Kezdetek

Sziasztok!Ezzel a külön résszel szeretnénk megköszönni,hogy egy évig követtétek történetünket,annak ellenére,hogy nem hoztunk rendszeresen részeket.De ne aggódjatok,egy darabig nem lesz vége.És igen,ma egy éves a blog. El sem hisszük, csak pár napnak tűnt erre tessék. Kicsit gyorsan telik az idő. Köszönjük azoknak akik végig velünk voltak, komikat írtak, bíztattak minket. Nélkületek most nem lennénk itt.Puszi:Amy és Liza♥

Elérkezett a gyerekek által várt nyári szünet,amikor nincs ovi,mindenki boldog és gondtalan. Mit csinál ilyenkor Christopher Morgan és David Anderson?Még szép,hogy idegesítik anyukáikat,hogy menjenek el a játszótérre. Hisz nehéz ellen állni annak a csodálatos zölden ragyogó fűnek és a többi sikítozó gyereknek. Minden egy ragyogó meleg nyári napon kezdődött Bristolban.Chris addig piszkálta az anyukáját,amíg meg nem győzte.Végül felöltöztette kisfiát és kivitte a játszótérre.Mi volt az első dolog, ami felkeltette érdeklődését? Hát, perszehogy a homokozó.Eközben ugyanez történt Bristol másik végében egy kis lakásban.David ki szeretett volna menni a játszótérre.De az sem volt mindegy neki, hogy melyire.Ő a belvárosba akart menni,ahol már Chris nagyban játszott.
-Anyu, anyu nézd várat építettem- húzta od Lilyt a homokozó széléhez.
-Gyönyörű-mosolygott az anyukája és leült a padra.
Eközben a Lynda és David megérkeztek,Lynda azonnal észrevette Lilyt a park másik végében és odament hozzá,hogy üdvözölje legjobb barátnőjét,egy öleléssel köszöntötték egymást.Miközben ők leültek a padra,a két fiú először szégyenlősen ültek egymás mellett,majd csöndben folytatták a vár építését.Egymásra se néztek tökéletesen elvoltak a saját kis világukban.Amikor befejezték el kezdtek autózni.
-Nekem is olyanom van-szólalt meg David.
-Ez a legjobb autó-nevetett Chris.
-Nem igaz, mert ez-bökött egy kékre.
-Mindkettő jó!
Játszottak tovább.
-Chris vagyok-nyújtott kezet.
-Én pedig David.
Eközben a felnőttek.
-Igen a szomszédaitok leszük-nevetett Lynda.
-El sem hiszem- mosolygott Lily szívből jövő örömmel.
-Te gondoltad volna a gimiben,hogy egyszer szomszédok leszünk?-nevetett fel Lynda,közben a gyerekeikre nézett,akik beszélgettek.-Szerinted ők lesznek olyan jóban,mint mi?
-Őszintén negyedikig azt sem gondoltam volna, hogy egyáltalán beszélni fogunk- vallotta be őszintén.- Nem tudom. Azt majd ők alakítják ki.
-De végül így alakult,és örülök hogy megismertelek-miközben a felnőttek ölelkeztek,a gyerekek már megosztották játékaikat.
-Látod, ha a dínó elállja az autó útját- mutatta David.
-De a kamion is el tudja állni-mutatta be Chris is.
-Akkor legyen úgy-mosolygott David.
-Van kedved csúzdázni?- pattant fel David és mutatott a hatalmas várszerű építmény felé.
-Kisfiam,indulnunk kell-kiabált Lynda.
-De anyaaaa-kezdett könyörögni a kicsi David,hogy meggyőzze anyukájkát.-Csúzdázhassak Chrissel,még egy kicsit.
-Jól van kicsim,de ne sokáig-egyezett bele Lynda.
-Még a végén barátok lesznek a gyerekeink is-nevetett Lily.
-Remélem- huppant vissza a padra Lynda,- és nem terveztek egy kistestvért Chrisnek? Aaron mindig azt mondja, hogy szeretne egy kislányt.
-Hát- csúsztatta a kezét Lily a hasára.
-Csak nem?- lepődött meg Lynda azonnal.
-Igazából-mosolygott Lily.-Már meg akartalak keresni.
-Mióta tudod?
-Csak pár napja, még Chrisnek sem mondtuk el- suttogta.
-Gratulálok!
A fiúk játszottak és valami elkezdődöt,valami új.A két fiú talán barát lesz?
-Kicsim,mennünk kell-kiabált Lynda.
-Megyek anya-kiabált vissza David és el kezdett rohanni az anyukája felé.
-Várj,David-kiabált utána Chris.-Legjobb barátok örökre?
-Örökre- odafutott Chrishez majd a kisujját nyújtotta. Ezzel megpecséltelték esküjüket.
-Anya,ugye legközelebb is játszhatunk együtt Daviddel?-kérdezte Chris.
Amikor csak szeretnétek-a két felnőtt egymásra nézett és abban a pillanatban ugyanarra gondoltak,a két kisfiú barátsága pedig ezen a napsütötte meleg nyári napon elkezdődött.