34.fejezet:Vadonatúj érzés

Sziasztok! Már elég régen jelentkeztünk, de hát a suli újra elkezdődött és részt veszünk egy novella versenyen. Ez a rész Chris szemszögű lesz, hiszen már úgy is régen volt. Újra jön és új szálakat hoz a történetbe, vagy felkavarja a történetet?

Puszi:Amy és Liza♥

Chris szemszöge:

- Niall, hol a kocsikulcs? Tudod, hogy kölcsön adom bármikor, de a kulcsot, tedd vissza a helyére- beszéltem a nappaliban ücsörgő Niallnek.
-Hát, a kabátzsebemben van.Vedd ki- vont vállat, nekem nem kellet több, elindultam az előszoba felé, a fogas előtt megálltam, azonnal szemet szúrt Niall kabátja.
Leglább 4 zseb volt azon a kabáton,megráztam és a legalsóban megcsörrent valami. Belenyúltam és egy furcsa doboz akadt a kezembe, egy doboz óvszer. Na ne! Mióta? Végül a kulcsot is megtaláltam, és a nappali mellett elhaladva felmutattam Niallnek a kulcsot, és meg sem álltam a barátaim szobájáig. Rich ágyán ült mindenki, Alice,Katie és David és Rick is. Csak Jake nem, hisz ő már haza is ment, csak a szilvesztert ünnepelte velünk.
-Ez mi?-dobtam le az ágyra.
-Úgy csinálsz mintha nem tudnád- nevetett Rich.
- Csak azt nem értem, hogy ez miért volt Niall zsebében- csattantam fel.
- Miért? Baj, hogy védekeznek?- nézett rám kikerekedett szemekkel Alice.
-De ő a kishúgom és még csak 17 éves- csattantam fel.
-Igazad van, 16 évesen kellett volna kezdenie- vágta rá Rich.
Megforgattam a szemem, és egy sóhajtást követően folytattam a beszédet.
-Nem szeretném, ha védekeznének- Alice azonnal félbeszakított.
-Nagybácsi akarsz lenni?
-Nem, azt szeretném, ha nem lenne rá okuk- csattantam fel.
-Hidd el, nem használják- szólalt meg az eddig csendben üldögélő Katie.
-Te ezt honnan tudod- fordultam felé.
-Mi sok mindent tudunk- kacsintott David.
-Mesélj!- szóltam rá.
-Még mielőtt hülyeséget csinálsz- szólalt meg Katie.- Jinx!
És ettől a perctől kezdve nem hallottuk Davidet beszélni, még este sem.De mivel egyikünk sem szólítja a nevén esélytelen volt, hogy kimondásra kerüljön, szegény srác soha sem fog beszélni.Még másnap reggel is teljesen néma volt.Nagyon úgy tűnt, hogy a One Direction fiúk nem ismerik a játékot, én nagyon is ismertem a többiekkel együtt. És a gyanúm igaz volt.
-De most miért nem szólal meg?- bökött Louis David felé.
-Mert nem szabad kimondani David nevét- kezdett magyarázásba Katie,David azonnal beszélni kezdett.- Francba!
-Hát haver örülj neki-vertem vállba.
Elkezdtek veszekedni, egymásba szavába vágtak, szavakat ismételtek és így történt, hogy mindketten megnémultak.
Ez történik akkor, ha valaki egyszerre mondja ki azt, hogy Jinx.Anya bejött a nappaliba és furcsállta, hogy David és Katie már több, mint 10 perce egy szót nem szóltak.Csak nézte őket, beszélt hozzájuk, de semmi reakció.
-Anya, hiába erőlködsz- szóltam rá, amire csak döbbenten nézett.- Nem fognak megszólalni amíg ki nem mondod a nevüket- ekkor Katie és David szemében megjelent egy aprócska remény.
-Ez esetben Lily jobbra el, béke veletek- ezzel kifarolt a teremből.
Döbbenten néztem anya után.Pislogtam párat, majd inkább megráztam a fejem és felmentem az emeltre, majd berontottam Sophie szobájába, hogy egy kis hugica-báty programot rendezzünk. Niall ott ült mellette és épp megcsókolta őt. Máskor amikor rajtakapom őket távolabb húzódik, de most nem így történt.
-Mi nem csókolóztunk, csak a szájába súgtam, hogy szeretem- mosolygott rám.
Mint nagytestvér elvárnám, hogy több tiszteletet mutasson, de inkább ügyet sem vetve rá, felhívtam Alexát a hugica-bátty programot pedig csúsztassuk.Megbeszéltem vele, hogy fél óra múlva találkozunk és sétálunk egy kicsikét.Már épp a kabátomat vettem fel, amikor hallottam Katie hangját. Na, akkor megint vége a játéknak.Úgy tettem, mint aki észre sem veszi őket, had élvezzék,addig is nyugalom van itthon.Becsuktam magam mögött az ajtót és lassú léptekkel indultam Alexáék háza felé, élveztem, ahogy a hó ropog a talpam alatt.Benéztem az udvarokba és jókat mosolyogtam a kint játszó gyereken.Jó párral évvel ezelőtt mi is ugyanezt csináltuk Daviddel, Bristolban.Régi szép idők.
Néhány perc múlva már Parkerék kapujában álltam és vártam Alexát, hogy ez mindig mennyit készülődik. Nők.Nem hiszem el, hogy nem képes kivalasztani egy felsőt és egy nadrágot.Pedig neki aztán tényleg mindegy, hogy mit vesz fel, mert mindenhogy gyönyörű.Jaj de nyálas lettem.Szerintem még reggel kócosan, smink nélkül is szép. Próbáltam elhessegetni a róla szóló gondolataimat. És amúgy is, mi történt a régi Chrissel, aki sosem volt ilyen?Ajjaj, miért teszik ezt velünk a nők?Alighogy kikergettem gondolataimból mosolyogva lépdelt ki az ajton A szívem hirtelen beremegett.Lexi meg akart ölelni, de nem tudtam, hogy viszonozni, egy lány közelében sem voltam még ilyen esetlen.Legszívesebben felpofoztam volna magam.Tudom, hogy Lexinek sem vagyok közömbös, de félek vele kikezdeni, mert én csak megbántanám, én képtelen vagyok hűséges lenni.Meg hát félek a húgom és Kate haragjától is.
-Föld hívja Christ- hallottam meg csilingelő hangját, pár centiméterre volt arcomtól és gyönyörű szemeivel arcomat fürkészte.
-Mi?- ráztam meg a fejem.
-Nem figyelsz rám- már egyre szűkült az arcunk közötti távolság, mire megráztam a fejem és elhúzodtam.
-Bocsi, csak elgondolkoztam- húztam el a szám.
-Valami baj van?- kérdezte, újra arcomat fürkészte, és én elhúzódtam és lépkedni kezdtem, majd ő belém karolt és úgy sétáltunk egymás mellett.
Beszélgettünk egy kicsit és nevetgéltünk, de zavarban voltam a társaságában, mert legszívesebben magamhoz szorítottam volna, de az egészben nemcsak ez a zavaró, hanem az is, hogy én Christopher Morgan érzelgős lettem.
-Anyira örülök, hogy megismertelek- mondta Alexa, amire a szívem kicsit hevesebben kezdett verni, szembe álltam vele. -Én is örülök neki, nagyon fontos lettél nekem- mélyen a szemébe néztem miközben beszéltem, de még mielőtt elkövettem volna azt a hibát újra, amit a legelején, elhajoltam.
-Nagyon gyorsan elröpült az idő, ugye?- kérdezte csendesen.- Ideje lenne hazamennem.
-Ne már- jajdultam fel, de amikor felnevetett elkezdtem félre nézegetni, mintha meg sem szólaltam volna.-Hazakísérlek- jelentettem ki.
Házuk elé érve átölelt és amikor annak vége szakadt végig simított az arcomon,nyomott egy puszit az orromra és bement az ajtón.Én pedig ott maradtam egyedül,mint egy rakás szerencsétlenség felgyorsult szívveréssel.Hátat fordítottam és elmentem.Az egész haza felé vezető úton csak rá gondoltam.Ez érdekes. Mi lehet ez az érzés?Amint beléptem az ajtón hallottam a nappaliból kiszűrődő hangokat, amiknek tulajdonosa a húgom, David és Katie, Louisék már elmentek, Rickék meg valószínűleg valahova elugrottak, anya és Harry a konyhában beszélgettek. Harry? Miután megkérdeztem, hogy mit keres itt, a magyarázat az volt, hogy volt közös téma. Nekem kapóra jött göndör barátom ittléte, azonnal felhívtam a szobámba.
-Beszélnünk kell-jelentettem ki.
- Mi a probléma?- kérdezte már a szobámban, az ajtónak támaszkodva.
-Lexi!-sóhajtottam.
-Csak nem szerelmes vagy?- egy hatalmas vigyor jelent meg az arcán és levágódott az ágyra.
-Nem tudom mi ez az érzés- sóhajtottam és hátradőltem.
-Hát haver szerelem- vigorgott.
-De én nem lehetek szerelmes- sóhajtottam, arcomat kezeimbe temettem.
-Miért is?- vonta fel a szemöldökét.
-Én csak megbántanám őt, nem érdemlem meg- mondtam, mire csak egy szemforgatás volt a válasz.
Ennek mi baja van? Elmondom neki a gondjaim és ennyi a reakció.
-De mi ez a szöveg, hogy nem érdemled meg? Mi ez?- kicsit megemelte a hangerőt.
-Ne kiabálj velem- figyelmeztettem.
-De megérdemled- válaszolta.
-Nem igaz- duzzogtam.
Harryvel még kicsit beszélgettünk,vagyis csak arról beszélt, hogy ne legyek ilyen. Egész éjjel forgolódtam, egész éjjel Alexára gondoltam, és amikor elaludtam, akkor is róla álmodtam.