8.fejezet: Ezekkel együtt élni?!

Úgy döntöttünk, hogy nem várunk tovább, mivel már előre meg van pár fejezet, ezért megosztjuk. Véleményeket várunk! Ja és van egy szavazásunk. Szavazzatok! Ne feledjétek 3 komi és kövi. Üdv: Amy és Liza :)) ♥

Reggel arra ébredtem, hogy ugrálnak az ágyamon és azt ordibálják, hogy ÁLOMSZUSZÉKOK, ideje felkelni, mikor többszöri figyelmeztetés után sem hagyták abba, felkaptam a Chris ellen készített fegyveremet, egy jó pohár jéghideg vizet és az egyikőjük fejére öntöttem. Az az illető hangosan felordított.

-Harry!! Engedd a hideg vizet!- felismertem Louis hangját és az egészet megbántam. 

Leszedte rólam a takarómat felkapott és vitt a fürdőszobám felé és beledobott a vízbe.

-Te meg akarsz ölni?!- ordibáltam. 

-Nem csak felakarlak ébreszteni- nézett rám vigyorogva.

-Ide figyelj Tomlinson! Én házam, én váram!- kiabáltam.

Bosszúképp csuromvizesen lerohantam, szuper utána még moshatok is fel. Kikaptam az összes répát a hűtőből, Louis beállt a konyhaajtóba.

-Te sátáni nőszemély! Mit művelsz?- nézett rám kikelve önmagából.

-Tudod, én házam, én váram. Te répád, te galambod- szóltam vissza egy ördögi vigyor kíséretében.- Ja, és az én kukám.

-Sophie tedd azt le!- kiabált rám.

-Nem!- tiltakoztam.

-De én vagyok az idősebb- mondta büszkén.

-De az engem nem érdekel!- ellenkeztem.

A veszekedés után már kezdtem megsajnálni, de még mindig tartottam magam. A többiek is lassan beálltak Louis köré és hol rám, hol pedig rá néztek.

-Ti mégis mi a fészkes fenét műveltek?-kérdezte Harry, ahelyett, hogy elmenne felöltözni, egy szál alsónadrágban állt Louis mellet és vigyorogva nézett engem. 

-Louis répáin veszekszünk, mégis minek látszik?- kérdeztem és felemeltem a kezembe lévő répacsomagot. 

-Amúgy tök jó, hogy vizes a ruhád és hozzád tapad- nézett rám vigyorogva Harry. 

Ijedten ránéztem a fiúkra, ők pedig elnevették magukat.

-Csak vicc volt- mondta nevetve Harry,- vagy nem?

Eldobtam az összes répát és felrohantam az emeletre átöltözni,de még visszakiabáltam a hangosan röhögő fiúkhoz.

-Répakirály, most te nyertél, de ne örülj ennyire, tudod én házam!

-Te várad.Ismerem- kiabálta vissza Louis.

Gyorsan elkészültem és visszamentem a többiekhez, ugyanis be kell rendeznem a vendégszobákat.

-Fiúk kijön el velem bútorokat venni?- mondtam, de valahogy nem jelentkeztek valami sokan.

Az összes fiú Zaynre nézett, aki épp a cipőjét tanulmányozta. Felnézett, de szerencsétlen nem értette, hogy miért bámulja mindenki őt.

-Most miért néztek rám?- kérdezte értetlenül Zayn.

-Te mész vele bútorokat venni- vágta rá Liam.

-Mi? Nem!- kelt ki magából, majd újra tiltakozásba kezdett.-Nem, nem, nem.Olyan Isten nincs!

-De, de van- válaszoltam.- Mert, ha nem akkor jönnek a  rózsaszín szive...- Zayn félbeszakított.

-Nem, nem, nem!- mondta Zayn.- Te nem lehetsz ilyen gonosz.

-Te arról a Sophieról beszélsz, aki kiakarta dobni a répáimat?- kiabálta Louis.

Zayn végül is belegyezett, de nem volt valami lelkes. Én sem lennék, ha vele kellene vásárolnom, de várjunk csak, vele kell.

-Remélem van autó- zsörtölődött.

-Viccelsz?- néztem rá nevetve.- Ekkora garázsban, hogy ne lenne? 

-Adj kulcsot!- parancsolta.

Útnak indultunk és megállt az első bolt előtt, ahol bútorokat árulnak. Bementünk és nagy lelkesen belevetettük magunkat a vásárlásba. Szépen segített minden bútort megvenni és kiválasztani. Kifizettük őket és házhoz szállítást is béreltünk. Zayn még beugrott egy barkácsboltba, mert kitalálta, hogy az összes vendégszobára tegyünk egy táblát amire ráírjuk, hogy kinek a birodalma. Ma délelőtt a szokottnál is többet beszélt hozzám és azt is mondta, hogy ha így haladunk akkor még a végén megkedvel, de erre ne vegyek mérget. Mikor hazaértünk a srácok furán néztek ránk és végül Niall megszólalt:

-Hol vannak a bútorok?- Istenem, ez agyilag is tök szőke.

-Nem hallottál még olyanról, hogy házhozszállítás?- kérdeztem lenézően.

-Úgy áll a hajatok, ahogy elmentetek- jegyezte meg Louis.

-Tudod én a te hajadat szeretném átrendezni- vágtam vissza.

-Te ma még a szokásosnál is gorombább vagy- mondta Louis.

-Csodálkozol?!- kérdeztem.- Korán reggel beledobnak a jéghideg vízbe. 

Két órán keresztül a szobák berendezésével voltunk elfoglalva, az összes fiú szépen berendezte a saját szobáját és kiírták a táblákra a neveket, erre az volt a magyarázat, ne hogy összekeverjem a saját szobámat az övékkel és hozzájuk menjek be. Utána pedig elküldtek kajáért, mikor hazaértem egy árva lélek sem volt a házban. Gyanús volt nekem ez a csend, nem akartam elhinni, hogy hazamentek, mert Louis répái még mindig az asztalon hevertek. Kevin pedig le volt ültetve a kanapéra és őt soha nem hagyná itt. Elindultam a szobám felé, és amikor benyitottam, majdnem összeestem. A ruháim szanaszét voltak dobálva. A fiúk pedig az ágyamon és a kanapémon feküdtek. Zayn, Louis és Harry egy kék kis füzetet nézegettek nevetve, majd amikor közelebb mentem, észrevettem, hogy az a naplóm. Ekkor Louis röhögve megszólalt:

-És azok a szemek! Awh!

-Louis tedd azt le!- kiabáltam rá, de mivel tudtam, hogy ezzel semmit nem érek el, elindultam a nappali felé és visszakiabáltam Louisnak, hogy:

-Kevin veszélyben van!

Louis, mint egy vadállat kifutott a szobámból, kirántotta a lábaimat alólam. Hála neki a földre kerültem. Rám ült és elkezdett ütni a kispárnámmal.

-Te elmebeteg állat, tudnád bántani azt a szegény ártatlan galambot?!- ordítozta Louis.

-Az egy kitömött galamb- dühöngtem.

-Kevin él és beszél hozzám- válaszolta Louis.

-Te beszélsz magadhoz- válaszoltam, közben próbálkoztam leszedni magamról.

-Ez nem igaz!- kiabálta Louis.

-Ó, kérlek Louis- szólalt meg a hátunk mögül Harry.

-Harry, KUSS!- ordította Louis.

-Szállj le rólam!- kiabáltam és közben csapkodtam a földet.

-Hagyd békén a galambomat!- ordította.

-Add vissza a naplómat!- kiabáltam vissza, közben a fiúk döbbenten néztek minket.

-Rendben, de te meg ne bántsd Kevint!!- kiabálta. 

Kezembe adta  a naplómat, én meg mint valami őrült elkezdtem futni a nappali felé, felkaptam Kevint és kirohantam vele az udvarra. 

- Sophie, megígérted- hallottam Louis kétségbeesett hangját a hátam mögül.

-Az még az előtt volt- kezdtem bele, majd rájöttem, hogy szegény Louis nem is csinált semmit.- Ja, semmi megígértem.

Kevint a medence felett lógattam, teszteltem Louis idegzetét. Eleinte kiabált, aztán odarohant hozzám, Kevint kikapta a kezemből, engem pedig belelökött a medence vizébe. Aztán Kevint odadobta Harrynek és utánam ugrott. Közelebb jött hozzám és lenyomott a víz alá. Mikor végre kijöttem, akkor megkérdezte:

-Na ez most, hogy tetszik Morgan?

-Nagyszerű érzés újra vizesnek lenni- válaszoltam.

Louis magához szorított, már nagyon elegem van ezekből a megnyilvánulásokból. 

-Louis, engedj el!- parancsoltam rá, de nem engedett el.

-Nem mert én szeretlek- mondta Louis és még jobban magához szorított.

-Megfojtasz a szereteteddel- válaszoltam levegőért kapkodva.

-Az is a célom- mondta Louis nevetve.

-Ja és ezek után higgyem el, hogy szeretsz?- kérdeztem.

-Nem hiszed el?- Louis közelebb jött, megfogta a kezem és megcsókolt. 

Ellöktem magamtól és egy pofon kíséretében kimentem a medencéből és dühösen felrohantam a szobámba és becsuktam az ajtót. A fiúk csak döbbenten néztek utánam. Levettem magamról a vizes gönceimet és bedobtam a fürdőszobába a sarokba, egyszer csak halk kopogásra lettem figyelmes, magamra kaptam a köntösömet és kinyitottam az ajtót. Liam állt előttem, teljes életnagyságában. 

-Mit szeretnél?- sóhajtottam.

-Bejöhetek?- nézett rám ártatlanul.

-Persze nyugodtan- válaszoltam, szép lassan bejött a szobámba, leült az ágyra és nézett engem.

-Na ki lesz a befutó?- kérdezte Liam, döbbenten néztem rá.-Niall vagy Louis?- folytatta mosolyogva.

-Liam, hogy képzelhetsz ilyet? Egyikőjük sem- válaszoltam.

-Sophie, mindent tudok- válaszolta Liam.- Áruld el.

- Ez esetben te- válaszoltam nevetve.

-Látom, nem szedek ki belőled semmit- mondta komolyan.

-De nem ám, mert rögtön rohannál hozzájuk és elmondanád- mondtam nevetve. 

-Én soha- rázta meg a fejét.

-Liam ugyan már, nem hiszek neked- mondtam, közben a földön kerestem valami normális ruhát.

-Figyelj Sophie, soha nem mondom el, ez a mi titkunk marad- nyugtatott Liam.

-Nem ma jöttem le a falvédőről.

-De Sophie nekem tényleg elmondhatod- próbálkozott tovább.

-Az egyetlen ember akinek elmondanám, az most nincs itthon- válaszoltam.

-De Sophie, most kivételt tehetsz és elmondhatod másnak is- mutatott magára.  

-Na jó, akkor elmondom Davidnek- nevettem rá.

-És miért nem nekem?- kérdezte.

-Te nem vagy David.

-Gyere velem sétálni és közben elmondhatod- az ajtó felé rángatott.

-Köntösben vagyok.

-Nem baj nekem így is jó- mondta és tovább rángatott.

-Amíg én öltözködöm, te beszélhetnél a répamániás haveroddal, hogy szálljon már le rólam- magyaráztam. 

-Nem én itt maradok fent- rázta meg a fejét.

-Liam, fel szeretnék öltözni- mutattam fel a kezemben lévő ruhákat.

-Menj be a fürdőszobába- mutatott az ajtóra.

Nem volt kedvem Liammel veszekedni, bementem a fürdőszobába és felöltöztem. Elindultunk a környéken sétálni, hál Istennek csöndes ez a hely. Úgy hogy nem fognak minket rajongók kergetni.

-Sophie! Melyik fiú?- tért rögtön a lényegre.

-Liam,egyikse.

-Nem hiszek neked- válaszolta, majd folytatta- Melyik csókol jobban?

-Hmm...talán Niall, uppsz- mikor észrevettem, hogy kihez is beszélek befogtam a szám.

-Tudtam,hogy úgy is bevallod- nevetett.

-De nem mondtam semmit- tiltakoztam.

-Csak utaltál rá.

-Amúgy Louissal jó formán nem is- kezdtem bele, de nem folytattam.

-Nem is? Mi?- értetlenkedett Liam.

-Liam? De miért érdekel annyira?- kérdeztem.

-Tudod Sophie, én Niall lelki szemetesládája vagyok- nevette el magát.

-Jaa értem.Akkor duplán nem mondom el- ráztam a fejem.

-Bennem megbízhatsz, tudod én voltam tegnap az egyetlen aki ott maradt veled- magyarázta Liam.
-De ezt nem kérte senki.

-Tudom,csak, hjajj Sophie, ezt nehéz elmagyarázni- rázta a fejét.

-Mit? Most már mond- mondtam.
-Nem tehetem, megígértem neki, hogy nem mondom el senkinek- magyarázta, de egyáltalán nem értettem, hogy kinek mit ígért.
-Liam!!! Kinek ígérted meg?- kérdeztem.
-Magamnak- mondta nevetve.
-Akkor meg, az nem érdekes- legyintettem.
-De nem sérthetem meg a kicsi Liam lelkét- mondta  halál komolyan.
-Szóval már 3. személyben is beszélsz magadról?- kérdeztem döbbenten.
-Jó figyelj nekem te nagyon szimpatikus vagy- magyarázta.- És ezért fontosnak tartom, hogy jó kapcsolatot ápoljunk és Niallnek is jól esik, ami szintén egy pozitívum.
-Liam, figyelj én is szeretnék jó kapcsolatot ápolni veled és szerintem ez nekünk megy is meg minden, de nekem nem kell párkapcsolat- mondtam.
-Te miről beszélsz?- kérdezte, mintha nem tudná, hogy miről is beszélek.
-Tudom, hogy az a célod, hogy összehozz engem a szőke haveroddal- magyaráztam.
-Nekem nem, én csak összeakarok veled barátkozni, de komolyan.
-Liam mégis kit akarsz becsapni?- kérdeztem.
-Senkit- válaszolt mosolyogva.
-Oké, akkor lehetőleg ne kezd el azt hogy Niall milyen aranyos, most épp haragszom rá, azért mert bemutatott nektek- magyaráztam, Liam közben mosolyogva nézett engem.

-De hisz ő csak ígéretet teljesített- legyintett egyet Liam.
-Liam miről beszélsz?- kérdeztem döbbenten.
-Ellopta egy galamb személyazonosságát- bökte ki és közben komoly arcot vágott.
-Igen és?- azt hiszem, ebben Louis keze van.
-Kevin megbüntette- mondta Liam én pedig döbbenten bámultam rá, majd újra megszólaltam.
-Mi?-úgy nézte, rá,mint egy őrültre.
-Kevin, tudod Louis galambja- magyarázta, na tessék, én megmondtam.
-Igen ezt tudom, de nem is él- ráztam a fejem.
-Ő akkor is Louis galambja, ne tudd hányszor próbáltam kidobni. De az az állat mindig visszajött- magyarázta Liam és közben grimaszokat vágott, szóval neki is agyára megy az a galamb.
-Vajon hogy csinálta?- kérdeztem rá.
-Louis keze van a dologban azt hiszem- vágta rá.
-Ahha értem- mosolyogtam.
-De eltértünk a tárgytól. Kivel jönnél össze? Niall vagy Louis?- kérdezte vigyorogva.
-Nem tudom, hát Louis olyan fura, Niall aranyos, de nem tudom én a furákra bukok- válaszoltam mosolyogva.
-Furákra? Nem vagy semmi- mosolygott Liam.- Ma még beszélgetnem kell Harryvel.
-Miért? Amúgy a galambot azt elégetném az már túl fura, még nekem is.Ja és sose felejtsd el, hogy 17 évig két őrülttel éltem egy fedél alatt- magyaráztam.
-Hát ki kell szednem belőle, hogy Louis mit mondott- nevettet Liam, aztán pedig folytatta.- Igazad van, de Niall akkor is cuki. Nem lenne jobb egy olyannal járni,aki reggelente nem dob bele jéghideg vízbe?
-És nem csókol meg egy medencében?- kérdeztem, majd válaszoltam is.- De, sokkal jobb lenne.
-Hmm,nem.Ő az utca közepén csókolna meg- mondta nevetve.
-Akkor inkább Louis- nevettem.

-Nem értem,hogy miért a furcsa srácokra buksz, ezért magyarázd már el- nevetett.
-Nem ez nem így van, igazából Louis nem is tudom, olyan olyan hülye meg minden, Niall meg tegnap este olyan cuki volt amikor megvigasztalt- magyaráztam mosolyogva.
-Értem- Liam csak ennyit tudott válaszolni.
-De ne is beszéljünk erről tovább, mert ahogy mondtam boldog szingli vagyok- magyaráztam.- Nincs szükségem egyik One Direction bandatagra sem.
-Aha, ez sajnálatos hír, mert még ott van a szintén szingli Harry- mondta nevetve.
-Harry, na főleg ő nem.Kérlek,amikor rám néz szikrákat szór a szeme-mondtam kétségbeesetten.
-Ő még bír téged, Zayn az aki rád se bír nézni- mondta, de ez egy cseppet sem volt biztató.

-Köszi, ez jól esik- mondtam.
-Amúgy nem értem őket, olyan aranyos lány vagy- mondta Liam.
-Oh, köszi, aranyos vagy- öleltem meg Liamet.
-Szerintem hazamehetünk, én már mindent tudok, többet is mint ami kell- mondta nevetve.
-Egy icipicit- nevettem.
Tizenöt perc múlva már az előszobában álltunk, én szó nélkül mentem fel az emeletre, mert visszaakartam rakni a ruháimat a szekrénybe, amit az elmebetegek kiszedtek. Egyszer csak megint kopogásra lettem figyelmes és megint Liam állt az ajtóban. 
-Te már megint mit csinálsz a szobámban?- néztem rá idegesen.
-Hát jöttem rakodni- mondta Liam és rám vigyorgott.
Segített összerakodni, közben a barátnőjéről mesélt nekem. Miután kiment írtam üzenetet anyunak, hogy vendégszobák berendezve és a fiúk tisztelik a magánéletem, meg hogy nem nagyon mászkálnak a szobámban, ez volt a nyugtatás, de hát hazudtam.  Nem tisztelik, gondolok itt a napló olvasásra, az ébresztésre, Louisra.
Elmentem aludni, de az éjszaka közepén furcsa zajokra lettem figyelmes, ami a konyhából jött, amúgy is szomjas voltam, ezért kimentem a konyhába. A hűtőszekrényben valaki kutatott és közben hangosan énekelte, hogy:
-Sajt van a hűtőben, kenyér van a pulton és ezt mind a hasamba tömöm, papparampam- énekelte Liam, akkor felismertem, közelebb mentem megböktem és vigyorogtam rá. 
Liam ijedten felkiáltott:
-Mennyit hallottál?
-Sajt van a...- kezdtem énekelve, de Liam nem hagyta.
-Oké, oké. Ne folytasd!- kiabálta.
-Mit csinálsz te hajnalok hajnalán a hűtőben?-kérdeztem rá erre az előbbi kis incidensre.
-Nem hallottad a dalból?- kérdezte Liam nevetve.
-De- nevettem.
Hirtelen valaki megszólalt a hátunk mögött:
-Tudod ő mindig ilyen furcsa dalokat énekel- nevetett Zayn.
-Aha, értem. És ez a hajnali evés evés nálatok valami szokás vagy mi?- néztem felváltva Liamre és Zaynre.
-Dehogy- szólalt meg Zayn mellől Louis.
Percek alatt az összes fiú megjelent, Niall arra kelt föl, hogy én kijöttem a szobából, Liam pedig mert éhes volt, Louis nem is aludt, Zayn fogalmam sincs mit csinált. Harry pedig szintén rám kelt fel. Még én legyek a hibás azért, hogy hajnalok hajnalán Liam énekel. Otthagytam őket és Niall kíséretében elmentem aludni.