40. fejezet: Az új X Factor

Sziasztok! Meg is érkezett az új rész, várjuk a komikat, nagyon. Nézzetek be a másik blogunkba is,

You Only Live Once. Puszi: Amy és Liza♥

Hajnali öt, kávé, kémia füzet és én. Legjobb párosítás így hétfő reggelre. De a hülye szöveg nem akart a fejembe menni, egyszerűen a kovalens kötés nem az én világom.Kínomban már a fejemet vertem az asztalba.
-Azért meg ne öld magad- hallottam anya hangját, épp most haladt el mellettem.
-Hát te?- néztem fel rá.
-Munkába megyek. Szerinted?- mosolygott.
-Hány óra van, hogy te már fent vagy?- néztem rá.
-Fél 7- jelentette be.
-Mennyi?- kerekedtek el a szemeim.
Felkaptam a füzetemet, rohanni kezdtem és a lépcsőn kis híján nekimentem Katienek, aki alig bírt lejönni a lépcsőn, annyira álmos volt.
-Jó reggelt neked is- motyogta.
Kerestem magamnak ruhát, megfésültem a hajam, fogat mostam, sminkeltem és már indultam is a suliba. Szinte beestem az osztályerem ajtaján.Jeremy beteg volt, ezért most csak egyedül vagyok, de azért teljesen magányos nem leszek, mert jóba lettem egy csomó emberrel, akiket még szeptemberben mutatott be nekem.
Beültem a padba és mint a jó stréber folytattam a magolást.
-Mit csinálsz?- ült le mellém Sel.
-Kémia- mondta ki ezt a szót és rögtön tudta, hogy mi a gondom.
-Nem nehéz- kezdett bele, egész addig magyarázott, amíg a tanár be nem jött.
-Köszi- mosolyogtam rá.
-Máskor is- ezzel leült a helyére.
Ez a nap szokás szerint unalmasan telt, plusz még Niall miatt is kicsit hülyén éreztem magam, amikor valaki megkérdezte, hogy mi a helyzet a párkapcsolatommal, inkább tereltem a témát.
-Mi a baja Jeremynek?- a buszmegállóban kérdezte tőlem Robert, ma nem igazán volt esélyünk beszélgetni.
-Szimulál- feleltem.
-Ő nem szokott- vigyorgott Robert.
-Csak nátha- legyintettem-, két nap múlva talán jön.
Még egy darabig beszéltünk, de én a következő megállónál leszálltam a buszról. Haza ballagtam és felnyitottam a laptopomat.Azonnal hívott skypen Niall. Sóhajtottam egyet majd felvettem. Hiába vsztünk össze még mindig jó hallani a hangját.Egészen addig elbeszélgettünk, amíg Niall nem kezdett mesélni valami lányról.Akkor elszakadt nálam a cérna.Pedig semmi sem volt közöttük.És mégis. Ennyire féltékeny még talán soha életemben nem voltam, pedig csak egy rajongóról mesélt, aki kért egy puszit az arcára.Azonnal lecsaptam.Mi történt velem?
Egész héten nagyon rosszul éreztem magam, már nem is beszéltünk.Hiányzik a kis szöszi, azt nem tagadom, de akkor is nagyon durván váltunk el és nem felejtem el egykönnyen azt a veszekedést.Otthon mindenki csak egy napot csámcsogott, a mi veszekedésünkről, mert mindenki más Katie felmelegített kapcsolatával foglalkozik.Legalább nem mi lettünk a téma.

Péntek délután, már megint üres a hűtő, nincs ki bevásároljon és senkit sem lehet rászedni, mert már megint nincs otthon anya, hogy rendbe szedjen minket. Már megint a munka, hiába mondta, hogy már nem fog.A vásárlás szokás szerint rám marad, valahogy rávettem mindenkit, hogy kísérjenek el, de nem mondtam el, hogy hova, így jöttek. De amikor bejelentettem, hogy megyünk vásárolni, lázadni kezdtek.
-Nem Sophie, nem, előtte együnk, kilyukad a gyomrom- nyavalygott a bátyám.
-Jó- egyeztem bele. - Kebab?
-Itt a sarkon van egy kebabos, bemegyünk ide?- mutatott az épület felé Katie.
-Menjünk- egyeztünk bele egyszerre.
Itt még soha sem jártunk, bár szerintem nagyon jó hely, nagyon hangulatos, van egy nagy tévé, amin épp valami zenecsatorna megy, van néhány asztal.Rajtunk kívül még három ember ült az asztaloknál. Egy vézna srác MP4-gyel, a sarokban két 30-as pasi, akik az eladókkal beszélgettek. Chris beállt a sorba, két hamburgert és két kebabot kért, addig mi helyet foglaltunk az ajtó mellett.Megkaptuk a kajáinkat majd belevetettük magunkat az ízek kavalkádjába.Közben beszélgettünk néhány fesztiválról, amire nyáron Katie el szeretne menni, amire mind a hárman szívesen elkísérnénk.
-Lányok akartok hallani egy ki Michael Jacksont?- hallottunk egy cincogó hangot. Először azt hittem, hogy képzelődök.
-Tuti betesz valamit a tévébe,figyeld meg- súgta David, miközben én mosolyogva bólintottam.
Nos tévedtünk. Beállt a terem közepére és énekelni kezdett.
-Csajok, ez X Factor gyanús- kiabálta nekünk az egyik kiszolgáló fiú, majd hangos nevetésben tört ki.
-És épp barátnőt keres- kacsintott a másik.
-Nem, nem, nem- nevettünk.
A fiú olyan magas hangokat énekelt ki, amiktől jó, hogy sírva nem fakadtunk, és az ablakok nem törtek ki. Chris gyorsan előszedte a mobilját és úgy tett, mintha játszana, de közben mindent videóra vett. Eleinte nem mertünk röhögni, de akkor tört ki belőlünk igazán, amikor Katie döbbenten oldalra fordult és tátott szájjal bámulta a fiút. David gyorsan felállt és a két dal közti szünetben vett innivalót.
Még a kiszolgálók is leálltak a munkával egy pillanatra, mert dolgozni nem tudtak, mert ők is röhögtek, a szakácsnő is elbújva,de nevetett.Mikor befejezte, megtapsoltuk, ekkor az egyik emberke telefonált.
-Siess, itt van Michael Jackson- nevette a telefonba, majd mikor letette ránk nézett.- Lányok bírjátok még?
Katie erre a kérdésre eltolta a tálcáját, fejét az asztalra hajtotta és nevetett.Én pedig csak bólogattam, mint egy idióta.
-Választhatunk mi dalt?- intett Chris a fiúnak, én meg csak ilyen ne, te hülye arccal néztem rá.
-Persze- bólintott a srác.
-One Direction-t tudsz?- kérdezték.
-Csak Michael Jacksont- rázta a fejét, a fiúk összenéztek.
-Akkor mindet szeretnénk hallani- dőlt hátra a széken David- és utána kérek egy közös képet is, megy Twittere.
-Tényleg?- kérdezte a gyerek döbbenten.
-Ha híres leszel, be tudjuk bizonyítani, hogy ismerünk- vigyorgott Chris.
-Ezt inkább le kéne tagadni- suttogtam.
-Hát jó- egyezett bele vidáman a srác.
-Mit szabadítottatok ránk?- nézett az égre Katie.
-Egy sztárt- nevettek.
Az újabb dalánál én már csak összecsomagoltam a kajámat, nem is vártam, hogy tudjak enni, nevetni sem nagyon nevettem, a végén már azon nevettem, hogy a többiek nevetnek. Katie már David innivalóját itta, hogy elfedje röhögését.De mind hiába, annyira nem bírta, hogy pontosan Chris pólójának a közepét leköpte.
-Katie!- ugrott fel Chris hirtelen, ezzel fellökve a széket.
Mindenki ránk kapta a tekintetét és még a fiú is befejezte egy pillanatra, Chris beletúrt a hajába bocsánatot kért, aztán visszaült.
-Folytasd- intett a srácnak.
-Nem akartok beszállni?- nézett ránk.
-David, lassan oldalazz ki- szólt Katie.
-Még egyet várjunk meg- könyörgött-, kell a kép.
-Beáll valamelyikőtök?- nézett ránk a srác.
-Nem, bocsi- ráztuk a fejünket.
-Torokgyulladásom van, ne nézz rám- tette maga elé a kezeit David.
-Haver, akkor a képet?- állt mellé először Chris, majd a lökött haverja is követte őt, beálltak a srác mellé és hülye pofákat vágtak.
Miután befejezték gyorsan elhagytuk a helyszínt, az épület előtt, az eddig visszatartott röhögés kitört belőlünk.Még a szupermarketben is ezen röhögtünk, közben Chris kiposztolta a képet ,,Az év X-faktor győztese" felirattal.
-Szerintem sérültem- röhögött Katie, miközben bedobott egy doboz müzlit a kosárba.
-Az a hang, amit a végén kiadott- nevetett David-, Katie képzeld el, hogy ő a pasid.
-Egy zacskóval a fejemen mennék ki az utcára- nevetett fel.
-Honnan tudod, hogy nem meleg?- böktem oldalba.
-Nagyon remélem- mosolygott.
-Pedig igen szemezgetett veled- válaszoltam röhögve.
-Ha ő lenne a pasim minden este álomba sírnám magam- gondolkodott Katie.
-Szerenádozna neked- folytatta tovább Chris.
-Képzeld el, a végén milyen hangot adna ki- bökte oldalba Katiet David.
-Amikor a csúcson van- csatlakozott Chris is.
-Szerintem olyat, mint az előbb- nevettem felszabadultan.
-Én meg akartam kérdezni, hogy nincs-e lemeze- nevetett Katie.
-Szerintem van. Keressük meg- indultam el a CD-k felé.
-Ne, - röhögött Chris.- Szólok Harryéknek, hogy vegyék be a bandába.
-Ne mond ki azt a nevet- szólt rá Katie.
-Bocsi- tette maga elé a kezeit.- Kis tigris, hozz pár csomag zöldséget is a hűtőből- utasította Katiet.
-Hozz te- felelte.
Mind a négyen szétváltunk, azért, hogy beszerezzük még azokat a dolgokat, amikre külön- külön van szükségünk.Én alig vettem valamit, viszont Chris és David külön- külön 10-10 csomag gumicukorral tértek vissza.
-Az minek?- vontam fel a szemöldököm.
-Hadsereget toborzunk- vigyorogtak.
-Örülök- forgattam a szemeim.
-Inkább takarítsd ki az ágyad alját- tért vissza közénk elég morcosan Katie.
-Mi baj?- néztem rá.
-Az emlegetett szamár hívott- forgatta a szemét.
-De az jó- mosolyogtam és akaratlanul is előszedtem a telefonom, hogy Niall esetleg nem keresett-e.
-Még mindig az a baja, hogy összejöttél Greggel?- kérdezte David.
-Igen, de ti honnan?- nézett rájuk Katie gyanakvóan.
-Tudjuk?- kérdezték kórusban, mire vörös hajú barátnőm csak bólintott.
-A falnak is füle van- vágta rá David.
-A francba- forgatta a szemeit Katie,a fiúk lepacsiztak.
Soha nem fogják elmondani, de gondolom, hogy Harrytől tudják, mivel ők az utcán vesztek össze.
-Srácok, ki fizeti ki ezt a sok cuccot?- kérdeztem, felváltva néztem rájuk és a kocsink tartalmára.
-A hitelkártya- felelte nemes egyszerűséggel Chris.
Végül aztán Chris fizetett, és mivel gyalog jöttünk, a másik nagy problémát a sok cuccal való hazatérésünk okozta.Mi lányok kihasználva a helyzetet elkezdtük sorolni a fiúknak, hogy mi miért nem vihetünk táskákat.Chris úgy tett, mintha süket lenne és mindkettőnk kezébe belenyomott kettőt.

39.fejezet: Baj van a paradicsomban

Sziasztok! Meg is érkezett az új rész! Jó szórakozást és komizzatok!

Puszi: Amy és Liza♥

Olyan hamar eltelt ez a hétvége is, és megint egy újabb nehéz hét következik,suli, tanulás, alvás és így tovább minden nap. Semmi változatosság, ugyanaz a lemez.Szombatra pedig megkérem Bent és Jeremyt, hogy jöjjenek át, kicsit fel kell zárkóznom, de ehhez először túl kell élnem egy hetet.Mindegy azzal, hogy nyafogok semmivel sem leszek okosabb.Délelőtt segítettem anyának, délután pedig leültem a könyveim fölé.Egy kis tanulás sosem árt. Persze a biológia füzet felett azt hittem, hogy fejbe lövöm magam, azok a latin kifejezések.Miután hosszú szenvedések után megtanultam, halk kopogásra lettem figyelmes, pedig nem várok senkit.
-Egy pillanat- kiáltottam és gyorsan bedobtam a füzetet a sarokba.
Az ajtó felé indultam, hogy kinyithassam, de előtte még megigazítottam a hajam.
-Szia- nyitottam ki egy nagy mosollyal az arcomon.
-Szia kicsim- köszöntött mosolyogva és egy puszit nyomott az arcomra.
-Hát te?- néztem rá meglepetten.
-Meglepetés- vigyorgott és széttárta a karjait.
-Meglepődtem, de elárulod, hogy miért jöttél?- vontam fel a szemöldököm.
-Tudom, hogy rosszul esett az a péntek esti félreértés- túrt a hajába.
-Nos igen- helyeseltem-, jó, hogy így eszedbe jutott- vágtam be a bunkót.
-Szerinted nekem hogy esett, hogy tegnap Rickékhez mentél pakolgatni? Ezért nem is kérdeztem, hogy csinálunk- e valamit együtt, de azért Harryvel elmész vásárolgatni- szinte már kiabált velem. -Én vagyok a pasid!
-Igen?- emeltem fel én is a hangomat. - Ha annyira a pasim vagy, akkor miért nem hívtál fel? Tudod a számomat nem? Azzal is tisztában vagy, hogy hol lakom!
-Reggel elég nyilvánvaló volt, hogy nem akarsz velem lenni- kiabált vissza.
-Reggel? Épp akkor ébredtem fel! Szerinted akkor annyira jókedvű vagyok?- már nagyon ideges voltam, egyszerűen több hónap mérge és idegessége jött ki rajtam és mind szegény Niallre összpontosult.
-Ugyan már, nem az volt a baj. Azért hisztizel, amit mondtam,- még hangosabban kiabált.- Fogd fel, hogy félreértettem.
-Csakhogy tudd, nem érdekel! És te ne ordibálj velem, mert nincs hozzá jogod!
-És szerinted, neked van hozzá jogod? Meg sem akarsz hallgatni. Igaza van Zaynnek, mindig az van, amit te akarsz- kiabálta.
-Ebbe ne keverd bele Zaynt- kiabáltam.
-Miért? Talán baj?- vonta fel a szemöldökét.
-Menj el- szűrtem a fogaim között.
-Holnap reggel elmegyek és körülbelül két hétig nem jövök haza, ha nem több. Búcsúzni jöttem- válaszolta.
-Nos, ilyen megható búcsúban még sosem volt részem- feleltem cinikusan. - Szeretnél még valamit?
-Igen- bólintott.
-Mit?- sietettem.
-Szeretlek.
-Ennyi?- néztem rá vigyorogva. - Mész?
-Inkább maradok- elfeküdt az ágyamon és figyelt.
-Na- tapsoltam kettőt és fölé álltam.
Ő meg kapott az alkalmon és berántott maga mellé.
-Menj Alexához- vigyorogtam rá.
-Nekem itt jobb- vont vállat mosolyogva.
-Menj innen- összeszedtem minden erőmet és lelöktem őt a földre.
-Au- nyögött fel fájdalmasan. - Ezt most miért?
-Mit vársz? Hogy elolvadjak? Na nem- kiabáltam.- Állj fel és menj el innen!
-Hát jó- felállt, leporolta a nadrágját és nyomott egy puszit a homlokomra majd kiment, de még visszafordult. - Szeretlek.
-Jó neked- vontam vállat.
-Ennyi?- szemei tele voltak szomorúsággal. - Vigyázz magadra!
Amint becsukódott mögötte az ajtó összekuporodtam az ágyamban és keserves zokogásba kezdtem. Sírni egy srác miatt? Azt hiszem megbolondultam.De aztán végül a könnyek eltűntek és csak a harag maradt, mindenért Niallt hibáztattam.
-Rákérdezzek?- nyitott be Katie.
-Inkább ne- szipogtam. - Szerintem úgyis hallottad.
-Tessék zsepi- dobta nekem.
-Köszi!
-Igazából azért jöttem, hogy nem akarsz-e velem egy kicsit sétálni, mesélni szeretnék valamit- mosolygott. -Na jó, vedd úgy hogy nem mondtam semmit.
-De mennék- szóltam utána.
-Komolyan?- fordult vissza.
-A fogadott testéremre mindig van időm- erőltettem egy mosolyt az arcomra.
Felöltöztünk és kimentünk a hűvös utcára.
-Na hallgatlak- néztem rá.
-Hát, még csütörtökön összemelegedtem Greggel és ezért randizik holnap este David és Aly- magyarázta.
-Na várj-ráztam a fejem- mi van?
-Együtt vagyok Greggel- jelentette be, amire tátva maradt a szám.
Néhány másodperc erejéig némán próbáltam feldolgozni a hallottakat.
-Harry pedig ki van borulva- magyarázta.
-Hát ezt elhiszem- bólintottam. - Szegény gyerek, fel kéne hívnom.
-Neked nem őt kéne felhívnod- szólt rám.
-Hanem kit?- értetlenkedtem.
-Senkit- legyintett. - És ezért randizik holnap Aly és David.
-Hogy vetted rá?- kérdeztem nevetve.
-Hát, nem akartuk senkinek elmondani, de David rájött, és beígértem egy randit, de közben kiderült, de ő ragaszkodik- vigyorogva magyarázott.
-Hát akkor ti sem unatkoztok- nevettem.
Sétáltunk még egy kicsit a környéken, aztán hazamentünk és erőinket egyesítve befejeztük a tanulást.

38.fejezet: Ez az, költöznek!

Sziasztok! Amy érkezett a javítással és feldobott egy rövidke részt. Várjuk a komikat!

 Puszi: Amy és Liza♥

Délutánra nagyjából rendbe szedtük magunkat és mivel Jake is a pakolás miatt érkezett Londonba, ezért mentünk Rick újonnan elkészült lakásába kipakolni.
-Lily itt vannak a kulcsok- lépett be a nappaliba Rick, ahol anya és én éppen eszmecserét folytattunk.
-Köszi,- biccentett- tedd le kérlek az asztalra.
Rick lehelyezte az asztalra.
-Várj, ma elköltöztök?- nézett fel anya döbbenten.- Kiment a fejemből.
-Hát igen,- túrt a hajába Rich- már épp ideje egy picit önállósodni.
-Segítsünk?- kérdezte anya.
-Igazából Sophiék már megígérték- jelentette be Rick.
-De Katie nem megy- kiabált be a nappaliba Katie, miközben sporttáskájával az előszoba felé ment.- Ő próbál.
-A kezed miatt nem is hívtalak.
-Alice mit raktál ebbe?- a bátyám épp most állt meg a lépcső aljában, és kifulladva a térdét fogta.- Téglát?
-Könyveket- vont vállat.
-Sophie, felemelnéd a formás feneked a kanapéról és segítenél lecipelni egy dobozt?- jelent meg előttem Jake.
-Minek?- vontam fel a szemöldököm.
-Mert ha nem, akkor az emberek csak onnan fogják tudni, hogy éltél, hogy a feneked nyoma ott lesz a kanapén- kacsintott.
-Hé! Ne lopj a Jóbarátokból- nevettem.
-Na, segíts nekem- könyörgött.
-Te mióta beszélsz velem?- vontam fel a szemöldököm.
-Mióta együtt iszunk- súgta Jake.
-Nem vagy vicces- forgattam a szemeim.
-Azt hittem, hogy rosszabbul bírod a piát Morgan,- lökött oldalba, miután már elindultunk- megleptél.
-Keveset ittál Daniels, csalódtam- vigyorogtam.
-Az a te bajod- válaszolt.
-Csalódtam benned,- ráztam a fejem- azt hittem, hogy többet bírsz.
Közben már beértünk Rick szobájába egy nagy dobozért.
-Ez a tied- böktem rá.
-Szerinted miért hívtalak?Ez kettőnké- vigyorgott.
-Szörnyű vagy-sóhajtottam.
Miután a dobozok bekerültek a bátyám rozoga autójába és a Rick újonnan vásárolt kocsijába indulhattunk a lakásba, mindenki kíváncsi volt, hogy hogyan is néz ki.A lakás egy társasház harmadik emeletén kapott helyet.Egy zöld fa ajtó fogadott minket.
-Akkor,- Rich elkezdte kinyitni az ajtót- drámai hatásszünet.
Alice belökte az ajtót. A lakás az ő ízlésük szerint van berendezve.
-Ó,- suttogtam- szép lett.
Balra helyezkedik el a konyha, jobb oldalon az ajtó mellett van egy kis kanapé.Az ebédlőből két ajtó nyílt az egyik a fürdő volt a másik pedig Alice szobája, Rick szobája a lakás másik felében van.Felcipeltük a dobozokat és kezdődhetett a pakolás, a nappalit az ebédlőtől egy hatalmas könyvespolc választotta el, a mögötte lévő falon pedig képek voltak.
-Ott vagyok- mutattam az egyikre.
-Az én vagyok?- állt meg mellettem Jake és az egyik képre mutatott, ahol még hosszú volt a haja.
-A sötét múltadból származik az a kép- Chris hangját a hátam mögül hallottam.
-Az meg ott a te sötét múltad- nevettem fel és egy régi képre mutattam, ahol még a mostaninál is hosszabb haja volt.
-Hagyjatok már! Tetszett a hosszú haj- nevetett fel a bátyám.
-Alice és a szőke haj- mutatott rá az egyik képre David.
-Ugye milyen jól néz ki?- állt meg mögöttünk Alice. - Két hetet dolgoztam vele.
-Nagyon- szólaltam meg.
-Tudod, hogy mit nem értek?- nézett Jake Alicera.-Minek nektek könyvespolc?
-Vannak könyveink- vont vállat Alice.
-Hát jó,- vontam vállat- nem mintha annyit olvasnátok.
Először kipakoltunk a nappaliban, ahol egy kis íróasztal is helyett kapott két fotel mellett. Utána segítettem Alice szobájában.
A lila falak teljes mértékben illettek barátnőm jelleméhez. Becsuktam az ajtót, mert akartam valamiről beszélni vele.
-Hogy nézel te Jakera?- suttogtam.
-Tessék?- pislogott nagyokat. - Nem tudom, hogy miről beszélsz.
-Ne tedd a hülyét,- csesztem le- hadd halljam, ki vele- ültem le az ágyra.
-Nem tudom, hogy miről beszélsz- felállt és elkezdett pakolgatni, mint aki nem is hall engem, mögé sétáltam.
-Nem sokat kellett volna még inni ahhoz tegnap, hogy ott mindenki előtt egymásnak essetek- súgtam.
-Ne túlozz- ráncolta össze a szemöldökét.
-De ne hazudj nekem- fordultam el.
-Én nem - tiltakozott.
Kopogás szakította meg a beszélgetést.
-Gyere-szólt ki Alice, Jake sétált be, én pedig ott hagytam őket és behajtottam az ajtót magam mögött, de nem mentem el, hallgatózni kezdtem és közben lestem be a résen.
-Gyanakszik- mondta Alice.
-Ne aggódj- ölelte őt át Jake.
-Mikor mondjuk el nekik?- sóhajtott Alice.
-Majd, ha itt lesz az ideje.
Szóval összejöttek, ezen titok tudatában mentem vissza a többiekhez, de ki fogom várni hogy ők mondják el.Nem leszek gonosz, biztos oka van annak, hogy titkolóznak.
Hirtelen telefonom rezgésére lettem figyelmes, kivettem a zsebemből és Harry neve villogott a kijelzőn.
-Haló?- szóltam bele.
-Nem jössz el velem vásárolni?- kérdezte.
-Miért tenném?- húztam az agyát.
-Hagyom, hogy a barátom legyél- nevetett fel. - Most már nem tetszik?
-Na jó 10 perc múlva, hol?- kérdeztem.-Tudod mit,Rickék lakásában vagyok. Gyere ide, SMS-ben kapod a címet- ezzel le is tettem, utána megkértem Ricket, hogy diktálja le a címüket.
Gyorsan elküldtem neki és vártam, hogy megérkezzen.A többieket nem zavarta, hogy ott hagyom őket, mert folytatni akarták az előző esti iszogatást, ott ahol abbahagyták, és én ebből inkább kimaradok. Harry pont akkor érkezett meg, amikor leértem.
-Te, hogy hogy engem hívtál?- kérdeztem, miközben beszálltam a kocsijába.
-Csak úgy- vont vállat,összehúzott szemöldökkel néztem rá.
-Na jó. A többiek túl fáradtak hozzá- forgatta a szemeit.
-Katie?- kérdeztem.
-Gregezik- vont vállat.
-Próbán van- védtem meg barátnőmet.
-Greggel kettesben van már, nem vagyok hülye- beindította a motort.
-Pedig az vagy.
Erre már nem reagált, helyette bekapcsolta a rádiót.
-Persze a zene mindenre megoldás- csúsztam lejjebb az ülésben.
-Én nem lelkizek, mint egy lány- mondta komolyan.
-Bocs főnök- nevettem.
Megállt a pláza előtt és már ki is szállt az autójából.
-Várj meg!- szóltam utána.
-Viselkedj természetesen, rajongó had közeledik- nézett hátra.
-Mi sem természetesebb annál, ha egy csapat tini letámad- gúnyolódtam.
-Miért te mi vagy?- nevetett.
-Miért nem netről rendelsz ruhát?- kérdeztem, és épp most érkeztek meg a rajongók.
Negyed óra múlva tovább is mehettünk.Még bent is letámadott minket egy kisebb csapat, de most már engem se hagytak nyugton.
-Nagyon összepasszoltok Niallel, de nagyon keveset látni titeket együtt nyilvánosan és az újságokban- hadarta az egyik lány.
-Igen, a banda többi tagjával sokkal többet látni téged, mint Niallel- csatlakozott egy másik lány is a beszélgetéshez.
-Mert, ha együtt vagyunk inkább megnézünk kettesben egy filmet, vagy valami- válaszoltam zavartan.
-De ez nem is baj- mosolygott Harry, kedvesen kiosztott pár aláírást és fényképezkedett.
-Vásárolunk is ma?- kérdeztem.
Már az első üzletből is két megtömött táskával jöttünk ki mindketten.A következő üzletekben már visszafogtuk magunkat.Mindketten egy kicsit ruhatárat frissítettünk, közben beszélgettünk és megismertük egymást. Én azt hittem, hogy teljesen különbözünk egymástól, de igazából nem. Sok mindenben hasonlítunk.

37.fejezet: Áramszünet

Sziasztok:) Meghoztuk az új részt amiből egy kis poén sem hiányzik:) Reméljük, hogy tetszik:) Várjuk a komikat. Puszi: Liza és Amy:) ♥

Egy újabb átlagos péntek délután Londonban. Szakad az eső, a diákok majd fellöknek a buszmegállóban, Jeremy rád önti a kávéját, mert neki ez jól esik, Niall bombáz a ma hazamegyek, szeretlek üzeneteivel. Már leszálltunk a buszról és haza felé tartunk, bőrig ázva, de az eső még mindig zuhog, mintha dézsából öntenék. Mielőtt síelni mentünk a hó okozta a problémát, most már ez esőre váltott, pedig még javában zajlik tél. Jeremyvel a parkban búcsúztunk el, ahol még nyáron találkoztunk és megbeszéltük, hogy ő is átjön délután. Amolyan üres a ház, csapjunk bulit délután. Jake is jön látogatóba, hisz a hétvégén akarnak beköltözni Rickék az újonnan vásárolt lakásába és elmennek. Szép az élet. Amikor hazaértem a lakás kongott az ürességtől, párszor szólítottam családtagjaimat, de senki sem reagált. Ledobtam a kabátom és a cipőm és táskámmal a vállamon villámgyorsan a szobámba mentem átöltözni, a vizes ruhákat kiterítettem a fürdőszobában és a táskámat a szokásos bérelt helyére elrejtettem a sarokba. Lementem a konyhába, valami kaját keresni. A pulton a következő üzenet fogadott:

Elmentem üzletbe, nem vártalak meg. Lily írt, hogy csak holnap jön haza, Katie több, mint valószínű, hogy díszletet fest a színházteremben, Chris dolgozik, valakinek azt is kell.

Puszi: David cica 

Megráztam a fejem, és még egyszer elolvastam az utolsó sort, majd még hármat pislogtam és a szöveg még mindig ugyanaz maradt. Mit szívott? Mi ez a sok vessző? Mi ez a cica? Oké, ezt beragasztom az emlékkönyvembe, amit Louis karácsonyi ajándéka inspirált. Ez a kis üzenet valahol majd David hóemberré változása és főzési próbálkozásai közé fog bekerülni. Majd, ha a gyerekei meglássák, már ha neki lesz olyanja, mert szerintem az a nő még nem született meg, aki ehhez hozzámegy. 
Kinyitottam a hűtőt, közben dúdolásztam és elkészítettem a díjnyertes Morgan-féle szendvicset, a még maradt kajából. Mióta anya a hét elején, megint elutazott, pedig azt mondta, hogy most már tényleg nem fog, beköszöntött az éhínség időszaka. Mindenki  dolgozik és suliba jár, szóval maradékot eszünk. Így péntekre megmaradt a maradék maradéka. Sajt, szalámi, vaj és paradicsom, azt hiszem este pizzát rendelünk, mert David valószínűleg  csak csokit, ropit és sört fog hozni, mert már miért is venne normálisat. 
- A fene essen beléd London- hallottam meg egy ideges morgást, amire a szendvicsem is megijedt és öngyilkos lett, levetette magát a parkettára. Miközben felálltam, hogy megnézzem mi a baja már megint, láttam ahogy szegény szendvicsem kilapult és kifolyik belőle a paradicsom. 
-Neked mi bajod? - léptem be az előszobába, ahol a fekete arcú, csuromvizes Katie épp letépázta magáról a kabátját.
-Utálom az esőt télen- morogta, ahogy figyeltem egyre viccesebb lett a látvány és már nem is zavart annyira a szendvicsem elvesztése. Katie olyan volt, mint egy mosómaci. 
- Katie olyan cuki vagy- magas hangon beszéltem hozzá, amire arca eltorzult. 
-Mi?- kiabálta és elrohant. 
Néhány perc múlva szárazan sétált le az emeletről, a fekete csíkok is eltűntek. 
-Igen, egy sonkás, sajtos, kukoricásat kérek és aztán kérek még egy nagy gombásat, de jöhet még egy füstölt sajtos is és egy csirkés- közben telefonált. 
-Kinek rendelsz ennyi kaját?- vontam fel a szemöldököm. 
-Mivel David csak ropit vett, mert kérdeztem ezért kell a kaja- válaszolta.
-Hol találkoztál Daviddel?
-Az ajtóban, mert tudod, még nem jött rá, hogyha leteszi az egyik táskát, akkor be is fér az ajtón- vigyorgott. - Amúgy Chris írt, hogy 5 perc és otthon van, de dugóba keveredett. 
-De ha este ennyien leszünk, akkor miért rendeltél négy pizzát?- kérdeztem döbbenten.
-A pizzás fiú már akkor hülyének nézett, amikor a harmadikat kimondtam, ha akarnak rendelnek maguknak, van pénzük- tárta szét a karjait és vigyorgott. 
-Lányok!- hallottuk meg David kétségbeesett hangját.- Segítenétek?
Mindketten segítségére indultunk és becipeltük a táskákat, de persze előtte jól kiröhögtük, ahogy mesterien zselézett haja lelapult. A táskából előkerült azért valami normális kaja is, mint ropi. Időközben Chris is befutott és ő úszta meg eddig a legszárazabban a londoni szeszélyes időt. Gyorsan kitakarítottuk a nappalit, hogy mire ideérnek a vendégeink, akkora ne heverjenek összegyűrt papírgalacsinok és üres ropis zacskók a földön. 
Hat körül hazaérkezett Rick és Alice, Jake társaságában, valamint Jeremy is megérkezett. Kicsit később Alexa és Ben is befutottak, mert Katie elmondása szerint a viszony kettejük között rendeződött, de Nate még mindig nem hajlandó szóba állni velük. És végül megérkeztek a fiúk is, mind az öten. Miután mindenki mindenkit agyon ölelgetett és mindenki nagyon boldog volt, kiment a villany, a rohadt eső és a szél leszakítottak néhány vezetéket. Így gyors gyertya keresgélés után az egész házat tele raktuk világító mécsesekkel és Chirs pedig egy bányászlámpát húzott a fejére. Az este első felét a bátyám végig gitározta Daviddel, bár azért az ő játékában volt kivetnivaló, de azért megy neki is. Mi pedig énekeltünk velük, de néha énekelni tudó barátaink szörnyű arcokat vágtak.
-Sophie, miért erőlteted a macskanyávogást? Fáj a fülem- nézett rám szomorú arccal Zayn.- Fogd be!
-Ne énekeljünk tovább, csináljunk mást- vágtam be a kiskutyaszemeket.
-Ha nem az van amit a hercegnő akar, hisztizik- vigyorgott Zayn.
-Fogd be, én nem vagyok hercegnő- szóltam rá.
-Neki kellett volna hercegnőnek öltözni és nem nekem- szólalt meg Katie.
-Pacsi- emelte fel a kezét Zayn.
-Akkor mit csináljunk?- ölelte át a vállam Niall.
-Üvegezzünk!- csillantak fel Harry szemei.
Leültünk egy körbe, David pedig megpörgetett egy üres sörös üveget.
-Először tisztázzuk a szabályokat- állította meg az üveget Zayn.- Aki nem hajlandó felelni az iszik egy felest, aki nem hajlandó megcsinálni a merészséget, vetkőzik.
-Jó, - nézett elvetemültem Kate.- Kitől kérdez David?
-Tőled kérdezek- vigyorgott David.
-Had halljam- forgatta a szemeit.
-Igazság vagy merészség?- kacsintott.
-Kezdetnek legyen mondjuk igazság- vont vállat Katie.
-Rendben. Nos örülsz, hogy családunk tagja lehetsz?- nevetett.
-Te örülsz, hogy a rokonod vagyok?- kérdezte Katie, David arcán megjelent egy fintor.
-Nem igazság, kérdéssel válaszoltál- hisztizett David.- Iszol- nyújtott vörös barátunk felé egy poharat Zayn.
-Hát legyen- vette el a poharat és egy húzással megitta. Arcán semmiféle fintor sem jelent meg.
-Nos, - Katie megpörgette az üveget.
-Na várjunk csak, én megrázkódok, ha iszok- vakargatta a homlokát David. - Ez ciki.
-Oh, Zayn- vigyorgott Katie.
-Merek- vigyorgott.
-Csókold meg Sophiet- gondoltam, hogy közbe szólok, de úgy sem teszi meg, Katie valószínűleg provokálja őt.
-Vetkőzöm- vigyorgott.- Direkt mondtad ugye? Kíváncsi vagy a testemre? - vigyorgott Katie felé.
-Ahogy mondod- hajolt hozzá közelebb Katie. -Álmodban!
Gyorsan lekapta a felsőjét majd pörgetett. Az üveg most előttem állt meg.
-Erre vártam- villantott egy gonosz mosolyt.- Nos Morgan, felelsz vagy mersz?
-Hát Malik, úgy döntöttem, hogy merek- felvettem magamra az engem nem lehet megtörni arckifejezést.
-Gyere ölelgesd meg Zayn bácsit- jelentette be, én valami keményebbre számítottam.
-Ennyi?- néztem döbbenten.
-Most csak- vigyorgott.
Odamentem hozzá és megöleltem.
-Tőled azért többre számítottam.
-Ne aggódj- súgta a fülembe.
-Mi?- ijedtem meg.
-Most kezdek bemelegedni.
Harryt sikerült kipörgetnem, kérdeznem kellett, de passzoltam, Niallnek.Még egy ideig csak ilyen aranyos, ártatlan kérdéseket adtunk egymásnak, de aztán kezdett bedurvulni a játék. Zayn megint engem pörgetett ki.
-Nos Morgan Louis, vagy Niall?- vonta fel a szemöldökét.
-Hülye kérdés, Niall- nevettem.
-Rosszul értelmezted a kérdést- mosolygott.- Melyik volt meg hamarabb?
-Erre nem vagyok hajlandó válaszolni-ráztam a fejem.
-Akkor- nyújtotta felém a poharat.
Sikerült újra kipörgetnem Harryt, akinek feladatul Katie megcsókolását adtam, de inkább vetkőzött.Kicsit később a bátyám kipörgette Niallt.
- Ki a leghelyesebb lány a szobában?- vonta fel a szemöldökét. - És te miért csak felesz már megint?
-Inkább leszek részeg, mint meztelen- morgott.
-Tehát?- kérdezte Harry.
-Alexa- válaszolta Niall.
-Ez ciki- mindenki nevetni kezdett.
-Sophien kívül nem?- kérdezte.
-Most csak viccelsz ugye?- néztem rá mérgesen.
Felálltam és átültem a bátyám és David közé és kiöltöttem a nyelvem Niallre, kissé ovis reakció volt, de nem számít.Niall kipörgette Christ.
-Felesz vagy mersz?- kérdezte ördögi vigyorral a barátom.
-Niall, ugyan, én mindig merek- vigyorgott a bátyám.
-Csókold meg a leghelyesebb lányt a szobában- vigyorgott Niall. 
-Rokon számít?- kérdezte reménykedve a bátyám.
-Nem- ráztam undorodva a fejem és inkább visszaültem Niall mellé.
-Fogadott tesó?- folytatta.
-Fujj haver, nem!- rázta a fejét David
-Én Katiere gondoltam- csodálkozott a bátyám.
-Ő se- nevetett.
-Akkor gyere Lexi- mosolygott zavartan.
Alexa csak megrázta a fejét, mire a bátyámról most már lekerült az első ruhadarab. Ő nadrággal kezdi, mindenki felsővel, de ő kivétel.
-Ne már ez így uncsi. Mi lenne, ha egyszer megcsinálnátok azt, amit kaptok?- háborgott Harry.
-Ne aggódj, ha meztelenek lesznek, akkor majd kénytelenek lesznek- kacsintott Zayn.
Pár körrel később Jeremy kipörgette Christ.
-Csókold meg Lexit, amennyiben nem, új szabály iktatok be, ami miatt már egyszer vetkőztél, azt másodszor meg kell csinálnod- kacsintott.
-Felelek- mondta Chris hangosabban.
-Mit érzel Lexi iránt?- vonta fel a szemöldökét.
-Hol a pohár?- kérdezte a bátyám.
-Erre muszáj felelned.
-Már mindenkinek elmondtam, hogy szenvedek a döntésem miatt, mert ez több, mint barátság, de nem lesz köztünk semmi - válaszolta és sóhajtott egyet.
-Nehezetekre esne nem kínozni egymást?- szólalt meg Ben.
-Te eddig is itt voltál?- vonta fel a szemöldökét Harry.
-Igen. Csak hétfőre ki kell választani egy állatfajt biológiára és megfigyelek- vigyorgott.
-Hé!- kapott a szívéhez David
-Ez sértés- csatlakoztam.
-És eddig kik a befutók?- kérdezte Zayn.
-Harry, David és Chris fej fej mellett haladnak, de Jeremy megelőzi őket. Mert játssza itt a tinédzsert, de igazából ő egy ufó- beszélt folyamatosan Ben.
-Menj haza- nevettem, végül sikerült továbblépnünk Ben hülyeségén és folytathattuk a játékot.
-Felelsz vagy mersz Jeremy?-kérdezte Chris.
-Felelek- válaszolta.
-Te miért csak felesz mindig?- vonta fel a szemöldökét Niall.
-Mert, ha azt mondanád, hogy csókoljam meg a leghelyesebb lányt, Sophiet csókolnám meg, kikerülöm a jövőt- sóhajtott.- Nem akarom, hogy megverj.
-Helyes- bólintott.
-Akkor mi volt az eddigi legdurvább dolog, amit részegen csináltál?-kérdezte a bátyám vigyorogva.
-Nekem olyanom nem volt- Jeremy arca kicsit vörös lett.
-Hazudsz- mutattam rá.
-Iszom- kiáltott fel, ivás után kipörgette Katiet. -Felelsz vagy mersz?
-Most felelek- vont vállat Katie.
-Mit gondolsz Chrisről?- Jeremy kérdésére hangosan felnevetett.
-Van neki jövője?-mutatott az említett személyre, mindenki nevetni kezdett.
-Ő miért nem iszik? Ez kérdés volt a kérdésre!- méltatlankodott a bátyám.
-Nem, ez válasz volt a kérdésre és igaz- veregettem vállon.- Elég kimerítő választ adott.
-Na jó- sóhajtott.
Most Katie pörgetett és az üveg Louisnál állt meg.
-Felesz vagy mersz?- kérdezte.
-Felelek- kiáltott.
-Igazak a hírek miszerint a fiúkhoz vonzódsz?- kérdezte.
- Nem- szólalt meg Louis.- Csak nem talált meg a szerelem- és egy pillanatra rám pillantott, majd megpörgette az üveget. -Jé, Jeremyt pörgettem ki.
-Merek- sóhajtott.
-Ne végre- tapsolt egyet Liam.
-Mit csináljak?- kérdezte Jeremy.
-Várj, gondolkozunk- pusmogni kezdett a négy fiú, név szerint Harry, Louis, Liam és Zayn.
-Mi lenne, ha mondjuk kitalálnátok már?!- szóltam rájuk.- Még a csiga is gyorsabb nálatok.
-Mondjátok már- csattant fel Katie.
-De nem tudjuk, hogy mit!- kiabáltak vissza.
-Gyorsan- ütöttem a padlóra.
-Vetkőzz- szólalt meg Zayn.
-Vetkőzök, ha nem csinálom meg- rázta a fejét Jeremy.
-De ez a feladatod- nevetett Harry.- Szóval, sarokba vagy szorítva, ha nem akarod, akkor is vetkőzöl-kacsintott.
-Mit vegyek le?- kérdezte.
-Mondjuk legyen, felső és nadrág- vakargatta az állát Louis.
-De ne csak ledobd- szólalt meg Louis.
-Akkor??- vonta fel a szemöldökét Jeremy.
-Szerintem a lányok szívesen látnának egy kis sztriptízt- nevetett Liam.
Egy sóhaj után megkezdte a táncot.Nos, a fiúk úgy röhögtek, hogy már a földön fetrengtek, mi lányok, pedig élveztük a műsort.Jeremynek sem olyan rossz a felsőteste, Niallel ellentétben én nem másokat bámulok meg, vagy mondom, hogy jobban tetszik, mint a párom.Lehet, hogy félreértelmezte a kérdést, de akkor is meg vagyok bántva.
A soron következő áldozat ALexa volt.
-Igazság- vágta rá rögtön.
-Akkor, ki lesz a következő pasid?- kérdezte Jeremy.
Katie oldalba bökte Alexát.
-A Green Day énekese- válaszolt vigyorogva.
-Hazudsz!- nevetett Niall.
-Nem!- rázta a fejét Alxe.
-Szóval, a Green Day énekes épp a konyhában van- töprengett David, és ezzel Chrisre célzott.
A bátyám éppen a pillanatban nevetve belépdelt a nappaliba.
-Szabadidőmben én vagyok a Green Day énekese, nem tudtátok?- kérdezte egy száz wattos mosoly kíséretében. Alexa nyilván olyan vörös mint egy paprika, de nem látom a félhomály miatt.
-Csak szeretnéd- mosolygott.
Elkezdett énekelni egy Green Day dalt, bár a szöveg néhol hibás volt, és akkor még enyhén fejeztem ki magam.
-Inkább hagyd abba- állította le Katie.
-Most mi van?- kérdezte Chris.
-Rossz a szöveg- világosítottam fel.
Chris elkezdte a telefonját böködni.
-Nem megy a wifi!- kiáltott fel, nem tudom, mit hitt, hogy majd lesz internet áram nélkül.
-Majd én énekelek- szólalt meg Zayn, énekelni kezdett, bár a szöveget tudta, de a hangokat néhol eltévesztette.
-Nem kellene erőltetned azt, ami nem megy- veregette vállon Katie. 
-Ne egy világhírű fiúbanda énekesének akard megmondani, hogy énekeljen kiscica- pirított rá Katiera.
-Oke főnök,- nevetett- bocs, hogy élek.
-Amúgy itt van a Red Hot Chili Peppers? Vagy milyen banda? - vigyorgott Alexa.
-Nagyon vicces- tettetett nevetést Zayn.
-Inkább hagyjuk-legyintet Alexa és pörgetett. Az üveg Liam előtt állt meg.
-Én merek- meg se várta a kérdést már bekiabálta.
-Liam, én a helyedben nem, rajtad van a legkevesebb ruha- mutatott rajta végig Katie.
-Ezt most komolyan megcsinálom- bizonygatta.
-Csókold meg Katiet- jelentette be Alexa, a körülöttem ülő emberek reakcióját nagyon jó volt végig nézni. Harry savanyú arca, Liam leforrázott feje.
-De-kezdett ellenkezni.
-Muszáj- kacsintott Lexi.
-De- akadékoskodott tovább.
-Muszáj- szólalt meg Harry, nem tudtam eldönteni, hogy szomorú vagy csak rosszul esik neki. Én azt hittem, hogy csak barátok, de nem úgy viselkednek.
-Akkor legyen-adta be a derekát.
A csók után, ami inkább puszi volt, Harry eltűnt, először észre sem vettem, mert mindannyian mással voltunk elfoglalva, de aztán eldöntöttem, hogy megkeresem.Megvártam, amíg valami hülyeségen összevesznek a többiek és amikor nem figyeltek kiosontam a nappaliból.
-Harry-suttogtam.
De válasz nem érkezett, az emeletet is körbejártam, a mobilommal világítottam, de nem volt sehol. Végső elkeseredésemben a konyhába mentem, bár ha ott lenne, az már valószínűleg feltűnt volna.
-Harry-szólongattam tovább.
-Ne mond még egyszer a nevem- hallottam választ.
-Na végre- követtem a hangját és leültem mellé a csempére.
-Menj vissza Niallhez- hallottam meg hangját.
-Nem,-ráztam a fejem- az ellenségemnek most nagyobb szüksége van rám.
-Te miért hiszed azt, hogy mindenkin neked kell segítened?- a konyhában pislákoló gyertya fényének köszönhetően láttam az arcát.
-Nem hiszem,- vontam vállat- de tudom, hogy neked most szükséged van valakire, akinek elmondhatod, hogy mi bánt.
-Most szépen állj fel és tipegj vissza- felállt és az ablak felé ment, én pedig követtem.
-Nem, mert látom, hogy rosszul esik, te nem csak a barátja a akarsz lenni- álltam vele szembe.
-Ehhez nincs közöd, hercegnő- közelebb jött és szinte a fogai között szűrte.
-Leszarom, hogy te vagy a rosszfiú a bandában- beszéltem idegesen.- Ne add nekem a kemény srácot, mert nem veszem be.
-És, ha nem tetszik az ami előbb történt, akkor mi van?- kérdezte, nagyon idegesített ahogy fölém magasodik.
-Semmi, nincs semmi. Ez csak azt mutatja, hogy neked igenis vannak érzéseid- böktem mellkason.- Ne rejtsd el őket!
-Nincsenek - hátat fordított nekem.
-Styles, nézz rám- utasítottam főnökös stílusban.
-Mert, ha nem?- kérdezte gúnyosan.
Megráncigáltam a kezét, a körmömmel sikerült megkarmolnom.
-Nem kell mindjárt durvulni- fordult felém rögtön.
-Te akartad- már kezdtem nagyon mérges lenni.
-Mit vársz, mit mondjak?- hangja kétségbeesettnek tűnt.- Mondjam azt, hogy Katie nagyon is bejön, vagy, hogy igen fájt, hogy Liam megcsókolja. Utálom, hogy csak barátok vagyunk!Látod kimondtam! Tessék! Most boldog vagy?- támaszkodott rá a konyhapultra.
-Nem, nem vagyok az- ráztam a fejem.- Most, hogy tudom mit élsz át. Ne aggódj minden rendben lesz- és megöleltem.
-Nem lesz rendben- rázta le a kezeimet magáról.- Kijelentette, hogy neki nem kellenek a jófiúk.
-Te nem vagy jófiú- nevettem.
-Látszik, hogy nem is ismersz- mosolygott gúnyosan.- Csak veled vagyok gonosz.
-Ez igaz, de egyik barátod sem jött utánad, csak én- léptem közelebb.-Az ellenséged.
-Miért?- hangja elcsuklott.
-Mert én próbálok a barátod lenni, a többiek meg csak jól szórakoznak- vontam vállat.
-A srácok csak- szünetet tartott.- Nézz rájuk mennyit ittak!
-Menjünk vissza hozzájuk- megfogtam a karját és elkezdtem visszahúzni.
-Niallel is ilyen erőszakos vagy?- nevetett.
-Mi?- fordultam felé.
-Vedd úgy, hogy meg se szólaltam- vigyorgott.
Leültünk a többiek közé, akik furcsán néztek először, majd folytatták a játékot, mintha mi sem történt volna.
Niall pörgetett és az üveg nálam állt meg.
-Nos szívem- kacsintott.- Felesz, vagy mersz?
-Mivel rólad van szó, csak felelek- néztem rá dühösen.
-Szeretsz?- kérdezte bizakodva.
-Reggel még szerettelek- kacsintottam és már pörgettem is.
Ijedten megfogta az üveget és rám nézett.
-Hogy mondod?
-Pörgetni szeretnék- néztem rá szúrósan.
-Most az előbbi miatt haragszol?- kérdezte aggódva.
Figyelmen kívül hagytam és pörgettem.
-Louis- csaptam össze a tenyerem.
-Merek- nevetett.
-Leghelyesebb lány csókolás?- néztem rá féloldalt, de már tudtam, hogy kár volt kimondani.
-Ezt most kihagyom- húzta el a száját és levette a nadrágját.
-Helyes- bólintott Niall.
-Én felmegyek a szobámba- álltam fel.
-Sophie- szólt utánam Chris. - Niall miatt nem kell, megverem, ha kéred.
-Nem miatta- fordultam hátra.
-Maradj itt- kért meg Harry is.
Leültem Harry mellé és rávigyorogtam Niallre.
-Fejezzétek be az ovis viselkedést- csattant fel Lexi.
-Te mondod nekem, hogy fejezzem be az ovis viselkedést?- néztem rá vigyorogva.
-Mindenki hagyja abba- sóhajtott Liam.
-Hagyjuk abba az üvegezést, mert a végén szakítani fognak- David felállt és elvitte az üveget a szoba másik végébe.
-Akkor mit csináljunk?- néztem rá.
-Igyunk!- emelte fel az üveget.
-Meséljünk sztorikat, aki nem akar az iszik- vetettem fel ötletem, amire mindenki fintorgott.
-Zayn töltsd újra Sophie ötletét- szólalt meg Louis.
-Nos amikor valaki kimondja a kis meséjében az igen, vagy a nem szót mindenki iszik- kacsintott.
-Kezdje Sophie- szólalt fel David.
-Hát jó- nyújtóztattam ki a lábaim.
Miutan mindenki elmesélt legalább két cikis sztorit és az üvegek is kiürültek, enyhén illuminált állapotban elaludtunk.
-Mikor nyitottam tábort?- hangos kiabálásra ébredtünk.
-Tessék?- nyöszörögtem.
-Ti ittatok?- felismertem anya hangját, azonnal felébredtem, David gyorsan a kanapé mögé rugdalta az üvegeket, Zayn pedig ráfeküdt.
-Mi? Nem- ültem fel.
Anya magunkra hagyott, mi pedig villámgyorsan összepakoltunk a nappaliban, kivittük a szemetet, közben Alexa, Ben és Jeremy hazamentek.Köztem és Niall között a levegő érzékelhetően feszült olt.Végül a ház teljesen kiürült és csak a kis családunk maradt és a bristoli barátok.
-Milyen volt az este?- kérdezte anya.
-Mozgalmas- sóhajtottam.
A reggel további része unalmasan telt, mindenki ásítozott és zombiként mászkált a másnaposság miatt.