39.fejezet: Baj van a paradicsomban

Sziasztok! Meg is érkezett az új rész! Jó szórakozást és komizzatok!

Puszi: Amy és Liza♥

Olyan hamar eltelt ez a hétvége is, és megint egy újabb nehéz hét következik,suli, tanulás, alvás és így tovább minden nap. Semmi változatosság, ugyanaz a lemez.Szombatra pedig megkérem Bent és Jeremyt, hogy jöjjenek át, kicsit fel kell zárkóznom, de ehhez először túl kell élnem egy hetet.Mindegy azzal, hogy nyafogok semmivel sem leszek okosabb.Délelőtt segítettem anyának, délután pedig leültem a könyveim fölé.Egy kis tanulás sosem árt. Persze a biológia füzet felett azt hittem, hogy fejbe lövöm magam, azok a latin kifejezések.Miután hosszú szenvedések után megtanultam, halk kopogásra lettem figyelmes, pedig nem várok senkit.
-Egy pillanat- kiáltottam és gyorsan bedobtam a füzetet a sarokba.
Az ajtó felé indultam, hogy kinyithassam, de előtte még megigazítottam a hajam.
-Szia- nyitottam ki egy nagy mosollyal az arcomon.
-Szia kicsim- köszöntött mosolyogva és egy puszit nyomott az arcomra.
-Hát te?- néztem rá meglepetten.
-Meglepetés- vigyorgott és széttárta a karjait.
-Meglepődtem, de elárulod, hogy miért jöttél?- vontam fel a szemöldököm.
-Tudom, hogy rosszul esett az a péntek esti félreértés- túrt a hajába.
-Nos igen- helyeseltem-, jó, hogy így eszedbe jutott- vágtam be a bunkót.
-Szerinted nekem hogy esett, hogy tegnap Rickékhez mentél pakolgatni? Ezért nem is kérdeztem, hogy csinálunk- e valamit együtt, de azért Harryvel elmész vásárolgatni- szinte már kiabált velem. -Én vagyok a pasid!
-Igen?- emeltem fel én is a hangomat. - Ha annyira a pasim vagy, akkor miért nem hívtál fel? Tudod a számomat nem? Azzal is tisztában vagy, hogy hol lakom!
-Reggel elég nyilvánvaló volt, hogy nem akarsz velem lenni- kiabált vissza.
-Reggel? Épp akkor ébredtem fel! Szerinted akkor annyira jókedvű vagyok?- már nagyon ideges voltam, egyszerűen több hónap mérge és idegessége jött ki rajtam és mind szegény Niallre összpontosult.
-Ugyan már, nem az volt a baj. Azért hisztizel, amit mondtam,- még hangosabban kiabált.- Fogd fel, hogy félreértettem.
-Csakhogy tudd, nem érdekel! És te ne ordibálj velem, mert nincs hozzá jogod!
-És szerinted, neked van hozzá jogod? Meg sem akarsz hallgatni. Igaza van Zaynnek, mindig az van, amit te akarsz- kiabálta.
-Ebbe ne keverd bele Zaynt- kiabáltam.
-Miért? Talán baj?- vonta fel a szemöldökét.
-Menj el- szűrtem a fogaim között.
-Holnap reggel elmegyek és körülbelül két hétig nem jövök haza, ha nem több. Búcsúzni jöttem- válaszolta.
-Nos, ilyen megható búcsúban még sosem volt részem- feleltem cinikusan. - Szeretnél még valamit?
-Igen- bólintott.
-Mit?- sietettem.
-Szeretlek.
-Ennyi?- néztem rá vigyorogva. - Mész?
-Inkább maradok- elfeküdt az ágyamon és figyelt.
-Na- tapsoltam kettőt és fölé álltam.
Ő meg kapott az alkalmon és berántott maga mellé.
-Menj Alexához- vigyorogtam rá.
-Nekem itt jobb- vont vállat mosolyogva.
-Menj innen- összeszedtem minden erőmet és lelöktem őt a földre.
-Au- nyögött fel fájdalmasan. - Ezt most miért?
-Mit vársz? Hogy elolvadjak? Na nem- kiabáltam.- Állj fel és menj el innen!
-Hát jó- felállt, leporolta a nadrágját és nyomott egy puszit a homlokomra majd kiment, de még visszafordult. - Szeretlek.
-Jó neked- vontam vállat.
-Ennyi?- szemei tele voltak szomorúsággal. - Vigyázz magadra!
Amint becsukódott mögötte az ajtó összekuporodtam az ágyamban és keserves zokogásba kezdtem. Sírni egy srác miatt? Azt hiszem megbolondultam.De aztán végül a könnyek eltűntek és csak a harag maradt, mindenért Niallt hibáztattam.
-Rákérdezzek?- nyitott be Katie.
-Inkább ne- szipogtam. - Szerintem úgyis hallottad.
-Tessék zsepi- dobta nekem.
-Köszi!
-Igazából azért jöttem, hogy nem akarsz-e velem egy kicsit sétálni, mesélni szeretnék valamit- mosolygott. -Na jó, vedd úgy hogy nem mondtam semmit.
-De mennék- szóltam utána.
-Komolyan?- fordult vissza.
-A fogadott testéremre mindig van időm- erőltettem egy mosolyt az arcomra.
Felöltöztünk és kimentünk a hűvös utcára.
-Na hallgatlak- néztem rá.
-Hát, még csütörtökön összemelegedtem Greggel és ezért randizik holnap este David és Aly- magyarázta.
-Na várj-ráztam a fejem- mi van?
-Együtt vagyok Greggel- jelentette be, amire tátva maradt a szám.
Néhány másodperc erejéig némán próbáltam feldolgozni a hallottakat.
-Harry pedig ki van borulva- magyarázta.
-Hát ezt elhiszem- bólintottam. - Szegény gyerek, fel kéne hívnom.
-Neked nem őt kéne felhívnod- szólt rám.
-Hanem kit?- értetlenkedtem.
-Senkit- legyintett. - És ezért randizik holnap Aly és David.
-Hogy vetted rá?- kérdeztem nevetve.
-Hát, nem akartuk senkinek elmondani, de David rájött, és beígértem egy randit, de közben kiderült, de ő ragaszkodik- vigyorogva magyarázott.
-Hát akkor ti sem unatkoztok- nevettem.
Sétáltunk még egy kicsit a környéken, aztán hazamentünk és erőinket egyesítve befejeztük a tanulást.