2013. július 22., hétfő

Kárpótlás #2

Sziasztok!Érkezik is a második rész.Puszi:Amy és Liza :) 




















2013. július 17., szerda

Kárpótlás#1

Sziasztok!Úgy döntöttünk,hogy kárpótlásként teszünk gifeket a szereplőinkről.A főszereplőnkkel kezdünk.
Puszi:Amy és Liza♥:)


2013. július 16., kedd

20.fejezet:A koncert

Sziasztok!Bocsi a késésért,legközelebb igyekszünk,mindig ezt mondjuk,de most tényleg.Nagyon zsúfoltam indult a nyár és Liza is sokat volt távol.A facebook oldalunk még mindig működik.Puszi:Amy és Liza♥
ui.: Élvezzétek ki a nyár adta lehetőségeket,de azért néha komizzatok!


-Muszáj még abba a Nando's-ba is bemennünk?Ez ma már az ötödik-kiabáltam Niallre.-Ha így folytatjuk elhízom,mire hazaérünk.
-Ahhoz nem kell sok-veregetett vállon Zayn.
-De vicces a Tükrösfiú-nevettem rá gúnyosan.
Miután Niall ötödszörre is jóllakott,sétáltunk egy hatalmas téren.Egy hatalmas galamb csapat vadul repkedett felettünk.
-Támadnak a Kevinek-jegyezte meg Louis.
-Kevin is ilyen galamb volt,mielőtt meghalt volna.Aztán te,kitömetted-tette hozzá Liam.
-Csak azóta..megváltozott minden. Hírnév jutott Kevin fejére és most egy csomó más madárral társalog,már nem érdekel engem.Többé nem vagyunk barátok-imitált sírást.
-Nőj fel,kis haver-veregette vállon Liam.
Nevetve néztem végig az ebből kikerekedő veszekedést.Épp a legjobb résznél tartottak, mikor Niall odaállt mellém és óvatosan átölelt.Erre az összes fiú egyszerre felénk fordult.
-Most mi van?! Nem szabad hozzá érnem a barátomhoz?- kérdezte a szőkeség felháborodva.
-Melyik barátunkat öleljük meg hátulról?-kérdezte vigyorogva Fürtöske.
-Hát tudod. Egy jó barátunkat- vont vállat.
-Azt csinál Sophieval amit akar végül is.De én láttam alsóneműben-nevetett Fürtöske.
Mély levegőt vettem odasétáltam Harryhez és erősen a karjába ütöttem.
-Fejezd be-sziszegtem.
-Mit is?- kérdezte.
-Az undorító kis játékodat,nem vicces-sziszegtem.
-Lazulj le!- tette a kezét a vállamra.
-Ne érj hozzám!- parancsoltam rá mérgesen
-Túl sok mindenen aggódsz,nem buktatlak le-mosolygott.
-Ó,francba,te tudod-csaptam a homlokomra.
Hangos nevetésbe kezdett,mire szégyenkezve lesütöttem a fejem.Hogy felejthettem el?Pont Harrynek mondom el?!Olyan mintha az ördöggel társalogtam volna...Miért pont neki?? Ez életem egyik legnagyobb hibája.Gyorsan odaszaladtam Niallhez és a fülébe súgtam:
-Tudja-ezzel hátat is fordítottam.
Louis pedig folytatta idegesítő vitáját Liam-mel arról, hogy Kevin mennyire fontos része VOLT az életének.
Én pedig szépen félre húzódtam és leültem egy padra.Bámultam a járdát,az előttem elhaladó embereket, a sikítozó rajongókat.Egyszer csak valaki megszólított:
-Szia!Leülhetek melléd?-egy kislány volt a hang tulajdonosa.
-Persze- arrébb csúsztam és végignéztem a lányon. Hosszú barna haja volt és csillogóan kék szemei. Aranyos kis virágos szoknyát viselt melyhez kis szandált húzott.
-Anya bement a boltba és mondta,hogy várjam meg kint,de annyi sikítozó lány van itt,az öt fiú miatt,hogy meg sem fog találni-mondta a kislány.-Utálom őket.
Kezdett szimpatikus lenni, bár nem lehetett több hét évesnél.
-Mit nem szeretsz bennük?- kérdeztem érdeklődve.
-Mindenki értük rajong,pedig nem olyan nagy számok-esküszöm ez a kislány,olyan mint én vagyok.
-Belehallgattál már a zenéjükbe?- folytattam a kis társalgást.
-Dehogyis!- rázta hevesen a fejét.
-Én sem-mondtam.
-Te ismered őket? Szerintem visszataszítóak-folytatta a kislány.
-Ismerem,és szerintem is azok,de egyre jobban kezdem megszeretni egyiküket.
-És melyiket?- csillogó szemeivel arcomat fürkészte.-Ugye azt a göndört? Ő a legcukibb.
-A szőkét-válaszoltam.
-Pedig az talán a legvisszataszítóbb,azzal a kis imádnivaló vigyorával.De ti nagyon összepasszolnátok-a koránál okosabb ez a kislány,és igaza is lehet.
-Ő nem visszataszító. Sokkal inkább a legaranyosabb és legszeretnivalóbb ember a világon.
-Szerelmes vagy-állapította meg a kislány.
-Sophie,ezek kitalálták,hogy ma koncertre kell velük mennünk-kiabálta Jeremy.-Ó,ki ez az aranyos kislány?
-Jenny-nyújtott kezet a lány.
-Jenny,eljössz ma velünk egy koncertre?-kérdeztem.
-One direction?-kérdezte.
-Igen-válaszolta Jeremy könyörgően.
-Köszi kihagyom- vont vállat mosolyogva.
-Lécci,nekünk is ez az első és előre fáj a fülem-könyörgött neki Jeremy.
-Ha az anyukámat rászeditek-nevetett a kislány.
Csendesen vártuk Jenny anyukáját, aki nem igazán akart megérkezni.Közben a rajongók is szétszéledtek és a fiúk is csatlakoztak hozzánk.
-Jenny drágám,mondtam,hogy a bolt előtt várj-hallottunk meg egy női hangot a hátunk mögül.
Megfordultam hosszú barna hajú világos bőrű alig 25 éves nő volt a hang tulajdonosa.
-Anya,ők itt a One direction és Sophie és Jeremy-mutatott be minket a kislány,akinek a nagy várakozás közepette mutatkoztunk be.
Az anyuka csak a szemét forgatta és megragadta lánya kezét, hogy végre hazamehessenek.
-Anyu kérlek,-kérlelte anyukáját a kislány.
-Sietnünk kell. Apu vár- sürgette őt tovább
-Ki?-kérdezte a kislány.
-Jó rendben. Mit szeretnél? És a kis barátaid? Hazajönnek velünk, vagy mi lesz?- kérdezte sürgetően.
-Nem dehogyis!- rázta hevesen a fejét Liam.- Csak szeretnénk meghívni ezt az aranyos kislányt a koncertünkre.
-Nekem erre nem telik-húzott félre az anyukája.-Egyedül nevelem.
Hirtelen meglágyult a szívem. Szegény kislány.
-A jegyeket ingyen kapják.
-És miért is?-kérdezte.
-Mert a fiúk a barátaim és megígértem Jennynek.
-Tegezz kérlek,alig vagyok idősebb.
-Miért neveled egyedül?- kérdeztem- Persze csak ha szabad tudnom
-Fiatal voltam és buta,követtem el hibákat.
-Elhagyott?- kérdeztem kikerekedett szemekkel.
-Még a terhesség elején-mondta-nem hibáztatom.
Szemébe könnycseppek gyűltek, ebből rájöttem, hogy ezt a témát nem kell többé feszegetni. Elvesztette valószínűleg élete szerelmét.
-Olyan szerelmes voltam,mint te abba a szőke fiúba,csak aztán megismertem-nézett mélyen a szemembe
-Tessék?-néztem rá meglepetten- Nem is mondtam semmit.
-Csak rátok kell nézni- mosolygott rám biztatóan.-Vigyázz! Az enyém is zenész volt.
Hát igen ez jó hír. Szóval Niall is elhagy, mire terhes lennék. Vagyis nem! Ő nem tenne ilyet. Sokkal inkább Harry, mint Ő.De a kettőt össze sem lehet hasonlítani.


A szállodában ment a nagy készülődés,akárhányszor csak kiléptem a szobámból valamelyik fiú nekem futott,volt,hogy fel is löktek.Ezen azonban nem húztam fel magam, mert láttam az arcukon, hogy nagyon izgatottak és félnek is az estétől.Liam és Niall azon nyavalyogtak,hogy ki kell magukból hozni a maximumot miattunk. Pár órával hamarabb kellett a helyszínre menniük,mi nyugodtan készülődhettünk Jeremyvel,ő sem volt túl lelkes a koncerttől.Mégis volt bennem egy cseppnyi izgalom, talán az miatt, hogy a többiek miattunk stresszelnek.Háromnegyed órával a koncert előtt fel kellett vennünk Jennyt és az anyukáját.A kislány lelkes volt,az anyukája nem annyira,ő inkább egy durcás kisgyerekre hasonlított.Jeremy akárhányszor érdeklődött annyit felelt csak, a gyerekekért bármit.Szegény. Szerintem ez a mottója is.Aztán elkezdett beszélni mindenféléről és megkedveltem Lenát,később kiderült a neve is.Elhelyezkedtünk a színpad elejénél,Lena a kezembe nyomott egy pár füldugót.
-Erre még szükséged lesz- súgta oda.
Egy kis ideig mérlegeltem a helyzetemet. Most sértsek meg öt fiút, akikkel együtt lakom, vagy tegyek jót a saját fülem épségének.
Végül jót tettem a barátomnak és Jeremy kezéba nyomtam,olyan volt neki,mint valami égből pottyant ajándék.Végül is nem tehetem meg ezt Liammel és Niallel. Ők számítanak rám.A koncert kezdetekor biztatóan rám mosolygott Liam és elkezdett beszélni.A tömeg tombolt,Jenny is felsikoltott néha.Még Lena is odafigyelt a koncertre.Őszintén be kell vallanom, hogy nem voltak rosszak. Sőt, nagyon jól nyomták.A koncert felénél a fiúk mosolyogva felénk néztek:
-Itt van egy vendég,aki először van a mi koncertünkön,hogy érzed magad Sophie?-beszélt Liam.
Hirtelen zavaromban azt sem tudtam, hogy mit tegyek.Csak a fejembe húztam a kapucnit és óvatosan pislogtam körbe-körbe.Úgy tettem,mintha nem hozzám beszélne.Egyszer csak Louis és Harry lefutottak a színpadról és egyenesen felém tartottak,megfogták a kezemet és felrángattak a színpadra,közben Jeremy pulcsiját leszerelték rólam valahogy.Ennyit a biztos védelemről. Mire észbe kaptam, már a színpad közepén álltam.
-Ő itt Sophie,Niall kis barátnője,-szólt a mikrofonba Zayn-azaz a mi kis ba...rá..barát..unk.
Zavartan intetem egyet a közönség felé, de ekkor Niall odaállt mellém.
-Félsz?- suttogta a fülembe.
Nem félek,már hol?!Felrángatnak a színpadra,tele lesz velem az összes holnapi pletykalap.
-Szerettük volna nektek bemutatni Sophiet,és nyugi nem jön össze egyikünkkel sem,legalábbis most még nem-szólt a mikrofonba Harry is.
Leégetés a maximumon,köszi Styles.Idegességemben elkezdtem nyújtani a felsőm alját. Miután letudtam menni a színpadról Jeremy még mindig guggolt a földön és röhögött Lenával együtt.A lábaim remegtek és az összeesés határán álltam, de őket ez nem érdekelte.Egy icipici együttérzést sem kaptam.Még a szállodába vezető kocsiutat is végig nevették a fiúkkal kiegészülve.
-Olyan aranyos voltál,amikor beköszöntél nekik,majdnem leestél a színpadról-tette hozzá nevetve Zayn.
Az szobába visszaérve mérgesen becsaptam magam mögött az ajtót és ledőltem az ágyra.Kopogtattak az ajtómon.
-Nem vagyok itt.Megölt a szégyen-szóltam ki.
-Jöttem együttérezni-szólalt meg Jeremy.
-Kicsit elkéstél vele!- vágtam vissza azonnal és magamra húztam a takarót- ma egyedül alszok a szobában, ha hiányzom, de nem fogok, akkor itt leszek! DE NE KERESSETEK!
-Miért is?-kérdezte Jeremy.
-A fél világ előtt leszégyenítettek emlékszel?Le merem fogadni,hogy anya is látta-nyavalyogtam.
Egyszer csak megcsörrent a telefonom.A kijelzőn anya neve villogott.Felvettem,remélve,hogy csak meg akarja kérdeni,hogy mi van velem,de nem ez történt.
-Láttalak a tévében-nevetett.
-Az, az jó- dadogtam zavartan.- Nagyon durva volt?
-Nem-persze,azért nevet még mindig.
Hát ennek örülök. Most hetekig minden erről fog szólni. Jobb, ha inkább elbújdosok.Egész este ki sem mentem a takaróm alól.Szerintem itt is maradok örökre,az egész világ megismerhette Sophie Morgant,Niall Horan leendő barátnőjét,aki egy rakat szerencsétlenség.Szerintem a napokban átesek egy arcplasztikán.Eddig még eszbe sem jutott, hogy mi lesz akkor, ha esetleg összejövünk.

2013. június 22., szombat

Információ

Sziasztok!Liza osztálykirándulásra megy,ezért három napig nem lesz rész,de amint hazajött You Only Live Once blogunkra felkerül a rész.Legyetek egy kicsit türelmesek,igyekezni fogunk.Ahogy már múltkor jeleztük,be kell hozni magunkat.Üdvözlettel:Amy:)

2013. június 7., péntek

19.fejezet:Minden a feje tetejére állt

Sziasztok!Sikeresen,tőlünk szokatlanul megérkezett az új rész!Nagyon benne vagyunk a munkában hiszen ahhoz képest,hogy mikor kezdtük,nagyon le vagyunk maradva.És már kezd minket  idegesíteni.És kicsit hosszú már a nyár(bárcsak nekünk is ilyen lenne). 
Puszi:Amy és Liza:)♥



Ennek a szép pillanatnak ő vetett véget.A szemében eddig ismeretlen tűz lángolt.Még mindig csak pár centiméter volt köztünk.Niall mosolygott,annyira más volt,ilyennek még soha sem láttam.Még egy puszit nyomott az arcomra,aztán visszamentünk a többiekhez.
-Mi ez a bárgyú vigyor  az arcotokon?-vetette oda vigyorogva Louis.
-Milyen vigyor?-kérdeztük kórusban még mindig vigyorogva.
Zayn egy tükörrel a kezében felénk tartott,aztán felénk fordította:
-Ez!
-Te miért nem alszol még?-kérdeztem.-Egy  órával ezelőtt te voltál az aki aludni akart.
-Vártuk a fejleményeket-vetette oda vigyorogva és ránk mutatott.
-A miket?-néztem körbe a társaságon.
-Valami történt odakint,látom rajtatok-vigyorgott Harry.
-Fogd be-pirítottam rá.
Elindultam volna Harry ágyához,de Niall magához húzott és a fülembe súgta:
-Nem akarom,hogy oda visszamenj.
-Muszáj.Rossz lenne a földön heverészni.
-Ki mondta,hogy ott kéne?-kérdezte aranyos mosollyal az arcán.
-Niall,ez még korai-nyomtam egy puszit az arcár,aztán befeküdtem Harry mellé,aki mosolyogva méregetett.
-Fejezd be,ez feltűnő-vágtam fejbe.
-Na mesélj!Mindent tudni akarok,hisz,ha én nem vagyok,akkor most semmi sem történt volna!-követelőzött.
-Túl sok a fültanú-csitítottam le,aztán megpróbáltam alvást imitálni.Végül a nagy imitálásba tényleg elálmosodtam.
Az éjszaka közepén,arra ébredtem fel,hogy valakinek a keze a derekamon pihen.Megfordultam,de nem az feküdt ott,akit vártam.Szőke hajkorona helyett,barna szénakazal csikizte az arcomat.A legrosszabb rémálmom most valóra várt,ott feküdt mellettem.Eltűrtem a haját az arcából,ő pedig elég furcsán reagált.
-Ne szívem.Aludni akarok!-nyöszörögte.
-Styles!-pirítottam rá.
-Úristen!Nem aludtam.Arra vártam,hogy felkelj és elmeséld mi volt-terelte a témát.
-Akkor ez mi volt?-utaltam a kezére.
-Bocs,csak a megszokás-szabadkozott.-Azt hittem,hogy más vagy.
-Összekevertél Taylor Swifttel?-kérdeztem.
-Khm..Ez sértés rád és rám nézve is!Ő egy nagyon,nagyon aranyos lány VOLT a legelején.Most egy paranoiás libára hasonlít.Ezért,veled nem lehet egy lapra tenni-magyarázta hevesen.-De engem jobban érdekel,ami a szőke haverommal történt.
-Igazad volt-mosolyogtam.-Csak őszintének kellett lennem és lépett!Kiderült,hogy lehetne köztünk valami.Aztán tudod,olyan boldog vagyok-áradoztam, Harry pedig vigyorogva hallgatta.
-Tudtam!Ez az-ordította el magát.-Jeremy leesett a kanapéról,a lámpák felkapcsolódtak és öt szempár ránk szegeződött.
-Mi az Isten?-nézett döbbenten Zayn.
-Nagyon fellelkesültem az álmomtól-válaszolta.
-És mit álmodtál kérdezte Liam.
-Hogy beszélgettem egy szőke lánnyal,aki úgy néz ki,mint Sophie!-válaszolta.-Öhm..vagyis,mint Taylor Swift!
-Az én Sophiem nem olyan, mint hisztis Swift!-morgott Niall.
-A te Sophied?-nézett rá döbbenten Zayn.-Miről maradtunk le?
-Semmiről-kiabálta Niall vérvörös fejjel.
-Jó,én alszok-mondtam és magamra húztam Harry takaróját is.
Harry hangosan méltatlankodott cselekedetem.És elkezdte ráncigálni a takarót.
-Sophia,kérem vissza azt ami az enyém-nyavalygott.
-Itt semmi sem a tiéd-állapította meg Liam.
-Jaj,Liam végre megszólalt.Mi történt?Megbocsájtottál nekünk?-kérdezte nevetve Zayn.
-A kanalakat nem lehet megbocsájtani,nagyon fájt-karba fonta a kezét,ugyanis ő már ült az ágyán.Mellette eddig egy tányér szendvicsekkel púpozva.
-Te éjjel is eszel?-kérdezte Niall,pont ő beszél.
-Ki az a hülye aki nem?-bökte oda mosolyogva Liam.
Utána már mindenki elcsendesült és álomba szenderült.Másnap reggel literszámra itták a kávét.És nyavalyogtak,hogy kényelmetlenek az ágyak és hogyan néznek ki.Így így nem adhattak koncertet.Egyedül Jeremy nem panaszkodott,pedig ő a kanapén aludt és éjjel még le is esett róla.
Niallel néha egymásra néztünk,de keveset beszéltünk egymással,mert nem akartuk,hogy kiderüljön a mi kis titkunk.De az egész reggelit végig nevettük.A fiúk többször megkérdezték,hogy mit szívtunk.De sikeresen leszereltük őket.Aztán  már próbáltunk odafigyelni magunkra,de nehéz volt,hiszen ez volt talán életünk legboldogabb reggele.Azt kívánom,hogy még több ilyen is legyen.

2013. június 4., kedd

Nézzetek be!

Sziasztok!Nézzetek be The fantasy you have! Üdv:Amy és Liza!

18.fejezet:Vallomások

Sziasztok emberkék!! Meghoztuk az új részt(hatalmaaaas késééééssel).Nagyon rövid lett, de ezt mi akartuk így:)) Köszi a komikat ez előző részhez♥ ÓÓ és igen ha van kedvetek, akkor írjátok le, hogy mit tippeltek, mi lesz a kövi fejiben:P
Sok puszi és ölelés:Amy és Liza:))♥


-Nem.Nem engedem.Nem alszik itt!!!-tiltakozott hevesen Harry.
-Akkor hol aludjon?-kérdezte Jeremy.
-Az már a ti problémátok-vont vállat fürtös ,,barátunk".
Ebből a kijelentéséből hatalmas veszekedés kerekedett közte és köztem.A többiek hátradőlve figyelték az aranyos jeleneteket, miközben össze-vissza hadonászunk és kiabálunk.
-Na,jó-állt fel Zayn.-Az ki van csukva,hogy ti megbeszéljétek.Veled alszik és kész.És most most kuss!Szépülnöm kell-ásított.
Persze, mert ez ennyivel van intézve! Harry gyorsan levágódott az ágyára, és csak annyi helyet hagyott nekem, hogy éppen csak le tudjak oda ülni.Meglöktem őt,de még dühösebb lett.Elkezdtem böködni.
-Sophie fejezd be.Mert nem ütök nőket,de ha nem fejezed be..-sziszegte.
-Akkor mi lesz?- hecceltem tovább, igazából szimpla kíváncsiságból, hogy mennyire tudom őt felhúzni. Kell a tapasztalat, hogy meddig mehetek el.
Felállt odajött hozzám és a karjába vett.
-Tedd már őt le!- szólt rá idegesen Nial.l-Miért nem aludhat melletted? Nem is foglal sok helyet!
Harry mintha süket lenne elvitt a lakóbuszuk legeldugottabb sarkába.
-Harry! Egy kicsit normálisabb is lehetnél!- veregette hátba őt Louis.
-Beszélgetni akarok Sophieval. Hagyjatok már békén-ordította.
-Oké, nyugi van! Ha ezzel kezdted volna nem is zaklattunk volna téged, de mindegy- hátrált feltartott kezekkel a haverja.
-Harry,mit akarsz?-néztem rá.
Nekitámaszkodott a falnak és rám se nézett.
-Harry!
Ellökte magát a faltól és szembe állt velem.
-Süket vagy?!-kiáltottam a fülébe.
-Sophie-kezdett bele.
-Igeeeeen?-nyújtottam el az e betűt.
-Én azért nem akarok veled aludni,mert Niall azóta kicsit távolságtartóbb veled mióta láttalak alsóneműben.És azt hiszi,hogy felakarlak szedni.Gyönyörű vagy,de te Niallé vagy.
-Figyelj- kifújtam az eddig bent tartott levegőt.-Nem vagyok senkié.Őszintén engem nem érdekel,hogy kivel alszok, csak ne a padlón kelljen. Senki sem féltékeny,csak ti képzelitek.Téma lezárva.
-Niall nekem világosan megmondta,hogy tőlem ezt nem várta.
-Miért? Miért kell mindenkinek azt számlálni folyton, hogy össze fogunk jönni? Nem fogunk!Vagyis,ha rajtam múlna akkor esetleg, talán- gyorsan megráztam a fejem, mert éreztem, hogy pár könnycsepp kezdi csípni a szemeimet.-De ő sosem fogja megkérdezni- tettem hozzá halkan.
Harry minden beszéd és kérdés nélkül magához húzott.Jól esett az ölelése, mert tudtam, hogy szívből jön.
-Sophie,én tudom,hogy te egyszer Niall mellett boldog leszel.
-Én,én nem hiszem. Ha ez így megy tovább,akkor nem.Tegye meg azt a bizonyos lépést!Mert én nem fogom-szipogtam.
-Hát,ha Niall féltékeny rám,akkor előbb lépni fog.
Átkarolt és kimentünk a többiekhez.Gyorsan megtöröltem a szememet, hogy ne látszódjon még a jele sem annak,hogy elérzékenyültem.
-Harry ez most mi?
-Niall lépni fog.
-Nem fog- ráztam a fejem- tudom, hogy nem. Ha nem mondta volna, akkor már egyszer megpróbált.Annak majdnem pofon lett a vége.
Leültünk Harry ágyára,Niall fintorgott minket látva.
-Láttad az arcát?-fülembe súgta.
-Nehéz volt nem észrevenni- vontam vállat.
-Menj oda hozzá,-biztatott- rosszabb már úgysem lehet.
Niall felállt és kiment.Utánamentem, hogy egy kicsit beszéljek vele.
-Ott van Harry.Minek jöttél utánam?-nézett rám dühösen.
-Mert én veled akarok beszélni-adtam egyenes választ, és végig a szemébe néztem.
-Miért?
-Mert kedvellek,miért miért?
Meglepődve nézett rám, valószínűleg nem erre a válaszra számított.
-Sophie,te most viccelsz?-nézett rám.
-Úgy nézek én ki?- mosolyogtam rá.
-Sophie,én kedvellek.Nagyon..-közel lépett hozzám és mélyen a szemembe nézett.
Hirtelen kirázott a hideg a közelségétől.
-Én, én is- dadogtam zavartan.
Közel húzott magához.
-Én többet érzek barátságnál,de féltem.Féltem,hogy valamelyik barátommal jössz össze.
-Én pedig féltem attól, hogy más lányt választasz helyettem- megrémített, hogy mennyire őszinték voltunk egymáshoz.
-Én nagyon szeretném,ha te a barátnőm lennél.De várni fogok rád,ameddig csak akarod.
-Talán, nem tudom, azt hiszem, hogy- itt elcsuklott a hangom, de megpróbáltam folytatni, mert el kell mondanom, tudnia kell az nigazat, tisztáznunk kell ezt az egészet kettőnk között- szeretlek, sokkal jobban, mint egy egyszerű barátot.
A szánk már csak pár milliméterre volt egymástól.
-Akkor ezek szerint egyformán érzünk?- suttogta.
Válaszomat meg sem várta,megcsókolt.
Most jöttem rá, hogy én erre a pillanatra vártam már hetek óta.