Sziasztok! Nagyon köszönjük a komikat, és ahogy ígértük, itt van az új rész is, ami hát..elég hosszú lett, mert megpróbáltuk beleírni az egész hetet, de azért reméljük, hogy mindenkinek tetszeni fog. Nagyon sajnáljuk a késést és azt is, hogy látnotok kellett a 9. fejezetet úgy. Háromszor olvastuk el, hogy ne legyen semmi gond, hogy mi történt azt nem tudjuk, valószínűleg a blogger keverte össze. Még egyszer nagyon sajnáljuk. Nem is beszélünk tovább... 3 komi, és jön a kövi :DD Puszi: Amy és Liza♥ :)
ui.: Rájöttünk, hogy a Blogger, nem nagyon szeret minket :/
Hétfő:
Reggel mikor felébredtem Louis arcával találtam szemben magam. Ijedtemben felsikoltottam, de ő befogta a szám.
-Tomlinson mit csinálsz?- kérdeztem mérgesen.
-Sophie, csak azt akartam megkérdezni, hogy hol van a müzli-mondta higgadtan.
-És ehhez bámulnod kellett engem?- kérdeztem dühösen.
-Nem volt jó a cuki pofimra kelni?- kérdezte egy vigyorral.
-Őszintén?- dühöngtem - NEM!
-Hát, te tudod,de más örülne neki,ha ilyen ébresztésben részesülne-vonta meg a vállát.
-Had világosítsalak fel Répakirály! Én nem vagyok egy One Direction fan.
-Ezt eddig is tudtam. Akkor, hol van a reggelim? Mikor fogsz nekilátni?-kérdezte.
-Minek?-nem értettem, miről is beszél..
-Hát a kajámnak-válaszolta, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne.
-Ha rajtam múlik akkor éhen halsz!
-Addig nem megyek ki a szobádból- mondta és közben idegesítően vigyorgott.
-Tomlinson! Én házam, én váram- válaszoltam, majd ezt követően, reagáltam a kijelentésére.- Ja és Engem ezzel nem lehet megzsarolni.
-És akkor mi van, ha a te házad?- kérdezte.
-Te répád,Te galambod,emlékszel? Egyébként Kevin hogy van?- kérdeztem egy hatalmas vigyor kiséretében.
-Tettél vele valamit?- kérdezte és közben a szívéhez kapott.
-Még nem, de ha így folytatod kitépem az összes tollát-mondtam egy ördögi vigyor kiséretében.
-Á, á-kiabálta és szenvedő arcot vágott.
-Egyezünk meg, Te most szépen kimész a szobámból, és akkor Kevinnek nem esik bántódása-magyaráztam.
-Oké, oké. Békén hagylak, csak hagyd békén a galambocskámat- mondta.
-Na látod, meg lehet velem egyezni- nevettem.
-De mi lesz a reggelimmel?- kérdezte.
-Kinyitod a hűtőt, és amit találsz azt eszel- válaszoltam.
-Sátáni egy ember vagy-morogta.
-Tudom!-vigyorogtam.
-Eszement nőszemély-motyogta az orra alatt, miközben az ajtó felé csoszogott.
Mikor kilépett az ajtón, felsóhajtottam és a kanapémra néztem, ahonnan Niall pislogott rám. Igaz, hogy már be vannak rendezve a vendégszobák, de azzal az érvelésével, hogy nem szeret egyedül aludni, megengedtem neki, hogy továbbra is a kanapémon csövezzen.
-Hát hallod, kemény vagy- mondta.
-Niall, figyelj! Ne haragudj, hogy bunkó voltam veled, csak haragudtam rád, de rájöttem, hogy rád nem tudok haragudni- kértem bocsánatot.
-Komolyan?-meglepetten nézett rám.
-Van benned valami, ami miatt elpárolog a dühöm.
-Sophie megölelhetlek?- kérdezte félénken.
-Gyere!- kiabáltam és kinyújtottam a kezeim.
Felállt, odasétált hozzám és szorosan a karjába zárt. Egyszer csak nyílt az ajtóm és Liam lépett be rajta. Niall nem vette észre,mikor meglátta, hogy mit csinálunk elmosolyodott és szép lassan kihátrált a szobámból. Szuper! Most még magyarázkodhatok is,de ez jelenleg teljesen hidegen hagy.
-Sophie,áruld el miért haragudtál rám!- utasított Niall.
-A bemutatás, kikészülök tőlük- magyaráztam és a szemem előtt lepörögtek a vasárnapi események.
-Hozzá lehet szokni, csak idő kell hozzá- mosolyodott el..
-Niall, ha itt leszel, akkor menni fog- nem is tudom miért mondtam ezt.
-Sophie, azt hitem a csók miatt haragszol- mondta.
-Azért Chris haragszik- válaszoltam, mire az arca eltorzult.
-Mi?! Te elmondtad?
-Igen,idegesíteni akartam és kicsúszott- magyaráztam bűnbánóan.
-Megfog ölni. Sophie megakarsz öletni?- kelt ki magából.
-Szomorú volt, hogy a kapcsolatunk már nem a régi, mert hamarabb mondom el Davidnek mint neki- magyaráztam.
-Huh, okéé,de ha kinyír az a te hibád lesz!- mondta.
-Ne aggódj,nem lesz semmi- nyugtattam meg, de nem használt.
-Honnan vagy te ilyen biztos ebben?- kérdezte.
-Tudja, hogy visszacsókoltam, és engem sem ölt meg- mondtam.
-Mi!? Azt is elmondtad? Szuper! Na jó, nem idegeskedek, nincs értelme.Vagy van?- beszélt tovább.
-Nem hiszem. Chrisnek csak a szája nagy.
- Olyan ijesztően nézett rám, mázli, hogy még élek-magyarázta.
-Túl sokat aggódsz- újra megöleltem.
-Talán igazad van- mondta és a vállamra hajtotta a fejét.
-Tuti, hogy igazam van- mondtam.
Ezt a "szép" pillanatot Louis kiabálása szakította félbe. Gyorsan lerohantunk a konyhába,hogy megnézzük mit művelt már megint. Mikor megláttam, hirtelen rosszul lettem,az ujjából ömlött a vér.
-Louis,te mit műveltél?-kérdeztem ijedten, soha sem bírtam a vér látványt, de valahogy segítenem kellett neki.
-Morgan, erről csak is te tehetsz, ne próbáld rám fogni- kiabálta.
-Gyere- közelebb mentem hozzá, megfogtam a kezét is hideg víz alá nyomtam.
-Aúú! Sophie! Ez fáj!- ordította.
-Légy férfi Tomlinson!-utasítottam.
-De hát én férfi vagyok- és megint felordított a fájdalomtól.
-Halljuk, Répakirály, halljuk!- nevettem.
-Sophie, kérlek hagyd már abba! Inkább ragaszd be vagy én nem tudom, csak mulaszd el ezt a szörnyű és kibírhatatlan fájdalmat- nyafogott.
-Louis könyörgök! Ez nem is fájhat annyira!
-De én bele fogok halni, és akkor Kevin egyedül marad- nyafogott tovább.
-Ez legyen a legnagyobb gondod- motyogtam az orrom alatt.
-Ez is! Tudod, Kevinnek legalább hiányoznék- magyarázta.
-Másnak nem is?- próbáltam társalogni vele, legalább addig se a kezére figyel.
-Még talán Harrynek- folytatta.
-Mi? Soha- kiabálta Harry
-Tessék? Szóval neked nem hiányoznék? -Louis elrántotta a kezét is kirohant a kertbe.
-Már nem is fáj a kezed?- kiabáltam utána.
-A szívem jobban fáj- kiabált vissza.
-Hát Styles, ezt elrendezted- szóltam oda Harrynek.
-Eszik egy kis répát és rendben lesz- mentegetőzött Fürtöske.
Fogtam pár darab répát és kimentem Louis után, aki a napágyon szomorkodott.
-Hoztam répát- mondtam és a levegőbe emeltem őket.
-Nem érdekel, takarodj innen- kiabált rám.
-Tudom, csak gondoltam jól esne-mentegetőztem.
-Hagyj békén, nem rendezhettek el mindent ennyivel- mondta és rám se nézett.
-Hé! Befogadlak erre ez a hála. Na jó,ha ezt akarod- mondtam, sarkon fordultam és elindultam vissza a lakásba.
-Sophie! Várj!- kiabált utánam.- Ne haragudj,nem akartam.
-Semmi gond- mondtam- de most mi a bajod?
-Mikor a legjobb barátod is szarik rád, az rohadt rossz érzés és, ez történik- mondta szomorúan.
-Louis, de ő csak viccelt- próbáltam megnyugtatni.
-Te nem tudsz mindent- mondta.
-De ez hülyeség!
-Sophie, kérlek, ne csináld- kérlelt.
Megöleltem Louist, meglepődött, de aztán végül esetlenül, de viszonozta az ölelést.
-Ezt miért kaptam?- értetlenül nézett rám.
-Miért? Már megölelni sem szabad téged?- kérdeztem mosolyogva.
-De, persze, de téged annyiszor bántottalak már, hogy ... - kezdett bele, de nem folytatta.
-Tudod mit. El van felejtve- legyintetem és rá mosolyogtam.
-Meg sem érdemlem- rázta a fejét.
Louist sikerült megvigasztalnom, befejeztem a főzést, nehogy nagyobb kárt tegyen magában. A nap további része úgy telt, hogy Louis és Harry megjegyzéseket tettek egymásra, amik nem voltak valami kedvesek. Niallel és Liammel próbáltunk békíteni, de még a végén ránk fognak haragudni úgy, hogy inkább nem szólunk bele ebbe, Zayn az elejétől kezdve kimaradt a drámából. Kimentem Liam után a konyhába, meg akartam kérdezni, hogy mit akart reggel.
-Liam, beszélhetnénk?- kérdeztem.
-Persze-mosolygott.
-Mit szerettél volna reggel?- kérdeztem, csak vigyorgott.
-Mikor megzavartam valamit?
-Miről beszélsz? Csak megöleltem- vágtam rá.
-Aha, aha. Amúgy moziba hívni titeket- magyarázta.
-Az ajánlat még áll?-kérdeztem rá.
-Persze, nem akarom a nap további részében is Harryék szurkálódását hallgatni. Szólok Niallnek, hogy készülődjön, te pedig szólj Zaynnek, hogy elmegyünk, ha akarod akkor őt is hívhatod- mondta lelkesen.
Visszamentem a nappaliba és szóltam Zaynnek hogy moziba megyünk. Nem lett valami lelkes, valahogy nem örült annak, hogy a veszekedőkkel kell otthon maradnia. Én felajánlottam, hogy jöjjön, de elutasította, hát akkor most már maradjon is otthon velük.
Liam, Niall és én elmentünk moziba. Mindhárman annyira jól éreztük magunkat, úgy kedvelem őket. Mikor hazaértünk láttuk, hogy még mindig nem békültek ki a srácok. Zayn ült unottan a kanapé közepén, Louis pedig kifordulva a jobb oldalán, Harry pedig kifordulva a bal oldalán. Olyanok, mint a kisgyerekek. Elmentem zuhanyozni és lefeküdtem aludni.
-Tomlinson mit csinálsz?- kérdeztem mérgesen.
-Sophie, csak azt akartam megkérdezni, hogy hol van a müzli-mondta higgadtan.
-És ehhez bámulnod kellett engem?- kérdeztem dühösen.
-Nem volt jó a cuki pofimra kelni?- kérdezte egy vigyorral.
-Őszintén?- dühöngtem - NEM!
-Hát, te tudod,de más örülne neki,ha ilyen ébresztésben részesülne-vonta meg a vállát.
-Had világosítsalak fel Répakirály! Én nem vagyok egy One Direction fan.
-Ezt eddig is tudtam. Akkor, hol van a reggelim? Mikor fogsz nekilátni?-kérdezte.
-Minek?-nem értettem, miről is beszél..
-Hát a kajámnak-válaszolta, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne.
-Ha rajtam múlik akkor éhen halsz!
-Addig nem megyek ki a szobádból- mondta és közben idegesítően vigyorgott.
-Tomlinson! Én házam, én váram- válaszoltam, majd ezt követően, reagáltam a kijelentésére.- Ja és Engem ezzel nem lehet megzsarolni.
-És akkor mi van, ha a te házad?- kérdezte.
-Te répád,Te galambod,emlékszel? Egyébként Kevin hogy van?- kérdeztem egy hatalmas vigyor kiséretében.
-Tettél vele valamit?- kérdezte és közben a szívéhez kapott.
-Még nem, de ha így folytatod kitépem az összes tollát-mondtam egy ördögi vigyor kiséretében.
-Á, á-kiabálta és szenvedő arcot vágott.
-Egyezünk meg, Te most szépen kimész a szobámból, és akkor Kevinnek nem esik bántódása-magyaráztam.
-Oké, oké. Békén hagylak, csak hagyd békén a galambocskámat- mondta.
-Na látod, meg lehet velem egyezni- nevettem.
-De mi lesz a reggelimmel?- kérdezte.
-Kinyitod a hűtőt, és amit találsz azt eszel- válaszoltam.
-Sátáni egy ember vagy-morogta.
-Tudom!-vigyorogtam.
-Eszement nőszemély-motyogta az orra alatt, miközben az ajtó felé csoszogott.
Mikor kilépett az ajtón, felsóhajtottam és a kanapémra néztem, ahonnan Niall pislogott rám. Igaz, hogy már be vannak rendezve a vendégszobák, de azzal az érvelésével, hogy nem szeret egyedül aludni, megengedtem neki, hogy továbbra is a kanapémon csövezzen.
-Hát hallod, kemény vagy- mondta.
-Niall, figyelj! Ne haragudj, hogy bunkó voltam veled, csak haragudtam rád, de rájöttem, hogy rád nem tudok haragudni- kértem bocsánatot.
-Komolyan?-meglepetten nézett rám.
-Van benned valami, ami miatt elpárolog a dühöm.
-Sophie megölelhetlek?- kérdezte félénken.
-Gyere!- kiabáltam és kinyújtottam a kezeim.
Felállt, odasétált hozzám és szorosan a karjába zárt. Egyszer csak nyílt az ajtóm és Liam lépett be rajta. Niall nem vette észre,mikor meglátta, hogy mit csinálunk elmosolyodott és szép lassan kihátrált a szobámból. Szuper! Most még magyarázkodhatok is,de ez jelenleg teljesen hidegen hagy.
-Sophie,áruld el miért haragudtál rám!- utasított Niall.
-A bemutatás, kikészülök tőlük- magyaráztam és a szemem előtt lepörögtek a vasárnapi események.
-Hozzá lehet szokni, csak idő kell hozzá- mosolyodott el..
-Niall, ha itt leszel, akkor menni fog- nem is tudom miért mondtam ezt.
-Sophie, azt hitem a csók miatt haragszol- mondta.
-Azért Chris haragszik- válaszoltam, mire az arca eltorzult.
-Mi?! Te elmondtad?
-Igen,idegesíteni akartam és kicsúszott- magyaráztam bűnbánóan.
-Megfog ölni. Sophie megakarsz öletni?- kelt ki magából.
-Szomorú volt, hogy a kapcsolatunk már nem a régi, mert hamarabb mondom el Davidnek mint neki- magyaráztam.
-Huh, okéé,de ha kinyír az a te hibád lesz!- mondta.
-Ne aggódj,nem lesz semmi- nyugtattam meg, de nem használt.
-Honnan vagy te ilyen biztos ebben?- kérdezte.
-Tudja, hogy visszacsókoltam, és engem sem ölt meg- mondtam.
-Mi!? Azt is elmondtad? Szuper! Na jó, nem idegeskedek, nincs értelme.Vagy van?- beszélt tovább.
-Nem hiszem. Chrisnek csak a szája nagy.
- Olyan ijesztően nézett rám, mázli, hogy még élek-magyarázta.
-Túl sokat aggódsz- újra megöleltem.
-Talán igazad van- mondta és a vállamra hajtotta a fejét.
-Tuti, hogy igazam van- mondtam.
Ezt a "szép" pillanatot Louis kiabálása szakította félbe. Gyorsan lerohantunk a konyhába,hogy megnézzük mit művelt már megint. Mikor megláttam, hirtelen rosszul lettem,az ujjából ömlött a vér.
-Louis,te mit műveltél?-kérdeztem ijedten, soha sem bírtam a vér látványt, de valahogy segítenem kellett neki.
-Morgan, erről csak is te tehetsz, ne próbáld rám fogni- kiabálta.
-Gyere- közelebb mentem hozzá, megfogtam a kezét is hideg víz alá nyomtam.
-Aúú! Sophie! Ez fáj!- ordította.
-Légy férfi Tomlinson!-utasítottam.
-De hát én férfi vagyok- és megint felordított a fájdalomtól.
-Halljuk, Répakirály, halljuk!- nevettem.
-Sophie, kérlek hagyd már abba! Inkább ragaszd be vagy én nem tudom, csak mulaszd el ezt a szörnyű és kibírhatatlan fájdalmat- nyafogott.
-Louis könyörgök! Ez nem is fájhat annyira!
-De én bele fogok halni, és akkor Kevin egyedül marad- nyafogott tovább.
-Ez legyen a legnagyobb gondod- motyogtam az orrom alatt.
-Ez is! Tudod, Kevinnek legalább hiányoznék- magyarázta.
-Másnak nem is?- próbáltam társalogni vele, legalább addig se a kezére figyel.
-Még talán Harrynek- folytatta.
-Mi? Soha- kiabálta Harry
-Tessék? Szóval neked nem hiányoznék? -Louis elrántotta a kezét is kirohant a kertbe.
-Már nem is fáj a kezed?- kiabáltam utána.
-A szívem jobban fáj- kiabált vissza.
-Hát Styles, ezt elrendezted- szóltam oda Harrynek.
-Eszik egy kis répát és rendben lesz- mentegetőzött Fürtöske.
Fogtam pár darab répát és kimentem Louis után, aki a napágyon szomorkodott.
-Hoztam répát- mondtam és a levegőbe emeltem őket.
-Nem érdekel, takarodj innen- kiabált rám.
-Tudom, csak gondoltam jól esne-mentegetőztem.
-Hagyj békén, nem rendezhettek el mindent ennyivel- mondta és rám se nézett.
-Hé! Befogadlak erre ez a hála. Na jó,ha ezt akarod- mondtam, sarkon fordultam és elindultam vissza a lakásba.
-Sophie! Várj!- kiabált utánam.- Ne haragudj,nem akartam.
-Semmi gond- mondtam- de most mi a bajod?
-Mikor a legjobb barátod is szarik rád, az rohadt rossz érzés és, ez történik- mondta szomorúan.
-Louis, de ő csak viccelt- próbáltam megnyugtatni.
-Te nem tudsz mindent- mondta.
-De ez hülyeség!
-Sophie, kérlek, ne csináld- kérlelt.
Megöleltem Louist, meglepődött, de aztán végül esetlenül, de viszonozta az ölelést.
-Ezt miért kaptam?- értetlenül nézett rám.
-Miért? Már megölelni sem szabad téged?- kérdeztem mosolyogva.
-De, persze, de téged annyiszor bántottalak már, hogy ... - kezdett bele, de nem folytatta.
-Tudod mit. El van felejtve- legyintetem és rá mosolyogtam.
-Meg sem érdemlem- rázta a fejét.
Louist sikerült megvigasztalnom, befejeztem a főzést, nehogy nagyobb kárt tegyen magában. A nap további része úgy telt, hogy Louis és Harry megjegyzéseket tettek egymásra, amik nem voltak valami kedvesek. Niallel és Liammel próbáltunk békíteni, de még a végén ránk fognak haragudni úgy, hogy inkább nem szólunk bele ebbe, Zayn az elejétől kezdve kimaradt a drámából. Kimentem Liam után a konyhába, meg akartam kérdezni, hogy mit akart reggel.
-Liam, beszélhetnénk?- kérdeztem.
-Persze-mosolygott.
-Mit szerettél volna reggel?- kérdeztem, csak vigyorgott.
-Mikor megzavartam valamit?
-Miről beszélsz? Csak megöleltem- vágtam rá.
-Aha, aha. Amúgy moziba hívni titeket- magyarázta.
-Az ajánlat még áll?-kérdeztem rá.
-Persze, nem akarom a nap további részében is Harryék szurkálódását hallgatni. Szólok Niallnek, hogy készülődjön, te pedig szólj Zaynnek, hogy elmegyünk, ha akarod akkor őt is hívhatod- mondta lelkesen.
Visszamentem a nappaliba és szóltam Zaynnek hogy moziba megyünk. Nem lett valami lelkes, valahogy nem örült annak, hogy a veszekedőkkel kell otthon maradnia. Én felajánlottam, hogy jöjjön, de elutasította, hát akkor most már maradjon is otthon velük.
Liam, Niall és én elmentünk moziba. Mindhárman annyira jól éreztük magunkat, úgy kedvelem őket. Mikor hazaértünk láttuk, hogy még mindig nem békültek ki a srácok. Zayn ült unottan a kanapé közepén, Louis pedig kifordulva a jobb oldalán, Harry pedig kifordulva a bal oldalán. Olyanok, mint a kisgyerekek. Elmentem zuhanyozni és lefeküdtem aludni.
Kedd:
-Sophie éhes vagyok!
-Oké, hát akkor menj- elengedtem őt és hagytam, hogy menjen enni,lementem vele én is.
A fiúkkal kitaláltuk, hogy használjuk ki a szép időt és a medencénket. Felvettük a fürdőruháinkat. Mind kint voltunk a kertben, csak egyedül Harry nem volt ott. A fiúk hülyéskedtek, én napoztam, Louis a medence mellett bohóckodott. Hirtelen kirohant Harry és megállt szemben Louissal.
-Louis, ne haragudj rám- kezdett bele Harry, el sem hiszem, megéltük, kibékültek.
Már kezdett agyamra menni, hogy Louis nem reggelizett és nem is ebédelt velünk, mert Harry az asztalnál ült. Egész délelőtt a nappaliban volt, Harry nem ment be egész nap a nappaliba, mert Louis ott volt, de este azért kivételt tett, amikor együtt ,,TVztek" a nappaliban. Azt hittem, hogy azért nem jött ki az udvarra, mert Louis ott volt. Szerintem már el kezdtek hiányozni egymásnak.
-Harry! Hogy is tudnék rád haragudni!- megölelték egymást.
Hála ennek a baráti ölelésnek mindketten beleestek a medencébe. Mi mind nevetünk, Louis pedig dühösen kimászott:
-Nem vicces! Most csinálhatom meg a hajam- mondta dühösen.
-Jaj, szegény fiúnak tönkre ment a haja, oda ne rohanjak- csúfolódtam.
Felálltam és visszalöktem a vízbe, ő megfogta a kezem és magával rántott.
-Louis, te egy őrült vagy- kiabáltam és lenyomtam őt a víz alá.
Gyorsan kimásztam a medencéből, de utánam futott, megfogta a derekam és vissza dobott vízbe.
-Louis, neked ez miért jó?- kérdeztem mosolyogva, de közben már próbáltam is lenyomni a víz alá.
-Talán, mert akkor nem csak az én hajam lesz tiszta víz. Ja, és mert szeretek bosszút állni- nevetett.
Ezt a medencés hülyülést a csengetés szakította meg, örültem, hogy végre lesz indokom kimenni a medencéből. Magamra tekertem a törölközőmet és mentem ajtót nyitni, Jeremy állt előttem.
-Sophie, megzavartam valamit?- kérdezte és közben engem méregetett..
-Öhm,nem dehogyis.Gyere be- éreztem,hogy kezdek pirulni.
-Aha és Chris?- kérdezte és nézegetett körbe.
-Britstolban látogatja Davidet- magyaráztam.
-Akkor mik ezek a cuccok a nappaliban?- kérdezte és végigmutatott a ruha kupacokon.- És az egy galamb?!
-Igen az egy galamb- sóhajtottam, -egyébként most itt lakik nálam a One Direction.
-Na, ne- kiabált,- Sophie!
-Most mi van? Gyere ki a kertbe, bemutatom őket- rángattam a kert felé.
-Olyan Isten nincs,hogy ezeket megismerjem!
Nagy nehezen kiértünk és a fiúk minket bámultak. Végül én szólaltam meg, Jeremyt már elég nehéz volt tartani, beakart rohanni.
-Srácok, ő itt Jeremy- mutattam be, de még mindig szorítottam a vállát.
Egy ideig csak méregették szegény srácot, de aztán elindultak felé és fogjuk rá, hogy kedvesen üdvözölték. Már ha az kedvesség, hogy Louis csurom vizesen Jeremy hátára ugrott. Jeremy el kezdett ordítozni vele, ilyen kedves szavakat, hogy Te idióta vadállat, Te elmebeteg állat, meg még egyéb nyomdafestéket nem tűrő szavakat. A fiúk már majdnem megütötték Jeremyt, de aztán végül inkább rájuk kiabáltam, mert ők öten vannak mi meg ketten, és én lány vagyok, szóval azért álljunk le.
-Hagyjátok békén a barátomat, ő az egyetlen normális ember aki szóba áll velem!
-Hé, én is szóba állok veled- vágta be a szomorú arcot Liam.
-Akkor rajtad kívül- mosolyogtam Liamre.
-Így már jobb- mosolygott vissza.
-És én?- kérdezte Niall.
-Jó, még te is eléggé normális vagy- mondtam.
-Eléggé?- kérdezte döbbenten Niall.
-Ne haragudj, de felvilágosítalak galambocskám- kezdtem bele a mondókámba nevetve.
-Jó oké értem,kérlek ne is folytasd- állított le.
A szemem sarkából Jeremyre néztem, akivel pont Zayn és Harry kötekedtek, Louis pedig valamit ráakart önteni a fejére.
-Sophie, én innen elmegyek! Ezek nem tiszták!
-Pedig de,azok.Hidd el- próbáltam visszatartani.
-Sophie már te is?- kelt ki magából.
-Jeremy ne menj el, kérlek- próbáltam visszatartani, de elindult be a lakásba.
-Menjen is, minek jött- bunkózott Louis.
-Louis! Azonnal fejezd be! Viselkedjetek már normálisan- kiabáltam.
-Neked mi bajod van?- kérdezte dühösen Harry.
-Semmi, én most elmegyek Jeremyvel sétálni.
-Menj is, ha annyira jó vele- vágta oda Zayn a szokásos stílusában.
-Maradj itt ezzel az öt buzival- jelentette ki Jeremy.
-Hé! Azt hiszed annyira szívesen lakom én velük?- böktem meg Jeremyt, hogy legalább forduljon már felém.
-Akkor miért nem dobod ki őket?- kérdezte dühösen és rám nézett.
-Mert,mert.. Mert legalább nem kell egyedül lennem,ja és ők egy pillanatra sem hagyják, hogy unatkozzak és hiába próbálom kidobni őket, nem mennek el- magyaráztam.
-Hívd a rendőrséget-javasolta.
-Jeremy, ugyan már. Miért haragszol ennyire rájuk? Semmi rosszat nem tettek veled, nem is ismered őket.
-Te véded őket?- kérdezte Jeremy és kiült a döbbenet az arcára.
-Nem, csak tudod, ezeket nem lehet innen sehogy elűzni. De várjál már felöltözök és mehetünk is- mondtam.
-Sophie,akkor gyorsan, mert nem hiszem, hogy 5 percnél többet kibírok még ebben a házban- magyarázta Jeremy.
-Jó, jó,addig érezd magad otthon- mosolyogtam.
-Az utcán megvárlak- mondta és elindult az ajtó felé, de Liam visszahúzta.
-Nem mész te sehova- mondta Liam.
-Engedj el- utasította Jeremy, de semmi sem történt.
-Nehéz azzal a hárommal, de ki lehet bírni- mutogatott Liam, Louisra, Zaynre és Harryre.- Niall és én normálisak vagyunk.
-Igen?- kételkedve nézett rá.
-Higgy nekem! Sophie is megmondhatja- mutatott rám Liam.
-Igazat mond- helyeseltem.
-Jó, oké, csak eressz már el! - parancsolt rá Jeremy Liam-re.
Liam elengedte a karját, Jeremy pedig elindult a nappaliba és levágódott a kanapéra. Niall leült mellé és el kezdett vele beszélgetni. Na szuper. A végén még Jeremy is megkedveli őket.
Pár perc alatt elkészültem és lementem a nappaliba, Jeremy még egészben volt. Elindultunk.
-Na, mit gondolsz róluk?- kérdeztem.
-Talán a barna még elmegy, de a többi, arról inkább nem nyilatkozok - magyarázta.- De melyik srác csókolt meg?
-A szőke- mosolyogtam,- meg az egyik barna is.
-Micsoda?- nézett döbbenten Jeremy.
-Hosszú sztori. Az egésznek a lényege annyi, hogy az a barna csak azért csinálta, hogy felhúzzon. Cserébe én megpofoztam- magyaráztam.
-Legalább valamelyikőjük bejön?- kérdezte vigyorogva Jeremy.
-Ne kezd már te is!- állítottam le.
-Miért ki mindenki?- kérdezte.
- Liam- magyaráztam.
-Ő lesz az én haverom- mondta nevetve.
-Szuper!
-Most mi bajod van? Egyedül őt kedvelem, de őt csak is azért, mert állítólag normális, és arról áradozott, mennyire jó barát vagy, szóval őt bírom- vállba bökött.
-Ahha értem. Hát, szerintem egyszer a többiekkel is megbékélsz majd- mosolyogtam Jeremyre.
-Ne ringasd magad tévhitekben- nevetett.- Sophie most mennem kell, de majd elmehetnénk holnap vagy valamikor moziba.
Szerda:
Reggel a szokásos ébresztőm sem maradt el, valaki elkezdte csikizni a talpam, de mikor nem figyeltem oda, megfogta a bokám és egy gyors mozdulattal kirántott az ágyból. Mikor kinyitottam a szemem Harry és Louis elégedett arcával találtam szemben magam. Mióta kibékültek, elhatározták, hogy teljesen tönkretesznek.Úgy látszik, hogy ez a tervük sikerülni is fog. Elfelejtették, hogy én igyekeztem őket kibékíteni. Én vigasztaltam Louist, tessék és ez a hála. Vásárolom a répát, tűröm Kevint, pedig nagyon sokat beszél ahhoz az átkozott galambhoz.
-Sophie!! Miért nem kelsz fel?- kérdezte Harry.
-Mert álmos vagyok- morogtam.
-Az nem számít!- mondták kórusban.
-Miért jó ez nektek?- kérdeztem.
-Hmm...ez jó kérdés- dörzsölgette Louis az állát.
Gyanús volt, hogy Harry már nem áll Louis mellett, egy kis idő a fürdőszobából jött ki egy pohár vízzel,és azt a poharat én felejtettem itt. A saját fegyveremmel öntenek nyakon. Harry már jött felém, hogy rám önti, mikor Liam és Niall rohant be szobába.
-Hagyd őt békén- kiabálta Niall.
-Most miért? Én nem szórakozhatok?-nézett durcásan Niall-re.
-Nem! -kiabált rá.
-Hát jó,de Te akartad -hirtelen irányt váltott, és a vizet Niall arcába öntötte.
-Styles ezt nem kellett volna- ordibált.
Egy hirtelen ötlettől vezérelve kiszedtem a virágokat a vázámból és ráöntöttem a váza tartalmát Harry fejére. Harry dühösen rohant ki a szobából. A többiek pedig hangos nevetésben törtek ki.
-Még nem végeztünk Horan!- hallottam Harry hangját lentről.
Szegény Niallre szabadítottam az őrült fürtös barátunkat. Észrevettem, hogy Zayn nincs sehol.
-Fiúk! Zayn hol van?- kérdeztem.
-Hiányzok?- Zayn az ajtó félfának támaszkodott.
-Nem sűrűn, csak furcsa volt, hogy ezt kihagytad- felálltam a padlóról,és rendbe raktam az ágyamat, addig a fiúk eltűntek.
A délelőtt többi része úgy telt, hogy Niall és Harry háborúztak. Harry az összes kaját elrejtette. Naill pedig meg ideges volt. Akárhányszor valaki haragban van a másikkal, az biztos, hogy az egyik személy Harry. Nem tudom, miért ilyen hülye, miért nem tud egyszerre mindenkivel jóban lenni. Niallel is jön a könnyes békülés, aztán majd összeveszik Zaynnel velem vagy Liammel. Már azon se csodálkoznék, ha Kevinnel veszne össze, azon, hogy kihullott egy tolla.
Jeremy moziba hívott, beleegyeztem, legalább addig is kiszabadulhatok az őrültek házából.
Soha nem gondoltam volna, hogy a saját házamból fogok menekülni, de ilyen esetekben más is így cselekedne. Chris hülyeségei már nagyon hiányoznak, hazajöhetne már. Ő ezekhez képest normális és azért az nagy szó. Elkezdtem készülődni, arra lettem figyelmes, hogy Liam is össze-vissza rohangál a lakásban. Muszáj volt megkérdeznem, hogy ez miért csinálja, mert kezdett idegesítővé válni.
-Liam te hova mész?
-Moziba Jeremyvel- válaszolt.
-Már megbocsáss, de moziba én megyek Jeremyvel- mondtam.
-Tévedsz nyuszókám, mert én is megyek veletek. Ő hívott fel, hogy nem megyek e veletek- magyarázta.
-Nyuszókkáám?? Tudod mit. Nem érdekel.Akkor gyorsan készülődj,mert elkésünk.
-Én sietnék, csak nem találom a felsőmet- nyafogott, most vettem észre, hogy félmeztelenül áll előttem.
-Egy halom ruhát hoztál magaddal, miért nem tudsz választani?- kérdeztem idegesen.
-Harry elrejtette mindet, mert nem tudta melyik Niallé és melyik az enyém, szóval, vagy így megyek vagy sehogy- mondta szomorú arc kíséretében Liam.
-Akkor gyorsan vegyél ki valamit Chris szekrényéből, de kérlek, ne mond meg neki, hogy megengedtem, sőt, inkább ezt se, hogy bementél a szobájába- magyaráztam.
-Oké nyugi- legyintett Liam.
-Remélem, hogy kijössz még onnan élve- nevettem
-Nem lehet olyan rémes- elindult Chris szobája felé,de mikor kinyitotta az ajtót megtorpant és rám nézett- én nem megyek be oda, inkább akkor elmegyek így.
-Jó akkor bemegyek én- válaszoltam és elindultam felé.
Mikor odaértem én is ledöbbenten, már múltkor is rendetlenség volt, de ami most ott volt.
-Mi van te se mész?- Liam nevetve.
-De én bemegyek- mondtam és elindultam befelé, de minden egyes lépésemet óvatosan tettem meg, nehogy valamibe belelépjek.
-Harry, az istenit add vissza a ruháimat, ez bemegy ODA!!- kiabálta Liam kikelve magából.
-Mi?!- Harry is feljött és benézett az ajtón-ugyan már, ez semmi, Louis szobája sokkal durvább.
-Én azt nem hiszem- mondta pánikba esve Liam.
-Akkor nézd meg- válaszolta nevetve.
Kihalásztam egy tiszta felsőt Chris szekrényéből és odaálltam a fiúk elé.
-TE ÉLSZ!! - kiabálta Liam és a nyakamba ugrott.
-Liam, nem olyan rossz- magyaráztam és próbáltam kiszabadulni a szorításából- csak ki kell takarítani.
-Szerintem inkább ne takaríts ki! Még a végén valami leharapja odabent a lábad!- megfogta a kezem és legalább egy méterre elrántott az ajtótól.
Liam elkezdte vizsgálni a pólót, majd megszólalt.
-Sophie ez az enyém- mutatta fel.
-Most adtam oda- bólogattam.
-De nem úgy, ez az ENYÉM- magyarázta.
Harry már majdnem megfulladt a nevetéstől, mert próbálta visszatartani.
-Harry,mit műveltél?- kérdezte Liam Harryt.
-Az összes ruhátokat Chrishez raktam- mondta nevetve.
-TE bementél oda?- kiabálta Liam.
-Igen- bólogatott Harry- nem tudom, hogy mi bajod van, a te szobád sem különb.
-Harry és hogy fogom onnan kihozni?- kérdezte Liam kikelve magából.
-Sehogy- nevetett- azért raktam oda, mert tudtam, hogy oda egyikőtök se teszi be a lábát.
-Pedig Te most befogod!- dühöngött Liam, és belökte Harryt a szobába és rázárta az ajtót
-Engedj ki!- dörömbölt Harry.
-Mehetünk- csapta össze tenyerét Liam.
-Engedjetek ki!- kiabálta - Addig fogok ütni az ajtót míg valaki ki nem enged.
-Hát akkor egy ideig még bent leszel, mert Zayn, Niall és Louis vásárolni mentek- mondta Liam egy muhaha kíséretében.
-Nem lehetsz ennyire gonosz!!- nyavalygott.
-Te csak azt hiszed! Szóval szia Harry- köszönt el, és lement az előszobába.
Úgy gondoltam, hogy én sem leszek kedves, ő is mindig halálra piszkál, lementem Liam után és elindultunk. Befejeztem a kedveskedést, ő se kedves velem, nekem miért kellene.
A mozihoz menet néhány rajongó megállított minket. Legtöbben megkérdezték, hogy én ki és mi vagyok, de amikor csak azt mondtam, hogy egy jó barát nem sűrűn hittek nekem. Liam is bizonygatta, hogy hosszú történet az ismerkedésünk, de tényleg csak egy barát vagyok, aki majdnem az összes bandataggal nagyon jóban van. Kifelé jövet pár órával később Jeremyvel az oldalunkon szintén megállítottak a rajongók és azt kérdezgették, hogy ő kicsoda. Liam rávágta, hogy az ő újdonsült legjobb barátja. Egész hazaúton azt magyarázta, hogy ehhez az egészhez könnyen hozzá lehet szokni.Hát én nem tudnák, Jeremy meg azon volt kiakadva, hogy őt ezáltal kapcsolatba hozzák Harryvel és a többiekkel is, pedig ő ezt nem akarja, és ha én nem vagyok, akkor a mai napig nem ismerné őket. Mikor hazaértünk, a fiúk még mindig nem voltak otthon. Liammel felmentünk, hogy kiengedjünk Harryt, feltéve, ha még él. Mikor kinyitottuk az ajtót. Nagy meglepetés fogadott minket. Harry rendet rakott Chris szobájában. Csak Niall és Liam ruhái hevertek a földön kupacokban.
-Na végre!!- nézett ránk boldogan Harry.
-Ezt te csináltad? mutattam körbe a szobában,nem hittem a szememnek.
-Van itt rajtam kívül más is?- kérdezte gúnyosan.
-Hé, nem kell leharapni a fejem, csak megkérdeztem- magam elé emeltem a kezem.
-Ha most megbocsájtotok, órákon át voltam bezárva és éhes vagyok- indult el az ajtó felé.
-Jutalomképp sütök neked palacsintát!- ajánlottam fel.
-Hmmm...PALACSINTAAAAA!!- kezdett el kiabálni.
-Ez akkor most egy igent jelent?- néztem Liamre.
-Pontosan- bólogatott.
Lementem a konyhába és előszedtem az alapanyagokat, majd nekiláttam a sütésnek. Pont az utolsót csináltam, mikor Louis megijesztett és a palacsinta a földön landolt.
-Tomlinson!- néztem rá mérgesen- ezt te fogod megenni!- mutattam a földre.
-Azt lesheted!- szólt vissza.
-Ez esetben- elindultam a nappaliba, ahol Kevin volt a kanapén.
Megfogtam és elindultam vele a konyhába.
-Mit csinálsz?- nézett rám Louis ijedten.
-Ha nem eszed meg, megsütöm Kevint, és akkor Őt fogom feltálalni- fenyegettem meg.
-Úgysem mered!- makacskodott.
-Elfelejtetted, hogy mire vagyok képes?- néztem rá.
-Na jó, nyertél! Csak add vissza Kevint!- könyörögve nézett rám.
-Először szedd fel a palacsintát a földről!- parancsoltam rá.
-Rendben- leguggolt és egy kis tányérra rárakta a palacsintát.
-Tessék!!- letette az asztalra, a kezemből pedig egy gyors mozdulattal kitépte Kevint.
-VACSORAAA!!-kiáltottam el a magam.
Egy másodperc alatt mindenki a konyhában termett. Szedtem tejszínhabot, lekvárokat, és csokit. Louis csak ült és nézte az előtte lévő palacsintát. Már mindenki megette az első palacsintát, de Louis még mindig csak bámulta.
-Tomlinson megegyeztünk!- böktem oda Louisnak.
-Jó, jó, csak azt vizsgáltam, hogy piszkos-e- megfogta és betömte a palacsintát a szájába.
-Sophie!! Miért nem kelsz fel?- kérdezte Harry.
-Mert álmos vagyok- morogtam.
-Az nem számít!- mondták kórusban.
-Miért jó ez nektek?- kérdeztem.
-Hmm...ez jó kérdés- dörzsölgette Louis az állát.
Gyanús volt, hogy Harry már nem áll Louis mellett, egy kis idő a fürdőszobából jött ki egy pohár vízzel,és azt a poharat én felejtettem itt. A saját fegyveremmel öntenek nyakon. Harry már jött felém, hogy rám önti, mikor Liam és Niall rohant be szobába.
-Hagyd őt békén- kiabálta Niall.
-Most miért? Én nem szórakozhatok?-nézett durcásan Niall-re.
-Nem! -kiabált rá.
-Hát jó,de Te akartad -hirtelen irányt váltott, és a vizet Niall arcába öntötte.
-Styles ezt nem kellett volna- ordibált.
Egy hirtelen ötlettől vezérelve kiszedtem a virágokat a vázámból és ráöntöttem a váza tartalmát Harry fejére. Harry dühösen rohant ki a szobából. A többiek pedig hangos nevetésben törtek ki.
-Még nem végeztünk Horan!- hallottam Harry hangját lentről.
Szegény Niallre szabadítottam az őrült fürtös barátunkat. Észrevettem, hogy Zayn nincs sehol.
-Fiúk! Zayn hol van?- kérdeztem.
-Hiányzok?- Zayn az ajtó félfának támaszkodott.
-Nem sűrűn, csak furcsa volt, hogy ezt kihagytad- felálltam a padlóról,és rendbe raktam az ágyamat, addig a fiúk eltűntek.
A délelőtt többi része úgy telt, hogy Niall és Harry háborúztak. Harry az összes kaját elrejtette. Naill pedig meg ideges volt. Akárhányszor valaki haragban van a másikkal, az biztos, hogy az egyik személy Harry. Nem tudom, miért ilyen hülye, miért nem tud egyszerre mindenkivel jóban lenni. Niallel is jön a könnyes békülés, aztán majd összeveszik Zaynnel velem vagy Liammel. Már azon se csodálkoznék, ha Kevinnel veszne össze, azon, hogy kihullott egy tolla.
Jeremy moziba hívott, beleegyeztem, legalább addig is kiszabadulhatok az őrültek házából.
Soha nem gondoltam volna, hogy a saját házamból fogok menekülni, de ilyen esetekben más is így cselekedne. Chris hülyeségei már nagyon hiányoznak, hazajöhetne már. Ő ezekhez képest normális és azért az nagy szó. Elkezdtem készülődni, arra lettem figyelmes, hogy Liam is össze-vissza rohangál a lakásban. Muszáj volt megkérdeznem, hogy ez miért csinálja, mert kezdett idegesítővé válni.
-Liam te hova mész?
-Moziba Jeremyvel- válaszolt.
-Már megbocsáss, de moziba én megyek Jeremyvel- mondtam.
-Tévedsz nyuszókám, mert én is megyek veletek. Ő hívott fel, hogy nem megyek e veletek- magyarázta.
-Nyuszókkáám?? Tudod mit. Nem érdekel.Akkor gyorsan készülődj,mert elkésünk.
-Én sietnék, csak nem találom a felsőmet- nyafogott, most vettem észre, hogy félmeztelenül áll előttem.
-Egy halom ruhát hoztál magaddal, miért nem tudsz választani?- kérdeztem idegesen.
-Harry elrejtette mindet, mert nem tudta melyik Niallé és melyik az enyém, szóval, vagy így megyek vagy sehogy- mondta szomorú arc kíséretében Liam.
-Akkor gyorsan vegyél ki valamit Chris szekrényéből, de kérlek, ne mond meg neki, hogy megengedtem, sőt, inkább ezt se, hogy bementél a szobájába- magyaráztam.
-Oké nyugi- legyintett Liam.
-Remélem, hogy kijössz még onnan élve- nevettem
-Nem lehet olyan rémes- elindult Chris szobája felé,de mikor kinyitotta az ajtót megtorpant és rám nézett- én nem megyek be oda, inkább akkor elmegyek így.
-Jó akkor bemegyek én- válaszoltam és elindultam felé.
Mikor odaértem én is ledöbbenten, már múltkor is rendetlenség volt, de ami most ott volt.
-Mi van te se mész?- Liam nevetve.
-De én bemegyek- mondtam és elindultam befelé, de minden egyes lépésemet óvatosan tettem meg, nehogy valamibe belelépjek.
-Harry, az istenit add vissza a ruháimat, ez bemegy ODA!!- kiabálta Liam kikelve magából.
-Mi?!- Harry is feljött és benézett az ajtón-ugyan már, ez semmi, Louis szobája sokkal durvább.
-Én azt nem hiszem- mondta pánikba esve Liam.
-Akkor nézd meg- válaszolta nevetve.
Kihalásztam egy tiszta felsőt Chris szekrényéből és odaálltam a fiúk elé.
-TE ÉLSZ!! - kiabálta Liam és a nyakamba ugrott.
-Liam, nem olyan rossz- magyaráztam és próbáltam kiszabadulni a szorításából- csak ki kell takarítani.
-Szerintem inkább ne takaríts ki! Még a végén valami leharapja odabent a lábad!- megfogta a kezem és legalább egy méterre elrántott az ajtótól.
Liam elkezdte vizsgálni a pólót, majd megszólalt.
-Sophie ez az enyém- mutatta fel.
-Most adtam oda- bólogattam.
-De nem úgy, ez az ENYÉM- magyarázta.
Harry már majdnem megfulladt a nevetéstől, mert próbálta visszatartani.
-Harry,mit műveltél?- kérdezte Liam Harryt.
-Az összes ruhátokat Chrishez raktam- mondta nevetve.
-TE bementél oda?- kiabálta Liam.
-Igen- bólogatott Harry- nem tudom, hogy mi bajod van, a te szobád sem különb.
-Harry és hogy fogom onnan kihozni?- kérdezte Liam kikelve magából.
-Sehogy- nevetett- azért raktam oda, mert tudtam, hogy oda egyikőtök se teszi be a lábát.
-Pedig Te most befogod!- dühöngött Liam, és belökte Harryt a szobába és rázárta az ajtót
-Engedj ki!- dörömbölt Harry.
-Mehetünk- csapta össze tenyerét Liam.
-Engedjetek ki!- kiabálta - Addig fogok ütni az ajtót míg valaki ki nem enged.
-Hát akkor egy ideig még bent leszel, mert Zayn, Niall és Louis vásárolni mentek- mondta Liam egy muhaha kíséretében.
-Nem lehetsz ennyire gonosz!!- nyavalygott.
-Te csak azt hiszed! Szóval szia Harry- köszönt el, és lement az előszobába.
Úgy gondoltam, hogy én sem leszek kedves, ő is mindig halálra piszkál, lementem Liam után és elindultunk. Befejeztem a kedveskedést, ő se kedves velem, nekem miért kellene.
A mozihoz menet néhány rajongó megállított minket. Legtöbben megkérdezték, hogy én ki és mi vagyok, de amikor csak azt mondtam, hogy egy jó barát nem sűrűn hittek nekem. Liam is bizonygatta, hogy hosszú történet az ismerkedésünk, de tényleg csak egy barát vagyok, aki majdnem az összes bandataggal nagyon jóban van. Kifelé jövet pár órával később Jeremyvel az oldalunkon szintén megállítottak a rajongók és azt kérdezgették, hogy ő kicsoda. Liam rávágta, hogy az ő újdonsült legjobb barátja. Egész hazaúton azt magyarázta, hogy ehhez az egészhez könnyen hozzá lehet szokni.Hát én nem tudnák, Jeremy meg azon volt kiakadva, hogy őt ezáltal kapcsolatba hozzák Harryvel és a többiekkel is, pedig ő ezt nem akarja, és ha én nem vagyok, akkor a mai napig nem ismerné őket. Mikor hazaértünk, a fiúk még mindig nem voltak otthon. Liammel felmentünk, hogy kiengedjünk Harryt, feltéve, ha még él. Mikor kinyitottuk az ajtót. Nagy meglepetés fogadott minket. Harry rendet rakott Chris szobájában. Csak Niall és Liam ruhái hevertek a földön kupacokban.
-Na végre!!- nézett ránk boldogan Harry.
-Ezt te csináltad? mutattam körbe a szobában,nem hittem a szememnek.
-Van itt rajtam kívül más is?- kérdezte gúnyosan.
-Hé, nem kell leharapni a fejem, csak megkérdeztem- magam elé emeltem a kezem.
-Ha most megbocsájtotok, órákon át voltam bezárva és éhes vagyok- indult el az ajtó felé.
-Jutalomképp sütök neked palacsintát!- ajánlottam fel.
-Hmmm...PALACSINTAAAAA!!- kezdett el kiabálni.
-Ez akkor most egy igent jelent?- néztem Liamre.
-Pontosan- bólogatott.
Lementem a konyhába és előszedtem az alapanyagokat, majd nekiláttam a sütésnek. Pont az utolsót csináltam, mikor Louis megijesztett és a palacsinta a földön landolt.
-Tomlinson!- néztem rá mérgesen- ezt te fogod megenni!- mutattam a földre.
-Azt lesheted!- szólt vissza.
-Ez esetben- elindultam a nappaliba, ahol Kevin volt a kanapén.
Megfogtam és elindultam vele a konyhába.
-Mit csinálsz?- nézett rám Louis ijedten.
-Ha nem eszed meg, megsütöm Kevint, és akkor Őt fogom feltálalni- fenyegettem meg.
-Úgysem mered!- makacskodott.
-Elfelejtetted, hogy mire vagyok képes?- néztem rá.
-Na jó, nyertél! Csak add vissza Kevint!- könyörögve nézett rám.
-Először szedd fel a palacsintát a földről!- parancsoltam rá.
-Rendben- leguggolt és egy kis tányérra rárakta a palacsintát.
-Tessék!!- letette az asztalra, a kezemből pedig egy gyors mozdulattal kitépte Kevint.
-VACSORAAA!!-kiáltottam el a magam.
Egy másodperc alatt mindenki a konyhában termett. Szedtem tejszínhabot, lekvárokat, és csokit. Louis csak ült és nézte az előtte lévő palacsintát. Már mindenki megette az első palacsintát, de Louis még mindig csak bámulta.
-Tomlinson megegyeztünk!- böktem oda Louisnak.
-Jó, jó, csak azt vizsgáltam, hogy piszkos-e- megfogta és betömte a palacsintát a szájába.
Csütörtök:
Niall kitalálta,hogy nézzünk filmet,ha már a szobámban van lejátszó és TV. Két filmet megnéztünk,hajnal három volt mire ágyba jutottam,reméltem, hogy Louis ma elfelejti, hogy Sophiet kelteni kell, de Louis nem felejtette el. Kilenckor jött és letépte rólam a takarót és hangosan énekelt valami bugyuta dalt, olyat mint Liam múltkor a hűtőben. Mikor rákiabáltam még hangosabban énekelt. Végül Niall felállt és kituszkolta Louist a szobából.
-Hé, ha kettesben akartok lenni, akkor csak mondani kellett volna- nyafogta.
Niall bezárta az ajtót, felsóhajtott és mosolyogva megindult felém, felvette a takarót és betakargatott, ezután elindult vissza a kanapéra, de utána szóltam.
-Niall! Gyere vissza! Beszélgessünk!
-Komolyan?- kérdezte döbbenten.
-Ahha- beljebb mentem az ágyon és megütöttem magam mellett a helyet.
-Mi volt tegnap moziba? Ha már engem senki nem hív sehova- mondta szomorúan Niall, vagy inkább szemrehányóan?
-Harryt bezártuk Chris szobájába, mielőtt elmentünk- mondtam nevetve.
-Komolyan? Durvák vagytok!- nevetett Niall.
-Nem volt furcsa, hogy visszakaptad a ruháidat?- kérdeztem.
-Most hogy mondod de- mondta és közben bebújt mellém és magát is betakarta.
Egyszer csak kivágódott az ajtó és Liam döbbent arcával találtuk szembe magunkat. Én csak vigyorogtam de, Niall szúrós pillantásokat vetett rá.
-Én. ő... azért.. ő. jöttem- habogott össze-vissza- REGGELI!
-Á hogy menjünk reggelizni?- kérdeztem nevetve, Liam pedig valahogy nem mozdult a szobából, megkövült vagy mi, megböktem Niallt, hogy menjünk. Niall egy sóhaj kíséretében kiszállt az ágyamból.
-Olyanok vagytok mint a házasok- nevetett Liam- Olyan cuki kis szöszik.
Elindultunk ki. Liam azon röhögött, hogy Niall milyen mérges arcot vág. Szegény attól ilyen mert Liam így ránk tört. Úgy őszintén én is kicsit haragudtam rá, mért nem tud kopogni?! Mondjuk nem zavart meg semmit, legalábbis nem beszélgettünk, nem volt rá időnk. A konyhába érve kellemes illat fogadott. Az asztalon pedig egy halom gofri volt.
-Liam ezt te csináltad?- kérdeztem döbbenten.
-Én egy konyhatündérke vagyok- nevetett.
-Ugye nem akarsz megmérgezni?- kérdeztem.
-MI? Nem- mondta.
Én egy puszit nyomtam Liam arcára és leültem. Niall olyan fura arcot vágott, na mindegy erre inkább nem kérdezek rá. Nem hiszem, hogy érthető magyarázatot adna.
Megreggeliztünk, majd levágódtunk a TV elé. Liam elkezdett keresgélni a csatornák között. Valahonnan épp a Toy Story ment, ezért muszáj volt azt néznünk. Próbálkoztam hátha ki akarnak ma mozdulni, mert őszintén én már megzavarodok bent, ja és valahogy nincs kedvem Toy Storyzni. Elindultam fel a szobámba futóruhát venni. Ettől még a futás is jobb. A lépcsőnél nekimentem Louisnak.
-Bocsi- morogtam.
-Mitől vagy ilyen mérges?- kérdezte Louis és visszahúzott.
-Unatkozok, ezek- mutogattam a nappali felé- nem hajlandóak velem kimozdulni, elmegyek egyedül futni.
-Én szívesen megyek veled- mosolygott Louis- de nem futunk.
Felöltöztem és fél óra múlva Louissal elindultunk, a park felé mentünk, gondoltam figyelmeztetem, hogy én a parkban milyen szerencsétlen vagyok.
- Louis, lehet hogy nem kellene a parkon végig menni- figyelmeztettem.
-Miért?- kérdezte és közben az arcomat nézte.
-Itt mindig fellöknek vagy nekem jönnek- mondtam nevetve, ő is nevetett.
-Várjunk csak- hagyta abba a nevetést- itt ismerted meg Niallt?
-Igen, kiesett a telefonom a kezemből- magyaráztam.
-Aha és ő felvette- nevetett Louis.
-Te ezt honnan tudod?- kérdeztem.
-Belelátok a fejedbe- nevetett - de ki lökött fel?
-Tomlinson te terelsz- böktem meg a mellkasát- amúgy Jeremy.
-Ch, ez is tud csajozni- mondta.
-Futni voltam és a járda közepén megálltam és szegény Jeremy belém rohant- magyaráztam, próbáltam védeni Jeremyt.
-Jaj, szegény srác- nevetett, de látszott, hogy csúfolódik.
-Amúgy Tomlinson, ügyesen terelsz- próbáltam újra elő hozakodni a témával.
-Tudtam, hogy nem hagyod annyiban- nevetett.
-Aha, akkor mond- mondtam.
-NEM- tiltakozott.
-Akkor NEM- kiabáltam bele a nemet a fülébe és ő a füléhez kapott.
-Amúgy mi van köztetek Niallel- kérdezte - legalábbis reggel úgy kituszkolt és még a vak is látja, hogy valami van köztetek.
-Igen Louis, barátság- bizonygattam.
-Jaj Sophie Esmeralda Morgan- mondta, ezen a bamba néven elkezdtem nevetni- senki sem hisz neked.
-Vicces vagy, de nem tudom mit látsz, mi csak barátok vagyunk- mondtam, Louis felsóhajtott.
-Jól tudsz hazudni- bökött oldalba.
-Én igazat mondok, nem értem, hogy miért nem hisz nekem senki- vágtam be a szomorú arcot.
-Jaj, Morgan. Senki sem hisz neked!- bokszolt a vállamba Louis.
Louissal órákat sétáltunk még együtt, aztán hazamentünk.Otthon hatalmas rendetlenség fogadott.Már az előszobában is kupi volt, akkor mi lehet beljebb, annyiszor kihangsúlyoztam már, hogy nem otthon vannak, szóval ne tegyék tönkre a bútort, ne rakják szét a holmijaikat. Ne fordítsák a feje tetejére a házat, de mindennek pont az ellenkezőjét csinálják, mintha a falnak beszélnék. A konyhába érve majdnem szívrohamot kaptam. Én azt hitem az előszobát látva, hogy rosszabb már nem lehet, de szokás szerint hatalmasat tévedtem. Főzni próbáltak vagy nem tudom mi a fenét akartak, de erre biztos, hogy rákérdezek. Egy halom edény a mosogatóban. Minden tiszta kosz. Zayn és Harry még mindig szorgoskodtak a konyhában. Niall pedig utasításokat adott nekik, és közben a fakanállal mutogatott. Liam pedig ült és nézte őket. Köpni nyelni nem tudtam, megszólalni meg aztán végképp nem, végül Louis kezdett el beszélni.
-Morgan lefagyott, de szerintem azt szeretné kérdezni, ha tudna beszélni, hogy mi a fene folyik itt.Jól mondom Morgan?- kérdőn nézett rám , én csak bólintottam egyet.
- Mi csak sütit akartunk sütni- szabadkozott Zayn
- De így?- kezdtem bele nyugodtan, de már nem ilyen hangnemben folytattam- Azonnal rakodjatok össze!!!!
-De,de még nem fejeztük be!-akaratoskodott Harry.
-Úgy nézek ki,mint akit érdekel?- kiabáltam.
-Nem?- nézett rám Liam.
-Liam, kérlek te ugyanúgy maradj ki ebből a beszélgetésből, mint a főzésből- kiabált Zayn.
-Hé haver!! Nyugodj le jó- Liam megpróbálta rendbe hozni a helyzetet.
-Te csak ne nyugtass engem! Idejön ez a szőke nő és azt akarja hogy fejezzük be és dobjuk ki csak úgy a több órás munkánkat! NEM tudom mit képzel ez magáról!- folytatta.
-Már megbocsáss Mr. imádom magam tükrösfiú, de ez az én házam- ordítoztam.
-Nem érdekel!!! Most én is itt lakom!!
-De én ebből nem kértem! Magatoktól jöttetek ide, az a minimum, hogy normálisak vagytok- kiabáltam Zaynre, Louis megfogott és kirángatott a konyhából.
-Nyugi, nem ölünk meg senkit- nyugtatgatott.
-De, én megfogok ha így folytassátok
-Menj fel a szobába, én rájuk szólok, hogy ne csinálják ezt tovább és utána felmegyek- magyarázta Louis- Oké? Te meg addig szépen megnyugszol.
-Tomlinson bízok benned- megfogtam a vállát és vettem egy hatalmas levegőt.
-Bízhatsz is! Én vagyok a legidősebb - mondta nevetve és elindult a konyha felé.
A konyhából Louis kiabálása hallatszott ki és a többiek tiltakozása. Pár perc múlva hatalmas vigyorral az arcán lépett ki a konyhából. De mikor meglátott engem lent kissé megrémült.
-Te miért vagy még itt?- kérdezte.
-Hallgattam, hogy mivel mondasz jobb dolgokat- magyaráztam majd elnevettem magam- semmivel sem voltál jobb.
-De rakodnak- válaszolt nevetve.
-Most az egyszer nyertél, de ne éld bele magad.
-Morgan, te pedig bemutattad, hogy hogyan kell összeveszni percek alatt 4 fiúval. Hogy is mondjam eléggé haragszanak rád, még Niall és Liam is- nézett rám vigyorogva.
-Szuper, ennél már nem is lehetne jobb.Vagy igen?- néztem rá.
-Hé, velem még nem vesztél össze- bökött meg.
-MÉG- néztem rá, de ő meglepve bámult vissza rám, elnevettem magam- a szobámban leszek, Tomlinson.
-Oké..!-szólt vissza, de a mondat másik felét már nem hallottam.
Mikor nyitottam volna ki az ajtót Louis már ott állt mellettem.
-Te mit keresel itt?- kérdeztem.
-Azt kiabáltam, hogy jövök utánad.
-Ja, akkor gyere be- invitáltam be a kuckómba.
-Szép a szobád- mondta és körbenézett- számtalanszor voltam már itt, de egyszer sem néztem még körül, jobban lefoglalt, hogy felkeltselek.
Leültünk az ágyamra és elkezdtünk beszélgetni, Chrisről érdeklődött, tudta, hogy szombat reggel érkezik haza. A mesélésem alapján Louis nagyon szimpatizált vele. Legalább így Chrisnek lesz néhány új haverja.
Este inkább bent maradtam a szobámban. Nem volt kedvem még több veszekedéshez. Talán éjfél lehetett mikor Niall is feljött aludni. Felébresztett, de nem voltam mérges. Helyette kiszálltam az ágyból és megöleltem.
-Ne haragudj, nem akartam veszekedni- mondtam.
-Nem haragszom, na jó, eleinte egy picit mérges voltam, de most már nem- magyarázta- a többiek is rájöttek, hogy ez a mi hibánk volt.
-Komolyan?- abba hagytam az ölelést és hátrább mentem pár lépést.
-Ahha, de ha most nem haragszol megyek tusolni, jó éjt- felkapta a pizsamájának használt , kinyúlt pulcsit és eltűnt a fürdőben.
-Hé, ha kettesben akartok lenni, akkor csak mondani kellett volna- nyafogta.
Niall bezárta az ajtót, felsóhajtott és mosolyogva megindult felém, felvette a takarót és betakargatott, ezután elindult vissza a kanapéra, de utána szóltam.
-Niall! Gyere vissza! Beszélgessünk!
-Komolyan?- kérdezte döbbenten.
-Ahha- beljebb mentem az ágyon és megütöttem magam mellett a helyet.
-Mi volt tegnap moziba? Ha már engem senki nem hív sehova- mondta szomorúan Niall, vagy inkább szemrehányóan?
-Harryt bezártuk Chris szobájába, mielőtt elmentünk- mondtam nevetve.
-Komolyan? Durvák vagytok!- nevetett Niall.
-Nem volt furcsa, hogy visszakaptad a ruháidat?- kérdeztem.
-Most hogy mondod de- mondta és közben bebújt mellém és magát is betakarta.
Egyszer csak kivágódott az ajtó és Liam döbbent arcával találtuk szembe magunkat. Én csak vigyorogtam de, Niall szúrós pillantásokat vetett rá.
-Én. ő... azért.. ő. jöttem- habogott össze-vissza- REGGELI!
-Á hogy menjünk reggelizni?- kérdeztem nevetve, Liam pedig valahogy nem mozdult a szobából, megkövült vagy mi, megböktem Niallt, hogy menjünk. Niall egy sóhaj kíséretében kiszállt az ágyamból.
-Olyanok vagytok mint a házasok- nevetett Liam- Olyan cuki kis szöszik.
Elindultunk ki. Liam azon röhögött, hogy Niall milyen mérges arcot vág. Szegény attól ilyen mert Liam így ránk tört. Úgy őszintén én is kicsit haragudtam rá, mért nem tud kopogni?! Mondjuk nem zavart meg semmit, legalábbis nem beszélgettünk, nem volt rá időnk. A konyhába érve kellemes illat fogadott. Az asztalon pedig egy halom gofri volt.
-Liam ezt te csináltad?- kérdeztem döbbenten.
-Én egy konyhatündérke vagyok- nevetett.
-Ugye nem akarsz megmérgezni?- kérdeztem.
-MI? Nem- mondta.
Én egy puszit nyomtam Liam arcára és leültem. Niall olyan fura arcot vágott, na mindegy erre inkább nem kérdezek rá. Nem hiszem, hogy érthető magyarázatot adna.
Megreggeliztünk, majd levágódtunk a TV elé. Liam elkezdett keresgélni a csatornák között. Valahonnan épp a Toy Story ment, ezért muszáj volt azt néznünk. Próbálkoztam hátha ki akarnak ma mozdulni, mert őszintén én már megzavarodok bent, ja és valahogy nincs kedvem Toy Storyzni. Elindultam fel a szobámba futóruhát venni. Ettől még a futás is jobb. A lépcsőnél nekimentem Louisnak.
-Bocsi- morogtam.
-Mitől vagy ilyen mérges?- kérdezte Louis és visszahúzott.
-Unatkozok, ezek- mutogattam a nappali felé- nem hajlandóak velem kimozdulni, elmegyek egyedül futni.
-Én szívesen megyek veled- mosolygott Louis- de nem futunk.
Felöltöztem és fél óra múlva Louissal elindultunk, a park felé mentünk, gondoltam figyelmeztetem, hogy én a parkban milyen szerencsétlen vagyok.
- Louis, lehet hogy nem kellene a parkon végig menni- figyelmeztettem.
-Miért?- kérdezte és közben az arcomat nézte.
-Itt mindig fellöknek vagy nekem jönnek- mondtam nevetve, ő is nevetett.
-Várjunk csak- hagyta abba a nevetést- itt ismerted meg Niallt?
-Igen, kiesett a telefonom a kezemből- magyaráztam.
-Aha és ő felvette- nevetett Louis.
-Te ezt honnan tudod?- kérdeztem.
-Belelátok a fejedbe- nevetett - de ki lökött fel?
-Tomlinson te terelsz- böktem meg a mellkasát- amúgy Jeremy.
-Ch, ez is tud csajozni- mondta.
-Futni voltam és a járda közepén megálltam és szegény Jeremy belém rohant- magyaráztam, próbáltam védeni Jeremyt.
-Jaj, szegény srác- nevetett, de látszott, hogy csúfolódik.
-Amúgy Tomlinson, ügyesen terelsz- próbáltam újra elő hozakodni a témával.
-Tudtam, hogy nem hagyod annyiban- nevetett.
-Aha, akkor mond- mondtam.
-NEM- tiltakozott.
-Akkor NEM- kiabáltam bele a nemet a fülébe és ő a füléhez kapott.
-Amúgy mi van köztetek Niallel- kérdezte - legalábbis reggel úgy kituszkolt és még a vak is látja, hogy valami van köztetek.
-Igen Louis, barátság- bizonygattam.
-Jaj Sophie Esmeralda Morgan- mondta, ezen a bamba néven elkezdtem nevetni- senki sem hisz neked.
-Vicces vagy, de nem tudom mit látsz, mi csak barátok vagyunk- mondtam, Louis felsóhajtott.
-Jól tudsz hazudni- bökött oldalba.
-Én igazat mondok, nem értem, hogy miért nem hisz nekem senki- vágtam be a szomorú arcot.
-Jaj, Morgan. Senki sem hisz neked!- bokszolt a vállamba Louis.
Louissal órákat sétáltunk még együtt, aztán hazamentünk.Otthon hatalmas rendetlenség fogadott.Már az előszobában is kupi volt, akkor mi lehet beljebb, annyiszor kihangsúlyoztam már, hogy nem otthon vannak, szóval ne tegyék tönkre a bútort, ne rakják szét a holmijaikat. Ne fordítsák a feje tetejére a házat, de mindennek pont az ellenkezőjét csinálják, mintha a falnak beszélnék. A konyhába érve majdnem szívrohamot kaptam. Én azt hitem az előszobát látva, hogy rosszabb már nem lehet, de szokás szerint hatalmasat tévedtem. Főzni próbáltak vagy nem tudom mi a fenét akartak, de erre biztos, hogy rákérdezek. Egy halom edény a mosogatóban. Minden tiszta kosz. Zayn és Harry még mindig szorgoskodtak a konyhában. Niall pedig utasításokat adott nekik, és közben a fakanállal mutogatott. Liam pedig ült és nézte őket. Köpni nyelni nem tudtam, megszólalni meg aztán végképp nem, végül Louis kezdett el beszélni.
-Morgan lefagyott, de szerintem azt szeretné kérdezni, ha tudna beszélni, hogy mi a fene folyik itt.Jól mondom Morgan?- kérdőn nézett rám , én csak bólintottam egyet.
- Mi csak sütit akartunk sütni- szabadkozott Zayn
- De így?- kezdtem bele nyugodtan, de már nem ilyen hangnemben folytattam- Azonnal rakodjatok össze!!!!
-De,de még nem fejeztük be!-akaratoskodott Harry.
-Úgy nézek ki,mint akit érdekel?- kiabáltam.
-Nem?- nézett rám Liam.
-Liam, kérlek te ugyanúgy maradj ki ebből a beszélgetésből, mint a főzésből- kiabált Zayn.
-Hé haver!! Nyugodj le jó- Liam megpróbálta rendbe hozni a helyzetet.
-Te csak ne nyugtass engem! Idejön ez a szőke nő és azt akarja hogy fejezzük be és dobjuk ki csak úgy a több órás munkánkat! NEM tudom mit képzel ez magáról!- folytatta.
-Már megbocsáss Mr. imádom magam tükrösfiú, de ez az én házam- ordítoztam.
-Nem érdekel!!! Most én is itt lakom!!
-De én ebből nem kértem! Magatoktól jöttetek ide, az a minimum, hogy normálisak vagytok- kiabáltam Zaynre, Louis megfogott és kirángatott a konyhából.
-Nyugi, nem ölünk meg senkit- nyugtatgatott.
-De, én megfogok ha így folytassátok
-Menj fel a szobába, én rájuk szólok, hogy ne csinálják ezt tovább és utána felmegyek- magyarázta Louis- Oké? Te meg addig szépen megnyugszol.
-Tomlinson bízok benned- megfogtam a vállát és vettem egy hatalmas levegőt.
-Bízhatsz is! Én vagyok a legidősebb - mondta nevetve és elindult a konyha felé.
A konyhából Louis kiabálása hallatszott ki és a többiek tiltakozása. Pár perc múlva hatalmas vigyorral az arcán lépett ki a konyhából. De mikor meglátott engem lent kissé megrémült.
-Te miért vagy még itt?- kérdezte.
-Hallgattam, hogy mivel mondasz jobb dolgokat- magyaráztam majd elnevettem magam- semmivel sem voltál jobb.
-De rakodnak- válaszolt nevetve.
-Most az egyszer nyertél, de ne éld bele magad.
-Morgan, te pedig bemutattad, hogy hogyan kell összeveszni percek alatt 4 fiúval. Hogy is mondjam eléggé haragszanak rád, még Niall és Liam is- nézett rám vigyorogva.
-Szuper, ennél már nem is lehetne jobb.Vagy igen?- néztem rá.
-Hé, velem még nem vesztél össze- bökött meg.
-MÉG- néztem rá, de ő meglepve bámult vissza rám, elnevettem magam- a szobámban leszek, Tomlinson.
-Oké..!-szólt vissza, de a mondat másik felét már nem hallottam.
Mikor nyitottam volna ki az ajtót Louis már ott állt mellettem.
-Te mit keresel itt?- kérdeztem.
-Azt kiabáltam, hogy jövök utánad.
-Ja, akkor gyere be- invitáltam be a kuckómba.
-Szép a szobád- mondta és körbenézett- számtalanszor voltam már itt, de egyszer sem néztem még körül, jobban lefoglalt, hogy felkeltselek.
Leültünk az ágyamra és elkezdtünk beszélgetni, Chrisről érdeklődött, tudta, hogy szombat reggel érkezik haza. A mesélésem alapján Louis nagyon szimpatizált vele. Legalább így Chrisnek lesz néhány új haverja.
Este inkább bent maradtam a szobámban. Nem volt kedvem még több veszekedéshez. Talán éjfél lehetett mikor Niall is feljött aludni. Felébresztett, de nem voltam mérges. Helyette kiszálltam az ágyból és megöleltem.
-Ne haragudj, nem akartam veszekedni- mondtam.
-Nem haragszom, na jó, eleinte egy picit mérges voltam, de most már nem- magyarázta- a többiek is rájöttek, hogy ez a mi hibánk volt.
-Komolyan?- abba hagytam az ölelést és hátrább mentem pár lépést.
-Ahha, de ha most nem haragszol megyek tusolni, jó éjt- felkapta a pizsamájának használt , kinyúlt pulcsit és eltűnt a fürdőben.
Péntek:
Annyi emlékem maradt a reggelről, hogy Louis kirángat az ágyamból, tiltakozni nem is tudtam. Lerántotta rólam a takarót és kegyetlenül kiráncigált az ágyamból,mivel még félálomban voltam, ezért leestem az ágy mellé. A kezemre estem, ami persze nagyon fájt az ütéstől, de nem tudtam a fájdalommal törődni, az volt az első gondolatom, hogy leordítom Louis fejét. Rögtön fel is ugrottam a földről. Harry és Louis szemben álltak velem és röhögtek.
-Rohadt vicces vagy Tomlinson!- ordítottam.
-Ez már megint egész nap ordítozni fog- jegyezte meg Harry lenézően.
-Na, ide figyelj Styles! Senki nem beszélt hozzád- kiabáltam.
-Mi bajod van már megint?- kérdezte döbbenten.
Hirtelen nagy puffanásra lettünk figyelmesek, mindenki a kanapé felé bámult. Szerencsétlen Niall leesett a kanapéról. Gondolom felriadt a kiabálásra és leesett. Niall csak döbbenten bámult felénk, mivel én már megint kiabáltam.
-Látjátok már megint mit műveltetek?! Mióta itt vagytok csak a kárt csináljátok!- kiabáltam.
-Te meg egy hisztérika vagy, ahelyett, hogy normális vagy minden öt percben valakire mérges vagy, nem vagy beteg a fejedre?!- kérdezte Harry.
-Képzeld NEM- kiabáltam vissza.
-Morgan az ébresztésen miért borultál ki ennyire?- kérdezte Louis- Már hozzá szokhattál volna.
-Hát képzeld el, hogy ráestem a kezemre és FÁJ!!! Niall miattatok esett le a kanapéról, és ha neki is baja esett?! A barátotokkal törődhetnétek!- kiabáltam.
-Te nem vagy normális! A süti sütést is túl reagáltad!- ordibált Harry is.
-Hogy nézett ki a lakás? Kíváncsi vagyok összepakoltatok-e. Elegem van belőletek. Itt vagytok már lassan egy hete és tönkretesztek, mit mondok ha hazajön a bátyám? Miért néz ki minden így?- beszéltem tovább, pontosabban kiabáltam.
-Semmit, mit kéne. Már az is baj, ha egy picit felrázzuk az amúgy unalmas, egyszínű életedet?- kérdezte Harry.
-Igen! Baj!- most be telt nálam a pohár, és valahogy ki kellett adnom magamból ezt az egészet.
-Nyugodj le jó! Nem akartunk rosszat!- Louis megpróbált közelebb jönni hozzám, de én félreléptem, ő pedig beleesett az ágyamba.
-Mit műveltél? Lehet, hogy meghalt!- kiabált Harry.
-Szerintem nem- óvatosan megrúgtam a lábát, mire ő egy 'jól vagyok'-kal válaszolt.
-Mázlid van Morgan- fújta ki a levegőt Harrry.
-Oké, tudod mit, én most megyek és lezuhanyzok. Te addig kapard össze a haverodat és tűnjetek el- mutattam az ajtó felé.
-Nekem jobb ötletem van- egy gonosz vigyorra húzta száját- Louis! VÍZ!- kiáltotta el magát.
Répakirály felpattant és befutott a fürdőbe. Utána akartam futni, de Harry az ölébe kapott és bevitt a fürdőbe.
-Fiúúk!! Ezt már egyszer eljátszottuk!!- ordibáltam.
-Nem baj. Akkor is jó móka volt, most is az- vonta meg a vállát Harry, hála ennek a mozdulatnak majdnem leestem.
Zayn, Liam, és Niall is beálltak az ajtóba. Niall megpróbálta megakadályozni Harryt, de Louis lefogta, így sikeresen beledobtak a kádba. Zayn, Harry és Louis röhögtek, Liam és Niall pedig kisegítettek a kádból. Dühösen odamentem a többiekhez és elkezdtem ütni őket.
-Elmebeteg állatok!!!- kiabáltam.
-Mi csak hülyültünk- védte meg magát és a haverját Harry.
Egyszer csak azt vettem észre, hogy kattan a zár és hárman maradtunk. Én, Louis és Harry.
-Niall! Engedj ki!- kiabáltam.
-Nem teheted ezt velünk ez a nő megöl minket- kiabálta kétségbeesetten Harry.
Louis nem szólt semmit csak elkezdett dörömbölni az ajtón, én is és Harry is dörömböltünk vele, kívülről egy hang se hallatszott, ezért kár volt erőltetni. Pár percig azért még próbálkoztunk, de aztán feladtuk.
-Kár próbálkozni- fordult el Louis az ajtótól.
Tíz percig csendben ültünk, amikor csoszogást hallottunk, mindhárman felugrottunk és reménykedve bámultuk az ajtót.
-Kibékültetek? Éltek még?- hallottam Niall hangját az ajtó másik feléről.
-Niall, nyisd ki- könyörögtem.
-Viccelsz?- kérdezte Niall- Soha. Legalábbis míg nem békültök ki és mindenki nem kér bocsánatot a másiktól. Majd jövök. Sziasztok!- beszélt , de a a hangja egyre halkabb volt, egyre távolabbról lehetett hallani a hangját, majd egy hangos ajtópuffanás és aztán semmi.
Niall bent hagyott minket a fürdőszobában. Harry elhelyezkedett a kád szélén. Én pedig leültem az ajtóba. Louis pedig a kád mellé. Már nagyon kezdtem fázni.
-Fázol?- kérdezte Louis aggódóan.
-Aha- válaszoltam és közben ahogy tudtam összegömbölyödtem.
Louis levette a pulcsiját és felém nyújtotta, én csak értetlenül pislogtam rá.
-Vedd fel- magyarázta.
-Köszönöm- megköszöntem és jeleztem a szememmel, hogy akkor forduljanak el, először nem tudták mit akarok, aztán csak vigyorogni kezdtek.
-Elfordulnátok?- kérdeztem, de még mindig vigyorogva néztek engem- Azt akarjátok, hogy megfagyjak?
Louis kapcsolt és elfordult, de Harry szólásra nyitotta a száját, szóval újra valami nagyon kedves Harrys beszólást kapok a gyűjteményéből.
-Őszintén? IGEN- beszélt.
Louis csúnyán ránézett és elfordultak. Gyorsan magamra vettem a pulcsit és leszedtem magamról a vizes ruhát.
-Kész vagyok- szólaltam meg, ők pedig visszafordultak.
-Niall mikor unja már meg?- kérdezte Harry.
-Soha- vágta rá rögtön Louis- Tudod, hogy milyen csökönyös.
-Szerintem örökre itt maradunk- jegyeztem meg, ők ijedten rám kapták tekintetüket.
-Mi? Miért maradnánk?- kérdezte Louis.
-Soha nem fogunk kibékülni- jegyeztem meg- ti soha nem fogtok bocsánatot kérni.
-Én akarok- mondta Louis- csak kellett egy kis ösztönzés.
-Hm?- néztem rá.
-Szeretnék bocsánatot kérni a hideg vízért, a csókért,- kezdte el sorolni az ellenem elkövetett dolgait- a ruháid szanaszét dobálásáért, Kevinért, a répákért, a hülyeségekért- befejezte és a leggonoszabb tettét kihagyta.
-Louis kihagytál valamit- néztem rá.
-Nem- mondta, rámosolyogtam, ő pedig a fejére csapot- ja hogy azt.
-Aha- nevettem el magam.
-Ne haragudj, hogy elolvastam az áradozásaidat szőke barátomról- nézett rám vigyorogva.
-Az nem róla van, hanem az exemről- kezdtem mentegetőzni.
-Múlt heti dátummal?- kérdezte vigyorogva.
-Múlt héten írtam le- mondtam.
-Aha, persze- nevetett- Amúgy Harry, nem akarsz bocsánatot kérni?
-Miért kellene?- kérdezte Harry.
-Megtegyem helyetted?- kérdezte mosolyogva Louis.
Harry egy szót sem szólt csak elfordult, Louis megbökte, de még mindig semmi reakció.
-Oké, akkor én bocsánatot kérek tőled a nevében- nézett rám Louis- sajnálom, hogy utállak azért, hogy nem vagy elájulva a cuki pofimtól, sajnálom, hogy egy rohadt nagy szemét vagyok veled.
Elkezdtem nevetni, Harry a kád szélén ült és a szemét forgatta, egy hirtelen mozdulatot követően belefordult a kádba. Én elnevettem magam, Louis pedig rögtön a barátja segítségére sietett. Kisegítette a kádból, Harry idegesen levágódott Louis mellé. Már elég régen bent voltunk, de eddig csak Louis volt hajlandó bocsánatot kérni és érett emberhez méltóan viselkedni, Harry még tartotta magát. Egy órája ültünk már a fürdőszobában, mikor végre valahára valaki jött a szoba felé.
-Na? Bocsánatkérés meg volt?- hallottam Niall hangját.
-Igen- vágtam rá.
Kattant a zár és Niall kinyitotta az ajtót. Végig nézett rajtam és az első amit kérdezett az volt, hogy..
-Miért van rajtad Louis pulcsija?
-Beledobtak egy kád hideg vízbe te meg bezártál minket a fürdőszobába- magyaráztam.
Pár másodperc alatt üres lett a szobám. Niall és Louis mentek enni, Harry pedig ment öltözni. Beálltam a szekrényem elé valami normális ruhát keresni. Gyorsan magamra kaptam és lementem. A többiek jól szórakoztak, Louis egyedül ült a nappaliban és müzlit evett. Odamentem hozzá és letettem mellé a pulcsiját.
-Köszi Louis, ez életmentő volt- néztem rá.
-Először mondod a nevem- nézett rám boldogan.
-Ez nem igaz- ráztam a fejem.
-Az igaz.- mosolygott- szóval ez most már azt jelenti, hogy Morgan és Tomlinson barátok?
-Igen Louis azt jelenti- mosolyogtam rá, letette a müzlit felállt és jó szorosan átölelt. Már pár perce ölelkeztünk, mikor elengedett, leült és folytatta az evést.
-Megyek én is eszek valamit- mondtam és elindultam a konyha felé.
Benéztem a konyhába, Harry pont indult ki és elég furán nézett rám, nem tudom eldönteni, hogy ezzel mit akar. Végül inkább úgy döntöttem, hogy később reggelizek, semmi kedvem nem volt a fiúkhoz. Örültem, hogy Chris végre hazajön, ők pedig visszaköltöznek a villájukba, pont elég volt belőlünk ennyi idő.
Kimentem az ajtón és leültem a lépcsőre, csak bámultam magam elé. Hirtelen ajtó nyitódásra lettem figyelmes, valaki leült mellém, egy picit oldalra néztem, hogy lássam mégis melyik. Nagy meglepetés ért amikor megláttam, hogy ki ül mellettem. Talán fürtös barátunk megemberelte magát és bocsánatot kér?
-Sophie- kezdett bele, most valahogy nem a szokásos modorában, sőt egyáltalán nem volt semmi goromba a hangjában.
Döbbenten ránéztem, fogalmam sem volt mit akar, ahogy ismerem gondolom valami olyanért jött, hogy hol a távirányító vagy hol a kóla, ja és nem ilyen hangnemben szokott beszélni.
-Fürtöske?- néztem rá döbbenten.
-Sophie, én nem azért voltam veled szemét, mert nem bírod a cuki pofimat- kezdett bele, de valahogy megakadt és nem folytatta csak bámult maga elé.
-Harry- néztem rá, de félbeszakított.
-Ne mond azt, hogy nem kell bocsánatot kérned. Ne legyints egyet, hogy minden el van felejtve, semmi sincs elfelejtve- mondta Harry.
-Akkor nem mondom- mondtam és vártam mi lesz a folytatás.
-Nem tudom miért viselkedtem úgy, mint egy kisgyerek. Mindent nagyon sajnálok, és nem kérem, hogy megbocsáss, nem várom el- mondta Harry.- Bocsánatot kérek minden hülyeségemért, mindenért amit ellened elkövettem. Sajnálom Sophie. Sajnálom a mai veszekedést, sajnálom amiket mindig a fejedhez vágok, sajnálok mindent.
-Harry, oké. Én megbocsájtok neked- fordultam felé és átöleltem Harryt- Csak egyet árulj el- kezdtem bele.
-Mire vagy kiváncsi?- engedett el.
-Miért is voltam neked annyira unszimpatikus?- kérdeztem.
-Nem azért, mert nem voltál elájulva a cuki pofimtól- mondta, ránéztem ilyen Harry nekem ne hazudj arccal- jól van talán egy picit azért na. De ne nézz már rám így. Hallod?!
-Most komolyan téged ez ennyire szíven üt?- kérdeztem.
-Ja. Honnan jöttél te, hogy nem ismertél MINKET?! Nem láttál még egy plakáton se ENGEM?- kérdezte, valahogy kezd visszatérni a régi stílusa, amit velem szemben használt.
-Harry, most békültünk ki! Ilyen hamar ne haragíts magadra- mondtam.
-Jó, nem azért mondtam- nevetett.
-Ne haragudj- álltam fel.- Közölni akarom a mindenkivel, hogy legkésőbb holnap reggel elmehetnétek, mert hazajön Chris és nem hiszem, hogy örülni fog.
-Persze oké- állt fel Harry is.
Elkezdett csörögni a telefonom, a kijelzőn David neve villogott, rögtön fel vettem.
-Szia!- kiabált bele.
-Szia!- köszöntem vissza- Mi újság?
-Chris már nagyon pakol, legkésőbb holnap délben hazaér- hallatszott David hangja a vonal másik végéről- Már bepakolta a többi cuccotokat.
-De miért te szólsz? Vagy most ez?- kérdeztem- egész héten alig jelentkezett.
-Most is pakol, meg azért, hogy körülbelül mikorra várd, ja és Lily szólt neki, hogy csak pár nap múlva tud hazamenni- magyarázta David.
-Oké, köszi, hogy szóltál- mondtam- ennyi?
-Aha, Szia Sophiekám. Szeretlek- hangzott el Davidtől a szokásos elköszönés.
-Szia. David én is Szeretlek- köszöntem el, mikor letettem. Ránéztem Harryre, aki nagyon furcsa arcot vágott.
-Ki az a David?- kérdezte.
- A bátyám legjobb barátja, a volt szomszédunk, az én jó barátom- magyaráztam el, Harry mosolygott rajta, kinyitotta az ajtót és beengedett.
Szerencsére mindenki a nappaliban ült. Beálltam a nappali közepére, mikor már Harry is elhelyezkedett Louis mellett végre elkezdhettem beszélni.
-Srácok, hál Istennek eltelt ez a hét és holnap legkésőbb délben jön haza Chris és nem hiszem, hogy örülne, ha itt találna benneteket- magyaráztam.
-Oké, akkor legkésőbb holnap reggel hagyjuk el a házat?- kérdezte Louis.
-Hát- kezdtem bele.
-Persze, elmegyünk- mondta Liam.
Még beszélgettünk egy tíz percet, aztán mentem a konyhába valami ennivaló után nézni, kinyitottam a hűtőt, de az kongott az ürességtől a szekrények is szintén. Hát nem volt mit tenni, kiballagtam a fiúkhoz jelenteni a rossz hírt, tudtam, hogy amúgy is be kell vásárolnom Chris holnapi érkezésére, de azt nem gondoltam volna, hogy ennyi mindent kell vennem. Amikor beléptem a nappaliba mindenki rám kapta tekintetét. Én pedig megszólaltam:
-Srácok...van egy rossz hírem.
-Mi az?- kérdezte Niall.
-Elfogyott az összes kaja- jelentettem be a rossz hírt.
Mikor ezt kimondtam Niallben egy világtört össze.Furcsa képet vágott és nyöszörgő hangokat adott ki.
-Rohadt vicces vagy Tomlinson!- ordítottam.
-Ez már megint egész nap ordítozni fog- jegyezte meg Harry lenézően.
-Na, ide figyelj Styles! Senki nem beszélt hozzád- kiabáltam.
-Mi bajod van már megint?- kérdezte döbbenten.
Hirtelen nagy puffanásra lettünk figyelmesek, mindenki a kanapé felé bámult. Szerencsétlen Niall leesett a kanapéról. Gondolom felriadt a kiabálásra és leesett. Niall csak döbbenten bámult felénk, mivel én már megint kiabáltam.
-Látjátok már megint mit műveltetek?! Mióta itt vagytok csak a kárt csináljátok!- kiabáltam.
-Te meg egy hisztérika vagy, ahelyett, hogy normális vagy minden öt percben valakire mérges vagy, nem vagy beteg a fejedre?!- kérdezte Harry.
-Képzeld NEM- kiabáltam vissza.
-Morgan az ébresztésen miért borultál ki ennyire?- kérdezte Louis- Már hozzá szokhattál volna.
-Hát képzeld el, hogy ráestem a kezemre és FÁJ!!! Niall miattatok esett le a kanapéról, és ha neki is baja esett?! A barátotokkal törődhetnétek!- kiabáltam.
-Te nem vagy normális! A süti sütést is túl reagáltad!- ordibált Harry is.
-Hogy nézett ki a lakás? Kíváncsi vagyok összepakoltatok-e. Elegem van belőletek. Itt vagytok már lassan egy hete és tönkretesztek, mit mondok ha hazajön a bátyám? Miért néz ki minden így?- beszéltem tovább, pontosabban kiabáltam.
-Semmit, mit kéne. Már az is baj, ha egy picit felrázzuk az amúgy unalmas, egyszínű életedet?- kérdezte Harry.
-Igen! Baj!- most be telt nálam a pohár, és valahogy ki kellett adnom magamból ezt az egészet.
-Nyugodj le jó! Nem akartunk rosszat!- Louis megpróbált közelebb jönni hozzám, de én félreléptem, ő pedig beleesett az ágyamba.
-Mit műveltél? Lehet, hogy meghalt!- kiabált Harry.
-Szerintem nem- óvatosan megrúgtam a lábát, mire ő egy 'jól vagyok'-kal válaszolt.
-Mázlid van Morgan- fújta ki a levegőt Harrry.
-Oké, tudod mit, én most megyek és lezuhanyzok. Te addig kapard össze a haverodat és tűnjetek el- mutattam az ajtó felé.
-Nekem jobb ötletem van- egy gonosz vigyorra húzta száját- Louis! VÍZ!- kiáltotta el magát.
Répakirály felpattant és befutott a fürdőbe. Utána akartam futni, de Harry az ölébe kapott és bevitt a fürdőbe.
-Fiúúk!! Ezt már egyszer eljátszottuk!!- ordibáltam.
-Nem baj. Akkor is jó móka volt, most is az- vonta meg a vállát Harry, hála ennek a mozdulatnak majdnem leestem.
Zayn, Liam, és Niall is beálltak az ajtóba. Niall megpróbálta megakadályozni Harryt, de Louis lefogta, így sikeresen beledobtak a kádba. Zayn, Harry és Louis röhögtek, Liam és Niall pedig kisegítettek a kádból. Dühösen odamentem a többiekhez és elkezdtem ütni őket.
-Elmebeteg állatok!!!- kiabáltam.
-Mi csak hülyültünk- védte meg magát és a haverját Harry.
Egyszer csak azt vettem észre, hogy kattan a zár és hárman maradtunk. Én, Louis és Harry.
-Niall! Engedj ki!- kiabáltam.
-Nem teheted ezt velünk ez a nő megöl minket- kiabálta kétségbeesetten Harry.
Louis nem szólt semmit csak elkezdett dörömbölni az ajtón, én is és Harry is dörömböltünk vele, kívülről egy hang se hallatszott, ezért kár volt erőltetni. Pár percig azért még próbálkoztunk, de aztán feladtuk.
-Kár próbálkozni- fordult el Louis az ajtótól.
Tíz percig csendben ültünk, amikor csoszogást hallottunk, mindhárman felugrottunk és reménykedve bámultuk az ajtót.
-Kibékültetek? Éltek még?- hallottam Niall hangját az ajtó másik feléről.
-Niall, nyisd ki- könyörögtem.
-Viccelsz?- kérdezte Niall- Soha. Legalábbis míg nem békültök ki és mindenki nem kér bocsánatot a másiktól. Majd jövök. Sziasztok!- beszélt , de a a hangja egyre halkabb volt, egyre távolabbról lehetett hallani a hangját, majd egy hangos ajtópuffanás és aztán semmi.
Niall bent hagyott minket a fürdőszobában. Harry elhelyezkedett a kád szélén. Én pedig leültem az ajtóba. Louis pedig a kád mellé. Már nagyon kezdtem fázni.
-Fázol?- kérdezte Louis aggódóan.
-Aha- válaszoltam és közben ahogy tudtam összegömbölyödtem.
Louis levette a pulcsiját és felém nyújtotta, én csak értetlenül pislogtam rá.
-Vedd fel- magyarázta.
-Köszönöm- megköszöntem és jeleztem a szememmel, hogy akkor forduljanak el, először nem tudták mit akarok, aztán csak vigyorogni kezdtek.
-Elfordulnátok?- kérdeztem, de még mindig vigyorogva néztek engem- Azt akarjátok, hogy megfagyjak?
Louis kapcsolt és elfordult, de Harry szólásra nyitotta a száját, szóval újra valami nagyon kedves Harrys beszólást kapok a gyűjteményéből.
-Őszintén? IGEN- beszélt.
Louis csúnyán ránézett és elfordultak. Gyorsan magamra vettem a pulcsit és leszedtem magamról a vizes ruhát.
-Kész vagyok- szólaltam meg, ők pedig visszafordultak.
-Niall mikor unja már meg?- kérdezte Harry.
-Soha- vágta rá rögtön Louis- Tudod, hogy milyen csökönyös.
-Szerintem örökre itt maradunk- jegyeztem meg, ők ijedten rám kapták tekintetüket.
-Mi? Miért maradnánk?- kérdezte Louis.
-Soha nem fogunk kibékülni- jegyeztem meg- ti soha nem fogtok bocsánatot kérni.
-Én akarok- mondta Louis- csak kellett egy kis ösztönzés.
-Hm?- néztem rá.
-Szeretnék bocsánatot kérni a hideg vízért, a csókért,- kezdte el sorolni az ellenem elkövetett dolgait- a ruháid szanaszét dobálásáért, Kevinért, a répákért, a hülyeségekért- befejezte és a leggonoszabb tettét kihagyta.
-Louis kihagytál valamit- néztem rá.
-Nem- mondta, rámosolyogtam, ő pedig a fejére csapot- ja hogy azt.
-Aha- nevettem el magam.
-Ne haragudj, hogy elolvastam az áradozásaidat szőke barátomról- nézett rám vigyorogva.
-Az nem róla van, hanem az exemről- kezdtem mentegetőzni.
-Múlt heti dátummal?- kérdezte vigyorogva.
-Múlt héten írtam le- mondtam.
-Aha, persze- nevetett- Amúgy Harry, nem akarsz bocsánatot kérni?
-Miért kellene?- kérdezte Harry.
-Megtegyem helyetted?- kérdezte mosolyogva Louis.
Harry egy szót sem szólt csak elfordult, Louis megbökte, de még mindig semmi reakció.
-Oké, akkor én bocsánatot kérek tőled a nevében- nézett rám Louis- sajnálom, hogy utállak azért, hogy nem vagy elájulva a cuki pofimtól, sajnálom, hogy egy rohadt nagy szemét vagyok veled.
Elkezdtem nevetni, Harry a kád szélén ült és a szemét forgatta, egy hirtelen mozdulatot követően belefordult a kádba. Én elnevettem magam, Louis pedig rögtön a barátja segítségére sietett. Kisegítette a kádból, Harry idegesen levágódott Louis mellé. Már elég régen bent voltunk, de eddig csak Louis volt hajlandó bocsánatot kérni és érett emberhez méltóan viselkedni, Harry még tartotta magát. Egy órája ültünk már a fürdőszobában, mikor végre valahára valaki jött a szoba felé.
-Na? Bocsánatkérés meg volt?- hallottam Niall hangját.
-Igen- vágtam rá.
Kattant a zár és Niall kinyitotta az ajtót. Végig nézett rajtam és az első amit kérdezett az volt, hogy..
-Miért van rajtad Louis pulcsija?
-Beledobtak egy kád hideg vízbe te meg bezártál minket a fürdőszobába- magyaráztam.
Pár másodperc alatt üres lett a szobám. Niall és Louis mentek enni, Harry pedig ment öltözni. Beálltam a szekrényem elé valami normális ruhát keresni. Gyorsan magamra kaptam és lementem. A többiek jól szórakoztak, Louis egyedül ült a nappaliban és müzlit evett. Odamentem hozzá és letettem mellé a pulcsiját.
-Köszi Louis, ez életmentő volt- néztem rá.
-Először mondod a nevem- nézett rám boldogan.
-Ez nem igaz- ráztam a fejem.
-Az igaz.- mosolygott- szóval ez most már azt jelenti, hogy Morgan és Tomlinson barátok?
-Igen Louis azt jelenti- mosolyogtam rá, letette a müzlit felállt és jó szorosan átölelt. Már pár perce ölelkeztünk, mikor elengedett, leült és folytatta az evést.
-Megyek én is eszek valamit- mondtam és elindultam a konyha felé.
Benéztem a konyhába, Harry pont indult ki és elég furán nézett rám, nem tudom eldönteni, hogy ezzel mit akar. Végül inkább úgy döntöttem, hogy később reggelizek, semmi kedvem nem volt a fiúkhoz. Örültem, hogy Chris végre hazajön, ők pedig visszaköltöznek a villájukba, pont elég volt belőlünk ennyi idő.
Kimentem az ajtón és leültem a lépcsőre, csak bámultam magam elé. Hirtelen ajtó nyitódásra lettem figyelmes, valaki leült mellém, egy picit oldalra néztem, hogy lássam mégis melyik. Nagy meglepetés ért amikor megláttam, hogy ki ül mellettem. Talán fürtös barátunk megemberelte magát és bocsánatot kér?
-Sophie- kezdett bele, most valahogy nem a szokásos modorában, sőt egyáltalán nem volt semmi goromba a hangjában.
Döbbenten ránéztem, fogalmam sem volt mit akar, ahogy ismerem gondolom valami olyanért jött, hogy hol a távirányító vagy hol a kóla, ja és nem ilyen hangnemben szokott beszélni.
-Fürtöske?- néztem rá döbbenten.
-Sophie, én nem azért voltam veled szemét, mert nem bírod a cuki pofimat- kezdett bele, de valahogy megakadt és nem folytatta csak bámult maga elé.
-Harry- néztem rá, de félbeszakított.
-Ne mond azt, hogy nem kell bocsánatot kérned. Ne legyints egyet, hogy minden el van felejtve, semmi sincs elfelejtve- mondta Harry.
-Akkor nem mondom- mondtam és vártam mi lesz a folytatás.
-Nem tudom miért viselkedtem úgy, mint egy kisgyerek. Mindent nagyon sajnálok, és nem kérem, hogy megbocsáss, nem várom el- mondta Harry.- Bocsánatot kérek minden hülyeségemért, mindenért amit ellened elkövettem. Sajnálom Sophie. Sajnálom a mai veszekedést, sajnálom amiket mindig a fejedhez vágok, sajnálok mindent.
-Harry, oké. Én megbocsájtok neked- fordultam felé és átöleltem Harryt- Csak egyet árulj el- kezdtem bele.
-Mire vagy kiváncsi?- engedett el.
-Miért is voltam neked annyira unszimpatikus?- kérdeztem.
-Nem azért, mert nem voltál elájulva a cuki pofimtól- mondta, ránéztem ilyen Harry nekem ne hazudj arccal- jól van talán egy picit azért na. De ne nézz már rám így. Hallod?!
-Most komolyan téged ez ennyire szíven üt?- kérdeztem.
-Ja. Honnan jöttél te, hogy nem ismertél MINKET?! Nem láttál még egy plakáton se ENGEM?- kérdezte, valahogy kezd visszatérni a régi stílusa, amit velem szemben használt.
-Harry, most békültünk ki! Ilyen hamar ne haragíts magadra- mondtam.
-Jó, nem azért mondtam- nevetett.
-Ne haragudj- álltam fel.- Közölni akarom a mindenkivel, hogy legkésőbb holnap reggel elmehetnétek, mert hazajön Chris és nem hiszem, hogy örülni fog.
-Persze oké- állt fel Harry is.
Elkezdett csörögni a telefonom, a kijelzőn David neve villogott, rögtön fel vettem.
-Szia!- kiabált bele.
-Szia!- köszöntem vissza- Mi újság?
-Chris már nagyon pakol, legkésőbb holnap délben hazaér- hallatszott David hangja a vonal másik végéről- Már bepakolta a többi cuccotokat.
-De miért te szólsz? Vagy most ez?- kérdeztem- egész héten alig jelentkezett.
-Most is pakol, meg azért, hogy körülbelül mikorra várd, ja és Lily szólt neki, hogy csak pár nap múlva tud hazamenni- magyarázta David.
-Oké, köszi, hogy szóltál- mondtam- ennyi?
-Aha, Szia Sophiekám. Szeretlek- hangzott el Davidtől a szokásos elköszönés.
-Szia. David én is Szeretlek- köszöntem el, mikor letettem. Ránéztem Harryre, aki nagyon furcsa arcot vágott.
-Ki az a David?- kérdezte.
- A bátyám legjobb barátja, a volt szomszédunk, az én jó barátom- magyaráztam el, Harry mosolygott rajta, kinyitotta az ajtót és beengedett.
Szerencsére mindenki a nappaliban ült. Beálltam a nappali közepére, mikor már Harry is elhelyezkedett Louis mellett végre elkezdhettem beszélni.
-Srácok, hál Istennek eltelt ez a hét és holnap legkésőbb délben jön haza Chris és nem hiszem, hogy örülne, ha itt találna benneteket- magyaráztam.
-Oké, akkor legkésőbb holnap reggel hagyjuk el a házat?- kérdezte Louis.
-Hát- kezdtem bele.
-Persze, elmegyünk- mondta Liam.
Még beszélgettünk egy tíz percet, aztán mentem a konyhába valami ennivaló után nézni, kinyitottam a hűtőt, de az kongott az ürességtől a szekrények is szintén. Hát nem volt mit tenni, kiballagtam a fiúkhoz jelenteni a rossz hírt, tudtam, hogy amúgy is be kell vásárolnom Chris holnapi érkezésére, de azt nem gondoltam volna, hogy ennyi mindent kell vennem. Amikor beléptem a nappaliba mindenki rám kapta tekintetét. Én pedig megszólaltam:
-Srácok...van egy rossz hírem.
-Mi az?- kérdezte Niall.
-Elfogyott az összes kaja- jelentettem be a rossz hírt.
Mikor ezt kimondtam Niallben egy világtört össze.Furcsa képet vágott és nyöszörgő hangokat adott ki.
-Niall azért ennyire nem vészes a helyzet- mondtam, de nem nyugodott meg.- Megyek vásárolni.
-Mindent vegyél- mondta Niall.- Jó? Mindent!
-Oké, oké- mondtam- Valamelyikőtök elvisz engem kocsival?
-Ja,- válaszolt Zayn, eléggé meg voltam lepődve- én addig míg bevásárolsz elugrok pizzáért.
-Na akkor induljunk- mondtam és elindultam az ajtó felé.
Két óra alatt végeztünk mindennel, már cipeltük be a táskákat. A fiúk a konyhában hülyéskedtek, amikor beléptünk tátott szájjal bámultak minket.
-Mi az a sok táska?- kérdezte Liam.
-Niall azt mondta, hogy vegyünk mindent- mondtam nevetve.
-Felvásároltátok a boltot?- Harry a megdöbbenéstől csak most tudott megszólalni.
-Majdnem- nevette el magát Zayn- megyek a többi cuccért.
Mindent becipeltünk és elraktuk oda ahova való. A fiúk nagyjából összeszedték a cuccaikat, hangsúlyozom nagyjából.
Estére kitalálták, hogy nézzünk meg együtt egy horrorfilmet. Előkerestem Chris DVD-it majd együtt kiválasztottuk a szerencsés nyertest. A Paranormális Jelenségek mellett döntöttünk. Vagyis döntöttek, mert nekem nem volt beleszólásom. SŐT, mondjuk úgy, mintha a falnak beszéltem volna. Nem szeretem a horrorfilmeket, igazából rettegek tőlük. A film végére teljesen ki voltam készülve. Felmentünk Niallel a szobámba. Lefeküdtem az ágyamba, de nem tudtam aludni. Folyton a filmen gondolkoztam.
-Niall, alszol?- kérdeztem.
-Még nem. Miért?- hallottam az álmos feleletet.
-Félek- suttogtam- nincs kedved idefeküdni mellém?
-Komolyan?- hallottam a hangján, hogy nagyon meglepte a kérésem.
-Igen, de siess!- mondtam picit hangosabban.
Hallottam ahogy felkel az ágyból és hangos léptekkel idejött hozzám. Arrébb csúsztam, és adtam neki a takarómból. Befeküdt mellém és átkarolt. Majd egy altatódalt kezdett dúdolgatni. Megnyugtatott a közelsége. A szívem sokkal hevesebben vert, mint máskor. Nem is mertem erre gondolni. Helyette inkább a hangjára figyeltem és pár perc múlva el is nyomott az álom.
-Mindent vegyél- mondta Niall.- Jó? Mindent!
-Oké, oké- mondtam- Valamelyikőtök elvisz engem kocsival?
-Ja,- válaszolt Zayn, eléggé meg voltam lepődve- én addig míg bevásárolsz elugrok pizzáért.
-Na akkor induljunk- mondtam és elindultam az ajtó felé.
Két óra alatt végeztünk mindennel, már cipeltük be a táskákat. A fiúk a konyhában hülyéskedtek, amikor beléptünk tátott szájjal bámultak minket.
-Mi az a sok táska?- kérdezte Liam.
-Niall azt mondta, hogy vegyünk mindent- mondtam nevetve.
-Felvásároltátok a boltot?- Harry a megdöbbenéstől csak most tudott megszólalni.
-Majdnem- nevette el magát Zayn- megyek a többi cuccért.
Mindent becipeltünk és elraktuk oda ahova való. A fiúk nagyjából összeszedték a cuccaikat, hangsúlyozom nagyjából.
Estére kitalálták, hogy nézzünk meg együtt egy horrorfilmet. Előkerestem Chris DVD-it majd együtt kiválasztottuk a szerencsés nyertest. A Paranormális Jelenségek mellett döntöttünk. Vagyis döntöttek, mert nekem nem volt beleszólásom. SŐT, mondjuk úgy, mintha a falnak beszéltem volna. Nem szeretem a horrorfilmeket, igazából rettegek tőlük. A film végére teljesen ki voltam készülve. Felmentünk Niallel a szobámba. Lefeküdtem az ágyamba, de nem tudtam aludni. Folyton a filmen gondolkoztam.
-Niall, alszol?- kérdeztem.
-Még nem. Miért?- hallottam az álmos feleletet.
-Félek- suttogtam- nincs kedved idefeküdni mellém?
-Komolyan?- hallottam a hangján, hogy nagyon meglepte a kérésem.
-Igen, de siess!- mondtam picit hangosabban.
Hallottam ahogy felkel az ágyból és hangos léptekkel idejött hozzám. Arrébb csúsztam, és adtam neki a takarómból. Befeküdt mellém és átkarolt. Majd egy altatódalt kezdett dúdolgatni. Megnyugtatott a közelsége. A szívem sokkal hevesebben vert, mint máskor. Nem is mertem erre gondolni. Helyette inkább a hangjára figyeltem és pár perc múlva el is nyomott az álom.
wáhh *.* nagyon jóóó :)) siessetek kövivel.. ;DD
VálaszTörlésNagyon szépen köszi:)) Sietünk :)) Amy
Törlésjajj nagyon tetszik :)) kövit :D
VálaszTörléssietünk:)
Törlés