18.fejezet:Vallomások

Sziasztok emberkék!! Meghoztuk az új részt(hatalmaaaas késééééssel).Nagyon rövid lett, de ezt mi akartuk így:)) Köszi a komikat ez előző részhez♥ ÓÓ és igen ha van kedvetek, akkor írjátok le, hogy mit tippeltek, mi lesz a kövi fejiben:P
Sok puszi és ölelés:Amy és Liza:))♥

-Nem.Nem engedem.Nem alszik itt!!!-tiltakozott hevesen Harry.
-Akkor hol aludjon?-kérdezte Jeremy.
-Az már a ti problémátok-vont vállat fürtös ,,barátunk".
Ebből a kijelentéséből hatalmas veszekedés kerekedett közte és köztem.A többiek hátradőlve figyelték az aranyos jeleneteket, miközben össze-vissza hadonászunk és kiabálunk.
-Na,jó-állt fel Zayn.-Az ki van csukva,hogy ti megbeszéljétek.Veled alszik és kész.És most most kuss!Szépülnöm kell-ásított.
Persze, mert ez ennyivel van intézve! Harry gyorsan levágódott az ágyára, és csak annyi helyet hagyott nekem, hogy éppen csak le tudjak oda ülni.Meglöktem őt,de még dühösebb lett.Elkezdtem böködni.
-Sophie fejezd be.Mert nem ütök nőket,de ha nem fejezed be..-sziszegte.
-Akkor mi lesz?- hecceltem tovább, igazából szimpla kíváncsiságból, hogy mennyire tudom őt felhúzni. Kell a tapasztalat, hogy meddig mehetek el.
Felállt odajött hozzám és a karjába vett.
-Tedd már őt le!- szólt rá idegesen Nial.l-Miért nem aludhat melletted? Nem is foglal sok helyet!
Harry mintha süket lenne elvitt a lakóbuszuk legeldugottabb sarkába.
-Harry! Egy kicsit normálisabb is lehetnél!- veregette hátba őt Louis.
-Beszélgetni akarok Sophieval. Hagyjatok már békén-ordította.
-Oké, nyugi van! Ha ezzel kezdted volna nem is zaklattunk volna téged, de mindegy- hátrált feltartott kezekkel a haverja.
-Harry,mit akarsz?-néztem rá.
Nekitámaszkodott a falnak és rám se nézett.
-Harry!
Ellökte magát a faltól és szembe állt velem.
-Süket vagy?!-kiáltottam a fülébe.
-Sophie-kezdett bele.
-Igeeeeen?-nyújtottam el az e betűt.
-Én azért nem akarok veled aludni,mert Niall azóta kicsit távolságtartóbb veled mióta láttalak alsóneműben.És azt hiszi,hogy felakarlak szedni.Gyönyörű vagy,de te Niallé vagy.
-Figyelj- kifújtam az eddig bent tartott levegőt.-Nem vagyok senkié.Őszintén engem nem érdekel,hogy kivel alszok, csak ne a padlón kelljen. Senki sem féltékeny,csak ti képzelitek.Téma lezárva.
-Niall nekem világosan megmondta,hogy tőlem ezt nem várta.
-Miért? Miért kell mindenkinek azt számlálni folyton, hogy össze fogunk jönni? Nem fogunk!Vagyis,ha rajtam múlna akkor esetleg, talán- gyorsan megráztam a fejem, mert éreztem, hogy pár könnycsepp kezdi csípni a szemeimet.-De ő sosem fogja megkérdezni- tettem hozzá halkan.
Harry minden beszéd és kérdés nélkül magához húzott.Jól esett az ölelése, mert tudtam, hogy szívből jön.
-Sophie,én tudom,hogy te egyszer Niall mellett boldog leszel.
-Én,én nem hiszem. Ha ez így megy tovább,akkor nem.Tegye meg azt a bizonyos lépést!Mert én nem fogom-szipogtam.
-Hát,ha Niall féltékeny rám,akkor előbb lépni fog.
Átkarolt és kimentünk a többiekhez.Gyorsan megtöröltem a szememet, hogy ne látszódjon még a jele sem annak,hogy elérzékenyültem.
-Harry ez most mi?
-Niall lépni fog.
-Nem fog- ráztam a fejem- tudom, hogy nem. Ha nem mondta volna, akkor már egyszer megpróbált.Annak majdnem pofon lett a vége.
Leültünk Harry ágyára,Niall fintorgott minket látva.
-Láttad az arcát?-fülembe súgta.
-Nehéz volt nem észrevenni- vontam vállat.
-Menj oda hozzá,-biztatott- rosszabb már úgysem lehet.
Niall felállt és kiment.Utánamentem, hogy egy kicsit beszéljek vele.
-Ott van Harry.Minek jöttél utánam?-nézett rám dühösen.
-Mert én veled akarok beszélni-adtam egyenes választ, és végig a szemébe néztem.
-Miért?
-Mert kedvellek,miért miért?
Meglepődve nézett rám, valószínűleg nem erre a válaszra számított.
-Sophie,te most viccelsz?-nézett rám.
-Úgy nézek én ki?- mosolyogtam rá.
-Sophie,én kedvellek.Nagyon..-közel lépett hozzám és mélyen a szemembe nézett.
Hirtelen kirázott a hideg a közelségétől.
-Én, én is- dadogtam zavartan.
Közel húzott magához.
-Én többet érzek barátságnál,de féltem.Féltem,hogy valamelyik barátommal jössz össze.
-Én pedig féltem attól, hogy más lányt választasz helyettem- megrémített, hogy mennyire őszinték voltunk egymáshoz.
-Én nagyon szeretném,ha te a barátnőm lennél.De várni fogok rád,ameddig csak akarod.
-Talán, nem tudom, azt hiszem, hogy- itt elcsuklott a hangom, de megpróbáltam folytatni, mert el kell mondanom, tudnia kell az nigazat, tisztáznunk kell ezt az egészet kettőnk között- szeretlek, sokkal jobban, mint egy egyszerű barátot.
A szánk már csak pár milliméterre volt egymástól.
-Akkor ezek szerint egyformán érzünk?- suttogta.
Válaszomat meg sem várta,megcsókolt.
Most jöttem rá, hogy én erre a pillanatra vártam már hetek óta.