10.rész: Chris hazatér

Sziasztook emberkék!! Meghoztuk az új részt. Reméljük, hogy tetszeni fog, mert most készültünk néhány csavarral :DD Várjuk a komikat is :D Jó és rossz is lehet, nem haragszunk meg :D
Sok puszi :Amy és Liza ♥ :)

Reggel mikor felébredtem Niall sokkal közelebb volt mint amikor elaludtam,megfordultam és a másik oldalamon Fürtöske fürtjei lógtak az arcomba. Próbáltam mozdítani a lábam, de azt sem tudtam. Felnéztem és az ágy végében Louis aludt.Elforditoottam a fejem és néhány göndör tincs csikizni kezdte az arcomat.A kanapém az ágyam mellett volt, és azon pedig Liam és Zayn aludtak.Ezek meg mit keresnek itt??
-Fiúk! Hé! Ti miért vagytok itt?
Elkedztem valami morgásokat hallani, aztán ásításokat... 

-Féltünk a horrofilmtől és ha már Niallnek szabad- mondta Zayn- gondoltunk nekünk is.

-Most komolyan? Louis!- ráztam meg a lábam.
-Mi van?- hallottam a nyöszörgését.
-Szállj le rólam!- kiabáltam.
A srácok kivonultak a szobámból pakolni, persze fél óra könyörgés után el sem hiszem, hogy ilyen hamar eltelt ez a hét.Niall a szobámban pakolászott.Aludni már nem tudtam szóval inkább beszélgetek vele.
-Te mit csinálsz?-kérdeztem és közben kiszálltam az ágyamból..
-Pakolok,mert jön haza az őrült testvéred- amint ez kimondta, nyitódott az ajtó és belépett Chris. ÚRISTEN CHRIS!!! 
-Sophie! Jesszusom! Te! Ugye nem? De! Te az vagy!- mutogatott Niallre, aki közben elbújt a hátam mögé.
-Meglepetés!- kiabáltam, de nem nevetett rajta..
-Sophia Katharina Morgan! Magyarázatot követelek!- nézett rám.
.-Menj ki a szobámból- mondtam, de nem mozdult.
-Miért mit zavartam meg?- nézett rám dühösen.
-Niall már menni készült, látod pakolja össze a cuccait- magyaráztam.
-Ugye nem egy ágyba aludtatok és ugye nincs köztetek semmi?!- kérdezte.
-Nincs- ráztam a fejem.
-Hé, ez megcsókolt téged- csapott a fejére Chris és ökölbe szorított kézzel elindult Niall felé.
-Hagyd őt békén!- kiabáltam rá.
-Dehogy hagyom- mondta.
-Öhm..menj be a szobádba, vagyis inkább NE! Maradj itt!!- beszéltem..
-Én ezzel egy légtérben? Hát megőrültél?- mondta és elindult a saját birodalma felé.
-Előbb még nem akartál kimenni! Most mi történt?- kiabáltam utána.
-Elfogott az undor- vigyorgott rám,
-Gyere vissza! Ülj le!- kiabáltam rá, de késő volt, kinyitotta a szobája ajtaját.
-Sophie! Mi történt itt?- hallottam a kétségbeesett hangját.
-Rend van. Nem látod?- mentem oda hozzá.
-Ki tette ezt?- Harry egyszer csak kirohant a szobájából.
-Menj vissza- súgtam oda, na persze, nagyon hallgatott rám, mindegy az ő testi épségét kockáztatja, nem az enyémet.
-Én voltam- szólalt meg.
-MMMIII!? Ez be ment a szobámba? Hogy merészelte?- kelt ki magából- Ki ez?
-Bezártak- jelentette ki- amúgy már megmozdult volna. Mik voltak azok a pizza maradékok?
-Már ne is haragudj, de azok UFO támadás esetére voltak félre rakva.
-Nem tudom, hogy most már mivel fogsz védekezni az UFo-k ellen- vakarta meg az állát Harry.
-Aha. Persze UFO támadás- morogtam- nem inkább gumimacik?
-Nem, őket szeretem, és ők nem bántanának. Mert David az irányítójuk- mondta komolyan.
-Jézusom, maradj csendben-utasítottam..
-Milyen meglepetések várnak még rám.?-kérdezte Chris.
-Már semmi- ahogy ezt kimondtam a másik három ajtó is kinyílt és három kómás fejet pillantottam meg.
-Mi ez a zaj?- kérdezte Louis.
-Ez az a zaj Sophie testvére, Azt hiszem- jelentette ki Harry.
-Ti, TE meg te? - mutogatott rájuk, majd rám nézett- ugye ezek nem a a buzik az X-factorból? Úristen öt buzi lakik a házunkban!!!- kezdett kétségbeesetten körberohangálni Chris.
-Hé ezeknek a buziknak lelkük is van- kiabált oda Louis- és csak úgy mondom, hogy nem vagyunk azok, mellesleg kérdezd meg a szőke lányt melletted arról, hogy hogyan csókolok- mondta, majd gyorsan eltűnt a szobájában.
Én meg ott maradtam egyedül, mert az összes fiú berohant Harry szobájába, mert az közelebb volt, Louis kivételével.
-Ki? Mit csinál? Hogyan?- kiabált rám Chris.
-Nyugodj le!- nyugtattam.
-Míg nem voltam otthon te beengedtél öt buzit a házunkba, akikkel még smároltál is. Jól értem? És legalább minddel?- kérdezte.
-Nem. Csak kettővel- mondtam.
-Szuper. Anya ezt tudta?- kérdezte.
-Igen.Mármint, hogy itt laknak.
-Engem már megint mindenből kihagytatok- fogta meg a fejét- mellesleg képzeld kicsináltunk Janet.
-Mit csináltatok?- vigyorogtam rá.
-Kidobott minket a kávézóból, másnap bevetettem a kávé akciómat és Jake, upsz csak ittam akciót. Ki volt készülve- nevetett.
-És én erről lemaradtam- mérgelődtem, én is utáltam Janet, nem értettem, hogy hogyan lehet ennyire gonosz.
Chris nagyjából lenyugodott, a fiúk folytatták én pedig Chrissel hurcoltam be a dolgaimat.
Az utolsó doboz behozása után Chris berohant a nappaliba, ahol mindannyian ültünk. Ugyanis mielőtt elzavarta volna őket,megakart velük ismerkedni. Juhú. Szép lesz.
-Srácok! Chris vagyok. Ja és neked Szöszi- mutatott Niallre- nincs nevem, te nem hívsz sehogy.
-Helló! Zayn vagyok- nyújtott kezet a bátyámnak.
-Én Louis- ment oda Louis is.
-Én nem akarok veled kezet fogni- fintorgott Harry- amúgy Harry Styles vagyok.
-Liam Payne- intett Liam.
Niall is kezet akart nyújtani, mint a többiek Harryn kívül, de Chris nem hagyta.
-Veled nem fogok kezet!- kiabált rá Chris.
Zaynnel nagyon jól elbeszélgettek, de azért remélem, hogy nem ő lesz a David pótlék. Aztán még Louis is odaült melléjük. Nagyon sokat nevettek. Attól tartok megtalálta az új barátait.
-Jaj, Sophie! Kicsi Alice üdvözöl- szólalt meg.
-Alice, Alice- motyogtam- ALICE!!
-Ki az?- kérdezte Harry.
-Az egyetlen lány barátja- válaszolt helyettem Chris.
-Azt mondtad, hogy neked olyanod nincs.
-Hupsz, hazudtam, de jó cél érdekében- mondtam nevetve..
-Amúgy majd valamikor meglátogatnak téged hugi. Mellesleg Andrew és Alice összejöttek és hozza magával Andrewt is.
-Akkor ne jöjjenek,inkább maradjanak otthon- ráztam a fejem.
-Miért?- nézett rám gyanakvóan.
-Tudod, Andrew és izé..jártunk pár napig. Alice tudta, David is. Meg Rich is. Meg Jake is.. Meg mindenki rajtad kívül, még apunak is elmondtam- magyaráztam.
-És én miért nem tudtam erről.- felháborodva tekingetett körbe- körbe, mintha a válasz a falra lenne írva.
-Mert nem volt kedvem temetésre menni.. Ja és mert éppen lázas és nagyon beteg voltál- hazudtam.
-Sophie én sose voltam lázas és beteg. Nem tudsz hazudni.
-Ez esetben csak nem volt kedvem elmondani.- vontam meg a vállam.
Pár órával később pontosabban délre, kiürült a házunk. Chrisnek, Louisnak és Zaynnek nagyon nehezen ment a búcsúzás. Jó barátok lettek ezalatt a pár óra alatt. Ne csak őket NE!!
Chrissel pakoltuk a ruháimat, mikor megszólalt a csengő. Együtt mentünk ajtót nyitni. Azt hittem szívrohamot kapok, mikor megláttam kik állnak előttem. 
-Ezek miért vannak itt?- kérdeztem.
-Én hívtam meg őket- mondta Chris.
-Miért? NE!!! Meddig maradnak?- kérdeztem.
-Ameddig szeretnének- válaszolta.
-Azt nem teheted..És Niall, Liam és Fürtöske, ők hol maradtak??- az idegösszeroppanás határán álltam.
-Sophie, hétfőn és kedden tuti itt leszünk, szerdán este koncert, szóval szerda délig maradunk- jelentette ki Zayn.
-Ennyire nem utálhatsz- mondtam.
-Még jobban is- válaszolt.
-Ja Niall és Liam hazautaztak. Fürtöske meg nem volt hajlandó csatlakozni, inkább ő is hazautazik.
-De Louis, ugye Kevin otthon maradt?- néztem rá.
-Nem.Mert fél egyedül. Meg mert Kevin és Lucy egymásba szerettek. Ja és Marcus-t neveztük át Lucyvá.
-Ugye te nem Chris plüssmacijáról beszélsz- nem is értem miért tettem fel ezt a kérdést, hisz úgyis tudtam a választ.
-De pontosan- nevetett rám,- szóval ne állj a szerelem útjába.
Este a fiúk felküldtek a szobámba és elkezdtek sörözni.
Felhívtam Niallt, hamar felvette.
-Niall, hogy tehetted ezt velem?- kérdeztem.
-Miről beszélsz?- kérdezett vissza.
-Itt van a házunkba Tükrösfiú és Répakirály. MENTS MEG!- beszéltem.
-Nem tudlak, hazajöttem.
-Azt hittem, hogy viccelnek.
-Hát látod. Igazat mondtak. Kivételesen- nevetett.
-Mikor jössz vissza?- kérdeztem kétségbeesetten.
-Csak kedd este, de ne aggódj kibírod- próbált meg felvidítani.
-Aha, persze- motyogtam.
-Higyj nekem, nem lesz ez olyan durva, hisz egyszer már kibírtad- hallottam a hangján, hogy jól szórakozik a helyzetemen.
-Le kell tennem, mert másik országban vagy és sokat fogok fizetni- mondtam.
-Te? Leszegényedsz? Milliomos vagy!- mondta Niall.
-Nem vagyok miliomos.
-Csak berendezted a kártyádról a vendégszobákat, felvásároltad a fél boltot, nem vagy milliomos- nevetett.
-Tényleg nem, ha te mondod.
- Ne haragudj, de most mennem kell, családi program. Szia!
-Szia- köszöntem el.és letettem a telefont.
Felmentem skypera és felhívtam Jeremyt, megbeszéltük, hogy átjön később.

Chris szemszöge:
Reggel mikor megláttam a szobába azt a szőke hogyishívjákot kicsit nehezteltem Sophiera. Ő és az ízlése, de aztán rá kellett jönnöm, hogy még rajta kívül négy fiú bujkál a házunkban. Egy hétig 5 fiúval lakott együtt?!
Talán jobb, hogy nem hívtam fel. Még véletlenül szívrohamot kaptam volna. De nem is annyira rossz fejek, legalábbis Zayn és Louis nagyon jó fejek. Meghívtam őket magunkhoz, még arra az időre amíg otthon vannak. Soha nem tudtam volna elképzelni, hogy majd pont ezek lesznek a barátaim. Talán nem kellett volna úgy megítélnem őket, hogy nem is ismertem őket. De azt megállapíthatom, hogy Sophienak nincs ízlése, pont azzal a szőke gyerekkel kell jóban lennie. Látom, hogy néznek egymásra. Ha összejönnek megölöm a Szöszit. Mikor Sophie meglátta a két fiút azt ajtóban azt hittem, hogy most azonnal összepakol és világgá megy.Leültünk a nappaliba és elkezdtünk sörözni, Sophiet pedig felzavartuk az emeletre.
-Chris megölnél, ha összejönnék a húgoddal?- kérdezte Louis.
-Mi? Louis meg ne próbáld!! Beverném a képedet!
-De Chris, Sophie helyes lány- szólt közbe Zayn.
-Ő akkor se jöhet össze vele!- mutogattam Louisra- az még oké, ha a Szöszivel csókolózik, ő még olyan normális is..
-Ők csókolóztak? - nézett Louis döbbenten. -Ez így már mindjárt más. Az esélyem ezek szerint Sophienál 0,0001%.Nem baj,ezért még próbálkozni lehet.
-Megmondtam,hogy meg ne próbáld!- förmedtem rá.
-De Chris!Nem örülnél, ha húgodnak olyan aranyos kis pasija lenne,mint én?- mutatott az arcára.
-Aranyos?!Inkább maga a sátán- nevettem.
-Ugyan már!
-Őszintén,akkor inkább az a szőke- magyaráztam.
-De ő meg egy zabagép,nekem legalább van humorom,ja és én nem rettegek tőled!
-De ő nem bántaná meg egy nap alatt, ismerünk szívtipró kék szemű hercegecske.Már csak a szőke haj hiányzik és te lehetnél a Shrekből a szőke herceg.
-Hé,én sem bántanám meg egy nap alatt,max kettő!- jelentette ki Louis.
-Erről beszélek! Várjunk csak mit mondtál?!
-De ha már ennyire veszekedtek mi lenne ha én jönnék össze vele? -Zayn
-Hadd világosítsalak fel te gyűlölöd őt- Louis
-Eszedbe ne jusson!!- jesszusom kiket engedtem be a házba.
-Nem baj,attól még megkedvelhetem.
-Hé a húgom nem egy játék amit csak így dobálhattok-Egyikőtök sem illik hozzá, inkább összehozom a Szöszivel pedig a srácot utálom.
-Miért hívod Szöszinek?- kérdezte Zayn.
-Nem tudom a nevét- nevettem, de amúgy ha tudtam volna se hívtam volna a nevén.
-Amúgy Niall- mondta Louis.
- Térjünk vissza a témához. Ugyan már Chris,szerinted nem illene hozzám?- kérdezte Zayn.
-Hát NEM! Inkább öregedjen meg 72 macskával, minthogy veletek.
-Te sem akarhatsz neki rosszat- jelentette ki Zayn.
Hirtelen berohan a lakásba David. Várjunk csak.. David?! Ez, hogy kerül ide. Szerintem képzelődöm.
-David?- motyogtam.
-Ez ki??Ja és áruld már Kik üldöznek?- beszélt Louis
A többiek is látják, szóval nem képzelődöm, de mit keres ez itt?! Ma jöttem el!
-Kint zuhog az eső, esküszöm olyan vagy mint egy szőke nő.- David.
-David te mit keresel itt?- néztem rá,
-Hiányzott a haverom és Sophie- válaszolt és odajött hozzám.
-Még csak pár órája jöttem el Bristolból.
-Baj, hogy itt vagyok?- kérdezte David.
-Hülye vagy?- kérdeztem.
-Kik ezek?- nézett körbe
-A One direction.- mondtam higgadtan mire Davidnek eltorzult az arca.
-Ki hozta ezeket ide?- kezdett el kétségbeesetten kiabálni.
-Sophie.- válaszoltam.
-Sophia!- kiabálta David és elindult a lépcső felé, Sophie pedig a nyakába ugrott.
-David, te meg mit keresel itt?- kérdezte.
-Nem is örülsz nekem?- kérdezte David és letette Sophiet a földre.
-A gumimacikat magaddal hoztad?- kérdezte és körbenézett.
-Otthon vannak- nevetett.
-Akkor örülök neked. Amúgy látom, megint sok időt bírtatok ki egymás nélkül Chrissel.
Kiabáltam Davidnek, hogy jöjjön vissza, Sophie visszament az emeletre, a szobájába gondolom, beszélgetni Jeremyvel skypen.
-David, a fekete hajú srác Zayn Malik, a barna pedig Louis Tomlinson és az a galamb Kevin- magyaráztam, majd szépen lassan rámutattam mindenkire, hogy David is felfogja.
-David vagyok, Chris legjobb barátja már az ovi óta. Ja amúgy holnap megyek haza, csak nálunk hagytad a laptopodat és anya küldött kaját- magyarázta.
-Oké, ezért képes voltál elvezetni idáig?- néztem rá.
-Aha, meg hiányzott Sophie- de jövő hét után jövünk a srácokkal, már megegyeztünk.
-De jó.Amúgy miért nem szóltál, hogy az én húgom járt Andrewwal a pincérrel?- kérdeztem.
-Nem is tudom- nevetett rám, de ne mond már, hogy nem sejtettél semmit, mert céloztam rá.
-Nem sejtettem semmit- ráztam a fejem- De Jakeről és Aliceről soha nem mondok le. Már megint ez az Andrew.
-Lesz tóparti esküvő- nevetett David.
-Hé.Mi is itt vagyunk- integettek a fiúk, akikről időközben elfeledkeztünk.
-Bocsi, csak ez van, ha itt vagyok. Chris megőrül- nevetett David és ő is levágódott a kanapéra.
-Szerinted melyik srác illik a húgomhoz?- David döbbenten nézett majd leesett neki és azt mondta amit hallani akartam.
-Kevin,ha az a szőke srác neve, amúgy nem tudom nem ismerem, de ezeknél biztos jobb lehet- magyarázta.
-Nem jobb- mondtam.
-Mindenki Niallel ért egyet?!-Louis- és velem?
-Te nem illesz Sophiehoz- mondta David.
-Ja és eszedbe ne jusson, mert különben kinyírunk- mondta Jeremy, aki épp most lépett be az ajtón és végigmutatott hármunkon.
-Ő kicsoda?- mutatott Jerenyre David.
- A húgom barátja- mondtam.
-Akiről beszéltél?
-Igen.
-Szia David vagyok..te meg gondolom Jeremy
-Örülök,hogy találkoztunk.Sophie sokat mesélt..a..a karácsonyokról- mondta Jeremy Davidnek.
-Mindenkinek elmeséli a a Chrisfát?- kérdezte David.
-Igen,mindenkinek- nevetettem.
-Ti is tudjátok?- nézett körbe David.
-Mi nem- mondták kórusban.
-De valaki beavathatna- mondta Zayn.
-De térjünk vissza és nem is próbálkozhatok Sophienál?- kérdzte Louis
-De nem ám- mondtuk kórusban, én azért mondtam mert Sophie a húgom, David azért mert a sok év alatt összenőttek, Jeremy pedig azért, mert szereti őt, persze barátként.
-Jeremytől nem félted?- kérdezte Louis.
-Jeremytől nem kell féltenem, ja és nem tudsz ellene fordítani, Jeremy nem olyan, mint te.
- Te most komolyan engem sértegetsz, a haverodat?- nézett rám csalódottan Louis.
-Nem,én nem sértegetek senkit,csak ..csak féltem a húgomat egy halom őrülttől olyan nehéz ezt megérteni?
-De hát te is vele laksz!
-De ő a húgom..
- De itt van David is.- feleseltek tovább.
-Ő meg olyan,mintha a testvérünk lenne,vita lezárva.
Sophie lejött a szobájából és leült közénk.
-Esetleg szólhattatok volna, hogy Jeremy is itt van- mondta.
-Most jöttem- mondta Jeremy és megölelte Sophiet.
Jó látni, hogy normális emberekkel is jóban van, és ez nála nagy szónak számít. Személy szerint Aliccel való barátságának is nagyon örültem. Annak is, hogy a többi barátommal is nagyon kijön. Sokat nevettünk azon, hogy Jake-kel szivatják egymást. Rich piszkálja, hogy jöjjenek össze, pedig soha nem akartak összejönni. David pedig mintha a testvére lett volna.Várjunk csak Andrew... Azt hittem, hogy csak barátok. Van mit még megmagyaráznia.
-Sophie! Andrewwal, hogy a fenébe jöttetek össze?- kérdeztem rá.
-Hát.. Te most komolyan kíváncsi vagy erre?- nézett rám döbbenten.
-Aha. Kezdj bele- utasítottam.
-David haveroddal voltunk bulizni emlékszel? Gondolj vissza- magyarázta, eszembe jutottak a történtek, bólintottam.- David berúgott és te hazavitted, addig ott hagytál Andrewwal.
-De akkor ott voltak a többiek is- mondtam.
-Jake és Alice összevesztek, ezért Jake hazament. Alice táncolt Richhel,szóval egyedül ücsörögtem Andrewwal. Aztán kimentünk sétálni, beszélgettünk és...- mondta de én gyorsan megállítottam.
-Ne folytasd!!!
-Én sose ittam le magam részegre- szólt közbe drága haverom.
-Hadd emlékeztesselek Alysonra vagy talán Mellissa.. Nem Evangeline, nem nem nem... Erica..- nevetett Sophie.
-Ja igen... Alyson.. Haver, a szemed láttára csókolózott mással, az áprilisod szerelme- magyaráztam meg Davidnek.
-Már emlékszem- csapott a homlokára.
-Na de ne kanyarogjunk olyan messzire el..ANDREW- szóltam közbe.
-Hát csókolóztunk összejöttünk és szakítottunk.- magyarázta Sophie.
-De ti.. érted.. ő ... ti? Tudod- próbáltam magyarázni, elég rossz volt így négy másik ember társaságában.
-Azt kérdi a bátyád, hogy volt-e valami- sietett segítségemre David.
-Ezt most komolyan itt akarod megvitatni?- nézett rám döbbenten.
-Miért is ne?- vontam vállat.
-Chris..két napig voltunk együtt, nem történt semmi nyugi.
-Akkor sem a haverom már. Én esküvőt akartam szervezni Alicenak és Jakenek. Ja és soha nem mondok le róluk- mondtam.
-Tópartit?- kérdezte Sophie.
-Te is azt akartál?- kérdezte David
-Csak gondoltam rá- vonta meg a vállát.
-Amúgy mi is itt ülünk- integettek a fiúk
-Tudjuk!- szólt oda Sophie.- elég nagy baj.
-Sophie, menj fel a szobádba! Lépj ki a beszélgetésből- vigyorgott rá Zayn.
-Nem- válaszolta Sophie.
-Szerintem én most megyek... Rosszul vagyok tőlük- állt fel Jeremy és a 2 One Direction fiú felé mutatott.
-NE menj- kérlelte Sophie.
-Sziasztok!- köszönt el.
-Szia- köszöntünk kórusban, Sophie kikísérte.
-Én megyek aludni, holnap pedig elmegyek Jeremyvel moziba. Élvezzétek Tükrösfiú és Répakirály társaságát- mondta Sophie.
-Tükrösfiú? Répakirály?- kérdezett rá David, nekem is fúrta az oldalamat.
-Ugyan kérlek- szólalt meg Sophie-ne mond, hogy nem esett le!!
-De melyik melyik?
-Hmm..szerinted???

-Aki répát rág az Répakirály és aki a tükörben nézegeti magát jelen pillanatban az a Tükrösfiú?

-David még van remény, hogy egyetemre menj- nevettem.

-Nem, már nincs. Anyuék szerint katona leszek vagy hajléktalan- vont vállat.

-Hajléktalanra szavazok, de most már jó éjt srácok.- köszönt és eltűnt az emeleten.

Sophie elment aludni, én meg ott maradtam lent a fiúkkal TVztünk, söröztünk.. és végül a kanapén aludtunk el.Az éjszaka közepén csörömpölésre ébredtünk....

Sophie szemszöge:

Az éjszaka közepén arra ébredtem, hogy szomjas vagyok, lementem hát a konyhába inni.. A nappaliban olyat láttam, amit nem akartam..4 fiú..igen négy fiú aludt a kanapén. Hirtelen az ugrott be, hogy Rich, Jake meg minden, de aztán rájöttem, hogy nem. Nem a lüke haverjaink azok, hanem a legrosszabb rémálmaim.

Szerettem mikor Richék aludtak a kanapén mert ők a barátaim voltak, de nem hagyhatom, hogy ezek itt. NEM.. Chris megtalálta az új barátait, és nem hagyhatom, hogy ők legyenek azok.. SOHA.. NEM... NEM ezek nem lesznek a barátai, nem, nem, nem hagyom.. Visszaköltözünk Bristolba!!!

Hirtelen ötlettől vezérelve befutottam a konyhába, kezembe vettem egy fakanalat és egy serpenyőt és ütni kezdtem.

Lehet, hogy nem kellett volna, de jó volt nézni, ahogy Zayn, akit nem kedvelek leesik a kanapéról..
-Mit művelsz kicsilány? Elment az eszed?-nézett rám David.
-Nem hagyhatom, hogy ezek a barátaitok legyenek, ja és tudom, hogy ezt a kanapén alvást csak barátokkal csináljátok...
-Már azok- jött oda David és megveregette a vállam- elkéstél Sophia.

-Nem! Az LEHETETLEN!- teljesen kiakadtam- Nem lehet! Mi lesz Richel, Jake-el meg Alice-szel??

-Ők örökké a barátaink maradnak, de tudod, kellenek barátok, Londonban senkim sincs- mondta Chris szomorúan és berohant a szobájába.
-Most megbántottam?- néztem Davidre, ő az egyetlen aki jobban ismeri a bátyámat a saját tenyerénél.
-Azt hiszem.Ne menj utána.Reggelre sem fogja kialudni.

-De! Ez mind az ő hibájuk!!!- mutattam a fiúkra, akik hatalmas szemekkel bámultak minket.

-Sophie! Mindig mindent másra kensz, magadba nézhetnél- jött le a lépcsőn Chris könnyes szemekkel.

-Igen, persze. Az egyetlen normális ember az Niall!! Meg Jeremy!! Tii!! Ahh!!!- kiabáltam.

-Hé! Én sem szólok, hogy azzal az undorító kis szőkével vagy, ha ez téged boldoggá tesz. Neked sem kellene.. A húgom vagy.. És önző- fordult sarkon.
láttam rajta, hogy talán túlzó amit már művelek, de nem akartam utána menni..Mégis mit mondtam volna neki? Az is furcsa lesz, ha egyáltalán megbocsájt.Még végignéztem a ledermedt fiúkon és felfutottam a szobámba.Pár perc múlva kopogott valaki.

-Gyere!- szóltam ki.
Nyílt az ajtó és Louis lépett be rajta.

-Sophie! Beszélhetünk?- kérdezte bátortalanul.

-Persze, gyere- megpaskoltam magam mellett a helyet- Sajnálom.

-Mit?- nézett rám.

-Hogy bunkó voltam- sóhajtottam.

-Semmi gond. El van felejtve- legyintett.

-Miről szerettél volna beszélni?- kérdeztem.

-Én csak...csak...- nem fejezte be a mondatod, hanem közelebb hajolt és megcsókolt.

-Louis..ez?- belenéztem csillogó kék szemeibe.
-Ne beszélj, én beszélek..- mondta és maga elé tartotta a kezét.

-Azért csináltam, mert.. mert. Miért nem mondtad el, hogy Niallel csókolóztál?- kérdezte.

-Louis, az nem volt semmi. Azt én nem is akartam- magyaráztam alig hallhatóan.
-De Sophie, én meg reménykedtem.. És te meg...én- dadogott.

Közelebb hajoltam és megcsókoltam. Te jó ég mit teszek? Hisz Ő az az ember aki az elmúlt egy hétben tönkre akart tenni. Mi ütött belém? Hivatalosan is kijelenthetem, hogy elment az eszem.

-Ez most?- meglepetten nézett rám.

-Csók- válaszoltam.
-Oké.. Azt tudom, de akkor most Niallel mi van? ÉS a bátyád a haverom lett és és.. megöl.- aggódott.
-Ne aggódj... Niallt sem bántotta.- csitítottam le

-Tudom. Akkor most fura lenne az arcberendezése. De Sophie! Én nem is tudom. Talán..lehet, hogy érzek valamit. Amit nem kellene- zavarában lehajtotta a fejét.

-Lehet, hogy én is- vallottam be.

-Komolyan?- felemelte a fejét, tekintetével rabul ejtett.
-Nem tudom. Louis. Nem tudom. Amikor veled vagyok jól érzem magam és felszabadultan. Amikor pedig Niall-el vagyok, akkor meg..nem is tudom.. olyan furán. Furán jól- magyaráztam.

-Tehát, akkor valamit érzünk? Vagy most mi történik?- kérdezte.

- Bárcsak tudnám.- sóhajtottam.

-Én most inkább megyek- elindult az ajtó felé.
-Maradj velem itt - mosolyogtam rá.

- Biztos?- meglepődött a kérésemen, de nem is csodálom.
-Ühüm- bólintottam.

Közelebb jött és megcsókolt.

-Ezt miért kaptam?

-Nem tudom. Jó kedvem van- mosolygott- akkor megyek a kanapéra.

-Ne menj- megfogtam a kezét.
-De Niallt is ott altattad, pedig őt kedvelted.

-Öhmm...ő is aludt mellettem. Nem is egyszer- éreztem, hogy elpirulok.

-És más is történt?- vigyorgott rám..
-Soha- vágtam rá.

-Ha te mondod! És most? Most történhet más is?- hatalmas vigyor ült ki az arcára.

-Louis.. Nem- mordultam rá.
-Megértem.. De megcsókolhatlak?
-Hmm...nyugodtan- kacsintottam.

-Ez esetben- odahajolt és egy újabb csókot kaptam.

Elakart hajolni, de visszahúztam

-Akkor lehet több?- kérdezte.
-Nem, nem tudom- hajtottam le a fejem.

-Miért? Nem csókolok jól?- kapott a szívéhez.
-Figyelj, próbálkozzunk tessék...- átkaroltam a nyakát és amikor ajkaink összeértek derekamnál fogva szorosan magához húzott.

Sziasztok!

Sziasztok! Reméljük tetszik a külön rész:)) Míg a következő részt írjuk addig nézzetek be saját történeteinkbe is:
Liza:Dark Secrets
Amy:My new life
Puszi: Amy és Liza:)) 

Első díj!! :D ♥

Nagyon szépen köszönjük Patricia Kossuthnak :DD ♥ ♥

Szabályok:

1. Írj magadról 11 dolgot.

2. Válaszolj 11 kérdésre.

3. Írj 11 kérdést.

4. Küld tovább 11 blognak.

I need a hero

Liza:

1. Írj magadról 11 dolgot.

1.Imádom a csokit xD..de most ki nem??

2.Szeretnék Londonban élni.

3.Szeretek a barátaimmal lenni.

4.Szelektív hallásom van..csak azt hallom meg, ami érdekel.

5.Vámpírnaplók mániás vagyok :PP

6.Szeretek vásárolni..bárhol,bármikor

7.Állítólag néha napján perverz vagyok.

8.Szeretek olvasni.

9.Szeretem a One Directiont.

10.Imádok kirándulni

11.Szeretek strandolni :))

Amy:

1.Szeretek fényképezni♥

2.Szeretek olvasni!

3.Szeretnék egyszer Kanadában, Londonban vagy Ausztráliában élni. 

4.Imádom a Vámpírnaplókat!

5.Szeretek a barátaimmal lenni!

6.Szeretek zenét hallgatni!

7.Szeretek a hóban sétálni.

8.Szeretem a nyarat!

9.Szeretem a csokit!

10.Szeretek rajzolni!

11.Szeretek aludni!

2. Válaszolj 11 kérdésre.

1. Sportolsz valamit?- 

L: Sajnos nem...nem vagyok valami sportos alkat.

A: Nem sportolok én inkább rajzolok a szabadidőmben.

2. Ha igen. Mióta? 

L: Régebben zumbáztam, tavasszal és nyáron pedig görkorizni szoktam.

A: Biciklizni szoktam, ha jó az idő.

3. Milyen könyveket olvasol általában? 

L: hmm...általában ilyen vámpíros szerelmes könyveket.

A: Suliba kötelezőket, de általában én is vámpíros, szerelmes könyveket, mint Liza.

4. Van valamilyen mániád? 

L: Szerintem nincs.

A: Úgy különösebben nincs.

5. Kedvenc idézet? 

L: Az élet nem mp3, ahol azt játsszák, amit te akarsz, de az élet rádió, ahol azt élvezed, amit éppen játszanak.

A: Azért fényképezünk, mert nem tudunk beletörődni, hogy minden elmúlik, hogy lehetetlen megismételni egy már átélt pillanatot, azért fényképezünk, mert tudjuk magunkról, hogy felejtünk.

6. Ki tudsz emelni egy olyan személyt egy könyvből akivel szívesen élnél? 

L: Talán az Evernihgt című könyvből Lucas Rossal...

A: Nem igazán. 

7. Mióta foglalkozol az írással? 

L: Nem olyan régóta...talán fél éve.

A: Már két éve volt egy történetem, de azt befejeztem és körülbelül egy éve újra kedvet kaptam és írtam pár történetet,de azt csak úgy magamnak.

8. Van olyan dolog az életedben amit már csak megszokásból csinálsz? 

L: Zenét hallgatok, és Facebookozok

A: Facebook.

9. Milyen az öltözködési stílusod?

 L: Attól függ...de általában egy farmer és egy színesebb felső is megteszi

A: Mostanában sötétebb ruhákat hordok, mint például a szürke, fekete, kék, de felveszem a fehéret is. Nem jellemző rám a színes öltözködés.

10. Milyen típusú zenéket hallgatsz? 

L: Mindent ami tetszik

A: Én is, de van pár előadó amit soha nem hallgatok meg.

11. Kedvenc könyv? 

L: Claudia Gray: Evernight

A: Sokat olvasok, de nem tudok kiemelni egy könyvet sem, ami kedvenc lenne. 

11.kérdés:

1. Ki a példaképed?

2. Honnan merítesz ihletet az íráshoz?

3.Mit csinálsz szabadidődben? 

4.Mi a legnagyobb álmod?

5.Mióta írsz?

6.Mit gondolsz a tetoválásokról? Szeretnél egyet?

7. Van valamilyen életcélod?

8.Mi a kedvenc filmed?

9. Mit utálsz a legjobban?

10. Félsz valamitől?

11. Mi volt a legutolsó hülyeség, amit csináltál? (csak őszintén :D )

11.blog:

1. Little Diamond

2. I can't change

3. Játék az élet

4.You bring me closer to who i really am

5.Az álmok valóra válnak

6.Los Angeles-i story

7.There is something good in all evil :D

9.Jelly története a One Directionnal

10. The words whispered, I will always Believe

11. Distance

Egy hét Bristolban

Ez a fejezet egy újabb külön rész, tartozhatott volna a 9. fejezethez is, de ez már enélkül is elég hosszú. Ez a rész azért lesz, mert gondoljuk, hogy Chris már eléggé hiányzik mindenkinek. Ez egy Chris szemszögű rész lesz. A következő fejezetben már amúgy is újra feltűnik, de azért ezt a külön részt még megírjuk. Puszi: Amy és Liza. ♥ :))  

Chris szemszöge:
Nagyon jó lesz újra Bristolban, már nagyon hiányzott a város, a legjobb barátom, a környékünk, a legjobb barátom és a többi ismerősöm. Én szeretem Londont, de azért én akkor is Bristolban nőttem fel, jártam ki az iskolát. Ha nem lenne Sophie akkor most nem ülnék a vonaton és még jó pár órát kellene várnom, hogy egyáltalán elindulhassak. David szokás szerint kijön értem az állomásra, mivel most már elég jól kiismertem magam Londonban, ezért már  a kocsimmal mehetek vissza, végül is ez a kiruccanás arról szól, hogy hazavigyem a maradék cuccunkat. Leszálltam a vonatról, David már ott állt. Köszöntünk egymásnak és elindultunk David kocsija felé. Én elkezdtem  kérdezgetni, hogy történt-e valami fontos, amíg én nem voltam.
-Na és David történt valami az alatt a hét alatt, míg nem voltam otthon?
-Aha- mondta.- Lett egy barátnőm, aki már nincs.
-Micsoda?- kérdeztem vissza, az igaz, hogy David kapcsolatai mostanában egy hétnél tovább nem tartanak, de most még egy hét sem telt el.
-Azt mondtam, hogy miután elmentél lett egy barátnőm, akivel két nap után, nem ez túlzás, 1 nap után szakítottunk- magyarázta, mintha az a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy ennyi idő alatt kivégez egy kapcsolatot.- És Sophieval mi újság?
-Valami szőke idiótával kavargat, vagyis sétálgat, vagy mit tudom én- magyaráztam, David csak mosolygott. Akkor szokott így vigyorogni, ha valami olyat tud amit én nem.
-Sophie kezd olyan lenni mint én- mondta röhögve.
-Remélem nem lesz olyan mint te- mondtam.- Mert fogalmazzunk úgy, hogy a te életed nem valami fényes.
-Már ne is haragudj, de kinek volt egy hónap alatt 3 barátnője?- kérdezte a szokásos mosolygó arcával, aztán fejével felém bökött.- És kinek nem?
-Én még az igazira várok, csak nagyon lassan jön- mondtam komolyan.- De miért is szakítottatok?
-Nem szerette a gumimacikat- mondta komolyan, mintha ez normális ok lenne.
-Aha és most komolyan?- kérdeztem.
-Mikor lettél te ilyen komoly? Mikor elmentél még nem voltál ilyen.
-Szerintem az embernek húsz évesen már nem kell úgy viselkedni, mint egy kis gyereknek.
-Chris hagyjuk, ne magyarázz- mondta.
-Jó David, de azért gondolkozz el- mondtam.
-Chris esküszöm beragasztom a szádat!- mondta.- Térj vissza közénk, ez Bristol!!
-Én otthon teljesen be voltam dilizve, arra gondoltam, hogy kipróbálom milyen normálisnak lenni, mit hoz ki az emberekből- válaszoltam komoly arccal.
-A hiányom okozta- villantott rám egy száz wattos mosolyt.
-Sophie is ezt mondta- megvakartam az állam, mintha valamin nagyon gondolkoznék.
-Látod, egy hullámhosszon vagyunk- bökött meg.
Nem válaszoltam, csak megvontam a vállam.
-Hallod!- böködött tovább.
-Nem vagyok süket!- kiabáltam, de megint megbökött- a vezetésre figyelj hülye gyerek.
-Aú..ez most fájt! Ja még egy ilyen és mehetsz gyalog!- fenyegetett meg.
-Úristen haver!! Relax! Amúgy a régen látott haveroknak örülni szoktak, nem ordítozni velük- veregettem meg a vállát.
-Khm!Óvoda óta legjobb barát- magyarázta és elém nyomta a mutatóujját.
-Te állat! A kormányon tartsd a kezed, légyszíves! Én még haza akarok menni!- figyelmeztettem.
-Na, most akkor kinek kell az a RELAX?! Igazán hozzászokhattál volna a vezetési stílusomhoz- mondta.
Az út további része a szokásos hülyeségeink megvitatásaival telt. David azzal piszkált, hogy először hozzájuk kell mennem, mert Hanryék csak rám várnak. Kis győzködés után beadtam a derekam, nekem is hiányoztak már a szülei. Mikor beléptünk az ajtón Lynda már rohant felém.
-Esztek ti rendesen? Minden rendben van? Lily otthon van? Nem féltek egyedül? Sophie nem került rossz emberek közé?- bombázott értelmesnek hitt kérdéseivel.
-Drágám, hagyd szegény gyereket, most lépett be az ajtón- jött ki a nappaliból az idősebbik Anderson.
-Sziasztok!- intettem, Lynda aggódva nézett rám.- Nyugodj meg! Én vagyok az idősebb és mindent kézben tartok.
-Na pont ettől féltem- mondta Lynda.- Még jó, hogy David nincs ott.
-MÉG nincs ott- szólt közbe David.
-Kisfiam erről ne is álmodj- Lynda már csírájában elfojtotta.
-Chris! Minden rendben?- lépett közelebb Hanry és megölelt.
-Aha, Sophie egyenlőre még hallgat parancsaimra- válaszoltam.
-Ezt most komolyan mondod?- nézett döbbenten.
-Úristen, szegény lány!- kiáltott fel Lynda.- Nem akarsz ideköltözni?
-Nem, Sophienak jobb velem- nevettem fel.
 Végül azért Lynda is odajött és megölelt.
-Szia haver!- kiabált David és megölelt.
-Olyan régen láttalak, haver!- kiabáltam.
-Úristen, öt perce van itt, és még 6 nap!- kezdte Lynda és berohant a konyhába.
-Rákérdezzek?- néztem Hanryre.
-Ne!- suttogta.
-Ööö,anyu pont most találta meg a pizzamaradványaimat és Frankyt- vonta meg a vállát David.
-Ki az a Franky?- kérdeztem- miről maradtam le?
-Nem akarod tudni- figyelmeztetett Hanry.
-De engem érdekel!- akaratoskodtam.
-Egy tengerimalac. Szegény,örök békére lelt az ágyam alatt, de ne szólj az állatvédőknek, még elhurcolnak- félve nézett rám.
-Szerintem és most haza megyek- indultam az ajtó felé.
-ÁLLJ!!! Még nem ettél!- jött ki Lynda  a konyhából.
-De,de- elkezdett visszarángatni.
-Semmi de! Enned kell! Fejlődésben vagy!
-Ugye tisztában vagy vele, hogy már elmúltam húsz?- kérdeztem.
-Az engem nem érdekel!- a többiek elkezdtek röhögni.
Berángatott a konyhába és leültetett a székre David mellé. Háromszor, igen HÁROMSZOR rakott a levesből. Utána pedig két hatalmas húst rakott elém. Mikor ezt megettem hazamehettem. Nagyon sokat kellett győzködnöm az Anderson családot, hogy én jól el leszek, Lynda még mindig vigyázni akar rám, pedig ezek a feladatai majdnem egy teljes hete megszűntek,az elköltözésünkkel. Amíg nem figyelt gyorsan kirohantam a házból és amilyen gyorsan lehetett eltűntem a helyszínről. Bementem a régi házunkba. Levágódtam a a kanapéra ami sok emléket hozott elő: első csók, sörözések Daviddel, Sophie expasijai, az excsajaim, tovább inkább nem folytatnám. Pár perc múlva dörömbölés hallatszott az előszobából, majdnem leestem a kanapéról, de az utolsó pillanatban visszahúztam magam. Felálltam és elindultam az ajtó felé. Az egyetlen ember aki képes ilyet tenni az David. De amikor kinyitottam az ajtót nem ő volt, hanem egy másik Anderson, Lynda.
-Mit képzelsz hogy jöhettél el tőlünk? Most azonnal gyere vissza!
-Lynda, én most otthon szeretnék lenni, sok emléket hoz elő ez a ház. Meséljek?- magyaráztam.
-Ne! Nem kell. Én otthon leszek, ha meggondolod magad, gyere át- mondta és sarkon fordult.
Épp hogy becsuktam az ajtót valaki újra dörömbölt.
-Az Istenit! Ez nem a Bizánci kapu! - motyogtam.- Lynda,jó nekem itt is!
De a dörömbölés nem szűnt meg. Beadtam a derekam és kinyitottam. Meglepetten néztem magam elé.
-Hát ti? - kérdeztem a haverjaimtól.
-David mondta, hogy jössz, gondoltunk benézünk- válaszolta Rich, és berohant.
Olyan, mint David esküszöm. Jake mögül Alice bukkant elő. Rögtön rohant és megölelt. Alice az egyetlen lánybarátunk. Nem is tudom miért van ez.
-De most komolyan David mondta, hogy hazajövök vagy nyomoztok utánam? Meglepetésnek szántam magam.
-Te hülye. Hát a gumimacik voltak- vágta rá Jake.
Hát szerintem ezért Alice az egyetlen lánybarátunk.
-Húgodat hol hagytad?- kérdezte Rich.
-Mit akarsz Sophieval?- kérdeztem gyanakvóan, szinte éreztem mi  lesz a válasz.
-Hát sokadszorra elmondani neki, hogy miért lenne jó, ha mi együtt járnánk- magyarázta.
-Rich, hányszor kell elmondanom, hogy Sophie a húgom?- kérdeztem.
-Ezt már eddig is tudtam- mormolta az orra alatt.
-Amúgy az ölelés kimaradt haver! Hát így kell üdvözölni a rég nem látott barátaidat?- kérdezte Jake és odarohant hozzám.
-Chris, te miért nem poénkodsz minden percben és röhögsz a semmin?- kérdezte Alice.
-Megkomolyodtam- vágtam rá, ezek meg hárman úgy elkezdtek nevetni, hogy kezdtem aggódni értük, még a végén megfulladnak a Morgan család előszobájában.Hirtelen kivágódott az ajtó és David rohant be az előszobába.
-Ugye tudod hogy megsértetted anyukámat és most jöhetsz hozzánk vacsorára?!- kérdezte David, majd mikor körülnézett inkább befogta a száját.
-Neked is szia David- vigyorgott rá Rich.
-Jó van most szóljá le- mondta. -Hát itt vagy kicsi Alice?- nézett vigyorogva Alice-re David.
-Képzeld itt- vigyorgott vissza.
-Mivel tudtad felidegesíteni Mrs Andersont?- kérdezte Jake és rám nézett.
-Hazajöttem- jelentettem ki.
-Ó, szóval te nem ettél eleget- nevetett Rich.
-Hé ti most az anyukámról beszéltek- bokszolt vállba David.
-Mikor mész haza Chris?- kérdezte Jake.
-Te azt askarod, hogy hazamenjek?- álltam elé.
-Dehogy- válaszolt Jake.
-Akkor, mit csináljunk?- állt közénk Rich.
-Nem is tudom- túrt a hajába Alice.
-Sétáljunk!- kiabálta David.
-David az Isten áldjon meg! Most miért ordítozol?! Megsüketülök te eszement- kiabáltam rá, mert ennek az állatnak mellettem kell ordítozni.
-Egyél meg- lépett el jó a lehető legmesszebb tőlem.
-Oké, menjünk- csapta össze a tenyereit Rich.
Kimentünk a szabadba és útnak indultunk.
-Eltalálsz még a kedvenc cukrászdádig? A gyorskajáldádba?- kérdezősködött Jake.
-Nem telt még el egy hét. Titeket is megismertelek- magyaráztam.
-Próbáltál volna engem elfelejteni- mondta Jake.
-Jaj, Jaky ne puffogj- mondta Alice és belebokszolt Jake vállába.
-Én nem puffogok csak úgy mondtam- válaszolta Jake.
A délután további részében a srácokkal voltunk a városban. Vacsorára pedig Andersonékhoz voltam hivatalos. Lynda szerint túl keveset eszek. Lynda rosszul lát, csak izmosabb lettem, de nem vékonyabb.
És még azt is hozzátette, hogyha ő nem lenne én éhen halnék, mert nem tudok főzni. Nem akartam vele veszekedni csak ráhagytam az egészet, mosolyogtam és bólogattam. Vacsora után David átjött hozzám és megnéztünk pár filmet és a kanapén aludt el, persze ez mindig is így szokott lenni, már meg sem lepődök rajta. Csak most, hogy Lynda kitalálta, hogy nem eszem rendesen tuti, hogy reggel kajával fog ácsorogni az ajtóban és napokig ezt fogom hallgatni, legalábbis míg meg nem unja.

Ahogy éreztem reggel dörömbölésre keltem, de nem csak én, mert amikor leértem David idegesen nyitotta ki az ajtót és közben morgott.
-Mégis ki az az őrült, aki hajnalok hajnalán dörömböl az ajtón. Mégis ki az a ...- David kitárta az ajtót és hirtelen elhallgatott.-Szia anya!
-Szia kisfiam!Mit szerettél volna mondani? Reggeliztetek már?- kérdezte Lynda.
-Anya most keltünk fel- magyarázta a haverom.- Még hozzá rád, és most ha nem haragszol- próbálta becsukni az ajtót, de Lynda nem hagyta.
-Lynda, komolyan hazamehetsz, majd átmegyünk reggelizni- szóltam a lépcsőről, ahol eddig megbújtam.
-Chris, te maradj csendben!- szólt rám Lynda.
-Oké, vedd úgy,hogy itt sem vagyok. Pedig ez az én házam- mondtam és két lépést visszaléptem.
-A reggeli az asztalon vár titeket, én megyek dolgozni. Aztán ebédeljetek rendesen- mondta Lynda és sarkon fordult.
David becsukta az ajtót és egy hatalmasat sóhajtott, én pedig lementem a lépcsőn.
-Én szeretem anyát, de ezzel az őrületbe kerget- mondta David.- De ne feledd anyunak mindig igaza van.
-És most akkor mit csinálunk?- kérdeztem.
-Átmegyünk reggelizni, mivel szerintem apát ránk állította, mindjárt jön és zörög az ajtón figyeld meg.
-Hanry nem olyan- ráztam a fejem.
-Hát akkor ezt figyeld-elkezdett tíztől visszaszámolni-10..9..8...7..6...5...4..3..2..1. 
Amikor az egyhez ért dörömböltek az ajtón.
-Na mit mondtam?- kérdezte vigyorogva.
Kinyitottam az ajtót és Hanry állt az ajtóban.
-Gyertek már!- sürgetett minket Hanry.
-Apa, ne kezd már te is- mondta David.
-Tudod, hogy milyen anyád- válaszolt Hanry és Davidre nézett.
-Hanry, felöltözünk és átmegyünk- válaszoltam.
-Meg kell benneteket várnom- nézett rám vigyorogva, mi döbbenten ránéztünk- parancsot teljesítek!
-Oké, akkor helyezd magad kényelembe- mutattam a kanapéra.
-Siessetek!- mondta Hanry- David, hoztam ruhákat.
Elkészülődtünk és átmentünk Hanryvel az oldalunkon reggelizni. Lynda már éppen indult.
-Miért késtetek?- kérdezte Lynda szemrehányóan.
-A gumimacik- mondtam vigyorogva.
-Chris, ez nem volt vicces- nézett rám komolyan Lynda, David majd meghalt a nevetéstől.
-Na jó, reggeliznénk drágám- szakította félbe a kis ,,beszélgetésünket'' HAnry.
Leültünk az asztalhoz, ahol friss narancslé és pirítós fogadott minket
-Srácok van valami tervetek mára?- kérdezte Hanry,mi ráztuk a fejünket. -Mi lenne, ha elmennénk horgászni?
-És vihessük a gumimacikat?- kérdeztem vigyorogva.
-Persze.
-Várjunk csak- szóltam közbe- nekem rendbe kell raknom az udvart.
-Majd holnap- mondta Hanry- segítünk, ja és te is segíthetnél nekünk.
-Király-sóhajtottam.
-Chris nem halsz bele- nevetett David.
-Ugye tisztában vagy vele, hogy te is segítesz?-kérdeztem a röhögő Davidet.
-NEEEEEEEEEEEEE!!!!!!!!!!!!-ordítozta.
-DEEEEEEEEE-kiabáltam vissza.
-Ez nem az óvoda!! HÉÉÉÉ!- kiabált ránk Hanry.
-De!- akadékoskodtunk kórusban.
-Jézusom!-kiáltott fel Hanry- Chris utazz haza!
-Mi?? Hanry! TE nem szeretsz!!- ugortam fel az asztaltól, David majd megfulladt a nevetéstől.
-Ülj vissza!!- szólt rám.
Reggeli után elmentünk készülődni, mert Hanry indulni akart horgászni. Daviddel egymásra néztünk vigyorogva, na igen fürdőnadrág. Átballagtam haza és gyorsan elkészültem. Bekopogtam és Hanry kiabált, hogy menjek be, épp valami kaját készített. Levágódtam a szokásos helyemre és elkezdtem keresni a szememmel Davidet.
-Aaaaaaaapppppaaaaa!!!- hallottam David ordibálását- Mit vegyek fel?!
-Ruhát,kisfiam! RUHÁT!- kiabálta vissza az egyértelmű választ.
-Azt tudom!! De milyet?- jött ki David egy alsónadrágban.

-Hát.. felsőt és nadrágot- válaszolta.
-De apa, mi van akkor, ha jönnek a gumimacik?- kérdezte vigyorogva ez a hülye.
-David! Ajánlom, hogy ne jöjjenek-szólt rá idegesen a fiára.
Erre számítani lehetett, aki nem ismeri Davidet az az első szava után megtudná ölni. De mi akik ismerjük csak kicsit később leszünk dühösek. Davidnek könnyen megy kihozni az embereket a sodrukból.
-Azok a szánalmas kitalációid a sírba visznek- emelte fel a hangját Hanry.
-Ez nem kitaláció!A gumimacik léteznek- mondta sírást imitálva David.
- Menj öltözni! MOST!- utasította Hanry.
David pár perc múlva feltűnt az előszobában felöltözve. Végre útnak indulhattunk.
-Vezethetek?- kérdezte David.
-NEM- kapta meg az egyenes választ.
-DE- kezdett tiltakozásba.
-Hagyd abba!!!
Egy óra út után odaértünk a tóhoz, ahova már kiskorunkban is rendszeresen elvitt minket. Egyszer itt sátoroztunk, és elvesztünk az erdőben. Anyu és Lynda már halálra aggódták magukat, pedig mi csak szedret mentünk szedni.
-De rég voltam már itt- szólaltam meg.
-Mennyi ideje is? -nézett rám Hanry.
-Talán három hete- vontam vállat.
-Persze. Az már nagyon régen volt- nevetett.
Hanry kiszedte a horgász cuccait a kocsiból, mi addig Daviddel fürdőgatyára vetkőztünk. David beleugrott, én pedig utána ugrottam. Mikor feljöttünk Hanry csak a fejét csóválta.
-Húsz évesek, HÚSZ ÉVESEK- kiabálta az ég felé.
Kimásztunk a vízből és segítettünk Hanrynek, leakartam ülni Hanry mellé a stégre, de valaki meglökött és beestem a tóba.
-David!!- kiabáltam, ő meg csak röhögött.
Kimásztam a vízből és belelöktem. Hanry csak a szemét forgatta.
-Miért nem tudtok húsz évesként viselkedni? Nehezetekre esne?
Gyorsan eltelt ez a nap is. Egyre közelebb kerülök ahhoz, hogy megint magam mögött hagyjam a várost.  Remélem, hogy Sophie nem követett el semmi rosszat. Utálom, hogy most nem vagyok vele, sokkal jobb lett volna, ha velem jön. Ki tudja milyen elmebetegekkel rohangál a városban.Talán jobb, hogy nem hívom fel, a lelkivilágomnak jobb lesz, ha csak szombaton tudom meg, mit követett el. Volt már rá példa, hogy valamit elművelt és én voltam a hibás. Csak egy hétvége volt. Az istenit. Nem hiszem, hogy bármit is tönkretett volna, most, nem is ismer senkit a városban kivel rohangálna. A fenébe! A szöszi, kitekerem a nyakát, hogyha a húgom közelébe megy mikor én nem vagyok otthon.
-Chris nem akarsz nekem segíteni?- elmélkedésemből Hanry hangja szakított ki- ugyanis David nem épp jó munkaerő.
Segítettem bepakolni a kocsiba és elindulhattunk haza, már nyolc óra elmúlt mikor hazaértünk. Rögtön a házunk vettem az irányt elköszöntem Andersonéktól. Levágódtam a kanapéra és felhívtam anyát, nagyon hamar felvette.
-Szia anya- szóltam bele.
-Szia Chris! Üdvözlöm Lyndáékat- hallottam anyu hangját.
-Átadom. Hogy vagy? Mikor érkezel haza? Sophieval minden rendben van? Mellesleg Lynda nem hagy békén, állandóan etet.
-Sophie rendben van, beszéltem vele. Szerda körül érkezem. Lynda ilyen, ezt már megszokhattad volna. Na és mi újság? Hogy telt a napod?- beszélt.
-Hanryvel horgászni voltunk.
-Bevásároltál már, hogy legyen mit enned?- kérdezte.
-Arra igazából nincs szükség, Lynda mindig- ahogy ezt elkezdtem mondani, kopogást hallottam- anya kopogtak.
-Biztosan Lynda- nevetett.
Odacsoszogtam az ajtóhoz és David állt vigyorogva az ajtóban kezében ételhordó dobozok és egy csomó DVD.
-David az- mondtam anyának aki csak elnevette magát.
-Lynda nem hagyja, hogy éhezz.
-Haver nem akarsz esetleg behívni?- kérdezte David.
-NEM?- nevettem rá.
-Chris nekem most amúgy is mennem kell, jó szórakozást. Gondolom, hogy David ott fog aludni szokás szerint- mondta anya.
-Szia- köszöntem vissza.
David bejött és kényelmesen elhelyezkedett a kanapén. Én megettem a spagettimet.
-Holnap délelőtt ne menjek el veled vásárolni?- kérdezte David.
-Bristolban még kiismerem magam, de gyere velem- válaszoltam.
Elkezdtünk filmet nézni, David szokás szerint a kanapén aludt el. Reggel korán keltem magamtól. Kimentem a nappaliba és láttam, hogy David is fent van, ugyanis bámulta a TV-t.
-Nem megyünk el most boltba?- kérdeztem.
-Jó reggelt! De- válaszolt- de kellene ruha.
-Hagytál itt múltkor valamit- magyaráztam és elindultam a szobám felé.
Megtaláltam a felsőjét és még pár cuccát, mindig akkor felejtette itt mikor hozott magával ruhákat és a végén már nem vitte magával haza.
-David,tessék- adtam a kezébe.
-A kedvenc felsőm. Már mindenhol kerestem.
Visszacsoszogtam a szobámba, kerestem ruhát és elmentem zuhanyozni. 15 perc múlva elindultunk a kocsimmal a bevásárlóközpont felé. Vettünk konzerveket, fagyasztott pizzát, halrudacskákat, meg minden egyebet, amit csak megsütni kell és még pár könnyen elkészíthető kaja alapanyagát.
Otthon elpakoltunk a konyhába és átmentünk Hanryhez. Beletörődtünk, hogy muszáj kertet takarítanunk.
Hanry már várt ránk, előkészítette a gereblyéket, meg a többi szúrós cuccot. Ja persze és a medencetakarításhoz szükséges vegyszereket és rongyokat. Szuper, hogy most a a medencénkben fogok mászni. Nekiláttunk a ,,munkának", amit Hanry nem annak nevezett, inkább csak szenvedésnek vagy merényletnek a világ ellen. Mikor az Anderson kertben már lenyírtuk a sövényt és kitakarítottunk, elindultunk a miénk felé. Kitakarítottuk a medencét, lenyírtuk a füvet és elvégeztük a többi unalmas dolgot. Mikor este hatkor végre befejeztük a munkát, Davidnek volt még ereje azzal piszkálni, hogy menjünk ki a srácokkal. Honnan van ennek ennyi energiája?! Esküszöm, mint a Duracel nyuszi, mondjuk ő nem hajtotta túl magát, ha a dirigálás és a munkám kritizálása nem számít munkának. Hanrynek igazából nem mert szólni, így én lettem az első számú célpont. Andersonékkal még a munka is szórakoztató.

(szerk. megj.-Liza Jóbarátok fan)

A kedvenc kávézónkban találkoztunk a srácokkal. Alice és Jake szokás szerint össze voltak veszve, de ezen mi már meg sem lepődünk. Most éppen Alice frissen festett vörös haja volt a veszekedés oka. Jake szerint úgy nézett ki mint egy vérfarkas az Alkonyatból, kicsit elcseszve. Alice szerint Jake pedig úgy nézett ki, mint egy csöves. Persze ők szeretik egymást, de már nem tudom mikor voltak tíz percnél tovább jóban. Úgy veszekednek, mint a friss házasok, pedig még sosem voltak egy pár. De én tudom, hogy úgy is egyszer összejönnek, mivel én tudom, hogy Jake a vörös hajú lányokra bukik, csak még nem ő még ezzel nincs tisztában. Aztán pár perccel később megtörtént a kibékülés, amikor David rossz kávét hozott és ő lett a veszekedés tárgya és szokás szerint kicsi Alice volt az okozója. Milyen kibékülés? Mindenki összeveszett mindenkivel!!!
-Te agyalágyult! Én ilyet nem iszok- förmedt rá Alice, mikor David letette a kávét.
-Hé, múltkor ilyet ittál- védekezett az áldozat.
-Te hülye az Jake volt- veszekedett tovább.
-Én cserélek veled- kiabált Jake.
-Te csak fogd be nincs hozzá közöd- kiabált Alice.
-Húsz év körüliek vagyunk, talán nem kellene egy kávén veszekednünk, az már tizenéves korunkban lement- jegyeztem meg, de valahogy Alice szeme szikrákat szórt és elkezdett rám is ordítozni, amilyen kicsi, olyan hangos.
-ÚRISTEN!! HOL A BARÁTUNK? NEM VOLTÁL TE ILYEN KOMOLY!!! BETEG VAGY?! LONDONBAN A FEJEDRE ESTÉL?!
-Hé!! Megsüketülök, ülj el mellőlem, ha nem tudsz kussolni- szólt rá Rich.
Elindult felénk a pincérnő, ismerjük öt, de ő sose szeretett minket.
-Srácok én nem akarlak benneteket megzavarni, de ezt kint beszéljétek meg. Majd ha már nem ordítoztok  esetleg visszajöhettek. Na kifelé!!- utasított minket Jane.
-Az istenit, de utálom ezt a nőt- morogta Rich.
-Hallottam-kiabált Jane- ja és kölcsönös.
-Szuper, ezt jó tudni, nem esne jól, ha szeretnél- kiabálta vissza Rich.
-Most miattatok kidobott minket az a hisztérika. Az az elmebeteg nőszemély- kiabált ránk Alice.
-Már megbocsáss, de ki veszekedett?- kapcsolódott be a veszekedésbe Rich.
-Kussolj Rich- oltotta le. -Jó én hazamegyek- mondta és sarkon fordult.
-Nem mész te sehova!- tartottam vissza.
-De- kiabált rám.
-Most jöttem haza!Így üdvözlik az emberek az ezer éve látott barátaikat?- morogtam.
-Jó elég! Most már mindenki mindenkivel veszekedik- szólalt meg Jake.
-Kuss, te kezdted- mutatott rá David.
-Aljas rágalom- nyafogott.
-Tudjátok mit! Én megyek haza- mondtam és sarkon fordultam.
-Hé! Hé! Ugye tudjátok, hogy ennek az elmebeteg pincérnőnek az volt a célja, hogy összevesszünk. Biztos direkt rossz kávét adott Davidnek- magyarázta Rich.
-Aha, persze, biztos- morogtam.
-Tudod, hogy utál minket. Folyton ezt csinálja, és reménykedik, hogy egy szép napon halálosan összeveszünk és egy darabig nem járunk majd be- magyarázta.- De azt lesheti és most menjünk vissza és tegyük tönkre.
-Ezt hagyjuk holnapra- ördögien a srácokra vigyorogtam.
Megbeszéltük, hogy holnap délelőtt tízre idejövünk és direkt piszkálni fogjuk. Én majd eljátszom a szokásos ,,én nem ilyen kávét kértem, Jane" monológomat. Talán ezért nem szeret minket. De nem baj, ez egy kölcsönös érzés.

Másnap reggel jó korán felkeltem, csináltam reggelit, lezuhanyoztam, kerestem ruhát és elindultam Davidért. Pont abban a pillanatban lépett ki az ajtón mikor én odaértem.
-Felkészültél haver?- kérdezte.
-Még szép- vigyorogtam rá.
A kávézónál a srácok már vártak minket, bementünk, levágódtunk a szokásos helyünkre, és vártuk Jane-t.
 rögtön jött is.
-Örömmel látom, hogy kibékültetek- fintorgott.
-Látjátok én megmondtam- szólalt meg Rich.
-Mit hozzak? Gyorsan nem akarok itt ácsorogni- morogta a hülye pincérnő.

(a pincérnő: Jane)

-Jaj, de sietős itt valakinek- szólalt meg Alice.
-Mond már, Vöröske- vetette oda neki.
-Hé így nem beszélünk a barátomról- szólt oda Jake.
-Hozz nekünk: 3 kólát, Alice capuccinóját, Jake kávéját- mondtam.
-Pár perc és hozom- morogta.
-Aztán ne tegyél bele mérget- kiabálta utána David.
Úgy ahogy mondta hozta is. Rámosolyogtam a srácokra.
-Első felvonás- felálltam és elindultam a pult felé, a kólámmal.
-Jane! Én kávét kértem- kiabáltam- és ez mi? Ez nem úgy néz ki!
-HÉ! Te kólát kértél.
-Panaszt teszek főnöködnél. Nem is inkább panaszlevelet írok az elnöknek- kiabáltam.
-Jó kicserélem- motyogta.
-Ezért borravalót nem adok, nem mintha ezelőtt adtam volna. Ja és nem fizetek.
-Na azt próbáld meg- szűrte a fogai között.
Visszaültem a helyemre, a srácok még mindig majd megfulladtak, mert az egészet végig hallgatták. Most pedig Jake, következett. Jane hozta kávémat, Jake pont akkor ivott és az egész tartalmát ráborította a mi drága pincérnőnkre.
-Upsz, ez véletlen volt- nevetett rá.
-Na most már távozzatok!!- kiabálta és az ajtó felé mutatott.
Rich felugrott és elkezdett futni az iroda felé.
-Szólok a főnöknek- kiabálta vissza.
-Ne merészeld- mondta Jane.
-Akkor te meg ne dobj ki drágaságom- állt fel Alice.
-Kimegyünk mit magunktól is- indult el David.
-Fizetni ki fog?- kérdezte.
-Te azt hiszed, hogy ezek után fizetünk? Még mit nem- szóltam oda.
Hirtelen a másik pincér jött be, aki a haverunk volt, Andrew. Komolyan, sőt kicsit szórós tekintettel tartott felénk.
-Ti megint mit műveltetek? Jane menj a pulthoz! Én elintézem őket- utasította, mikor hallótávolságon kívülre került, újra megszólalt, de akkor már nevetve- Szép volt, Szép volt. Büszke vagyok rátok! Végignéztem. 

(akit kedvelünk: Andrew)

-Srácok, ezt már én is régen terveztem, de az állásomat még féltem. De miért kapta?

-Tegnap kidobott minket- szólalt meg Alice.

-Ez volt a szívatás- tettem hozzá.

-Velünk csak úgy nem cseszik ki senki, főleg nem Jane- folytatta David.

-Hogy tudsz te ezzel a nővel dolgozni?- kérdezte Rich.

-Nem beszélünk sokat- válaszolt Andrew.

A nap gyorsan eltelt, Alice furcsa módon még a kávézóban maradt nélkülünk. Érdekes, felettébb érdekes. Ha nem ismerném Alicet, azt hinném, hogy tetszik neki Andrew, de Alice nem olyan.

Szerda:

Délben kopogásra ébredtem, pontosabban dörömbölésre. De Lynda nem lehet az, mert letett a gondozásomról, aminek mindeni örült, de én voltam tőle a legboldogabb.

Kinyitottam az ajtót és Alice futott be rajta.

-El kell mondanom neked valamit. És azért neked mert Rich a hajával van elfoglalva. Jake, nem akarom, hogy megint valamit a fejemhez vágjon, vagy hisztirohamot kapjon. David meg, ő csak David. Sophie meg nincs itt. Szóval csak te maradtál- mondta egy szuszra.

-Oké, ülj le- utasítottam.

-Miért vagy alsónadrágban?- kérdezte Alice.

-Most keltem fel- néztem rá mosolyogva.

-Oké... Erre én is gondoltam. Képzeld Chris!!!! Hú ez olyan nehéz nekem. Neked soha nem szoktam semmit elmondani a szerelmi életemről, de az idők változnak. 

-Mond már- utasítottam.

-Andrew!!!- kiabálta.

-Hé Alice! Nem vagyok csaj, én ezt nem értem- ráztam a fejem.

-Te hülye! Vele jöttem össze- kiabált rám.

Most ásta el az összes reményemet, arra, hogy ő és Jake valaha összejönnek. Ez szomorú, pedig olyan szép pár lennének. Annyit veszekednek, mint a friss házasok. Mi lesz itt még ha Jake megtudja, hogy Andrew és Alice. Huhú.. szép jövő.. Azt hiszem hamarosan megszervezhetem a másik legjobb barátom temetését.

Pedig én esküvőt akartam szervezni a tóparton, de majd megszervezem a temetést a tóparton. Vagy majd a tópartot viszem a temetőbe. Esetleg Sophie esküvőjét. Na várjunk csak, az övét soha. Ha főleg a Szöszivel jön össze. És tuti, hogy vele fog, mert az a Szöszi úgy néz rá. És Sophie is elég furcsán kacsintgat felé.

Csütörtök: 

Kora reggel keltem és rögtön rohantam Davidhez, elújságolni a híreket. Ugyanis szerdán pakoltam és Alice áradozásait hallgattam, arról az emberről aki eddig még a haverom volt. Hangsúlyozom EDDIG.

Dörömböltem az ajtón. David egy alsónadrágban kómás fejjel nyitotta ki, öt perc múlva.

-Te meg mit művelsz itt?- ásított.

-El kell mondanom valamit- kiabáltam és berohantam a házba.

-Anyáék dolgoznak, szóval ordítozz csak kedvedre- morogta- amúgy rosszabb vagy mint Alice vagy Sophie.

-Pontosan Alice, róla van szó és ja Sophie!!- csaptam a fejemre.

-Helyezd magad kényelembe- ásítozott,  majdnem álomba zuhant a kanapén, miközben én próbáltam beszélni, ezért inkább rögtön a közepén kezdtem, hogy felébredjen.

-Alice és Andrew összejöttek- mondtam.

-MI???????!!!!!!- ébredt fel.

-Jól hallottad- bólogattam.

-De, az nem lehet, hisz Jake, mi lesz vele?- kérdezte.

-Szóval már te is az esküvőt tervezted?- néztem rá.

-Igen egy gyönyörű tópartit- magyarázta.

-Én is! Látod a telepátia működik- megölelgettük egymást- Ja igen! És Sophie!

-Mi van vele?

-Háát...hol is kezdjem?- vakartam meg az államat- csókolózott valamilyen szöszivel.

-Nem Rich volt az?

-Hidd el, annak jobban örülnék. Valami N..Niall..vagy Kevin..esetleg Nevin, vagy Kyle? Fogalmam sincs- vontam meg a vállam.

-És ezt még csak most mondod? Egyszerre négy emberrel is?

-Te hülye! Egy emberről van szó! Csak nem tudom a nevét!- förmedtem rá.

-Ja az már más! De azért ez az Andrew ledöbbentett. Tegnap, TEGNAP még a haverom volt.

-Holnap segítesz összeszedni a maradék cuccomat?- tereltem a témát.

-Persze, közbe kibeszélhetjük a húgodat- bólintott.

-Hé!- álltam fel.

-Amúgy Andrew és Alice nem is illenek össze- morogtam, miközben David elindult a szobája felé.

Másnap David korán megérkezett és elkezdtünk pakolni, a hűtőben maradt kaját, hazavitte őt, hisz az náluk úgy is elmegy és mivel ma Lynda otthon van ezért reggelit is hozott, tízórait is, meg ebédet, meg uzsonnát is tuti fog hozni, sőt vacsorára még át is rángat magukhoz. Már pont elkezdtük Sophie ruháit, amikor David kiment telefonálni az én húgommal.. Az ENYÉMMEL, nem az övé, az ENYÉM.

Korán elmentem aludni, mert megakartam lepni Sophiet azzal hogy kora reggel már otthon leszek, remélem hiányzom neki. 

Másnap reggel könnyes búcsút vettem Jaketől, Alicetől, Davidtől, Lyndától, Richtől, Hanrytől és odadobtam egy sziát Janenak. Ja és elköszöntem elköszöntem And...Andruu. Andrewtól is. MI? ÉN köszöntem neki ezek után?! Nem is tudom mit ütött belém. Talán ez a bristoli friss levegő van rám rossz hatással. Ja és Rich fogadta a legjobban az Andrice-t. Jake és Alice azóta szóba sem állnak egymással, ugyanis Jake megmondta, hogy nem illenek össze. De azért esküvő még lehet. 

Pár óra alatt elvezettem Londonig az én jó öreg autómmal, azért ne túlozzunk. Pár éves járművemmel. Mikor beléptem a házba nem várt meglepetések fogadtak..... 

:)

Sziasztok! Végül Amy is úgy döntött, hogy megosztja történetét a nagy világgal..:) 
My new life  Nézzetek be hozzá is!!
 A véleményeitek még mindig nem jönnek:/  Puszi: Amy és Liza:)) 

Még mindig fut a történetünk!!

Sziasztok! Mindketten úgy döntöttünk, hogy ideje saját történetet is írni. Liza blogolásba kezdett, Dark Secrets néven fut a történet. Amynek van egy Vámpírnaplókos története, de még nem szánta rá magát, hogy feltöltse. Most még egy történetbe belekezdett, de még azt sem szeretné nyilvánosságra hozni. 
Ja és ne feledjétek az I need a hero még mindig folytatódik.. Legyetek olyan szívesek és kommentáljátok a 9. fejezetet! Érdekel a véleményetek, ja és míg nem lesz meg a 3 komment úgy se lesz következő!!!
Üdv: Amy és Liza :) ♥ 

Boldog szülinapoot!! :D ♥