durva volt?
-Nem-persze,azért nevet még mindig.
Hát ennek örülök. Most hetekig minden erről fog szólni. Jobb, ha inkább elbújdosok.Egész este ki sem mentem a takaróm alól.Szerintem itt is maradok örökre,az egész világ megismerhette Sophie Morgant,Niall Horan leendő barátnőjét,aki egy rakat szerencsétlenség.Szerintem a napokban átesek egy arcplasztikán.Eddig még eszbe sem jutott, hogy mi lesz akkor, ha esetleg összejövünk.