Sziasztok! Meg is érkezett az új rész, várjuk a komikat, nagyon. Nézzetek be a másik blogunkba is,
You Only Live Once. Puszi: Amy és Liza♥
-Azért meg ne öld magad- hallottam anya hangját, épp most haladt el mellettem.
-Hát te?- néztem fel rá.
-Munkába megyek. Szerinted?- mosolygott.
-Hány óra van, hogy te már fent vagy?- néztem rá.
-Fél 7- jelentette be.
-Mennyi?- kerekedtek el a szemeim.
Felkaptam a füzetemet, rohanni kezdtem és a lépcsőn kis híján nekimentem Katienek, aki alig bírt lejönni a lépcsőn, annyira álmos volt.
-Jó reggelt neked is- motyogta.
Kerestem magamnak ruhát, megfésültem a hajam, fogat mostam, sminkeltem és már indultam is a suliba. Szinte beestem az osztályerem ajtaján.Jeremy beteg volt, ezért most csak egyedül vagyok, de azért teljesen magányos nem leszek, mert jóba lettem egy csomó emberrel, akiket még szeptemberben mutatott be nekem.
Beültem a padba és mint a jó stréber folytattam a magolást.
-Mit csinálsz?- ült le mellém Sel.
-Kémia- mondta ki ezt a szót és rögtön tudta, hogy mi a gondom.
-Nem nehéz- kezdett bele, egész addig magyarázott, amíg a tanár be nem jött.
-Köszi- mosolyogtam rá.
-Máskor is- ezzel leült a helyére.
Ez a nap szokás szerint unalmasan telt, plusz még Niall miatt is kicsit hülyén éreztem magam, amikor valaki megkérdezte, hogy mi a helyzet a párkapcsolatommal, inkább tereltem a témát.
-Mi a baja Jeremynek?- a buszmegállóban kérdezte tőlem Robert, ma nem igazán volt esélyünk beszélgetni.
-Szimulál- feleltem.
-Ő nem szokott- vigyorgott Robert.
-Csak nátha- legyintettem-, két nap múlva talán jön.
Még egy darabig beszéltünk, de én a következő megállónál leszálltam a buszról. Haza ballagtam és felnyitottam a laptopomat.Azonnal hívott skypen Niall. Sóhajtottam egyet majd felvettem. Hiába vsztünk össze még mindig jó hallani a hangját.Egészen addig elbeszélgettünk, amíg Niall nem kezdett mesélni valami lányról.Akkor elszakadt nálam a cérna.Pedig semmi sem volt közöttük.És mégis. Ennyire féltékeny még talán soha életemben nem voltam, pedig csak egy rajongóról mesélt, aki kért egy puszit az arcára.Azonnal lecsaptam.Mi történt velem?
Egész héten nagyon rosszul éreztem magam, már nem is beszéltünk.Hiányzik a kis szöszi, azt nem tagadom, de akkor is nagyon durván váltunk el és nem felejtem el egykönnyen azt a veszekedést.Otthon mindenki csak egy napot csámcsogott, a mi veszekedésünkről, mert mindenki más Katie felmelegített kapcsolatával foglalkozik.Legalább nem mi lettünk a téma.
Péntek délután, már megint üres a hűtő, nincs ki bevásároljon és senkit sem lehet rászedni, mert már megint nincs otthon anya, hogy rendbe szedjen minket. Már megint a munka, hiába mondta, hogy már nem fog.A vásárlás szokás szerint rám marad, valahogy rávettem mindenkit, hogy kísérjenek el, de nem mondtam el, hogy hova, így jöttek. De amikor bejelentettem, hogy megyünk vásárolni, lázadni kezdtek.
-Nem Sophie, nem, előtte együnk, kilyukad a gyomrom- nyavalygott a bátyám.
-Jó- egyeztem bele. - Kebab?
-Itt a sarkon van egy kebabos, bemegyünk ide?- mutatott az épület felé Katie.
-Menjünk- egyeztünk bele egyszerre.
Itt még soha sem jártunk, bár szerintem nagyon jó hely, nagyon hangulatos, van egy nagy tévé, amin épp valami zenecsatorna megy, van néhány asztal.Rajtunk kívül még három ember ült az asztaloknál. Egy vézna srác MP4-gyel, a sarokban két 30-as pasi, akik az eladókkal beszélgettek. Chris beállt a sorba, két hamburgert és két kebabot kért, addig mi helyet foglaltunk az ajtó mellett.Megkaptuk a kajáinkat majd belevetettük magunkat az ízek kavalkádjába.Közben beszélgettünk néhány fesztiválról, amire nyáron Katie el szeretne menni, amire mind a hárman szívesen elkísérnénk.
-Lányok akartok hallani egy ki Michael Jacksont?- hallottunk egy cincogó hangot. Először azt hittem, hogy képzelődök.
-Tuti betesz valamit a tévébe,figyeld meg- súgta David, miközben én mosolyogva bólintottam.
Nos tévedtünk. Beállt a terem közepére és énekelni kezdett.
-Csajok, ez X Factor gyanús- kiabálta nekünk az egyik kiszolgáló fiú, majd hangos nevetésben tört ki.
-És épp barátnőt keres- kacsintott a másik.
-Nem, nem, nem- nevettünk.
A fiú olyan magas hangokat énekelt ki, amiktől jó, hogy sírva nem fakadtunk, és az ablakok nem törtek ki. Chris gyorsan előszedte a mobilját és úgy tett, mintha játszana, de közben mindent videóra vett. Eleinte nem mertünk röhögni, de akkor tört ki belőlünk igazán, amikor Katie döbbenten oldalra fordult és tátott szájjal bámulta a fiút. David gyorsan felállt és a két dal közti szünetben vett innivalót.
Még a kiszolgálók is leálltak a munkával egy pillanatra, mert dolgozni nem tudtak, mert ők is röhögtek, a szakácsnő is elbújva,de nevetett.Mikor befejezte, megtapsoltuk, ekkor az egyik emberke telefonált.
-Siess, itt van Michael Jackson- nevette a telefonba, majd mikor letette ránk nézett.- Lányok bírjátok még?
Katie erre a kérdésre eltolta a tálcáját, fejét az asztalra hajtotta és nevetett.Én pedig csak bólogattam, mint egy idióta.
-Választhatunk mi dalt?- intett Chris a fiúnak, én meg csak ilyen ne, te hülye arccal néztem rá.
-Persze- bólintott a srác.
-One Direction-t tudsz?- kérdezték.
-Csak Michael Jacksont- rázta a fejét, a fiúk összenéztek.
-Akkor mindet szeretnénk hallani- dőlt hátra a széken David- és utána kérek egy közös képet is, megy Twittere.
-Tényleg?- kérdezte a gyerek döbbenten.
-Ha híres leszel, be tudjuk bizonyítani, hogy ismerünk- vigyorgott Chris.
-Ezt inkább le kéne tagadni- suttogtam.
-Hát jó- egyezett bele vidáman a srác.
-Mit szabadítottatok ránk?- nézett az égre Katie.
-Egy sztárt- nevettek.
Az újabb dalánál én már csak összecsomagoltam a kajámat, nem is vártam, hogy tudjak enni, nevetni sem nagyon nevettem, a végén már azon nevettem, hogy a többiek nevetnek. Katie már David innivalóját itta, hogy elfedje röhögését.De mind hiába, annyira nem bírta, hogy pontosan Chris pólójának a közepét leköpte.
-Katie!- ugrott fel Chris hirtelen, ezzel fellökve a széket.
Mindenki ránk kapta a tekintetét és még a fiú is befejezte egy pillanatra, Chris beletúrt a hajába bocsánatot kért, aztán visszaült.
-Folytasd- intett a srácnak.
-Nem akartok beszállni?- nézett ránk.
-David, lassan oldalazz ki- szólt Katie.
-Még egyet várjunk meg- könyörgött-, kell a kép.
-Beáll valamelyikőtök?- nézett ránk a srác.
-Nem, bocsi- ráztuk a fejünket.
-Torokgyulladásom van, ne nézz rám- tette maga elé a kezeit David.
-Haver, akkor a képet?- állt mellé először Chris, majd a lökött haverja is követte őt, beálltak a srác mellé és hülye pofákat vágtak.
Miután befejezték gyorsan elhagytuk a helyszínt, az épület előtt, az eddig visszatartott röhögés kitört belőlünk.Még a szupermarketben is ezen röhögtünk, közben Chris kiposztolta a képet ,,Az év X-faktor győztese" felirattal.
-Szerintem sérültem- röhögött Katie, miközben bedobott egy doboz müzlit a kosárba.
-Az a hang, amit a végén kiadott- nevetett David-, Katie képzeld el, hogy ő a pasid.
-Egy zacskóval a fejemen mennék ki az utcára- nevetett fel.
-Honnan tudod, hogy nem meleg?- böktem oldalba.
-Nagyon remélem- mosolygott.
-Pedig igen szemezgetett veled- válaszoltam röhögve.
-Ha ő lenne a pasim minden este álomba sírnám magam- gondolkodott Katie.
-Szerenádozna neked- folytatta tovább Chris.
-Képzeld el, a végén milyen hangot adna ki- bökte oldalba Katiet David.
-Amikor a csúcson van- csatlakozott Chris is.
-Szerintem olyat, mint az előbb- nevettem felszabadultan.
-Én meg akartam kérdezni, hogy nincs-e lemeze- nevetett Katie.
-Szerintem van. Keressük meg- indultam el a CD-k felé.
-Ne, - röhögött Chris.- Szólok Harryéknek, hogy vegyék be a bandába.
-Ne mond ki azt a nevet- szólt rá Katie.
-Bocsi- tette maga elé a kezeit.- Kis tigris, hozz pár csomag zöldséget is a hűtőből- utasította Katiet.
-Hozz te- felelte.
Mind a négyen szétváltunk, azért, hogy beszerezzük még azokat a dolgokat, amikre külön- külön van szükségünk.Én alig vettem valamit, viszont Chris és David külön- külön 10-10 csomag gumicukorral tértek vissza.
-Az minek?- vontam fel a szemöldököm.
-Hadsereget toborzunk- vigyorogtak.
-Örülök- forgattam a szemeim.
-Inkább takarítsd ki az ágyad alját- tért vissza közénk elég morcosan Katie.
-Mi baj?- néztem rá.
-Az emlegetett szamár hívott- forgatta a szemét.
-De az jó- mosolyogtam és akaratlanul is előszedtem a telefonom, hogy Niall esetleg nem keresett-e.
-Még mindig az a baja, hogy összejöttél Greggel?- kérdezte David.
-Igen, de ti honnan?- nézett rájuk Katie gyanakvóan.
-Tudjuk?- kérdezték kórusban, mire vörös hajú barátnőm csak bólintott.
-A falnak is füle van- vágta rá David.
-A francba- forgatta a szemeit Katie,a fiúk lepacsiztak.
Soha nem fogják elmondani, de gondolom, hogy Harrytől tudják, mivel ők az utcán vesztek össze.
-Srácok, ki fizeti ki ezt a sok cuccot?- kérdeztem, felváltva néztem rájuk és a kocsink tartalmára.
-A hitelkártya- felelte nemes egyszerűséggel Chris.
Végül aztán Chris fizetett, és mivel gyalog jöttünk, a másik nagy problémát a sok cuccal való hazatérésünk okozta.Mi lányok kihasználva a helyzetet elkezdtük sorolni a fiúknak, hogy mi miért nem vihetünk táskákat.Chris úgy tett, mintha süket lenne és mindkettőnk kezébe belenyomott kettőt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése