13.fejezet:Ti itt?

Sziasztok!Ha már azt ígértük,hogy hétvégén rész hát akkor hétvégén rész,még akkor is ha nem!(Amy) Ahogy látjátok Amy nagyon elemében van,büszke vagyok rá!(Liza)

Legközelebbi rész csak akkor ha méltóztattok legalább egy komit írni, most is csak azért hozzuk mert hatalmas hála az új rendszeres olvasónknak:)  Sok puszi és ölelés: Amy és Liza ♥:) 

Reggel magamtól ébredtem fel,a fejem Liam vállán pihent.Felnéztem az arcára,pont akkor ébredt fel.Ijedten egymásra néztünk aztán mindketten az ágyam felé fordultunk ahol Niall békésen aludt.Aztán a lehető legmesszebb húzódtunk egymástól.Ez egy filmbe illő pillanat volt.
-Nem akarok összeveszni a legjobb barátommal-súgta oda.
-Én sem-mosolyogtam.
Kinyújtottam elgémberedett végtagjaimat és csendben odasétáltam Niall-hoz.Elvettem a kis szekrényemről a telefonom és lefényképeztem.Elnevettem magam a kép láttán.Liam odajött mellém és megnézte mit működtem.
-Ki fog nyírni- mondta.
-Nem érdekel-vontam vállat-felébresszem?
-Felőlem.
Leguggoltam és elkezdtem csikizni.Szegénykém annyira megijedt,hogy lefordult az ágyról és ügyesen beverte a könyökét.
-Ezt most miért kellett?-kérdezte mérgesen.
-Csak jól esett- nevettem rá- ha nem állsz neki készülődni,akkor elfogtok késni. Látod! Én csak jót akartam.
Gyorsan felraktam twitterre a Niallről készült képet,szerintem keserves halálom lesz.Pár perc múlva jött is a szobámba a telefonját lobogtatva.
-Morgan! Mit tettél?- kiabált.
-Én semmit-néztem rá komolyan,de alig tudtam visszatartani a nevetést.
-Kegyetlen vagy- mosolygott.
Hirtelen ordításra lettünk figyelmesek.Gyorsan lementünk, mert onnan jött a hang.Louis állt a nappali közepén és ordítozott.Mikor mindenki leért nyugodtan csak annyit mondott: Készülődjetek.
-És ez muszáj volt?- kérdezte idegesen Liam.
-Aha.Idősebb vagyok.Odítozhatok kedvemre-ahogy ezt kijelentette anya tipikus futóruhában jött ki felkontyolt hajjal a dolgozószobából.
-Louis Tomlinson!Azonnal csomagolj össze!-kiabálta.
-De, de most miért kell velem kiabálni?- kérdezte sértődötten.
-Mert idősebb vagyok és nekem szabad- vont vállat anyu.
Mindenki elkezdett nevetni Louis fintorán.
-Anya,te miért nézel ki ilyen...?-kérdezte Chris,de még kereste a szavakat.
-Sportosan-motyogtam.
-Ez az megvan a szó!-kiáltott fel Chris.
-Találtam egy új edzőtermet.Gondoltam kipróbálom-jelentette ki anya mosolyogva.
-És mit kerestél a dolgozóban?- kíváncsiskodott tovább.
-Még át kellett küldenem néhány e-mailt,de már megyek is.Sziasztok srácok!Aztán jók legyetek.-megölelte a őket és elment.
Ezek után mindenki visszavonult a szobájába.Chris és David gondolom TV-t néznek a srácok meg pakolnak. Én pedig lefeküdtem az ágyra és néztem Niall-t,ahogy jobbra-balra futkározik,mint egy mérgezett egér.Miután mindenki összecsomagolt a nappaliban összegyűltünk és ,,könnyes" búcsút vettünk egymástól.Se Louist,se Zaynt,se Harryt nem öleltem meg.Harryt egyedül csak Lynda ölelte meg,mivel nagyon megkedvelte..állítólag.A fiúk hál Ístennek egy hétig nem tartózkodnak London közelében és miután hazajönnek sem jönnek már ide hosszabb időre,mivel Chris dolgozni fog én meg egyiket se fogom meghívni,habár maguktól is jönnek,de anya még jó két és fél hétig otthon tartózkodik,úgyhogy nem jönnek.Miután elhagyták a házat elhatároztam,hogy ma csak ÉN leszek és senki nem fog érdekelni.Megkérdeztem a kanapén ülő fiúktól,hogy hajlandóak-e valamit csinálni,de Chris még a fejét is elfordította,nemhogy válaszoljon.David meg megrázta a fejét és elküldött ,,kedvesen" melegebb éghajlatra.Ebből leszűrtem,hogy haragszik már megint valamiért,de nem fogom megkérdezni miért.
Bementem a szobámba felvettem a fürdőruhám belebújtam a köntösömbe,mielőtt medencézni megyek azelőtt még megmosom a hajam és arcpakolást teszek.Gyors hajmosás után feltúrbánoztam.Magamra kentem az arcpakolást és lementem a konyhába salátát készíteni,végre kidobhatom az összes répát.Alighogy elkezdtem vágni az uborkát,megszólalt a csengő.
-David!Chris!AJTÓ-kiabáltam,de süket fülekre találtam. 
Kicsoszogtam az ajtóhoz,kinyitottam és ismerős arcokkal találtam szemben magam.Ezek mit keresnek itt?!Miért nem szólt senki,hogy ma jönnek?Hogy nézek ki?!Úristen!!!
-Sziasztok!Hát ti?-kérdeztem.
Jake hunyorogva méregetett,Alice pedig rohant és megölelt. 
-De miért ölelgeted?Ez egy ufó!-kiabálta Jake.
-Ez csak Sophie-jelentette ki egy ismerős hang.
-Ugye nem?Rich??-motyogtam magam elé.
-Szia Sophie-integetett vigyorogva.
-Őt miért hoztátok?-súgtam oda Alicenek.
-Megtalált minket-nevetett.
-Miről beszélsz?Chris hívta-szólt közbe Jake.
Alice egy gyors mozdulattal jól vállon ütötte.Rich pedig mosolyogva közelebb jött és megakart ölelni.
-Öleld meg a rég nem látott barátodat-ahogy ezt kijelentette mentem és újra megöleltem Alicet.
-Rossz irány-mondta David a hátam mögül.
-De ő rég nem látott barátom-nevettem.
-Ez most fájt-szólalt meg Jake és Rich.
-Jake min vagy meglepődve?-néztem rá nevetve.
-Egy ölelést én is megérdemlek,még ha nem is vagyunk barátok-tette hozzá.
Elengedtem Alicet és megöleltem Richet,aztán Jaket.Aztán a bátyám és David és mindenkit köszöntöttek,de Chris még mindig egy szót sem szólt hozzám,még egy betűnek is örültem volna.Kinek van kedve megint palacsintát sütni.
-Sophie képzeld hoztam a listát-lengetett egy papírt előttem Rich.
-Szerintem üljünk le a nappaliban,utána körbevezethettek a házban-mondta Jake.
-Engem is körbe vezethetnétek mert még mindig nem tudom hol van a lenti fürdőszoba-szólt közbe David.
-Alice honnan tudtátok,hogy ide kell jönni?-kérdeztem.
-Chris lerajzolta és elküldte skypen.A házatokat minden szögből és az ide vezető utat is lefotózta,Nehéz lett volna így eltévedni-magyarázta.
-De csak neked küldte el ugye?-kérdeztem reménykedve.
-Rich is betéve tudja az utat,ne aggódj.Ő vezetett-válaszolta kuncogva. 
-Szóval van három órátok?-csapta össze a tenyerét Jake.
-Mire?-kérdezte David gyanakvóan.
-Felolvasni az indokokat-nevetett Rich.
-Nekem ezt izé le kell ööö..mosnom-mutogattam az arcomra.-Aztán mennem kell ki,szabadtéri program.Tudjátok-magyaráztam,de nem hitték el.
-Milyen szabadtéri program?- Jake gyanakvóan méregetett.
-Koncert.
-Milyen koncert?-kérdezte felhúzott szemöldökkel Alice.
-One izé.. direction-vágtam rá.
-Te mióta hallgatsz olyat?-kérdezte Rich.
-Ő..ááá..uu..ii...ééé..őőő..ööö-dadogtam.
-Nem azt kértük,hogy mond el az ábécét-veregetett vállon Jake.
-Egy másik együttes játszik,de ti nem ismerhetitek.Csak itt ismerik-reméltem,hogy ezt legalább már elhiszik.
-Xfactoros?-folytatta Alice-nagy Xfactor fan vagyok.
-Nem.Nem azok.
-Mi a nevük?-kérdezte hunyorogva Rich.
-Szappan együttes-vágtam rá.
-Miről énekelnek?-most már David is bekapcsolódott,biztos a bukásom.
-A tisztálkodásról-mondtam.
-Igen?És mi az első számuk címe?-kérdezte Jake komoly arccal,ilyet is ritkán látni tőle.
-Habfürdő-vágtam rá.
-Minderne van válasza-mondta nevetve Rich.
-Egy slágeres előadók?-kérdezte Alice.Sohasem hagyja abba?!
-Kettő.
-Mi a másik számuk címe?-faggatott tovább Jake.
-Tusfürdő-mondtam,erre hangos nevetésben törtek ki.
-Minket is magaddal viszel?-érdeklődött Alice.
-Minden jegy elkelt,nekem meg csak egy van.
-Sose mennél eygedül koncertre-mondta David.
-Nem is egyedül.Zayn is vett-vágtam mire Chris hangos nevetésben tört ki.
-Te most rajtam nevetsz?Nem utálsz?-kérdeztem,mire ugyanolyan komor lett mint eddig.
-Ne tereld a témát kisasszony-mondta a drága bátyám,Legszívesebben felpofoztam volna.
-Zayn nincs is itt.És utáljátok egymást- állt mellém David,és egy pillanatra sem hagyta abba a vigyorgást.-Szóval hol is van a lista.
-Ó a fenébe nem Zayn,Jeremy-mondtam.
-És hol lesz a koncert?-kérdezte Chris.Ne már,ne már.Öt egy ellen?Ez nem éri.Miért nem ér rá Jeremy?Jaj várjunk, meg sem kérdeztem.Na ez szuper!Ő meg tudott volna menteni.
-A Central parkban-vágtam rá.
Alice nevetve felkiáltott és elkezdett ugrálni:
-Az New Yorkban van!
-Nem Miamiban?-kérdeztem.
-Na most vesztettél!-nevetett Rich.
-Kezdjük a listát- Jake levágódott a kanapéra és onnan figyelte az eseményeket.
-Telefonálnom kell-mondtam.
-Ráér este.Mert mi csak ma vagyunk itt-nézett rám szomorúan Alice.Na persze megint hazudik.
-Első pont...-kezdett bele Rich.
-NE!!!-kiabáltam-Ezt le kell ütni.Hadd mehessek el!-felálltam és el akartam indulni a szobám felé, de Alice az utamba állt.
-Ülj le!-kiabált rám Jake.
-De ezt le kell mosnom,mert leesik a bőröm-mutogattam az arcomra.
-Sophie ez nem jön be!-veregette meg a vállam Alice.
-Miért lesz nektek jó,ha én ezt végig hallgatom?-kérdeztem.
-Először is amiért mi már az indulás óta ezt hallgattuk és nem dobhattuk ki a kocsiból,mert ő vezetett,és másodszor majdnem meghaltam.Ez a hülye ki akart tolatni és majdnem belehajtott egy kamionba-állt elém Jake és visszalökött a kanapéra és nekem egy rózsaillatú nedves törlőkendőt.
-Az miattad volt,mert ha hajlandó lettél volna odatolni a seggedet a kávézóhoz reggel,akkor nem kellett volna kitolatni-kiabált Jakera Alice.
-Téged nem próbált megölni?-kérdeztem.
-Kétszer-mondta Alice.
-Hármat mutatsz-keresztbe fontam a karomat a mellkasomon.
-Egyszer akkor amikor a kávézónál akart leparkolni,akkor majdnem elütött.Másodszor pedig leakart térni és nem látta a hatalmas M&M's-es teherautót-mondta Alice,össze-vissza hadonászva.
-Az nem M&M's volt és tolatni nem letérni akart-szólt közbe Jake.
-Akkor háromszor bocsi-vont vállat.-Nem rosszul mutattam,hanem rosszul beszéltem.
-Nem tudom,miért adnak ilyen ember kezébe jogosítványt-morogta Jake-vezetni se tud,nem még hogy tolatni. Szerintem a fejébe vette,hogy mindenkit kinyír a barátai közül kegyetlen vezetési tudásával.
-Ki szólalt meg?!-kiabált rá Rich.
-Nem én vagyok az aki nem tud tolatni-tette maga elé a kezeit Jake.
-De akkor miért nem Jake vezetett?-kérdeztem.-Ő jobban vezet nem?
-Elvették a jogosítványát-mondta Alice.-és ültél te már mögötte?
-Miért?Amúgy nem.-néztem egyikőjükről a másikra.
-Ittas vezetés-válaszolt Rich.
-De akkor miért nem Alice vezetett?-próbáltam tovább húzni az időt.
-Belehajtottam egy kukába szóval összetörtem kicsit a kocsimat és anyáék nem hajlandóak megcsináltatni és nem engedik,hogy bármilyen járműt vezessek ebben az évben-magyarázta.
-Birstolban rendesen zajlik az élet-nevettem.
-Miért?A bátyádék már nem keverik a bajt?-kérdezte Alice meglepetten.
-Még nem volt idejük,azonkívül semmi nem volt hogy meghívták a meleg haverjaikat-mondtam higgadtan,pedig legbelül tomboltam.
Jake kikerekedett szemekkel bámult Chrisre.
-Haver,ugye nem?Mert akkor hazamegyek.-mutogatott a bejárat felé.
-Oké, akkor szia!- intett neki Chris.
-Ha..ha..Haver!Te..te meleg vagy?-kérdezte ijedten,a többiek a hasukat fogva nevettek,velem együtt.Azt hittem,hogy David és Chris elkezdik játszani,de nem csináltak semmit,pedig úgy megnéztem volna Rich és a többiek reakcióját.
-Én aztán nem!-rázta a fejét.
-Akkor ki?-kérdezte Alice.
-Sophie szőke barátja Nevin.-válaszolta nemes egyszerűséggel.
-Niall,Niall a neve.- suttogtam,de tudtam, hogy úgysem figyel rám.
-Na szóval Nevin meleg.
-Nem, nem az.Hányszor mondjam még el?A nevét sem tudod!-szóltam rá ingerülten.
-Izéé..őőő...akkor a lista?!-kérdezte félénken Rich.
-IGEN-kiabálta Jake.
-Szóval első pont..szőke a hajunk-kezdett bele Rich.
-De Rich neked barna-akadékoskodott Jake.
-Jake muszáj volt belekötnöd?-kérdeztem ingerülten.
-Nem szabad hazudni-veregetett vállba Jake.
-Második pont:barna a szemünk-folytatta Rich.
-De Rich..-kezdett bele David.
-KUSSSS-kiabáltam rá.
-De neked zöldeskék-mondta Jake.
-Sophienak pedig kék-mondta Alice.
Nem értem,hogy ezeknek miért kell mindenbe belekötni,csak húzzák ezzel az időt.Ha szúrós szemmel rájuk nézek akkor vállat vonnak és Richre mutatnak,hogy figyeljem inkább.
-Rich szerintem ülj le mert mire a végére érsz összeesel-mondta Jake.
-De ha ezt útközben olvasta akkor hogyan vezetett?-kiváncsiskodott David.
-Az egész utunk egy életveszély volt.Örülök,hogy élek-mondta Jake.
Ha még egyszer valaki megszólal,beleszól Rich dumájába akkor annak kitekerem a nyakát,vagy kiugrok az emeletrőlJake életében nem beszélt annyit mint ma.Mióta az eszemet tudom folyton nálunk volt,de óránként csak egyszer szólalt meg,akkor is hülyeséget most meg be sem áll a szája.És ami még ijesztőbb,hogy okos dolgokat mond.Micsoda meglepetés...Jakenek van agya,de ezt még emésztenem kell.
Rich két és fél órán keresztül olvasta volna eredetileg a listákat csak a srácok akadékoskodásai miatt ez két órával bővült.Mikor befejezte a lista olvasását Alice bejelentette,hogy egy hétig maradnak.Azt hittem megölök valakit.Lynda időközben már kitálalt,de senki nem ment enni.Utána elindultunk ház bemutató túrára.Amit én tartottam,ugyanis Chris még a mai napig képes volt elveszni a házban.Valamelyik éjjel felhívott telefonon,hogyha ő a dolgozószobával szemben áll akkor az melyik terem.Én türelmesen elmagyaráztam,hogy az még mindig a nappali.Aztán pár perccel később újra hívot,hogy melyik terem nyílik a gardróbból,de azt még én se tudtam,Azt sem tudtam,hogy van gardrób.Szóval az éjszaka közepén zseblámpával kerestem a testvérem.A végén kiderült,hogy az előszobában áll,csak nekem fogalmam sem volt róla,hogy azon az ajtón belehet menni,én azt hittem,hogy az szekrényajtó,de Chris bement.Először lent kezdtük,megmutattam hogy hol vannak a lenti hálószobák.
-Gyerekek, ez itt a fürdőszoba-úgy beszéltem hozzájuk,mintha kisgyerekek lennének.
-Jé, Ez az,az ajtó!-kiáltott fel David.
-Jé,igen-válaszoltam.
-Ez mióta van itt?-kérdezte Chris.
-Chris te hol szoktál tisztálkodni?-kérdeztem.
-Ki mondta,hogy én olyat szoktam?-hozzám szólt,hozzám szólt,nem kell palacsinta,most már bármikor kibékülhetünk,mivel az első lépést megtette.
Megráztam a fejem és felmentem velük az emeletre.Az összes szobát megmutattam,elmondtam ki hol alszik.De valahogy Jake nem tudta felfogni,hogy az ő szobájuk miért három meleg szobája melett van.Ezen tartottunk egy tíz perces veszekedést,de a végén Chris meggyőzte Richéket,hogy nem melegek,bár én ezzel még mindig nem értettem egyet.David kitalálta,hogy használjuk már ki a medencét,meg azt hogy a szüleink elmentek isten tudja hova.Mindenki elvonult felvenni a fürdőruháját.Csak én és Chris voltunk lent a nappaliban,kínos csend honolt köztünk,de a végén Chris közelebb lépett hozzám.
-Sophie,megkeressük a vizipisztolyokat?-kacsintott rám,Ez lenne a békülés?
-Perszehogy-válaszoltam és elmentünk megkeresni őket.
Aztán kirohantunk a kertbe és megtöltöttük vízzel őket,mire végeztünk addigra a többiek is leértek de mi ketten megrohamoztuk őket.
Az egész délután így telt el.Napoztunk,fürödtünk,napoztunk.Egyszóval elvoltunk.Anyáék is csatlakoztak hozzánk.Aztán amikor bementünk Lynda bejelentette Davidnek,hogy még ma haza kell menniük,mert másnap mennek dolgozni.David leült a nappali közepére egy szó nélkül.Úgy nézett ki mint egy kisgyerek aki nem kap cukrot.
-David,ha kell a hátamon viszlek ki a kocsiig-mondta Hanry a bőröndjének támaszkodva.
David felugrott odarohant a lépcsőhöz és rácsimpaszkodott a korláltra és azt kiabálta,hogy:
-Ha haza akarsz vinni,akkor lépcsőstől viszel és fizethetsz Lyndának,és senki nem tud felmenni az emeletre!!!ÉRTED?-kiabálta David.
-Légyszives szállj onnan le-mondta és közelebb lépett Davidhez.
-Úgyse kapsz el soha,soha,SOHA!-ordízta David.
-Kisfiam légyszíves holnap munkába kell mennünk-ment oda Lynda és próbált magyarázni,kisebb-nagyobb sikerrrel,inkább kisebbel.
-Anya,de nekem nem kell dolgoznom,akkor én miért nem maradhatok?-kérdezte Davud.
-Szerinted Lily,hogy fog bírni a többiekkel?Én szívességet teszek azzal,hogy hazaviszlek.
-De anya én normális vagyok-akadékoskodott David.Jó vicc.
-Ezek után kötve hiszem-mondta Lynda.
-Vigyázz mert rád szakad az emelet-mondta anya.
-Engem innen nem szedtek le-kiabálta.
-Pizzát sütöttünk-mondta anya,mire David leugrott a korlátról és berohant a konyhába.
-De hol van?-kérdezte David szomprúan.
Hanry odarohant hozzá felkapta és kifutott vele a házból.
-De a cuccaim?Mit fogok hordani?-kiabálta.
-Arra az utazótáskára célzol,amit kise nyitottál és a szoba közepén hevert?-kérdezte Lynda.
-Igen anya-válaszolta.
-Az már a kocsiban vár RÁD-mondta Hanry nevetve.
Remélem a szomszédok nem látták,Bristolban ezt már megszokták,de itt.Nem kellene itt is bemutatkoznbunk.Bezárnak minket valami elmegyógyintézetbe.Elköszöntünk Andersonéktól és bementünk a lakásba.Mindenki elhelyezkedett a nappaliban.
-Mit csinálunk ma?-kérdezte anya,mindig is kijött Chris barátaival,legalábbis szeretett esténként velünk filmezni vagy beszélgetni.
-Felolvassam még egyszer a listát?-vetettte fel ötletét Rich.
-Mond azt,hogy nem!Mond,hogy nem!-kiabálta Jake.
-Perzse,drágám.Olvasd csaak-mondta anya.
-NE!NE!NE!-ordítottuk és egyszerre kirohantunk a nappaliból négyen,Anya ott maradt és figyelmesen hallgatta a listát.Mi pedig a konyhából figyeltük ahogy megváltozik az arca színe és a kifejezés rajta.
-Rich,ne haragudj,de mennem kell aludni.Álmos vagyok-állt fel anya.
-De Lily,még csak nyolc van.Otthon mindig éjfélkor szoktál menni-mondta Rich csalódottság ült ki az arcára.
Mi pedig felugrottunk a székekről és odarohantunk anyához.
-Te kérted,hogy olvassa fel,most már hallgasd-mondtam.
-De én ezt nem bírom-súgta oda anya.
-Mi is kibírtuk neked is ki kell-mondta Chris.
-Mi kétszer-mutatott magukra Jake.
Rich éppen befejezte az utolsó előtti papírt amikor anya reménykedve megszólalt.
-Már vége?
-Lily,papírt cserélek-mondta Rich nevetve.
-Mennyi van még?-kérdezte anya.
-Még úgy húsz pont-súgta oda Alice.
Mire a pontok végére értünk Jake bealudt.Anya felállt és hátba vágta.Jake pedig felriadt.
-Úristen,úristen.VÉGE?-kaibálta Jake.-VAgy lesújtott rám Rich haragja?
-Jake mi ütött beléd?Eletedben ennyit nem beszéltél mint ma-mondtam.
-De én mindig is ennyit beszéltem,csak akkor nem amikor te a közelben voltál-válaszolt hatalmas viygorral az arcán.
-Haha,nagyon vicces,nagyon vicces.
-Amúgy tudok még viccesebbet mondani-nevetett Jake.
-Na mond,Úgysem ússzuk meg-mondta anya.
-Alicenak is olyan jól áll ez a vérfarkas színű frizura-mondta nevetve,Alice először elkezdett nevetni,majd jól fejbe vágta.
-A kis humor Harold.Nagyon vicces.
-Szerintem jól áll Alice új haja-mondta anya.
-Haha.Lily rosszul látsz?-kérdezte Jake,.
-Ne feledd gyalogolsz-mondta anya.
-Te kimostad a színes ruhákat a fehérekkel-mondta anya.
-Anya,ne a barátaim előtt égess,jó?
-Mindig bedőltök nekem.
Most komolyan ennyire utálnak engem?!
-Az majd álmodban-mondta egy ördögi kacaj kíséretében Rich.
-Nem aludhatok a kanapén?-kérdezte Jake.
-Itt is megtalállak-folytatta tovább Rich.
-Jake ne pimaszkodj,mert elindulhatsz gyalog haza!
-Oké, oké.Nem kell rögtön bedurvulni,Lily- tartotta maga elé a kezeit.
-Míg az én házamban vagy és én vagyok az idősebb addig jogom van rá-mondta anya.
-De, de..na jó. Akkor inkább befogom-erre anya bólintott egyet.
-Lily még mindig ugyanolyan vicces vagy-mondta Rich.
-Héé!!Ez most dicséret volt!
-Jaj Rich és állítólag ebben a társaságban te vagy a legokosabb.Azok után az indokok után...Úristen..Jézusom Rich..
-Én legokosabb?Én azt hittem,hogy Alice az.
-Elnézést a fiúk közül-egészítette ki anya.
-Anya!-kiáltott fel Rich.
-Sajnálom,de ez az igazság.
-De anya én okos vagyok!-nyafogott Chris.
-Az csak véletlen volt.
-Persze,elhinném,ha nem rólad lenne szó.
-Sajnálom kicsim.De hagy tegyem még hozzá,hogy égeted magad te eleget,nem kellek hozzá én.
Mindenki hangosan nevetni kezdett.Ezzel Chrisnél végleg elszakadt a cérna és idegesen felment a szobájába.
-Szerinted utána menjek?-néztem anyára.
-Minek?Kiheveri.
-Vacsora leszel-mondta Rich.
-Akkor maradok-visszaültem a helyemre és csak hallgattam miről beszélnek a többiek
Anya mindenkitől megkérdezte,hogy kezdenek-e már valamit az életükkel.Alice és Rich itt kezdenek Londonban fősulit.Jake pedig épp valamilyen normális állast keres Bristolban.Egyelőre úgy néz ki,hogy lesz is neki,mert a leendő főnöke azt hiszi róla,hogy normális.Kiderült,hogy eddig azért nem kezdtek fősulit mert még élvezték az életüket és most unták meg,Jakenek pedig nincs hozzá agya.Remélem,hogy még sokáig ezt is fogja gondolni,mert ha nem,akkor hatalmas rá az esély,hogy ő is ide jön Londonba.És ha London akkor anya úgy is megengedi hogy ideköltözzenek,de Rich valami lakásról beszélt nem messze tőlünk,meg a szomszéd ház is eladó,erősen gondolkozik rajta,hogy kiveszi valamelyiket.Az kellene hogy ez ideköltözzön a szomszédba vagy egyáltalán a városba.Szerintem azt nem élném túl,sőt még azt is hallgathatnám, hogy mit keres itt nálunk öt furcsa srác.Pár perc múlva Chris csoszogott le a konyhába dühösen nézett ránk.Szerintem úgy nézett ki,mint Niall,amikor nem kapott tőlünk vacsorát.Odacsoszogott a a hűtőhöz majd becsukta felénk fordult és hunyorogva nézte anyát.
-Kisfiam provokálsz?
Nem szólt semmit csak elindult és leült a szoba végében lévő kanapéra és még mindig anyát méregette.
-Kisfiam!Ez most komoly?Esetleg te is haza szeretnél sétálni Bristolba Rich-el és Jake-el együtt?
-Engem miért akarsz hazaküldeni?-kérdezte Rich.
-Tudod a listád miatt.Nem akarom még egyszer meghallgatni.Elég volt belőled-válaszolta.
-Te kérded-tette hozzá Alice.
-Alice húzd a cipődet,arra van az ajtó-mutatott anyu az előszoba felé.
-De Lily! Most mi rosszat mondtam?
-Pimaszok vagytok velem-mondta anya és sértődöttséget tettetett.
-Jaj ne haragudj!Csak már olyan régen találkoztunk-kezdett bele a mentegetőzésbe Alice.
Anya elkezdett nevetni,mi mind bámultunk rá mert nem tudtuk min is szórakozik ennyire jól.
-Ez nem volt vicces!-szólt rá Jake.-Már kezdtem azt hinni,hogy tényleg kidobsz!
-Ha szeretnél akkor mehetsz,tudod merre van az ajtó-tette hozzá anya komolyan.
-Most,hogy ezt így mondod,fogalmam sincs-mondta komoly arcot vágva Jake.
-Jaj gyerekek,ti sosem változtok.
-Anya el akarod üldözni a barátaimat?Most komolyan így akarsz rákényszeríteni a továbblépésre?-kérdezte Chris.
-Jó is,hogy a továbblépésről beszélsz.Van számodra egy kis ajándékom-nevetett anyu.
-Ajándék! Hol?-ugrott fel Chris.
-Gardrób-mondta anya,amire Chris már fel is ugrott és villámgyorsan elrohant.
Komor arccal tért vissza kezében pedig öltönyt szorongatott.
-Ez meg mi?-kérdezte felháborodottan.
-A jelmezed hétfőre-mondta anya,Jake az a hülye hamarabb levágta,hogy mi az mert elkezdett röhögni.
-Jó munkád lesz kis pingvinkém-nevetett.
-Ez nem vicces!Inkább tragikus!
-Vedd fel-mondta anya.
-Előttük?Azt akarod,hogy örök életemre ezzel piszkáljanak?-kérdezte Chris.-Elüldözöm őket.
-Meglepetés lett volna,de mivel hisztizel elmondom,hogy Rich és Alice ideköltöznek nyár végén.
-Anya mit mondtál?-dadogtam.
Még abba is rossz volt belegondolni,hogy Rich ideköltözzön,nem át élni azt a rémálmot.Főszereplő lennék abban a horrorban.
-Jól hallottad.A fősuli miatt,de persze nem hozzánk ne aggódj.Talán a szomszédba.
-Lily ne szépítsd!-nézett anyára aztán felénk fordult.-Átmenetileg hozzátok,csak Chris hisztijei miatt nem titkolhatjuk tovább.
-Ez most komoly?Nem elég,hogy Chris új haverjait el kell viselnem a házban,de még Richet is?
-Chris a gardróbban van még más is és azt vedd fel,kérlek-mondta anya.
-Nem elég ez a jelmez?
-Ez csak az öltönyöd drágám,az én munkatársaim mind így öltöznek-nevetett anya.
-De én nem vagyok ilyen izé..Mit is dolgozol?
-Kisfiam!20 éve ugyanazt!
-Mit is?-kérdezte Chris,mi már nevettünk.
-Inkább vedd fel az úgy nevezett jelmezed és többi kiegészítőjét.
Bevágott egy ,,mosolyt" és ment megkeresni a többi cuccot.Egyszer csak öltönyben rohant egy tálcával,egy jegyzettömbbel és tollkészlettel,egy pénztárcával és két köténnyel a kezében.
-Anya azt mondtad,hogy vegyem fel.Nos,nem mind felvehető például a tálcát tegyem a fejemre?És mik ezek a törölközők?-lobogtatta a kötényeket,mi már annyira röhögtünk,hogy azt hittem abba halunk bele.
-Chris! Azok nem törölközők,hanem kötények.A tálcát meg majd a kezedben kell fognod.És itt van egy étlap.Ezt ügyesen tanuld meg holnapra!
-Anya de csak a levesekből van csak 25-kesergett Chris.
-Tudom-nevetett anya.
-Holnap kikérdezem-nevetett Rich.
-Ne feledd dolgoztunk étteremben-tette hozzá Alice.
-Nem vagytok viccesek!Egyébként is!Mi az a Szecsuáni csirke?Meg a brokkoli krémleves?Ki eszik ilyeneket?
-Te,minden héten-nevetett Rich.
-Brokkolit?Én?Utálom!
-Hupsz bocsi akkor az Sophie-nevetett Rich.
-Hé én nem eszek szecsuáni csirkét legalábbis nem minden héten háromszor-tiltakoztam.
-Elnézést,hogy megszólaltam!-tartotta maga elé a kezeit Rich.
-Az én problémámmal foglalkozzatok-mutatott magára Chris.-Olyan vagyok,mint egy ninja pingvin.
-Azt nem problémának,hanem munkának hívják Chris.
-De annak meg mi értelme van?-nyafogott,esküszöm,olyan,mint egy kislány.
-Hogy legyen pénzed-válaszoltam.
-Hadd világosítsalak fel hugi.Sok pénzünk van.Külön kártyám van-mutatta fel Chris,anya felállt és kivette a kezéből.
-Erre most nem lesz szükséged,míg meg nem kapod az első fizetésed addig nem adom vissza.
-Anya,kérlek.
-Jó akkor az első munkában töltött heted után.Jóban vagyok a főnökkel nem fog falazni-kacsintott anya.
-Ez nem igazság!Sophie miért nem dolgozik?-nyafogott tovább.
-Mert neki vannak tervei az életben,nem úgy,mint neked!-védett meg anyu,bár nem tudom milyen tervekre gondolt.
-Az nem számít nagy tervnek,hogy belezúg egy szőke énekesbe!
-Ugyanúgy lehetnél te is énekes-hallottunk meg egy hangot a hátunk mögül,hátra fordultunk és David állt ott teljes életnagyságban.
-Te meg mit keresel itt?-kérdezte Alice meglepetten.
-Anyuék megunták a nyavalygásomat és kiraktak 10 perc múlva.
-Akkor miért csak most jöttél?-kérdezte Jake.
-Idő ideérni öcsi-mondta David.
- Egyébként meg,nem azok terveim!Sajnálom,ha nem veszed észre,hogy semmit sem érzünk egymás iránt!-karba font kézzel magyaráztam neki.
-Mi van?-kérdezte kórusban Jake,Rich és David.
-Mi lenne?-kérdeztem meglepetten.
-Én hozok be ropit meg kólát-állt fel anya.
-Ti meg magyarázzátok meg,hogy min lepődtetek meg ennyire!-szóltam rájuk.
-Nem tudtuk miről volt szó,de Alice megsúgta-mondta Rich.
-Kaptunk telefonos segítséget-vágott közbe Jake.
-De ti itt voltatok-mondtam.
-Chris vedd le azt a szart irritálja a szemem-kiabálta David.
-Az a szar a munkaruhája-kiabált anya.
-Jaj, izé,hupsz! Akkor bocs.-mentegetőzött David majd egy picivel halkabban folytatta.-Akkor is vedd le azt a szart.
Chris elment és átöltözött,de mikor visszatért az étlapot egy pillanatra sem tette le,azt a kezében szorongatta.Az est további részét beszélgetéssel töltöttük kiegészülve Daviddel.Azt is megtudtuk,hogy David még a nyár folyamán lehetséges,hogy ideköltözik,de anya nem erősítette meg.Nyilván ez egy újabb meglepetés lesz Chrisnek,majd meglátjuk.Davidnek még én is örülnék.Imádtam az ilyen estéket régen is.Chris barátai mellett nőttem fel és nehéz lenne nekem is megszokni,ha nem találkoznák velük többet.Ez a mai este egy kicsit visszaidézte a bristoli életünket.Soha nem mondtam ki,hogy nekem hiányzik,de mindig hiányzott.Ott voltak barátaim,igaz,hogy Chris barátai voltak,de egy kicsit az enyémek is.Ha nem is mutattam ki,de legbelül örültem,hogy Richék ide fognak költözni.Nagyon kezdtem elfáradni,ezért úgy döntöttem,hogy elmegyek aludni. 
-Srácok én most megyek aludni.Nagyon elfáradtam-álltam fel,a többiek jelezték,hogy kérnek egy ölelést.
Soha nem szoktak vagyis az túlzás lenne,ritkán szokták ezt csinálni,nyilván el akartak köszönni,biztos elszöknek az éjszaka folyamán.Ja biztos megcsinálják velem.Tuti.Először anyához mentem ő nyomott egy puszit az arcomra,aztán Chrishez aki megölelt ehhez David csatlakozott.Szóval csoportos ölelés volt.Aztán megöleltem Alicet,azt hittem,hogy mire a végére érek már nem is leszek álmos.Még Jake is megölelgetett,végül megöleltem Richet,aki bocsánatot kért a hülye listáért és mondta,hogy ha valaki komoly emberrel akarok beszélni akkor hozzá még mindig bátran fordulhatok.Lassú léptekkel elindultam kifelé a nappaliból.
-Én is megyek,meg kell tanulnom a leveseket holnapra-állt fel Chris.
-Chris nem a suliban vagy-mondta David.
-Nem de anya terrorizálni fog-mondta nevetve.
Megvártam Christ míg kijön a nappaliból és még együtt a többieknek jó éjszakát kívántunk.Lezuhanyoztam,belebújtam a pizsamámba és befeküdtem az ágyamba.Hallottam,hogy nevetgélnek és néha még egy hangos Lilys kiáltást,de már nem mentem le.Lassan,de biztosan elnyomott az álom.Biztos voltam benne,hogy reggel újra ébresztésben részesülök annak ellenére,hogy direkt bezártam a szobám ajtaját.Ez annak a hátulütője ha valakinek a szobájából nyílik a fürdőszoba ami egybenyílik Alice Raynoldssal.

Tudjuk, tudjuk... :/

Sziasztok! tudjuk, tudjuk, sok a rizsa kevés a rész :D Mostanában sűrű a programunk ezért valamiért nem nagyon akar összejönni :/ Amy mostanában azzal eszi eszi az agyat, hogy az emberek változnak és ő lámpa lesz. :)) Nem tudom, hogy mi lelte őt, de még képet is szerkesztett nekünk ♥
Sok puszi nektek: Lizától és Amy-től :DD :*

Új részről..

Sziasztok!Vizsga megcsinálva,szóval boldogság van.Hétvégén jön a 13.rész és az első ide->You Only Live Once!Én is tervezem az új részt My new life :))  Üdv:Amy és Liza♥

Egy kis infó! :))

Sziasztok! Sajnos az új részünkre még egy kicsit várni kell, mert jövőhéten vizsgát írunk és 
tanulnunk kell. Jó hír azonban, hogy belekezdtünk, egy tőlünk szokatlan történetbe. 
Mondhatni mától az I need a hero két szálon fut (Hála David karakterének). Ebben nincs 
One Direction, csak néha tűnnek majd fel. Reméljük, hogy néha oda is belestek majd. You Only Live Once
Sok puszi: Amy és Liza ♥ :))

12.fejezet:Nem várt emberek érkezése

Sziasztok emberkééék!!! Van egy jó hírünk! Annyira visszatértünk, mint még SOHA! :DD Meg is hoztuk az új részt! Reméljük, hogy tetszeni fog. Várjuk a komikaat...( mostanában nem nagyon kapunk :(() Nagyon sajnáljuk ezt a hatalmas késést, de Liza lebetegedett és nem tudtunk összeülni befejezni. De nem is beszélünk tovább. Jó olvasást :D Puszi: Liza és Amy ♥ :))

Hétfő:

Mikor felébredtem Chris már nem volt mellettem.Hova tűnik ez el mindig?Kimásztam az ágyból és elindultam le.A lépcsőről láttam,hogy Chris papucsban csoszog ajtót nyitni.Kinyitotta,de aztán vissza is csukta.Két mondatot lehetett hallani:'Helló Styles!Viszlát Styles!' 
-Nyisd már ki te hülye!!-kiabált az ajtó másik oldaláról.
-Mit keresel itt?Ki hívott meg?-rontott neki Chris.
-Engem nem kell hívni,jövök én magamtól is-vágott vissza Fürtöske.
-Kicsim ki az?-ment oda anyu.
-Ááá!Ne törődj vele.Csak egy buzi-válaszolta-ja és nem vagyok a kicsid.Az Sophie.
-De kicsim,Te mindig is a kicsim leszel.
-Kicsim!-csukta be maga mögött az ajtót Harry nevetve.
-Fogd be Styles!-parancsolt rá a bátyám.
-Te Sophie barátja vagy?-kérdezte anyu.
-Az hatalmas túlzás-léptem be a beszélgetésbe.
-Pontosan.Nekem Louis a legjobb barátom.A fia pedig nem a szívem csücske-magyarázta Harry.
-Hé!A gyerekemről beszélsz!
-Sajnálom.Harry Styles vagyok-nyújtott kezet.
-Mrs. Morgan,de hívj csak Lylinek.
-Minek jöttél?-kérdeztem.
-Most miért bántjátok?Olyan aranyos-szólt közbe anya.
-Anyuu!!Te most magáról a sátánról beszélsz!-néztem felé.
-A sátán is itt van és hall,mellesleg van szíve-vigyorgott Harry.
-Ki kérdezett?- szólt rá Chris.,
- A vendégekkel nem illik így viselkedni,- mondta anya.
-De anya ez egy hívatlan vendég- nyöszörögte Chris.
Chris és én csúnya pillantásokkal nyugtáztuk anyát, aki csak ennyit reagált:
-Én vagyok az anyátok ja és enyém a ház.Azt engedek be akit akarok.
-Hol van Louis?- kérdezte Harry.
-Ma még nem láttam- válaszolt anya és bement a konyhába-gyere Harry,az illatra majd lejönnek.
Ő pedig, mint egy engedelmes kisgyerek követte őt.
-Erről mind te tehetsz-mondtam Chrisnek-ha nem hívod meg Louist és Zaynt akkor most ő nem jött volna.
-Ó persze!Fogd csak rám!Nem is tudom ki engedte be őket egy teljes hétre a házba!
-Ki hagyott magára egy hétre?
-Ki nem jött velem?
-Sajnálom,hogy nem volt kedvem órákat ülni egy mozgó szaunában!
-Mindig mindenen csak nyafogni tudsz.
-Fejezzétek be-lépett ki anya a konyhából.
-Bocsi-lehajtottuk a fejünket és vártuk mit fog mondani.
-Gyertek reggelizni-mutatott a konyha felé.
Louis és Zayn pont ebben a pillanatban rohantak le a lépcsőn.
-Na mi a szitu?-kérdezte Zayn.
-Ááá...semmi különös.Csak maga a sátán tartózkodik a konyhában-válaszoltam.
-Harry itt van-kiáltotta el magát Louis és berohant a konyhába majdnem fellökve Christ.
- Hé haver vigyázz!- kiabált utána.
Éppen,hogy leültünk és elkezdtünk enni csengetésre lettünk figyelmesek.Anya ment ajtót nyitni.Úgy éreztem, hogy most vele kell mennem,nem tudom miért,talán egyfajta női megérzés.Anya kinyitotta az ajtót,ismerős hangra lettem figyelmes.
-Csókolom.
-Ti kik vagytok?
-Niall James Horan vagyok-nyújtott kezet.
-Anyu ne!Ő a fő buzi!-futott ki Chris is.
-Én pedig Liam James Payne- mutatkozott be Liam is.
-Niall,Sophie már sokat beszélt rólad-mondta anya, pontosabban hazudta,mert nem is beszéltem Niallről,jó talán egyszer megemlítettem.Talán nem is egyszer,na jó beszéltem róla.
-Valóban?-kérdezte Niall.
-Nem.Vicc volt-vágta rá anya nevetve,hál Isten.
-Ó,maga is olyan humorzsák,mint a csemetéi-jelentette ki Liam és becsukta maga mögött az ajtót.
-Sokan mondták már.Gyertek pont reggelizünk.
-Végre két normális ember!-öleltem meg őket.
-Kicsim.Két lépést hátra-szólt rám anyu.
-De miért?
-Mert Chris azt mondta,hogy Buzik.- válaszolta.
-Mióta hiszel,te neki?-csak azért is megöleltem Niallt.-Hiányoztatok.
-Kicsim mint mondtam a két lépésről?!-nézett rám anya szemrehányóan.
Egy nagyon picit léptem kettőt oldalra és vigyorogva néztem anyura.
-Két lépés.
-Jaj, kell nekem ilyen zseni gyerek?-sóhajtozott anya.
-De anya, ki volt az aki szétválogatta a színes ruhákat a fehérektől?-szólt közbe az én drágalátos bátyám.
-Chris,arra mindenki képes.
-Nem hiszem,hogy miután az összes ruha megkékült,bárki képes lenne rá,-vakargatta az állát-én az voltam.
-Mit csináltál?Mikor volt ez?-anya arcából hirtelen eltűnt minden szín.
-Nem ma-mondta Chris,látszott rajta,hogy hazudik,sokszor eljátszotta már,mindig azt hiszi,hogy mindenki olyna kevés ésszel rendelkezik,mint ő.
-Bocsássatok meg.Ellenőriznem kell a fürdőszobát.
-Anya!NE!Előbb reggelizz,kérlek!-kiabálta Chris és megfogta anya karját.
-Engedj el!-kiabált rá anya és elindult a fürdőszoba felé.
-Ez mind Niall hibája volt.
-Fogd másra persze-nyafogott Niall-itt se voltam.
-Az lehet,de pont rád gondoltam-vágta rá Chris.
-Miért gondolsz te rám?!-nézett Niall kétségbeesetten.
-Csak,hogy hogyan tekerjem ki a nyakad-mondta Chris egy gonosz kacaj kíséretében.
Veszekedéssé fajultak volna a dolgok, ha anya nem lép közbe.
-Christopher Leslie Morgan.Azonnal gyere ide!!!!-kiabált.
-Elment-szólt vissza Chris.
-Christopher!!!
-Sophie,anya dühös.Mit csináljak?-fordult felém.
-Menj oda-utasítottam.
-Te meg akarsz öletni?A teljes nevemen szólított-nyafogta.
Miután anya kiosztotta Christ visszavonultunk reggelizni.
-Lily köszönöm a reggelit-mondta Harry.
Megint csöngettek,Chris felállt és szép lassan elindult az előszoba felé.
-Majd én kinyitom,több One direction tag már úgyse jöhet-vont vállat.
Pár másodperc múlva kiabálást hallottunk,ami nem csak Christől jött.Mind kivonultunk mi anyával tudtuk, hogy ez David lehet,de többiek nem értették.A földön Chris és David feküdtek és nevettek.Lynda és Hanry szintén nevetve nézték őket.
-Andersonék a láthatáron!-kiáltotta el magát Hanry.
Lynda rohant és megölelte anyát.
-Kicsilány-tárta szét karjait Hanry-vagy ezer éve nem láttalak.
-Hiányoztatok!!-öleltem meg.
-Sophie-kiabált Lynda-egy hajad szála sem görbült.Féltettünk Christől.
-Ne aggódj!Voltak akik vigyázzanak rám-mutattam a fiúkra.
-Ki ez a sok fiú?Ne-kiabált Lynda.
-Ugye nem az az öt őő..tudjátok a a az X factorból-csodálkozott Hanry.
-De apa ez az öt buzi-mondta David.
-Khmm...Ezt kikérjük magunknak.Tudjátok lelkünk is van-szólt közbe Louis.
-Kit érdekel a lelked?!-kiabált vissza Chris,majd mikor észrevette, hogy a haverjára kiabált a szájához kapta a kezét-bocsi azt hittem Harry vagy.
-Köszi.Ilyet még nem kaptam-játszotta a sértődöttet Répakirály.
-Na jó,bemutatom a fiúkat-sóhajtottam,rájöttem,hogyha én nem teszem meg akkor senki más sem fogja.-Ő itt Harry,Niall,Liam,Louis és Zayn.
-Te is Hanry vagy?-lépett Hanry Harryhez.
-Nem, én HARRY vagyok-rázta a fejét Fürtöske.
-Hanry?-kérdezte vissza.
-NEM!A nevem Harry!
-Hanry?
-HARRY STYLES.
-Akkor a rendes neved Harold?-folytatta Hanry.
-Azt nem szeretem,Harry vagyok.
-Okéé.Most már értem.Nem kell megenni-nevetett a legidősebb Anderson.
Mindenki jól elbeszélgetett mindenkivel.David nem díjazta hogy Lynda Niallel és Harryvel beszélget,de hát,nem tehetett ellene semmit.
-Anya nem beszélgethetsz velük!-kiabálta.
-Miért megtiltod?!-vonta fel a szemöldökét Lynda.
-IGEN!-bólintott.
-Egy kanapén ülsz az első számú közellenségeimmel-mutogatott.
-Nagyon aranyos srácok-védte meg őket David haragja elől.
-Jaj ne!Apu is elkapta ezt a vírust!Apu!Menekülj!- kapott a fejéhez David,mikor meglátta,hogy Hanry a maradék taggal beszélget.
-Nöjj fel kisfiam!-szólt rá Hanry.
-Én felnőtt vagyok!-vágta be a durcit.
-Nem is ismersz minket akkor hogy utálhatsz?-kérdezte Niall.
-Hadd világosítsalak fel,Chris az ovi óta a legjobb barátom és akit ő utál azt én is.Akit szeret azt én is- magyarázta egy elmebeteg módjára.
-Ez most komoly?És akkor te vagy a felnőtt-szólt közbe Harry.
-Beverjem a képed?-David elindult a fiúk felé,de Lynda még időben leállította.
-Kisfiam erre semmi szükség.
David fogta magát és kivonult a nappaliból,pár perc múlva anya levágódott a kanapéra és elkezdett ő is beszélgetni a fiúkkal.Berohant Chris és ő is elkezdett ordibálni,szerintem ezek összebeszéltek.
-David, gyere segíts,anya elkapta a vírust!!!-hadonászott össze-vissza.
-Az enyém is,de ő már menthetetlen.Karanténba kell helyezni a házat.
-Fiúk,miről is beszéltek most?-kérdeztem.
A fiúk inkább kivonultak a medence mellé,én meg felmentem a szobámba.Fél óra múlva anya kiabált,hogy menjek le.Be szerette volna mutatni Andersonéknak a várost.A fiúknak volt egy kis elintéznivalójuk,valami bandás dolog.Nem értek ehhez a sztáros-dihoz,de nagyon fontos lehetett,mert egy Paul nevű ember tíz percenként hívogatta őket.
Végigmentünk a parkon ahol szerencsétlen dolgok történtek velem mindig amikor csak betettem oda a lábam.Nem tudom, hogy szerencsétlennek számít-e,de itt ismertem meg Niallt és Jeremyt is.Habár,szert tettem ennek a parknak köszönhetően néhány barátra és még pár ellenségre is.Nem is olyan szerencsétlen ez a hely.Egy szép étteremben ebédeltünk,ahol anya ismeri a tulajt és pincért keresnek.
-Chris szerintem ez jó munka lenne-mondta.
-Anya!Nem leszek pincér!!-tiltakozott Chris.
-Chris és mégis mit akarsz dolgozni?Te mindenre azt mondod,hogy én nem leszek ez meg az.
-De én nem akarok úgy kinézni, mint egy retardált pingvin!-mutatott az egyik itt dolgozó férfi felé.
-Ha munkaruha alapján választottam volna munkát szerinted lenne?
-Anya neked nincs is munkaruhád-súgtam oda anyának.
-Chris, figyelj rám,érdeklődtem.Nem kellene mindennap dolgoznod és jövőhéten kellene csak kezdened.
-Elvállalom-mondta Chris,de nem volt valami lelke,gondolom csak azért mondta,hogy anya csendben maradjon,ő pedig megebédelhessen.
- Na végre.Ja,és ruhát is kapsz.Nem kell félned, biztosan lesznek itt is haverjaid-magyarázott anyu.
-Ez most arra megy ki,hogy ne kelljen hazamászkálnom a bristoli barátaimhoz?
-Nem kicsim,nem arra,csak tudod el kell engedned a múltat és hát.Sophie,segíts-fordult felém.
-Jó anya.én elmegyek-mondta Chris és felállt az asztaltól és kiviharzott az étteremből.
-Ennek meg mi baja van?-kérdeztem,miközben utána bámultam.
-Jobb ha én most utána megyek-állt fel Davd és ő is elment.
-Ez szuper! Akkor ennyit a városnézésről-dőltem hátra a székemen.
-Mi attól még mehetünk-mondta anya.
-A fiúk nélkül nem az igazi úgyhogy ha nem haragszol megyek találkozni Jeremyvel.Sziasztok-mondtam és én is ott hagytam őket.
Felhívtam Jeremyt,megbeszéltük,hogy 10 perc múlva ott lesz nálunk,aztán majd elmegyünk valahova.Miközben a találkozóra tartottam,találkoztam a fiúkkal akik győzködtek,hogy csatlakozzunk anyáékhoz.Nem tudom,hogy David mit mondott a bátyámnak,de megnyugodott valószínűleg sose fogom megtudni,mert nem fogják az oromra kötni.Valamiért ezekből a dolgokból mindig kihagynak.Megvártuk Jeremyt és elindultunk az étteremhez ahol utoljára voltak a szüleink.Mikor odaértünk éppen jöttek ki.
-Akkor, mehetünk?-csapta össze a tenyerét Hanry.
-A drámázás letudva a hátunk mögött?-kérdezte Lynda.
-Ő itt Jeremy-mutatott rá Chris Jeremyre anyáék kezet fogtak vele,bemutatkoztak-Sophie egyik barátja.
-Látod,kisfiam ő továbblépett.
-Anya ne feszegessük a témát-mondta Chris.
-Ideköltözök Londonba és már nem kell tovább lépnie-szólt közbe David,Hanry egy gyors mozdulattal alig észrevehetően bokán rúgta fiát,valamit már megint tervelnek a hátunk mögött.
-David,ez nem ilyen egyszerű,és nem engedlek el otthonról-túrt pici fia hajába Lynda.
Nagyon furcsán viselkednek,valamit terveznekEzen még ráérek gondolkozni később is.Hagytuk, hogy Jeremy mutassa meg a várost,hisz mi sem nagyon ismerjük.Az egész várost bemutatta,persze anya közben magyarázta, hogy hol járt már.Végül is itt lakik ő is,de azért annyira még nem ismeri.Felszálltunk a London Eyera sétáltunk a Hyde parkban és megnéztünk még néhány olyan dolgot, amit a fiúk inkább kihagytak volna.Lejárt lábakkal nyolc óra körül estünk be az ajtón.A kanapén Niall üldögélt magányosan.
-Te hogy jöttél be?!-kiabált rá Chris.
-Sophie megmutatta,hogy hol van a pótkulcs.-szegénykém, nagyon megijedt.
-Oké.Még én se tudom,hogy hol van,de mától máshol tartjuk-nézett rám Chris.
-Chris!Vendég,emlékszel?-figyelmeztette anyu.
-Hívatlan?Emlékszel anya?-vigyorgott.
-Ha Sophie Daviddel kiabálna te mit csinálnál?
-Nem kiabálna-nevetett.
-De ha kiabálna?
-Kizárnám az udvarra-jelentette ki gondolkozás nélkül.
-Hmm,oké.Te mondtad-kinyitottam az ajtót egy picikét meglöktem Christ,így ajtón kívülre került és rázártam az ajtót.
-Engedj be!-dörömbölt.
-Az istenit Sophie nem vagy vicces-mondta David és beengedte a haverját.
-Szerintem az vagyok-vontam vállat, láttam,hogy Niall is elmosolyodott.
Anya,Hanry és Lynda kiültek a kertbe.Niall hazament,de Louis és Zayn visszajöttek.A négy fiú elfoglalta a nappalit,söröztek és filmeztek én meg felvonultam a szobámba,mivel nem voltam szívesen látott személy a földszinten.Később kopogásra lettem figyelmes.A szobámba Niall és Liam léptek be.
-Sziasztok- köszöntem.
-A srácok felzavartak hozzád,mi is itt alszunk anyukád megengedte-magyarázta Niall.
- Szuper!Nos akkor a kanapém kihúzható,szóval meg is van a helyetek-mutattam a jövendőbeli fekhelyükre.
-De van szobánk-mondta Niall,vicces ő az egyetlen akinek nincs szobája.
-Itthon van a bátyám nem jó ötlet-ráztam a fejem.
-De...-akadékoskodott Liam.
-Semmi de.Chris képes lenne arra is,hogy álmotokban megfojtson titeket.
-Engem nem,engem sörözni is hívott-mondta Liam.
-Te áruló!!-nézett rá dühösen Niall.
-Itt vagyok veled te hülye.Igaza van tényleg egy tyúkeszű szöszi vagy.
-Héé!Ezt vond vissza-veszekedtek.
-Hé!Ezt most azonnal hagyjátok abba!David és Chris ebben is nagyon ügyesek.
-Jó,bocsi haver-mondta Liam.
Hoztam fel egy pár zacskó ropit és kólát.Kerestem pokrócot a srácoknak és visszamentem a szobámba.Niall aludt el hármunk közül a leghamarabb.Liam és én csöndesen folytattuk a beszélgetést.
-Hallottam valamit aminek Niall nem örülne,de nekem tudnom kell,tőlem nem tudja meg-kezdett bele,sejtettem mire céloz.
-Mi az?-kérdeztem,mint aki nem is sejti miről is van szó.
-Te és Louis.-kezdte.
-Milyen én és Louis?-megpróbáltam eljátszani,hogy semmi sem történt..
-Tudok rólatok.
-Niall is?-kérdeztem rögtön.
-Nem.Nem volt szívem elmondani neki.Szegény,már annyit csalódott a lányokban,hogy ez már sok lenne neki-magyarázta.-De miért?
-Bárcsak tudnám.Egyszerűen csak megtörtént.Meg persze haragudtam is egy picikét Niall-re,hogy itt hagyott velük egyedül-suttogtam.
-Ez akkor sem volt megfelelő megoldás-magyarázta.
-Tudom,és annyira sajnálom.Legalább rájöttem egy dologra-kezdtem.
-Mivel kapcsolatban jöttél rá dolgokra?-kérdezte gyanakvóan Liam.
-Niall-mondtam,nehéz volt így kimondani,de Liamben megbíztam.

Niall szemszöge:
Arra ébredtem, hogy Sophie és Liam beszélgetnek. Nem hallottam tisztán minden szót, de a lényeget ki tudtam szűrni.
-És mit érzel iránta?-hallottam Liam-et.
-Azt hiszem, hogy szeretem.Vagyis nem közömbös számomra érted-suttogta Sophie.
-Akkor miért kellett neked ez a Louis-os ügy?
Hogy mi?Milyen Louis-os ügy?Én erről miért nem tudok?Csak nem járnak?Nem hiszem.Azt észrevettem volna.Vagy nem?Ennyire jól nem tudnák tiltkolni.De mi van ha mégis?Akkor örökké szingli leszek.Nem is! Inkább pap.Miért kell nekem mindig megszívnom, ha lányokról van szó?Ez olyan igazságtalan.
-Csak másfél napig tartott-győzködte Liam-et Sophie.
Mi tartott másfél napig?
-Tudod mit.Hagyjuk a témát.Majd beszéld meg Niall-el is.Kérlek-kérlelte Liam.
-Meglesz.Jó éjt-ezzel abbahagyták a beszélgetést.
Mit kell velem megbeszélnie?A francba!Szép kis nap lesz a holnapi, azt már most látom.

Kedd:

Kedd reggel éneklésre keltem,rögtön rápillantottam Liamre,aki álmos arccal bámult vissza rám.Kirohantunk a folyosóra Louis és Zayn kómásan rohantak ki a szobából.Niall hiányzott.Mindannyian elindultunk le,Harry is csatlakozott,nem is tudtam,hogy itt van,ez új nekem.David nagy puffanás kíséretében kiesett a szoba ajtaján.Odamentem és felsegítettem,leporolta magát és elindult le a lépcsőn.Ahogy egyre közeledtünk a konyhához,rájöttünk,hogy honnan jöhet a hang,mert eddig még azt sem sejtettük.Kezdtem felismerni Christ. Gyorsabbra vettük a lépteinket,mindannyian beálltunk a konyhaajtóba.Sokkot kaptunk,Chris énekelte a Drunken sailort és Niall táncolt rá.Pár percig csak szótlanul bámultuk őket,hiába próbáltam szólni,egy hang sem jött ki a torkomon.Végül David tudott csak megszólalni,nem tudom,hogy csinálta.

-Haver,te és Niall együtt hülyültök?-kérdezte.
-Haver,te tudod a nevét?!-csodálkozott a bátyám.
-Igen.Nem nehéz megjegyezni.Én odafigyelek arra,amit a húgod beszél-ekkor odasétáltam David mellé és teljes erőmből ráléptem a lábára.

Arra lettünk figyelmesek,hogy anya a fekete szoknyájában és blúzában zakóját gombolgatva felénk jön.

-Hova mész?-kérdezte Chris.

-Megbeszélés délre otthon vagyok,addig Lyndára vagytok bízva-magyarázta teljes komolysággal.

-Neeee!!-mondtuk egyszerre Chrissel és Daviddel.
Én már láttam magam előtt,hogy Lynda milyen programot találhatott ki.Remélem nem takarítás,csoportos főzés,bevásárlás vagy mondjuk medence takarítás.

-Azért ne örüljetek ennyire-nevetett anyu.-Különben nagyszerű volt reggel a kis dalotokat hallgatni.Lynda és Hanry mindjárt lejönnek megakadályozni ezt a bűnt.

-De Lily!Chris tehetséges!Még énekes is lehet belőle-mosolygott Niall..

-Az én fiam meg az éneklés,aha.Szép párosítás. 

-Tudod,anyának az a meglátása,hogyha a csekély IQja miatt orvos nem lehet akkor zenész se legyen- magyaráztam.

-Pedig az bejönne neki-vont vállat Zayn.

-Az én haverom nem lesz énekes.Nem veszíthetem el,szóval eszetek ágába se jusson hírességet csinálni belőle!-mondta David és megölelte a bátyámat.

Nekiálltunk reggelit készíteni,Chris már elkezdte,ja a hozzávalók előszedéséig jutott.Jobban jártam volna,ha egyedül csinálom meg.Harrynek fogalma sem volt róla,hogy mi az a habverő,Liam pedig nem volt hajlandó hozzáérni a kanálhoz.Jesszusom, kikkel élek én együtt?Az egyetlen ember,akinek valamiben hasznát tudtam venni,az Louis volt.Mivel Niall Chrissel és Daviddel elvonult énekelni.Chris előszedte a rég nem látott gitárját,amin David játszott.A fiúkkal igyekeztünk úgy viselkedni,mint akik nem hallják.Mire mindennel végeztük Lynda és Hanry is lefáradtak közénk.Mind megreggeliztünk,a három fiú is hajlandó volt csatlakozni,de már újra háborúztak.Összevesztek azon,hogy Niall nem akarta befestetni a haját feketére,Niall azon sértődött be,hogy miért nem birja Chris megjegyezni a nevét,hiszen együtt zenélnek.Chris pedig azt válaszolta,hogy attól még nem lettek barátok.Reggeli közben végig azt hallgattuk,hogy veszekednek.Lynda és Hanry másodpercenként elismételték,hogy csönd legyen.Talán fél percig az is volt.Mikor felakartunk menni a szobáinkba Lynda megállított minket.

-Hova készültök?

Mindannyian elmondtuk,hogy mit tervezünk,de Lynda csak a fejét rázta.

-Ma nagytakarítás van-jelentette ki Lynda,na ettől féltem. 

-Ezt kimondta?

-Lily.

-Anya ilyet sose mondana-nyöszörögte Chris.

- Felhívom telefonon,-jelentette ki Lynda-ha nekem nem hisztek.

Tárcsázta anyu számát és pár másodperc múlva már beszéltek is.

-Anya az igaz,hogy takarítanunk kell?Te képes lennél erre?-kérdezte Chris.

-Igen,igaz.Légyszíves nem szeretnék az öt évesen viselkedő kisfiammal társalogni miközben itt ülnek velem szemben.

-Ki ül veled szemben?

-Megbeszélésen vagyok.Lynda takaríttass ki velük mindent.

-De ne!!Anyu!Anyu!-kiabált Chris,de már feleslegesen.

-Anyu letette.

-Akkor gyerekek,mindenki munkára!-jelentette ki Lynda.

-Mi is?-kérdezte Zayn.

-Igen!Attól,hogy híresek vagytok muszáj takarítanotok,ne csak ők szenvedjenek.

-De mi miért?-kérdezte Harry.

-Mostanában sokat laktatok itt-mondta Lynda.

-De...- kezdte volna Louis.

-Semmi de!Gyerünk munkára!

-Lynda,nem szeretsz minket?

-Nagyon szeretlek titeket,pont ezért kell dolgoznotok.

-Lynda de aztán csinál répasalátát?-kérdezte Louis.

-Amit csak kértek-bólintott.

-Akkor mit állunk még itt?Én csokitortát akarok!-kiabálta Niall.

-Niall,Chris lenti fürdőszoba,Sophie, Zayn nappali,David, Harry konyha,Louis és Liam pedig előszoba.

-Lynda miért olyan párosokat csináltál akik utálják egymást?-kérdezte Chris.

- Csak azért, hogy jobban megismerjétek egymást.

-Zayn megfolyt engem a porronggyal,lenyomja a torkomon a felmosórongyot-nyafogtam.

-Na aggódj,nem bántalak-válaszolta-talán.

-Anya,ez a fő meleg-kiabálta David és közben hevesen mutogatott Harry felé.

-Kisfiam itt senki sem meleg értsd már meg-mondta Lynda.

Mindenki megkapta az eszközeit és neki láttunk a munkának.Niall és Chris már azon összevesztek,hogy ki megy be előbb a fürdőszobába.Davidék útban a konyha felé fellökték egymást.Én meg ott álltam szemtől-szemben Zaynnel és azon gondolkoztam,hogy most meneküljek vagy sikítsak.Az előszobából pedig Liam és Louis veszekedése volt hallható.,,Te eszement takaríts már'' a válasz pedig ,,Nem tudom kettőnk közül ki beszélget egy halott állattal." ,,Kevin nem halott" Liam válasza:,, Igazad van,csak nem él,mert ha élne akkor már elmenekült volna tőled." Ekkor megérkezett Lynda,mi pedig gyorsan neki álltunk a felmosásnak.Még jó,hogy mi már takarítotunk,mert amit a fiúk kaptak azt nem szerettük volna.Épp elindultam a felmosórongyért,mikor megcsúsztam valamiben és a vödör tartalma rám dőlt.Zayn ahelyett,hogy segített volna,majd megpukkadt a nevetéstől.Lynda odajött megnézni,hogy mi történt.De elég nehezen tudott választani a nappali és a fürdőszoba között.A fürdőszobában a bátyám és Niall egymást ölték.,,Szöszi,én nem fogom kitakarítani a WC-t az a te dolgod," ,,De én a tükröt akarom" ,,Engem az nem érdekel".

Megkértem Lyndát,hogy mehessek fel az emeletre,de Lynda csak hevesen rázta a fejét.

-Lynda,kérlek.Most vizes ruhába legyek egész nap?-kérdeztem.

-Nem kell,lehozom a ruháidat-mondta Lynda és elindult a lépcső felé-majd itt átöltözöl.

-De itt van az ÖSSZES FIÚ-mondtam.
-Majd elfordulnak.
-Úgy ismered te őket?
Hanry éppen akkor lépett be a teraszajtón,mikor rám nézett nem tudta,hogy most sírjon vagy nevessen,de végül a nevetés mellett döntött.
-Te hogy nézel ki?-kérdezte.
-Vizes vagyok,és ez Zayn hibája.
-Nem csináltam semmit-kiabálta Zayn.
-Tuti,hogy te raktad oda azt a valamit.
Lenéztünk a földre hogy miben estem el és Kevin volt a hunyó.Kirohantam az előszobába csuromvizesen és Louishoz vágtam azt a csuromvizes galambot.
-Szerintem ezt kerested már.
-Sophie mit műveltél vele?-kérdezte mikor meglátta, hogy néz ki.
-Árvíz volt és ez mind a TE hülye haverod hibája.
Lynda lejött kezembe adta a ruháim és ment a fürdőszoba felé rendet tenni,pár perce már csend volt. Szerintem valamelyik már halott.Szerintem az a valaki Niall.Ahogy Lynda kinyitotta az ajtót, újra rázendítettek.
-Belenyomjam a fejed a WC-be vagy kitakarítod?-ordította Chris.
-Lynda ez nem normális,meg fog ölni-nyafogta Niall.
-Ha együtt nőttél volna fel a fiammal,akkor te is így viselkednél.És most takarítani!
-És ki,mit?-kérdezte Chris.
-Chris tiéd a WC-jelentette ki Lynda.
Niall elkezdte kiabálni,hogy megkaptad ekkor Lynda közbevágott.
-Tiéd a kád.
-Ne az tiszta kosz.Tegnap a maga fia és a legjobb barátja öntöztek a kertben és sárosak lettek és itt mosták le magukat-magyarázta Niall.
Mire végig mondta Lynda már kilépett a fürdőszobából.
-Engem ez már nem érdekel-mondta Lynda nevetve és elindult a konyhában ordítozó kisfiához.
Lynda nagyon aranyos mindig óv minket,de mikor szóba jön a házimunka Lynda elveszik.Átváltozik valami mássá.És ez akkor a legrosszabb mikor anyával ketten csinálják,Hanry meg magának a kertben takarítgat,be se jön nem is szól Lyndára.Őrül,hogy kimarad ebből az egészből.Csak kintről figyel minket és nevet.
Megfogtam a ruháimat és míg Lynda fegyelmezett bezárkóztam a dolgozószobába.Alighogy ezt megtettem már jött is utánam.
-Zayn hol van Sophie?-kérdezte.
-A dolgozószobában-mondta Zayn,esküszöm ha kijutok megölöm.
-Tisztában vagy vele ugye,hogy most már ott is takarítanod kell?!-dörömbölt az ajtón.
-Ugyan kérlek Lynda ezt úgy sem használja senki.
Körbenéztem és láttam,hogy nagyon is használja valaki.Az ajtó mellett volt egy nagy faliújság amin cetlik és képek sokasága volt.Ott volt anya a céges partikon,közös képek velünk,egy kép apuról.A találkozói, kép Davidről és anyával,David szülinapján.Ez nagyszerű.Lassan ezeket a képeket felváltja Zayn és Louis,mert ugye Chris tovább lép.Néztem tovább és itt van Rich,Jake,Alice és anya.Remélem ők megmaradnak,ha Davidet le is cseréli.Gyorsan átöltöztem,mikor kiléptem Lynda kitépte a kezemből a vizes ruhákat és már oda volt készítve egy újabb kanna víz nekem.Rá volt tűzve egy cetli:

Csak ügyesen moss fel,Hanry.

Mikor elolvastam ezt a cetlit ránéztem Zaynre,aki már felmosott egy másik vödörrel.
-Ez mind a te hibád.
Bementem a dolgozószobába,letöröltem a port,összeszedtem a papírkupacokat földről.Felmostam.Kimentem a nappaliba,de Zayn még a felmosással sem végzett.
-Zayn,te eddig mi a fészkes fenét műveltél?-kérdeztem.
-Tudod ötödszörre kezdtem újra,mert Lyndának sosem tetszett.
Ahogy ezt Zayn kimondta,jött Lynda benézett a dolgozószobába és csak annyit mondott.
-Na,ez ügyes.Zayn nézd meg így kell takarítani.
-Akkor csinálja meg Sophie-nyafogta.
Megegyeztünk Zaynnel hogy én felmosok,ő törölje le a port,öntözze meg a virágokat,szedje össze a szemetet.Hajtsa össze a földön heverő pokrócokat.
-Ja Zayn ismerem a bátyámék rejtekhelyeit,a szekrényből vidd ki a kukába az üres sörös üvegeket.
Háromnegyed óra múlva jött Lynda és befejezhettük a nappalit.Liam és Louis veszekedve ugyan,de azt a kis előszobát másfél óra alatt kitakarították,pont akkora végeztek mikor mi a nagy nappalival.A konyha már majdnem kész volt,de Lynda újra felmosatta, a fürdőszoba meglepő módon elkészült.A többiek még az utolsó munkálatokat végeztek,mi pedig Zaynnel kivettünk a hűtőből egy üveg kólát pohárba öntöttük és elindultunk a nappali felé.Valamiben elakadtam és a poharam egész tartalma a frissen felmosott nappali padlójára ömlött.Ha ilyen történik akkor Lynda nem csak azt szívatja aki a koszt csinálta,hanem a társát,ha csoportos takarítás van.Ezért sajnáltam Zaynt,ő ezt még nem tudja.
-Mi volt ez a puffanás?-kérdezte Lynda.
-Sophie kezdheti újra a takarítást-nevetett Zayn.
-Nem csak Sophie-kiabált Chris.
-Mi az hogy nem csak Sophie?Ő csinálta a koszt-nyavalygott Zayn.
-Anya más szabályokkal játszik-kiabálta David.
-Mik azok a más szabályok?-kérdezte Zayn.
-Az,hogy fogjátok a felmosórongyokat és újra felmostok-mondta Lynda.
-Nem,nem én csinálok semmit.
-Ez esetben senki nem kap csokitortát-fenyegetőzött Lynda.
-Gyerünk takarítani-kiabálta Niall.
-Én már rákészültem,hogy anyu ma pizzát süt.Szóval takarítás.
Mindenki szépen visszavonult a kis helyére,mi pedig nekiláttunk a felmosásnak.Amiből szép lassan veszekedés lett.
-Miért kellett kiöntened a kólát?-kérdezte.
-Miért kellett a felmosórongyot az ajtóba rakni?
-Az te voltál!
-Persze!Kend rám!
-Nem akartam ezt tenni,de muszáj!NIALL AZONNAL GYERE IDE!
-Ugye nem arra készülsz,amire gondolok?!
-Nem tudom mire gondolsz!-nevetett Zayn.
-Mi van?-jött be Szöszike a szobába.
-Valamit el kell mondanom.Vagy Sophie,inkább el mondod te?!-nézett rám.
-Nekem nincs mit mondanom-vontam meg a vállam.
-Akkor ez esetben vasárnap Louis és Sophie eléggé közel kerültek egymáshoz.
-Ezt meg hogy érted?
-Háááát...
-Az Istenit Malik!Mond már!-mordult rá Niall Zaynre.
Körülnéztem és mindenki minket figyelt, beleértve Lyndát és Hanryt is.
-Ugye ezt nem előttük akarod megbeszélni?-mutattam az Anderson szülőkre és Chrisrre és aztán sorba összes fiúra,csak Louist hagytam ki ebből.
-Sütöttem a rántottat alsónadrágban,jaj,de ez nem is ide tartozik,-kuncogott egyet majd folytatta-és akkor lejött Sophie és Louis.Akkor olyat láttam amitől aznap este nem is aludtam.
-Mit láttál?-kérdezte Niall gyanakvóan.
-Sophiet és Louist,ahogy épp nos..egymás szájával voltak elfoglalva.
-Tessék??!!-kiabált Niall-akkor erről beszéltetek este!
Felrohant az emeltre.Ezt most hogy fogom megmagyarázni.A többiek döbbenten néztek engem.Elindultam utána.Tudtam,hogy a szobámban van.Benyitottam és igazam volt.A kanapén ült.Arcát as tenyerébe temette.
-Niall-szólaltam meg.
-Mit akarsz?-felállt és elindult felém-csak egy valamit mondj el,de csak az igazat.Jelent neked valamit?

-Nem,Niall.Nekem igazából más tetszik,és másba leszek nemsokára halálosan szerelmes-néztem rá.

-Jó neked-bökte oda és elindult ki a szobámból.

-Niall,kérlek gyere vissza-megfogtam a kezét és nem engedtem ki.

-Miért?-közben próbálta kiszedni a kezeit a szorításomból.

-Niall,ha csak barátok vagyunk akkor miért veszed ennyire fel ezt az egészet?-néztem mélyen a szemébe.

-Ezt nem érted-rázta a fejét.

-Akkor gyere és magyarázd meg-győzködtem.

-Nem,beszélj csak a kiszemelteddel-sarkon fordult és már vissza se nézett. 

Én meg csak álltam a szoba közepén és éreztem,hogy könnyek folynak végig az arcomon.Leültem az ágyra és csak bámultam magam elé.
-Te vagy az-suttogtam.
Féltem lemenni,mert Chris is most tudta meg,Niall lement,Zayn csak röhögne rajtam.Nincs egy ember,aki most megvigasztalna vagy csak meghallgatna.David és Chris most gondolom a haverjuk halálát tervezgetik,Louis épp Harryt próbálja békíteni.Niall,Liamnek engem ócsárol,vagy ki tudja.Végül úgy döntöttem,hogy lemegyek hisz fel kell mosnom.Miközben én fönt azt találgattam,hogy mi lehet lent addig ők kitakarítottak,csak néhány folt maradt a padlón.Megfogtam a rongyomat és elkezdtem felmosni.Zayn rám se mert nézni,végig Niall csalódott arca járt a fejembe,éreztem ahogy könnyek folynak végig az arcomon és elkezdtem sírni,igyekeztem halkan,hogy ne vegye észre senki.A padlót bámultam és nem vettem észre ahogy Zayn letérdelt mellém,kivette a rongyot a kezemből és szorosan magához húzott,kedvem lett volna jól pofon csapni,de nem tettem semmit,csak egyre hangosabban kezdtem sírni,de ő csak a hátam veregette.Egyszer csak felemelt és elindult velem.

-Hova viszel?-nyöszörögtem.

-A szobádba-válaszolta.

Felgyalogolt velem a lépcsőn, kinyitotta a szobám ajtaját,visszacsukta és letett az ágyamra és leült mellém.

-Most kedvem lenne jól pofán vágni téged-mondtam szipogva.

-Oké,tudom,hogy most messzire mentem.
-Ez enyhe kifejezés.A bátyám utál,Niall szerintem már rám se tud nézni-nyöszörögtem és ahogy ezekbe belegondoltam megint elkezdtem sírni.
-Nyugi ne sírj-ölelt meg Zayn újra.
Kiöntöttem neki a szívem.Megbeszéltünk mindent,amit csak lehetett.Nagyon jól esett,hogy van valaki akinek elmondhatom ezeket a dolgokat.Még akkor is,ha ez az ember Zayn.Épp befejeztük a lelkizést,mikor Niall rontott be a szobámba.Zayn illedelmes ember módjára kiment.Ő pedig leült mellém.
-Sajnálom.Igazad volt.Csak barátok vagyunk,felesleges volt ennyire felkapnom a vizet-kezdett beszélni.
-Niall nincs baj,kibékültünk.De menjünk le-mondtam.
-Nem,ezek után az a minimum hogy Malik úr felmos-nevetett.
- Az már megvolt-megpróbáltam egy mosolyt erőltetni az arcomra.
-Niall menjünk,mert Lynda nem süt semmit-álltam fel.
-Nem akarsz velem kettesben maradni?-kérdezte szomorúan és megfogta a kezem.
A szívem hevesebben kezdett verni.
-Akkor maradjunk fent-visszaültem mellé.
Végül Niall döntött úgy,hogy le kell mennünk.Kell az a csokitorta.Lent Zayn már befejezte a felmosást és mindenki a nappaliban feküdt,ki a kanapén ki a földön.Mindenki ott ahol hely jutott.Nekem még a kanapén jutott hely a bátyám és Louis között,nem volt kellemes.Már vártam,hogy valaki szóljon,hogy segítsek ezt-azt. Lynda és Hanry bejöttek a nappaliba,én gyorsan felugrottam a kanapéról,hogy helyet adjak Hanrynek.
-Akkor süt akkor csokitortát?-kérdezte Niall.
-Nem- jött az egyenes válasz.
-Anya megígérted,hogy sütsz valamit,vagy valamiket,ha kitakarítunk-győzködte David az anyukáját.
-Jó igazatok van.Egy csokitorta-mondta Lynda.
-Répasaláta-nyöszörgött Louis.
-Nem.
-Anya és a pizza-figyelmeztette David.
-Jó,egy répasalátát és egy csokitortát összedobok,pizzát meg rendeltek-magyarázta és elindult a konyha felé.
-Jó nézzünk tévét-csapta össze a tenyerét Hanry. 
-Hanry dehogy fogsz tévét nézni.Répasalátát kell csinálnod-nevetett Lynda.
-Minek nektek répasaláta?-morogta Hanry és elindult a konyha felé.
Körülbelül hétre Lynda elkészült a csokitortával,akkor már régen túl voltunk a pizzaevésen és Louis is már régen megette a répasalátáját.
Lynda mindenkinek vágott egy szeletet,még anyának is tett félre.Miután megettük mindenki felvonult az emeletre.Fél nyolc körül Lynda kiabált,hogy menjünk le,lementünk és anya egy fixes tábla mellett állt és irt rá.
-Anya te mit csinálsz?-kérdezte Chris.
-Szobafelosztás az emeleten,ugyanis nemsokára jön a többi barátod is látogatóba.Kényelmesen helyezkedjetek el a kanapén,mert lesznek veszekedések úgy érzem-mondta anya.
Mindannyian szót fogadtunk és leültünk a kanapékra.
-Mikor értél haza?És mi tartott eddig?-bombázta kérdéseivel Chris anyát.
-Fél órája,mikor felvonultatok az emeletre akkor érkeztem.Megbeszélésen voltam,aztán beugrottam az irodámba,újabb megbeszélésre mentem és újra be az irodába és most otthon vagyok-mondta anya.
-Na szóval Lily a lényeget amiért itt ülünk-sürgette David anyát.
-Titeket hármótokat nem érint-mutatott ránk anya,akkor vettem észre hogy egymás mellett ülünk a kanapén.
-Oké,csapjunk bele-mondta Zayn.
-Louis mostani szobájába beköltözik még Harry és Zayn-mutatta anya a táblán-mivel az a legnagyobb.
-Lily és mi van akkor,ha utálom Zaynt?-kérdezte Louis.
-Akkor kertben alszol-nevetett anya.
-Oké jó.Jó lesz nekünk így-nevetett Louis.
-Liam és Niall egy szoba-jelentette ki anya.
Ők örültek,de Louisék még negyed ennyire sem.
-Jake és Rich is egy szobába fognak aludni Chris szobája mellett.Alice pedig egyedül Sophie szobája mellett és egybenyílik a fürdőszobátok.
-Az az a zárt ajtó?-nevettem.
-Tegyél úgy mint aki nem tudta-nevetett anyu.
Mindenki beletörődött a szoba elosztásba és elvonult átrakodni.Vitték a kis tábláikat.Louisék azon veszekedtek,hogy kinek a nevével kezdődjön a felirat. Én elmentem fürödni és leültem a kanapémra elkezdtem nézni egy filmet,mikor Liam elkészült a helycsinálással akkor csatlakozott hozzám.A TV előtt aludtunk el.