41.fejezet: Szerelmi bánatok

Sziasztok! Jó olvasást a részhez és sajnáljuk, hogy megint sokára jött.

Puszi: Amy és Liza♥ 

Végre szombat, több ezer diák álma és vágya hétfő óta. Csak nem mindenki ébred kiabálásra, habár ehhez már hozzászokhatnák ebben a házban. Nagyot sóhajtottam, majd felültem az ágyamban és magamra vettem pihe-puha papucsomat.
-Mi van már?- motyogtam magam elé kómásan, amikor leértem a konyhába.
-Katie megette az összes tejet- kiabálta David és közben hevesen mutogatott a békésen falatozó Katie felé.
-Ugye megnézted a spájzban?- vontam fel a szemöldököm.
-Én a tejet inni szoktam és nem enni- nevetett Katie hangosan.
-De a müzlivel etted- habogott David.
-Miért nem lehet csönd és békesség szombat reggel?- kérdezte a bátyám, akinek az arca borotvahabos volt. 
-Megszabadulsz a terrorista külsőtől?- néztem rá vigyorogva.
-Meg- sóhajtott-, vár a fodrász is.
-Mi ütött beléd?- kérdeztem kerek szemekkel.
-Ezek szerint hatott a sok hegyi beszéd- nevetett David, miközben a kezében egy doboz tartós tejjel jött ki a spájzból.
-Most már igazán bocsánatot kérhetsz tőlünk is és Katietől is- magyaráztam Davidnek.
-Bocs- vont vállat.
-Chris nem válaszoltál- szóltam rá, még mielőtt ott hagyna minket és visszamenne a fürdőbe.
-Fontos a változatosság- vont vállat.
-Én nem tudom, ti, hogy látjátok, de szerintem még mindig akarja tudat alatt Lexit- mondta David, amikor már elment a barátja.
-Akarja őt- értettünk egyet.
-Kit akarok?- tért vissza közénk.
-Fagyit- feleltem.
-Ha ti mondjátok- vont vállat és odaballagott a hűtőhöz, és kiemelt egy doboz narancslevet.
Összenéztünk a többiekkel a háta mögött és egy ,,ezt most megúsztuk" pillantást váltottunk.Közben Chris kiemelt a tálból egy narancsot és szépen elkezdte megpucolni.
-Miért nem rendes reggelit eszel?- vonta fel a szemöldökét Katie és végig mutatott az asztalon, ahol három különböző fajta müzli és pirítós sorakozott.
-Egészségesebben táplálkozom és délután megyek edzeni is- magyarázta, miközben belemerült a pucolásba, egymásra néztünk Daviddel.
Ez az egész Alexa miatt történik, megbánta a döntését és most saját magát kínozza. Azt hiszem, hogy le kell vele ülnöm beszélgetni egy picikét. Chris ott hagyott minket mert, hogy ki kell takarítania a szobáját. Na ez nekem már sok volt.
-Ma akkor tanulunk?- kérdezte Katie két korty kávé között.
-Aha, már szóltam Jernek és te szóltál a többieknek?- kérdeztem.
-Ben és Lexi jönnek- vont vállat.- Nate még mindig haragszik.
-Alexa idejön?- súgta David.
-Nem lesz otthon Chris- válaszolt Katie.
-Amúgy én is megyek, találkozok valakivel- Davidnek egy hatalmas mosoly jelent meg az arcán, amiből sejteni lehet, hogy nem a barátaival fog találkozni, hanem egy lány van a dologban, nem tudom ki az a szerencsétlen, én egy bottal se érnék hozzá, na mindegy ez nem tartozik ide.
-Na mindegy ez érdekes- vontam vállat.- A bátyám beteg lett.
-Borotválkozik, fodrászhoz megy, eddig rá se lehetett venni ilyen dolgokra- mutogatott Katie, miközben beszélt.
-Legalább rendbe teszi magát és nem olyan, mint egy csöves- érveltem mellette.
-Narancsot eszik és narancslevet iszik reggelire? És edzeni megy?- sorolta.- Ő nem a te bátyád, mert őt elvitték az ufók.
-Könnyen megeshet- nevettem fel.- Igazából visszatért a régi Chris. Az a srác aki akkor volt, amikor ideköltöztünk. És bizony az a srác nem szerette se Niallt, se Harryt- tűnődtem tovább.
-És felelősségteljes volt- folytatta David.- De amúgy csajok a legfontosabb kimaradt, takarítja a szobáját.
-Sose volt felelősségteljes- ráztam a fejem tagadóan.- A szobáját meg ideje volt már kipucolni, ki tudja mi él az ágya alatt- céloztam ezzel David hallott hörcsögére.
-Frankyt hagyd ki ebből- mutogatott előttem az ujjával.
-Bocs főnök- tettem fel a kezem.
-Chris meghülyült- mondta Katie és ezzel felállt,- mosogassunk gyerekek.
-Jobb ötletem van- szóltam közbe.- Chris mosogatni kéne!- kiáltottam fel a szobájába.
Dobogást hallottunk és már meg is jelent a konyhában.
-Oké- kiabálta, én pedig döbbenten és tátott szájjal bámultam.
-Főnyeremény- tátogtam.
Miután Chris elmosogatott és elrakodott helyettünk, amit mi végig néztünk és visszament a szobájába, felsóhajtottam.
-Rosszul érzem magam, amiért kihasználjuk Chris lelki baját arra, hogy takarítson helyettünk-beszéltem.
-Én nem- ült le Katie az asztalhoz. - Remélem fel is mos helyettem, mert most festetem körmöt.
-Nekem segíthet takarítani- vigyorgott David.
-Katie, nem futunk pár kört?- kérdeztem, amire Katie szeme felcsillant.
-De persze- bólintott- 10 perc múlva- ezzel elment a szobájába készülődni.
Én is követtem példáját, de közben még benéztem Chrishez.
-Ez beteges- kiabáltam be.
-Mi?- nézett rám ijedten és zavarodottan.
Csak intettem és bementem a szobámba, és kivettem a szekrényből valami futóruhának megfelelő nadrágot és pólót egy vastag pulcsival.
-Mehetünk?- rohantam le a lépcsőn.
-Aha- válaszolt, miközben a konyhából sétált ki.
-Király- ezzel elkezdődött a mi kis tornánk.
Befutottunk a parkba, már majdnem a kétszer körbefutottuk, amikor valaki szólított minket.
-Sziasztok!- Katievel egyszerre fordultunk hátra.
-Jer szia- mosolyogtam.
-Szia- intett Katie is.
-Merre mentek?- érdeklődött.
-Hazafelé lassan- válaszoltam.
-Sophie akkor ebéd után megyek, de most sietek, anyu vár- intett és elindult.
-Ugorjunk be az üzletbe venni valamit- szólalt meg Katie.
-Van otthon kaja- néztem rá furcsán.- Van pénzed?
-Nincs, de azt hittem, hogy neked van - nevetett.
Belenyúltam a zsebembe és volt benne valamennyi pénz, többnyire ezt a felsőt használtam tavasszal amikor bevásárolni jártam.
-És van- mutattam fel.
-Vegyünk csokit- nevetett.
Végül bementünk a hozzánk legközelebbi kis boltba és vettünk egy pár apróságot.Hazaérve gyorsan lezuhanyoztam és levágódtam a kanapéra.

A szobámban szétrakva mindenféle könyv, a többiek pedig döbbenten bámulják a saját füzeteiket.
-Na akkor? Mivel kezdjük?- kérdeztem lelkesen, kicsit nagyon is.
-Matek?-kérdezte Ben és felmutatta a matek füzetét.
-Hát jó- sóhajtottam-, azt mondja, hogy 2x-56y+45x:6x=0- olvastam fel az első példát.- Jer ez mi?
Jeremy felsóhajtott megnézte a saját füzetét, aztán kitépte az enyémet a kezemből.
-Összeírtál kettőt- forgatta a szemét.
-Ó, értem. Akkor lediktálod az eredetit?-néztem rá kiskutyaszemekkel.
-2x+45x=0 -forgatta a szemeit.
Ben és a többiek egy szót sem szóltak csak nyugodtan oldották a saját házijukat, Katie közben piszkálta a körmét.Éljen a közös tanulás.
Amikor már egy órája szenvedtünk a matekkal, én feladtam.
-De én ezeket az idióta jeleket nem értem- csaptam a padlóra.
-Sophie, ne tedd a hülyét, hogyhogy a dogáid jobbak mint az enyémek?- kiabált rám Jeremy.
-Puska Jer, puska!- válaszoltam.
-Ne tedd magad- morgott rám.
-Jó, okos vagyok- mosolyogtam.- De a fizikát tényleg nem értem- nyavalyogtam, mire Jeremy elém vágott egy vastag könyvet.- Ez mi?
-Ez a fizika könyv- vigyorgott.
-Nekünk olyan is van?- kérdeztem.
-Olvasd el- nézett rám szigorúan.
-Kész vagyok- kiáltott fel Katie és rámutatott a könyvkupacra, ami előtt egy lap hevert, MEGTANULTAM,KÉSZ felirattal.
-Nem mondod?- nézett tátott szájjal Ben és gyorsan belelapozott a füzetekbe.- És tényleg.
-Ben- szólalt meg Alexa, akit ma még csak először hallottam beszélni.- Mi ez?- mutatott a kémia könyvére.
-Egy könyv, amúgy fejjel lefelé tartod, de semmi gond- felelte cinikusan és megfordította a könyvet.
-Kaja idő- kiáltott fel Katie.
-Tanulás idő- mutatott a könyvekre Ben.
-Én feladom- dőltem el az ágon.
-Nem adhatod fel- színészkedett Katie.
-Azt hiszed? Komolyan? Na, ezt figyeld- vettem ölbe a laptopot és kapcsoltam fel a facebookot, ahol egy kép fogadott Niallről, ahol puszit ad egy lánynak.- Rohadj meg- kiabáltam.
-Hé!- kapott a szívéhez Katie.- Ezt azért nem kellett volna.
-Nem te- feléjük tartottam a laptopot-, hanem ez.
-A szemét - színészkedett Jeremy.
-Ne! Most szívet fogunk ápolni- kapott a szívéhez Ben.-Ne!
-Hogy merészelte?- színészkedett Alexa is.
-Ne már, ez komoly- nyafogtam.
Katie kivette a kezemből a laptopot ki is kapcsolta:
-Megyünk főzni!Nincs vita!
-Én nem- makacsoltam meg magam, amire a barátaim egymásra néztek és felemeltek.- Tegyetek le!
-Nem!- kiáltották egyszerre.
-Ugye Chris nincs itthon?- kérdezte Alexa.
-Te fogd be- nézett rá szigorúan Ben.- Senki sem kíváncsi a szeretlek is meg nem is játékotokra. Fejezd be!
Nekiláttunk a főzésnek, amit addig húztunk, amíg Jeremyék kedve el nem ment a tanulástól. Nyertünk!