14.fejezet:Rég nem látott rokon

Most egy kicsit hanyagoljuk Sophiet,egy darabig David szemszögű részeket fogunk írni.Muszáj lesz elviselnetek David gondolatmenetelét.Betekintést nyertek David gondolkozásába.

Üdv:Amy és Liza♥:)!

ui.:Mától két szálon fut a történet:You Only Live Once
Bocsi,hogy késett a rész,csak a javítás az én feladatom volt és mondjuk úgy,hogy nem volt erőm.:)(Amy)

Dúdolásra ébredtem,kerestem a hang forrását,de elég lett volna csak oldalra fordjtani a fejem.Chris feküdt az ágyamon.
-Jó reggelt-köszöntem neki.
-Hanry hívott,aggódtak,hogy épségben ide értél-e.
-Nem bíznak a vezetési stílusomban úgy érzem.
-Megértem őket.
-Ennyire azért nem vagyok rossz!
-Nem,persze-nevetett Chris,én meg belebokszoltam a vállába.
-Mi bajod volt tegnap?Látszik,hogy Lilyvel van köztetek egy kis feszültség.
-Ez csak ilyen szokásos anya fia cucc tudod!-nevetett.-Anya teszi a megjegyzéseket,hogy lépjek tovább.Keressek ÚJ barátokat.De az én barátaim itt vannak az emeleten.
-Ne törődj vele!Itt vagyunk mi neked haver!
Megöleltük egymást.Az emberek ezt inkább melegek szerelmi kapcsolatának néznék,mint két barátnak.Csak az az egyetlen gond, hogy minket nem érdekelnek ezek a beszólások.
-Bele kell kötnöm Sophieba-mondtam és kiugrottam az gyamból.
-Te az én Sophiemról beszélsz?
-Miért?Ismersz másikat is?
-Nem,de hagyd a húgomat.
-Úgy ismersz te engem,mint aki kihagy egy reggelt?Mikor idegesítsem,ha nem reggel,amikor álmos és még nem ivott kávét?
-Egy hétig 5 fiúval lakott együtt.Szerintem már nem tudod csesztetni.
-Én kit nem készítek ki öt perc alatt?
-Ez költői kérdés?Vagy komolyan válaszoljak?
-Inkább ne!De megyek mert szerintem már főzi azt a kávét.
-Menj is-vágott hátba.
-Te kötekedsz?
-Menj már mert kortyolgassa a kávét.
-Ó a francba-gyorsan lefutottam a konyhába,de Sophie nem volt sehol.
De nemcsak Sophie nem volt sehol,hanem senki.Elkezdtem reggelit csinálni.Gyorsan beraktam a kenyereket a pirítóba,főztem kávét és leültem az asztalhoz.Először Alice lépett be a konyhába,haja kócos volt és szemei alatt hatalmas karikák.
-Kávé!-nyöszörögte.
-A pulton-mutattam oda.-Veled meg mi történt?
-Jake történt!Tudod te,hogy milyen hangosan horkol?Még hozzám is áthallatszott!
-Én nem hallottam pedig hozzám közelebb van a szobája.Alice még mindig nem tudsz hazudni.Nos?
-Fogd be!
-Én aztán nem!Na szóval!Miért nem tudtál aludni?-nyaggattam.
-Nem tudom,vérfarkas vagyok és a holdat néztem éjjel-vigyorgott rám.
-Hahaha,nagyon vicces ma valaki!-nevettem.
Ezt követően megjelent az ajtóban Sophie és Chris is.És Lily már a dolgozószobájából jött.Ez mindig dolgozik?
-Reggelt-köszöntöttek.
-Nektek is-mosolyogtam rájuk.
Mikor Lily észrevette a megkent pirítósokat mosolyogva körbe nézett.
-Melyiktek csinálta?
-Én.
-Van még jövőd-nevetett rám.
-Végre valaki észrevette!-válaszoltam kicsit hangosabban.
A hiányzó láncszemek és csatlakoztak hozzánk.Rich nagyon fitt volt,csak egy kicsit tőle szokatlan módon össze-vissza állt a haja.Jake meg alig látott.Majdnem mellé ült a széknek,amit Alice hangos nevetéssel nyugtázott.
-Haha-varázsolt egy műmosolyt az arcára,ez minden volt csak műmosoly nem.
Én inkább vicsorgásnak nevezném,de nem akarom megbántani vele.Vagy mégis?Á nem. Nem ér meg egy pirítóst az arcomban.
-Tudom,hogy nem erősségetek reggel a gondolkozás,meg amúgy soha,de van programotok mára?-kérdezte Lily.
-Nekem nincs-vágtam rá azonnal,a többiek is csak rázták a fejüket.
Sophie volt az egyetlen,aki este hétre otthon akart lenni, nem tudom, hogy miért.Talán akkor kezd a szappanoperája.
-Sophie mi lesz este hétkor?
-Hmm?Ja nekem?Laptop közelben kell lennem.A fiúk csak akkor érnek rá-magyarázta.
-Ez esetben eset moziba megyünk-mondta Chris-Sophieval.
-Ezt felejtsd el!Esetleg csak akkor ha 7-re vége van,mert ha nem,akkor inkább maradok-szólt rá bátyjára.
-Sophie egyszer vagyunk itt te meg akkor is azokkal a melegekkel lógsz és ez gáz-állt fel Alice és kiment a konyhából.
-Alice!Ne már!Azt akarom,hogy megismerjétek őket!Nagyon aranyos srácok!Ugye Chris?
-Nincs tőlük hányingerem tényleg-szólalt meg Chris komolyan,de alig bírta visszatartani a nevetést.
-David legalább te!
-Bocsi Sophie!Moziba megyünk!
-Ez szuper! Leszavaztatok!
Délelőtt az úgy telt,hogy a lányok háborúztak.Mi négyen fiúk pedig ilyen lazán pár doboz sör társaságában kifeküdtünk a medence mellé.Olyan volt,mint minden nyáron minden egyes hétvégéje.Minden héten legalább kétszer eljátszottuk ugyanezt,csak egyik héten egyik nap én tartottam,másik nap David.Aztán a következő hétvégén pedig vagy Jake és Rich.Most pedig ha együtt akarunk lenni,akkor órákat kell utaznunk.Vagyis nekem nem kellene,én akarok mindenáron a legjobb barátommal lenni.Csak anyuéknak nem tetszik az ötlet.Talán Sophie lelki épsége miatt aggódnak.
Jake szokásos témája az volt,hogy milyen már Alice haja.És hogy ha minden nő ilyen mint Sophie és Alice akkor ő inkább meleg lesz.Ha pedig ő meleg lesz,akkor én többé hozzá sem szólok.Rich valami helyes lányról áradozott akit a múltkor látott a kávézóban.
-Ugye te nem Janeről beszélsz?-kérdezte ijedten Chris.
-Nem!Meg vagy őrülve?-nézett Rich,eléggé felháborodott.
-Helyes lány,helyes lány.Ki tudta?!-motyogta Chris.
-Jane nem helyes-kiabáltam.
-Jó, jó relax van haver!-csitított le minket Jake.-Senki sem beszélt Jane-ről.
A fiúkkal még egy jó órát beszélgettünk,amíg az összes sör el nem fogyott.Chris felrohant az emeletre a lányokhoz.Remélem, hogy nem eszik őt meg.Húsz perc múlva a lányok útra készen jöttek le.Szóltak,hogy mi is öltözzünk,mert megyünk moziba.Szóval Sophie mégis beadta a derekát.Szuper!De csak egy délutáni vetítésre.El kellene lopnom a laptopját.
Chris hátba vágott.
-Ne ilyen feltűnően gondolkozz azon,hogy ellopod a laptopját
-Mi? Te a fejembe látsz?-néztem rá ledöbbenten.
-Nem!Csak én is arra gondoltam- kacsintott.
-Halljátok lopjuk el a laptopját-motyogta Rich.
-Ez most komoly?-néztem körbe a társaságon.
-Az lenne a legjobb,ha nem tudna a laptopja közelébe kerülni.
Tök jó,hogy az egész emelet a miénk és összenyílnak a szobáink és mindent meg tudunk beszélni a srácokkal anélkül,hogy egy szobába lennénk.Chris szobája van középen.A lányok pedig gyilkolhatják egymást a nappaliban,vagy ott ahol csak akarják.Richnek előjött az idióta énje.Kivett a bőröndjéből három felsőt és külön mindegyikünktől megkérdezte,hogy melyiket vegye fel.
-Rich,nekünk mindegy.A moziba sötét van-szólalt meg Chris.
-Ezért nem lesz soha csajod,mert neked mindig minden mindegy-reagálta le Rich szegény gyerek kijelentését.
-Ez nem igaz!Az mondjuk teljesen nem mindegy,hogy ki lakik a házunkban,vagy,hogy mit eszek.-Bizonygatta Chris.
-Például Rich is itt van-szólalt meg Jake.
-TE a legjobb barátom vagy-Csattant fel Rich.
-Hé!Én nem is rátok céloztam!-kiáltott rájuk Chris.
-Akkor Sophiera vagy Alicera?-néztem rá meglepetten.-Esetleg rám?
-Menjünk mert egyedül mennek el a csajok.Mellesleg One Direction buzik-állt fel Chris és lementünk a lányokhoz.
-Neki sincs ma jó kedve-sóhajtottam.
A moziban ötször összevesztünk azon,hogy mit nézzünk meg.Végül az egyik akciófilm mellett döntöttünk.Vettünk popcornt és kólát.Alicet és Sophiet egymás mellé ültettük le.Talán hajlandóak lesznek kibékülni.Aha,azt hittük.A lányok a film közepén felugrottak a székükből és elkezdték dobálni egymást popcornnal és ennek a tetejébe még kiabálni is volt erejük.A mögöttünk ülő férfi odament hozzájuk és szépen kitessékelte őket a moziból.Én azért nem szóltam bele mert most annyira érdekes volt a film.Chris is így gondolta és kinek kellett kimenni békíteni?Nekem meg Jakenak.Valakit meg fogok verni.Talán Richet! Ő nem volt hajlandó felállni! Pedig már majdnem elaludt a filmen.Szerintem Alice is szőke valahol a vörös hajzuhatag alatt.Ő az érettebb.Hogy juthatott eszébe,hogy kiabál a moziba?!Valahogy ezt nem tudom megérteni.Jake és én kimentünk a a lányokhoz akik majdnem megtépték egymást.Jake Alicet ráncigálta le Sophieról,én meg feldobtam a vállamra Sophiet és kivittem a moziból.Jake kitaszigálta Alicet a moziból.
-Na itt ordítozzatok,ha már miattatok nem látom a filmet!Kamatostul visszafizetik a mozijegy árát-kiabálta Jake.
-Én nem fizetek vissza semmit sem!-ordibált vissza Alice.
-Én sem!-csatlakozott Sophie.
-Visszafogjátok fizetni-csatlakoztam én is.-Szánalmasok vagytok!!!
-Ez nem igaz!-tiltakozott Sophie.
-Öt hülye idióta miatt veszekedtek.Sophie ez ér neked annyit mint Alice barátsága?Mert ha igen akkor menj haza,Alice visszajön velünk-mondtam.
-Ez egyáltalán nem így van!Csak tudod lettek új barátaim is,akiket szeretnék nekik is bemutatni-magyarázta Sophie.
-De ha nem akarják ne erőltesd!-kiabáltam.-Ide figyelj!Vagy kibékülsz vele vagy fordulj sarkon és menj haza!
-Olyan lehetetlenek vagytok!-folytatta.
-Sophie!Vége a barátságunknak felfogod?-kérdezte könnyes szemmel Alice.
-Alice! Semminek sincs vége! Ne sírj kérlek!- ment oda hozzá és szorosan megölelte.
-Khm-köszörülte a torkát Jake.
-Mi van?-néztünk fel rá.
-ÖLELÉS!-kiabálta.
Hatalmas körbe álltunk és megtartottuk a mi kis csoportos ölelkezésünket.Visszamentünk a filmre.Chris és Rich aludtak.ALUDTAK! Vagyis Chris nem.Állítása szerint nézte a filmet.Persze,bele volt merülve a filmbe csukott szemmel!
Én pedig hatalmas érdeklődéssel bámultam a mozivászonra.Jake óvintézkedéseket tett nehogy még egyszer egymásnak essenek a lányok,kibékültek,de sose lehet tudni.Ezért Sophiet leültette Rich mellé,Jake leült Sophie mellé,Alice Jake mellé.Így néztük végig a filmet.Direkt megkérdeztek Chriséket,hogy milyen volt a film.
-Jól nézett ki az a főszereplőnő-vágta rá Chris.
-Nem volt benne női főszereplő-csattant fel Jake.
-Ja az nem ott volt?!
Mikor kiléptünk a moziból elkezdett csörögni a mobilon.A kijelzőn anya neve villogott,biztos azt akarja,hogy hazamenjek.Felvettem és lám!Igazam volt!
-Szia David!Azonnal gyere haza!-hallottam meg a vonal másik végéről anya kétségbeesett hangját.
-Nem szeretnék-tiltakoztam.
-Muszáj otthon lenned.Haza kell jönnöd-hallatszott a hangján,hogy valami történt.
-Na jó!Nem kell ennyire aggódni!Pár óra és otthon vagyok!
-Srácok taxival el megyek Chrisékhez,anya hívott,nagyon zaklatott volt,haza kell mennem!-magyaráztam.
-A francba- biggyesztette le ajkait Alice.
-Anya majdnem sírt.
-Menj,már-szólt rám Chris.
-Akkor sziasztok!-gyorsan fogtam egy taxit és siettem is.
Gyorsan behánytam a táskámba a cuccaim és szinte hajtottam a kocsimmal.Talán mázlim volt, mert sehol sem voltak dugók.Rendőrök sem szóval a jogsim megmarad.Leparkoltam a házunk előtt és rohantam be a szüleimhez.Az asztalnál ültek és csöndben beszélgettek és a hangulat elég nyomott volt.
-Sziasztok- köszöntem a megszokottnál komolyabb hangnemben.
-David ülj le-szólalt meg anya.
-Mi ez a síri hangulat?-kérdeztem.
-Emlékszel Janett nénikédre?-kérdezte apa.
-Aki Londonban él?Persze- bólintottam.
-London mellett-helyesbített anya.
-Meghalt-bökte ki apa.
-Tessék? Hogyan?-ugrottam fel a székről.
-Hozzánk fog kerülni a lánya,mert mi vagyunk az egyetlen élő rokonai-magyarázta apa.
-Katie a lakásban van?Hol van?-könnyes lett a szemem.
-A vendégszobában- mutatott apa a szoba irányába.-De hagyd őt,alszik.
-Hogy történt?
-Autóbaleset-sóhajtott anyu.
-Mindenki ebben fog meghalni?-csaptam ököllel az asztalra.
-Kate aggódott,hogy hajtasz a kocsiddal,legalább most vigyázz magadra-mondta anya.
Bólintottam.Csak az az egyetlen bökkenő,hogy nem tudok óvatosan vezetni.Meg kell tanulnom.
-Apa én ezt nem értem.Janett..-beszéltem,amikor felnéztem megpillantottam,hogy Katie közelít a konyha felé.
Felugrottam,odarohantam hozzá és megöleltem.Szerintem furcsállta a reakciómat,pár másodperc után,azonban viszonozta a megnyilvánulásomat.
-Hogy vagy?Annyira sajnálom,ami történt-beszéltem,és végig Katie arcát figyeltem.
-Voltam már jobban is-motyogta.
-Régen találkoztunk.Nem beszélgetünk egy kicsit?-kérdeztem,de fel voltam készülve arra,hogy elutasít,de meglepő módon bólintott.
-Menjünk be a vendégszobába-mondta.
-Szobádba-szólt oda apa.
-Oda-suttogta,szegény,biztos nagyon furcsa neki.
Leültünk az ágyra és néztük a plafont.
-Figyu,holnap nem veszünk pár cuccot hogy olyan Katiessé tegyük a szobát?-vetettem fel ötletem.
-Felőlem-vont vállat.
-Nincs közös témánk mert idősebb vagyok és évek óta nem láttuk egymást,de próbáljunk meg kommunikálni-beszéltem.
-Jól kijövök az idősebbekkel is,meg tudod 2-3 év számomra semmi- válaszolta.
-Katie,én sajnálom az elszalasztott éveket,sajnálom azt is ami anyukáddal történt-beszéltem,Katie pedig megölelt.
-Ne szokj hozzá rendben?!Csak most ilyen kedvemben vagyok-rám villantott egy aprócska kis mosolyt.
-Te mosolyogsz?-kérdeztem.
-Nem-rázta meg a fejét,inkább ennyiben hagytam,nincs a kapcsolatunk olyan szinten,hogy piszkáljam és olyan állapotban sincs.
-És mit szoktál a szabadidődben csinálni?Én egy lúzer vagyok!Ki az aki ilyeneket kérdez a saját rokonától?!
-Á csak Te!-veregetett vállba.-Mellesleg táncolok.
-Figyelj oda kivel beszélsz!
-Egy lúzerrel-mondta.
-Nem megyünk egyet sétálni?Bristol bemutató túra?-kérdeztem.
-Neked nincsenek barátaid?-kérdezte miközben felkelt az ágyról.
-De,de vannak. Csak tudod őket most Londonban hagytam-vontam vállat.
-Ja-bólintott.-És ömm,te mivel töltöd a szabadidőd?
-Hát!Tudod eddig azzal töltöttem,hogy Sophie-t tettem tönkre,de mivel ők elköltöztek,ezért anyáékat boldogítom-nevettem.
-Szegények,és most már engem is-bökött oldalba.
-Talán,de lehet,hogy te bírni fogod a kiképzést.
-Eddig a legjobb barátnőm bátyja próbált tönkretenni.Inkább ő lett idegroncs.
-Ajjaj,akkor gondban vagyok-vakartam meg a tarkómat.
-Kímélni foglak nyugi.
-De én téged nem-vontam vállat-akkor csapok le,mikor nem is számítasz rám-kacsintottam.
-Várom-morogta és a elindult ki a szobából.
-Rosszabb vagyok,mint amilyennek látszom!-kiáltottam utána.
Miközben sétáltunk nem nagyon beszélt.
-Elviszlek a kedvenc kávézómba-mondtam.
-Na jó legyen-sóhajtott.-Legalább az egy Starbucks?
-Nem!-vigyorogtam rá.-Attól ez sokkal jobb.
A kávézóba érve leültünk a megszokott helyemre.Andrew pedig jött felvenni a rendelést.
-Ki ez a srác?-kérdezte Kate.
-Andrew a pincér-válaszoltam.
-Hasonlít Ryanre-súgta.
-Kire?-néztem rá.
-Tánctárs,jó barát-magyarázta.
-Sziasztok!Óh ki ez a helyes lány veled David?-vigyorgott Andrew,fuj de agyon verném.
-Katie vagyok-nyújtott kezet.
-Mellesleg Andrew ez a helyes lány az unokatestvérem-néztem szúrós tekintettel a nőcsábász barátunkra.
-És miért sírtál?-érdeklődött tovább.
-Neked ahhoz semmi közöd-motyogta Katie,aztán elkezdett sírni.
-Most mi rosszat mondtam?-nézett rám ijedten.
-Kuss!Van valaki hátul az asztalnál?-kérdeztem,miközben megöleltem Katiet.
-Szerintem nincs.Várjatok megnézem-és el is tűnt.
-Katie,ne sírj-simogattam a hátát.
-Én,én nem sírok-válaszolt szipogva.
-Nincs ott senki-tért vissza Andrew.
-Hozz egy capuccinot és egy kávét-mondtam és Katie vállát átkaroltam így indultunk el hátra.
-Aranyos srác- mondta az én drága uncsitesóm.
-Ja,-morogtam.
-Nyugi,viccelek-válaszolta szipogva.
-Ne sírj!
-Honnan tudtad,hogy cappucinót szoktam inni?És izé köszönöm,hogy itt vagy nekem.
-Pedig nagyon szar vigasztaló vagyok-motyogtam,Katie szorosan átölelt.
-Nekem elég,hogy nem vagyok egyedül.
Pár órát elidőztünk a kávézóban,teljesen megnyugodott.És egy csomó mindent megtudtam róla.Például, hogy kiskora óta táncol,utálja a paradicsom levest.Ja és,hogy nem utál engem,micsoda meglepetés.
-Most akkor te mesélj magadról-nézett rám.
-Nincs barátnőm.
-Milyen meglepő-bökött vállba.
-Nem tudom mit mondjak.Mit akarsz még tudni rólam?
-Hát,hogy mit kerestél Londonban?Miért pont ez a kedvenc helyed?Bármit!
-Londonban lakik a legjobb barátom. Nem tudom mi lenne velem Chris nélkül,de tényleg.Fél mondatokból megértem őt.Ez a kávézó meg közös hely,ennek tetejébe még hangulatos is.
-Akkor neked ő olyan,mint nekem ALexa.Nem bírnám ki nélküle.
-És a másik három legjobb barátom is ott volt Londonban,nagyon fontosak és nagyon szeretem őket,de valahogy nem ugyanolyanok,mint Chris.
-Pont mint nekem Ben,Nate és Alyson.
-Azért vannak bennünk közös dolgok-mosolyogtam rá.
-Merre akarsz menni?-kérdezte.
-Haza kellene,mert vacsoraidő-mondtam.
-Most?De még olyan korán van!-nyafogott.
-Holnap elviszlek vásárolni.Feldobni a szobádat,mert szerintem lehangoló az az egy ágy és egy szekrény,fehér fallal.És bemutatom a várost.De anyáék aggódnak,mivel mi utáltuk egymást eddig-magyaráztam.
-Egész komoly férfi lettél-bokszolt vállba.
-Ezt meg csak most gondolod így-vigyorogtam rá.
-Hát remélem ilyen is maradsz-mondta.
-Majd Londonban-mosolyogtam.
-Mehetek veled Londonba?Elvállalsz?-kérdezte.
-Még jó, hogy el!-amikor ezt kimondtam a nyakamba ugrott és egy puszit nyomott az arcomra.-Imádlak David!
-Ilyet se mondtak még nekem-nevettem.
-Ne is szokj hozzá!

Fizettünk és elindultunk haza.Mikor beléptünk az ajtón,anya már kiabált is a konyhából.
-Végre!VACSORAIDŐ!
-Én mondtam-mosolyogtam Katiere.
-Anyukád olyan aranyos-próbált mosolyogni,de ne ment neki.
-Tudom. Mit eszünk?-ordibáltam vissza.
-Szóval ti így kommunikáltok.
-Majd megszokod-mosolyogtam.
-De ugye Londonban halkabbak vagytok?-láttam rajta, hogy picit megijedt.
-Igen Lily nem akarja,hogy ott is ujjal mutogassanak ránk-magyaráztam.
-Itt ujjal mutogatnak rátok?-kérdezte kikerekedett szemekkel.
-Jaj nem!Már megszoktak minket,Tudod,megszoksz vagy megszöksz alapon vagyunk a szomszédokkal-feletem.
-Volt aki miattatok elköltözött?
-Morganék-mosolyogtam,Kate meg jól hátba vágott.
-Ti éltek-kapott anya a szájához.
-Persze.Miért mit hittél?Hogy megeszem?-viccelődtem.
-Autó elé lököd-folytatta.
-Ez nem vicces-nézett ránk Katie,pár könnycsepp csillogott a szemében.
-Bocsi,elnézést-öleltem meg.
-Semmi gond-sóhajtotta.
Leültünk vacsorázni,Katie szemmel láthatóan jól érezte magát velünk,de nem nagyon mosolygott.Senki nem várja el tőle.