10.rész: Chris hazatér

Sziasztook emberkék!! Meghoztuk az új részt. Reméljük, hogy tetszeni fog, mert most készültünk néhány csavarral :DD Várjuk a komikat is :D Jó és rossz is lehet, nem haragszunk meg :D
Sok puszi :Amy és Liza ♥ :)

Reggel mikor felébredtem Niall sokkal közelebb volt mint amikor elaludtam,megfordultam és a másik oldalamon Fürtöske fürtjei lógtak az arcomba. Próbáltam mozdítani a lábam, de azt sem tudtam. Felnéztem és az ágy végében Louis aludt.Elforditoottam a fejem és néhány göndör tincs csikizni kezdte az arcomat.A kanapém az ágyam mellett volt, és azon pedig Liam és Zayn aludtak.Ezek meg mit keresnek itt??
-Fiúk! Hé! Ti miért vagytok itt?
Elkedztem valami morgásokat hallani, aztán ásításokat... 

-Féltünk a horrofilmtől és ha már Niallnek szabad- mondta Zayn- gondoltunk nekünk is.

-Most komolyan? Louis!- ráztam meg a lábam.
-Mi van?- hallottam a nyöszörgését.
-Szállj le rólam!- kiabáltam.
A srácok kivonultak a szobámból pakolni, persze fél óra könyörgés után el sem hiszem, hogy ilyen hamar eltelt ez a hét.Niall a szobámban pakolászott.Aludni már nem tudtam szóval inkább beszélgetek vele.
-Te mit csinálsz?-kérdeztem és közben kiszálltam az ágyamból..
-Pakolok,mert jön haza az őrült testvéred- amint ez kimondta, nyitódott az ajtó és belépett Chris. ÚRISTEN CHRIS!!! 
-Sophie! Jesszusom! Te! Ugye nem? De! Te az vagy!- mutogatott Niallre, aki közben elbújt a hátam mögé.
-Meglepetés!- kiabáltam, de nem nevetett rajta..
-Sophia Katharina Morgan! Magyarázatot követelek!- nézett rám.
.-Menj ki a szobámból- mondtam, de nem mozdult.
-Miért mit zavartam meg?- nézett rám dühösen.
-Niall már menni készült, látod pakolja össze a cuccait- magyaráztam.
-Ugye nem egy ágyba aludtatok és ugye nincs köztetek semmi?!- kérdezte.
-Nincs- ráztam a fejem.
-Hé, ez megcsókolt téged- csapott a fejére Chris és ökölbe szorított kézzel elindult Niall felé.
-Hagyd őt békén!- kiabáltam rá.
-Dehogy hagyom- mondta.
-Öhm..menj be a szobádba, vagyis inkább NE! Maradj itt!!- beszéltem..
-Én ezzel egy légtérben? Hát megőrültél?- mondta és elindult a saját birodalma felé.
-Előbb még nem akartál kimenni! Most mi történt?- kiabáltam utána.
-Elfogott az undor- vigyorgott rám,
-Gyere vissza! Ülj le!- kiabáltam rá, de késő volt, kinyitotta a szobája ajtaját.
-Sophie! Mi történt itt?- hallottam a kétségbeesett hangját.
-Rend van. Nem látod?- mentem oda hozzá.
-Ki tette ezt?- Harry egyszer csak kirohant a szobájából.
-Menj vissza- súgtam oda, na persze, nagyon hallgatott rám, mindegy az ő testi épségét kockáztatja, nem az enyémet.
-Én voltam- szólalt meg.
-MMMIII!? Ez be ment a szobámba? Hogy merészelte?- kelt ki magából- Ki ez?
-Bezártak- jelentette ki- amúgy már megmozdult volna. Mik voltak azok a pizza maradékok?
-Már ne is haragudj, de azok UFO támadás esetére voltak félre rakva.
-Nem tudom, hogy most már mivel fogsz védekezni az UFo-k ellen- vakarta meg az állát Harry.
-Aha. Persze UFO támadás- morogtam- nem inkább gumimacik?
-Nem, őket szeretem, és ők nem bántanának. Mert David az irányítójuk- mondta komolyan.
-Jézusom, maradj csendben-utasítottam..
-Milyen meglepetések várnak még rám.?-kérdezte Chris.
-Már semmi- ahogy ezt kimondtam a másik három ajtó is kinyílt és három kómás fejet pillantottam meg.
-Mi ez a zaj?- kérdezte Louis.
-Ez az a zaj Sophie testvére, Azt hiszem- jelentette ki Harry.
-Ti, TE meg te? - mutogatott rájuk, majd rám nézett- ugye ezek nem a a buzik az X-factorból? Úristen öt buzi lakik a házunkban!!!- kezdett kétségbeesetten körberohangálni Chris.
-Hé ezeknek a buziknak lelkük is van- kiabált oda Louis- és csak úgy mondom, hogy nem vagyunk azok, mellesleg kérdezd meg a szőke lányt melletted arról, hogy hogyan csókolok- mondta, majd gyorsan eltűnt a szobájában.
Én meg ott maradtam egyedül, mert az összes fiú berohant Harry szobájába, mert az közelebb volt, Louis kivételével.
-Ki? Mit csinál? Hogyan?- kiabált rám Chris.
-Nyugodj le!- nyugtattam.
-Míg nem voltam otthon te beengedtél öt buzit a házunkba, akikkel még smároltál is. Jól értem? És legalább minddel?- kérdezte.
-Nem. Csak kettővel- mondtam.
-Szuper. Anya ezt tudta?- kérdezte.
-Igen.Mármint, hogy itt laknak.
-Engem már megint mindenből kihagytatok- fogta meg a fejét- mellesleg képzeld kicsináltunk Janet.
-Mit csináltatok?- vigyorogtam rá.
-Kidobott minket a kávézóból, másnap bevetettem a kávé akciómat és Jake, upsz csak ittam akciót. Ki volt készülve- nevetett.
-És én erről lemaradtam- mérgelődtem, én is utáltam Janet, nem értettem, hogy hogyan lehet ennyire gonosz.
Chris nagyjából lenyugodott, a fiúk folytatták én pedig Chrissel hurcoltam be a dolgaimat.
Az utolsó doboz behozása után Chris berohant a nappaliba, ahol mindannyian ültünk. Ugyanis mielőtt elzavarta volna őket,megakart velük ismerkedni. Juhú. Szép lesz.
-Srácok! Chris vagyok. Ja és neked Szöszi- mutatott Niallre- nincs nevem, te nem hívsz sehogy.
-Helló! Zayn vagyok- nyújtott kezet a bátyámnak.
-Én Louis- ment oda Louis is.
-Én nem akarok veled kezet fogni- fintorgott Harry- amúgy Harry Styles vagyok.
-Liam Payne- intett Liam.
Niall is kezet akart nyújtani, mint a többiek Harryn kívül, de Chris nem hagyta.
-Veled nem fogok kezet!- kiabált rá Chris.
Zaynnel nagyon jól elbeszélgettek, de azért remélem, hogy nem ő lesz a David pótlék. Aztán még Louis is odaült melléjük. Nagyon sokat nevettek. Attól tartok megtalálta az új barátait.
-Jaj, Sophie! Kicsi Alice üdvözöl- szólalt meg.
-Alice, Alice- motyogtam- ALICE!!
-Ki az?- kérdezte Harry.
-Az egyetlen lány barátja- válaszolt helyettem Chris.
-Azt mondtad, hogy neked olyanod nincs.
-Hupsz, hazudtam, de jó cél érdekében- mondtam nevetve..
-Amúgy majd valamikor meglátogatnak téged hugi. Mellesleg Andrew és Alice összejöttek és hozza magával Andrewt is.
-Akkor ne jöjjenek,inkább maradjanak otthon- ráztam a fejem.
-Miért?- nézett rám gyanakvóan.
-Tudod, Andrew és izé..jártunk pár napig. Alice tudta, David is. Meg Rich is. Meg Jake is.. Meg mindenki rajtad kívül, még apunak is elmondtam- magyaráztam.
-És én miért nem tudtam erről.- felháborodva tekingetett körbe- körbe, mintha a válasz a falra lenne írva.
-Mert nem volt kedvem temetésre menni.. Ja és mert éppen lázas és nagyon beteg voltál- hazudtam.
-Sophie én sose voltam lázas és beteg. Nem tudsz hazudni.
-Ez esetben csak nem volt kedvem elmondani.- vontam meg a vállam.
Pár órával később pontosabban délre, kiürült a házunk. Chrisnek, Louisnak és Zaynnek nagyon nehezen ment a búcsúzás. Jó barátok lettek ezalatt a pár óra alatt. Ne csak őket NE!!
Chrissel pakoltuk a ruháimat, mikor megszólalt a csengő. Együtt mentünk ajtót nyitni. Azt hittem szívrohamot kapok, mikor megláttam kik állnak előttem. 
-Ezek miért vannak itt?- kérdeztem.
-Én hívtam meg őket- mondta Chris.
-Miért? NE!!! Meddig maradnak?- kérdeztem.
-Ameddig szeretnének- válaszolta.
-Azt nem teheted..És Niall, Liam és Fürtöske, ők hol maradtak??- az idegösszeroppanás határán álltam.
-Sophie, hétfőn és kedden tuti itt leszünk, szerdán este koncert, szóval szerda délig maradunk- jelentette ki Zayn.
-Ennyire nem utálhatsz- mondtam.
-Még jobban is- válaszolt.
-Ja Niall és Liam hazautaztak. Fürtöske meg nem volt hajlandó csatlakozni, inkább ő is hazautazik.
-De Louis, ugye Kevin otthon maradt?- néztem rá.
-Nem.Mert fél egyedül. Meg mert Kevin és Lucy egymásba szerettek. Ja és Marcus-t neveztük át Lucyvá.
-Ugye te nem Chris plüssmacijáról beszélsz- nem is értem miért tettem fel ezt a kérdést, hisz úgyis tudtam a választ.
-De pontosan- nevetett rám,- szóval ne állj a szerelem útjába.
Este a fiúk felküldtek a szobámba és elkezdtek sörözni.
Felhívtam Niallt, hamar felvette.
-Niall, hogy tehetted ezt velem?- kérdeztem.
-Miről beszélsz?- kérdezett vissza.
-Itt van a házunkba Tükrösfiú és Répakirály. MENTS MEG!- beszéltem.
-Nem tudlak, hazajöttem.
-Azt hittem, hogy viccelnek.
-Hát látod. Igazat mondtak. Kivételesen- nevetett.
-Mikor jössz vissza?- kérdeztem kétségbeesetten.
-Csak kedd este, de ne aggódj kibírod- próbált meg felvidítani.
-Aha, persze- motyogtam.
-Higyj nekem, nem lesz ez olyan durva, hisz egyszer már kibírtad- hallottam a hangján, hogy jól szórakozik a helyzetemen.
-Le kell tennem, mert másik országban vagy és sokat fogok fizetni- mondtam.
-Te? Leszegényedsz? Milliomos vagy!- mondta Niall.
-Nem vagyok miliomos.
-Csak berendezted a kártyádról a vendégszobákat, felvásároltad a fél boltot, nem vagy milliomos- nevetett.
-Tényleg nem, ha te mondod.
- Ne haragudj, de most mennem kell, családi program. Szia!
-Szia- köszöntem el.és letettem a telefont.
Felmentem skypera és felhívtam Jeremyt, megbeszéltük, hogy átjön később.

Chris szemszöge:
Reggel mikor megláttam a szobába azt a szőke hogyishívjákot kicsit nehezteltem Sophiera. Ő és az ízlése, de aztán rá kellett jönnöm, hogy még rajta kívül négy fiú bujkál a házunkban. Egy hétig 5 fiúval lakott együtt?!
Talán jobb, hogy nem hívtam fel. Még véletlenül szívrohamot kaptam volna. De nem is annyira rossz fejek, legalábbis Zayn és Louis nagyon jó fejek. Meghívtam őket magunkhoz, még arra az időre amíg otthon vannak. Soha nem tudtam volna elképzelni, hogy majd pont ezek lesznek a barátaim. Talán nem kellett volna úgy megítélnem őket, hogy nem is ismertem őket. De azt megállapíthatom, hogy Sophienak nincs ízlése, pont azzal a szőke gyerekkel kell jóban lennie. Látom, hogy néznek egymásra. Ha összejönnek megölöm a Szöszit. Mikor Sophie meglátta a két fiút azt ajtóban azt hittem, hogy most azonnal összepakol és világgá megy.Leültünk a nappaliba és elkezdtünk sörözni, Sophiet pedig felzavartuk az emeletre.
-Chris megölnél, ha összejönnék a húgoddal?- kérdezte Louis.
-Mi? Louis meg ne próbáld!! Beverném a képedet!
-De Chris, Sophie helyes lány- szólt közbe Zayn.
-Ő akkor se jöhet össze vele!- mutogattam Louisra- az még oké, ha a Szöszivel csókolózik, ő még olyan normális is..
-Ők csókolóztak? - nézett Louis döbbenten. -Ez így már mindjárt más. Az esélyem ezek szerint Sophienál 0,0001%.Nem baj,ezért még próbálkozni lehet.
-Megmondtam,hogy meg ne próbáld!- förmedtem rá.
-De Chris!Nem örülnél, ha húgodnak olyan aranyos kis pasija lenne,mint én?- mutatott az arcára.
-Aranyos?!Inkább maga a sátán- nevettem.
-Ugyan már!
-Őszintén,akkor inkább az a szőke- magyaráztam.
-De ő meg egy zabagép,nekem legalább van humorom,ja és én nem rettegek tőled!
-De ő nem bántaná meg egy nap alatt, ismerünk szívtipró kék szemű hercegecske.Már csak a szőke haj hiányzik és te lehetnél a Shrekből a szőke herceg.
-Hé,én sem bántanám meg egy nap alatt,max kettő!- jelentette ki Louis.
-Erről beszélek! Várjunk csak mit mondtál?!
-De ha már ennyire veszekedtek mi lenne ha én jönnék össze vele? -Zayn
-Hadd világosítsalak fel te gyűlölöd őt- Louis
-Eszedbe ne jusson!!- jesszusom kiket engedtem be a házba.
-Nem baj,attól még megkedvelhetem.
-Hé a húgom nem egy játék amit csak így dobálhattok-Egyikőtök sem illik hozzá, inkább összehozom a Szöszivel pedig a srácot utálom.
-Miért hívod Szöszinek?- kérdezte Zayn.
-Nem tudom a nevét- nevettem, de amúgy ha tudtam volna se hívtam volna a nevén.
-Amúgy Niall- mondta Louis.
- Térjünk vissza a témához. Ugyan már Chris,szerinted nem illene hozzám?- kérdezte Zayn.
-Hát NEM! Inkább öregedjen meg 72 macskával, minthogy veletek.
-Te sem akarhatsz neki rosszat- jelentette ki Zayn.
Hirtelen berohan a lakásba David. Várjunk csak.. David?! Ez, hogy kerül ide. Szerintem képzelődöm.
-David?- motyogtam.
-Ez ki??Ja és áruld már Kik üldöznek?- beszélt Louis
A többiek is látják, szóval nem képzelődöm, de mit keres ez itt?! Ma jöttem el!
-Kint zuhog az eső, esküszöm olyan vagy mint egy szőke nő.- David.
-David te mit keresel itt?- néztem rá,
-Hiányzott a haverom és Sophie- válaszolt és odajött hozzám.
-Még csak pár órája jöttem el Bristolból.
-Baj, hogy itt vagyok?- kérdezte David.
-Hülye vagy?- kérdeztem.
-Kik ezek?- nézett körbe
-A One direction.- mondtam higgadtan mire Davidnek eltorzult az arca.
-Ki hozta ezeket ide?- kezdett el kétségbeesetten kiabálni.
-Sophie.- válaszoltam.
-Sophia!- kiabálta David és elindult a lépcső felé, Sophie pedig a nyakába ugrott.
-David, te meg mit keresel itt?- kérdezte.
-Nem is örülsz nekem?- kérdezte David és letette Sophiet a földre.
-A gumimacikat magaddal hoztad?- kérdezte és körbenézett.
-Otthon vannak- nevetett.
-Akkor örülök neked. Amúgy látom, megint sok időt bírtatok ki egymás nélkül Chrissel.
Kiabáltam Davidnek, hogy jöjjön vissza, Sophie visszament az emeletre, a szobájába gondolom, beszélgetni Jeremyvel skypen.
-David, a fekete hajú srác Zayn Malik, a barna pedig Louis Tomlinson és az a galamb Kevin- magyaráztam, majd szépen lassan rámutattam mindenkire, hogy David is felfogja.
-David vagyok, Chris legjobb barátja már az ovi óta. Ja amúgy holnap megyek haza, csak nálunk hagytad a laptopodat és anya küldött kaját- magyarázta.
-Oké, ezért képes voltál elvezetni idáig?- néztem rá.
-Aha, meg hiányzott Sophie- de jövő hét után jövünk a srácokkal, már megegyeztünk.
-De jó.Amúgy miért nem szóltál, hogy az én húgom járt Andrewwal a pincérrel?- kérdeztem.
-Nem is tudom- nevetett rám, de ne mond már, hogy nem sejtettél semmit, mert céloztam rá.
-Nem sejtettem semmit- ráztam a fejem- De Jakeről és Aliceről soha nem mondok le. Már megint ez az Andrew.
-Lesz tóparti esküvő- nevetett David.
-Hé.Mi is itt vagyunk- integettek a fiúk, akikről időközben elfeledkeztünk.
-Bocsi, csak ez van, ha itt vagyok. Chris megőrül- nevetett David és ő is levágódott a kanapéra.
-Szerinted melyik srác illik a húgomhoz?- David döbbenten nézett majd leesett neki és azt mondta amit hallani akartam.
-Kevin,ha az a szőke srác neve, amúgy nem tudom nem ismerem, de ezeknél biztos jobb lehet- magyarázta.
-Nem jobb- mondtam.
-Mindenki Niallel ért egyet?!-Louis- és velem?
-Te nem illesz Sophiehoz- mondta David.
-Ja és eszedbe ne jusson, mert különben kinyírunk- mondta Jeremy, aki épp most lépett be az ajtón és végigmutatott hármunkon.
-Ő kicsoda?- mutatott Jerenyre David.
- A húgom barátja- mondtam.
-Akiről beszéltél?
-Igen.
-Szia David vagyok..te meg gondolom Jeremy
-Örülök,hogy találkoztunk.Sophie sokat mesélt..a..a karácsonyokról- mondta Jeremy Davidnek.
-Mindenkinek elmeséli a a Chrisfát?- kérdezte David.
-Igen,mindenkinek- nevetettem.
-Ti is tudjátok?- nézett körbe David.
-Mi nem- mondták kórusban.
-De valaki beavathatna- mondta Zayn.
-De térjünk vissza és nem is próbálkozhatok Sophienál?- kérdzte Louis
-De nem ám- mondtuk kórusban, én azért mondtam mert Sophie a húgom, David azért mert a sok év alatt összenőttek, Jeremy pedig azért, mert szereti őt, persze barátként.
-Jeremytől nem félted?- kérdezte Louis.
-Jeremytől nem kell féltenem, ja és nem tudsz ellene fordítani, Jeremy nem olyan, mint te.
- Te most komolyan engem sértegetsz, a haverodat?- nézett rám csalódottan Louis.
-Nem,én nem sértegetek senkit,csak ..csak féltem a húgomat egy halom őrülttől olyan nehéz ezt megérteni?
-De hát te is vele laksz!
-De ő a húgom..
- De itt van David is.- feleseltek tovább.
-Ő meg olyan,mintha a testvérünk lenne,vita lezárva.
Sophie lejött a szobájából és leült közénk.
-Esetleg szólhattatok volna, hogy Jeremy is itt van- mondta.
-Most jöttem- mondta Jeremy és megölelte Sophiet.
Jó látni, hogy normális emberekkel is jóban van, és ez nála nagy szónak számít. Személy szerint Aliccel való barátságának is nagyon örültem. Annak is, hogy a többi barátommal is nagyon kijön. Sokat nevettünk azon, hogy Jake-kel szivatják egymást. Rich piszkálja, hogy jöjjenek össze, pedig soha nem akartak összejönni. David pedig mintha a testvére lett volna.Várjunk csak Andrew... Azt hittem, hogy csak barátok. Van mit még megmagyaráznia.
-Sophie! Andrewwal, hogy a fenébe jöttetek össze?- kérdeztem rá.
-Hát.. Te most komolyan kíváncsi vagy erre?- nézett rám döbbenten.
-Aha. Kezdj bele- utasítottam.
-David haveroddal voltunk bulizni emlékszel? Gondolj vissza- magyarázta, eszembe jutottak a történtek, bólintottam.- David berúgott és te hazavitted, addig ott hagytál Andrewwal.
-De akkor ott voltak a többiek is- mondtam.
-Jake és Alice összevesztek, ezért Jake hazament. Alice táncolt Richhel,szóval egyedül ücsörögtem Andrewwal. Aztán kimentünk sétálni, beszélgettünk és...- mondta de én gyorsan megállítottam.
-Ne folytasd!!!
-Én sose ittam le magam részegre- szólt közbe drága haverom.
-Hadd emlékeztesselek Alysonra vagy talán Mellissa.. Nem Evangeline, nem nem nem... Erica..- nevetett Sophie.
-Ja igen... Alyson.. Haver, a szemed láttára csókolózott mással, az áprilisod szerelme- magyaráztam meg Davidnek.
-Már emlékszem- csapott a homlokára.
-Na de ne kanyarogjunk olyan messzire el..ANDREW- szóltam közbe.
-Hát csókolóztunk összejöttünk és szakítottunk.- magyarázta Sophie.
-De ti.. érted.. ő ... ti? Tudod- próbáltam magyarázni, elég rossz volt így négy másik ember társaságában.
-Azt kérdi a bátyád, hogy volt-e valami- sietett segítségemre David.
-Ezt most komolyan itt akarod megvitatni?- nézett rám döbbenten.
-Miért is ne?- vontam vállat.
-Chris..két napig voltunk együtt, nem történt semmi nyugi.
-Akkor sem a haverom már. Én esküvőt akartam szervezni Alicenak és Jakenek. Ja és soha nem mondok le róluk- mondtam.
-Tópartit?- kérdezte Sophie.
-Te is azt akartál?- kérdezte David
-Csak gondoltam rá- vonta meg a vállát.
-Amúgy mi is itt ülünk- integettek a fiúk
-Tudjuk!- szólt oda Sophie.- elég nagy baj.
-Sophie, menj fel a szobádba! Lépj ki a beszélgetésből- vigyorgott rá Zayn.
-Nem- válaszolta Sophie.
-Szerintem én most megyek... Rosszul vagyok tőlük- állt fel Jeremy és a 2 One Direction fiú felé mutatott.
-NE menj- kérlelte Sophie.
-Sziasztok!- köszönt el.
-Szia- köszöntünk kórusban, Sophie kikísérte.
-Én megyek aludni, holnap pedig elmegyek Jeremyvel moziba. Élvezzétek Tükrösfiú és Répakirály társaságát- mondta Sophie.
-Tükrösfiú? Répakirály?- kérdezett rá David, nekem is fúrta az oldalamat.
-Ugyan kérlek- szólalt meg Sophie-ne mond, hogy nem esett le!!
-De melyik melyik?
-Hmm..szerinted???

-Aki répát rág az Répakirály és aki a tükörben nézegeti magát jelen pillanatban az a Tükrösfiú?

-David még van remény, hogy egyetemre menj- nevettem.

-Nem, már nincs. Anyuék szerint katona leszek vagy hajléktalan- vont vállat.

-Hajléktalanra szavazok, de most már jó éjt srácok.- köszönt és eltűnt az emeleten.

Sophie elment aludni, én meg ott maradtam lent a fiúkkal TVztünk, söröztünk.. és végül a kanapén aludtunk el.Az éjszaka közepén csörömpölésre ébredtünk....

Sophie szemszöge:

Az éjszaka közepén arra ébredtem, hogy szomjas vagyok, lementem hát a konyhába inni.. A nappaliban olyat láttam, amit nem akartam..4 fiú..igen négy fiú aludt a kanapén. Hirtelen az ugrott be, hogy Rich, Jake meg minden, de aztán rájöttem, hogy nem. Nem a lüke haverjaink azok, hanem a legrosszabb rémálmaim.

Szerettem mikor Richék aludtak a kanapén mert ők a barátaim voltak, de nem hagyhatom, hogy ezek itt. NEM.. Chris megtalálta az új barátait, és nem hagyhatom, hogy ők legyenek azok.. SOHA.. NEM... NEM ezek nem lesznek a barátai, nem, nem, nem hagyom.. Visszaköltözünk Bristolba!!!

Hirtelen ötlettől vezérelve befutottam a konyhába, kezembe vettem egy fakanalat és egy serpenyőt és ütni kezdtem.

Lehet, hogy nem kellett volna, de jó volt nézni, ahogy Zayn, akit nem kedvelek leesik a kanapéról..
-Mit művelsz kicsilány? Elment az eszed?-nézett rám David.
-Nem hagyhatom, hogy ezek a barátaitok legyenek, ja és tudom, hogy ezt a kanapén alvást csak barátokkal csináljátok...
-Már azok- jött oda David és megveregette a vállam- elkéstél Sophia.

-Nem! Az LEHETETLEN!- teljesen kiakadtam- Nem lehet! Mi lesz Richel, Jake-el meg Alice-szel??

-Ők örökké a barátaink maradnak, de tudod, kellenek barátok, Londonban senkim sincs- mondta Chris szomorúan és berohant a szobájába.
-Most megbántottam?- néztem Davidre, ő az egyetlen aki jobban ismeri a bátyámat a saját tenyerénél.
-Azt hiszem.Ne menj utána.Reggelre sem fogja kialudni.

-De! Ez mind az ő hibájuk!!!- mutattam a fiúkra, akik hatalmas szemekkel bámultak minket.

-Sophie! Mindig mindent másra kensz, magadba nézhetnél- jött le a lépcsőn Chris könnyes szemekkel.

-Igen, persze. Az egyetlen normális ember az Niall!! Meg Jeremy!! Tii!! Ahh!!!- kiabáltam.

-Hé! Én sem szólok, hogy azzal az undorító kis szőkével vagy, ha ez téged boldoggá tesz. Neked sem kellene.. A húgom vagy.. És önző- fordult sarkon.
láttam rajta, hogy talán túlzó amit már művelek, de nem akartam utána menni..Mégis mit mondtam volna neki? Az is furcsa lesz, ha egyáltalán megbocsájt.Még végignéztem a ledermedt fiúkon és felfutottam a szobámba.Pár perc múlva kopogott valaki.

-Gyere!- szóltam ki.
Nyílt az ajtó és Louis lépett be rajta.

-Sophie! Beszélhetünk?- kérdezte bátortalanul.

-Persze, gyere- megpaskoltam magam mellett a helyet- Sajnálom.

-Mit?- nézett rám.

-Hogy bunkó voltam- sóhajtottam.

-Semmi gond. El van felejtve- legyintett.

-Miről szerettél volna beszélni?- kérdeztem.

-Én csak...csak...- nem fejezte be a mondatod, hanem közelebb hajolt és megcsókolt.

-Louis..ez?- belenéztem csillogó kék szemeibe.
-Ne beszélj, én beszélek..- mondta és maga elé tartotta a kezét.

-Azért csináltam, mert.. mert. Miért nem mondtad el, hogy Niallel csókolóztál?- kérdezte.

-Louis, az nem volt semmi. Azt én nem is akartam- magyaráztam alig hallhatóan.
-De Sophie, én meg reménykedtem.. És te meg...én- dadogott.

Közelebb hajoltam és megcsókoltam. Te jó ég mit teszek? Hisz Ő az az ember aki az elmúlt egy hétben tönkre akart tenni. Mi ütött belém? Hivatalosan is kijelenthetem, hogy elment az eszem.

-Ez most?- meglepetten nézett rám.

-Csók- válaszoltam.
-Oké.. Azt tudom, de akkor most Niallel mi van? ÉS a bátyád a haverom lett és és.. megöl.- aggódott.
-Ne aggódj... Niallt sem bántotta.- csitítottam le

-Tudom. Akkor most fura lenne az arcberendezése. De Sophie! Én nem is tudom. Talán..lehet, hogy érzek valamit. Amit nem kellene- zavarában lehajtotta a fejét.

-Lehet, hogy én is- vallottam be.

-Komolyan?- felemelte a fejét, tekintetével rabul ejtett.
-Nem tudom. Louis. Nem tudom. Amikor veled vagyok jól érzem magam és felszabadultan. Amikor pedig Niall-el vagyok, akkor meg..nem is tudom.. olyan furán. Furán jól- magyaráztam.

-Tehát, akkor valamit érzünk? Vagy most mi történik?- kérdezte.

- Bárcsak tudnám.- sóhajtottam.

-Én most inkább megyek- elindult az ajtó felé.
-Maradj velem itt - mosolyogtam rá.

- Biztos?- meglepődött a kérésemen, de nem is csodálom.
-Ühüm- bólintottam.

Közelebb jött és megcsókolt.

-Ezt miért kaptam?

-Nem tudom. Jó kedvem van- mosolygott- akkor megyek a kanapéra.

-Ne menj- megfogtam a kezét.
-De Niallt is ott altattad, pedig őt kedvelted.

-Öhmm...ő is aludt mellettem. Nem is egyszer- éreztem, hogy elpirulok.

-És más is történt?- vigyorgott rám..
-Soha- vágtam rá.

-Ha te mondod! És most? Most történhet más is?- hatalmas vigyor ült ki az arcára.

-Louis.. Nem- mordultam rá.
-Megértem.. De megcsókolhatlak?
-Hmm...nyugodtan- kacsintottam.

-Ez esetben- odahajolt és egy újabb csókot kaptam.

Elakart hajolni, de visszahúztam

-Akkor lehet több?- kérdezte.
-Nem, nem tudom- hajtottam le a fejem.

-Miért? Nem csókolok jól?- kapott a szívéhez.
-Figyelj, próbálkozzunk tessék...- átkaroltam a nyakát és amikor ajkaink összeértek derekamnál fogva szorosan magához húzott.