42.fejezet:Vedd fel, MOST!

Sziasztok! Azért érkezett meg a következő ilyen hamar, mert igazából ez nem is rendes rész, de azért jó szórakozást hozzá, és várjuk azokat a komikat! 

Puszi: Amy és Liza♥

Vasárnap még mindig azon a puszi adós képen kattogtam, Niallel nem tudtam róla beszélni, mert amikor írtam neki, mindig koncertje volt, vagy stúdiófelvétel vagy dedikálás, hát rohadjon meg. Így amikor már ő hívott, késő volt és aludtam, amikor pedig ráértem, akkor azt válaszoltam, hogy bocsi stúdiózok vagy koncertezek vagy dedikálok és azt kaptam vissza, hogy gyerekes vagyok. Én vagyok a gyerekes, persze! Én ezt nem így gondolom és a családban én vagyok az egyetlen. Anya szerint egy nagyra nőtt óvodás vagyok, én ezt nem értem, csak bajuszt rajzoltam a poszterére. Nem értem, hogy most ezzel mi a baj. Chris szerint gyerekesebb vagyok, mint David. Ezt elengedtem a fülem mellett. Délután sikerült Niallnek elérnie engem, ami nem volt épp szerencsés, mert már az elején összevesztünk, azelőtt sem volt rózsás a helyzet de most még annyira sem néz ki jól, mint eddig. Azt terveztem, hogy egész nap a szobámban fogok bőgni, de nem hagyták, mindig valakinek be kellett jönni és félbeszakítani a szerelmünk lapjait. Akkor borultam ki még jobban, amikor már Jeremyt hívták segítségül a családtagjaim, pedig ennyire nem rossz a helyzet, csak két csomag zsepit használtam el és három tábla csokit ettem meg. Mi az már? Örüljenek, neki amíg nem iszok. Ez után már az jön.
-Sophie ne bőgj már, gyere moziba vagy legalább gyere ki a szobádból-kiabált Jeremy a csukott ajtón át.- Bemegyek tudom, hol a pótkulcs!
-Soha, meg kell gyászolnom a régi kapcsolatom és Ryan Gosling még nem halt meg- kiabáltam ki és visszanyomtam a fejem a párnába.
-Régi? Ne csináld már! Szegény srác percenként hívogat! Vedd már fel neki!-amikor felnéztem Jeremy már az ágyam mellett állt és a telefonomat lebegtette a szemem előtt.- Már a századik smst írja, kérlek.
-Hogy merészeltél bejönni, te elolvastad?- kiabáltam rá és kitéptem a kezéből a készüléket.
Jeremy kivette a kezemből és már fel akarta venni:
-Te se fogod felvenni, ennek vége- kiabáltam.
-Én is haragszom rá,de engem még Liam is hivogat azért, hogy te miért nem veszed fel Niallnek és én miért nem beszélek Niallel.- mondta erősen gesztikulálva.- És már Harry is hívogat, úgy hogy vedd fel a telefonod, mert az egész bandát rám fogják szabadítani. 
Ebben a pillanatban a szobám ajtaja kicsapódott és Katie kócosan és ingerülten a telefonjával a kezében rohant be, úgy nézett ki, mint Samara vörösen.
-Beszélj Niallel, mert, ha Liam vagy Niall még egyszer hív, akkor elutazok Los Angelesbe és megölöm őket.- kiabálta.- Most Zayn hív.- Katie felvette a telefont.- Nem Zayn nem tudom, miért nem veszi fel- egy pillanatra ijedt arcot vágott.- Bocsi, mit akarsz? 
-Most nem hív, én nem fogom felhívni- nyavalyogtam.
-Vedd fel- sziszegte Katie.- MOST!
-De, nem hív- mutattam fel.
-Rezeg a telefonod- kiabálta és ezzel becsapta maga mögött.
-Vedd fel, mert még egy földrengést nem élek túl- rázta fejét Jeremy. - Szerinted miért hívogat?- kérdezte Jeremy.
-Hogy kinyomjam-  válaszoltam és ebben a percben felvettem a rezgő telefonomat.- Niall, hagyj békén!- ordítottam bele.
-Sophie, nem Niall, az anyja, de sokan mondták, hogy hasonlítunk,de azt még nem,, hogy férfias a hangom- hallottam meg az anyukája hangját.
-Elnézést Mrs. Horan, mit szeretne?- kérdeztem rögtön.
-Csak, hogy majd mikor jössz hozzánk Niallel- erre szipogni kezdtem.
-Azt hiszem, hogy ő megcsal- panaszoltam.
Utána az anyukája megnyugtatott és letette a telefont. Pár perc múlva egy millió nem fogadott hívásom volt Liamtől. Végül megelégeltem és felvettem neki.
-Mi bajod van?!- sóhajtottam fáradságot színlelve.
-Hogy merészelted azt mondani az anyukájának, hogy megcsal? Te normális vagy? Most az anyja velem kiabál, hogy miért nem vigyázok rá jobban és Niall is velem kiabál! Elegem van!- panaszkodott.
-Harry miért kiabál?- hallottam a hangját a háttérből.
-Mindenki velem kiabál- idegeskedett.
Egy ideig hallgattam a sok összekeveredett férfihangot, de minden mondat azzal végződött, hogy Liam. Harry valami műsort és pattogatott kukoricát emlegetett, Zayn pedig ordított, hogy Liam adja már oda Harrynek, amit kér, mert nem tesz jót a bőrének a sok idegeskedés. Niall pedig azért ordítozott, hogy én azt merészelem gondolni, hogy megcsal. Aztán jött a Kussolj felvonás.
-Mindenki kussoljon- hallottam meg Louis ordítását a másik oldalról.
-Szóval felébredt- szólalt meg Liam. - Jó reggelt, Lou!
-Ne jó reggeltezz itt nekem!- hallottam a fenyegetést.- Hajnali 13:00 van és ti ordítoztok! Hol vagyunk? Állatkertben?- tette helyre azonnal a bandát.
-Nyugalom- szólalt meg Liam.- Sophie a vonal másik végén van!
 Most jött megint egy kusza rész, amiből mindig csak a nevem ismertem fel. Utána valaki kiabálva elvette a telefont Liamtől.
-Szia Sophie- hallottam meg Styles hangját.- Hogy vagy?- erre sírni kezdtem.-Hé, nem annyira szőrnyű a hangom, na! Vagy a hiányom miatt sírsz?! Utálom, ha sírsz- színészkedett.
-Harry, ne hazudj- szóltam rá, ezzel leraktam a telefont, mert már majdnem a kiszakadt a dobhártyám és fájt a fejem, aztán pedig folyton hívogatott Niall, Jeremy pedig folytatta a hegyi beszédet.
Az ajtó megint kicsapódott és Katie még idegesebben rohant be rajta, a háta mögött ott állt Greg és ő sem volt valami vidám.
-Ennyire szőke már te sem lehetsz! Hallod, megint hív! Vedd fel- kezdett el rángatózni az egyik szeme.
-Esküszöm, ha nem veszed fel, akkor én nem tudom, de én...- kezdett kiabálni Greg, amire Katie elkezdte kilökdösni az ajtón.
-Megyünk, Szívem, megyünk. Nyugodj meg! Szerintem megyünk hozzátok! De a telefont itthon hagyom-ezzel becsukódott az ajtó.
-Sophie, most vedd fel, vagy nem állók jót magamért- kiabálta Jeremy.
-Szerintetek anyának tetszik, hogy kiabáltok?- lépett be Chris.- Mondjuk nincs otthon, de nekem nem tetszik! És, ha még egyszer valaki csak felemeli a hangerejét, úgy, hogy nekem az nem tetszik, kihívom a rendőrséget- kiabálta ökölbe szorított kézzel. - Épp depressziós számot akarok írni, de úgy nem megy, hogy nem hallom a gitárom- és ezzel becsapta az ajtót.
-Még nincs este tíz- kiabáltam ki, de már csak a szoba ajtajának csapódását hallottam.
Niall újra hívott és felvettem a telefont, azonnal kiabálásba kezdtem.
-Mit akarsz? Hagyd már békén a barátaimat!
-Várj! Kicsim, kérlek hallgass meg! Te tudod egyáltalán, hogy min vesztünk össze?- kérdezte kétségbeesetten.
-Igen!- kiabáltam vissza. -És ne várd, hogy felhivsz és én megbocsájtok.
-De nem tudom, hogy min vesztünk össze. Akkor miért kérjek bocsánatot?- kérdezte.
-De tudod, hogy min vesztünk össze!- kiabáltam vissza.-Látod, ez a baj!-és ezzel kinyomtam.
-Most mi van?- kérdezte Jeremy, aki éppen hevesen nyomogatta a telefonját.
-Nem tudja, hogy min vesztünk össze- kiabáltam a párnámba.

Niall szemszöge:
Én egész délután állandóan hívogattam, próbálkoztam, de nem vette fel, még Katiet is hívtam, aki azzal fenyegetőzött, hogy eljön hozzám és megöl. Aztán kijavította magát és Harryt, akarta megölni, hát inkább ő, mint én. Aztán jött anya, aki szerint megcsalom Sophiet, aztán jött Jeremy, aki csak simán Jeremy. Aztán hívott Chris, hogy segítsek neki dalt írni, mert ilyen hangzavarban nem tud. Még jó, hogy nem tudja, hogy mi voltunk a hangzavar okai. De a beszélgetés végén, azt mondta, hogy csak azért hívott, hogy csönd legyen, különben is, amit mondam nem fogja felhasználni. Váo, micsoda csapás lenne. De mindegy a másik telefonomról ugyanúgy hívogattam Sophiet, milyen jó, hogy több is van. 
-Niall, könyörgöm, béküljetek már ki- Liam érkezett meg hozzám és ledobta a telefonját az ágyra.- Katie kikapcsolta, marad David, akit még hívogatok, de ő nincs is Londonban, vagyis de ott van, de valami lánnyal van, szóval őt inkább hagyom- magyarázta és ledőlt az ágyamra. 
-Nem akar velem szóba állni, köztünk vége- jelentettem be, amire Liam arca olyan lett, mint aki citromba harapott.
-Nem akarom ezt hallani, szeretitek egymást. Kérj bocsánatot!-ütött erősen az ágyra.- Most!
-Próbáltam, kinyomja a telefont, írtam e-mailt, nem ír vissza pedig olvasta, plusz facebookon is írtam és az kijelezte, hogy látta. Jeremy sem veszi fel, Katie sem áll szóba velem. Még Katie se,érted?- kiabáltam.
- Utazz Londonba. Megérné hidd el!- ütött a hasamra.
- Nem megyek haza a koncertek végéig. Majd akkor. Nem tudok a szemébe nézni.- mondtam.
- Ha most azonnal nem mész vissza, akkor soha többé még rá sem fogsz nézni!- hadonászott a szemem előtt. A fenébe is Horan! Nyomás Londonba!- kiabált rám.
-Mi az, megvakulok? Tudod mit, menj ki!
-Te hülye, én kimennék, de egy baromi nagy buszon lakunk, ha nem vetted volna észre, hogy folyton mozog. És most ezért pislog ránk Harry, Zayn és Louis- mutogatott erősen gesztikulálva és a fiúk tényleg tátott szájjal néztek és elég furcsán néztek ki így.
-Ha te nem mész, akkor én megyek. Szia!- ezzel felálltam és leültem a földre, gyakorlatilag kimentem a szobából.