20.fejezet:A koncert

Sziasztok!Bocsi a késésért,legközelebb igyekszünk,mindig ezt mondjuk,de most tényleg.Nagyon zsúfoltam indult a nyár és Liza is sokat volt távol.A facebook oldalunk még mindig működik.Puszi:Amy és Liza♥

ui.: Élvezzétek ki a nyár adta lehetőségeket,de azért néha komizzatok!

-Muszáj még abba a Nando's-ba is bemennünk?Ez ma már az ötödik-kiabáltam Niallre.-Ha így folytatjuk elhízom,mire hazaérünk.
-Ahhoz nem kell sok-veregetett vállon Zayn.
-De vicces a Tükrösfiú-nevettem rá gúnyosan.
Miután Niall ötödszörre is jóllakott,sétáltunk egy hatalmas téren.Egy hatalmas galamb csapat vadul repkedett felettünk.
-Támadnak a Kevinek-jegyezte meg Louis.
-Kevin is ilyen galamb volt,mielőtt meghalt volna.Aztán te,kitömetted-tette hozzá Liam.
-Csak azóta..megváltozott minden. Hírnév jutott Kevin fejére és most egy csomó más madárral társalog,már nem érdekel engem.Többé nem vagyunk barátok-imitált sírást.
-Nőj fel,kis haver-veregette vállon Liam.
Nevetve néztem végig az ebből kikerekedő veszekedést.Épp a legjobb résznél tartottak, mikor Niall odaállt mellém és óvatosan átölelt.Erre az összes fiú egyszerre felénk fordult.
-Most mi van?! Nem szabad hozzá érnem a barátomhoz?- kérdezte a szőkeség felháborodva.
-Melyik barátunkat öleljük meg hátulról?-kérdezte vigyorogva Fürtöske.
-Hát tudod. Egy jó barátunkat- vont vállat.
-Azt csinál Sophieval amit akar végül is.De én láttam alsóneműben-nevetett Fürtöske.
Mély levegőt vettem odasétáltam Harryhez és erősen a karjába ütöttem.
-Fejezd be-sziszegtem.
-Mit is?- kérdezte.
-Az undorító kis játékodat,nem vicces-sziszegtem.
-Lazulj le!- tette a kezét a vállamra.
-Ne érj hozzám!- parancsoltam rá mérgesen
-Túl sok mindenen aggódsz,nem buktatlak le-mosolygott.
-Ó,francba,te tudod-csaptam a homlokomra.
Hangos nevetésbe kezdett,mire szégyenkezve lesütöttem a fejem.Hogy felejthettem el?Pont Harrynek mondom el?!Olyan mintha az ördöggel társalogtam volna...Miért pont neki?? Ez életem egyik legnagyobb hibája.Gyorsan odaszaladtam Niallhez és a fülébe súgtam:
-Tudja-ezzel hátat is fordítottam.
Louis pedig folytatta idegesítő vitáját Liam-mel arról, hogy Kevin mennyire fontos része VOLT az életének.
Én pedig szépen félre húzódtam és leültem egy padra.Bámultam a járdát,az előttem elhaladó embereket, a sikítozó rajongókat.Egyszer csak valaki megszólított:
-Szia!Leülhetek melléd?-egy kislány volt a hang tulajdonosa.
-Persze- arrébb csúsztam és végignéztem a lányon. Hosszú barna haja volt és csillogóan kék szemei. Aranyos kis virágos szoknyát viselt melyhez kis szandált húzott.
-Anya bement a boltba és mondta,hogy várjam meg kint,de annyi sikítozó lány van itt,az öt fiú miatt,hogy meg sem fog találni-mondta a kislány.-Utálom őket.
Kezdett szimpatikus lenni, bár nem lehetett több hét évesnél.
-Mit nem szeretsz bennük?- kérdeztem érdeklődve.
-Mindenki értük rajong,pedig nem olyan nagy számok-esküszöm ez a kislány,olyan mint én vagyok.
-Belehallgattál már a zenéjükbe?- folytattam a kis társalgást.
-Dehogyis!- rázta hevesen a fejét.
-Én sem-mondtam.
-Te ismered őket? Szerintem visszataszítóak-folytatta a kislány.
-Ismerem,és szerintem is azok,de egyre jobban kezdem megszeretni egyiküket.
-És melyiket?- csillogó szemeivel arcomat fürkészte.-Ugye azt a göndört? Ő a legcukibb.
-A szőkét-válaszoltam.
-Pedig az talán a legvisszataszítóbb,azzal a kis imádnivaló vigyorával.De ti nagyon összepasszolnátok-a koránál okosabb ez a kislány,és igaza is lehet.
-Ő nem visszataszító. Sokkal inkább a legaranyosabb és legszeretnivalóbb ember a világon.
-Szerelmes vagy-állapította meg a kislány.
-Sophie,ezek kitalálták,hogy ma koncertre kell velük mennünk-kiabálta Jeremy.-Ó,ki ez az aranyos kislány?
-Jenny-nyújtott kezet a lány.
-Jenny,eljössz ma velünk egy koncertre?-kérdeztem.
-One direction?-kérdezte.
-Igen-válaszolta Jeremy könyörgően.
-Köszi kihagyom- vont vállat mosolyogva.
-Lécci,nekünk is ez az első és előre fáj a fülem-könyörgött neki Jeremy.
-Ha az anyukámat rászeditek-nevetett a kislány.
Csendesen vártuk Jenny anyukáját, aki nem igazán akart megérkezni.Közben a rajongók is szétszéledtek és a fiúk is csatlakoztak hozzánk.
-Jenny drágám,mondtam,hogy a bolt előtt várj-hallottunk meg egy női hangot a hátunk mögül.
Megfordultam hosszú barna hajú világos bőrű alig 25 éves nő volt a hang tulajdonosa.
-Anya,ők itt a One direction és Sophie és Jeremy-mutatott be minket a kislány,akinek a nagy várakozás közepette mutatkoztunk be.
Az anyuka csak a szemét forgatta és megragadta lánya kezét, hogy végre hazamehessenek.
-Anyu kérlek,-kérlelte anyukáját a kislány.
-Sietnünk kell. Apu vár- sürgette őt tovább
-Ki?-kérdezte a kislány.
-Jó rendben. Mit szeretnél? És a kis barátaid? Hazajönnek velünk, vagy mi lesz?- kérdezte sürgetően.
-Nem dehogyis!- rázta hevesen a fejét Liam.- Csak szeretnénk meghívni ezt az aranyos kislányt a koncertünkre.
-Nekem erre nem telik-húzott félre az anyukája.-Egyedül nevelem.
Hirtelen meglágyult a szívem. Szegény kislány.
-A jegyeket ingyen kapják.
-És miért is?-kérdezte.
-Mert a fiúk a barátaim és megígértem Jennynek.
-Tegezz kérlek,alig vagyok idősebb.
-Miért neveled egyedül?- kérdeztem- Persze csak ha szabad tudnom
-Fiatal voltam és buta,követtem el hibákat.
-Elhagyott?- kérdeztem kikerekedett szemekkel.
-Még a terhesség elején-mondta-nem hibáztatom.
Szemébe könnycseppek gyűltek, ebből rájöttem, hogy ezt a témát nem kell többé feszegetni. Elvesztette valószínűleg élete szerelmét.
-Olyan szerelmes voltam,mint te abba a szőke fiúba,csak aztán megismertem-nézett mélyen a szemembe
-Tessék?-néztem rá meglepetten- Nem is mondtam semmit.
-Csak rátok kell nézni- mosolygott rám biztatóan.-Vigyázz! Az enyém is zenész volt.
Hát igen ez jó hír. Szóval Niall is elhagy, mire terhes lennék. Vagyis nem! Ő nem tenne ilyet. Sokkal inkább Harry, mint Ő.De a kettőt össze sem lehet hasonlítani.

A szállodában ment a nagy készülődés,akárhányszor csak kiléptem a szobámból valamelyik fiú nekem futott,volt,hogy fel is löktek.Ezen azonban nem húztam fel magam, mert láttam az arcukon, hogy nagyon izgatottak és félnek is az estétől.Liam és Niall azon nyavalyogtak,hogy ki kell magukból hozni a maximumot miattunk. Pár órával hamarabb kellett a helyszínre menniük,mi nyugodtan készülődhettünk Jeremyvel,ő sem volt túl lelkes a koncerttől.Mégis volt bennem egy cseppnyi izgalom, talán az miatt, hogy a többiek miattunk stresszelnek.Háromnegyed órával a koncert előtt fel kellett vennünk Jennyt és az anyukáját.A kislány lelkes volt,az anyukája nem annyira,ő inkább egy durcás kisgyerekre hasonlított.Jeremy akárhányszor érdeklődött annyit felelt csak, a gyerekekért bármit.Szegény. Szerintem ez a mottója is.Aztán elkezdett beszélni mindenféléről és megkedveltem Lenát,később kiderült a neve is.Elhelyezkedtünk a színpad elejénél,Lena a kezembe nyomott egy pár füldugót.
-Erre még szükséged lesz- súgta oda.
Egy kis ideig mérlegeltem a helyzetemet. Most sértsek meg öt fiút, akikkel együtt lakom, vagy tegyek jót a saját fülem épségének.
Végül jót tettem a barátomnak és Jeremy kezéba nyomtam,olyan volt neki,mint valami égből pottyant ajándék.Végül is nem tehetem meg ezt Liammel és Niallel. Ők számítanak rám.A koncert kezdetekor biztatóan rám mosolygott Liam és elkezdett beszélni.A tömeg tombolt,Jenny is felsikoltott néha.Még Lena is odafigyelt a koncertre.Őszintén be kell vallanom, hogy nem voltak rosszak. Sőt, nagyon jól nyomták.A koncert felénél a fiúk mosolyogva felénk néztek:
-Itt van egy vendég,aki először van a mi koncertünkön,hogy érzed magad Sophie?-beszélt Liam.
Hirtelen zavaromban azt sem tudtam, hogy mit tegyek.Csak a fejembe húztam a kapucnit és óvatosan pislogtam körbe-körbe.Úgy tettem,mintha nem hozzám beszélne.Egyszer csak Louis és Harry lefutottak a színpadról és egyenesen felém tartottak,megfogták a kezemet és felrángattak a színpadra,közben Jeremy pulcsiját leszerelték rólam valahogy.Ennyit a biztos védelemről. Mire észbe kaptam, már a színpad közepén álltam.
-Ő itt Sophie,Niall kis barátnője,-szólt a mikrofonba Zayn-azaz a mi kis ba...rá..barát..unk.
Zavartan intetem egyet a közönség felé, de ekkor Niall odaállt mellém.
-Félsz?- suttogta a fülembe.
Nem félek,már hol?!Felrángatnak a színpadra,tele lesz velem az összes holnapi pletykalap.
-Szerettük volna nektek bemutatni Sophiet,és nyugi nem jön össze egyikünkkel sem,legalábbis most még nem-szólt a mikrofonba Harry is.
Leégetés a maximumon,köszi Styles.Idegességemben elkezdtem nyújtani a felsőm alját. Miután letudtam menni a színpadról Jeremy még mindig guggolt a földön és röhögött Lenával együtt.A lábaim remegtek és az összeesés határán álltam, de őket ez nem érdekelte.Egy icipici együttérzést sem kaptam.Még a szállodába vezető kocsiutat is végig nevették a fiúkkal kiegészülve.
-Olyan aranyos voltál,amikor beköszöntél nekik,majdnem leestél a színpadról-tette hozzá nevetve Zayn.
Az szobába visszaérve mérgesen becsaptam magam mögött az ajtót és ledőltem az ágyra.Kopogtattak az ajtómon.
-Nem vagyok itt.Megölt a szégyen-szóltam ki.
-Jöttem együttérezni-szólalt meg Jeremy.
-Kicsit elkéstél vele!- vágtam vissza azonnal és magamra húztam a takarót- ma egyedül alszok a szobában, ha hiányzom, de nem fogok, akkor itt leszek! DE NE KERESSETEK!
-Miért is?-kérdezte Jeremy.
-A fél világ előtt leszégyenítettek emlékszel?Le merem fogadni,hogy anya is látta-nyavalyogtam.
Egyszer csak megcsörrent a telefonom.A kijelzőn anya neve villogott.Felvettem,remélve,hogy csak meg akarja kérdeni,hogy mi van velem,de nem ez történt.
-Láttalak a tévében-nevetett.
-Az, az jó- dadogtam zavartan.- Nagyon durva volt?
-Nem-persze,azért nevet még mindig.
Hát ennek örülök. Most hetekig minden erről fog szólni. Jobb, ha inkább elbújdosok.Egész este ki sem mentem a takaróm alól.Szerintem itt is maradok örökre,az egész világ megismerhette Sophie Morgant,Niall Horan leendő barátnőjét,aki egy rakat szerencsétlenség.Szerintem a napokban átesek egy arcplasztikán.Eddig még eszbe sem jutott, hogy mi lesz akkor, ha esetleg összejövünk.