17.fejezet-Én lennék az?

Sziasztok!Nem siettük el,de azért itt van.Nemsokára jön a következő,csak tudjátok nekünk két blogunk is van.Szóval tudjátok,hogy is van ez.
Puszi:Amy és Liza♥:)

A délután riportot kellett adniuk valahol és minket is vittek magukkal.Elég furcsa volt látni a több ezer sikítozó, rosszabb esetben síró rajongót, akik kiabálva akarták a srácok tudtára adni, hogy ők lennének a legjobb feleség jelöltek.A riporter egy csinos,szőkés hajú középkorú nő volt,akin látszott,hogy nem a fiúk nagy rajongója és csak azért csinálja,mert pénzt kap érte.
A riporter nő egymás után tette fel a jobbnál- jobb és értelmesnek hitt kérdéseket. A fiúk pedig ,,kedvesen" válaszoltak a hölgynek.
-Áruljátok már el, ki az a csinos szőke lány veletek?- vigyorgott az aranyos nő.
-Szőke? Hol? Csinos? Ki?- nézett körbe csillogó szemekkel Harry, erre Louis egy bokán rúgással válaszolt.- ja hogy az!- csapott a homlokára- már ne is haragudjatok, de ő mióta csinos?
-Engem miért nem említett ez a hárpia?- nyafogta a fülembe Jeremy.
Csak rá néztem és már vissza is fordultam a fiúk felé.
-Egy napszemüveg van rajtad és sültös sapka. Szerinted? Jó, hogy nem néznek bérgyilkosnak!- ezzel számomra ez a beszélgetés lezártnak volt tekintve.
Az egyetlen londoni barátom és ilyen hülye, hát most hatalmasat csalódtam benne. Itt van vége mindennek.
-Fiúk szóval?!- hozott vissza a földre a riporter hangja- ki Ő?
-Egy aranyos barát- vágták rá négyen, még Harry is, talán nem kap tőlem otthon, és ami a legfontosabb még mosolyog is.
-Egy senki- vetette oda Zayn, mi mást is vártam tőle.
-Nem vagytok barátok?-érdeklődött a nő.
-Az enyhe kifejezés- ezzel Zayn a témát végleg lezártnak tekintette.
-Zayn mégis mi a gondod vele?- faggatta tovább, pedig látta, hogy semmi értelme, mert nem fog normális választ kapni.
-Jaj, hát semmi különös, csak hát, ezt tudja nehéz elmagyarázni- vont vállat.
-Köszönjük szépen a fiúknak ezt a csodálatos riportot. Hölgyeim és uraim! Ők voltak a One Direction- mosolygott, vagyis csak próbált mosolyogni.
A fiúk még előadták az új dalukat, melyet a közönség ujjongva fogadott. Mikor befejezték odajöttek hozzánk és már indulhattunk is vissza a szállodába.
-Szeretlek ám- fintorgott Zayn és megpróbált átölelni.
-Kár, hogy nem hiszem el- vigyorogtam rá és eltoltam a kezét.
Nem hiszem, hogy megsértődött, mert akkor nem is ő lenne. Meggyorsította a lépteit és beszállt a kocsiba. Már megbántam, hogy eljöttem velük, és azt is, hogy Jeremyt hoztam magammal. Ő elkezdett haverkodni velük! Én azt hittem, hogy majd velem lesz! De NEM! Gyorsan odaértük ideiglenes lakhelyünkhöz. A srácok kitalálták, hogy filmezzünk egy picit, mielőtt útra kelnénk. Bementem a szobába átöltözni, mert kényelmesebb ruhában sokkal jobb érzés a földön ülni, mert tuti, hogy ott fogok. Legalább a ruhám ne legyen kényelmetlen, ha már a padló az! Levettem magamról a nadrágot és a felsőt, és ledobtam őket az ágyra. Letérdeltem a bőröndöm mellé és elkezdtem feltúrni. Hirtelen kicsapódott a szoba ajtaja. Gyorsan magam elé kaptam egy ruhadarabot és ijedten megfordultam. Harry állt előttem vigyorogva.
-Mit akarsz?-szűrtem a fogaim között.
-Csak azt, izé, hogy tudod, izé- túrt a hajába zavartan- mit nézzünk? Tudod, horrort vagy mit?
-Szerintem az arcom nem ott van, ahova nézel- böktem oda neki.
-Mi? Miről is volt szó?- rázta meg a fejét, de közben egy pillanatra sem vette le rólam a tekintetét.
-Menj ki!- kiáltottam rá.
-Miért is tenném?- szórakozott és csak még beljebb jött, majd bebökte maga mögött az ajtót.
-Styles! Kérlek!- könyörögtem, de ő csak tovább vigyorgott és nekidőlt az ajtónak.
-Megyek, beszélek Niall-el- mosolygott rám és a kilincs után nyúlt.
-Nem- utána kaptam, de a ruha kiesett a kezemből.
Harry visszafordult és vigyorogva méregetett, fejbe vágtam, de még mindig vigyorgott, csak a fájó pontjához kapott. Gyorsan felkaptam egy nadrágot és felsőt, majd így folytattam a társalgást.
-Most miért öltöztél fel?- legörbítette ajkait és szomorúan nézett engem.
-Ha kimész mit fogsz mondani?- a szemébe néztem és egyre közelebb lépkedtem.
-Láttam egy lányt alsóneműben- vigyorgott.
-Hmm, te ebben teljesen biztos vagy?- fenyegetően néztem rá, mert ez Chris-nél mindig beválik.
-Ezzel nem ijesztesz meg! Én kemény vagyok, mint a kád széle!- húzta ki magát, erre én még közelebb léptem, a köztünk lévő távolság így csak pár centire csökkent.
-Harry! A fenébe is! Ennyire utálsz, vagy mi?- böktem homlokba.
-Annyira nem, de traumát okoztál- beszélt és közben mikor levegőt vett éreztem izmos felsőtestét, megköszörültem a torkom, de nem vette a lapot. Élvezte, hogy zavarban vagyok- habáááár elég szép alakod van- túrt a hajába.
-Ez miért jó neked?- kérdeztem és erősebben vállba vertem.
-Szimpatikus nem vagy, de a tested az jó. Szóval, amennyire unszimpatikus vagy, annyira szép az alakod- magyarázta és közben vigyorgott.
-Harry- vettem egy mély levegőt- legutóbb még csúnya volt.
-Hazudtam- vont vállat- öltözz nyugodtan, tudod ez a két ruha nem illik egymáshoz mutatott végig rajtam. Engem nem zavar.
-Styles, az Istenit!- ütöttem meg a mellkasát.
-Jó, jó akkor kimegyek- morgott.
-Mit is mondasz a fiúknak?- kérdeztem.
-Láttam egy lányt alsóneműben- nevetett.
-Harry!- elkezdtem húzni a haját.
-Ezzel nem hatsz meg- veregetett vállon.
-Nem mondom el- vigyorgott és kiment.
Kifújtam a levegőt, de pár másodperc múlva nyílt az ajtó és Harry visszadugta a fejét.
-Hazudtam- nevetett- srácok! Tudjátok mit láttam? - kiabálta, zöld szemei gonoszságtól csillogtak.
-Mit?- kérdezték érdeklődve a többiek.
Kimentem a nappaliba és szúrós pillantásokat vetettem felé, de ez sem állította meg. Gondolatban jól elátkoztam őt.
-Sophie-t alsóneműben és egész jó- dicsekedett.
Niall csúnyán ránézett és behúzott engem a szobájába. Hát ebbe meg mi a fene ütött?
-Mit mutogatod magad a haveromnak?- förmedt rám.
-Nem mutogatom! Tehetek róla, hogy rám nyitott? Amúgy is, téged ez miért érdekel?- csattantam fel.
-Sophie, miért ő látott? Engem ez zavar!- hisztizett tovább.
-Niall!- kirohant a lakosztályból- ha te nyitottal volna rám, akkor te láttál volna! Szerinted annyira élveztem?- de mondandóm süket fülekre talált, mert ő addigra kirohant az épületből.
Na ez szuper Sophie! Jól elintézted! Ócsároltam magam a hibám miatt. Miért is nem zártam kulcsra az ajtót?
- Fiúk! Ennek meg mi baja van?- kérdeztem a kanapén heverésző srácoktól.
-Az ami nekünk- válaszolt durcásan Louis- nem mi láttunk!
-Mennyetek már utána!- kérleltem őket, de meg sem mozdultak, csak feküdtek és tömték magukba a tömérdek mennyiségű chipszet. - hahó! Süketek vagytok?!
-Összevesztünk- válaszolták kórusban.
Mérgemben dobbantottam egyet és odaálltam eléjük úgy, hogy eltakarjam a TV-t.
-Beszélnünk kell!- állt fel Jeremy, megfogta a karom és elkezdett a szobánk felé húzni.
-Mit szeretnél?- kérdeztem idegesen.
- Hallottam valamit- motyogta.
-És mit hallottál?- kérdeztem idegesen.
-Liam-et és Niall-t beszélgetni
-És miről beszéltek?
-Az érzésekről.
-Egész nap úgy fogsz beszélni, mint egy fogyatékos?
-Ne, ne szakítsd félbe ezt a szép pillanatot- pirított rám.
-Jó-morogtam- mondjad mit hallottál?
-Két fiút, ahogy Niall érzésiről beszélgettek- arcáról komolyság tükröződött- összefoglalva csak annyi, hogy mélyebbek az érzései, mint a Marina- árok!
-Mint a mi?- erre Jeremy kiment a szobából én pedig becsuktam utána az ajtót.
Leültem a szoba közepére és mély gondolkozásba kezdtem.Milyen érzései mélyek? Nekem miért kell róla tudnom? Mi közöm van hozzá?
Egyszer csak valaki kinyitotta az ajtó.Felnéztem és Zayn állt előttem. Leült velem szembe és csak nézett. Hirtelen megszólalt.
-Jaj, mondjad, mi bánt?- kérdezte.
-Mi az a Mariana-árok?-kérdeztem és rá csaptam a padlóra.
-Ne,mert feljönnek a szomszédok!-szólt rám.
-A földszinten lakunk.De mi az a Mariana-árok?
-Egy nagyon mély árok,aminek a neve Mariana-magyarázta és kezével egy dombot mutatott,Zayn úgy magyarázott nekem,mint ha egy kis ovis lennék.
-Akkor miért dombot mutatsz?-kérdeztem,aztán elmondta újra és most már árkot mutatott-Niall olyan hisztis-ütöttem ököllel a padlóra.
-Miért is?-nézett rám Zayn fürkésző tekintettel.
-Ott hisztizik,hogy miért mutogatom magam a haverjának-csapkodtam Zayn vállát,aki mozdulataimat elég jól tűrte.-Jeremy arról hadovál,hogy engem szeret.De engem nem szerethet!Miért is szeretne?! Én nem!
-Állj már le-fogta meg a kezem.-Ennyi infót egyszerre nem tudok feldolgozni.De jól beszél a haverod.Hallani itt egy s mást-mosolygott rám.
-Mit?
-Niall szeret és te is őt.És tudod,hogy ezt honnan tudom?-rá néztem egy ilyen ,,áruld már el vagy kinyírlak tekintettel".-Onnan,hogy egy fedél alatt lakunk és mindent hallok.Tudom,hogy először Kevin volt,aztán,amikor elmondta lesmárolt,te visszacsókoltál,de aztán majdnem felpofoztad.
-Jó,jó ezt én is tudom.Tudod,ott voltam.De most ki az a lány?!
-Szőke,kék szemú,magas,vékony..Fogjuk rá,hogy jól öltözik.Harry látta őt félmeztelenül-magyarázta.
-Tuti,Taylor Swift-vágtam rám,de láttam az arcán,hogy rossz választ mondtam,pedig annyira biztos voltam benne,de ki mást látna félmeztelenül.Várjunk csak...
-Te ennyire hülye vagy?!-kiáltott rám és közben a homlokát ütögette.-Gyere,nézzünk bele a tükörbe egy pillanatra.
Beálltunk a tükörbe,engem maga elé állított és végig mutatott rajtam,még most sem értettem teljesen,hogy mire céloz.
-Szőke a haja-hangsúlyozta.-Kék a szeme.És utálja a zenénket.
-Én?-kérdeztem,Zayn rá csapott a homlokára,szerintem azt gondolja,hogy egy buta liba vagyok,pedig nem..
-Nem,képzeld, a NAGYIM-rázogatta a vállam.-Még jó,hogy te.
-Jaj,de helyes az a lány a tükörben-néztem magam.
-Jaj de helyes fiú-simogatta az arcát Zayn.
-Hol?-csillantak fel szemeim.-Mutasd már meg.
-Jó nem nézegetünk a tükörben-ezzel elrántott onnan és leültetett az ágyamra.
Majd felém állt,mint egy őrmester.
-Na,beszélgessünk-tapsolt.
-Miről?
-Arról,hogy mit csinálj.Na szóval figyelj rám,mert egyszer mondom el.
-Mit?
-Állj Niall elé és tálalj ki neki és utána ugorj a karjaiba és lovagoljatok el a naplementébe.Vagyis esetünkben buszozzatok be a naplementébe-nevetett.
-Miért csinálnék én ilyet?
-Hogy ne szenvedjetek.Tudom,hogy minden este róla álmodozol.Ne is tagadd előttem.Én ismerem ezt a szerelmes nézést.Most piros vagy mint egy paradicsom-bökött az arcomra.
-De úgy sem sikerülne,mert barátok vagyunk.
-Nyilván azért veszekedtek annyit,mert csak barátok vagytok.Nevezzük akkor barátság extrákkalnak.Semmi különbség nincs a kettő között.Na szóval,ha a szőke fiú megkerül,te szépen elé állsz,elmondod az érzéseidet,legjobb lenne,ha félmeztelenül tennéd.- mondat utolsó felét már suttogva mondta.
-Miért tennék én ilyet?-kérdeztem.
-Mert tetszene neki.És nekem is tetszett volna.Meg szerintem mindenkinek tetszett volna.De Niallnek tetszett volna a legjobban,habár,ha összejöttök,akkor ő látni fog mi meg nem.Sophie leszel a barátnőm?
-NEM.De miről is beszélsz?-néztem rá.
-Arról,hogy HArry mondta,hogy nem vagy izé...most elmagyarázzam.nem valami publikus kifejezések.És tudod hogy van ez,van egy bátyád.
-Szóval Harrytől fúj a szél.
-Milyen szél?
Jeremy beesett az ajtón.
-Uramisten!Eltévesztettem a hotelt?-kérdezte,miközben minket méregetett.
-Nem,de én már megyek is.-Zayn felállt megölelt és még súgott valamit-Tedd meg.

Miután Zayn kiment és Jeremy beszélt hozzám,azt se tudtam mit beszél,mert Zayn szavai kavarogtak a fejemben.Nem lehet,hogy én vagyok az a lány!Ő egy szupersztár,én meg egy senki!Bárkit megkaphatna,például Taylor Swiftet.De ha szeret,akkor miért nem mondja meg?!Én nem fogok lépni,a büszkeségem fontosabb annál.

A fiúknak busszal tovább kellett menni,ezért az éjszakát is a járművön töltjük majd.Két órát vett igénybe,hogy mire ezek a fiúnak kinéző lányok összepakolták a cuccaikat.Mi Jeremyvel unalmunkban lejátszottunk egy rövid dáma-partit is,amit megnyertem.A buszon még veszekedés volt abból is,hogy kivel aludjak.Öt ágy meg egy kanapé,mind a fiúké volt és ami a legszomorúbb,hogy a legnagyobb ágya Harrynek volt.