33.fejezet:Hősöm!

Sziasztok! Végre felkerül a rész, amit már a kezdetek óta tervezünk, igaz kicsit kiegészítve. Jó olvasást! Puszi: Amy és Liza♥


Sterling Knight-Hero

A kövekező pár nap gyorsan elrepült és csak azt vettem észre, hogy 27.-e van én pedig erős gyomorgörccsel, izzadó tenyérrel figyelem az ablakot, hogy mikor lassít le a házunk előtt a fiúkat szállító jármű.Még mindig hull a hó,már tegnap délutántól, és most ki kell mennem havat söpörni,de jó, hogy ilyenkor is én vagyok a soros.Lassan cammogtam le a lépcsőn,és lassan felöltöztem,de hiába ez a lassúság,sorsomat így sem kerülhetem el,így hát belekezdtem a szörnyű munkába.Hirtelen két kezet éreztem magamon és már a hóban is találtam magam,felnéztem és Harry állt felettem. Gyorsan fepattantam, leráztam magamról a havat és befutottam, hogy ne érjen engem nagyobb baj. Levetettem a kabátom és a csizmám, de akkor még nem tudtam, hogy mire számítsák, 6 fiú állt körülöttem hatalmas vigyorral az arcukon. Zayn a kezébe kapott és elindult velem ki.
-Ezt nem úszod meg- suttogta a fülembe.
Beledobtak a hóba és elkezdtek dobálni különböző méretű hógolyókkal,már nem is próbáltam tenni ellene,csak feküdtem és beletörődtem. Az arcom tiszta hó volt, az első percekben még leszedtem róla,de most már nem érdekelt.Egyre jobban fáztam.
-Hagyjátok békén-hallottam meg egy ismerős hangot magam mellől.
Hirtelen nagyon meleg lett,mármint nem arra gondolok, hogy a elolvadt a hó és jött a hatalmas napsütés, hanem szimplán arra, hogy megláttam őt. A szívem még dobogni is elfelejtett, levegőt is alig kaptam. Felemelt a földről és rám terítette a kabátját,és még mielőtt megszólalhattam volna vagy megköszönhettem volna,beszélni kezdett.
-Kérlek szépen, csendben halgass végig-kezdett bele,sejtettem,hogy ez egy hosszú beszéd lesz.-Tudod, ez a néhány nap rádöbbentett valamire. Sokat gondolkoztam a kapcsolatunkon és rájöttem, hogy képtelen vagyok nélküled létezni. Hiányoztál mindennél és mindenkinél jobban. Emékszel, amikor egyszer azt mondtad, hogy a te életedben soha senki sem töltötte be azt a a bizonyos hős szerepet?-bólintottam.- Hát, akkor most mondom, Sophie Morgan szeretnék a hősöd lenni- amikor befejezte csak meredten pislogtam rá. Néhány könycsepp hagyta el a szememet, majd se szó, se beszéd megcsókoltam.
A fiúk hangja ütötte meg a fülemet és akkor döbbenten rá,hogy ezek itt voltak és végig hallgattak mindent.
-Ne is figyelj rájuk- suttogta a fülembe.- Szeretlek.
-Én is téged- szorosan hozzábújtam,hirtelen karjaiba kapott és bevitt egenesen a szobámba.
Megvárta,amíg száraz ruhát keresek magamnak és közben mesélt az ünnepekről, amit a családjával töltött.Jó volt hallgatni azt, ahogy beszél.Régi barátaim, az eddig gyomromban szunnyadó pillangók visszatértek.Ebben a pillanatban én voltam a föld talán legboldogabb embere.
-Gyorsan átöltözöm aztán lemegyek- nyomtam egy puszit az arcára.- Készítsd az ajándékokat.

Már mind a nappaliban ültünk,de Louis még mindig nem volt sehol,szó nélkül felálltam és elindultam,hogy lecibáljam közénk.Felcsoszogtam a lépcsőn és

kopogás nélkül benyitottam a szobájába, amit azonnal megbántam,mert Louis éppen pólót cserélt. Egy halk sikoly kiséretében bevágtam az ajtót,de azalatt a pár másodperc alatt is sikerült megfigyelnem a mellkasán lévő tetoválást és kidolgozott felsőtestét.
-Sophie fogd vissza magad, van pasid!- dünnyögtem magam elé.
De egy pillanatra nagyon is tetszett amit látok,de nem szabad így viselkednem,de amit ez a srác kihoz belőlem.
-Ő csak egy barát semmi több-gondolatban ezt ismételgettem.

Elindultam vissza a többiekhez,hallottam,hogy Louis jön utánam.
El kezdtük az ajándék átadást.Louis szerette volna kezdeni és mindenképpen nekem szerette volna odaadni először,egy téglalap alakú,gondosan becsomagolt ajándékot adott a kezembe.A csomagoló papíron kis pingvinek voltak, és dőlt betűkkel rá volt írva,hogy Répakirálytól Sophienak. Megmosolyogtam a szöveget és elkezdtem leszedni a papírt,egy könyvet tartottam a kezemben,amire rá volt írva,hogy 2013 nyár. Kinyitottam az első oldalon egy kézzel írt szöveg volt,amit majd később elolvasok, a többi oldalon pedig képek voltak,és alattuk pedig valószínáleg a képen látható dolgok kommentálva.
-Ezért nem találtam a gépem napokig?-kérdeztem,most esett le,hogy miért nem volt meg a hazautazásuk előtt a gépem.
-Aha, és látod a képek alá odaírtam,hogy mikor volt-mutatta nevetve.-ekkor
felnéztem és láttam,hogy Niall mennyire féltékeny.

-Szivem, látod- mutattam meg neki a kedvenc képem- első képünk,miután elkezdtünk járni.
-Látom, azért engem sem hagytál ki-mondta fintorogva Louisnak.
-Ó, asszem átadom az ajándékomat Louisnak-szólalt meg Katie,ebben a percben nagyon hálás voltam neki.
Végignéztem a képeket és az összes ott volt, ami valamit is számított.
Felnéztem,Louis most látta meg a répa alakú párnát.
-Imádlak Katie-felugrott és átölelte Katiet.
Beleültem Niall ölébe és onnan figyeltem a további eseményeket,direkt utoljára hagytam magam.Katie mindenkinek odaadta az ajándékot, a fiúk örültek a párnáknak,még Zayn is,pedig az övé aztán kifejező volt.Végül én is kiosztottam a csomagokat,egytől egyig mindenki örült minden ajándéknak legalábbis azt mutatták,azért Christől nem maradt el a demo CD,de azonkívül nagyon kitett magáért.

Mikor végeztünk gyorsan felfutottam a szobámba pulcsit cserélni, mert a mostanit sikeresen leöntöttem teával, hirtelen kinyílt az ajtó és nem Niall állt velem szemben hanem Louis, aki vigyorogva méregett,ahelyett hogy elfordulna,gyorsan felvettem a pulcsit, aztán nekivágtam egy hatalmas párnát,felém sétált és pár centiméterre tőlem megállt.
-Nem mindennap lehet részem ilyen látványban-vigyorgott.-Louis kérlek, ne folytasd ezt- suttogtam.
Nem szólt egy szót sem, csak tovább vigyorgott, majd beszélni kezdtem, tudtam, hogy ezt el kell neki mondanom.Már régen el kellett volna.
-Akárhogy is szeretnék tőled valamit,egyszerűen nem fog menni,mert én Niallt szeretem.Volt nyáron egy szép időszakunk,amikor azt hittem,hogy lehetne bármi-mondtam,Louis már nem mosolygott,csak figyelt.-Örülök,hogy mellettem álltál,amikor szakítottunk,te egy nagyon jó barát vagy!-Sophie- suttogta- ne mond ezt kérlek.
-Ne haragudj azért,amit mondani fogok,-kezdtem bele-de te egy hiba voltál,amit nem kellett volna annyiszor elkövetnem.
Louis nyelt egyet,átölelt és beszélni kezdett:
-Megpróbálok leszállni rólad és nem teszem tönkre a kapcslatodat Nialllel!
-Louis,te vagy az ember aki David és Chris után mindig mellettem álltál, amikor szükségem volt valakire, még ha eleinte nem is kedveltelek-mondtam.
-Akkor több, mint barátság, de kevesebb, mint egy kapcsolat?- kérdezte fájdalommal a szemében.
-Nem Louis. Csak barátok- jelentettem ki határozottan.
Louis átölelt majd egy picit eltolt magától épp annyira, hogy a szemembe tudjon nézni,már nagyon közel voltunk hozzá, hogy újra megtörténjen a baj, ha akkor Niall nem nyit be,akkor megint elrontottam volna valamit.Azonnal dührohamot kapott és kiakart rohanni,de Louis utána szólt és marasztalta.
-Pont most beszéltük meg,hogy a nyár szép volt,jó volt ,de ennyi volt.Mert az én szerelmem itt van a szoba másik végében-mondtam és Niall közel lépett és egy puszit nyomott az arcomra,átölelte a derekam és így folytattuk a társalgást.

-Amúgy Louis,bocsi az elmúlt napokban történtekért-fordult Louis felé egy pillantra,Louis megrázta a fejét.Mi történt az elmúlt napokban?
-Fátylat rá tesó- verte vállba.-Niall,és most vállald magadra a múltkori szakításotokat,te voltál a hibás-kezdett bele Louis.-Végig sem hallgattál minket.
-Haver, te végighallgattad volna magadat?-kérdezte Niall egy fintorgás kiséretében.
Louis legyintett, majd kettőt hátra lépett.
-Ha újra szakítanátok és szükséged lenne egy barátság extrákkal kapcsolatra, én szívesen teniszezek veled-mondta és kacsintott egyet,Niall hozzávágott egy párnát.
-Rajtam kívül senki sem teniszezhet vele- jelentette ki a szőkeség. Mi van? Ezek meg mi a fenéről beszélnek?
Döbbenten néztem őket,ők pedig csak vigyorogtak,szerintem ők beszélgettek valamiről.
-Én megyek,nem akarom a gyertyatartót játszani-intett Lois és elhagyta a szobát.
-Végre kettesben- sóhajtottam.-Teniszezni mi?-fordultam Niall felé nevetve.
-Jól van na,valamit mondanom kellett-intett.
-Ha nem ismernélek, azt mondanám,hogy nem csak festeted magad-felnevettem és beletúrtam a szőke hajába.
Átölelt majd egy apró puszit nyomott a homlokomra.
-Ugye tisztában vagy vele, hogy ismerem a teniszezni kifejezést és tudom, hogy miről beszéltetek?- mosolyogtam rá.
-Valahogy sejtettem- nevetett zavartan.

Louis szemszöge:
A turbékoló gerlepárunk kibékült és akármennyire is próbálom nem észrevenni Sophiet, nem megy,nem akarom tönkretenni a kapcsolatukat és a barátságomat sem Niallel, de ha a közelembe kerül, vagy beszélek vele nem bírom ki anélkül,hogy hozzáérjek.Valami furcsa vonzást érzek, ha még akkor is,ha csak ránézek.És tudom,hogy ő is,de nekem kell gondolkoznom és befejezni ezt,akármi mi is van köztünk,nem akarok egy szerelmi háromszög tagja lenni.Ez a vonat elment, nyáron lett volna esélyem, de hagytam elmenni, de igazából már akkor is Niall kellett neki, szóval ez egy veszett ügy. Ma éjjel pedig itt alszunk Morganéknál,mert Harrynek sikerült rászedni Lilyt,mert én voltam olyan hülye,hogy nem foglaltam szobákat és a házunkban pedig csőtörés van.Így hát a szomszéd szobából tökéletes fültanuja lehetek mindennek, ami a szerelmesek között történik.De Chris mondta,hogy Lily természetesen nem engedi,hogy együtt aludjanak,legalább valami jó is történik ma.Viszont Sophie nem hülye így akármikor simán átcsempészheti, de most legalább nem tudok vele foglalkozni,mert Harrynek elmeséltem mindent,mert semmiről sem tudott és ez legalább lefoglal.Szerettem volna valakinek elmondani,hogy én hülye vonzódom az egyik legjobb barátom barátnőjéhez.Vagyis azt hiszem hogy bejön nekem a legjobb lànybarátom.

-Te komolyan a pasija előtt azt mondtad,hogy belemész egy barátság extrákkal kapcsolatba és bármikor teniszezel vele?-nevetett fel Harry,majd elkomorodott.-Hát normális vagy te?
-Most miért? Csak úgy kicsúszott.Különben is csak azért mondtam,mert Niall nem teniszezik vele-mondtam,de azonnal megbántam.
-Honnan tudod,hogy nem?-kérdezte elkerekedett szemekkel.
-Sophie lelki szemetesládájával beszélsz-mutattam magamra.-Szerinted ki segítette hozzá őket a béküléshez?
-Sophie ilyeneket is elmondott neked?- kérdezte kikerekedett szemekkel.- Legközelebb én akarok lenni a békítő kettőjük között.
-Bocsi ez az én rezortom- jelentettem ki határozottan.
-De én is tudni akarok minden részletet. Na mindegy, akkor majd elmondod nekem te. Szóval miért is nem teniszeznek?- teljes testével felém fordult így várta a válaszomat.
-Sophienak még nem volt komoly kapcsolata,következtess belőle-válaszoltam,és reméltem,hogy felfogja.
-Á,értem-vakargatta a homlokát Harry.-Szóval Niall akarna de a lány nem. Érdekes. Akkor azt hiszem, hogy itt külső beavatkozásra van szükség.
-Szóval nem érted!-csaptam a homlokomra. -Sophie még nem volt senkivel és Niall erről még nem tud-nevetve folytattam.-De amúgy is mit akarnál?Hogyan? Levetkőzteted neki Sophiet?

-Hé, neki igenis jó alakja van- védte meg magát.Mintha én nem tudnám.
-Na most állj le- csaptam homlokon.- Nekünk ehhez nincs semmi közünk.
-De kérlek-nézett rám könyörgően.-Így legalább elmondhatnám,hogy valami jót is csináltam az életemben.
-Harold-kiáltottam rá.
-Jó, jó nem kell megenni- védekezett,- de akkor sem fér a fejembe, hogy a pasija előtt mondtad, hogy szívesen teniszeznél vele.
-Csak úgy kicsúszott-mentegetőztem.
-Te egy lúzer vagy!-nevetett fel.-Most egyedül hagytad őket. Mi lesz,ha?
-Kuss- sziszegtem.
-Nem, Niall nincs itt- nevetett- de gondolj bele.
-Tuti, hogy nem- szögeztem le.-Engem csak az zavar,hogy lehetne az én barátnőm is,de nem viselkedtem komolyan az elején,és ott hátrányban voltam,hogy Niallt ismerte meg hamarabb-magyaráztam.
-Niall bandatag és a legjobb barátod,ha közéjük mersz állni akkor nekem is lesz hozzád jónéhány szavam!
-Ne aggódj,nem vagyok olyan szemét-néztem Harryre.-Niall mintha a tesóm lenne,Sophie pedig fontos nekem,áldásom rájuk.
-Mást úgysem tehetsz, Te lúzer- nevetett.
-Nem is tudom ki gyorsította fel, hogy összejöjjenek- mutattam rá.
-Hé, én csak beteljesítettem a sorsukat-védekezett.
-Esélyt sem adtál nekem és Sophienak-néztem fel szomorúan.
-Na jó,-állt fel-kérek piát Chriséktől és még százszor megköszönöm Lilynek,hogy itt maradhattunk éjszakára,mert a banda legidősebb tagja,akinek nem mondom ki a nevét,elfelejtett szobákat foglalni,pedig tudta,hogy a házunkba nem mehetünk.
Lejjeb csúsztam a kanapén és bevágtam a durcit.
-Persze fogd csak rám- kiáltottam utána.
-Pont azt csinálom-hallottam meg a hangját a távolból.-Te lúzer!
-Nálad nem nagyobb- válaszoltam, de inkább csak úgy magamnak.

Sophie szemszöge(megint):
Az éjszaka közepén felébredtem arra,hogy éhes vagyok,szomjas vagyok és melegem van,elindultam a konyha irányába,de akkor furcsa hangokat hallottam a célom felől.Lassan lopakodtam a konyhába és közben megfogtam egy esernyőt,biztos ami biztos alapon.Mikor beléptem magasra tartottam a fegyveremet és sikítottam egyet,a hűtőben álló magas ,,kigyúrt" személy döbbenten pislogott rám. 
-Neked is szia,Sophie-köszöntött mogorván.-Eddig azt hittem,hogy szép vagyok,de akkor tévedtem-villantott ezer wattos mosolyt. 
-Bocsi Zayn,-kezdtem mentegetőzésbe-azt hittem,hogy egy gonosz betörő vagy,aki megakar erőszakolni.
-Miért a betőrök énekelnek?-nézett rám komoran.-És kérlek, pont téged?!
-Jó,én most eszek és úgy teszek,mintha ezt nem hallottam volna-ezzel kikerültem és a hűtő elé álltam.
-Én meg leülök oda,és megeszem a szendvicsemet és úgy teszek, mintha nem lennél itt-vont vállat és leült.
Utána én is követtem,majd percekig csak farkasszemet néztünk,majd megszólalt.
-Oké,mit akarsz?
-Mondtad régen,hogy ha van valami gondom keresselek meg-kezdtem bele.
-Jó,de nem úgy gondoltam,hogy az éjszaka közepén keress meg,hanem hogy ha összefutunk véletlenül a nappaliban,akkor ,,keress" meg a gondjaiddal-magyarázta és közben artikulált és mutogatott.
-De tudod,most is véletlenül futottunk össze,és te mondtad,hogy keresselek meg,és ez egy óriási probléma,ami nem tűr halasztást,szóval most elmondom és ha közbe mersz szólni,akkor nem tudom,hogyan de lejinxezlek-beszéltem,amit ő félbeszakított.
-Az istenit!
-Jó, akkor nem mondom-már készültem felállni.
-Ha nem mondod,akkor én hagylak itt hamarabb-állt fel.-Jó-szóltam rá.-Szóval volt az a Mariana-árokos beszélgetésünk,és eszembe jutott,hogy tudod,esetleg mi van ha netán véletlenül van egy domb is, és két fiút szeret Sophie?És az egyik a domb a másik az árok és nem tudom melyik a nagyobb?-miközben magyaráztam,Zanyn arca újra és újra eltorzult,majd visszanyerte eredeti állapotát.
-Mi van?-rázta a fejét.
-Szóval az egyik Louis a másik Niall-magyaráztam.-És nem tudom,hogy Louis iránt mit érzek,de azt,hogy Niall iránt mit,azt igen.
-Nem vagy ribanc! Befejeztük, Niallel jársz,Niallről beszélsz,Niallelhez vonzódsz-megemelte a hangját és szemrehányóan rám nézett.
-Ki az a Louis Tomlinson?-kérdeztem felvolt szemöldökkel.
-Így Sophie,ez az,használt a nevelésem!-veregetett vállon.
-Jó,de Zayn, te ezt nem érted-akadékoskodtam, nem fogadhatom el, hogy neki van igaza.
-Nem,persze,persze, kivel jársz?-kérdezte felvont szemöldökkel.
-Hát Niallel-válaszoltam.
-Kire gondolsz elalvás előtt-tett fel egy újabb kérdést.
-Niallre.
-Akkor meg?Miről is beszélünk?-nézett rám nem éppen kedvesen.
-Jó,de Louis,olyan kedves velem, és jól néz ki-magyaráztam.
-Louis a barátod,ő felfogta,fogd fel te is.Tudom,hogy lassú a felfogásod,de próbbáld meg-újra megemelte a hangját.
-Zayn ez olyan hülyeség! Nekem Niall kell, mindig is ő kellett.
-Döntsd már el!-szinte kiabált.
-Louis egy barát-mondtam.
-Két perc múlva meg elkezded,hogy Louis milyen jóképű és soroljam tovább?-nézett rám mérgesen.
-Nem fogom- vágtam be a durcit.
-Nem?
-Nem!-vágtam rá.
-Akkor jó-ezzel a beszélgetést befejezettnek nyilvánította.
-Jó veled kommunkálni-megettünk a kajánkat és elmentünk aludni.
Annak ellenére,hogy Zaynt én mennyire nem bírom elviselni,olyan megértő,de ezt ő soha nem fogja megtudni.Még a végén barátok lennénk!Olyan itt nem lesz!